Zenei összegzés 2019-re

No, mivel év vége, ezért összegezném az idei évemet 2019-re vonatkozóan. Vágjunk is bele a közepébe, mert semmi meglepetés nincs abban, hogy ez az év számomra teljességgel a Haikyuu!!-ról szólt. Nemcsak zenei téren, de az anime, manga terén is, nem utolsó sorban szereztem néhány külföldi barátot a Haikyuu!!-nak köszönhetően, hogy meg ne feledkezzek arról a párkapcsolatról, ami ugyan véget ért, és fájt is, de ami könnyebbség, hogy megmaradtunk barátnak. Szóval nem túlzás kijelenteni, hogy a Haikyuu!! teljesen megváltoztatta az életemet, olyan hatással van rám, hogy gyerekkoromban Super Mario és 20 évesen Hayashibara Megumi és Okui Masami. Így az idei zenei hallgatásaim is eléggé egyhangúnak mondhatók, ugyanakkor minden rekordot megdöntöttek. Egyetlen egy előadót, albumot és dalt nem hallgattam annyiszor, mint az első helyen lévőket. Lássuk is a listát.

Top 10 előadó 2019

1. Hayashi Yuuki (4.372)
2. Tachibana Asami (2.727)
3. SPYAIR (658)
4. Okui Masami (486)
5. NICO Touches the Walls (455)
6. tacica (358)
7. Rammstein (257)
8. BURNOUT SYNDROMES (242)
9. Sukima Switch (217)
10. Suara (197)

Top 10 album 2019

1. Haikyuu!! COMPLETE BEST (1.642)
2. TV animation: Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru Original Soundtrack (1.595)
3. TV animation: Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 1 (1.203)
4. TV animation: Haikyuu!! Original Soundtrack vol. 2 (1.183)
5. TV animation: Haikyuu!! Karasuno Koukou VS Shirotorizawa Gakuen Koukou Original Soundtrack (1.175)
6. TV animation: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 1 (1.116)
7. TV animation: Haikyuu!! Second Season Original Soundtrack VOL. 2 (763)
8. Kern András: Harry Potter és a Bölcsek Köve hangoskönyv (178)
9. Metallica: Load (177)
10. Rammstein: Rammstein (102)

Top 10 kislemez 2019

1. SPYAIR: Imagination (288)
2. Mark Ronson: Nothing Breaks like a Heart (147)
3. David Guetta: Stay (Don't Go Away) (144)
4. JAM Project: THE EXCEEDER (141)
5. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (122)
6. LOTTE & Max Griesinger: Auf das, was da noch kommt (113)
7. T.M.Revolution: HOT LIMIT (89)
8. Calvin Harris & Dua Lipa: One Kiss (71)
9. Suara: Tenmei no Marionette (67)
10. tacica: Hatsunetsu (45)

Top 100 dalok 2019

1. Tachibana Asami: Tantan (519)
2. Hayashi Yuuki: Explanation (484)
3. Hayashi Yuuki: Zasshoku (480)
4. Tachibana Asami: Tsuki no Wa (417)
5. SPYAIR: Imagination (352)
6. Hayashi Yuuki: Kodoku (316)
7. Hayashi Yuuki: Kake (306)
8. Tachibana Asami: Umaku Ikanai (306)
9. Hayashi Yuuki: "1 Ten" (295)
10. NICO Touches the Walls: Mashi Mashi (217)
11. NICO Touches the Walls: Tenchi Gaeshi (197)
12. tacica: LEO (182)
13. Hayashi Yuuki: Court Jou no Ou-sama (179)
14. Sukima Switch: Ah Yeah!! (178)
15. Ishizaki Huwie: Hoshi wo Tsukamaete (169)
16. Hayashi Yuuki: Chousokkou (163)
17. tacica: Hatsunetsu (157)
18. SPYAIR: I'm a Believer (152)
19. Mark Ronson: Nothing Breaks Like a Heart (147)
20. Metallica: Until it Sleeps (146)
21. David Guetta: Stay (Don't Go Away) (144)
22. Tachibana Asami: Aseri (128)
23. Galileo Galilei: Climber (127)
24. SPYAIR: Trust your anthem (124)
25. BURNOUT SYNDROMES: FLY HIGH!! (119)
26. BURNOUT SYNDROMES: Hikari Are (116)
27. LOTTE & Max Griesinger: Auf das, was da noch kommt (114)
28. Tachibana Asami: Fukurou (112)
29. Tachibana Asami: Koujounachi no Tatakai (107)
30. Hayashi Yuuki: Nebari (107)
31. Pearl Jam: Even Flow
32. JAM Project: NEW BLUE
33. T.M.Revolution: HOT LIMIT
34. Hayashi Yuuki: Kako
35. Hayashi Yuuki: Otonatachi
36. Rammstein: Deutschland
37. Kanno Yoko: von (feat. Armór Dan)
38. Cavin Harris and Dua Lupa: One Kiss
39. Hayashi Yuuki: Juuintachi
40. Misokkasu: Rising Rainbow
41. Madonna: Nobody Knows Me
42. Okui Masami: Akasha
43. Dua Lipa: New Rules
44. JAM Project. NEW BLUE (off vocal)
45. Suara: Tenmei no Marionette
46. Hayashi Yuuki: Koutekishuu
47. Depeche Mode: Martyr
48. Taro Bando & Hajime Wakai: Title BGM
49. Avicii: Hey Brother
50. Yonekura Chihiro: Promise
51. Duy Manh: Xin Duoc Hoai Mong
52. Red Hot Chili Peppers: By the Way
53. Tachibana Asami: Hinata to Kageyama
54. In-Grid: Tu es Foutu
55. Tachibana Asami: Tsuki no De
56. Alter Bridge: Show Me a Leader
57. Calvin Harris and Sam Smith: Promises
58. Shapeshifters: Lola's Theme
59. Rammstein: Du hast
60. Hayashi Yuuki: Itadaki no Keshiki
61. Morikubo Shoutaro: FOCUS
62. Aimer: Dareka, Umi wo.
63. Aya Tanaka: Space Match
64. Hayashi Yuuki: Haikyuu!!
65. Bikini: Veled akarok
66. Taro Bando & Hajime Wakai: THE LONG DISTANCE OF MURDER
67. Hayashi Yuuki: Hon'ne
68. Eruption: One Way Ticket
69. Michael Schulte: All I Need
70. Suara: Uruwashiki Sekai
71. John Newman: Love Me Again
72. meg rock: clover
73. Sasaki Sayaka: Kamon
74. Hayashi Yuuki: Sakusen Kaigi
75. Felix Jaehn: Love on Myself
76. Metallica: King Nothing
77. Hayashi Yuuki: Youchou
78. Hayashi Yuuki: Kagaku Henka
79. Hayashi Yuuki: Kageyama Tobio
80. Hayashi Yuuki: Akogare
81. Hayashi Yuuki: Toppakou
82. Tachibana Asami: Se-n-pa-i
83. Hayashi Yuuki: Senpai no Jitsuryoku
84. MARGINAL#4: GALAXYLINER
85. Ozaki Yuuki: Trigger
86. Hayashi Yuuki: Trauma
87. Hayashi Yuuki: Saikyou no Otori
88. Hayashi Yuuki: Henjin Sokkou
89. Hayashi Yuuki: Haisha
90. Hayashi Yuuki: Shiai wo Kasaneru Tani ni
91. Hayashi Yuuki: Shinka
92. Hayashi Yuuki: Omoshiroi Team
93. Tachibana Asami: "Murabito B"
94. Hayashi Yuuki: Oikawa Tooru
95. Tachibana Asami: Ikari
96. Daddy Yankee: Con Calma
97. Imany: Don't Be So Shy
98. Sakura Kumi: Mew Lettuce no Theme
99. Hayashi Yuuki: Combi Tanjou
100. Hayashi Yuuki: Team Mate

