JAM Project: Breakthrough rövidített videoklip

A JAM Project-nek úgy tűnik, hogy le fog áldozni eladások tekintetében. Érdekes, hogy annak idején (mintha olyan régen lett volna 2012. december 5-e...) mennyire ledöbbentett, hogy a Wings of the legend kislemezből csak 3.112 példányt adtak el, és most már úgy állunk, hogy azóta ezt egy kislemeznek sem sikerült felülmúlni. Nagy baj ez, mert régebben 5-6.000 példányt adtak el a kislemezeikből, most meg ezt gyönyörűen megfelezték. Minőség tekintetében sem volt kiemelkedő a 2013-as év, de idén olyan kislemezt jelentettek meg, ami nemhogy nagyon tetszik, de konkrétan ez a második JAM kislemez (az 57-ből, vagy mennyi van nekik), amit megvennék eredetiben. Megeshet még, de továbbra is pénz kérdése az egész. Amúgy ez a Breakthrough, a Nobunaga the Fool anime második opening dala. Ez nem volt olyan hatással rám, mint a Wings of the legend, de iszonyatosan beleégette magát a tudatomba a B-side track is. Nagyon bírom bennük, hogy most is képesek fülbemászó dalokat írni, amik minőség tekintetében is az élen járnak. Kageyama Hironobu valamit nagyon tud. És a karaokékat is nagyon jól hallgatni, háttérvokálban most is Okui Masami a legjobb. És videoklip is készült a címadó dalból:

Ez csak a rövidített verzió, remélem, kikerül a teljes is.

Újabb videoklip feltöltve

A mai napon újabb videoklipet tettem fel YouTube-ra, ami nem más, mint:

Hayashibara Megumi: KOIBUMI

https://www.youtube.com/watch?v=EtZt36KmfXw

Már a legelső pillanattól megszerettem, az egyik legjobb szerelmes dal, amit életemben hallottam. Szenvedélyes, de nem annyira vad, pont amilyen egy igaz szerelem, ami beteljesülésre vár, hiszen a cím magyarul szerelmes levél. Megírja őszinte érzéseit, és reméli, hogy viszonzásra talál. Amúgy ma olvastam, hogy a szöveg idézeteket tartalmaz a "Manyoshu" című versből, mely az egyik legrégebbi japán vers, valamikor 736 körül íródott. Utánanéztem, valami részleteket találtam, azok valóban adnak egy olyan érzetet, mint a dal szövege.

És annyira jó a karaoke verzió, hogy úgy döntöttem, hogy azt is közzé teszem:

https://www.youtube.com/watch?v=jCZEEehH2t4

Sőt, a legjobb karaoke változat, amit valaha hallottam. Legalább tízen vokáloznak a dal alá, és a versében mindenki egy-egy szó erejéig beszáll, és a más hang más érzetet ad, a fontos szavak kiemelve: "I don't WAIT, I want SHOUT!!!", a legviccesebb pedig a refrénben hallható kislányos hang, lehet, hogy az maga Megumi-sama éneke, csak kicsit viccesre vette a figurát.

És van egy remix verziója is a dalnak:

https://www.youtube.com/watch?v=exPNYNKJbtY

Ez a center color album első dala. Talán jobb, mint az eredeti, mert ez lassabb, így olyan, mintha kívülről szolidan élné meg az érzéseit, de közben érződik, hogy legbelül fel tudna robbanni akkora szerelmet érez. Maga a zene is visszafogottabb, és nincsenek szavak kiemelve. Viszont pont emiatt disszonáns a második refrén utáni zene mögött hallható érdekes hang, az a rész nekem nem tetszik. Eleinte azt gondoltam, hogy olyan, mintha szexuális aktus közben lenne, de most már inkább csak az, hogy kellemetlen. De szerencsére csak ez az egyetlen probléma, hiszen nemcsak az eredeti dal a fantasztikus, hanem a különböző változatok. Ez a szám számomra örök klasszikus.

