Mario Party 9 teszt

Ma lehetőségem volt szinte minden részletet kimerítően kipróbálni a Mario Party 9-et, így írtam róla egy tesztet. Igazából lehet, hogy én vártam túl sokat, de hogy egy újítás se jöjjön be, az azért nem semmi. Persze van számtalan jó oldala is a játéknak.

Külön oldalba ide tettem ki a tesztet.

Új Okui Masami album!

Nem hiszem el! ^_^ Okui Masami felébredt!

ÚJ OKUI MASAMI ALBUM JELENIK MEG JÚLIUS 4-ÉN!!!

Amikor Laura Ramirez kiírta FB-re, nem akartam elhinni, rámentem a Makusoniára, és tényleg! Teljesen felújította a weblapját és a blogját, nagyon készül rá. Nagyon remélem, hogy lesz legalább olyan jó, mint az i-magination.

Egyébként már kezdtem feladni, hogy folytatja az énekesnői karrierjét, mert a blogjában annyit írt a JAM Project-ről, hogy már totál azt gondoltam, hogy lezárja a szólókarrierjét, és csak a csapatra összpontosít, de boldogan konstatáltam, hogy ez nincs így.

Viszont meglepett, hogy eltűnt az evolution logo, az ugye Okui Masami saját kiadója. Helyén ott a Lantis. Szerintem átállt oda, mert 2010 elején valószínűleg felvásárolta a kiadócégét a Dwango, mert megváltozott a katalógusszáma az ezután megjelent albumoknak, DGEA az albumok kezdőkatalógusszáma, és DGES a kislemezeké. Ha őszinte akarok lenni, a mai napig nem értem, hogy miért csinált külön kiadócéget, amikor a JAM Project a Lantis-nál van, biztos kiadták volna ők is az albumait, és kislemezeit. Akkor lett volna értelme, ha mondjuk egyeztetett volna a Lantis-szal, de nem jutottak volna dűlőre, és akkor ő úgy dönt, hogy akkor saját maga adja ki az albumait, és akkor orrba-szájba reklámozza, elérve akár 30-40.000-es összeladást. Ehhez képest a legsikeresebb általa kiadott album a Dragonfly 5.253-as példánnyal. Arra még azt mondom, hogy elmegy, de a végén 1.000 alá ment, az, hogy ilyen ritkán adott ki albumot, az azt jelzi, hogy van az a határ, amikortól már nem éri meg anyagilag, hogy új kiadványa jelenjen meg. Ennek az lett az eredménye, hogy az evolution már csak úgy tudott fennmaradni, hogy ha a Dwango (vagy Gedeon, nem tudom, hogy ki fia borja) felvásárolja, de szerintem már végleg megszűnt a kiadó cég. Én nagyon remélem, hogy ha a Lantis csodát nem is, de felhozza az új albumot legalább 5.000-es összeladásra. De azt elhihetitek nekem, hogy ha a zenéje minőségét nézzük, lazán megérdemli a több 10.000-es példányt is, én remélem, hogy ez lesz a megoldás.

Én biztos, hogy besegítek, mert előrendelem az albumot.

101 kiskutya

Ahogy korábban írtam, becseréltem a Nintendogs Dachshund & Friends játékot egy dalmatás verzióra. A dalmatákat mindig is szerettem, csak amiatt volt fenntartásom, hogy német borítós, és akkoriban kellett a pénz, azért kitettem Vaterára. Addig hozzá se nyúltam, de pár nap múlva belegondoltam, hogy miért is tehetnék egy próbát vele? Ebből lett az, hogy mégsem adom el. Nagyon életrevaló, játékos, megszerettem! ^_^ Egyébként totál meglepődtem, amikor azt írta a játék a dalmata leírásában, hogy horvát kutyafajta, utánanéztem, és tényleg. Szívesen tartanék élőben is, de pont azt néztem, hogy nem valami olcsón vásárolhatók meg, és eléggé nagyra nőnek meg, de a DS-es kutya nagyon tetszik, az biztos, hogy 3DS-en is ez a kutyafajtám lesz.

