XXI. (izzasztó) Nintendo 3DS találkozó

De hát nyár van, mit is várunk? Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, mondjuk ehhez én is tettem. Még az előző találkozó után voltak olyan érzéseim, hogy itt már semmi nem olyan, mint régen. Az emberek teljesen kicserélődtek, és ők sem olyanok már, mint a régiek. Ezt meg is beszéltem bagszival, akinek köszönhetően arra a konklúzióra jutottam, hogy az új emberek már más jellem, így kell elfogadni őket. Igaza van különben, hiszen csak magamnak ártok azzal, ha nem érzem jól magamat a változások miatt, úgyhogy elhatároztam, hogy nyitni fogok az emberek felé. Az eredmény? Egy majdhogynem minden eddiginél jobb találkozó.

És szerencsére azonnal jött is az elfogadás, ez magával hozta a lelkesedést is, hiszen eljátszogatok online, örülgetek is neki, de csak élőben az igazi. Más úgy játszani, ha látom a másik arcán a reakciót. És Békéscsabán erre nincs lehetőség, mert nincs Nintendós, ezért szinte csak ilyen találkozókon van tudok így játszani. Esetleg, ha Pesten szerveznénk valakinél egy négyes konzolos bulit. A találkozót tényleg nagy lelkesedéssel vártam, bagszi korábban annak is hangot adott, hogy abban is látja a lelkesedésem múlását, hogy nagyon számolgatom a vonatot, és már problémás nekem hajnalban vagy késő este vonatozni. Hát halljon most csodát, az 5.13-kor induló vonattal mentem fel Pestre. Meg is lepődtem, mert 5.25-kor szokott indulni, de kiderült, hogy most nyáron Bulgáriából indulnak ezek a vonatok, Szófiából. Méghozzá előző nap 11.50-kor. O_O Elképzelem, aki Bulgáriából jött Pestre, milyen útja lehetett. Nekem az út menő volt, és egyáltalán nem bántam, hogy korán ébredtem, nagyon hiányzott már a kora reggeli vonatozás. Viszont a menetrenden most változtattam, ugyanis Szolnokon átszálltam a Zónázó vonatra, amit most S60-as vonatnak hívnak. Visszahozták a modern, menő kocsikat, amiken annyira imádtam utazni, úgyhogy semmiképp nem hagyhattam ki. Most is nagyon jó volt. Nagyon szeretek vonatkozni, fel se tűnt, hogy 3 és fél órát utaztam. Az utazás alatt ha nem játszottam, akkor Garfield képsorokat olvastam, illetve vittem az egyik Garfield kiskönyvet, azt olvastam el. A kiadó nemrég újra újra megjelentett Garfield régi történeteiből kettőt, ebből a Garfield és a pincerémet vittem magammal. Elvoltam vele, bár az a 78 oldal, amennyi maga a könyv, egy 15 oldalas word dokumentum lehetett, nemcsak hogy A5-ösnél is kisebb a könyv mérete, hanem nagy betűvel volt írva az egész, nem utolsó sorban illusztrálva volt. A történet nem volt nagy eresztés, azért érződött, hogy gyerekeknek írták. A napi Garfield képsorok szélesebb korosztálynak szólnak. Játék tekintetében meg végigvittem a Super Mario Bros. 3-at (isten tudja hányadjára...), nemrég vettem meg a Pokémon TCG-t Nintendo 3DS-re, azzal játszottam, meg volt Mario Kart 7 is.

8.47 körül érkeztem meg Pestre. Innen egyből a Nyugatiba mentem, a WestEnd-ben néztem szét egy kicsit. Majd amikor eljött az idő, akkor mentem a Kádár utcára, a Metagame kártyaboltba. Negyed órával nyitás előtt érkeztem meg, már álltak a bejárat előtt néhányan. Volt egy srác, akiről gyanítottam, hogy ismerem korábban neten kereszül, de nem akartam odamenni hozzá, mert régebben az ebből fakadó hibák jobban égettek, mint a találat öröme. Ki is derült, hogy nem égettem volna meg magam. Amúgy egyikük sem szólt a másikhoz, senki nem ismerte a másikat. Ez igencsak bíztató a találkozó hangulatára nézve. Mindenesetre én megnéztem a Nintendo 3DS-emen StreetPass formájában, hogy kik jelentek meg eddig a találkozón, aztán követte mindenki a példámat.

Folyamatosan jöttek az emberek, és 10 órára már be is lehetett menni. Itt is nagyon lassan indultak be a dolgok, nem véletlen hívtam meg egy pár veterán Nintendóst, hozzák csak a hangulatot. Meg is jött Fantos és Gábor, de hogy Krisi, Cater és Young Link is megjelent, akkor már tudtam, hogy rossz nem lehet. De még így is lassú mederben mentek a dolgok, aztán Gáborral elkezdtük szervezni az első Mario Kart 7 versenyt. Össze is jött a 8 ember, csak ami problémássá tette a játékot, hogy nagyon lassan töltött be egy-egy pályát. Fel is merült bennem a kérdés, hogy ha új Nintendo 3DS-e lenne mindenkinek, akkor gyors lenne? Mindenesetre jó buli volt. Első helyen nyitottam, ami nem akármi, éreztem is, hogy ezt meg kell becsülni, mert nem lesz párja. A következő pályán elért 8. hely ezt hűen igazolta… De azért elég jól tudtam tartani magam az első 4 helyen, jól ment a játék. Aztán már nem akartunk új játékba kezdeni, mert hamarosan kezdődött az első verseny, a Mario Kart 7-ből.

Mely eléggé rapszodikusra sikeredett. Első helyezett játékos a következő pályán hatodik lett, én is lettem második, de olykor hetedik. De nagyon sokat nevettünk beszólásain, bakijain. Az eredményt Lernie lefényképezte, el is kértem tőle, mert tényleg nagyon furcsa lett:

Ha nem vehető ki, itt van táblázat formájában:

1	Serial	31
2	ug	27
3	balko	22
4	Krisi	20
5	Attila	19
6	Gábor	17
7	Fantos	12
8	Omichron	8

Gábor 6. helye lett nagyon meglepő. Az örök első, akit még a legkeményebbek sem tudtak elverni, most sajnos ilyen eredményt tudott felmutatni. Mondta is, hogy nagyon rég nem játszott, de ez a rossz játék azért már őt is megviselte. Nem jutott döntőbe… Engem még az is meglepett, hogy még nála is jobb eredményt értem el. Az 5. helyemmel nem jutottam tovább épp hogy nem jutottam tovább, csak egy ponttal maradtam el a továbbjutást érő 4. helytől. De egyáltalán nem zavar, ennyire Mario Kart meccset nagyon rég nem élveztem. Hihetetlen volt. A döntőt már nem vártam meg, mert éhes voltam. A Nyugatinál a Trio cuccban vettem két pizzaszeletet. Meg a SPAR-ban hűtött ásványvizet. Nagyon jól bírom a meleget, de az egész heti 38°C már nekem is sok volt. Mire visszaértem már lement a döntő, de nem volt nagy visszhangja. Talán nem született nagy meglepetés? Lernie tévedésből ezt is elküldte nekem, de nagyon örültem neki, mert ilyet még nem láttam:

Ennek a táblázata:

1	Serial	29
2	BG-Boy	22
3	SparrowXL	19
3	Krisi	19
5	Frici	18
6	Dávid	17
7	BalintPlay	16
8	balko	15

Ennyire szoros végeredményt, és 15 ponttal utolsó helyet még soha életemben nem láttam. Nagyon durva, hogy a harmadik és az utolsó helyezett között csak 4 pont különbség volt. Az első helyezett nagyon elhúzott, a többiek meg egymás nyakán szinte. Nem semmi játék lehetett.