Régi könyv

Elhatároztam, hogy megkeresem itt Angliában azt a könyvet, melynek animés adaptációjának opening és ending dalát Okui Masami énekli. Könyvesboltokban nem találtam meg, de a Seacombe könyvtárban megtaláltam, és kikölcsönöztem. Ez a The Wind in the Willows, Kenneth Grahame írta 1908-ban. Ez valami állatmese gyerekeknek, és úgy tűnik, hogy a britek szeretik, ugyanis egy könyvekre szakosodott adományboltban az ott dolgozó idős eladó nénik, mondták, hogy jó olvasmány, felnőttek is szívesen olvassák, pedig gyerekkönyv. És úgy voltam vele, hogy mivel az animét (Tanoshii Willow Town) sehol nem találtam meg az interneten, akkor olvasom a könyvet.

És ha már volt Okui Masami, akkor hadd mutassam meg az egyik videoklipjét, amit ma töltöttem fel:

https://www.youtube.com/watch?v=ZDdo_lEFNP0

Rengeteget hallgatom ezt a dalt, és a videoklip is nagyon jól visszaadja a hangulatot. Nem véletlen választottam ezt a jelenetet indexképnek, nagyon megmaradt bennem, ahogy a kislány és Okui Masami egymás mellett ülnek a földön és a lány ráhajtja a vállára a fejét. Bizalmas kapcsolatra utal, hogy az énekesnő ismeri a lány legféltettebb titkait, és engedi, hogy odabújjon hozzá, hogy vigaszt leljen nála. A kislemez borítója is az egyik nagy kedvencem tőle, tipikusan az a többet mond ezer szónál típusú kép. Nálam ez a dal Okui Masami egyik csúcspontja, a hangulattal is nagyon tudok azonosulni, de a szöveg angol fordítását is olvasva arra jutottam magamban, hogy sok ismerős érzésről énekel.

Eredeti Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemez

Ma valami olyan dolgot kaptam, amiről tényleg azt gondoltam, hogy csak álmaimban lehet enyém. Ez pedig Okui Masami: Yume ni Konnichiwa kislemeze. Ennek ritkaságát úgy kell elképzelni, hogy a teljes kislemez letöltés formájában sehol nem volt elérhető, és a képeket is most látom rajta emberséges méretben. Valamint amikor eladó volt a japán amazonon, csillagászati áruk volt. Először ¥70.000-ért láttam, és még ekkor is úgy gondolkodtam róla, hogy ha lenne ennyi pénzem, megvenném. Ennyit szerencsére nem kellett szánni rá, csupán (ehhez képest) szerény ¥2.480-at. Nagyon nem is lehet szavakba önteni, hogy mennyire örülök neki, Nintendósok ilyen Mario Party 3 vagy Paper Mario kaliberű dolgot képzeljenek el. Most hallottam életemben először a dalok karaoke verzióit. a jobb oldalon levő kép pedig Okui Masami első karrierje során készült képe, ez látható a lemez. Eddig korábban az S-mode #1 albumának borítóján láttam, mivel ott látható az első nyolc kislemezének borítóképei, így ez is. De így, eredetiben az igazi. Amúgy az anime, melynek dalait tartalmazza a kislemez, a Tanoshii Willow Town, egy angol gyerekmese: The Wind in the Willows anime adaptációja. Különben gondoltam is arra, hogy megkérdezem valamelyik ismerősömet, hogy mit tud erről a könyvről, és mennyire ismert. Hátha eljut hozzám is, hamár az animét nem tudom megnézni, mert sehol nem elérhető.

A király és a bohóc

Valami különös "hiányérzet" késztetett arra, hogy ismét nézzek történelmi koreai sorozatokat. Kíváncsi voltam valami újra a Csoszon dinasztia korából, és rátaláltam a "The King and the Clown" filmre, ami felkeltette az érdeklődésemet, mert tudtam, hogy az a hírhedt zsarnok királyról, Jonszangün-ről szól. Egy két órás film volt, rendkívül érdekes. Egyszerre volt tele iróniával, ugyanakkor nagyon komoly volt az egész. Úgy konkrétan nem mutatta, de éreztette, hogy nagyon nehéz helyzetre sodorta Koreát a király. Nem érdekelte az állam ügyei, csak a saját szórakoztatása volt a célja, emellett, bárki, aki ellen mert neki szegülni, az legtöbbször súlyos büntetést kapott.