Forrás: Last.fm profil

A világmegváltó középiskolás élet

Három éve ősszel kezdtem el nézni a Danshi Koukousei no Nichijou-t. Nem voltam már tőle akkor sem elragadtatva, és nem értettem, hogy miért van ekkora felhajtás az anime körül. Aztán a 7. rész volt az akkor, amikor már annyira rossznak tartottam az egészet, hogy egy hangos átkozódással kikapcsoltam az animét, és dobtam az egészet. Akkor természetesen 1 pontot kapott.

Sokáig nem is változtak az érzéseim irányába, de most olyan érzésem volt, hogy megéltem annyi változást az életben, hogy el tudom fogadni az animét. El is kezdtem, ma néztem meg a 3. részt. Azt most sem mondanám, hogy nagyon jónak tartom az animét, de sokat javult a személyes véleményem róla.

Három középiskolás srác mindennapi életébe nyerhetünk betekintést. Tipikus középiskolások: csak élnek a mindennapokban, szemmel láthatóan semmilyen vágyaik, álmaik nincsenek. Azt tippelem, hogy azért népszerű és kifejezetten pozitívan értékelt az anime, mert sokan magukra ismernek. Akár a mostani tinédzserek esetében a jelenüket látják az animében, akár az idősebbek a gondtalan kamaszkorukat látják a fiúkban. Én is személyes ok miatt gyűlöltem az animét. Lényegében összefoglalva, nekem nem adatott meg ez az élet. Ugyan volt volt társasági életem gimnáziumban, beszélgettem, barátkoztam, de ha összefoglalnám magamban ezeket az éveket, nem szívesen emlékszek vissza erre az időszakra. Talán lehet azt mondani, hogy legbelül hiányzott nekem ez. És el is tudom fogadni, hogy ezek a tények. Ezért is van az, hogy az utóbbi időkben (főleg a párkapcsolatból való szakítás hatására) elkezdtem dolgozni magamon, és oda jutottam magamban, hogy el tudom fogadni, hogy ez hiányzik nekem, és így az animét is másképp látom.

A maga módján ugyanis kiválóan jeleníti meg a fiúk mindennapi életét. Ahogy írtam feljebb, céltalanul élnek a nagyvilágba, csinálják a maguk dolgait, nem tűnik úgy, hogy lennének álmaik az életükben. Igazából ez is ok volt arra, hogy akkor miért nem szerettem az animét. Mit lehet érdekes történetet kihozni három ilyen semmirekellő srácból? Erre csak egy választ tudok elképzelni: Önreflexió. Sokan magukra ismernek. És így, hogy sok mindent másképp látok, már én is azt tudom mondani erre az animére, hogy vannak ilyen fiúk, és miért is ne nézzek róluk egy történetet? De azt gondolom, hogy nagyon jónak semmiképp nem fogom tartani ezt az animét, de érdekességként mindenképp jó nézni.

Haikyuu!! Blu-ray bemutató

Most nem igazán írtam, mert sok mindennel el vagyok havazva, ráadásul a vizsgákra is tanulok... Azon gondolkodtam, hogy a vizsgák nem lennének, akkor is bőven tartalmas lenne egy napom.

Karácsonyra megkaptam a Haikyuu!! Blu-ray brit kiadását. Írtam arról, hogy megvan Blu-rayen az anime, de az az amerikai kiadás. Nem is értem, hogyhogy azt kaptam meg annak idején nyár elején, amikor a brit eBay-ről rendeltem meg. De ez jött meg. Aztán utólag megnéztem a képet, és én voltam figyelmetlen. Igazság szerint, hogy csalódásként éltem meg, hogy végül az amerikait kaptam meg, gondolkodtam is akkor azon, hogy visszaküldjem, de aztán mégsem. Egyrészt addig is tudtam Full HD-ben nézni, másrészt ha egyébként is akkora gyűjteményt akarok felhalmozni a Haikyuu!!-ból, hogy egy külön szobát megtöltene, akkor megtartom.

És megtartom így is, hogy most már végre megvan a brit kiadású Blu-ray. Gyűjtő vagyok, az egyik szenvedélyem, hogy ha valamit nagyon szeretek, abból minél több kiadást megveszek. Ahogy a Haikyuu!! mangát is gyűjtöm japánul, angolul és németül. Ez már csak nyelvgyakorlásra is kiváló. Bár a két Blu-ray közül, ami megvan, jobban tetszik a brit változat, mert ennek vastagabb a tokja, és a belső borítóján van kép is. Ha hazamegyek, majd mutatok összehasonlító képeket.

A hátulja igazából totál ugyanúgy néz ki, mint az amerikai változaté, csak ami megkülönbözteti tőle, az az "Animatsu" logo (Az Animatsu forgalmazza Angliában az anime DVD-ket és Blu-ray-eket), valamint a "PG" és "12" jelek, melyek a brit korhatár megjelölések. A borító egyébként tetszik. Igényes munka, emlékeztet az első kiadású DVD-k borítóira, amikor még odafigyeltek a borítók minőségére.

Itt vannak a belső képek, amiről beszéltem, amik számomra szintén növelik a kiadvány minőségét. Három Blu-ray lemezen van rajta a 25 rész, az első megjelenésen 2 lemez tartalmazza az első 13 részt, míg a másodikon pedig 1 lemezen van rajta a második 12 rész. A részek eléggé egyenlőtlenül vannak elosztva. Az első lemezen 9 rész van, a másodikon 4 + az extrák, a harmadik lemezen meg a 12 rész.