Ezután Smash Bros. verseny következett. A mi négyesünk később kezdett, mert Lernie is nálunk versenyzett, ő pedig kölcsönadta a 3DS-ét egy másik csoport tagjának. Addig gyakoroltunk. Az a helyzet, hogy ez a verseny egyáltalán nem maradt meg bennem, csak arra emlékszem, hogy nem jutottam tovább, de hogy milyen volt a verseny, hogysmint ment le az egész, arra már egyáltalán nem emlékszem. Akkor már nagyon áldozatának éreztem magam a kártyaboltban levő melegnek, ugyanis a rettenetes forróság volt, levegő nem járt. Egy helyről jött valami levegő, de az semmit nem ért. Én azt mondom, hogy ezen túl a nyári forróságokban plázában legyen a találkozó. Ne érdekeljen, hogy kidobnak minket, majd visszadobjuk magunkat. De ez a meleg elviselhetetlen volt. Volt tombolasorsolás is, nekem is jutott egy Mariós emléktárgy, egy Super Mario 3D World játéktartó cucc, egész menő volt:

A szőrösebbik oldalát mutatom, örüljetek neki. Amúgy nekem tetszik, örültem neki. A másik tombola nem került kisorsolásra (a 78-as, csak a 77-es), imádkoztam is, hogy ne kapjak se pamacsot, se S-es pólót. Azt az S-es Nintendós pólót, mely maximum 10 éves koromban jött volna rám. Ilyen tombolát mindig rendezzünk. Sőt, szerintem a következő találkozóra érdemes lenne megint önkéntességre buzdítani az embereket, amely Nintendo tárgyú cucc nem kell nekik, azt beadni tombolába. Nagyon jó lenne a sok szponzorcucc mellett. Hátha lesz még egy Lernie, aki olyan felbecsülhetetlen ritkaságot ad be, mint a Mariós videokazetta.

A Pokémonos versenyben játék híján már nem voltam érdekelt, innentől már páran játszottunk együtt. Kipróbáltuk páran a Mario Party: Island Tour-t. Örömmel szálltam bele, mert kíváncsi vagyok, hogy egy év után milyen érzéseket kelt bennem a játék. Tavaly kis híján a fejemet a falba vertem, mert £28-at költöttem rá, akkot tudtam meg, hogy a játék mennyire rettenetes. Akkor vissza is vittem, kértem cserébe egy Donkey Kong Country 3D-t. Ez már sokkal jobb üzlet volt. A játékról alkotott véleményem annyira most sem változott meg, de van egy-két mini-játék, ami egészen jóra sikeredett, de a kívánságlistámon továbbra is hátul van. Így négyen koránt sem volt annyira rossz. Ezután Luigi’s Mansion 2-vel játszottunk négyen, ez a játék egyáltalán nem tudott lekötni engem, úgyhogy hamar kiszálltam belőle. Meg aztán esteledett, mentem már.

A 18.10-es vonattal mentem haza. A vasútállomáson az egyik Gyrosos standon 500 forintért lehetett pitásat venni, hát úgy voltam vele, hogy mivel úgyis olyan ritkán eszek, most lehet. És milyen jól döntöttem. Nagyon ízlett. Hazaúton annyi lehetőségem már nem volt, mert a Garfieldeket már elolvastam, a gépem lemerülőben volt, de ami rosszabb volt, hogy innivalóm is alig volt, és ez ebben a melegben rossz előjel. Szolnokon állt egy darabig a vonat, eszembe is jutott, hogy leszállhatnék, és vehetnék egy ásványvizet, csak nyitva van még 19.45 körül valami büfé. De a vonat pont akkor indult el, így ezen tervem meghiúsult. Amúgy nyilván nem reméltem, hogy elérem még a vonatot, az egy órával későbbivel mentem volna tovább. Így Békéscsabán kerestem erre lehetőséget, de 21 órakor már zárva volt minden. Úgyhogy szinte kiszáradva kellett hazamennem, de találtam egy kutat, amiből jött a víz. Az az érzés, amikor az ember 40°C-os hőségben ihat... Eszembe is jutott Zorán egyik híres dalán első 2 sora:

Hogy értsd, egy pohár víz mit ér
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell

Ha úgy vesszük, sivatagi hőség volt, úgyhogy nagyon ideillik, és most megértettem, mit ér az az egy pohár víz.

Amúgy rengeteg képet csináltam, meg is lepődtem, hogy elég kevés lett magáról a találkozóról. Most olyanom volt, hogy minden pillanatot meg akartam örökíteni. Vonatokat, vasútállomásokat, stb. Mivel a Facebook-kal úgy vagyok, tőlem minél messzebbre kerüljön, ezért saját tárhelyre tettem fel, itt meg lehet nézni őket. Itt csak a találkozós képek vannak.

Tehát nagyon jól éreztem magam, és nagyon örültem neki. Aztán egész este ezt a dalt hallgattam:

https://www.youtube.com/watch?v=ndJXEvbFlK8

Főleg az elejét szeretem nagyon ennek a dalnak, az a csendes titokzatosság valósággal felizgatja az érzékeket, de az egész dal nagyon rendben van, nagyon szeretem ezt a számot.

Orsi: egy csepp méz album

Az utóbbi időkben inkább magyar zenéket hallgatok, méghozzá a '90-es évekből, és most egy olyan énekesnőről szeretnék írni, aki nagy kedvencem volt annak idején. Ő pedig Tunyogi Orsi, aki egy nagyon érdekes része volt a magyar pop zenének. Annak idején nagyon szerettem őt, az első két albumát - ahogy mondani szokták - rongyosra hallgattam. Most a második albumáról, az Egy csepp mézről szeretnék írni. Érdekes, hogy nála nincs nagy minőségi különbség az első és a második album között. Annak idején 11-13 évesen, ha fogalmazhatok így, elvakult imádattal hallgattam a dalait, ma már felnőttként, "szakmaibb", érettebb füllel hallgatva, néhány szempont árnyalja a képet. Néhány éve, amikor elkezdtem hallgatni a '90-es évek nagy magyar kedvenceit, megnéztem, hogy egyes albumok hogy szerepeltek a MAHASZ album eladási listán, és döbbenten láttam, hogy Orsinak csak az első albuma került fel a listára, a második és harmadik nem került fel a heti eladási listára. Ez akkor nagyon meglepett, aztán végiggondoltam, hogy mitől lehet ez.

Az, hogy Orsinak csak a Ha lemegy a Nap című dala lett igazi sláger, ezen mai szemmel egyáltalán nem csodálkozok. Az volt az egyetlen olyan dal, ami igazán megfelelt az akkori trendeknek, így óriási sláger lett. A többi dalával az a baj, hogy nincs igazán célközönsége. Azt gondolom, hogy Orsival azt akarták bizonyítani (és gondolom, neki is ez volt a célja), hogy bebizonyítsák, hogy ki lehet úgy is elégíteni a '90-es évek igényeit zene tekintetében, hogy megmarad önmaga. A probléma ott kezdődött, hogy bár az éeneksnőnek szép hangja van, és nagy hangterjedelme, de nem alkalmas arra hogy olyan számokat énekeljen, amilyenek szerepelnek a repertoárjában. És ő maga nem esett át olyan külső-béli "átalakuláson", nem alakítottak ki neki olyan image-et, ami passzol az akkori trendeknek, és ez sajnos rossz elgondolás volt. Nem véletlen van az, hogy amikor a producerek kitalálnak a zenében egy trendet, ahhoz kialakítják az arculatot is. És akármennyire is elveszti az adott előadó önmagát, sajnos Orsi lett az élő példa arra, hogy ez nem megy másképp. Sajnálom, mert amúgy az ő maga egyéniség, és ezt át is adja a dalaival. Maga a zene és a hangzás olyan, hogy nincs igény arra, hogy az adott előadó megmutassa, hogy ki ő, csak a körítés. Ezért is volt az, hogy sok dal mögött nem az énekelt, aki láthattunk a lemezek borítóin és a videoklipekben. Ha az elméletem helyes, mindenképp becsülendő, hogy Orsi megpróbálta, meg kell említeni, hogy a próba következtében született jónéhány olyan dal, melyek nélkül szegényebb lenne a magyar zenei paletta, de pont azért, mert az arculat és a zene nem mindig passzolt egymáshoz, született néhány olyan dal, mely súlyos hiba volt. Talán a második album sikerült a legjobban, lássuk is, hogy milyen dalok vannak rajta.