SPOILER! Ha nem láttad a filmet, meg akarod nézni, ugord át ezt a részt!

Két utcai szórakoztató (nem tudom, hogy hívják őket hivatalosan) van még főszerepben, velük kezdődik a film. Egy rossz szereplésük miatt kilépnek a társulatból, végül meg sem állnak egészen a palotáig. Igazából nem volt nehéz eljutniuk oda, mivel különböző helyzeteket parodizáltak ki, és ekkor (1504-et írunk, amikor már 10 éve uralkodott a király) már ismert volt az uralkodó kegyetlen mivolta, ezt is nagyító alá vették, bár tudták, hogy nem egy életbiztosítás, amit csinálnak. És ez eljutott a királyhoz is, és csak akkor nem végzik ki őket, ha meg tudják nevettetni a királyt. Ez sikerült is, innen kezdődött minden bonyodalom. A kép megtévesztő lehet első látásra, bizony jobb oldalt is férfi van, aki pont arról hírhedt, hogy lányos külsejű fiú, ezért ő legtöbbször királyi ágyasokat játszott. A film nagyszerűen mutatja be, hogy mi az oka a király zsarnokságának, és mivel a jobb oldali fiú nagyon jól játszotta el, hogy mi történt, ezért többször kéri, hogy térjen be hozzá a lakosztályába, hogy szórakoztassa. Persze a bábokkal, meg szerepekkel. De a király szívét annyira megérintette a fiú jelenléte, és hogy érezte, hogy mennyire egy hullámhosszon van vele lelkileg, hogy meg is csókolta. Persze, semmi komoly nem lett a dologból, viszont ez az igen közeli kapcsolat a két szórakoztató férfi barátságán tört csorbát. A másik férfi továbbra sem riad vissza a királytól, és gúnyolja. Amikor ezt meglátja, megölni ugyan nem tudja, de elrendeli, hogy forró vassal vakítsák meg. És még a saját vakságán is gúnyolódik, a másik fiú eltávolodik érzelmileg a királytól, és ők ketten ismét egymásra találnak, és társak lesznek a munkában.

SPOILER VÉGE

Nem véletlen találták ki ezt a bohócos dolgot. Ez egyrészt szimbolizálja azt, hogy Korea már olyan szinten válságban volt, hogy inkább ezen szórakozik a nép, csak elfelejtse a saját tragédiáját, másrészt meg iróniának is nagyszerű. A köztes jelenetek meg kellőképpen érzékeltetik a helyzet komolyságát. Nem egy könnyed szórakozás a film, nagyon komoly lett, de érdemes volt megnézni, és látni, hogy milyen is volt az akkori Korea. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogyan vészelte át a nép azt a 12 évet, amíg ez a király uralkodott. Meglepetést nem okozott, de így látni, azért nem volt semmi. Amúgy először azt hittem a jobb oldali emberről, hogy lány, na mondom magamban, ritka szép, de amikor megszólalt, akkor szembesültem a valósággal. Tetszik, hogy tele van szimbólumokkal, jelekkel a film, aki szerette a történelmi sorozatokat, amik a köztévében mentek, azoknak ajánlom. Nem könnyű film, de nagy hatással lehet az emberre.

Újfajta gyakorlat

Úgy néz ki, hogy teljes mértékig megnyugodhatok, nem telefonáltak vérvétel ügyében, tehát minden rendben van. Csak ne felejtsek el október végéig elkérni egy példányt. Ugyanis itt nem szokás adni, de majd ha hazamegyek, majd bizonyítani kell, hogy voltam vérvételen, hogy kapjam továbbra is 90%-os kedvezménnyel a gyógyszert. Amúgy örülök annak, hogy már az elején sikerült megtalálni a jó orvosságot, azóta semmilyen tünetem nincs, rendben vagyok.

