Hackelt NES Classic Mini

Aki ismer az tudja, hogy tökéletesen a hackelés és a warez ellen vagyok. De most úgy döntöttem, hogy ha sikerült a NES Classic Mini-t meghackelni, akkor ebben engedek. Tulajdonképpen egyszerű oka van annak, hogy miért. A Nintendo megmondta, hogy csak az adott 30 játék lesz a konzolban, és nem fogják további címekkel kiegészíteni. Rendben van, tudomásul vettem. Innentől kezdve azt gondolom, hogy nem károsítom meg a Nintendót azzal, ha egyénileg bővítem a játékkínálatomat. Igazából azzal, hogy nem csomagoltak rendes AC adaptert a géphez, hanem USB kábellel + hálózati átalakítóval lehet áramhoz csatlakoztatni a NES konzolt, ezzel önmagában megágyaztak a hackelésnek, mivel a NES mini akkor is működik, ha mondjuk PC-hez csatlakoztatom az USB kábelt, ugyanúgy veszi az áramot. Innestől kezdve már csak nagyon ügyes hackerek kellettek ahhoz, hogy lehetővé tegyék, hogy a tulajdonos egyénileg bővítse a játékkínálatát.

A másik ok, ami miatt úgy döntöttem, hogy megteszem, hogy tökéletesen ugyanúgy néz ki minden a főmenüben, mintha a hozzáadott játékok eredetileg is rajta lettek volna. Ugyanis a másik ok, ami miatt nem támogatom a warez-t, hogy adott esetben alaposan bele kell nyúlni az adott konzolba, hogy akár másolt lemezeket le tudjunk játszani, egyáltalán a másolt lemezek az eredeti játékok mellett szörnyű látvány. Úgyhogy már csak ezért sem. De mivel a NES Classic esetében minden eredetinek néz ki, ezért nemhogy nem zavar a dolog, hanem örülök annak, hogy felkerülhet több olyan NES játék a kis gépre, amikre kifejezetten kíváncsi voltam, vagy a régi idők örömére szívesen újrajátszanám. Eleinte úgy voltam, hogy az összes létező NES játékot felteszem a kis gépre, de aztán végül úgy döntöttem, hogy most elsősorban azokat, amikre kíváncsi vagyok. Így az eredetileg jelen lévő 30 játékból 64 lett.

Az alábbiakat tettem fel:

• The Adventures of Lolo
• The Adventures of Lolo 2
• The Adventures of Lolo 3
• Baseball
• Castlevania III: Dracula's Curse
• Chip & Dale: Rescue Rangers
• Chip & Dale: Rescue Rangers 2
• Donkey Kong 3
• Donkey Kong Classics
• Donkey Kong Jr. Math
• Double Dragon
• Double Dragon III: The Sacred Stones
• Duck Tales
• Duck Tales 2
• Golf
• Ice Hockey
• Kung Fu
• Mega Man
• Mega Man 3
• Mega Man 4
• Mega Man 5
• Mega Man 6
• NES Open Tournament Golf
• Pinball
• Soccer
• TaleSpin
• Tennis
• Tetris
• Tetris 2
• Tom & Jerry
• Volleyball
• Wario's Woods
• Wheel of Fortune
• Xevious

Ott ahol kimaradás van számozás tekintetében, az gyárilag fent van a gépen. Az egész hackelés azért is lehetséges, mert a NES Classic Mini is lényegében emulálja a játékokat, mint melyik PC-s emulátor, és ugyanazokat a .nes kiterjesztésű programokat érzékeli a gép, ráadásul ugyanúgy, mintha eredetileg is rajta lettek volna a gépen. A program (Hakchi2), amivel fel lehet tenni a NES-re a játékokat nagyon profi egyébként. Többek között azért látszik eredetinek minden játék, mert a borítót mi magunk rendelhetjük hozzá a játékokhoz. Ezt kétféleképpen tehetjük meg. Vagy egyénileg rendeljük hozzá a borítót a gépről, vagy maga a program keres rá Google-ön, és kiadja azokat a találatokat, amiket mi is találnánk, és a programból azonnal hozzárendelhetjük a megfelelőt (hajlamos elég sokat találni egy játékhoz). De olyan is van, hogy mindegyik játékhoz egyszerre keresi meg a borítót, és az első találatot rendeli hozzá a játékhoz. Ez is nagyon jó dolog, de inkább egyenként csináltam meg, hogy tényleg minden úgy legyen, ahogy ideálisnak gondolom. Láttam ugyanis olyan első találatot, amihez másfajta borító volt, vagy kisebb felbontású volt, és a megfelelőt másodjára vagy harmadjára adta ki. Nem is talált mindegyik játékhoz megfelelő borítót, pontosan kettőt a GameFAQs-ról szedtem le, és egyénileg magam rendeltem hozzá. És mivel a főmenühöz nem nyúl hozzá (gondolom én), ezért minden tökéletesen olyan, mintha gyárilag lenne az én NES-emen 64 játék.

És íme a bizonyíték, hogy rendben elindul az utólag feltett játék:

Arra kell ügyelni, hogy csak amerikai játékokat tegyünk fel, ugyanis a NES-ben az amerikai játékokat érzékeli helyesen. Ez valószínűleg a HDMI csatlakoztatás miatt van. Akkor lettem figyelmes arra, hogy mi is amerikai játékot kapunk, amikor megjelent letöltésre a Super Mario Bros. 3 Wii U-ra és Nintendo 3DS-re (2013 karácsonyán). Ez volt az első olyan Virtual Console játék, ahol láttam, hogy felhívják a figyelmet, hogy amerikai kiadású játékot töltünk le. És ez valószínűleg amiatt van, mert az amerikai és az európai játékok között elsősorban megjelenítés-beli különbség van. Amikor írtam egy részletes leírást a Nintendo GameCube-ról, akkor tudtam meg, hogy az amerikai konzol felbontása 480p, míg az európaié 480i. Tehát az amerikai megjelenítése progresszív, míg az EU-é váltottsoros. Arra tippelek, hogy ez a különbség már a NES-es időkben megvolt, és a HDMI kábel csak a progresszív megjelenítést tudja rendesen megjeleníteni, ezért kapunk amerikai játékot újabban VC-re.

És minden egyes beállítás működik az utólag feltett játékokra, ugyanúgy van négy mentési hely, ugyanúgy, mint az eredeti játékoknál.

Ugyanúgy megcsinálja például a Tetris játékból is a mentést, mint például a Super Mario Bros. 3-ból, mely gyárilag rajta volt a gépen.

Úgyhogy hihetetlenül profin van megcsinálva az egész.

És ami még nagyon jóvá teszi a programot nálam az az, hogy a játék-átvitel a NES-be nem volt zökkenőmentes nálam. Ugyanis a kiválasztásnál nem volt kijelölve a 30 eredeti játék, csak a 34 utólag rátett. Miután átmentek a játékok, a TV-hez csatlakoztattam a NES-t, és döbbenten láttam, hogy az összes eredeti játék eltűnt, csak az átlalam rátettek jelentek meg. Ez így persze nincs rendjén, tehát a 30 eredeti játékot is külön ki kell jelölni. Még egyszer átvittem immár az összes játékot, és sikerült. Ami megdöbbentett, hogy az eredeti játékok eredeti mentései is megmaradtak, úgyhogy le vagyok nyűgözve. Olyan érzésem van, hogy bármelyik NES játékkal bármikor játszhatok eredeti formájában.

Persze azért nálam is van határ. Hackerek ugyanis azt is megcsinálták, hogy a NES Classic Mini a Super Nintendo, Nintendo 64, de még a Sega MegaDrive játékokat is vigye. Ezt már feleslegesnek tartom, hovatovább hülyeségnek. Azt gondolom, hogy legalább a NES "mivoltát" tartsuk tiszteletben oly módon, hogy csak NES játékokat teszünk a gépre. De ha majd kijön a SNES Classic mini, vagy N64 Classic mini (remélem a Nintendo meglovagolja a kis NES gép sikerét), akkor itt olyan retro-özön lesz, hogy arról fogunk koldulni. De NES-re csak NES játékot, mert így szép a történet, és így igazi a nosztalgia. A programot egyébként folyamatosan fejlesztik, jönnek ki az újabb verziók. Kivárok egy olyan verziót, hogy sok játékot kezeljen rendesen (a jelenlegi pl. nehézkesen visz át sok játékot), és akkor viszont megcsinálom azt, hogy összes Európában megjelent NES játékot ráteszem a gépre, plusz néhány olyat, ami csak Amerikában jelent meg (így került rá pl. a Szerencsekerék is). Az lesz az Ultimate Nintendo Classic Mini.

Még egy hackelésen gondolkodom, amit megcsinálnék, de az bonyolultabb: A Wii-re rátenni az összes Virtual Console és WiiWare játékot. Amikor megvettem a Wii U-t, akkor minden egyes játékot áttettem Wii-ről az új konzolra, és semmilyen funkciója nem maradt a dicső elődnek,hiszen törlődött róla minden. Lassan 2 éve, hogy nem vettem elő a Wii-t. Azzal hoznám vissza a funkcióját, hogy minden régi játékot letöltenék rá, ami érdekel. Miért tenném ezt, hiszen ezzel elvileg megkárosítom a Nintendót? Egyszerű az oka: Kétszer kéne minden egyes játékot megvenni, ha azt szeretném, hogy Wii-n és Wii U Wii Menüjében is meglegyenek a játékok. Most hétvégén összeírtam azokat a játékokat, amiket letöltenék Wii U-ra (Wii Shop Channelből). Összeszámoltam, és ha minden egyes játékot letöltenék, ami érdekel, összesen 75.400 Nintendo pontra lenne szükségem. Ez anyagilag úgy nézne ki, hogy 1.000 pont £7-be kerül. Ezt szorozzuk be 76-tal (mert ezres a legkisebb egység, amennyit lehet vásárolni), az összesen £532 lenne, ami jelenlegi árfolyamon kb. 194.000 forint. Mindez úgy, hogy már megvan egy része az engem érdeklő játékoknak. Tehát Wii-re újra leszedni őket több, mint a duplája lenne. Ezért keresnék másfajta lehetőséget, ha arra adnám a fejem, hogy újra életet lehelek a Wii-be.

Újabb romantikus anime

Rég írtam animékről, az év eleje eléggé nehéz volt számomra, ezért az animékhez sem volt kedvem, de most újult erővel minden sokkal jobb. Folytatom azokat az animéket, amiket félbehagytam, és tavaszra jónéhányat tervezek megnézni, ezekről majd később. Most egyről szeretnék írni a KimiKiss Pure Rouge-ról.