Nos, ami a belbecset illeti, maga a képminőség tökéletes, amivel személy szerint kifogásom van, az a hangminőség. Bár DTS-HD minőség, de csak 2.0. Pedig azt gondolnám, hogy az 5.1-es hangminőség már általános, főleg Blu-ray-en. Extrák tekintetében sem vagyunk eleresztve, ugyanis a creditless opening és ending mellett néhány Sentai által forgalmazott anime bemutatóját nézhetjük meg. És az az igazság, hogy No Game No Life bemutatót nézni Haikyuu!! Blu-rayen, számomra inkább kiábrándító, mivel számomra az az legszörnyűbb anime. De a kép szerencsére kiváló minőségű.

Talán furcsának hangzik, de jobban szeretem a brit változaton nézni az animét. Igazából fogalmam sincs, miért. De azért jó gyári kiadványon nézni az animét, mert olyan érzetet ad, mintha közvetlen a készítőktől származna a Blu-ray, ezáltal adja azt az érzést, hogy kifogástalan minőségű.

Ha hazamegyek, megpróbálom berippelni a lemezeket, a borítókat biztosan be fogom tudni scannelni. A lemezekben nem vagyok biztos, mert bár Blu-ray író van a PC-men, de amikor az amerikai Blu-rayeket akartam bescannelni, azt nem tudtam. De bízok abban, hogy mivel ezek európaiak, talán menni fog, és a rippelésben talán van régiózár. Bár a saját mondatomat írva is ingattam a fejem... Mindenesetre ki fogom próbálni.

Megüssem vagy ne üssem?

Mielőtt a tárgyra térnék: Ma átvettem a Bookline-on a Haikyuu!! manga 6. kötetét németül. Ez a kedvenc Haikyuu!! manga borítóm, mert kiválóan illusztrálja a Kageyama és Oikawa közti rivalizálást. Én természetesen Kageyama oldalán állok. Egyébként a tervek szerint ez az utolsó manga, amit idén megvettem. December 21-31 között Angliában leszek, hacsak nem találok ott is angol nyelven, hogy azt a gyűjteményt is bővítsem, de amúgy a későbbeket jövőre. Így is még nem olvastam el angolul a 4. kötetet, németül meg még az 5. kötet elején tartok.

És akkor a fő téma. Most nézem másodjára a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-t, amit most is élmény nézni. Jó eséllyel marad a #2 sportanime, mert bár komolyabb, mint a Haikyuu!!, de nincs az a sportanime, mely karakterek kidolgozottságának terén (személyiségre gondolok) versenyre kelhet a Haikyuu!!-val. De még ha nem is vonultat fel annyi erős személyiséget a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, azért bőven van miért nézni, hiszen mivel egyetemisták a szereplők, ezért a karakterek és a történések is sokkal komolyabbak. Bár az az igazság, hogy Katsuta Hanako hangja rettenetesen idegesít. Olyan magas hangon vinnyogja az "ooooooy"-t messziről, hogy komolyan bántja a fülemet. Ami másnak a kréta csikorgása a táblán, az nekem Katsuta Hanako hangja, és higgyétek el, nem túlzok. Nem egyszer volt már, hogy majdnem befogtam a fülem, mert egyszerűen nem bírtam. Na de a lényeg: Tegnap láttam a 13. részt, az egyik legfontosabb epizód az anime és Kurahara Kakeru fejlődésének szempontjából. Ez az a rész ugyanis, ahol Kakeru elmeséli a társainak, hogy mi történt vele a múltjában, és hogy miért olyan, amilyen. Azt gondolom, hogy a legtöbb, amit a társai tehettek érte, hogy támogató közeget nyújtottak Kakeru-nek.

SPOILER A bilit Kakeru egyik középiskolás csapattársa borította ki, aki erőteljesen szembesítette a múltjával. És hát akinek lerendezetlen múltja van, azt démonként ott kísérti, és bizony a volt csapattársa belenyúlt abba a bizonyos darázsfészekbe. Kakeru meg majdnem odarohant, és ököllel behúzott egyet neki. Csak a jelenlegi csapattársainak köszönhető, hogy ez végül nem történt meg, mivel leállították félúton. Hogy üthette volna-e meg Kakeru a volt csapattársát, ezen tényleg lehet vitatkozni. Ha saját magamból indulok ki, én támogattam volna, ha megütötte volna. Én is, és szerintem sokan találkoztunk olyan emberrel, aki szándékosan és rosszindulatból hozta belőlünk elő a démonokat, mert ez örömöt okozott neki. Ez Japánban egyáltalán nem egyszerű kérdés, mivel a végsőkig csapatszellemben gondolkodnak, és nagyon elítélik, ha valaki hagyja magát, hogy az önös érdekei vezéreljék. Kakeru esetében meg azért merült fel az önös érdek, mert a középiskolai edzője rettenetesen kemény volt. És tényleg a mi szemszögünkből a spártai szigor figyelhető meg nála. Az egyik futó súlyosan megsérült, és hiába könyörgött bocsánatért, az edző úgy nézett át rajta, mint egy rongyon, és mondta, hogy ha most nem edz, és nem vesz részt a versenyen, akkor adja fel a futói ambícióit. Ez volt az, ami Kakeru-t úgy feldühítette, hogy nekiment az edzőnek, és ököllel jó nagyot behúzott neki. Egyáltalán Japánban hogy valaki megüti a felettesét... De az önös érdek abban merül ki, hogy Kakeru majd jó eséllyel a megmentő szerepében fog tetszelegni, és majd mindenki őt fogja tisztelni. Mivel ez Kakeru-t bosszantja, jól jelzi, hogy ő maga is tudja, hogy valahol ez az igazság. Az, hogy megjelent a volt csapattárs, azt lehet egyfajta megmérettetésnek is tekinteni, mivel lehetőséget kapott, hogy szembenézzen a múltjával, és rendbe tegye azt. És a legszebb, hogy meg is tette, hála a csapattársai támogatásának könnyebben fel tudta dolgozni a nehézségeket.

Az egész anime egy óriási pozitív példa számomra. Ékes bizonyíték arra, hogy ha valaki támogató közeget kap a családjától, barátaitól, társaitól, akkor igenis képes a fejlődésre. Ehhez persze az is kell, hogy ő is változni akarjon, akkor lesz sikeres és hosszútávú a fejlődés. Mert csak úgy nem lehet valakit a hajánál fogva kihúzni a mocsárból, több okból sem. Egyrészt kényszernek élheti meg a változást, másrészt nem ő dolgozott meg érte mentálisan, ezért nem fogja értékelni azt az utat, amit megtett... Pontosabban megtettek helyette. Harmadrészt meg folyamatosan támaszkodni fog másokra. A legjobb, amit tehetünk egy bajba jutotton (feltéve ha változni akar), hogy a háttérből támogatjuk őt, de hosszútávú eredmény akkor érhető el, ha az utat lényegében egyedül járja. Erre kiváló példa a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru, ezért is szeretem nagyon ezt az animét.

Három Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST dal jellemzése

Nem rajongok a hosszú címekért, de nem tudtam hirtelen ennél jobbat kitalálni. Folytatom a Haikyuu!! OST albumok jellemzését, és tervezek majd a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru OST lemezről is írni. De most külön kiemelném a három kedvenc dalomat az albumról.

A Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru zenéjét is Hayashi Yuuki írta, és azt kell mondjam, hogy felismerhetők benne a Haikyuu!!-hoz írt zenei jellegzetességek. Szinte ki lehet jelenteni, hogy van egy stílus, ami megkülönbözteti őt a többi zeneszerzőtől. Ezek tetten érhetők a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ben is, csak a különbség annyi, hogy valamivel komolyabb hangzásúak a zenék. Ennek oka lehet az is, hogy, hogy mivel későbbi a KgTF (már nem jutott eszembe, ahogy rövidítsem, és nem akarom annyit ismételni magam), ezért tovább fejlődhetett Hayashi Yuuki zeneszerzői kvalitása, de én inkább arra tippelek, hogy mivel egyetemisták, fiatal felnőttek szerepelnek KgTF-ben, ezért tűnnek komolyabbnak a zenék.

Összesen 49 OST zene készült az animéhez (ennyi került fel a két lemezes albumra), ebből három olyan zene van, ami azonnal, első hallgatásra megtetszett. Természetesen több kiváló zene van az animéhez, Hayashi Yuuki nagyon tud zenét írni. Egyrészt kiváló hangulatot tud teremteni a dalaival, másrészt meg azalatt a jellemzően másfél-két percben, amíg az adott zene tart, addig elindul egy úton, és célba is ér. Nem egy olyan dalt, zenét ismerek, ami hiányérzetet hagyott maga után, és azt gondoltam magamban, hogy ez itt félbe van hagyva, ezt én tudtam volna folytatni. Hayashi Yuuki zenéjénél ezt nem érzem. Itt kezdődik nálam az, hogy egy dal kiválóan meg van írva. És akkor nem beszéltünk még az olyan extrákról, hogy van egy hangulata annak a zenének, és a hangszerelés. Mert az sem mindegy, hogy a megírt zene, milyen hangszeren szólal meg, hiszen egy hangszer hangzása megerősítheti a zene és dallam érzelmi mondanivalóját.

Az általam kiválasztott három zene között van egy érdekes párhuzam, egy ív. Az optimistából megyünk a depresszív felé. Lássuk őket.

1. Explanation

Ez az optimista, életigenlő zene. Imádom a dinamikáját, annyira lendületes, hogy amikor utcán, telefonon hallgatom, mindig a zene ritmusára lépek. Hihetetlen felismerés volt, hogy a zene legeleje a Haikyuu!!-hoz írt Zasshoku zene elemeiből lett átvéve! Hát az az abszolút kedvenc Haikyuu!! zeném! Ugyanazok a zenei alapok, csak kicsit mélyebben szólnak, más hangszerrel, de a dallamot fel lehet ismerni. Az első hallásra megszerettem. Nagyon tetszik a lendülete, csak eleinte furcsálltam, hogy a zene főtémája után miért lassít? Aztán oda jutotta magamban, hogy kicsit megáll, pihen, talán megéli az addig befektetett munka örömét. De utána, ha lehet, még nagyobb lendülettel megy tovább. Mert újra megszólal a dal főtémája, de plusz erőt érzek a zenében. Mindig itt szoktam libabőrös lenni. És itt le is zárul, mintha célba ért volna. Természetesen valamiért küzdeni nem ennyiből áll, de fel lehet fogni úgy, hogy kapunk egy rövid "bemutatót" arról, micsoda élmény harcolni az álmainkért.

2. Kake

Ez is hasonlóan lendületes, mint az előző dal, de ebbe már van melankólia is. Úgy definiálom magamban ezt a zenét, hogy az álmainkért való küzdelem nehézségeiről szól. Mert megvan benne a küzdelem dinamikája, de érződik benne a fájdalom, talán fáradt is. De hogy a fájdalom közben is marad a dinamika, az azt érzékelteti, hogy csak megáll, és megéli a fájdalmat, de utána kész továbbmenni és folytatni az útját.

3. Kodoku

Na ez már sokkal fájdalmasabb, ráadásul lassú is. Mindig libabőrös leszek, ha meghallom. Alapvetően dalfüggő, hogy állok a balladákhoz, de alapvetően szeretem, hogy még ha egy dal szomorú, melankolikus, lassú, de szól valami ütőhangszer is. Mert az ad egy lüktetést, még ha lassú is. Ez azért jó, mert azt az érzetet kelti, hogy megéli a fájdalmat. Ebben a dalban az a nagyon jó, hogy erőteljesen szól a zene, tehát kitör belőle a fájdalom, és a lassú lüktetés pedig érzékelteti, hogy most megáll, és megéli azt. Csodálatos utat jár be ez a zene, mert a végére elcsendesedik, és olyan jó érzéssel zárul a dal. Így olyan ez a dal, hogy kisírja a fájdalmat, de aztán megnyugszik, és kész tovább menni. Nagyon szeretem ezt a dalt.

Igazából azért is nagyon jó választás ezt a három dalt bemutatni, mert ezzel kiválóan be lehet mutatni az animét is. Mert ilyen az anime. Megvan benne az életigenlés, a jókedv, olykor a humor is, de azért ott van az is, hogy egy átlag animével ellentetétben itt fiatal felnőttek a szereplők, akiket a sport mellett egyéb dolgok, gondok is foglalkoztatják. Nem hiszem, hogy lesz anime, mely megdönti a Sportanime Top 10 listámon a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru 2. helyét.

TV Animation Haikyuu!! Original Soundtrack I.

Megjelenés: 2014. november 19.
Kiadó: TOHO Animation RECORDS
THCA-60045
Ár: ¥3.024

1. Itadaki no Keshiki* (頂の景色) 1:31
2. Haikyuu!!* (ハイキュー!!) 3:54
3. Saikyou no Otori* (最強の囮) 1:50
4. Court Jou no Ou-sama* (コート上の王様) 1:38
5. Haisha* (敗者) 2:42
6. Akogare* (憧れ) 2:23
7. Henjin Sokkou* (変人速攻) 2:54
8. Toppakou* (突破口) 2:50
9. Kagaku Henka* (化学変化) 2:44
10. Senpai no Jitsuryoku** (先輩の実力) 1:51
11. Sakusen Kaigi* (作戦会議) 1:30
12. Umaku Ikanai** (うまくいかない) 2:46
13. Trauma* (トラウマ) 1:49
14. Kodoku* (孤独) 2:06
15. Kageyama Tobio* (影山飛雄) 2:02
16. Se-n-pa-i** (セ・ン・パ・イ) 2:20
17. Ikari** (怒り) 2:30
18. Hinata to Kageyama** (日向と影山) 2:17
19. Makohyou* (目標) 3:28
20. Saikyou no Mikata* (最強の味方) 1:38
21. Combi Tanjou* (コンビ誕生) 2:23
22. Omoshiroi Team* (面白いチーム) 2:12
23. Oikawa Tooru** (及川徹) 1:15
24. Kyougou Kou** (強豪校) 2:31
25. Shiai wo Kasaneru no Tabi ni* (試合を重ねるたびに) 2:09
26. Team Mate* (チームメイト) 2:44
27. Kitai* (期待) 1:38