Szeptembertől jelentősen kibővülnek az edzési lehetőségek az iskolában, jóval több óra lesz. Egyrészt a Kung Fu órák szintekre lesznek osztva, és most már felnőtteknek is lesz külön. Az egyik újfajta óra valami "Circuit training" lesz. Az a lényege, hogy a centerben körbe különböző eszközök vannak (súlyzók, hulahopp (akkor nem két l-lel kell írni?) karika, ugrálókötél, stb.), és ezeken kell egy bizonyos ideig (jelen esetben 40 másodpercig) edzeni. Ha letelt, tovább kell menni a következőre, és így megyünk körbe. 11 különböző gyakorlat volt:

1. Súlyzóval lassan bokszolni
2. Súlyzóval oldalra emelni karunkat
3. Súlyzóval magasba emelni karunkat (három pár volt)
4. Nagyobb súlyt a hátunk mögött tartva leguggolni, majd vissza
5. Matracon felülést végezni
6. Dobbantón fel-le futni
7. Matracon fekvőtámaszozni
8. Hulahoppkarikázni (mindig 2 l-lel akarom írni...)
9. Ugrókötelezni
10. Bokszzsákot ütögetni
11. Lécet a tarkónk mögött tartani és fordulni

Ezeket egymás után csinálni rettenetesen kimerítő, nagyon kifáradtam, pedig csak fél órás próba volt. Ez most azért volt, hogy lássuk, hogy megy a gyakorlatban, elmondtuk a véleményünket, hogy azért majd élesben jól menjen. Igazából nagyon jó ötlet, mert rövid intervallumban minden testrészt meg lehet mozgatni. Annak ellenére, hogy kifáradtam, élveztem.

Ezután Chesterbe mentünk, az egyik játszóházba vittük a 8 gyereket, aki velünk tartott, mi felnőttek pedig ettünk, és beszélgettünk. Jól eltelt az idő, jó nap volt a mai.

Nyereséges eladás

Nem is olyan rossz dolog eBay-en eladni dolgokat. Volt ugye az F-Zero GX, most egy másik játékot sikerült többért eladni, mint amennyiért vettem.

Ez pedig a Mario Sports Mix. Pénteken találtam a CashConverters-ben 3 fontért, na mondom ez megér annyit, hogy kipróbáljam, és akkor is, ha játszhatatlan. Kipróbáltam, de annyira nem tetszett, hogy úgy voltam vele, hogy eladom. Már a Mario Party: Island Tour után igencsak rossz véleménnyel voltam az új Mario spinoffokról, de most jutottam el oda (és azt gondolom, hogy ezzel igencsak toleránsnak számítok), hogy a Nintendo képes szemetet is kiadni a kezei közül. Semmi lélek nincs ebben a játékban, hangulat nulla, se a Mario feeling, sem az adott sportjáték hangulata nem jött át. Rettenetesen untam a játékot, ezért úgy döntöttem, hogy eladom eBay-en. És sikerült többért eladni, 5.51-ért. Örültem végül neki.

A másik, ami még kint van eBay-en, az a Metroid: Other M. Ezt még 3.50-ért vettem a CeX-ben a Wii-s Donkey Kong Country Returns-szel együtt. Érdekelt, mert annak idején nagyon hangulatosnak tartottam a trailert. De itthon kipróbáltam, és nem tetszett, hogy teljesen elüt a megszokott Metroidos hangulattól. Nem játszottam olyan sokat Metroiddal, mert nem az én stílusom, de volt egy jellegzetes hangulata, ami miatt azért lekötött, és jó érzetet adott játék közben. De ennek teljesen más a feelingje, ez is olyan, mint az F-Zero GX, hogy trendi játékot akartak csinálni belőle, csak a Metroid annyival rosszabb, hogy nem rajongok annyira érte. Ezért ezt sem kívánom megtartani. 3 fontra tettem ki ma reggel, aztán majd látjuk, hogy tudom eladni. Egy kis pénz legalább visszajön.

Elnézést, ha valaki zavar, hogy sokszor szerepel a hangulat szó és szinonimái, de azt gondolom, hogy ez adja a játék sava-borsát, ami ha hiányzik, nem fog lekötni hosszútávon.