1. Intro: Nem az igazi, ahogy elindul az album. A háttéreffektek össze-visszasága és Orsinak inkább nyávogó hangja rossz kezdet. 4/10
2. Adj gázt!: De legalább utána beindul. De még hogy! Ahogy beindul a motor, utána nincs megállás, ütemes, ritmusos dal, az ének is él. A videoklip is nagyon jól visszaadja a dal hangulatát. 9/10
3. Minden csepp méz: Annyian, annyiféleképp énekeltek már arról, hogy élj a mának, az életnek minden pillanatát ki kell élvezni, hogy már tele van a padlás vele. Orsi ezt méz képében énekli el: Az élet minden cseppjét ki akarja élvezni, mindezt megfűzerezték élő hangzással, mely mindenképp emeli a dal minőségét. Ez a másik dal, melyből készült videoklip, mely szintén nagyon jó lett. 9/10
4. S.O.S.: Sajnos nem túlzás Orsi nyávogó hangja, amiről az intróban írtam, sajnos úgy tűnik, nem képes minden dalt elénekelni. Az olyan lassú balladákat, ahol a zene miatt lágyan kell énekelni, nagyon nehéz, sokaknak nem is megy. Orsinak sem, ez a dal egyáltalán nem passzol a hangjához. 4/10
5. Gyógyíts meg doki: Íme olyan dal, mely bizonyítja, amiről írtam. Trendi hangzás, és Orsi jól énekli, de érezni, hogy a személyisége ennél sokkal komolyabb, és az élő zene sem sokat segít az összképen. Ami nagyban javítja, és emiatt hallgattatja magát, az a hangulat. Azt nagyon eltalálták. 8/10
6. Esőcsepp hullj reám: Ez már olyan ballada, amit erős hangon énekel, és hallhatóan jobban is megy neki, amivel baj van, az, hogy én nem tudok azonosulni vele. Értem a dal komolyságát, de a dallamvilág, és a szöveg nem az én világom, én nem így élem meg a nagy szerelmet. A minősége miatt végighallgatom, de nem bántam volna, ha kimarad az albumból. 3/10
7. Ébredj fel!: Na ez megint egy olyan dal, melynek szövege sehogy nem passzol Orsi személyiségéhez, hallani, hogy nem tud vele azonosulni, de a zene és a belőle áradó hangulat miatt egyszerűen imádom! A zene ugyanis nagyon is illeszkedik az énekesnőhöz, és annak ellenére, hogy disszonancia van a szöveg és a zene között, rengetegszer hallgattam ezt a számot, és most is nagyon tetszik. A hangulat nálam mindent visz. 10/10
8. Bolondos világ: Rakonczai Viktor tökéletesen Orsi személyiségéhez írta ezt a dalt. Nagyon szép, magas minőséget képvisel és a szövegen is el lehet gondolkodni. Nagyon jól össze van rakva az egész dal, kezdi egy lágy, kellemes hangzással, és bizonyítja, hogy tud szépen is lágyan énekelni, de valósággal bele lehet borzongani, amikor beindul, és a gyerekkórus nagyon érezteti a hangulatot, átadja azt a gyermeki ártatlanságot, amiről szól a szöveg. 10/10
9. Hamu és jég: Eddig ostoroztam a balladákat, most egy olyan lassú szám van soron, ami csak dicséretet érdemel. Szövegileg is tudok azonosulni vele, én így élem meg a szerelmet, és ami talán még fontosabb, hogy annak idején gyerekként talán ez volt az első olyan dal, ami éreztette velem, hogy milyen is nagy szerelem. Zeneileg is tökéletesen össze van rakva, minden tekintetben azt érzem, hogy énekesnőt, önmagát halljuk, és ez ennél a szép lassú dalnál nagyon fontos. Mestermű. 10/10
10. Szelek szárnyán: Régen mindig összevontam magamban az előző és ezt a dalt, mert hasonlítanak egymáshoz és nagyon jól kiegészítik egymást. Amíg a "Hamu és jég"-ben Orsi megénekli a fájdalmat, addig ebben a dalban azt érezteti, hogy kész továbblépni és új életet kezdeni. A zene emelkedett hangulata rengeteg dob a dalon, és az énekesnő is nagyon szépen énekel. 10/10
11. Ezeregy éj: A forró, arab éjszakák, jó alapot adnak arra, hogy egy szerelmes dal igazán szenvedélyes legyen. Ez itt is megvan, megint egy jól hangszerelt dalt hallhatunk, sok egyedi ötlettel. Egyedüli furcsaság (bár ez inkább kukacoskodás), hogy Orsi inkább Dzsinnre vágyik, mint Aladdinra, de a dal minőségén semmit nem változtat. 9/10
12. Csöppnyi kincs: Ez már inkább arra szolgál, hogy lezárja az albumot, minthogy önmagában értéke legyen. Megint egy olyan lassú dal, ahol problémám van az énekkel, viszont a vonós hangzás ezt nagyban ellensúlyozza. Egyértelműen az a dal csúcspontja, viszont a gitár és a szöveg nekem nem sokat mond, de kellemesen átadja a tél hangulatát. 6/10
13. Adj gázt! (Danubius mix): Régen nem rajongtam azért, ha egy albumot remixszel zárnak le, mert úgy voltam vele, hogy a kislemezek "funkciója" az, hogy tartalmazza a remixeket, az albumra csak az eredeti dalok valók. Bár időnként hallani jó mixeket, ez kifejezetten rossz. A hangszerelésen nem változtattak, csak lassítottak az egészen, ami azért rossz, mert az eredeti dal attól jó, hogy ütemes, ugyanis a hangzás és a hangulat megköveteli a dinamikát. Ez a verzió olyan, mintha unottan kérné meg álmai pasiját, hogy gyorsítson, és vele együtt én is menten elalszok. Lezárja az albumot, de ennél sokkal jobb záródalokat is hallottam már. 4/10

Tudom, hogy sokat említettem a személyiséget a dalhoz, de ez tényleg az énekesnő legnagyobb vesszőparipája. Amit még szoktak kritizálni Orsinál, az a dalszöveg. Ez is némileg tükrözi, hogy kapott egy koncepciót, de a személyisége nem passzol hozzá. Mellesleg sokkal nagyobb problémának tartom az első albumon hallható sok kényszerrímet. Az ilyen "végre már, újra már" jellegű sorvégektől ma már a falra mászok gondolatban, a második albumban sokkal jobban összerakták a szöveget, és az egész album néhány felejthető dala ellenére sokkal jobb összképet ad. Ezért is sajnáltam, hogy ez nem került fel a MAHASZ album eladási listára, a minősége miatt megérdemelte volna. Ajánlom mindenkinek ezt az albumot, aki szereti a '90-es évek zenei hangzását, mert nagyon egyedi, hátha meg fog tetszeni. Csak a "hátha" miatt van sajnos az, hogy szűk körben maradt meg az emlékezetekben az album, azért is írok róla, mert azt gondolom, hogy jóra sikeredett ez az album, és hátha több emberhez is eljut.

33/40

Baby Sisters: Jó estét nyár, jó estét szerelem! album

Szeretnék több postot szánni a '90-es évekre, és azok zenéjére. Szerettem, és egy részére mai fejjel is azt lehet mondani, hogy egészen jó zene, még ha nem is feltétlen a minőséget képviselték. A '90-es években kezdtek el igazán olyan zenéket gyártani, melyek az adott trendnek megfeleltek, és nem feltétlen az egyéniség, énektudás számított. Sőt olyannyira nem számított, hogy nem is volt baj, ha egy igencsak szemrevaló nő nem tudott énekelni, ott volt helyettük (döntő többségében) Czerovszki Henriett, aki sok nőnek volt a "szinkron" énekhangja. Egyik interjúját olvastam, azt mondta, hogy nem bánja, ebből is sokat tanult. Természetesen az Irigy Hónaljmirigy is elővette ezt a "jelenséget" a maguk módján:

Tud énekelni?
Hát...
No, és tud táncolni?
Hát...
Nem baj, legalább nem keveri össze.