Ahogy a címe sejteti, egy romantikus alkotásról van szó, ezt is annak alapján választottam, hogy kedvenc előadó énekli az openinget / endinget. Ő pedig Suara, és a második endinget tudhatja magáénak, mely a Wasurenaide címet kapta meg. Az anime minőségéről az is árulkodik, hogy nem ez a kedvenc Suara dalom, ismervén a teljes repertoárját, bizton állíthatom, hogy ennél sokkal jobb dalai is vannak. Ugyanakkor az opening és a két ending közül Suara szerzemény a legjobb. Az opening és az első ending rettenetes. Az opening: (marble: Aozora Loop), az egyik legborzalmasabb szerelmes dal, amit életemben hallottam. Japán szerelmes dalok között biztos, hogy az utolsó helyek egyikén áll nálam. Unott hangon énekel az énekesnő arról, hogy mennyire szerelmes, alig tudja megállítani magát, azt se tudja mit csináljon magával. Nem akartam elhinni, hogy valaki ilyen borzalmas zenei munkát ad ki a kezéből. Az első ending meg a 12. részig tartott, abban meg az a poén, hogy semennyire nem maradt meg bennem. Egyáltalán nem túlzok, semmit nem tudok visszaidézni belőle, annyira átlag alatti dal volt, hogy az valami hihetetlen.

SPOILER-TARTALOM

Az az érdekessége a dolognak, hogy a 12. részig (amíg tart az első ending) nagyjából tartja magát az anime története és mondanivalója ezt a színvonalat. Az első felében semmi érdemleges nem történik, középiskolában vagyunk, fiúk, lányok, kialakulgatnak szerelmek, egy teljesen átlagos középiskolás történetű animével van dolgunk, ami semmi extrát nem tartogat magában. Az egyetlen kiemelkedő szereplő, egy lány: Futami Eriko, aki nagyban kitűnik a viselkedésével. Pont azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy elvonul a társaságtól, minden idejét a könyvtárban tölti, nagyon magas az IQ-ja. És mivel ő maga is tudja, hogy személyisége jelentősen eltér a többiekétől, ezért ő maga sem közelít feléjük. Persze nem bántják őt, pont, hogy az egyik főszereplő srác, Aihara Kazuki figyel fel rá, hovatovább belészeret. De okoz meglepetéseket bőven, már a nevével is, ugyanis a "Futami" név rettenetesen ritka Japánban. Főleg, hogy ezzel a két kanjival írja: 二見 Az animében is megjegyzik, hogy ez nagyon ritka párosítás. Az első kanji a 2-es szám, a másik meg a nézni, de a találni igéhez is használják. Ha nagyon szabadon, vagy inkább debilen le akarnám fordítani, akkor a "kettőslátás" jelentését adnám. Ezen kívül a gasztronómiai ízlése is egyedi. A Chips mindegy milyen ízű, minden egyes alkalommal meghinti majonézzel és mézzel. Valamint a ramenek közül csak az édeset eszi meg. De amúgy eléggé csendes, meghúzódik a háttérben, viszont hozzá képest a többi karakter meglehetősen sablonos. A történet akkortól indul be, amikortól a két nagy szerelmes pár összejön, innestől váltunk endinget. Különben Suara nagyon jól járt, mert sokkal hatásosabb a dala, ugyanis a 13. résztől mindig valami nagyobb hatású jelenetnél van vége az adott résznek, és így jobban megérint a dal, ahogy elkezdődik a zongora-szólam. Lehetne jobb is innentől az anime, de az az igazság, hogy nem az. Mert hát szép és jó lenne a történet, boldogság-hegyek, de hát a szerelem ugye háromszögű is lehet... És ha belép (még ha akaratlanul is) egy harmadik, aki mindig felborzolja a kedélyeket. Nem idealista a történet menete, egy darabig nem is tetszett, hogy a kezdeti vidám randevúk egyszerre csak szomorkás egymás melletti sétává "degradálódnak", mindezek mellett vigyorogva mondják, hogy semmi bajuk, meg hasonlók. Szóval nem tetszett, de aztán rájöttem, hogy ezt nem 30 éves fejjel kell nézni, hanem el kell képzelni, hogy én hogy cselekednék 16-17 éves koromban, (nagyjából ilyen idősek az anime szereplői). Oda jutottam magamban, hogy nem lennék abban az érzelmi fejlettségben, hogy én is másképp viselkedjek, innestől elfogadtam, hogy ők is ilyenek. Felnőtt fejjel már könnyű átlátni, hogy az érzelmek ki nem mondása alaposan felborítja a kapcsolatokat, ahogy az meg is történik a sorozatban, sőt némelyek meg is szakadnak. Amikor tudja az egyik a másikról, hogy baj van, de ő sem akarja firtatni a dolgot, akkor félreáll. De aggódik. Innentől azt gondolom, hogy megoszthatja a nézőket az anime, mert ki hogy viszonyul ahhoz, hogy a szereplők nem feltétlen beszélik meg egymással a problémákat. Én azt javaslom, hogy tegyük a szívünkre a kezünket, és gondoljuk át, hogy mi hogy viselkednénk a helyükben.

SPOILER VÉGE

17 részt láttam az animéből, végig fogom nézni attól független, hogy nem egy mestermű. Tökéletesen középszerű alkotás: Vannak benne jó dolgok, de mivel az első fele nagyon felületes, ezért nagyon messze van az Orange és ReLIFE féle slice of life-októl. Pont azért nem is csodálkoznék azon, hogy ha valaki pár rész után feladná az animét, csak aztán pont a lényegből marad ki... De azt gondolom, hogy elsősorban az fogja tovább nézni az animét, aki lát fantáziát a szereplőkben. Én nemcsak azért nézem végig, hogy egyáltalán meghalljam a Suara endinget, hanem azért is, hogy igazából maguk a karakterek amilyen közegben vannak, abban hitelesnek látom őket. Középiskolások, élik a maguk életét, igazából nem is feltétlen kell fejlett karakterjellemet várni tőlük, fejlődik az a második felében az animében. A fő kérdésnek azt gondolom, hogy látjuk-e a karaktereken azt a "fantáziát", hogy most ugyan ilyenek, de majd érzelmileg érett felnőttek lesznek a velük történt események hatására. Személy szerint ezt látom néhányukban, ez az, ami miatt 6 pontra értékeltem az animét, de amúgy az igazán színvonalas romantikus sztoriktól messze van. Főleg, hogy van néhány olyan szereplő, akik azért hihetetlenül idegesítők. Elsősorban az a két kiscsaj, aki békaplüssökkel, "cuki" hangon játsszák el, hogy az állataik mennyire szerelmesek. Tudom, hogy van a japán csajoknak ez a közege is, de ez már idegesítő, legkevésbé sem aranyos.

Amúgy érdekesség, hogy ahogy fejlődik a japán tudásom, egyre inkább észreveszem a dalszövegek félreromanizálását, vagy az esetleges japán szavak, félrefordítanak (amiket hallás után felismerek). Elég sok ilyen hibát észlelek ebben az animében, a Polished csoport (legalábbis gondolom, hogy csapat) fordításaiban, főleg a dalszövegek romanizálását fájdalmas nézni.

Az első Hayashibara Megumi album

Nagyon rég nem vettem Hayashibara Megumi CD-t. Élek a gyanúperrel, hogy Japánban jól tudják, hogy az énekesnő, seiyuu szülőhazáján kívül is híres és közkedvelt, így az utóbbi években Megumi albumok ilyen öt számjegyű összegekért (forintban) vannak az eBay-en például. De máshol sem olcsóbb. Aztán úgy eszembe jutott magamban, hogy már lassan egy éve nem vettem japán CD-t, és nem szeretném, ha 365 nap eltelne úgy, hogy nincs új kiadvány a birtokomban. Különösképp, akit szeretek, hiszen más japán előadó CD-je, akinek zenéjében nem vagyok érdekelt, annak ugyanannyit ér nálam a lemeze, mint bármelyik nyugati CD, amelyikre rá sem nézek.

Először egy Okui Masami albumra gondoltam, meglepve láttam, hogy eléggé olcsón lehet most CD-ket venni egy eladótól. Csak látom, hogy egyikhez sincs obi. Obi az a külső papír, amivel csomagolják a lemezt, bal oldalt található, azon van az album vagy kislemez kapcsán egyéb információk. A Masami Life volt az, ami először megfogott (és nincs meg). Nem kifejezetten kedvencem ez az album, de olyan jópofa képek vannak a borítón az énekesnőről, hogy már külön ezért is megvenném, nemcsak azért, hogy teljesebb legyen az Okui Masami gyűjtemény. Meg akartam kérdezni az eladót, hogy van-e hozzá az a külső papír, de valamiért az eBay nem engedett kérdezni. Olyasmit írt, hogy az eladó nem válaszol a kérdésekre... Volt egy olyan gondolatom, hogy eléggé rosszul beszél angolul (ahogy a japánok nagy része szokott), és ezért nem vállalja, hogy üzenetekre válaszoljon. Ezt sajnálom, mert sok jó CD-je van olcsón. Illetve ott volt még a Her-Day album is, ami szintén elgondolkodtatott. Mivel az album egy külső papírtokban volt, ezért úgy tudom, hogy ehhez nincs is obi. De azért szétnéztem még, hogy találok-e más CD-t, ami érdekelhet. Amikor rákerestem a Hayashibara Megumi CD-kre, akkor teljesen meglepődtem, hogy az első albuma, a Half and, Half album is van tőle eladóban, ráadásul a limitált kiadásban. Ezen már nem hezitáltam. Ma meg is jött.

Amióta ismerem ezt az albumot, mindig is egyedi volt számomra, mert úgy voltam vele, hogy az első album az mindig különleges, megmutatja, honnan gyökerezik az előadó stílusa, hogy hol kezdte. 2008 szeptemberében hallgattam meg először ezt az albumot és úgy voltam vele, hogy jó, hallatszik, hogy nem egy művészi kiadvány, technika tekintetében sok hiányosságot szenved Hayashibara Megumi hangja, mégis szívesen hallgatom, mert a gondtalan fiatal éveket juttatja eszembe. A dalok döntő többsége kellemes, oldott, nem akar feltétlen nagyot mondani, csak élvezi a fiatalságot. Ez gondolom részint azért is van, mert tényleg bár az énekhang megvan, azt azért lehet hallani, hogy hiányzott még az, hogy szépen énekeljen, mindeközben ötvözze a technikai tudást a spontán énekhanggal.

Később lett elérhető interneten a borító, kíváncsi voltam, hogy milyen képek vannak benne, azt meglepődtem, hogy külön van papíron a szöveg, a borító pedig egy fotóalbum.