Játék határok néklül 1999

Kicsit megszaladtam a kilencessel a címben, és majdnem a 18000 évvel későbbi adásról kezdtem el írni. ^^' De a lényeg. Hát, levetíti az M3 az 1999-es Játék Határok Nélkült is. Soha nem felejtem el, hogy annak idején mennyire csalódott voltam. Már önmagában amiatt is, hogy csak 6 csapat volt. Ez nekem már azt jelezte elő, hogy valami baj van. Bár akkoriban nem láttam az 1996-osat, ezért nem tudtam, hogy nem az ezredforduló előtti évi az első, melyben 6 csapat volt csak. Ugye 1997-től kezdtem el nézni, és ahhoz képest kevésnek tűnt a hat csapat, olyan lassú volt, de ami még érdekesebb, hogy úgy tűnik, hogy nem nagyon maradtak meg bennem az újdonságok, ugyanis nemhogy totál elfelejtettem, hogy nem egy, hanem két csapat maradt ki egyszerre, hanem még be sem ugrott, hogy esetleg volt ilyen. És egyszerre ketten játszottak fonaljátékot. Ez azért rossz, mert azokban a játékban, ahol kimaradtak, ott csak négyen játszottak, így 4 ponttal gazdagodott a játék győztese. Még az a szerencse, hogy jokerezni csak akkor lehet, amikor mind a hatan játszanak, így azért meg lehet ugrani pontok tekintetében, de hogy 50-55 ponttal lehet nyerni, az nagyon kevés. De van egy érdekes pontja az 1999-es játékoknak. Ennek akkoriban nagyon haragudtam, de mostani fejjel nagyon jónak tartom. Ugyanis az eredménytábla háttérzenéje szignifikánsan megváltozott, olyannyira, hogy nem is emlékeztet az előző évek hangulatos zenéire. De mostanra azt mondom, hogy nagyon tetszik, mert konkrétan a Nintendo 64-es Mario Party játékok zenéire emlékeztetnek. És akár egyéb gondolatokra is alapot adhat, mivel az első Mario Party 1999 elején jelent meg, így lehet tovább gondolni, hogy mivel a MP is sokban hasonlít a Játék Határok Nélkül szellemiségéhez, ezért találtak ki hozzá hasonló zenét.

De annak idején éreztem, hogy valami nincs rendben, és hogy ebben a formában nem mehet tovább a játék. És megmondom őszintén nem is csodálkoztam rajta 2000-ben, hogy nincsenek új adások. Annyira nem volt rossz, de ezt élveztem a legkevésbé, konkrétan majdnem elaludtam. Most még csak az első adás volt, de szinte biztos, hogy az 1999-es lesz a sereghajtó az eddigi hét évből. De ezek adásait is megőrzöm magamnak az örökkévalóságig. És most már 100%-osan biztos vagyok valamiben:

1997-ES JÁTÉK HATÁROK NÉLKÜL MINDENEK FELETT!!!

Magasan a legjobb. De ezeket az adásokat majd otthon fogom nézni novemberben, mert tényleg annyira különleges számomra az 1997-es adások, ennél érzem a legjobban, hogy visszamegyek abba az időbe. És ez szent és sérthetetlen, ezt csak magyar közegben lehet elérni.