Igen, ez sokat elárul, viszont nem egészen helyénvaló az, hogy a Baby Sisters kapcsán volt ez a jelenet, ugyanis bár igaz, hogy őket is egy trend alapján alkották meg (ők voltak a magyar Spice Girls), de nem egy "sztárgyár"-ban született meg a formáció, a lányok maguk énekelnek a lemezeken, és azt gondolom, hogy a dalok, albumok koncepciója is érettebb, a huszonéves korosztály számára is vállalható volt. Már az 1997-es debütálásukra is felfigyeltem, tetszett a Rád gondolok dal hangulata. Persze akkor 11 évesen nem sok fogalmam volt arról, hogy konkrétan miről is szólnak a dalok, tapasztalatok híján. Bár értettem, miről énekelnek, de a lényegi mondanivaló nem jött át. Inkább a dalok hangulata miatt szerettem meg őket, és vettem meg az első albumukat először kazettán, majd később CD-n is. A lányok közül a személyes kedvencem Klári volt, tetszett a mély hangja, másrészt meg -ahogy később megtudtam- békéscsabai, tehát földi. Az első album, a Jó estét nyár, jó estét szerelem! 1997. június 11-én jelent meg, rengeteget hallgattam annak idején. Eltelt 18 év, most milyennek hangzanak dalok? Lássuk hát:

1. Rád gondolok: Igazi telitalálat egy debütáló dalnak. Bemutatja az együttest, a lányokat, hogy mire számítsunk tőlük. A refrén hangulata volt, ami megfogott, és kíváncsivá tett irányukba, majd rájongójukká váltam. Mai fejjel meg zeneileg jól összerakott pop dal. 8/10
2. Jó estét nyár, jó estét szerelem!: Egy lassabb, ábrándozósabb dal, a videoklipben nagyon tetszett, hogy jeleneteket láthatunk. A nyár eljött, de várják, hogy köszönthessék a szerelmet, hiszen már 41 szombat óta semmi nem történt. Zeneileg kellemes. 9/10
3. Lázadás a században: Ez az album sem mentes az úgynevezett "töltelékdaloktól", amiket meghallgat az ember, de nem marad meg a fejekben. Ez a helyzet ezzel a dallal. Lassú, vontatott zene, a szövegből pedig megtudhatjuk, hogy milyen lehet egy balhés pasi barátnőjének lenni. 4/10
4. Nyúl úr története: Na ez már érdekes, egyedi hangzás, a szöveg is sokkal találóbb. Az úgynevezett menő pasik kigúnyolása, akik nagyon szeretik játszani az agyukat. A "nyúl úr" testesíti meg a szövegben ezeket a férfiakat, akit mielőtt megkérnek, hogy mutasson valami mást is, nyúlcipőt húz. 9/10
5. Hideg csók: Hallottunk már balladákat, szerelmi csalódásokat dalban, elmaradhatatlan kelléke egy albumnak, meg a szerelemről szól. Engem nem fogott meg, nem ez a fajta lassú dal az, amivel azonosulni tudok. 6/10
6. New York: A szöveg hűen tükrözi az akkori fiatalság Amerika-mániáját. Itt Magyarországon nincs semmi élet, unalmas minden, de majd Amerika... Ott majd meghódítom a világot. Nekem is a világmegváltó terveimmel szép az életem. 7/10
7. Számíthatsz rám!: Ha jól gondolom, ez az egyetlen olyan dal az albumon, melyen van élő hangszer. Klári játszik oboán, de szaxofon szóló is hallható. Igazából jó hallani olyan szöveget is, ami arról szól, hogy bár többször becsapta ő, a nagy ő, de mégis visszafogadja, ha visszatér hozzá. 7/10
8. Te + én: Ezt a számot nagyon szerettem régen, most is jó hallgatni. Tetszik a dinamikája, a hangulata. A nagy rátalálás, aki nem olyan, mint amilyennek álmaiban gondolta, mégis nagyon boldog vele. 9/10
9. Szeress!!!: Ez nem ám a videoklipben hallható és a rádiókban játszott változat, ez annál sokkal lassabb, és hiányzik is nagyon az a dinamika, ami a remix változatban hallható, egyáltalán nem jön át az "enyém leszel bármi áron" érzet. Ez félkész változat, a szöveghez mérten vontatott. 5/10
10. Egyszer élek: Ez a szám volt a másik nagy kedvenc régen, viszont most hallgatni a zene alatt hallható már-már kéjelgő hangot nagyon rontja az összképet. Bár tény, hogy az ahhoz tartozó cselekedet is szerves része az egyszer élek feelingnek. Egyébként nagyon jó a zene, a hangulat volt az, ami nagyon megfogott. 9/10
11. Rád gondolok (Náksi remix): Hát, nagyon furcsa, de egy remix lett a legjobb dal az albumról. Kár, hogy lehagyták a kazettáról. Náksi Attila volt a '90-es évek egyik legnagyobb DJ-e, megcsinálta a szerencséjét a Soho Party-val. Ez a hangulat hallható ebben a dalban is, és bár soha nem szerettem annyira a Soho Party-t, de ez a szám úgy, ahogy van, telitalálat. 10/10

Összhatás: 26/40

Nagyon nehéz volt megírni így dalonként az ismertetőt. Nehéz, mert mások írják a dalokat egy bizonyos trend alapján, és a lányok személyiségét, egyéniségét egyáltalán figyelembe nem véve születnek meg dalok. Én értem, hogy nem ez az alap szempont, de mégis jobban szeretem az olyan dalokat, ahol megismerjük az adott előadó, együttes személyiségét, mert sokkal jelentősebbé válik a dal. De mivel csak egy bizonyos trend alapján született meg sok együttes, ezért nem voltak életképesek. Gondolom, nem is ez volt a cél, azt meg ugye nem lehet, hogy mindig az adott trend után menjen egy együttes, mert akkor hitelét veszti. Mégis miért szeretem hallgatni ezt az albumot? A '90-es évek hangulata. Azt hiszem, ennél többet nem kell mondani. Miközben írtam az ismertetőt, és ültem percekig, hogy mit írjak, megfogadtam, hogy több ilyet nem írok. De egyszer-egyszer azért mégis.

Játék határok nélkül bírók

Koránt sem annyira ismertek, de azt gondolom, hogy munkájuk kapcsán érdemes róluk is említést tenni röviden. Néhányukról fogok írni, akiknek a teljes nevét ismerem, meg akik szimpatikussá váltak számomra.

Magyar bírónő: Hovorka Orsolya

Ki mással is kezdhetném, mint szerény hazánk ítészével? 1996-1998 között volt a Játék határok nélkül magyar nemzeti bírója. Rákerestem most ismét, de nem találtam meg azt a weboldalt, ahol volt róla néhány sor, emlékezetből egy kevés adatra megpróbálok emlékezni. 1973-ban született Budapesten, angol és francia nyelvet tanult. 1996-1998 között volt az MTV munkatársa, többek között, ezért is lehetett bíró a játékokban, valamint azért, mert a főbíró, Dennis Pettiaux miatt a francia volt a bírók közös nyelve. Na meg valamilyen köze is van a sporthoz, játékokhoz, ugyanis találtam egy weboldalt, mely szerint a HÁK Kft. kapcsolattartója. Ez nem más, mint egy mászókaland, egy hatalmas akadálypályán lehet végigmenni. Ez valósággal Játék határok nélkül XXI. századi változata (és nem az, ami az M1-en ment tavaly év végén...), nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Ezt ki akarom próbálni!

Szlovén bírónő: Lea Vodusek

Kis nyomozás után megtaláltam szlovén bírónő teljes nevét. Sajnos róla semmit nem tudok, ha jól emlékszem, 1969-ben született, de nagyon halovány. Ő is nagyon szimpatikus volt számomra. 1996-ban teljesen rövid volt a haja, 1997-ben már félhosszú. 1999-ben is ő volt a szlovének nemzeti bírója, de nagyon keveset néztem már az 1999-es évadot, ezért nem emlékszem, hogy akkor változtatott-e valamit a haja hosszán. Leáról gondolom, hogy szintén beszéli a franciát. Nagyon emberi a kisugárzása, de akkor mosolyogtatott meg, amikor az 1996-os év 4. elődöntőjében az olasz játékban, amikor egy hatalmas spagettiből kellett a játékosoknak kihámozni magukat, és a háttérből elképedten szemlélte az eseményeket.

