2015. szeptember 18., péntek
Valóban erős az az album?
Forró őszi szezon
- JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM MOTTO! MOTTO!
- Endoh Masaaki: ENSON3
- Suara: Koe
- Hayashibara Megumi: Sanhara -Seinaru Chikara-
- JAM Project: THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~
- Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II
- Suara: Fuantei na Kamisama
- JAM Project: Guren no Tsuki ~Kakusareshi Yami Monogatari~
Aztán még két kislemez lesz tőlük. Az októberi egy anime openingje lesz, méghozzá a ONE PUNCH MAN sorozaté, míg a decemberi megjelenésű az új GARO sorozat openingje. Nem nehéz kitalálni, ha egy JAM kislemez a GARO sorozathoz készül. Ha a címben ilyen szavak vannak, mint "Yami", "Dark", "Thunder" és hasonlók, az csakis GARO sorozathoz készülhet. Láttam egy részt belőle, ugyanis a GOLDSTORM széria 11. részében szerepelt Okui Masami, és hát gondoltam, nem hagyhatom ki. Sajnos csak pár másodperces szerepet kapott (de valami csodaszép volt), és maga a sorozat sem kötött le. Nem inspirált arra, hogy néznem kéne a legelejétől. A dalokról meg majd kiderül, hogy milyenek, még félek, mert sajnos az utóbbi idők JAM kislemezei nem arról híresek, hogy elvarázsolnak, magukkal ragadnak és el nem engednek. De az esély jár nekik, nagyon is. Még egy Breakthrough színvonal és mindent megbocsájtok nekik.
2015. szeptember 12., szombat
Okui Masami: INSANITY videó
2015. szeptember 1., kedd
Okui Masami: evolution album kritika
- SOLDIER ~Love Battlefield~: Nagyon szeretem, ha belecsap rögtön a közepébe. Közel áll hozzám ez a fajta rock zene, van ereje, de nem megy át abba az embertelen, elviselhetetlen csörömpölésbe (bocsánat a nagyon kemény rock szerelmeseitől, de tényleg nekem sok az már) ami már csak a tombolásról, fej össze-vissza rángatásáról szól. Viszont ahogy Okui Masami ebben a dalban énekel a "szerelmi csatatérről", élen állok, ha harcolni kell, és győzni fogunk! 10/10
- zero-G-: Nagyon szép anime a RAY the animation, melynek openingje ez a dal, magasan ajánlott mindenkinek. Ez a dal pedig kifejezetten azok közé tartozik, ami nagyon szép, nagyon jó, csak nem tudok vele tökéletesen azonosulni. De értem a mondanivalóját, és az nagyon szép. Nemcsak az anime mondanivalóját tudjuk meg a dalból, hanem az énekesnő mély érzéseiről is képet kapunk. 8/10
- Iteza no Tsuki no Koromo ni: Azt hiszem, van egy közös tapasztalatunk Okui Masami-val, a Nyilas csillagjegyűekkel komolyabban barátkozni... Az bizony bátor vállalkozás. Persze ez most nagyon le van egyszerűsítve, de körülbelül erről szól a dal, melynek magyar fordítása nagyjából így szól: "A nyilas csillagjegy ruházata". Szeretem ezt a számot, ez a rock zene is bejön, viszont a dallamvilág kicsit leegyszerűsíti a mondanivalót. Jól áll a dalban, nagyon is ideillik, de ilyet már hallottunk, ezért nem veszi annyira komolyan magát. Mindettől függetlenül nagyon is megéri hallgatni. 9/10
- Niji: Az első olyan szám az albumon, amit meghallgatok, de ha nem került volna fel, az sem lett volna baj. Marad az eddig megszokott erős rock zenénél, meg is marad bennem, de valahogy ez nekem tucatzene. De abból a szempontból jó hallgatni, hogy lássuk, hogy nem ám csak a rendes hétszínű szivárvány létezik, másféle is, ezt hallhatjuk a dalban. 7/10
- Lunatic Summer: Hát eléggé elmebeteg nyár volt az idei a maga hőhullámaival, de ez a dal most másról szól. Igazából jól jön most egy könnyed Jpop szám, az előző rockok után, kicsit lazítani, szinte magam is előveszem a legtrendibb napszemüvegemet, és kiülök a Napra és élvezem a semmittevést. Kéne is egy ilyen nyár nekem, hátha a jövő évi ilyen lesz. 7/10