Ezt a fotókönyv dolgát a második albumról megoldják. Minden egyes Hayashibara Megumi stúdióalbumnak van limitált kiadása, és később úgy csinálták, hogy a doboz vastagabb, mert csatoltak hozzá külön egy fotókönyvet is. Ezekben nagyon sok kép van az énekesnőről, szinte mindenféle. Művésziek, spontának, pózolósak, mosolygósak, és ami még nem jut az eszembe. Az azért látszott, hogy az első albumnál is komolyan tervezett a King Records az énekesnővel, hogy már ennek az albumnak is van egy limitált kiadása. Csak itt még a belső borítóban vannak a képek, a szöveg és a főbb információk a zenekarról külön papíron voltak.

Külön személyes sztorim van a borítón található képekről. 2009 nyarán jutottak el hozzám a képek, és júliusban MSN-en felvetettem a baráti körömben, hogy mi lenne, ha ugyanezeket a képeket megcsinálnánk velem? Megmutattam nekik a képeket, és az egyik srác valami lehetetlen ötletnek tartotta, hogy olyan képek készüljenek rólam, és teljesen abszurd módon figurázta ki az ötletemet. Meg is találtam ezt az írást, ezeket írta:

és te ilyen képeket akarsz magadról?
na de attila...

Na jó nem olyat, hogy sminkelem magam.
Ezzel azt "híresztelném" magamról, hogy én is ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, nem pedig sztár.

magam előtt látom ahogy attila is egy esőkabátban fekszik egy napozóágyon és bagszi valahonnan fentről fényképezi
brrr
vagy attila egy virág előtt szívecskés pólóba telefonál
és csirkés köténybe főzőcskézik...
biztos ezt akarjátok?

igen. XDD
sírok.
a nevetéstől.
De nem egészen így.
Figyelj.
Férfiasabban.

én remegek...a félelemtől...úgyhogy ha meg is valósulna...ezeket a képeket jól zárjátok el az utókornak...szenvedjenek ők

Tisztába voltam én mindig is a nemi identitásommal, úgy képzeltem el ezt annak idején, hogy az albumon szereplő képeknek a "férfi-változatát" készítem el. Ezen most is sírok a nevetéstől. Főleg azért, mert mostani fejjel már én is képtelenségnek tartom, de mondjuk rá, hogy fiatalkori buliság lett volna. Illetve elkészült jó néhány kép, de ezek olyannyira el vannak zárva, hogy én magam sem tudom, hogy hol vannak. 2009. augusztus 22-23-án a 2009-es nyári AnimeCon két napja között az egyik barátomnál aludtam, és végül ő bevállalta, hogy megcsináltunk néhány képet, de a kivitelezés tényleg borzasztó lett, már akkor is láttam, de poénnak jó volt. De ez az emlék nagyon felértékeli bennem az első Hayashibara Megumi albumot.

Ilyen képet is csináltam pluszban:

Mert hát semmi nem ér fel az eredeti CD hallgatásával. Amúgy 6 USD volt az album, és tényleg ahhoz képest, hogy nagyon ritka, semmiség volt ez az ár érte. Nagyon nagyra becsülöm, hogy megvan ez a CD. És nagyon jó állapotban van. Valami olyasmi, mintha az eladó annak idején, 1991-ben megvette volna a CD-t, hallgatta egy néhányszor, azon túl nagyon vigyázott rá. Mert teljesen újszerű állapotban van a borító, a lemez tökéletesen karcmentes. Mintha 1991 lenne, és most vettem volna meg a boltban a CD-t.

Évértékelés 2016

Véget ért ez az év is. Többektől is olvastam, hogy alig várják, hogy véget érjen ez az év. Nem vagyok híve ennek a gondolkodásnak, egyre inkább tudatosodik bennem, hogy mindent meg kell élni olyannak, amilyen. Nekem is nagyon nehéz volt az idei év, de soha nem gondoltam arra, hogy véget akarok vetni ennek az évnek. Kezdem tényleg érezni azt, hogy ha a hibákból tanulva tudok fejlődni, akkor ez egy nagyon jó és hasznos év volt. Főleg, hogy a következő év lesz az 1997-es év 20. évfordulója, ami gyerekkorom egyik legmenőbb éve volt. Ezt csak úgy lehet megünnepelni, ha mindent megteszek azért, hogy a 2017-es év mindennél jobb legyen. Legyen mindenkinek olyan az új éve, amilyennek eltervezte.

És akkor lássuk az idei évre is a Last.fm-es összegzést. Továbbra is ez a kedvenc közösségi oldalam, pont ma beszéltem erről Roninak, mondtam neki, hogy a zenei ízlésemmel többet mutatok magamból, mint bármi mással. Például untig posztolgatnék Facebook-ra mindenféle marhaságot. Mivel a zene nálam is kiemelkedő szerepet játszik életemben, ezért az, hogy éppen milyen zenét hallgatok, vagy hogy kik dominálnak nálam, az többet elárul rólam, mint bármi más. Idénre is vannak szép statisztikák. Idén 20.442 alkalommal hallgattam zenét Last.fm-en (ebben nyilván nincs benne az, amit CD-n hallgatok, vagy rádiót, de ez is nagyon szép arány. 2009 óta vagyok regisztrált tagja a Last.fm-nek, azóta ez a szám a második legtöbb éves lebontásban. Ennél több csak 2010-ben volt, akkor 20.513, de a harmadik legtöbb 2013-ban csak 16.593 volt, úgyhogy ez a szám nagyon jó. Ennyire szeretek statisztikákat böngészni, főleg, amiket én kreálok. Hiszen ebben biztos, hogy minden úgy van, mint a valóságban. Lássuk a számokat előadókra lebontva.

Top 10 Előadó 2016

1. Hayashibara Megumi (4.303)
2. Yonekura Chihiro (2.125)
3. Okui Masami (2.101)
4. Suara (1.484)
5. JAM Project (1.143)
6. HIRO-X (1.010)
7. Pa-Dö-Dő (632)
8. Nox (469)
9. Kimeru (409)
10. Uehara Rena (408)

Idén elmaradt a Hayashibara Megumi, Okui Masami 1-2 (ahogy a Forma 1-ben mondják, amikor a Mercedes-ről beszélnek), de csak kevéssel maradt el Okui Masami. Még tavaly év végén a BEST OF CHIHIROX II válogatásalbum hatására nagyon felfedeztem magamnak Yonekura Chihirót, és rájöttem, hogy sokkal több dal van tőle, amit kifejezetten kellemes hallgatni tőle. Így lett idén második.

És akkor lássuk az albumok és a kislemezek top 10-es hallgatottsági listáját idénre külön-külön

Top 10 Album 2016

1. Hayashibara Megumi: Time Capsule (576)
2. Okui Masami: Symbolic Bride (530)
3. Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II (521)
4. Hayashibara Megumi: Slayers MEGUMIX (372)
5. Suara: Koe (272)
6. Suara: The Best ~Tie-Up Collection~ (225)
7. Hayashibara Megumi: VINTAGE White (202)
8. Hayashibara Megumi: Enfleurage (182)
9. Suara: Utawarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu (170)
10. Republica: Speed Ballads (169)

Top 10 Kislemez 2016

1. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (377)
2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (326)
3. Suara: Amakakeru Hoshi (246)
4. HIRO-X: future (215)
5. Hayashibara Megumi: Sanhara ~Seinaru Chikara~ (181)
6. Matsumoto Rica: XY&Z (173)
7. HIRO-X: future -reboot version- (152)
8. Kimeru: You got game? (145)
9. HIRO-X: Driving Myself (118)
10. Kimeru: OVERLAP (113)

Azért látszik, hogy kik dominálnak nálam, főleg az albumnál. A kislemeznél pedig az új felfedezettek domináltak, főleg HIRO-X-nek örülök, hogy megismertem. Csak 5 kislemeze van, de azokkal maradandót alkotott nálam. És végül itt van az idei legsikeresebb százas dallistám.

Top 100 dalok 2016

1. Suara: Amakakeru Hoshi (160)
2. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu OFF VOCAL VERSION (155)
3. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (139)
4. Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu (135)
5. HIRO-X: future (126)
6. HIRO-X: WITHOUT END (125)
7. Matsumoto Rica: XY&Z (95)
8. Suara: Kanashimi no Yoake Mae (85)
9. Kimeru: You got game? (83)
10. ALI PROJECT: Haramitsu Renge (82)
11. Hayashibara Megumi: Dear Friends (77)
12. Suara: Kachoufuugetsu (73)
13. Matsumoto Rica: XY&Z ~OFF VOCAL~ (72)
14. Hayashibara Megumi: Stay (68)
15. Suara: Uruwashiki Sekai (67)
16. Kimeru: OVERLAP (67)
17. Wada Kouji: Seven (65)
18. Suara: Nue Dori (64)
19. Suara: Hikari (62)
20. HIRO-X: WITHOUT END (Instrumental) (59)
21. Yonekura Chihiro: Cheers!
22. Hayashibara Megumi: Yume no Balloon
23. Wada Kouji: The Biggest Dreamer
24. Yonekura Chihiro: Sweet True Love
25. HIRO-X: THE MEANING OF TRUTH (Instrumental)
26. Okui Masami: Koi Suru Omoi
27. HIRO-X: ANNIVERSARY
28. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~
29. Hayashibara Megumi: Give a reason
30. Okui Masami: Aoi Namida
31. MILK: Sniper (Off Vocal Version)
32. Yonekura Chihiro: Boku no Speed de
33. Kimeru: CHAIN OF MIND
34. HIRO-X: ANNIVERSARY ~Kakegae no Nai Kimi he~ (Original Karaoke)
35. HIRO-X: Driving Myself
36. HIRO-X: future (instrumental)
37. Hayashibara Megumi: Happy Happy
38. HIRO-X: Shiawase no Uta
39. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss
40. Suzuki Keiichi: Flying Man
41. Bando Taro & Wakai Hajime: The Long Distance of Murder
42. Sakai Mikio: Identity
43. Kawai Eri: Madoromi no Rinne
44. Hayashibara Megumi: Plenty of grit
45. Okui Masami: Takarabako -TREASURE BOX-
46. Okui Masami: Sora no Uta
47. Yonekura Chihiro: FLAME
48. Suzuki Keiichi: Snow Man
49. Hayashibara Megumi: don't be discouraged
50. Pa-Dö-Dő: Van még remény (Light Trance Mix)
51. Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss (Instrumental)
52. Okui Masami: CHAOS LOVE
53. Yonekura Chihiro: Return to myself
54. Yonekura Chihiro: Cross
55. Operatic Troupe: Lambada Ranma
56. Hayashibara Megumi: raging waves
57. Yonekura Chihiro: Sweet True Love (Off Vocal Version)
58. Okui Masami: Hikari he ~I pray to be given~
59. Okui Masami: Delusion
60. Yonekura Chihiro: Heaven's Door
61. Hayashibara Megumi: Over Soul
62. MILK: Sniper
63. Okui Masami: SYMBOLIC BRIDE ~Rebellion of Valkyrie~
64. Suara: Yume ka Utsutsu ka
65. angela: Kore, Natsu Matsuri
66. Hayashibara Megumi: -Life-
67. Yonekura Chihiro: FRIENDS
68. Yonekura Chihiro: WILL
69. Okui Masami: JOY
70. Okui Masami: Just be conscious
71. Republica: Luxury Cage
72. Okui Masami: PLATONIC ~Luna~
73. Okui Masami: Hikari no Hana
74. Tsuda Akari: Izayoi DEPARTURE
75. Yonekura Chihiro: Yakusoku no Basho he
76. Yonekura Chihiro: Calling
77. Hayashibara Megumi: MIDNIGHT BLUE
78. Pa-Dö-Dő: Nálam szebbet soha többet
79. Hayashibara Megumi: Touch and Go!!
80. angela: Horizon (off vocal version)
81. Uehara Rena: Todokanai Koi '13
82. Hayashibara Megumi: Yakusoku Dayo
83. Hayashibara Megumi: Shuuketsu no Sono he ~AYANAMI ver.~ (off vocal version)
84. HIRO-X: Driving Myself (Instrumental)
85. Okui Masami: FISSION
86. Yonekura Chihiro: Tooku he (Instrumental)
87. Okui Masami: Sei no Honoo
88. Uehara Rena: closing '13
89. Suara: Fly away -Oozora he-
90. Hayashibara Megumi: Revolution
91. angela: That's Halloween
92. Yonekura Chihiro: Tooku he
93. Hayashibara Megumi: brave heart
94. Hayashibara Megumi & Okui Masami: Get along
95. Hayashibara Megumi: GO ALONG! GO AROUND!!
96. Hoshi Soichiro: Shining Tears
97. Wada Kouji: With The Will
98. Okui Masami: Hikari he ~crossroads~
99. Hayashibara Megumi: Niji Iro no Sneaker
100. Hayashibara Megumi: Follow you, Follow me