*Zene: Hayashi Yuuki
**Zene: Tachibana Asami

Oricon chart: #50
Listán volt: 2 hétig
Összes eladás: 1.945 példány

Hetek száma	H	K	Sz	Cs	P	Sz	V	Helyezés	Eladás
1. hét	-	40	31	-	46	39	-	50	1.559
2. hét	-	-	-	-	-	-	-	244	386
Összes eladás									1.945

Úgy döntöttem, hogy külön blogpostot szánok az összes Haikyuu!! CD-nek. Egyrészt, mert Haikyuu!!, másrészt meg amolyan helyreigazításként. Írtam ugyanis egy minden részletre kiterjedő cikket az animéről az Animagazin 49. számában, és negatív kritikával illettem a zenét. Igazából sokáig tényleg nem rajongtam a Haikyuu!! zenéért. Egész egyszerűen azért nem, mert azt gondoltam, hogy egy sportanime tele van lendületes zenével, amit bármikor hallgatok, mint a sport dinamikája jut róla eszembe. Itthon, amikor Wii Fit-en edzettem, mindig valami JAM Project albumot hallgattam. Alapvetően szeretem az élő zenét, és a dinamikus rock, vagy a powerful pop inspirál, energikusabbnak érzem magam tőle. Valami ilyesféle zenét vártam el a Haikyuu!!-tól is. Ehhez képest csalódás volt a sok kifejezetten lágy, már-már melankolikus zene. Eleve az volt furcsa, hogy amikor először néztem az animét, nem igazán maradtak meg az innerek. Egy-két zenét persze kihallottam, némely már akkor emblematikussá vált, de eleinte csalódás volt számomra, hogy nem jöttek be a zenék.

De aztán csak hallgattam. Bár már első végighallgatás után is voltak dalok melyek megmaradtak bennem, amik nagyon megtetszettek. Például erről a CD-ről az Umaku Ikanai. De főleg akkor éreztem rá a Haikyuu!! zene ízére, amikor munkahelyen hallgattam. Segített rajtam az, hogy a zene hallgatása közben elképzeltem a Haikyuu!! egy-egy jelenetét, így egyrészt rájöttem arra, hogy a zene valójában nagyon beleillik az animébe, másrészt meg segített, hogy nagyobb lendülettel végezzem a munkát. Aztán még tovább javította a zene megítélését az, amikor újra és újra visszanéztem az animét, kifejezetten kellemes volt hallani, felismerni az animében. Volt olyan, hogy olyan szinten felismertem a zenét, hogy vagy a címét mondtam meg, vagy azt, hogy melyik zene melyik CD-nek hányadik dala. És hogy meddig jutott el az, hogy megszerettem a zenét, az jól jelzi, hogy azóta meg is lett az első album eredetiben.

És most már sokkal inkább azt mondom, hogy élmény hallani róla minden egyes dalt. Érdekes volt megfigyelni a két zeneszerző közti különbséget. Inkább Hayashi Yuuki írja a dinamikusabb zenét, ami az anime sport-mivoltát erősíti. Tachibana Asami inkább a lágyabb, melankolikusabb dallamokért felelős. Persze van átfedés a két zeneszerző között, nem is mondható meg feltétlen egyértelműen, hogy melyik zenét melyik zeneszerző írta. Amit biztosra tudok mondani, hogy azokat a zenéket, melyekben jazzes elemek hallhatóak, azokat biztos, hogy Tachibana Asami írta. De Hayashi Yuuki-nak is vannak lassabb dalai. A Trauma című dal tényleg tragikus hangulatú.

Az külön érdekesség, hogy Hayashi Yuuki nemcsak a Haikyuu!!-nak írt zenét Kodoku címmel, hanem a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-nek is. És hogy mennyire ért a lassú zenékhez, mindenképp szeretném külön kiemelni a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-féle Kodoku-t, mely egyszerűen csodálatos ballada! Egyrészt fantasztikusan átadja az anime olykor melankolikus hangulatát (Nagy restanciám, hogy nem írtam még a Kaze ga Tsuyoku Fuiteiru-ről, amikor az a #2 sportanime nálam a Haikyuu!! után.), másrészt meg le lehet képezni a való életre. Aki volt igazán magányos, aki tudja milyen érzés elhagyatottnak lenni, rosszul lenni egyedül, az nagyon át fogja érezni a dal hangulatát. De majd írok arról a CD-ről is, majd részletesebben ott elemzem a dalt.

Most azt mondom, hogy a zene bőven kiemeli az anime hangulatát. Talán pont azért is ennyire jó, mert a Haikyuu!! nem kimondottan az a nagyon dinamikus, valóságtól elrugaszkodott sportanime. Tetten érhetők azok a lassabb, merengő jelenetek a dalokban is, és azt kell mondjam, hogy csodálatosan beleillenek a zenék az adott jelenetbe. Sportanime lévén természetesen a Haikyuu!!-nak sincs komoly története, viszont a karakterek annyira szerethetőek, hogy bőven átélhetők a múltjukban történt krízisek, és az alattuk játszott lassú zenék csak még jobban kiemelik a jelenet jelentőségét. A Haikyuu!! egyik nagy erőssége, és ami kiemeli a réteg sportanimék közül, hogy sok karakternek nagyon jól kidolgozott személyisége van. Ezáltal sokkal emberibbek a szereplők, és a múltjuk is teljesen emberiek, ami bárkivel megtörténhet. És mivel teljesen hitelesen van elmesélve, nem elrugaszkodott a valóságtól, ezért teljességgel átélhetően a szereplők múltjai, személyisége. Én még nem láttam olyan sportanimét, melynek ilyen erénye lennne. Nagyon érdekes látni azt is, hogy az egyes játékosok múltja hogyan befolyásolja azt, ahogy játszanak, és hogy győzik le végül saját magukat, és válnak egyre jobb játékosokká. Ebből a szempontból Ennoshita Chikara az egyik kedvencem, aki kiváló példája annak, hogy van kiút a gyávaságból. Egy jó csapatban, egy inspiráló közegben egyáltalán nem lehetetlen. Kageyama Tobio múltja is komolyan megérintett. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az különbözteti meg Oikawa Tooru-től, hogy bár egy ponton közös a múltjuk, de Kageyama szembenézett a démonaival, addig Oikawa nem, és bőven megjátssza, hogy mekkora nagymenő. Holott megfigyelhető egy-egy lopott jelenetben, hogy azért Oikawa is tudja magáról, hogy szarban van, de neki jobb nem szembenézni a múltjával, és megjátszani, hogy ő az Aoba Johsai mindenható csapatkapitánya. De igazából az ő jelenléte az animében is tanulságos. Elrettentő példának van jelen. Úgyhogy személyiség terén Kageyama összehasonlíthatatlanul jobb Oikawánál. A "Kageyama Tobio" című zene nem is feltétlen sötét hangulatú, de nagyon dominál a mély, komor hangzás. De ellenpontként ott van a "Hinata to Kageyama", melynek dinamikus és bolondos hangzása kiválóan reflektál a két főszereplő közti idióta, már-már debil barátságára, és az örökös civakodásukra. A fentiekből is látszik, hogy az anime teljességgel realisztikus, ahogy a zene is kiemeli ezt.