Holland bírónő: Beertje van Beers

Na, az ő nevét érdekes módon tudtam meg. A YouTube-on nézegettem különböző országok közvetítéseit, és a holland nyelvű adásban a műsorvezető: Jack van Gelder meginterjuvolta a bírónőt várakozásairól a játék kapcsán, ki volt írva a neve. Ő csak 1997-ben volt bíró. A hollandok csak 1997-1998-ban játszottak, és 1998-ban egy szőke félhosszú hajú nő volt a hollandok bírája. Érdekes személyiség, most így többet megtudva róla, kicsit furcsállom is, hogy bekerült a játékokba bíróként, bár az azért látszott, hogy komolyan vette a munkáját. 1972. augusztus 26-án született Bredában, és ahogy kivettem, igencsak ismert személyiség Hollandiában: modell, színésznő, meg eléggé aktív a médiában. Az tetszett benne, hogy egy ilyen csinos, szép arcú nő ilyen komolyan veszi a bíráskodást, de azt éreztem, hogy azért van neki egy élete. Persze nem kell rosszra gondolni. Tukeinonnál (aki Hollandiában lakik) érdeklődtem, hogy tud-e a holland személyekről valamit (akik részt vettek a játékokban), és mutatta nekem, hogy van weboldala is: Beertje van Beers. A biográfiájában tesz utalást arra, hogy volt a Játék határok nélkül bírónője, de a képek, amik fent vannak az oldalon róla, nagyon elütnek attól a személyiségtől, amilyennek ebben a játékban mutatkozik, és amilyennek első látásra gondoltam őt, abból, hogy mennyire komolyan veszi a játékokat. Csak akkor fogtam gyanút, amikor közelebbről megnéztem, és láttam, hogy igencsak szemrevaló, akkor sejtettem, hogy több "dolga" van a médiában, mint egyszerű bíráskodás egy játéksorozatban. És bizony így van.

Görög bíró: Babis Ioannidis

Emblematikusan hosszú, göndör hajáról és bajszáról igencsak könnyű felismerni. Róla végképp semmit nem tudok, úgy néz ki, hogy visszavonult a JSF után. 1995-1999 között volt a görögök nemzeti bírója. Írtam már róla korábban, de aki tud arcról jellemvonásokat olvasni, az láthatja rajta, hogy valószínűleg egy szerény, visszahúzódó ember lehet. Ez néhányszor meg is mutatkozott a játékok során, amikor téves (inkább bizonytalan) döntést hozott, és vagy kellett játszani az adott csapatnak a játékot, vagy érvénytelenítik az eredményt. Ezt konkrétan a magyar csapattal tették meg az 1997-es év 8. elődöntőjében, amikor a holland nemzeti játéknál tovább engedte a játékosokat, amikor nem szabadott volna. Egyébként néhány hibát leszámítva mindig jól és becsületesen végezte a dolgát.

A képeket amúgy eredetileg az 1997-es év 5. elődöntőjéből akartam kiszedni, de annyira gyorsan mutatták a bírókat egymás után, hogy nem tudtam senkit lekapni. A holland bírónőről sikerült egy hellyel-közzel jó pillanatot elkapni (nála nem is lett volna más lehetőség), a többiek az 1996-os év 2. elődöntőjében voltak, ott voltak egyenként bemutatva. De maradjunk is 1996-nál, mert az akkori döntőnél műveltek olyat a bírók, amin percek kellettek, hogy magamhoz térjek:

Ha nem látszik annyira jól, egy zenekart alkottak, így mutatkoztak be annak idején. Még Gundel Takács Gábor sem tudott erre nagyon okosat mondani, de az biztos, hogy eszméletlen volt a bemutatkozásuk. Keresem, keresem azóta is a lemezüket, megfogadva Gundi tanácsát, de sajnos sikertelen volt minden eddigi kísérlet. Azóta is megmosolygom, valahányszor megnézem ezt a döntőt. Van is rajta nekünk magyaroknak mit nézni, hiszen igencsak dicsőséges győzelmet arattunk.

Néhány régi Garfield képsor – 1. rész

Ismét szeretnék közzé tenni olyan Garfield képsorokat, melyek mindig megnevettetnek. Ezekre tegnap találtam rá az 1996. augusztusi számban, tegnap olvasgattam. Íme:

- HallóóóóÓÓÓÓÓ!!!
- Ne karmold a lában, amikor telefonálok!
- És mégis mikor karmolhatom?

Jon arca is nagyon üt az első képen, de Garfield kérdése is teljesen jogos, hiszen Jon úgy mondta, hogy csak akkor nem karmolhatja, amikor telefonál, amúgy bármikor máskor szívesen veszi. XD Nekem annyi. Egy másik:

A képek önmagukért beszélnek. De itt a harmadik:

Ez a képsor gondolkodtatott el arról, hogy jó, kifejezi Garfield a pókok iránti nemtetszését, de miért nem teszi ezt választékosabban? Az igaz, hogy az újság- és könyvcsapkodások mindig "találó" helyzetben (nem tudok jobbat, bocsánat) történnek, de más módon nagyon ritkán. De legalább akkor nagyon viccesen.

Néhány Játék határok nélkül sorozatban megismert zene

Ha valamiért nagyon hálás vagyok a YouTube-nak, akkor azért, mert a feltöltött videókon levő jogvédett zenék előadóit és címeit kilistázza, és meg is mutatja, hogy az hol hallható. Feltettem a "supermario4ever" profilomba az összes Játék határok nélkül adást, melyben a magyarok részt vettek, és mivel a játékok alatt ismert zenék hallhatók, ezért ezeket külön listázza a videókezelőben nekem. Ezek döntő többsége a játékok- és a várost bemutató kisfilmek alatt hallhatók, és volt egy pár, ami megtetszett. És ami megtetszik, azt nem vagyok rest beszerezni mp3-ban is. Csak hogy mentsem a mundér becsületét, az egyik dalt meg is vásároltam, annyira megtetszett, hogy úgy éreztem, hogy megéri. Ezeket a zenéket fogom kilistázni, nem teljes a lista, csak amik eszembe jutnak.

1. London Symphony Orchestra: Imperial March
   1993-as év 5. elődöntő 1. játéka
   Én a fejlett országok lakosságának azon 1-2%-ába tartozom, akinek semmi köze nem volt a Csillagok háborújához. Ismerem a főcímzenét, nagyjából a szereplőket is, de ezt a zenét, kövezzetek meg, de a Játék határok nélkül szériához kötöm. Nagyon megtetszett már első hallásra
   https://www.youtube.com/watch?v=-bzWSJG93P8
2. Carlos Paredes: Variações em ré maior
   1996-os év portugál bemutatkozó film zenéje
   Állítólag híres volt Portugáliában (már nincs közöttünk), a portugál gitár mestere. Érdekes, azt tudtam, hogy van spanyol gitár, de hogy portugál gitár is lenne? Szép a hangzása nagyon. Ezt sikerült csak megtalálnom, az a helyzet, hogy ha tehetném, akkor az 1996-os év mind a 6 város bemutatkozó filmjének zenéjét megszerezném, nagyon szép mindegyik, főleg a szlovén tetszik, de olyannyira, hogy életemben hallott egyik legszebb zene volt. A portugált sikerült megtalálni:
   https://www.youtube.com/watch?v=6qFfJPQ0yQU
3. Montefiori Coctail: Another B
   1998-as év 6. elődöntőjének fonaljátékának zenéje
   Ez egy nagyon furcsa zene, ehhez hasonlót még soha nem hallottam. A 6. elődöntő egyébként is különleges számomra a tekintetben, hogy a tökutolsónak titulált görögök nagyon szép győzelmet arattak, melyet többek között a fonaljátéknak köszönhetnek. A zene viszont inkább magyar szempontból érdekes, azt még Borbás Marcsiék is ellőtték, hogy tisztán kivehető magyarul a "menjél, menjél..." Ahogy Gundel Takács Gábor is mondta, magyar DJ sem választhatott volna jobb számot. Mindenképp ajánlom meghallgatásra, nagyon érdekes szám:
   https://www.youtube.com/watch?v=ofQYebzX6nE
4. Spike Jones: Powerhouse
   1996-os év 5. elődöntőjének magyar játéka
   Ez a szám inkább a komédia kategóriájába tartozik. Egyáltalán nem ismerem a háttértörténetét, de mindig megmosolyogtat, amikor meghallom. Az úgy nagyjából hallatszik, hogy nem mai dal, de azért nem semmi, hogy 1937-ből származik. YouTube-on nem találtam meg.
5. The Royal Viena Orchestra: Instinto Basico
   1997-es év 5. elődöntőjének szlovén játéka
   Na ez szám valami... Nem is tudom hogy jellemezni, ilyen andalító, egyedien depresszív (tényleg nem tudok jobb kifejezést) zenét nagyon ritkán hallani. Igazából össze is egyeztethető a cím, ezt a zenét szerintem tipikusan éjszaka jó hallgatni, intim együttlétet iszonyú hangulatossá teszi. Nagyon szép, de sajnos ez sincs fent YouTube-on
6. Vangelis: Pulstar
   1997-es év 5. elődöntőjének francia játéka
   Lehet, hogy érdekesen hangzik, de sokkal inkább a zene volt az, ami miatt megjegyeztem ezt a játékot magamnak. Bár aztán olvastam az albumról, melyen ez a szám szerepel (Albedo 0.39), az egész koncepció a a kozmoszon, az űrrepülésen alapszik, nem véletlen, hogy egy űrhajó-építő játékhoz választották ki ezt a zenét. Különben érdekes, hogy az 1997-es év során több Vangelis szám is hallható. Például minden elődöntő végén hallható a Conquest of Paradise de a 8. elődöntő svájci játékában hallható a Chariots of Fire (Tűzszekerek)
   https://www.youtube.com/watch?v=LZaLkfvQ714
7. Jean Michel Jarre: Oxygene part 4
   1996-os év együttműködési játékának zenéje
   Ezt a számot már egészen kiskorom óta ismerem. A nővérem egyik barátjának volt meg az Oxygene 1-6 CD-n, és valami megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem a CD-n hallható zenék iránt. És bekerült a JSF szériába, méghozzá az 1996-os évben mindegyik elődöntőjében felcsendült az együttműködési játék zenéje volt. Misztikus zene ez is, a Játék határok nélkülben különleges érzékkel választottak háttérzenéket, tettek arról, hogy a zenék miatt is megjegyezzük a játékokat. Ez a zene is nagyban hozzájárul ehhez.
   https://www.youtube.com/watch?v=5DDEl7JnWvo