Napi helyzet

Ma nagytakarítás volt az iskolában, ugyanis ezen a héten hétköznapokon egész napos "foglalkozás" volt a részt vevőknek. Egy nyári iskola, minden nap 9.30-tól 14 óráig tartott, keményebb Kung Fu edzésekkel. Egész hétre kellett befizetni, 80 font volt, tagoknak 64. És ekkor nem tudtam annyira takarítani, inkább az adminisztratív dolgokat csináltam, így az egész porszívózás, ablak- és tükörtisztítás mára maradt. Szokás szerint vittem a laptopot, és beindítottam a három lemezes Slayers MEGUMIX albumot. Együtt kb. 3 óra 10 perc, ez szépen le is fog lenni, mire végzek. Juszt is úgy lett. De tényleg nagyon szeretem csinálni, nemcsak testvéri szolidaritásból, hanem mert szeretem a légkört is. Csak most már nagyon szeretném legyőzni az angol beszéddel kapcsolatos problémáimat. Aki ismer személyesen, az tudja, hogy néha akadozó a beszédem, és most, hogy beleégett az agyamba, hogy nem tudom úgy kifejezni magam, ahogy ideális esetben tenném, ez még jobban gátol a beszédben. Történik néha ugyanis, hogy jönnek érdeklődni. Ma is volt egy kínai pár 3-4 éves kisgyerekükkel, hát az apának a beszéde... Nem szavakból, hanem betűkből próbáltam meg kirakni, hogy mit is akart mondani, annyira csúnyán és értetlenül beszélt angolul. De egészen jól sikerült kivágni magam. Az szokott lenni, hogy igazából tökéletesen értem, hogy mit mondanak nekem, de bennem van az a gát, hogy rosszul hallom, vagy értem, és az elhangzott mondatok 95%-át vissza szoktam kérdezni. Ezek döntő többségében beigazolódik, hogy elsőre is jól értettem, amit mondanak nekem.

Ez az egy hetes nyári iskola volt a próba, és úgy tűnik, sikeres volt, mivel 15-en voltak. Aztán meg lehet fejelni az egy hetes szünidőkre is hasonló foglalkozásokkal. Bár megmondom őszintén, kicsit szkeptikusan olvastam, amikor láttam, hogy Facebook-on kiírták, hogy egész nyáron nyitva lesznek. Ezt azért látom problémásnak, mert nagyon sokat dolgoznak (ezért is örültem, hogy több feladatot kaphattam, így tudok segíteni rajtuk), és ugyan értem, hogy tartani kell a frontot, de kellene egy kb. 2 hetes szünet pihenésre, lazításra. És szerintem a diákoknak (már nem tudom, hogy hívjam őket) sem okozna gondot, ha mondjuk két hétig nem járnának órára. Utána újult erővel újra lehet kezdeni.

És miután van elfoglaltságom, ezért úgy döntöttem, hogy felhagyok a munkakereséssel. Lehet nem tisztelni érte, de meguntam az örökös sikertelen próbálkozásokat, csak egy állásinterjú sikerült, ott is világosabb volt a napnál, hogy alkalmatlan vagyok arra a munkára. A másik (és ez a fő) ok, pedig hogy átgondoltam az egész helyzetemet, mert nem tartottam normálisnak, hogy az életszemléletemtől eltérően több változást is frusztrációval éltem meg. Aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert nem lelkesedéssel jöttem ki Angliába, hanem hogy próbáljuk meg, hátha lesz valami. Hát így meg hiányzott az a tűz, ami segített volna átlendíteni a nehézségeken, hiszen nem volt valódi akarat az egész mögött. És így, hogy nincs valódi akaratom elhelyezkedni a brit munka világában, így - bár nagyon durván hangzik - időpocsékolásnak tartom, hogy munkát keressek. Majd otthon... Még az a nagy szerencse, hogy azért van mit csinálni és tényleg szeretem, és bár novemberben hazamegyek, néha felmerül az, hogy jövő januárban visszajönni, de igen nagy esélyt látok arra, hogy akkor is úgy fogok gondolkodni, mint most, hogy csak akkor jövök vissza, ha nővérem tud annyi munkát adni az iskola körül, hogy minimálbéren teljesen ki tudjon fizetni, és akkor itt lesz saját életem. Viszont ha tényleg ennyire be fognak indulni a dolgok, akkor egyáltalán nem képtelenség.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azóta vagyok sokkal nyugodtabb, amióta megvettük a repülőjegyet hazafelé. Ugyanis így úgy érzem, hogy meglett a választás szabadsága, hogy hazamehetek, de mivel olyan olcsó volt a repülőjegy, ezért ha nagyon összejönnek a dolgok, akkor nem lenne nagy veszteség itt maradni. Amikor márciusban megtudtam, hogy kijövök, akkor átgondoltam magamban, hogy miért is lenne hasznos idejönni, van néhány pont, amiben szeretnék fejlődni, és érdekes, hogy ezek sorra megtörténnek. Alapvetően olyan dolgok ezek, amik egy átlag ember nehezebben old meg (miután érzelmi fejlődésről van szó, és itt is tapasztalom, hogy nincsenek megtanítva az emberek arra, hogyan kezeljék jól a lelki gondjaikat), nekem is több mindenen nehezemre esett túljutni, de mivel ezekben akartam fejlődni, ezért sokkal könnyebben vettem az akadályokat, mert elfogadtam, hogy a fájdalom a fejlődés része, és megtanultam hagyni, hogy fájjon. Ha kijött belőlem, utána mindent sokkal jobbnak látok, újult erővel nézek előre. És azt érzem, hogy ezekkel majd hazatérve könnyebb lesz az életem Magyarországon.