- Kiba ~Tusk~: És vissza a rockzenéhez, de még milyenhez! Teljesen tűzbe hoz, szinte minden egyes pillanatban átérzem a hangulatát, mely egyre csak erősödik. Valószínűleg az ebben az évben indított GARO sorozat adta az alapötletet, méltó lett volna a sorozat valamelyik dalának. Köszönjük az ilyen dalokat, még sok ilyet kérünk. 10/10
- Shiranui: Eltelt némi időbe, mire kibogarásztam, hogy mit is jelent a cím, nagyjából a foszforeszkáló fény jelentés áll a legközelebb hozzá. Nagyon érdekes dal, tetszik, hogy éretten, majdhogynem diplomatikusan énekel a megélt csalódásokról. Ahhoz a fényhez hasonlítja, ami a fény hatására átvesz egy kis fényt, de annak valódi ereje nincs, és ki is alszik egy idő után. Egyedi hangulata, zenei világa pedig gondoskodik arról, hogy megjegyezzük egy életen át. 8/10
- WILD SPICE -TRANCE MIX-: Hogy mit éreztem, amikor meghallottam az egyik kedvenc Okui Masami dalomat trance stílusban? Borzasztó volt. Egy dal, amelyik a magasba emelhette volna az album színvonalát, és kemény rock hangzásával nagyon is beleillett volna a hangulatába, erre kijönnek egy trance verzióval, aminek az eredeti változathoz semmi köze nincs, el is csúfítja az egész albumot, de még az eredeti dal mondanivalóját is valósággal lerombolja. Nagyon régóta ismerem ezt az albumot, de azóta sem tudtam megszokni, hogy ez a tákolmány rákerült az albumra. Okui Masami karrierjének legnagyobb hibája, és SOHA nem bocsájtom meg, hogy ez helyet kapott ezen az albumon. 1/10
- Otomegokoro Mugen: Hát, visszatértünk a rock zenéhez, de sovány vigasz az előző csalódáshoz képest. Okui Masami most visszaemlékszik saját tinédzserkori élményeire, amikor az első komoly érzelmei érték, és persze hamar kiderül, hogy minden csak illúzió volt. Abból a szempontból nagyon jó a dal, hogy maga a zene is érzékelteti ezt az érzelmi éretlenséget. Nem rossz, hogy bekerült egy ilyen is az albumba, hallhatóan az énekesnő is beleélte magát, de azért lássuk be, hogy 38 éves volt az album megjelenésekor, ez a dal egy tinédzser trendi rocksztár albumán jól mutatna, és bár Makkuntól is jól hangzik, de a dal éretlen mivoltától ez sem menti meg. 6/10
- SOUL MATE: Ez már sokkal inkább illik egy érett nő vallomásaihoz. Egy ilyen balladával búcsúzni azért sokkal jobb érzetet hagy maga után az album. Ne is felejtsük el, hogy mindig szüksége van az embernek egy olyan érzelmi társra, aki mindig mellettünk áll, ennek öröméről hallhatunk egy csodaszép dalt, hatásos gitárszólókkal. Amikor ilyen dallal záródik az album, azt érzem, hogy talán mégsem volt hiába megvenni az albumot. 10/10
31/40
2015. augusztus 31., hétfő
Masami Okui: Symbolic Bride
Kiadó: Lantis
LACA-15487
Ár: ¥3.240
- Hikari he ~I pray to be given~ (光へ~I pray to be given~) 2:22
- Symbolic Bride ~Rebellion of Valkyrie~ 4:46
- Aoi Namida (蒼い涙) 4:53
- Delusion 4:00
- Sei no Honoo (静ノ炎) 4:13
- Koi Suru Omoi (恋する想い) 4:22
- JOY 4:35
- Takarabako -TREASURE BOX- (宝箱-TREASURE BOX-) 3:53
- FISSION 3:54
- CHAOS LOVE 6:06
- PLATONIC ~Luna~ 5:09
- Hikari no Hana (ヒカリノハナ) 6:09
- Hikari he ~crossroads~ (光へ~crossroads~) 6:16
- Sora no Uta (ソラノウタ) 4:42
Hetek száma | H | K | Sz | Cs | P | Sz | V | Helyezés | Eladás |
1. hét | - | 26 | 45 | - | - | - | - | 65 | 838 |
2015. augusztus 30., vasárnap
ShoujoCon
2015. augusztus 28., péntek
Holnap ShoujoCon
- JAM Project: The advent of Genesis
- valamit Okui Masami-tól mindenképp.