Most pedig azon dalok listája következzen, melyeknek sajnos nem írta ki az előadóját, így nem tudtam megtalálni. Hiányoznak is nagyon, mert ezek is bővítették a zenei ízlésemet. Ezeket aszerint fogom listázni, hogy hol hallottam. Íme néhány

1. 1996-os év 5. elődöntőjének fonaljátéka.
   Ez nagyon érdekes, ugyanis kiírja nekem, hogy ez melyik dal, elvileg az "Exit - Killer Tracks - Roland Bocquet"-től, de ettől az előadótól ilyen dalt nem találtam. Pedig nagyon jó lenne tudni, hogy melyik is ez pontosan, mert nagyon bejön. Kihozza belőlem azt az oldott, bohókás jókedvet, amikor hallom.
2. 1997-es év 2. elődöntőjének francia játéka
   Hogy miért nincs mindegyik dal levédetve... Azt kívánnám, hogy megtudjam, hogy melyik is ez a szám pontosan. Ez ilyen tipikusan optimista, jókedvű zene a maga dinamikájával azonnal kedvenccé tette magát nálam.
3. 1996-os év szlovén bemutatkozó filmje
   Erről már írtam a portugál filmnél, de külön ki kell emeljem, mert tényleg nagyon szép. Valami szlovén népzenére tippelek, ugyanis ebben az évben mind a 6 ország bemutatkozó filmjénél tetten érhető az adott ország népzenei motívumai, ahogy a magyarban is. Erről is el tudom képzelni, hogy valami szlovén népdal. Ha ezt megtalálnám valahol, nagyon boldog lennék. Amúgy hasonlóképpen kellemes az 1997-es év szlovén filmje is.
4. 1997-es év portugál bemutatkozó filmje
   Gondolom, hogy ez is Carlos Paredes, ez egyébként sokkal jobban tetszik tőle, lágy, kellemes a hangzása.

Okui Masami: Yume ni Konnichiwa ~Willow Town Monogatari~ dalszöveg romanizálása

Már egy ideje gondolkodok azon, hogy jó lenne megcsinálni ebből a dalból is a kfn-t, ha már megvan a kislemez, és ennyire ritka. Háttérképeket kértem barátoktól, aztán azt hittem, hogy meglesz a dalszöveg, de sehol sem találtam neten. Aztán gondoltam egyet, és úgy döntöttem, hogy belevetem magam az ismeretlenbe, és kipróbálom magam a dalszöveg romanizálásában.

Azt gondoltam, hogy nem lesz nehéz ennek a dalnak a szövegét átírni, mert ez egy gyerekdal, és olyan könnyednek tűnt az ének is, azt hittem, hogy minden szót érteni fogok. Ehhez képest ütköztem nehézségekbe, volt olyan is, hogy azt gondoltam, hogy feladom. Na de nem engedhetek teret az önbizalomhiánynak, igenis megírom. Amit végképp nem értettem, azt leírtam úgy ahogy hallom. Amikor végeztem, átküldtem az egyik mexikói barátomnak, aki viszont már sok dalszöveget romanizált, hogy segítsen, és javítsa ki a hibáimat. Meglepetésemre keveset javított.

Az egy jó módszer, hogy soronként nézem a kanji szöveget, megírom azokat, amiket a japán szövegből át tudok romanizálni, azokat a kanjikat, amelyeket meg nem ismerem, azokat aláhúzás jellel jelöltem, így csak arra a kis részre kellett figyelnem. Ez jelentősen megkönnyítette a munkámat. Én előszeretettel írom a katakanával írt angol szót is angolul, nemcsak azokat, melyeket valóban angolul írnak. Ez néha szótagolásnál problémás, például a Fire szót szokásuk úgy mondani, hogy "faia", sokszor ki is lehet venni, hogy három különböző szótagban énekli az előadó. Ha ezt meghagyom angolul akkor maximum így tundám szótagolni: "fi/r/e". Egész szépen mutat, nem igaz? De különben nehéz dolog romanizálni, komolyabb japán tudás tudás kell ahhoz, hogy valaki belevágjon, és még akkor sincs biztosítva, hogy gördülékenyen fog menni.

Újabb nagy visszatérő

Rajongási "tárgy" az életemben, ő pedig nem más, mint Garfield. Gyerekkori kedvenc, rengeteg képregény van meg, a videokazettán megjelent részeket pedig betéve tudom, újra látni most élmény volt. A Garfield képsorokat mindig is olvastam a metrós újságban, vagy néha, amikor Pestre mentem, a Keletinél van egy könyvesbolt, ahol régi folyóiratokat is lehet kapni olcsón, többek között Garfield-et is, ezeket vettem néha. De egy néhány hete jutott az eszembe, hogy az SG fórum Garfield képregény topicjában régen jelen volt az aktuális Garfield képsor, magyarra fordítva. Kíváncsi voltam arra, hogy ezt most is csinálják-e. Örömmel láttam, hogy igen Ma is nagyon viccesek, semmit nem vesztettek minőségükből. Most is van egy-egy olyan nap, amikor nem az igazi, nem feltétlen a nevettetés a célja, de máskor meg fetrengeni lehet a nevetéstől. Beszálltam én is a képsorok fordításába, ami azért is jó, mert szinten tartom az angol tudásomat, és nem utolsó sorban megismerkedek egyedi angol szófordulatokkal. Ugyanis nem ritkák ezek a Garfield képsorokban, bár azt olvastam, hogy inkább régen élt az egyedi kifejezésekkel Jim Davis. Most hogy az interneten bárki számára elérhető, kicsit egyszerűsítette a nyelvezetet. Ebben van valami, ugyanis a Garfield.com oldalon az összes eddigi képsor elérhető, és a régiek szövege bonyolultabb. Értem, hogy mit akar mondani, miután a kép árulkodó (nem emlékszem a magyar fordításokra), olyan is van, hogy értem a szavakat külön, hogy mit jelentenek, de így egybe konkrétan lefordítani és kilogikázni, hogysmint, az nekem bonyolult. A mostaniak tényleg egyszerűbbek.

Az egyik legnagyobb kedvencem az 1990. október 25-i képsor:

 - OKÉ! ELHISZEM, HOGY AZ ALJÁRA ÉRTÉL!

Jon arcán még most is besírok a nevetéstől. Van egy másik nagy kedvencem is, de nem tudom pontosan mikori, valamikor újév közeli lehet. Az a lényeg, hogy Jon szilveszteri randira hívja az egyik csajt, és egyre hangosabban és torzuló arccal teszi ezt. Az eredmény borítékolható, az ok pedig, hogy Garfield pont akkor élesítette karmait Jon lábán. Ez nem tudom, melyik napon van pontosan, ezért nem tudom megkeresni, a hivatalos weboldalon dátum szerint lehet képsort keresni. De ebből is kiderül, hogy azokon a képsorokon tudok nagyokat nevetni, ahol vicces "arcelváltozások" vannak.