A 2016-os év japán zenében

Mivel ma van az év utolsó szerdai napja, ezért több jelenősebb japán zenei kiadvány már nem jelenik meg, így érdemes összegezni. Olyan sok kiadvány nem jelent meg idén a tavalyi évhez képest, de amik megjelentek, azok döntő többségében jók voltak, így az idei évre is készültek olyan dalok Japánban, amely által emlékezetes lesz az 2016-os év.

Essünk túl a nehezén. Az idei év legszomorúbb eseménye a Jpop iparban egyértelműen Wada Kouji halála volt áprilisban. Nem járja, hogy 42 évesen egy életében legendává vált énekes eltávozzon. Emlékére idén jobban előtérbe kerültek a Digimonos dalok, nemcsak a kislemezei, hanem az All of my mind stúdióalbuma, és a The Best Selection~Welcome Back! válogatásalbuma. Hiányzik nagyon, de az ő esetében rá lehet mondani, hogy dalaiban tovább él velünk, mert nagyon jó hallgatni őket. Csak milyen érdekes, hogy tényleg akkor kerül egy előadó, vagy bármilyen művész munkássága más meglátásba, amikor meghal. Ez általánosságban igaz, Wada Kouji is ugyanígy járt nálam. Valahogy most többet jelentenek nálam a Digimonos dalai, meg van néhány saját dal, ami nagyon jóra sikeredett.

Ami még rossz oldal, bár korántsem ennyire, hogy a JAM Project idén megjelentette eddigi legrosszabb Super Robot Wars kislemezét. Sehogy nem tudok megbarátkozni a Shining Storm ~Rekka no Gotoku~ single-lel, olyan unalmas, lapos, semmi nincs, ami kiemelné az átlagból. Azt az egyetlen egy szólamot tudom visszaidézni fejből, amikor Okui Masami énekli, hogy "Rekka no Gotoku" részt, de amúgy az egész dal annyira jelentéktelen, hogy azt el nem lehet mondani.

De van néhány pozitív esemény, megjelenés, amit érdemes kiemelni. A legpozitívabb meglepetést Suara hozta, az Utawarerumono: Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu válogatásalbummal, ugyanis a 8. helyet érte el az Oricon lemezeladási listán, ezzel magasan a legjobb eredményt produkálta eddigi karrierje során. Majd fogok írni részletesen is az albumról, mert szívesen hallgatom, csak azért nem tetszik annyira, mert korán jelent meg. A Futari no Hakuoro széria zárja le az egész Utawarerumono történetet, a videojáték már megjelent, és nagyon várom, hogy amimében is látható legyen végre. Ugyanis sajátságosan zárták le az Itsuwari no Kamen-t, és érdekel, hogy mit hoznak ki a sztoriból. Viszont, mivel anime még nincs, ezért annak openingje és endingje még nem jelent meg, de már tudom, hogy Suara nagyot fog alakítani. A videojáték openingje (Hikari) és endingje (Uruwashiki Sekai) is igazán fantasztikusak lettek. A Hikari könnyed kis dal, pont ettől nagyon jó, mert oldott vidámságot hordoz magában. Az Uruwashiki Sekai pedig egy csodálatos. Suara még ennyi év után is meg tud érinteni, már én sem hiszem el. Az album két kiadásban jelent meg,a limitált kiadás egy Special Disc-kel jelent meg, mely az első Utawarerumono szériából tartalmaz dalokat. Ez is hiányos, ugyanis, csak a főbb dalokat tartalmazza, de kimaradt például a Towa ni, vagy a Kimi no Kawari, melyek a videojátékhoz köthetők. Több értelme lett volna egy komplett, nagy válogatásalbum megjelentetése, amikor kijön az anime, és azok dalaival együtt, és arra rátenni Uehara Rena: Yume no Tsuzuki dalát is, mely az OVA ending dala. De az, hogy F.I.X. Records és az AQUAPLUS kihozott egy Top 10-es helyezést egy kiadványukból, arra tényleg nem volt még példa, és fantasztikus eredmény. Csak legyen folytatása, és jelentessenek meg hasonló sikereket.

Okui Masami idén nem jelentetett meg a szólókarrierjében albumot, vagy kislemezt, de érdemes megemlíteni őt is, mert nemrég, karácsony előtt, tartott egy akusztikus koncertet. Ez egy egyszerűbb, szerényebb hangszerelésű koncert volt, még a dalok listája is nyilvános, amiket felénekelt:

1. White Season
2. Sanctuary
3. Still Love
4. Haitoku no KISS ~Love of a fallen angel~
5. Iiwake
6. PLATONIC
7. Fuyu no Himawari
8. Koi Suru Omoi
9. I'd love you to touch me
10. Boukensha
11. Ajisai
12. Rondo-revolution
13. J
14. ANGEL'S VOICE
15. Sayonara
16. Maria

Az utolsó két dal, amolyan "Encore", tehát visszatapsolás után énekelt dalok. A koncert különlegessége nemcsak az akusztikus hangszerelése (Unplugged) volt, amivel kellemes, családias hangulatot létesített, hanem az is, hogy néhány rajongó elsírta magát a dalok hallatán. Ez meglepte Okui Masami-t, írt róla a blogjában, hogy nem számított arra, hogy ilyen hatást fog kiváltani. Nincs min meglepődni. Okui Masami nem szeret a magánéletéről beszélni, és még régebben rájöttem, hogy azért nem, mert a dalaiban énekel önmagáról, ezáltal sokkal többet tudhatunk meg róla, mint akár egy önéletrajzi könyvből. A dalok alapján szinte biztosra vehető, hogy az énekesnő sokat megélt az életében érzelmi oldalról, ami által hitelesek és szívet megérintőek a balladái. Jó érzés hallani, hogy nemcsak én vagyok ezzel így. :)

Hayashibara Megumi pedig annál nagyobbat alakított a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu animével. Maga az anime is nagyon jó lett, és Hayashibara-sama is nagyot alakított a könnyűvérű nővel, aki a végzet asszonyaként megpecsételte két srác barátságát. De persze az anime ennél többről szól, és hamarosan jön a második évad, méghozzá most januártól! Ami új Hayashibara Megumi kislemezt vetít elő. A megjelenése már biztos, addig is hallgassuk az Usurahi Shinjuu dalt, mely az első évad openingje. Igazán különlegesre sikeredett, Shiina Ringo a jazzes stílusával egyedi dalt adott Hayashibara Megumi repertoárjának.

Most, hogy kiemeltem az év fontosabb eseményeit, a japán azon részében, amiben érdekelt vagyok, jöjjenek listázva az idén megjelent albumok és kislemezek:

Január:

• Január 20: Matsumoto Rica: XY&Z
• Január 27: Suara: Amakakeru Hoshi

Február:

• Február 3: Hayashibara Megumi: Usurahi Shinjuu
• Február 3: Hayashibara Megumi: DUO
• Február 10: JAM Project: Gekka

Március:

• Március 30: Wada Kouji: Seven ~tri.Version~

Április:

• Április 6: Chihara Minori: Innocent Age

Július:

• Július 27: JAM Project: Shining Storm ~Rekka no Gotoku~
• Július 27: Suara: Honoo no Tori (Digitális kislemez)

Augusztus:

• Augusztus 24: ALI PROJECT: A-Kyuu Kagenrei
• Augusztus 24: Kitadani Hiroshi to Kishidan: We Can!
• Augusztus 31: angela: LOVE & CARNIVAL

Szeptember:

• Szeptember 21: Suara: Hikari (Digitális kislemez)

Október:

• Október 19: angela × fripSide: Boku wa Boku de Atte

November:

• November 2: JAM Project BEST COLLECTION XII: THUNDERBIRD
• November 2: JAM Project: The Brave
• November 9: Suara: Utarerumono Itsuwari no Kamen & Futari no Hakuoro Kashu

December:

• December 7: angela × fripSide: The end of escape

Princess: Mediterrán album vélemény

Nem az a fajta vagyok, aki a télből a nyárba vágyik, szeretem megélni az adott évszakot a maga valójában. Viszont ez az album, amiről most írni fogok, október végén jelent meg, és hiába vannak rajta tüzes dalok, melyek inkább a nyarat idézik, a megjelenése miatt ilyentájt hallgattam annak idején, mert ezt az időszakot idézi bennem az album.

Ahogy írtam a Nox-ról, hogy mennyire szerettem őket, eszembe jutott, hogy a Princess nálam akkoriban ugyanazon a szinten volt. Sőt, a Princess és a Nox nálam ugyanúgy "egy levegővételre kimondott" együttes, mint sokaknak az Illés, Omega, Metro. A Princess is ugyanúgy 2002-ben debütált, és ugyanúgy sajátságos stílust hoztak be, azzal, hogy klasszikus zenét játszottak modern zenei alapokra. Az ötlet eszméletlen jó volt, nagyon népszerűek voltak, én is rengeteget hallgattam annak idején. Csak sajnos abban is megegyeznek, hogy már ők sem aktívak, pedig még nagyon sok potenciál lenne ebben a projektben is. Legalábbis el tudnék képzelni jónéhány zenét az ő feldolgozásukban. Úgyhogy két nagy találmány volt a magyar zenében az előző évtizedben: A Princess és a Nox. Ketten együtt valami fantasztikusat alkottak, és nemcsak az egyedi zenéjük miatt, hanem mert olyan dalokat, zenéket dolgoztak fel (igaz a Nox csak az első albumán), amik az alapműveltség részének számítanak, és ők ketten sokkal-sokkal érdekesebbé tették a klasszikus zenét és a népdalokat, mint bármelyik énektanár az iskolákban. Egyre többet hallgatom őket az utóbbi időkben, kell egy kis változatosság a japán zene mellett, és hatalmas élmény most is.