És ami az album helyezését illeti, ahhoz képest, hogy OST CD, egyáltalán nem rossz a 50. hely. Népszerűbb animék, például a Naruto OST CD-i, még ennél is rosszabbul szerepeltek. Jónéhány olyan Naruto CD, mely a 200.-nál a rosszabb helyezést ért el, kb. 800-as eladással. Ehhez képest a Haikyuu!! CD 1.945-ös összeladása jónak számít. Bár a Kuroko no Basket OST CD 40. helye jobbnak mondható, de így is kiemelkedőnek számít az első Haikyuu!! CD eladása.

Íme néhány dal a CD-ről, ami különösen tetszett:

• Court Jou no Ou-sama
• Umaku Ikanai
• Hinata to Kageyama

Három Haikyuu!! karakter mélyebb elemzése

Nem tudtam, hogy foglaljam össze a címben, amit írni szeretnék. De nem találomra választottam ki gondolatban három Haikyuu!! karaktert, akit jellemeznék. Hanem a három legsötétebb legzsémbesebb karaktert hasonlítanám össze: Kageyama, Tsukishima és Oikawa. Egyrészt, hogy milyen fejlődésen mentek keresztül, másrészt meg láttatni a különbséget közöttük, és felhívni a figyelmet problémákra. Nos, akkor:

• 
  Kageyama Tobio: Hármójuk közül talán ő a legszerethetőbb. Már az elejétől komolyabb változáson megy keresztül. Tudatosodik benne, hogy rossz úton jár, de a változás felé vezető út számára is rögös. Ugyanakkor hamar viccesnek mutatja az anime a kirohanásait, ami érzékelteti, hogy nem kell őt komolyan venni. Ugyanakkor a Haikyuu!! első néhány részét komolyan nézve, amikor Kageyama a Kitagawa Daichi-ben volt, látva az örökös ordítozását a többiekkel, meg hogy szinte mindenkit ki akart zsigerelni fizikálisan, elgondolkodtatott, hogy én hogyan cselekednék. Oda jutottam magam, hogy szerintem én is ugyanúgy, mint a többiek: elfordulnék én is tőle. Hiszen csak a néző számára teszik nyilvánvalóvá, hogy komoly belső harcot vív magában, ez amúgy nem jön le annyira. Az egyetlen jel, ami erre utal, az az ökölbe szorított kéz üvöltözés közben. Az jelzi, hogy valójában szenved belül. Aztán az első évad során átmegy egy jellemfejlődésen, aminek köszönhetően egyre pozitívabb jelleme lesz. Ezért nem örültem az az első évad végének, amikor volt az Aoba Jousai-jal a meccs, és szerencsétlen Kageyamából teljesen hülyét csináltak az idétlen mosolyával, és beszólásaival. Az oda azért nem volt jó, én legalábbis azért nem örültem neki, mert Kageyama már korábban bizonyította, hogy kész egyenrangú csapattársként kezelni a többieket, beismerni ha téved, megkérdezni, hogy mit csináljon másképp. Úgyhogy arra a kis afférra az 1. évad végén nem volt szükség. Az egyedüli magyarázat, amit el tudok képzelni, hogy akkor játszott élesben Oikawa Tooru-vel, és a múltjában hozzá kötődő emlékek miatt volt ideges, hogy megmérkőzik vele, hiszen mint a legfőbb vetélytársa gondol rá. A szerethető mivoltára a "Hinata boke!" beszólása a másik fő bizonyíték.
• 
  Tsukishima Kei: Na ő egy érdekes figura. Ő testesíti meg a gyermeki álomból csalódottan felébredt, frusztrált fiatalembert, akinek már nem lehet bemesélni, hogy bármit elérhetsz, csak hinned kell benne. Ezért is fontos szereplője a Haikyuu!!-nak, ő Hinata ellenpontja. Igazából tetszik, ahogy néha rákontrázik Hinata túl optimista attitűdjére. Néha ugyanis kifejezetten idegesítő Hinata túlzottan egyszerű látásmódja, amikor azt hiszi, hogy szimplán kemény munkával bármit elérhet. Csak hát Tsukki olykor erős cinizmussal juttatja Hinata értésére, hogy az élet nem csupán arról szól, hogy amiért kinyújtod a kezed, azt meg is kapod. A viselkedése főleg az első évadban olykor visszataszító. Nem egyszer gondolatban felrúgtam a csillagos égig, főleg amikor Kageyama hiába szólt rá, hogy ne hívja királynak, mégis. Nem tiszteli a másikat, de igazából ezzel Tsukki nagyon jót tett Kageyamának, mert így szembenézett a múltjával, és alighanem elfogadta, hogy a múltjában zsarnok királyként viselkedett. Tehát, ha úgy vesszük, Tsukishimának köszönhető, hogy Kageyama természete javult. Ami pedig a múltját illeti... Habár valóban lesújtó lehetett Tsukkinak, hogy a bátyja végig hazudott neki, én mást találtam volna ki neki. Valóban játszott volna, de Tsukishima egy nagyon rossz meccset nézett volna meg, ahol a bátyjának csapata nagyon csúnyán elhasalt. Ez jobban reflektált volna a jelen attitűdjére, és arra, amiért kiosztja Hinatát az 1. évad 4. részében. Egyébként meg érdekes volt látni, amikor megjelent, szívatta Hinatát és Kageyamát, szemmel láthatóan élvezte, de amikor elment, mennyire frusztrált volt Hinata miatt. Találkozott azzal a gyerekkori énjével, aki aztán csalódott lett. Ha úgy vesszük, maradt a borús személyisége, de sokat javult a természete, aminek köszönhetően végül szerethető karakter lett, aki nagyon is a csapatának hasznára van.
• 
  Oikawa Tooru: A Haikyuu!! szereplők pöcegödre, a legalja... Nagyon kevés anime karakter van, aki annyira gyűlöletesnek tartok, mint őt. Oikawával ugyanis nemcsak az a gond, hogy rossz természete van, hanem hogy a végsőkig meg van győződve arról, hogy teljesen jól gondolkodik, jól csinálja a dolgokat. Mondjuk érdekes volt a közös múltja Kageyamával. Ahogy felnéztek egymásra, féltékenyek voltak egymásra (bár Kageyama az elején annyira nem), riválisai voltak egymásnak, azt hitték egymásról, hogy jobb a másik, és hiába gyakoroltak sokat, csak még frusztráltabbak lettek, mert elgondolásuk szerint nem fejlődtek. Lényegében kijelenthető, hogy egymás idegrendszerét csinálták ki. Csak a különbség ott van, hogy amíg Kageyama láthatóan tudta magáról legbelül, hogy rossz úton jár, Oikawa úgy viselkedik, mint aki meg van győződve arról, hogy vele nincs semmi baj, ő maga az isten. Ez aztán odáig fajul, hogy nem tiszteli az ellenfeleit, bizonyos esetekben a társait sem. Néha kifejezetten gonosznak láttam őt. És hogy mekkora egója van, azt a harmadik évad utolsó részében lehet igazán meglátni. Amikor a Karasuno megnyerte a meccset, és mondta, hogy nem marad ott megnézni az általa cirkusznak nevezett díjkiosztót. Az az igazság, hogy már önmagában attól nagyon tetszik a 4. évad, hogy Oikawa egyáltalán nem fog szerepelni benne. Ezek után még inkább abban reménykedek, hogy 25 részes lesz (de legalább is minél hosszabb), mert ez azt jelentené, hogy Oikawa hiátusa annál hosszabb lesz. Különben a mangaka igazságot tesz az 53. fejezet címével: "Oikawa Tooru wa tensai de wa nai". Nem is lehet zseni, mert akinek ennyire gyerekes, beképzelt, pökhendi személyisége van, az egyáltalán csapatkapitánynak alkalmatlan. Ő ilyen elrettentő példaként van az Aoba Johsai élén, de az biztos, hogy semmi szerethetőt nem tudok vele kapcsolatosan mondani. Ja de egyet igen: Ahogy Iwaizumi Hajime helyreteszi őt. Azt szeretem benne.