Vérvétel és több munka

Ma kellett menni vérvételre a decemberben diagnosztizált bélbetegség miatt. Még mindig egy kicsit rosszul érzem magam, egyáltalán nem ment simán. Már a bejutás sem, ugyanis 8.50-re volt időpontom, de csak 9.30-ra jutottam be. Ez az idő pontosan elég volt arra, hogy bestresszeljem magam. Egyébként egész idáig nem foglalkoztam vele gondolatban, az időpont már 15-én megvolt, csak a váróban. Aztán kérdezték, hogy nem én várok vérvételre. Mondom magamban, nem várom, de igen, én vagyok az. Kiderült, hogy rossz helyen voltam, és már többször is hívtak. Szólhattak volna a recepciónál... Bejutottam, először a bal karomat szúrta meg, de nem jött semmi, eközben rettenetesen fájt. Várta, csak nem jött, én meg közben már rosszul lettem: hányinger, izzadás, gyengeség, borzasztó volt. Aztán látta, hogy baj van, javasolta az orvos, hogy feküdjek fel az ágyra, máris jobb lett. Onnan másodjára már ment. És ahogy írtam, utóhatása még most is tart, de már sokkal jobb, csak ki kell aludjam. Ahogy írtam még novemberben is, leginkább a vércukor szint miatt féltem, ez most is megvolt, de szerintem a rosszullétnek köszönhetően, inkább alacsony lesz, mint magasabb. Meg egyébként is úgy voltam vele, hogy mivel semmi jelét nem tapasztaltam a cukorbetegségnek magamon, semmi okom nincs félni.

Hála istennek, csak évente kétszer kell vért venni, de mondta is a háziorvos még 15-én, hogy egyrészt ebből meg lehet gyógyulni, csak évek kellenek hozzá, másrészt meg ha minden rendben lesz, akkor évente egyszer kell majd csak menni. Mit meg nem adnék azért, hogy majd nulla legyen...

Amúgy jókedv van és boldogság, ugyanis nővérem több munkát bízott rám. Jövő héttől többször fogom beszedni a pénzt az órákra, hogy tudjon járni jógázni. Még el is zavarnám relaxálni, mert látom, hogy rengeteget dolgozik. Többször volt arra példa, hogy mondok neki valamit, de látszott, hogy fejben teljesen máshol van. Meg beviszem a pénzt a bankba, valamint szeretne a füzetes módszerről gépesített módszerre átállni, ugyanis eddig mindig füzetben jegyezték, hogy mikor ki jött, mennyit fizetett, ezeket tegnapelőtt, és tegnap átvezettem egy Excel táblázatba, és ezen túl ide kellene. Jobb ötlet híján havonta írtam külön munkalapra, és egy külön munkalapra az adott havi bevételt számítással. Egymás alatt van az egész hónap, persze a naponként külön jelölve. Meg még azt kell kitalálni, hogyan legyenek az emberek nyilvántartva, hogy ki mikor járt, erre is valószínűleg a havi bontás lesz a megoldás. Továbbra is azt mondom, hogy minden munkaszeretetem az iskoláé, egy rendes munkabérért fejében pedig akár évekig marasztalhatnának.