Nemcsak azért akarok most írni a Mediterrán albumról, mert ezekre az időkre emlékeztetnek, hanem azért is, mert ez a kedvenc albumom tőlük. Talán a dinamizmusa miatt, hiszen nem véletlen a cím. Elsősorban olasz és spanyol szerzemények vannak az albumon. Viszont ami érdekes, hogy nem a klasszikus zene dominál ezen az albumon, hanem különböző operák, operettek, aminek ugye egyik "őshazája" (ha lehet ezt mondani) Olaszország, Itália, hiszen nagyon sok színházi zenemű született ott. És arra gondoltam, hogy a Princess oly módon lehetne aktív, hogy ha nem is klasszikus zenét játszanának, hanem operákat. Egyáltalán nem vagyok a színházba járó egyén, azt  is megmondom őszintén, hogy teljesen érdektelen ez a téma számomra, de a Princess-től nagyon tetszenek ezek a feldolgozások, meghallgatnék jónéhány ilyen alkotást, biztos, hogy érdekessé tennék. Egyébként mivel érdektelen vagyok ebben a témában (őszintén bocsánat a klasszikus zene rajongóktól...), ezért főleg azok a zenék maradtak meg bennem, amik a Tom & Jerry-ben megszólaltak. Volt jónéhány ilyen, ami megszólalt a Princess-től is, és kifejezetten megmosolyogtató hallhatni annak tudatában, hogy bizonyos zenék vicces jelenetekben voltak hallhatók. Ennek az albumnak a kazettáját tartom nagy becsben, mert 2006 végén az utolsó kiadott kazetták között volt, ezután nem sokkal fejezték be a kazetták forgalmazását. Jó érzéssel tölt el, hogy az is megvan, főleg, mert az utolsó években kiadott kazetták (kb. 2003-2006 közöttiek) nagy ritkaságnak számítanak, mert ekkor már nagyon kevesen vettek kazettákat, ezért utólag vaterán, teszveszen, zsibvásáron sem nagyon lehet fellelni őket. Úgyhogy mint gyűjtemény darabjai is sokat jelentenek nekem, nemcsak azért, mert egy egy nagyszerű albumról van szó. Mert tényleg nagyon szeretem, azért, mert van rajta egy dal, aminek kevés a 10 pont, de lássuk őket.

1. Figaro házassága: Nyitány - Azért egy klasszikus zenével kezdjük, hogy azért mégis. De nagy baj, hogy magáról a műről szinte semmit nem tudok? Csak mint Princess-dal tudom elemezni, és annak nagyon jó, hangulatosan indul az album. Arról azért gondoskodtak a Princess album esetében, hogy már az első dal erős legyen, így az egész album hangulatát rendesen megalapozzák. Ezt ennél az albumnál is megtették. 9/10
2. Viva España! - Még szerencse hogy van a speciális karakterek között a spanyol nyelv hullámos n betűje, ami a mi "ny" betűnk. Ez az album, ahogy ez a dal is, azért nagyon kedves számomra, mert 2006 vége egy hihetetlen pozitív időszak volt számomra, és ezt egy ilyen pozitív hangulatú dallal megtoldani... Óriási hálával tartozok ezért az albumért, ez a dal is hangulatos, gyors, vért pezsdítő, a gitár sokat hozzátesz a hangulathoz. 9/10
3. Olasz Mix - Három részletből áll ez a dal, mind a három tetszik, de főleg az első. Kellemes andalító. Az első résznek "Azzurro" a címe, aztán jön a "Volare, volare", ami egy Gipsy Kings dal. Érdekes változat, bele is illik a dal hangulatába, de összehasonlítva az eredetivel lassú. A harmadik része pedig a "Quando Quando", szintén jó ötlet volt. Kellemesen zárja le a dalt. 8/10
4. Spanyol cigánytánc - Ahogy írtam korábban, külön csoportot alkotnak nálam azok a Princess által feljátszott klasszikus dalok, melyek a Tom & Jerry-ben is felhangzottak. Ez az első ilyen az albumon, a 9. évadban volt egy spanyol, torreádoros epizód. A dal elején hallható buzdítás hozzátesz a hangulathoz, és bizony erre a pörgős zenére táncra lehet perdülni. 8/10
5. Brazil - Az egyik abszolút kedvencem az albumról, ennek a hangulata jön be a legjobban. Mindazonáltal, hogy tényleg idézi a brazil szamba hangulatát (most úgy beszélek, mint aki jártas a táncokban, pedig utálok táncolni ^^'), leginkább az a pozitív érzés, amit kelt bennem a dal, azért szeretem nagyon hallgatni. Rövid, de tartalmas, egy felesleges szólam nincs benne. 10/10
6. Intro: Por Una Cabeza - Az album mélypontja ez a rövid kis szösszenet. Még csak nagyon azt sem lehet mondani, hogy bevezet a következő dal hangulatába, mert túl egyszerű a hangzás, így nem jön át az érzés. 5/10
7. Por Una Cabeza - Pedig egy nagyon jó dalról van szó. Ez az album egyetlen lassú, lírai hangvételű dala. Kifejezetten jól is jön a sok pörgős dal után kicsit lazítani. A hangzás hihetetlenül kellemes, már-már andalító, nagyon jó érzést kelt. 9/10
8. Tell Vilmos: Nyitány - Ez is olyan mű, amit nem az opera mivolta miatt ismerem, teljesen máshonnan. Először is 1994-ben ezzel a zenével indult a békécsabai helyi rádió, a Csaba Rádió, és sokáig ez volt a szignálja. A másik meg néhány éve a Bonduelle reklámzenéje volt, amihez nagyon ötletes szöveget írtak. A maga teljességében csak a Princess-től ismerem, örülök is, hogy felkerült az albumra. 8/10
9. Traviata: Brindisi duett - Giuseppe Verdi operája, nálam viszont azon Princess dalok csoportjában tartozik, mely elhangzott a Tom & Jerry-ben. Ha jól emlékszem, valami komolyzenei koncerten keringőztek erre a zenére. Azóta is ez a jelenet jár a fejemben, valahányszor meghallom ezt a dalt. A Princess feldolgozásában pedig nagyon jó, ez is a lassabb dalok közé tartozik. 9/10
10. Besame Mucho - Ennek a dalnak a történetére nagyon kíváncsi voltam, mert gyerekkoromban hallottam néhányszor valami Zámbó Jimmy-féle előadótól "Szeretném lázasan csókolni újra a szád" szöveggel. Ez valamiért nagyon belém égett, aminek egy haszna van: Amikor ezt a dalt hallgatom a Princess-től, mindig ilyen bolondos hanggal éneklem ezt a rövidke kis szöveget a saját szórakoztatásomra. Arra viszont nem emlékszem, hogy ennyire pörgős lenne, mint a Princess-től, nagyon jól tették az ütemes dobhangzással felpörgették. Nagyon jót tett a dalnak, a másik nagy kedvencem az albumról. 10/10
11. Sevilla-i borbély: Nyitány - Az album leghosszabb dala, beleillik a hangulatába, ezért meghallgatom, de amúgy nem tetszik annyira. Ugyanakkor ez is a "Tom & Jerry-s zenék" csoportjának tagja, a végefele hallható egy zenei rész nagyon felgyorsítva, ahol Tom üldözi Jerry-t. Ha valami miatt tetszik a dal, akkor azért, mert nagyon tartalmas, minden egyes másodperce eseménydús. 7/10
12. La Donna è Mobile - Verdi Rigoletto című operájának talán leghíresebb éneke, nem lehet nem ismerni. Ez is azon klasszikus operák közé tartozik, amit számtalaszor számtalan módon feldolgoztak. A Princess változatában nem jön át annyira az a férfiúi kétségbeesett érzés, hogy az asszony ingatag, inkább az album hangulatához igazították ezt a zenét, és egy pörgős számot hallhatunk. 8/10
13. Nápolyi Mix - Ez is három részből áll, mint az olasz mix. Nem annyira gyors, mint a "párja", inkább azt lehet rá mondani, hogy megéli a mediterrán hangulat szépségét. Az első rész címe: Sorrento-i emlék. Sorrento egy város Észak-Olaszországban, a zene alapján elmondható, hogy igazán kellemes emlék köthető a helyhez. A második, az O Sole Mio is egy nagyon ismert klasszikus dal, amit nagyon sokan feldolgoztak már, a Princess-től is egy kellemes alkotás. A harmadik részlet címe Funiculi Funicula mind közül a legütemesebb. A három együtt fantasztikus mixet alkot, kiváló alkotás. 9/10
14. Kardtánc - Egy kiemelkedő dal az albumról, hű a címhez, mehetne egy harc zenéjének. Ez a dal abból a szempontból is kilóg a sorból, hogy nem egy operában hallható, hanem egy örmény zeneszerző dala. Egy album utolsóelőtti dalának, mint egy tetőpont nagyon jó, ahol megvívják a mindent eldöntő, végső harcot. Nagyon hangulatos, jó ötlet volt betenni az albumba. 9/10
15. Bahrein - És aztán jön a happy end? Ez az egyetlen olyan dal az albumon, ami saját szerzemény, méghozzá Czomba Imre keze munkája ez a dal. A Nox-nak is írt néhány különleges dalt, ez is arra sikeredett, konkrétan az összes albumon megjelent dalok közül ez sikerült a legjobbra. Már a legelső hallgatáskor felfigyeltem rá, azonnal megéreztem a hangulatát. Számomra ez a dal az ideális, tökéletes boldogságot érezteti, amiért egész életemben harcolok. Hihetetlen jó érzés hallani, szinte teljesen transzban vagyok. Akkor is jó hallgatni, amikor nem vagyok ebben az állapotban (sőt, igazából soha nem voltam ebben), de érzem, hogy útmutatást ad abban, hogy mit tegyek azért, hogy közelebb kerüljek ehhez a boldogsághoz. Ott jegyzem életemben valaha hallott legjobb dalok között, ahova csak a kiváltságosok kerülhetnek. 10/10

Így írva erről az albumról, és a dalokról, azt gondolom, hogy több énekórára lenne szükség az iskolákban, vagy olyan énektanárokra, akik szeretik tanítani azt, amit tanítanak. Néha komolyan szégyelltem magam, hogy egy-egy operáról nem tudok semmit, és csak itt hallottam belőlük zenét először. De hát erre is jó a Princess, hogy egy kicsit közelebb hozza a klasszikus zenét, még ha nem is lesznek tömegesen rajongói azok, akik ezeket a dalokat hallgatják, de legalább halljanak alapműveket. Ezért nagyon jó hallgatni az albumot, meg a személyes élmények miatt is. És a jó zene, az mindig jó zene marad, még 10 évvel megjelenése után is. Hálás vagyok ezért az albumért.