Mirai - Lány a jövőből DVD

Meglepett, amikor Rudymester kiposztolta a Twitter oldalára, hogy megjelenik a Mirai – Lány a jövőből DVD-n. Utána is néztem, hogy ki adja ki, hogyan érhető el. A Media Markt weboldalán nem találtam, az Xpress-en elérhető, illetve a Filmkatalógus írt ki a DVD-ről adatot. 1.990 forint az ára, és elvileg október 22-én fog megjelenni.

Azért írtam, hogy elvileg, mert a Media Markt-ban már kapható (ezért is meglepő, hogy a Media Markt már nem listázza), és nekem van is belőle. Lehet, hogy hivatalos megjelenés előtt került ki eladásra? Mindenesetre kapható a boltokban. Kíváncsi voltam arra, hogy ki adja ki a DVD-t, de a nem találtam érdemleges információt a cégről a neten. A DVD-n a B-weB kft. van írva. Weboldalt nem találtam, ahol elérhetők lennének. Ha valami új cég, nagyra értékelem, hogy animét adtak ki DVD-n, remélem, be fog jönni a számításuk.

Bár magával a kiadvánnyal nem vagyok maradéktalanul elégedett. Maga a borító rendben van, bár az átlátszó tokot jobban szoktam szeretni, mert szeretem, ha van valami belső kép. A tok abból a szempontból sem tetszik, hogy meglehetősen csúnya. Ha kinyitom, valami kellemetlen szagot áraszt magából. Kifejezetten az olcsó DVD-ket szokták ilyen tokokba szokták csomagolni. A belbecset is közepesnek ítélem meg. Maga az anime kifogástalan minőségben van a lemezen, elérhető rajta mind a japán, mind a magyar szinkron, valamint a magyar felirat. Az extrákat viszont hiányolom a lemezről. Semmi extra nem lelhető fel a lemezen. Így ha betesszük a DVD-t a lejátszóba, az interaktív menüben csak a nyelvet és a feliratot állíthatjuk be. Az anime mindenesetre rendben van.

Az animéről már írtam, amikor láttam a moziban, ezért a cselekményre nem térnék ki ismét. De azt elmondhatom, hogy most is nagyon kellemes élmény volt megnézni. Igazából nagyon jó lenne azt írni, hogy vegye meg mindenki, aki szereti az igényes animéket, hogy jelezzük a kiadó felé, hogy itthon is van igény az animékre. De miután maga a kiadás hagy kívánnivalót maga után, ezért nem tudom tiszta szívvel ajánlani. Pedig nagyon jó lenne, mert érdemes lenne újra fellendíteni az animepiacot. A Viasat6-on néha jönnek ki animék magyarul. Nemrég kijött az egyik újabb Yu-Gi-Oh! széria szinkronosan, azt leadja a Viasat6. Ami meglepett a Boku no Hero Academia magyarul. Erre felcsillant a szemem, és titkok elkezdtem nagyon reménykedni abban, hogy kijön a Haikyuu!! is magyar szinkronnal. Ha ez megtörténik, én leszek a magyar animés piac fellendítőjének legfőbb szónoka, és minden anime rajongót arra ösztökélnék, hogy támogassa a hazai animés piacot. Ami meg a Mirai DVD-t illeti… Vegyétek! Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de elindíthatja a hó olvadását.

Haikyuu!! második évad újra

Na, hosszú idők után ismét az első animés blogpostom ide. Merthogy újra nézem a Haikyuu!! második évadát. Ennek több oka is van.