2015. augusztus 27., csütörtök
JAM Project: X less force album kritika
- Unlimited Force: A címből valami nagyon erős dalra számítottam. A JAM Project egyik bravúrja, hogy egyből belecsapnak a közepébe, és olyan erős dallal kezdenek, hogy csak győzzük a többit is. Hát a cím joggal adhatja az alapgondolatot, hogy ez is hasonló lesz. És nem... Sőt, amikor először hallgattam és megszólalt eltorzított hangon az ének a dal elején, azt hittem, hogy megvicceltek, és valami Arashi vagy KAT-TUN albumot kaptam, ugyanis trendi fiúcsapatos stílusú az ének. Aztán hamar letisztult, de maga a dal nemigen lett jobb. Az eddigi erős nyitódalokhoz képest ez harmatgyenge. Meghallgatom, de nincs olyan része a dalnak, amit vissza tudnék idézni. 4/10
- Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~: Vissza kellene térnie az együttesnek ahhoz, hogy Super Robot Wars dallal nyissanak egy albumot, ez a dal ugyanis sokkal jobban tükrözi az együttes valódi tudását mind zeneszerzés, mind énektudás tekintetében. Nagyon szeretem, amikor mély hangon, már-már gregorján stílusban kezdik a dalt, megadja az alaphangulatot rendesen. És persze megvannak a fokozatok is, a bevezető zene, ami fokozatosan erősödik, és a refrénben kiteljesedik, és természetesen Endoh Masaaki extrém magas hangja zárja le a refrént. Tökéletesen kihasználták a lehetőségeket, hiszen ha a harcosok elárulják a vezetőjüket, abból valami nagy dolog fog születni. 9/10
- Maverick ~Kakusei Sareshi Kemono~: Hányszor dicsértem ezt a dalt, de hányszor! És nem lehet elégszer, hiszen a már sokat említett Wings of the legend óta ez az egyike azon kevés JAM dalnak, mely igazán megmutatja, hogy mi rajongók mitől imádjuk az együttest, mi az az elemi erő, ami ha megszólal, hatalmas erőt ad a mindennapokhoz. A dinamika, az ének mind tesznek arról, hogy a csapat egyik legjobb dala legyen. 10/10
- Raiba ~Tusk of thunder~: Jót tett az együttesnek, hogy a GARO sorozathoz is énekelnek dalokat, ugyanis ezzel a rock egy olyan válfajában tudnak megnyilvánulni, ami a Super Robot Wars dalokhoz nem egészen illik, de a JAM Project-nek nagyon jól áll. Bár ez is olyan dal, amivel az elején nem tudtam mit kezdeni, aztán rákaptam a hangulatára, és már szinte velük együtt éneklem a refrént. Tehát ez a dal is meg vagyon szeretve. 8/10
- Generation!: Na ez is egy egyedi eset, amikor a verse és bridge olyan sablonos, viszont a refrén istenien jó lett. Velük éneklem, amúgy jó rock zene, csak most is az van, hogy magából a zenéből szinte semmit nem tudok visszaidézni. De a refrénért szívesen hallgatom megannyiszor. 7/10
- Shakunetsu no Houkou ~Legend of GAMERA~: Még egy mély hangon indított dal, ami itt is megadja az alaphangulatot. Nagyon bírom az ilyet, azt az érzetet adja, hogy GAMERA az a karakter, mely megmenti a világot a gonosztól, és semmitől nem riad vissza. De hogy vissza tudok-e idézni mást is? Nem nagyon... 7/10
- WANDERERS: És maradnék is ezen a visszaidézgetős témán, ugyanis a JAM Project lassú dalainak van egy olyan sajátosságuk, hogy olyan jelentéktelennek tűnnek első néhány hallgatás után kislemezen, de aztán albumon aztán átjön a hangulata, mert a dalok sorrendje is sokat számít. Keményebb dalok után üdítően hat egy lágyabb zene, arra aztán jobban figyelek, és kiderül, hogy mégiscsak van benne valami. Ez is erre a sorsra jutott. 7/10