38/40

Nox: Karácsony album vélemény

Ezen a karácsonyon ezzel az albummal szeretnék megemlékezni az ünnepekre. A Nox 2004-ben egy Mini-albummal (vagy EP, kinek hogy tetszik) jelentkezett, melyen 6 karácsonyi dal hallgató. Mindegyik nagyon szép, ez az album egyben elővetített némi változást. Az első két album népdalokat és a népi hangszerekkel ennek hangulatát idézte. A népi hangszerek ugyan megmaradtak, de a fantasy és a kaland, mint téma került előtérbe. Ennek előjelei hallhatók, így ez az album átmenetet képez.

Az album nagyon jó lett, még most is kellemes érzés hallgatni. A hat dal közül öt lassabb, inkább felemelkedett hangulatú, és egy pörgősebb van.

1. A tél dala: Ez a személyes kedvencem az albumról. Ahogy a cím is utal rá, sokkal inkább a tél hangulatát idezi, annak szépségéről szól a szöveg. Sokan a nyárba vágynak a hideg évszakban, meg nem mozdulnak ki, mert hideg van, pedig a télnek is megvannak a maga szépségei. A fehér táj hangulata, a hóesés, a fehér karácsony... Kár, hogy utóbbi években nincs lehetőségünk ezt megélni az ünnepek alatt, de ez a csodálatos dal visszahozza az érzést. 10/10
2. Nézz fel!: Mindenképpen érdekes a szöveg, érdemes odafigyelni. Csillagok képében énekel Szilvi arról, hogy milyen lehetne a világunk. Milyennek képzelik el a csillagok az életünket, akaratlanul is elgondolkodtat, hogy miért is ne lehetne tényleg ilyen a világunk? Ez a dal nem annyira felemelkedett hangulatú, mint az első, de mindenképp nagyon szép. Lassú és kellemes hallgatni. 8/10
3. Eskü: Akár a második dalnak egyfajta folytatásaként is lehet értelmezni ezt a dalt, hiszen a változásnak bennünk kell, hogy elinduljon. Tegyünk esküt arra, hogy szívünk álmát valóra váltjuk. Szól az üzenet. Rendben van! Még ha a világ zord és kietlen, akkor is legyünk hűek magunkhoz. Eléggé elcsépelt összefoglalása a dalszövegnek, ez sokkal szebben meg van írva, és Szilvi erről hitelesen énekel. 9/10
4. Szent Ünnep: A szöveg mondanivalója nagyban hasonlít az előzőéhez, csak mivel ez kifejezetten a karácsonyról szól, ezért idealistának mondható. Meg itt inkább a saját világunkról énekel, ami lehetne szép is, miért kellene, hogy sötét legyen? Az ünnepek alkalmából gyújtsunk lángot, énekeljünk, mindeközben gondoskodjunk arról, hogy ez a láng bennünk sose aludjon ki. 8/10
5. Szeretetlánc: Na ez az igazi idealista dal, majdhogynem rá lehetne mondani, hogy nem is erről a világról szól, hanem valami képzeletbeli város (mondjuk, de bármi lehet), ahol minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit. Ez az egyetlen pörgős dal az albumon, mondhatni vidám hangulattal ünnepli a szeretet létét. 8/10
6. Hol volt, hol nem...: Szövegileg ez is a harmadik, negyedik dalokra emlékeztet. A bennünk lévő álmodozó, gyermeki énünkről énekel, ami mélyen bennünk van, csak a csalódottság, hogy nem olyan a világ, mint amilyen gyerekként elképzeltük, eltemette bennünk. Pedig lehetne olyan akár mi világunk, és máris minden sokkal szebb lenne. Nagyon szép dallal zárul az album, szinte inspirál arra, hogy ne hagyjuk, hogy elvegyék a csodát. 9/10

Ahogy írtam korábban a Bűvölet album kapcsán is, nekem elég nehéz egy Nox albumról írni, mert nem tudok róla változatosan írni. Az egy nagyon jó dolog, hogy egy album egy adott koncepció alapján készül, mert témát ad neki, de nem érzek olyan markáns különbséget az egyes dalok között, ezért írtam inkább a szövegről, mert úgy érzem, hogy a zenéről nem tudok változatosan írni. Nincs annyi tudásom, hogy szakmailag elemezzek egy zenét, ezért inkább a hangulatáról szoktam írni, illetve a hangszerelést szoktam analizálni laikus szemmel.
Itt is éreztem az elején, hogy nem nagyon tudok írni a dalokról. Meg is álltam, és kimondtam magamban hangosan, hogy nem tudok írni a dalokról. Elengedtem magamban a dolgot, és kis idő után jött a gondolat, hogy közelítsem meg máshonnan a dalokat. Így már sokkal jobban ment, és igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni. Kellemetlen, amikor írni akarok valamiről, de nem jutnak eszembe gondolatok.

De ez semmiképp nem az albumot minősíti, ezek csodálatos dalok. És annyira örülök, hogy a Nox része volt a magyar könnyűzenének. Nagy szükség volt a megújulásra. A '90-es években jó volt az a kifejezetten könnyed pop zene, ami jellemezte a magyar könnyűzenét, de azért azt sem lehetett a végtelenségig nyomatni. Szükség volt olyan zenére, ahol sokkal inkább az énektudás a valódi zene és a szöveg mondanivalója dominál. Szép karácsonyi albumot adtak ki 2004-ben, amit most is nagyon jó hallgatni.

37/40

Macskák Full HD-ben

Néha néztem a lehetőségeket, hogy meg tudom-e venni a Macskarisztokratákat Blu-rayen. Szinte mindig csak vaterán néztem, mert mivel tudtam, hogy már nem forgalmazzák a Disney klasszikusokat Blu-rayen, ezért azt gondoltam, hogy az üzletek már nem is forgalmazzák. Vaterán mindig 3.500 forint körül volt a Blu-ray, aztán a zsibvásáron volt nemrég 2.000 forint. Ez már egész jó ár, ezen már gondolkodtam, hogy ha lenne rá anyagi lehetőségem, akkor megvenném. De aztán találtam egy sokkal jobbat. Miért is nem gondoltam korábban, hogy a Media Markt webshopjában is lehet kapni, esetleg olcsóbban, mint bárhol máshol? Mert 1.600 forintért már rendben van, főleg úgy, hogy nem volt szállítási költség. Nem tudták gyorsan kihozni, vélhetőleg a karácsonyi roham miatt. De meglett, és amikor betettem a lejátszóba, nem akartam elhinni, hogy ennyire szép. És annak ellenére, hogy 1970-es a rajzfilm, nagyon szépen fel lett újítva. Erősek és élénkek a színek, a magyar szinkron is maradt a régi, egy apró változás van. Amikor a kiscicákat aludni viszik abban az elhagyatott házban a jazz-buli után, akkor a kiscicák még énekelnek a hangulat hatására. Toulouse "Oh yeah!" helyett "Bizony!"-t mond. Nem rossz dolog, a baj azzal van, hogy eléggé idegesítő stílusban teszi ezt, de minden másban tökéletes a rajzfilm, és jó volt nagy felbontásban látni a kedvenc Disney rajzfilmemet.

Most szerezzünk Disney Blu-ray-eket, amíg elérhetők, mert vélhetőleg ezeket már nem gyártják. Nézelődtem még a Media Markt webshopjában, ha vennék még Blu-ray-t akkor a Jégvarázsra és a Rontó Ralph-ra esne a választásom. Ezek nagyon szépek lehetnek Full HD-ben, és nem is annyira drágák. Ezekből kétféle Blu-ray kiadás van, az egyikben csak az egy lemez van, a másikban két lemez, a másik 3D-ben tartalmazza a filmet. Ezekre már nem tartok igényt, a 3D-s dolog már butaság, még a moziban sem szeretem. De a sima Blu-ray kiadás szép lenne.

Baby NES

Tegnap megkaptam a Nintendo Classic Mini gépet. Nagyon örültem neki, viszont elég nehezen kaptam meg. Hogy mennyire kelendő gép, azt nagyon jól mutatja, hogy július 28-án rendeltem elő, azaz pár nappal azután, ahogy meghirdették, és több mint 1 hónappal a november 11-i megjelenés után kaptam meg. Ez azért alakult így, mert a Nintendo nagyon alábecsülte a várható keresletet, ezért jóval kevesebbet gyártott le belőlük, mint amekkora lett az érdeklődés feléje. És már azzal is csak a második körbe kerültem, hogy pár nappal az előrendelés bejelentése után rendeltem meg magamnak. A Konzolok Szervizéből rendeltem elő, mert amikor néztem a különböző konzolboltok webshopjait, akkor itt volt a legolcsóbb, ráadásul szállítási költség sem volt. Azt nem gondolom, hogy nagyon rosszul jártam volna, de az biztos, hogy többször rájuk kellett telefonálni, hogy mi a helyzet.

De aztán meglett. Az örömöm mondjuk így sem teljes, mert rendeltem hozzá controllert is, azt viszont nem tudták kiszállítani és elmondásuk szerint nem is kapnak. Na mondom, szépen vagyunk. A doboz nagyon tetszik. Hiányoznak az újkori konzolok dobozain hátoldalán levő játékajánló, ami itt megvan. Ettől nekem hangulatosabb a doboz. 30 játék van előretelepítve, ezek közül 12-ről van kép. Jónéhányan egyébként visszaéltek a konzol ritka mivoltával, ugyanis voltak azért, akik hozzájutottak már az első napon, közülük voltak, akik azonnal kitették eladásra az eredeti árnak akár a többszöröséért. Eredetileg 20.000 Forint az ára, volt aki "beérte" 30.000 forinttal, de aki 50.000 forintért próbálta eladni, na az igazi hiéna. Már a 30 ezer forintos ár miatt is nagyon morogtam, undorítónak tartom, hogy konzolos értelemben kiszolgáltatott helyzettel visszaélnek. A csúcs mégis a német eBay-en volt, ahol valaki €5.000-ért próbálta eladni. Másfél millióért valakinek? De erre az esetre is azt lehet mondani, hogy nem azzal van a baj, hogy valaki ebből hasznot húz, hanem hogy így is van rá vevő. Főleg, hogy a Nintendo megígérte, hogy normalizálja a keresletet januárra.