1. A túl sok fanart, fanfiction és hasonló rajongói kreálmány sok esetben elinflálja az anime valódi értékét. Persze lehet shippingelni, teóriákat kitalálni, ezeket kép vagy novella formájában közzé tenni, de ezek minősége sokszor olyan szörnyű, hogy magam is megrémülök attól, hogy milyen rajongótábora van a Haikyuu!!-nak? O_O Nem mondom, van néhány fanart, illetve shipping öltet, ami nekem is tetszik, de amikor olyan képeket mutogatnak Redditen, mint életük munkája, aminél talán még én is szebbet rajzolok (ami a nulla képességű rajztudásomhoz képest nagynak számít), akkor azért elgondolkodok, hogy biztos, hogy ilyen rajongótábort érdemel ez az anime? És amilyen képek keringenek Pinteresten, Tumblr-ön. Persze, ez tudható, hogy van ilyen, és valószínűleg furcsán is hangzik, hogy valaki erre 13 éves anime rajongás után jön rá, meg nyilván valamit tudtam, hogy ez létezik, de ezzel komolyan soha nem foglalkoztam. A Haikyuu!! az az anime, ami olyan szintű rajongást váltott ki belőlem, hogy ilyenekkel is foglalkozzak. Vannak egyébként remekművek, meg olyanok is, amik nekem tetszenek, de egy részük inkább rontja az anime értékét. És hogy az anime újra a régi legyen, ezért nézem ismét.
2. Nem tudom, hogy csak én vagyok ilyen, vagy ez mással is előfordul, de nálam van olyan, hogy csak akkor áll össze egy történet, ha többedjére megnéztem az adott művet. Azért, mert vannak jelenetek, részletek, amiket később veszek észre. Tehát adott esetben nemcsak azért nézek meg többedjére egy filmet, sorozatot, animét, mert kiváló alkotás, hanem mert előfordul, hogy később fedezek fel eddig nem látott jelenetet, és ez ad egyfajta újdonságérzetet. Például jó érzés volt felfedezni, hogy a második évad első része az abszolút kedvenc Haikyuu!! zenémmel, a Zasshoku-val indul. Mintha az anime készítői is tudták volna, hogy ez a legjobb zene, amit az animének írtak.
3. A Haikyuu!! az Haikyuu!! Nem lehet elégszer megnézni. Valahányszor megnézem, ugyanazzal a lelkesedéssel teszem ezt, mint amikor először láttam.
4. Az utóbbi időkben több minden iránt is elvesztettem a lelkesedésemet. Bár olvastam olyat, hogy előfordul, hogy bár valaki nagyon szeret valamit csinálni, a lelkesedése iránta nem konstans, 100%-os. Normális, hogy előfordul, hogy valamit nem szeretünk annyira, éppen már foglalkoztat aztán később ugyanazzal a lelkesedéssel csináljuk. Érdemes ezt elfogadni, de talán addig is érdemes tenni azért, hogy mégis legyen kedvem japánozni, meg röplabda edzésekre járni. Most ezek vannak háttérben nálam.
5. Jön a 4. évad! Kell ennél nagyobb érv arra, hogy a Haikyuu!!-ról szóljon megint minden?

Az animét már csak azért is érdemes újra megnézni, mert újra az eredeti művet látom benne, és nem a sok esetben idétlen fanartokart. Bár azt azért hozzáteszem, hogy nekem is megvan a magam teóriája a Haikyuu!!-val kapcsolatosan, lehet, hogy majd egyszer közzé teszem. De inkább azt gondolom most, hogy az másoknak is csökkentené a sorozat színvonalát, úgyhogy most nem. Az még formálódhat, ahogy új információkat gyűjtök. Addig is élvezem az animét.

Given karaokék

Régen írtam ide, pedig folyamatosan nézek animéket, csak nem éreztem késztetést arra, hogy kiírjam magamból a gondolataimat. Ez többek között amiatt van, mert nem éreztem, hogy olyan gondolatoom van egy-egy animéről, hogy kiírjam. Na meg rengeteg más dolog történt az elmúlt egy hónapban. Egyrészt az egyetem is sok időmet elveszi, komolyan készülök rá. Ráadásul bekerültem egy párkapcsolatba, és az egész annyira hihetetlen számomra, hogy velem is megtörtént.

Határidő közeledtével vagyunk az őszi MondoConra a karaokék esetében. Erre sincs nagyon hangulatom. Lefoglaltam az Initial D és a Slam Dunk karaokéit. A Slam Dunk-hoz nagyobb kedvem van, mert sokkal hangulatosabb anime. Erről az animéről is nagyon szeretnék írni. Ott is van a vázlatok között, de nem tudom, hogyan fejezzem ki a gondolataimat, hogy egyéni is legyen, meg vállalható is legyen. Az biztos, hogy látom, hogy miért volt annyira kedvelt anime a '90-es években. Összehasonlítva a korabeli shounen animékkel innovatív volt, és nem utolsósorban valóságos. Bővebben majd ott.

Meg is van az első opening karaokéja, de a Given opening és ending karaokéit is megcsináltam. Ezt is ígértem, másrészt meg sokan örültek neki. Nem hiába, népszerű anime lett, és ami a nagyobb szó, hogy nem hiába. A Given nemcsak a 2019-es nyári szezon, hanem az egész BL-műfaj egyik legkellemesebb meglepetése. Bár már az első résztől kezdve éreztem, hogy az opening problémás lesz. Mint ahogy az is lett. Borzasztóan logikátlan a ritmusa, nagyon nehéz volt időzíteni. A másik komolyabb probléma, hogy maga a dal sem olyan, hogy inspiráljon arra, hogy hallgassam. A szöveg valóban reflektál az anime érzelmi mondanivalójára, de a zene és a ritmus egyáltalán nem harmonizál vele. Elképzeltem magamban, ahogy tökre vidáman éneklem, hogy "minden, amit adtál, az életem része lett" (nem emlékszem így pontosan a szövegre). Pedig az animéből nyilvánvalóan kiderül, ami a másiktól kapott, az sokkal inkább fájdalmat okoz neki, hiszen eszébe juttatja a hiányát. És nem ez az egyetlen BL-betétdal, ami rosszul van megírva. Többször volt olyan érzésem hallgatva BL-dalokat, mintha az írójának valami megfoghatatlan, misztikus dolog lenne a homoszexualitás, amit csak mi, melegek érthetünk meg. Pedig szerintem nem vállalok nagy kockázatot azzal a kijelentésemmel, hogy a pasik közötti szerelem is ugyanolyan, mint a férfi-nő szerelem. Az anime ezt milyen csodálatosan megmutatja, de ezt a dalok esetében nem sikerült.

És mivel nem voltam inspirált abban, hogy sokat hallgassam a dalt, ezért nagyon nehezen ment a karaoke elkészítése. És ilyenkor az 50%-os lassítás sem segít sokat, hiszen nem hallottam sokat ahhoz, hogy megmaradjon bennem a dal ritmusa, dinamikája. A karaoke készítése közben többször eszembe jutott a Haikyuu!! - Ah Yeah!! karaokéja, amit hasonlóképpen gyűlöltem csinálni. Annak is logikátlan nem odaillő az ének ritmusa, nem illik a dal dinamikájához. A Given esetében jobb az ending, de ott meg az éneket nem díjaztam. Legalábbis számomra túl érzelgős, és a srác énekhangját nem érzékeltem kellőképpen képzettnek, hogy hitelesen el tudja énekelni a dalt. Vagy nem élt meg olyan krízist, amiről a dalszöveg szól. A hangterjedelme amúgy megvan, én nem tudnám kiénekelni a legmagasabb hangokat a dalban. De mégis... Nem az én világom. És igazából azért nem vagyok elragadtatva a 9. részben elhangzott Fuyu no Hanashi daltól sem, mert nem jött át az érzésvilág. A jelenetek viszont nagyon hatásosak. Ahogy Uenoyama megtört Mafuyu által kiénekelt érzelmektől, és megcsókolta... Az bármelyik romantikus anime dicsőségére válna. És itt nyilvánul meg az, hogy maga az anime végig hiteles, de zeneileg nagy bukás. Nagy kár érte, de még így is magasan a legjobb BL-anime, amit eddig láttam.