- Breakthrough: A címadó dala annak a kislemeznek, mely számomra legendává vált. Belenéztem a Nobunaga the Fool animébe, de nem különösebben fogott meg, pedig az ehhez készített második opening dal egyszerűen parádés lett. Fantasztikus a dal dinamikája, a bridge-nél mindig valami épületomlást látok magam előtt, és bár egyre hevesebben omlik be, mégis ott maradnak és énekelnek. Ez az igazi JAM Project minőség! 10/10
- BUDDY IN SOUL: Megint egy sablonos rock zene, ami semmit nem mond. Ez a baj ezekkel a dalokkal, hogy hallom, hogy énekelnek, de nem szól semmiről. A refrén elég jó, bár itt is kijön, milyen furcsa szóösszetételeket használnak a japánok angolul (Buddy is myself). Amúgy elmegy... 7/10
- ZERO -BLACK BLOOD-: Úgy reménykedtem az elején, hogy végre valami vérpezsdítő zene, ráadásul Kitadani Hiroshi-tól, mondtam is magamban, végre valami őrült dal, de sajnos visszatér a régi kerékvágásba. Pedig az alapötlet nagyon jó volt, és akár igazi klasszikus is lehetett volna belőle, de sajnos hiába élnek a hangszerek, ha nem mond semmit. 7/10
- PRAY FOR YOU: Legalább Okui Masami nem hazudtolja meg magát, ismét egy igazi szomorú, szívet igazán megérintő ballada. Az ének is nagyon szép, a zene minden egyes részlete elmélyít az érzelemben. A kedvenc részem az első refrén után, amikor kitör a zene, vele együtt kitörnek az érzelmek is, mely senkit nem hagy hidegen, a szöveg pedig most is az egyetlenről szól, aki nem feltétlen szerelem, hanem lehet igaz barát is, akivel már-már testvéri a kapcsolat. Talán egy életre szól a búcsú? Mindenesetre nagyon megérintett. Újabb mestermű Okui Masami-tól. 10/10
- Rescue mission: Igazából meghallgatom ezeket a dalokat is, mert végülis élnek, nem unalmasok, csak semmi nincs benne, ami kiemeli az átlagból. Csak amikor még csak Okui Masami-ért rajongtam, és nem ismertem annyira a JAM Project-et, pont az ilyen jellegű dalokra gyanakodva nyitottam feléjük nehezen. Ez mostanra jött be. 6/10
- Honoo no Kokuin -DIVINE FLAME-: Eleinte megörültem ennek a dalnak, aztán haragudtam érte, mert túlzottan egyszerű lett a hangszerelés, az ének. Megviccelt, azt gondoltam, hogy ki tudom énekelni a magasabb hangokat, de sajnos nem ment. De igazából szívesen hallgatom a dalt, szeretem. A GARO -Honoo no Kokuin- animével meg vigyázni, mert tele van boszorkányság és fekete mágiával összefüggő hiedelemvilággal, és sok benne a durva, kemény jelenet. Nekem az 1. rész után elég volt. De az első opening dal jó lett. 8/10
- Ninmu Suikou!: Ezt is meghallgatom, miért is ne? De sajnos a JAM Project már nem olyan, mint régen, ha megengedik maguknak, hogy ilyen dal is felkerüljön az albumukra. Keménykedhetünk, csak legyen mögötte lélek. Megint az, hogy jó az ének, minőségi a zene, csak a szakmai részét nem tudom értékelni, ha nem szól semmiről. Ha nem is egyes, de üljön le. 6/10
- my memory, your memory: Egy Okui Masami dallal zárul az album.. Ugye írtam a 10. best albumnál, hogy mindig valami különleges számmal zárják le az adott albumot, hogy igazán emlékezetes legyen. Vannak ennél sokkal jobb záródalok is, de ez is nagyon kellemes lett. Hasonlóképp a barátság jelentőségéről szól, mint a PRAY FOR YOU, csak nem a szomorú, hanem a vidám oldaláról fogja meg. Vidám, lassú dal, nagyban javítja az album összképét. 9/10