De amúgy a konzol tényleg elfér egy tenyérben. Aranyos ilyen kicsi méretben, egy controller jár mellé, plusz egy HDMI kábeli, valamint egy USB kábel, amivel áramhoz lehet kötni. Csak hálózati adaptert nem adtak hozzá, ezt mondjuk nem értem miért. Mondjuk van olyanom, sőt, kipróbáltam és működik úgy is, hogy csak az USB-t a PC-hez kötöm. Tehát onnan is veszi az áramot, bár a Nintendo ezt nem javasolja. Csak jó lett volna egy saját Nintendós, de az a lényeg, hogy így is működik Ez lehetne akár az új NES azoknak, akiknek volt a régi nagy gép, csak már nem működik, vagy már nincs is meg, esetleg soha nem is volt. Jó ötlet volt egy ilyet kiadni. Csak kár, hogy marad ez a 30 játék, ez később sem lesz bővítve. Nem nagyon akartam írni egyébként a Super Mario Nap posztjába, de jelen volt egy srác, aki programozó informatikusként tanul, ezen tudását használja a Nintendo 3DS-én, és úgy megokosította a kézikonzolját, hogy én is csak lestem, pedig egyáltalán nem tisztelem a hackelés semmilyen módját konzolon. Viszont ezen a NES Classic Mini gépen már nem lenne rossz egy ilyet megcsinálni. Ha egy ilyen gépre rákerülne az összes Európában kiadott NES játék, az azért szép lenne. Akkor lenne igazán olyan, hogy teljesen helyettesítené a régi NES-t. Sőt, majdhogynem az okosítást tartom még a kisebbik rossznak a fentebb írtakhoz képest.

Elővettem a régi, nagy NES-t is összehasonlítási alapként is. Szignifikáns a különbség de jól néznek ki így egymáson. Egyébként a Mini NES kazettanyílását nem lehet kinyitni, az le van zárva. Erről is filozofáltak annak idején fórumokban, hogy azt vajon ki lehet-e nyitni, és ha igen, akkor miként lehet használni. Hát sehogy. Egyébként kitettem Facebook-ra ezeket a képeket, ugyanezzel a címmel, mint a blogpost címe, és hülyéskedtem azzal, hogy büszke szülő és kisded gyermeke. De amúgy tényleg olyan, így egymásra téve őket. A szülő (mindegy melyik, én például mindig az apukára asszociálok) rendesen megtette a magáét, rengeteget szolgált, nagyon sokat játszottunk vele, és bár még működik, de már elfáradt. Nyugdíjba vonul és átadja a helyét az utódjának.

Viszont sajnos igazak voltak azok a híresztelések, hogy a controller vezetéke nagyon rövid. Egy méter, ha megvan, így elég nehéz vele rendesen játszani. Viszont tökéletesen az előjének a másolata, még a gombnyomás is tökéletesen ugyanolyan. Az a poén, hogy még a Classic Controller és a Classic Controller Pro vezetékei is hosszabbak. Azért velük az összehasonlítás, mert ugyanolyan foglalata van, mint a Wii-s controllereknek. Ami nagy előny, mert rá lehet csatlakoztatni a Classic Controller-t, így ketten is lehet játszani a NES játékokat. Igazából ez logikus is, mert Nintendo azt hirdette, hogy a NES controllert csatlakoztathatjuk Wiimote-hoz, így akár ott is játszhatjuk a NES játékokat a klasszikus konzol felújított változatának controllerével. Ezzel a NES-érzetet akarták hirdetni. De mindenképp utánanézek a második NES controller lehetőségének, és ha akad, akkor rendelek magamnak egyet. Már csak a doboza miatt is, annak is retro-külsejű doboza van.

És akkor kapcsoljuk be. A menü nagyon szép, Full HD-s, élénkek a színek. A játék megjelenítésénél három lehetőségünk van. Lehet 4:3-as szélességgel játszani, vagy van CRT-filterrel, esetleg Pixel Perfect módon. A 4:3-as az eredeti szélesség, ahogy annak idején játszható volt. A CRT-filterre voltam nagyon kíváncsi, mert erre ígérték ugyanazt a megjelenítést, mint a régi, képcsöves TV-ken. Ez tényleg így van. Ennek lényege, hogy hozzáadja azokat a vonalakat, amik a régi TV-n is rajta voltak, és a színeket is kicsit "rontották". Reméltem, hogy így jobban átjön a régi játékok élménye, de a helyzet az, hogy mivel az eredeti felbontást nagyították fel Full HD-re, ezért a vonalak is nagyobbak, olyannyira, hogy már zavaróak a játékban, úgyhogy sajnos ez nem jött be. Pixel Perfect módban pedig az egyes pixeldarabkák tökéletesen négyzet alakúak, így a játékot úgy játszhatjuk, ahogy azt eredetileg megtervezték. Ezzel az a gond, hogy keskenyebbnek látszik minden, ugyanis a régi TV-n kicsit szélesebb a kép. Annak viszont örülök, hogy a menü szinte olyan lett, mint a Super Mario All-Stars-nál, ahogy azt reméltem, amikor beharangozták ezt a kis konzolt.

Tehát, maradtam a 4:3-as felbontásnál, így a legjobb. A képen talán nem jön át annyira, de amúgy nagyon szép a kép, a színek is erősek. Valószínűleg tényleg így nézne ki egy NES játék Full HD TV-n. Mindegyik játék 60 Hz-es, progresszív megjelenítésű. Ezt úgy oldották meg, hogy a játékok amerikai verziójúak. Európában a játékok 50 Hz-esen és váltott képsorosan jelentek meg, és mivel ez "butított" verzió, ezért ezt nem lehet visszacsinálni. Annyira nem vagyok műszaki zseni, hogy átlássam, hogy miért így jelent meg nálunk, vagy hogy Európában miért volt rosszabb a technológa, holott Amerikában ez nem volt probléma, már a kezdeti időktől létezett náluk a progresszív képmegjelenítés. De így csak az amerikai verziót lehet Full HD-s TV-n a lehető legjobb minőségben megjeleníteni. Igazából úgy gondolkodok erről a dologról, hogy a NES játékok amerikai verziói a felújított változatok, az európaiak pedig felidézik a klasszikus időket, azok még az új TV-n is úgy néznek ki, mintha a régi időkben játszanánk.

Nekem nagyon bejött ez a kis gépezet, és titkon remélem, hogy jön majd SNES mini meg N64 Mini, de akár GameCube Mini. Én biztos vevő lennék rá. A konzol hivatalos weboldala pedig nagyon feelinges lett.

Super Mario Nap

Hazaérve készültem a holnapi napra, és igyekeztem mindent elintézni, hogy az éjjel a lehető legtöbbet aludjak, de csak nem jött álom a szememre éjfélig. Ennek ellenére hagytam, hogy az óra felkeltsen 4-kor, mert nagyon lelkes voltam. Jót sejtek. Gyorsan átnéztem, hogy nem felejtek-e itt valamit. 4.45-kor indultam el, a vonat 5.32-kor indult útjára. A vonatút rendben volt, most is animéket néztem telefonon. Most a Shounen animék voltak fókuszban. Nagyot nevettem magamban, mert szombaton beszéltem Thunder-nek a Shutsugeki! Machine Robo Rescue-ről, mondtam neki, hogy tűzoltós anime, gyerekek szuperhősök, robottal megmentik a világot. Ő meg felvetette, hogy biztosan macskát hoznak le a fáról. Eddig nem volt ilyen, de a vonaton pont macskát mentettek meg. :D Bár nem a fáról hozták le, hanem elkeveredett, és hazavitték a tulajdonosának. Valószínűleg sokaknak nem tetszene az anime, de nekem bejön. Szívesen nézek belőle egy-egy részt. Ezt az animét hagytam félbe, amikor megérkezett a vonat Pestre. Most nem szálltam át Szolnokon. A Corvin negyednél van a 10 Minutes bár, itt volt a Mario nap. Én voltam az első, aki megérkezett. Eleinte úgy voltam, hogy amíg várok a többiekre, addig befejezem a Machine Robo Rescue-t, de pont megjött bagszi és SakmaN, úgyhogy nem maradtam sokáig egyedül. El is kezdtünk kipakolni SakmaN kocsijából a cuccokat, de gyorsan meg kellett állnunk, mert a pultos csaj azzal fogadott minket, hogy lefújták a rendezvényt. Mégis ki szabotálná meg a bulit? O_O De telefonált azonnal, utánaérdeklődött, hogy mi a helyzet. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy félreértés történt, pakolhattunk be. Valami fantasztikus a helyiség, nagyon tágas, nagyon jól el tudtunk helyezkedni. Ideális akár nagyobb volumenű rendezvényekre is, mint akár a miénk. Minden gördülékenyen ment, az volt a nagyon jó, hogy mindennek találtunk ideális helyet: Elfért a projektor, a vászon, minden gépnek volt hely, a Mario DDR-nek is a jutott hely. Szinte túl szép is volt minden, ilyen rendezvény nem szokott komplikációk nélkül lezajlani. Minimum egy helykeresés, nyomorgás, vagy vita szokott lenni, de most semmi ilyesmi nem volt. Majdnem kész is lettünk 10 órára, mire megjöttek az első emberek

És akkor kezdjük el. Nagyon menő volt a NES Classic Mini apró kis gépezet, amin 30 NES játékot lehet játszani. Nagy volt rá az igény amúgy egész nap, úgy tűnik, tényleg alábecsülte a Nintendo a keresletet a kis konzol iránt. De nem akartam kipróbálni, mert tudtam, hogy másnap megjön, ésotthon akartam a sajátommal játszani először. Megnéztem a StreetPass-okat, összegyűltek szépen. Meg már a kirakós darabkákból is nagyon kevés hiányzik. Aztán bagszival megnéztük a Dancing Stage: Mario Mix-et. Ez a Mario DDR Nintendo GameCube-ra. Jó dolog lenne ez, csak az egyetlen zene, amire lehet DDR-ezni, túl egyszerű volt, úgyhogy untam az egészet. Krisi okozott néhány derűs percet, amikor megjelent, látta, hogy zenére táncolunk, és idéz a Super Mario Bros. 3 rajzfilmből: "Az nem énekes. Hanem Kuksi, a sárkány!". Már el is rontottam a végét, annyira megnevettetett. Bagszira bíztam, hogy szerezze meg a Story Mode-ban a dalokat. Inkább továbbmentem, és néztem a Mario Kart 8 versenyt, meg játszottam retro játékokkal. Ezután tartott Lernie előadást a Mario játékok történetéről, ami jó lett volna, ha nem kb. 10 percben lett volna ledarálva az egész. Itt jött ki a rendezvény egyik nagy hibája. Sok új embert vártunk, viszont szinte csak veteránok jöttek, így nem tudták mások számára érdekessé tenni az előadást. Mert hát mi újat lehet mondani azoknak, akik Marióval nőttek fel? Rosszul volt meghirdetve az egész rendezvény. Azt gondolom, hogy kellett volna például posztert gyártani, és megkérni a bár tulajonosát, hogy ha lehetőség van rá, tegyék ki valahova. Ha nem az ajtóhoz, akkor valahol belül hirdetni. Lehet a Facebookon keresztül is okosan hirdetni, de nagy hibának tartom csak a közösségi oldalt egyetlen alternatívaként kezelni. Itt az volt a gond, hogy szinte csak a Nintendós csoporton belül volt hirdetve, így nem nagyon jutott el külsős emberekhez. Poszteren kívül nekem sem jut eszembe így hirtelen más lehetőség, hogy hirdessünk, de biztos, hogy vannak további lehetőségek.