Egy hasonló pedig egy példa arra is, hogy mi okoz problémát az angol nyelvben:

- Még egy korty a kávéból valószínűleg hiba lenne.
- Ismerem a koffeinszintemet. O_O

A "my caffeine" arra példa, hogy értem, hogy mit akar mondani, de ez a legjobb fordítás, ami eszembe jutott. De talán magyarosabb (és kicsit szabadosabb) úgy, hogy "tudom, hogy mennyi koffeint bírok". Ez talán olyan, hogy nincs is tökéletes fordítás, a fordítótól függ, hogy mit hoz ki belőle.

Persze vannak Garfield és Zseb-Garfield magazinjaim. A Zseb-Garfieldról fájdalmasabb írni, ugyanis azokat egy időben eladtam, amikor közömbös volt számomra Garfield. És ilyenkor nagyon tudom átkozni magam, amikor eladok valamit, mert ugyan előfordul az, hogy megunok valamit, de bármikor visszatérhet az életemben, és akkor szembesülök azzal, hogy nincs meg már. Most veszem őket megint. Az Antikvárium weboldaláról szerzem most meg a régieket. Néhány Zseb-Garfield megvan, 51-59 számig, illetve megvettem a legújabb, 122. számot. Az Antikvárium átvevőhelyekre is szállít (Békéscsabára is, az Európa könyvesboltba), szerencsére ingyenesen, így elfogadható áruk van. Eddig hármat vettem tőlük, ebből kettő jelentős:

Ez az első szám, ezzel indult a könyvsorozat 1994 decemberében. Nem gondoltam volna, hogy megtalálom, azt hittem, hogy a régiek már nagyon ritkák, és örülhetek, ha valahol megtalálom extrém drágán, de ehhez képest nagyon gyorsan jött. Egyet láttam még a Vaterán 5.000 forintért, szerencsére ott is marad általam, ahhoz képest töredék-áron vettem meg.

Ez a másik Zseb-Garfield, ami jelentős számomra, ugyanis ez volt annak idején az első, amit megvettem. Ez 1997 áprilisi megjelenésű, a 15. szám. Imádom, hogy Garfield a hétfő által mindig megszívja. XD

Amin meglepődtem, hogy az összes régi Garfield magazin megvan, pedig úgy emlékszem, hogy azokat is eladtam, de ezek szerint csak félig ment el az eszem. Összeszámoltam, és 92 szám van meg. Összeírtam egy Word dokumentumba, hogy melyek hiányoznak. Kilistázom ide is, egyrészt, hogy számon tartsam, hogy mik hiányoznak, másrészt meg szívesen fogadok segítségeket:

1990	1, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11
1991	1, 2, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11
1992	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
1993	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 12
1994	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12
1995	1, 2, 3, 6, 7, 8, 10, 11, 12
1996	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12
1997	7
1998	6
1999	4, 5, 7
2000	2, 4, 5, 7, 10, 11
2001	2, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2002	1, 4, 5, 6, 8, 9
2003	TELJES
2004	8, 11
2005	6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2006	2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2007	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2008	2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2009	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2010	2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12
2011	1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 9, 10, 11, 12
2012	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2013	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 11, 12
2014	1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
2015	1, 2, 4, 5

Azért kiviláglik ebből is, hogy mikor voltam aktív rajongó, és mikor volt az, hogy csak metrós újságokban meg ilyen helyeken olvastam egy-egy képsort.

A Garfield és barátai rajzfilmsorozat érdekes, egyike azon kevés rajzfilmeknek, melynek nem tartom rossznak az új szinkronját. Nyilván a régi a klasszikus, de az újat is könnyen meg lehet szokni. Az újak közül főleg Tóbiás hangja (ja igen, Orson farm is jöhet minden mennyiségben) tetszik a legjobban, Megyeri János jobban kihozza Tóbiás poénos énjét, ami miatt ő a kedvencem az Orson farmból. Jon új hangja, Czvetkó Sándor ugyanúgy visszaadja Jon lúzer mivoltát, mint Pusztaszeri Kornél, csak ő klasszikussá vált. Szeretném beszerezni a régi hat videokazettát, és ahogy elnézem, ezekkel lesz majd igazán probléma, nem is a Zseb-Garfield-ek beszerzésével. Csak videotékából tudtam kölcsönözni régen a Garfield kazettákat. Nem volt elérhető az összes kazetta, csak az 1, 2, 5, 6 volt, ezeket betéve ismerem, a hármast és a négyest most digitális formában megnézni teljesen újdonság volt számomra. Azt is most tudtam meg, hogy a '90-es évek közepén csak az első évad volt leszinkronizálva, és ami videokazettán elérhető volt, az egy rész kivételével az első évad. Most ismerkedek a 2-7. évadokkal. Kusza is az egész számomra, de jónak tartom, és személy szerint elégedett vagyok az új szinkronnal is. Fogok még írni Garfield-ról alkalomadtán.

Okui Masami és JAM Project teóriák

Na, hát nincs második hetes eladási szám Okui Masami-tól a Symbolic Bride ezzel "hivatalosan" is az énekesnő legrosszabbul teljesítő albuma a maga 838-as eladásával. Egyrészt csalódott voltam, másrészt meg most is éreztem, hogy emögött az eladási szám mögött megint jóval több van, mint ahogy szokott lenni. Most is nagyon szeretem böngészni az eladási adatokat, ennek több oka van. Egyrészt általánosságban véve szeretem a számokat. Szeretem böngészni őket, fejben egészen magas számig tudok számolni. Másrészt meg az, hogy jobban magaménak érzek egy-egy albumot, ha minél többet tudok róluk. Harmadrészt meg úgy érzem, hogy az eladási számok sokkal többet mondanak, mint hogy ott áll egy 3, 4, 5 ... jegyű szám, és tényszerűen adatot közöl.

Viszont most nagy "gondban" voltam az album eladási adatainak értelmezésével, hiszen a legújabb kislemez, a Takarabako -TREASURE BOX- az eddigiekhez képest óriási siker, Okui Masami is nagyon örült neki. Most meg mélyen hallgat... Mi lehet az egész mögött? Az egyik barátommal, aki szintén rajong az énekesnőért eldiskuráltunk erről E-mailben. Sejtésem beigazolódott afelől, hogy tényleg több rejtőzik ezen számok mögött is.

Már akkor lehetett sejteni, hogy ez az album nem úgy jelenik meg, mint az előzőek, amikor Okui Masami azt nyilatkozta, hogy csak azért készülhetett új album, mert most nem volt annyira betáblázva a JAM Project, mint máskor. Arra az időszakra... És ez az a tény, ami nagyban befolyásolta az album sikerét, ugyanis ha sikeres lett volna az album, akkor mindenhova meghívnák fellépni, szerepelni, ami azt eredményezné, hogy nem maradna ideje a JAM Project-re. Okui-sama pedig kulcsszereplője a csapatnak, mint egyetlen női tag, de azért is, mert ő maga hatalmas egyéniség, ilyen személyt nem találnának még egyet. Ez az egyéniség tetten érhető az általa írt dalokban is, ugyanis markánsan különböznek a Kageyama Hironobu által írt daloktól. Ezért szeretem nagyon azokat a Super Robot Wars kislemezeket, melyek openingjeit Kage-chan írja, az endingjeit meg Okui Masami. Ők ketten képesek úgy összedolgozni, két olyan dalt ínak külön-külön, ami eltér egymásban hangulatban, mégis van kohézió, van kapcsolódási pont. És erre tényleg nagy szükség van, ugyanis a legújabb SRW kislemez ending dalát már Endoh Masaaki írta, és érezhető a különbség. A Kessen the Final Round egyébként is egy érdekes kislemez, az emészteni kell. A Rebellion ~Hangyaku no Senshitachi~ sokkal inkább alkot egy egészet és beleillik a JAM Project hangulatvilágába. Az Okui Masami által írt PRAY FOR YOU dal hallgatása alatt pedig garantáltan szem nem marad szárazon. És érzékelve így a különbséget ész érvekre hallgatva tényleg kulcs szerepe van Masami-nak a csapatban, nélküle az együttes nem bírná sokáig.