29/40
2015. augusztus 8., szombat
Eredeti Okui Masami: Dragonfly CD
2015. augusztus 1., szombat
A Japán iránti rajongás új szintre történő emelése
De meg van csavarva a címben levő mondat, de hirtelen jobb nem jutott eszembe. Az a lényeg, hogy ugye 2006 óta szeretem az animéket a japán zenét, és azóta is sokat olvastam Japánról, sokkal árnyaltabban látom a dolgokat, mint az elején. De mindig is hiányoltam, hogy legyen egy olyan olvasmány, amelyik a japán történelmet írja le. Szerintem egyetemleges történelmi könyvhöz csak azok jutnak hozzá, akik egyetemet, főiskolán Japán szakra járnak. De azért talán akad egy-két olyan könyv, mely elmesél valamennyit Japán hatalmas történelméből. Tegnap vettem egy a könyvet: Ian Buruma: A modern Japán címmel. Ez az 1853-1964 közötti Japán történelmet meséli el. De hihetetlen milyen olvasmányosan. Az tetszik benne, hogy nem tankönyv-szerűen szárazon, tényeket közölve írja meg a történéseket, hanem mintha a szerző jelen lett volna, látta, és a saját tapasztalatait írja meg saját stílusában. Ebből valami elképesztően jó írás született. Az előszóban az 1964-es tokiói Olimpiával indít, érdekes volt olvasni, hogy a megnyitón történteket úgy szimbolizálja, hogy Japán lezárta múltját, és elindult a békés jövője felé. Hiszen viharos idők voltak ezek, háborúk Oroszország és Kína ellen, lényegében ők adták be az utolsó szöget a koreai Csoszon dinasztia koporsójára. Aztán a két világháború alatt is aktívan fitogtatta erejét az ország, de a II. világháború súlyos vereségéből kilábalva teljesen új alapokra helyezték Japánt és az olimpiával végleg békét ajánlottak a világnak. Nagyon szép gondolatok. Persze ezek mind csak vázlatosan vannak írva, de az biztos, hogy nagyon kíváncsivá tett a részletek tekintetében.
Ajánlanám a könyvet nagyon is, de ez 2006-os megjelenésű, ez is az utolsó példány volt, kaptam is rá 30% kedvezményt, mert talán a képen is látszik, hogy itt-ott vannak rajta szakadások, de a belső oldalak vadonatújak. A külső borítót kicsit sajnálom, de azt gondolom, hogy így sem jártam olyan rosszul.
Elkezdtem ismét gyakorolni énekelni. Már nagyon hiányzott, és nagyon szeretnék végre eljutni az őszi MondoConra, hogy énekelhessek karaokén. Manapság ezt a JAM Project dalt hallgatom sokszor:
Szinte könnyeket csal ki belőlem, olyan szép. Okui Masami megint bizonyított, hogy tud zenét írni. Bár kicsit árnyalja a képet, hogy azon túl, hogy érződik, hogy a saját érzéseit írja meg zenében, de azért igazodnia kell a játékhoz, melyhez szól a zene, nem utolsó sorban a fiúkhoz is kell igazítania az éneket. Ahogy hallgattam az éneket, és visszagondoltam, hogy mit tudok, arra jutottam magamban, hogy talán nekem is menne. És majdnem! Majdnem ki tudom énekelni a dalban hallható legmagasabb férfihangot, csak ott megakad. De érzem, hogy kijön, csak kellene énektanár, aki segítene kiterjeszteni az énekhangomat, és akkor menne. Nagyon fellelkesített, hogy már azokat a hangokat is sikerült kiénekelni, amikről azt gondoltam, hogy túl magasak nekem. Csak a legmagasabbakig nem érek fel. Ha menne, akkor nagyot tudnék énekelni ezzel a számmal.