Volt még egy GameCube, azon Mario Kart: Double Dash!! ment. Krisi hívta fel a figyelmemet arra, hogy csoda, hogy működik a Mario Kart, ugyanis rettenetesen karcos volt a lemez. Nem is figyeltem, de tényleg. O_O Keményen megkapta a magáét azalatt a 11 év alatt, amióta az enyém. Volt még egy Wii, Egy SNES, egy Nintendo 64, és még egy Wii U, ami nem a projektorhoz volt kötve. Valamint SakmaN hozott még egy Sega MegaDrive-ot, mert van neki egy orosz MD kazettája, amin 15 játék van egyben, többek között valami hamis Super Mario. Azt mondja, leesik az állunk, ha meglátjuk a játékot, mert egész jól néz ki. Hát a helyén maradt az enyém, mert azért eléggé csúnya lett. Super Mario All-Stars alapú, és feltételezésünk szerint valamelyik másik Sega játékot programozták át. Az eredeti Super Mario All-Stars... na attól leesik az állam, hogy 23 év után is ennyire szép. Amúgy volt még kiállítva négy New Nintendo 3DS, bennük Super Mario 3D Land, Mario Kart 7, Super Mario Maker for Nintendo 3DS és Mario Party: Star Rush. Ezek körül is szépen voltak emberek, viszont ami meglep, hogy a Wii Super Mario Galaxy 2-je szinte végig üresjáratban volt. Szegény Mariót, szinte sajnáltam, hogy ott aludt a pály közepén. ^^' A Nintendo 64-en legtöbbször a Mario Kart 64 és a Mario Party volt. Többen kérdezték a Super Mario 64-et, azzal nem tudtunk szolgálni sajnos. Super Nintendón pedig Super Mario World, Super Mario All-Stars és Super Mario World 2: Yoshi's Island ment. Ezek viszont népszerűek voltak. Amiket én hiányoltam azok a retro kézikonzolok. Lett volna hely egy Game Boy-nak egy Game Boy Color-nak, de még egy Game Boy Advance csomagnak is. Kellett volna hirdetni a régi hozdozható Mariókat is. A projektoron kivetített Wii U-n legtöbbször Mario Kart 8 ment, de amikor a laptop volt rákapcsolva, akkor Mario reklámok is videók mentek. A másik Wii U-n, ami nem volt kivetítve, azon Pokkén Tournament és Super Smash Bros. for Wii U volt. Itt is volt sor.

Csak akkor kellett Wii U-t cserélni, amikor Pokkén Tournament verseny volt, mert a másik gépen volt a megfelelő memória. Ez is érdekes volt, de akármennyire is szeretem a Pokémont ez most nem mozgatott meg. Inkább a fényképezőgépemmel jártam körbe a terepet. Büszkeséggel töltött el, hogy én voltam a fényképész. Ug szokott fényképezni rendezvényeken, de nem jó a fényképezőgépe, mobiltelefonnal meg azért csak nem lehet annyira jó minőségű képet csinálni. A fényképezőgépemmel lett felvéve Lernie előadása is. Szóval lement a Pokkén Tournament, aztán Krisi Super Mariós kvízversenye jött. Egész jó kérdéseket talált ki, volt egy-két nehéz, ami még engem is megfogott. A kvíz után segítettem én is javítani. 30 kérdés volt, senkinek nem sikerült a maximális pontszám, de igazi "holtverseny-áradat" (kreálom a magyar szavakat, bízzátok csak ide) volt. Három első helyezett volt 27 ponttal, a két második helyezett 26 pontot ért el, és volt két 25 pontos harmadik helyezett, úgyhogy megadták a módját. Bárcsak játszhattam volna. Nem lenne probléma a holtversennyel... Csak hát nemcsak azért nem nevezhettem, mert szervező vagyok, hanem mert előre láttam a kérdéseket, mert Krisi elküldte a Facebook szervezői csoportba, és ott átnéztük mindnyájan. Igazából egy kicsit pöröltem magamban, amiért leszavazták a zenekvízes ötletemet. Hiányzik nekem személy szerint. És lehetett is volna, mert pont az a réteg volt jelen, aki erre vevő lett volna, csak ezt nem tudtuk előre. Főleg azért, mert azt érzem, hogy fejlődött a beszélőkém, le tudnék vezetni egy zenekvízt, akár ötletesen is! Még az Adarna Karaoke alapján gondoltam ki, amikor még Tukeinon és Daki vezették a zenekvízt, és sokszor körmönfontan segítettek. Adnak is segítséget, meg nem is. Elgondolkodtam néhány játékon, és azt éreztem, hogy ilyet tudnék én is segíteni. De Tukitól a legviccesebbek az olyan jellegű "segítségek" voltak, mint például "Ezt az animét tegnap este fejeztem be, kifejezetten tetszett". Meg kell hagyni, óriási segítség volt. Akár egy-két ilyet is el lehet nyomatni poénból.

Ezután még két verseny volt, az egyik egy Super Maro Maker kihívás, az első világ négy pályáját kellett végigmenni, ki éri el a legmagasabb pontszámot? De annyian akartak jelentkezni, hogy le kellett rövidíteni egy pályára. De eredetileg én játszottam a négy pályán, és ug kommentálta az eseményeket, hogy lássák nagyjából az újak is, hogy kell játszani. Aztán jöttek a többiek, de már csak egy pályán. Pedig az utolsó, a három körös verseny nagyon ötletes volt. Ug kitalált egy olyan pályát, ahol az egyik óriás hallal versenyzünk víz alatt, ebből csinált egy három körös "versenyt". Azon nevettem magamban, amikor elértem a második kört, akkor ott volt egy kis elkerített rész, ahova nem mentem be. Itt mondta ug, hogy "aki olyan ügyes, és eljut ide, az megpihenhet a boxutcában" (nagy Forma 1 rajongó). Ebben a kis részben elrejtett egy gombát, de úgy, hogy egy ilyen zuhanó téglát tett rá. Ez olyan, hogy kicsit megrázkódik, majd leesik, utána kapjuk meg a gombát. És nagyjából annyi ideig rázkódik, míg a Forma 1-ben egy kerékcsere tart, úgyhogy hihetetlen ötletes volt. Szóval eleinte nem mentem oda, csak amikor ug említette, hogy ez egy "boxutca". Ja, hogy oda érdemes menni. Visszafordultam, és megszereztem a gombát. És még ezzel a kis bakival is a nagy Chip-Chip előtt értem be. De csak a második pálya maradt, itt kellett a lehető legtöbb pontot összegyűjteni. Itt egy kicsit hátrányban vannak azok, akik elsők között csinálták, mert a későbbiek elleshettek taktikákat. Aztán végül egy Super Mario Run verseny volt. Ami hasonlóképpen egy pályás kihívás volt, de itt érméket kellett gyűjteni. A Super Mario Run egy iPhone-on, iPad-en elérhető mobilos játék. Egyelőre csak iOS-en van jelen, várjuk az Androidos változatot is. Amúgy egy egészen jó játék, csak az a zavaró, hogy mindig kell az internet, hogy játszhassuk a játékot. Kellett is a verseny, mert amúgy nagyon kevesen próbálták ki a játékot. Itt az nyert, aki a legtöbb érmét gyűjtötte össze. Ekkor már annyira beszélhetnékem volt a mikrofonba, hogy odamentem bagszihoz, és állandóan akartam mondani, amikor lehetőség lett volna rá. Ugyanakkor azért volt olyan érzésem, mint abban a bizonyos L'art Pour L'art Társulat jelenetben, amikor azokat a műsorvezető-jelölteket mutatták be, akik nem jutottak tovább. Galla Miklós a félős bemondót játszotta el, aki mindentől megijedt maga körül. Nekem is volt olyan érzésem, hogy JAJ, MIKROFON! De azért egy-két félmondatra tellett.

És ezzel szinte véget is ért a nap. Be kellett fejezni, mert csak 17 óráig kaptuk a helyet. Hihetetlen jó nap volt, nagyon rég éreztem magam ennyire jól egy ilyen rendezvényen. Mondták is nekem többen, hogy nagyon jó volt, és jól érezték magukat. Én mondom nektek, szervezőként, segítőként ezek a visszajelzések a legnagyobb fizetségek. Voltak azért néhányan újak is, tőlük is jöttek visszajelzések. Kívánom, hogy mindenki élje át életében azt az örömöt, amit akkor éreztem. De egyszer minden mókának vége szakad, és pakolni kellett. Mindent úgy kellett hagyni, ahogy megkaptuk. Igaz, hogy régóta ismerjük egymást, de az is kiderült most, hogy csapatban is milyen jól tudunk együtt dolgozni. Mindenki talált magának munkát, senkit nem kellett noszogatni, hogy ugyan csinálja már. Így gyorsan kész lettünk, aztán indult is mindenki ki-ki a maga útjára. Lernie-vel mentem metróval, mondtam neki, hogysmint vannak a Nyugati Pályaudvaron a dolgok. Mivel jegyem volt, ezért nem tudtam megtenni azt, hogy kiszállok, és elvezetem, pedig idő lett volna rá.

Könnyes búcsú után a Keleti pályaudvar felé vettem az irányt. 19.10-kor indult a vonat, vagyis az utolsóval jöttem el, ami nem késő esti. Most is animéztem a vonaton. Elkezdtem a Tokyo Ghoul-t nézni, kíváncsi voltam, mire ez a nagy hype az anime körül. Hár, ritka egy undorító alkotás. Ilyen zombik, vámpírok, isszák a vért, eszik az emberi húst. Így is nagyon fáradt voltam, nem volt igényem még ilyen faszságokra is. Inkább a Mariós napról beszéljünk, mert annyira jól sikerült, hogy nagyon jó lenne egy folytatás. A visszajelzések alapján is, csak jobban kell hirdetni, és akkor annyi Nintendós lesz, hogy Magyarország európai nagyhatalom lesz.

Az általam készített képek itt megtekinthetők.