De volt egy időszak, amikor az énekesnő nagyon ki akart válni az együttesből, csak az akkor még nagyobb törés lett volna, ugyanis Matsumoto Rica is akkor lépett ki az együttesből (tehát 2008-at írunk), és az együttes készült a világ körüli turnéjára. Női tag mindenképp kell az együttesnek, és Matsumoto Rica kiválása azért kisebb törés az együttesnek, mert nem írt dalokat és a Pokémonos szóló munkáka sokkal fontosabb, ugyanis a Pokémon, mint márka akkora a szigetországban, hogy szinte biztosra vehető, hogy ha más szinkronizálná Satoshi-t (vagy Ash-t, ahogy itt ismerjük), akkor rajongóinak milliói hagynák el a Pokémont, ugyanis a szigetország Tajiri Satoshi és Matsumoto Rica már egy és ugyanaz, és ez a bizonyos "szövetség" felbonthatatlan. Talán túlzásnak hangzik, de annak megbontása yen-ben biztos, hogy nemcsak milliókban lenne mérhető, ha az anyagi károkat nézzük.

Okui Masami ugyan hatalmas életművet hagyott maga után a szólóénekesnői karrierjével, de a Lantis nem véletlen nem támogatja a tagok szólókarrierjét külön-külön, hiszen a JAM Project egy kiadványára jóval több rajongó "gyűlik" össze, mintha a tagokat külön szponzorálnák. Azt kell mondjam, hogy ezt nagyon jól látja a kiadó, ugyanis ha Okui Masami nem lenne tag, valószínűleg nem is érdekelne, hogy létezik egy olyan együttes, melyet JAM Project-nek neveznek. Sok Okui Masami rajongó mondta, hogy csak onnastól érdekli a JAM Project, amikortól ő maga is tagja lett az együttesnek. Úgyhogy a Supergroup Japánban is nagy találmány, alapból sikerre van ítélve az az együttes, melynek tagjai más együttesben vagy szóló előadóként már letették a névjegyüket. Hozzák egyrészt a szakmai tapasztalatukat, másrészt a rajongótáborukat. Én meg olyan vagyok, hogy ha megszeretek egy együttest, akkor az egész diszkográfiája érdekel, így elmondhatom, hogy ez a bizonyos szakmai tapasztalat már az első kislemezekben is hallható volt. Már az első BEST COLLECTION album is minőségben igencsak magasra tette a lécet, mai napig élmény hallgatni. Az énekesnő a belépésével pedig új színfoltot hozott az együttesbe. De azt csak most tudtam meg, hogy Okui Masami nem magától lett a JAM Project tagja, hanem javasolták neki, mondván, hogy az együttesben jövedelmezőbb lesz a karrierje. Hogy ezt akkor mire alapozták, nem tudom, ugyanis ekkor az eladások tekintetében még igencsak rosszul állt az együttes. Az, hogy pont a SKILL lett az első nagy siker, az nem az énekesnő megjelenésének volt köszönhető, hanem magának a dalnak, és annak, hogy a Super Robot Wars sorozat nagy siker volt már akkor is Japánban, most is veszik a játékosok. Mindenesetre az érdekes, hogy a SKILL előtt sok volt a szóló kislemez a csapaton belül, vagyis a JAM Project neve alatt egy-egy előadó, vagy ketten duettként énekeltek fel egy dalt. És érdekes, hogy a SKILL és a VICTORY sikere után ezek a szóló kislemezek jelentősen megritkultak. A következő nagy állomás pedig az internet előretörése és a világ körüli turnéjuk volt, ezek által is nagyban nőtt a népszerűségük.

Legtöbbször az szokott lenni, hogy ha valaki megszeret egy együttest, akarva-akaratlanul kiválaszt magának egy kedvencet, akinek adott esetben megvenné a szólóalbumát, de ha egy másik tag is megjelentetne önálló lemezt, arra jó eséllyel rá se nézne, és egyesült erőben rejlenek az eladások. Ez viszont azzal jár, hogy kompromisszumot kell kötni, ami adott esetben áldozattal jár. Egyértelműen Okui Masami hozza a legnagyobb áldozatot, hiszen az ő szóló dalai ütnek el a legjobban az együttestől. És gondolom, hogy úgy érezte, hogy bár jók az általa együttesnek írt dalok, mégsem tudja kibontatkoztatni az egyéniségét igazán, ezért akart kiválni az együttesből, de erről Kageyama Hironobu beszélte le. Azért látom magam előtt az átsírt, éjszakákon át tartó lelkizős beszélgetéseket. És ebbe semmi gúny nincs, ugyanis világosan látszik, hogy Kageyama az, aki igazán egybe tartja az együttest. Az elején amikor jobban domináltak a szólódalok a csapaton belül, én mindig azt hittem, hogy az adott előadó írta a dalt, ugyanis annyira passzolt az egyéniségéhez, mintha ő maga írta volna. Hát kiderült, hogy Kageyama Hironobu a "bűnös", és abból, hogy ennyire az előadó egyénére szabja a dalt, nekem az jön le, hogy Kage-chan, mint ember egy végtelenül empatikus, megértő, kedves személyiség, ezek a jellemvonások pedig dicséretére válna minden férfinak. Ebből gondolom azt, hogy ő az, aki egybe tartja az együttest. A Lantis meg az, aki valahol kényszerből, még ha ez nyersen is hangzik. Ugyanis ahogy fentebb írtam, minden egyes tagnak van egy rajongótábora, de koránt sem olyan nagy, hogy a kiadónak megérje külön-külön is támogatni a szólókarrierjüket. Bár Okui Masami-nak is visszatartották úgymond a lemezforgalmazását, hogy ne legyen az, hogy a feltörekvő szólókarrierje miatt ne legyen ideje a JAM-re.

Azt nem gondolom, hogy Okui-sama megbánta volna, hogy belépett az együttesbe, hiszen biztos hogy a többi tagot nagyon tiszteli az énektudásuk és a teljesítményük miatt, és nagyon jó barátai egymásnak a JAM tagok, de hogy nem boldog jelen helyzetben az is biztos. 2013-ban volt az énekesnő debütálásának 20. évfordulója, és a Lantis semmilyen lehetőséget nem biztosított arra, hogy erről kiadvány formájában megemlékezzen. Se egy best album, egy stúdió album, de még kislemez sem jelent meg. Mi rajongók megemlékeztünk róla a magunk módján, de egy hivatalos emlékkiadvány lett volna az igazi. Remélem azért a 25. évfordulóra legalább egy tortát süthet.

Új Hayashibara Megumi és Okui Masami közös kép

Nagyon kevés közös kép lelhető fel Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire emblematikus páros ők számomra. A Slayers opening és ending megtették a hatásukat, de most ismét együtt jelentek meg. A 2015-ös King Super Live koncerten mind a ketten énekeltek és egy közös fotó erejéig összeálltak. Titkon mindig reménykedtem abban, hogy idén újra feléneklik a Get along számot, amolyan 20th Anniversary Edition, hiszen idén 20 éves ez a szám. Ilyenről egyelőre nincs hír, de ennek a képnek nagyon örülök. Mind a ketten énekeltek külön-külön, de ami érdekes, hogy felhangzott ezen a koncerten a Get along, de nem ők énekelték közösen. -_- Ezen kicsit kiakadtam. Egyáltalán nem énekeltek közösen, akkor vadásznám a videót az interneten. Mellesleg érdekes, hogy a közös munkájuk után is megmaradtak barátai lenni egymásnak, de szakmai téren csak egyszer tudtak közösen dolgozni, amikor Okui Masami-nak 2008-ban megjelent a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albuma, és Hayashibara Megumi meghívta a Heartful Station rádióadásába vendégnek. De Hayashibara Megumi soha nem lépett fel például az Animelo Summer Live-on, vagy nem szerepelt egy @Tunes. adásban sem, melynek műsorvezetője Okui Masami volt. De ugyanígy megjelenhetett volna a JAM Project által vezett Anipara Ongakukan TV műsorban, de ez sem történt meg. Úgyhogy ez a kép kincset ér. Vicces az öltözködésbeli különbség: Hayashibara Megumi szinte utcai viseletben, míg Okui Masami milyen csinos. Pedig annak idején, 20 éve Okui Masami a rövid hajával ő volt az, akinek lazább volt a stílusa. Úgy tűnik a Lantis kikupálta.

De esküszöm, ha lenne anyagi lehetőségem, én pénzelném az új közös kislemezüket, újrahangszereltetném a Get along-ot és a KUJIKENAIKARA-t, és addig promotálnám, míg el nem érnék a milliós eladást. Jaj, nekem kellett volna az 5 milliárdot megnyerni az ötös lottón, nemes célra ment volna el.