Úgy tűnik, hogy mégiscsak jó döntés volt, hogy meghagytam az 576-os pontjaimat, tegnap jól jött. Múlt héten, amikor néztem DS játékokat az 576-ban, mondták, hogy már csak az Allee-ban, és a Mammutban van. Vasárnap úgy döntöttem, hogy mivel úgysincs programom, ezért délelőtt felfedezőutat tettem. Metróra szálltam, a Corvin negyednél átszállva a négyes-hatos villamosra Újbuda-Központnál bementem az Allee-ba, és szétnéztem. Nem titkoltan mélyen leszállított áron kerestem DS játékokat. A Mario & Luigi: Bowser's Inside Story 12.990 forint, kétségtelen a mélyen leszállított ár jelenléte... Átmentem a 18-as villamossal a Széll Kálmán térre, és bár nem számítottam arra, hogy olcsók lesznek a játékok, de ott is megnéztem a kínálatot. Játék ugyan nem volt, de megakadt a szemem a Nintendogs DS játéktokon. Ez egy hengeralakú, melyet át lehet fordítani, és akkor egy másik kép jelenik meg. És a Mammut-ban pont a dalmatás volt. A másik oldalán Labrador van. 4 játék fér fele. 2800 forintért nem vettem volna meg, de hogy volt 1350 pont a kártyámon, már másabb az összkép. De ekkor még nem vettem meg, mert nem voltam biztos az anyagi helyzetemben, de tegnap már sokkal nagyobb biztossággal (és biztonsággal) vettem meg. Szép kis utat tettem meg érte: A Kálvin térről átsétáltam az Astoriára, onnan metróval az Örs Vezér térre. Utólag jöttem rá, hogy okosabb lett volna a Blaha Lujza térre elgyalogolni. Már régen voltam az Árkádban, kíváncsi voltam rá. Bevásároltam hétvégére az Intersparban: Vettem darált marhahúst, meg csirkemell filét.

Mindig akkor eszek édes-savanyú rizst, amikor anyámnál vagyok otthon, de egy két hete nagyon megkívántam. Akkor is vettem egyet, és megcsináltam. De látni kellett volna, hogy szerencsétlenkedtem a konyhában. Ugyanis meg kell mondjam őszintén, undorodok a nyers hús megfogásártól. Nem tudom mitől van ez, de azt igen, hogy ha finomat akarok lenni, akkor ezt le kell győznöm. Nem is volt kérdés, megcsináltam. Szerintem egész finomat hoztam össze. Tegnap vettem, ma megcsináltam, de legközelebb kevesebb olajat teszek a hús alá, mert kicsit olajos lett. Tegnap csináltam meg a spagettit. Marhahússal sokkal finomabb, bár tudom, hogy sertéshússal is szokták csinálni, de úgy voltam vele, hogy inkább megveszem kicsit drágábban a marhahúst. Csak azt sajnáltam, hogy nem daráltak marhahús külön, hanem csak fél kilós tasakban árulták. Akkor legfeljebb két szószt csinálok meg, és sokáig megmarad. Az előírást követve finomat csináltam. Bár lehet, hogy még jobb lett volna, ha nem Knorr alappal csináltam volna meg, hanem paradicsomsűrítménnyel. Csak azt nem tudom, hogy akkor elég csak azt hozzátenni a darált húshoz, vagy kell még mellé valami? Majd legközelebb kipróbálom. Van igényem arra, hogy egyre több mindent csináljak meg magamnak, nemcsak gyorskajákat.

Visszatérve az Intersparra, ekkor gondoltam ki, hogy most már megvehetném a Nintendogs játéktokot. Úgyhogy irány metróval, a Széll Kálmán térre. Innen merő lustaságból rászálltam a négyes-hatos villamosra, hogy egy megállót menjek a Széna térre. Nem szeretem a Mammut I. épületét, meg ekkor már céltudatosan akartam menni az 576-ba, hogy megvegyem, amit akarok, aztán hazamegyek. 1.450 forintot fizettem érte, annyit megért nekem. Az Allee-ban van másik fajta Nintendogs játéktok, szintén 2.800 forintért, szerintem az részemről ott is marad. Ez nagyon ötletes, úgysincs minden DS játékomnak helye. Úgyhogy örültem neki, végül jól alakult minden.

Na ha már ennyire közel kerültem a dalmatákhoz, úgy döntöttem, hogy megnézem a 101 Kiskutya rajzfilmből készült filmet is. Láttam régen, és egy életreszóló "élmény" volt, amikor Szörnyella deFrász beleesett a hatalmas kondér trágyába, azt a mai napig látom magam előtt. ^^' Egyébként mai fejjel azt mondom, hogy nagyon jó film, be kell valljam, könny szökött a szemembe, amikor kiderült, hogy a 15. kiskutya mégis él. A vége is nagyon szép lett. Annak ellenére, hogy egy adaptáció, nagyon jól megcsinálták. Annak idején a film hatására szerettem meg a Dalmatákat. Most a filmet láttam, de majd a rajzfilmet is megnézem. Ha találok max. 500 forintért vaterán 101 Kiskutya (film és rajzfilm) videokazettát, akkor majd megveszem.

Megmosolyogtam Szörnyella De Frászt, mai fejemmel nem tudok nem az ALI PROJECT énekesnőjére gondolni, amikor ránézek. :D De ő szerencsére nem szőrmékkel foglalkozik, hanem minket szórakoztat. ^^ Meglepődtem, hogy Chihara Minori legújabb kislemezének szövegírója Takarano Arika, nagyon kíváncsi leszek rá. A dal címe Celestial Diva lesz, és a kislemez március 21-én fog megjelenni, tehát másfél hét múlva. A Lantis feltette a videoklip rövidített változatát, elsőre annyira fogott meg a dal, remélhetőleg később jobban fog tetszeni:

Még utoljára szót ejtve a D-Formation albumról, érdekes dolgot tapasztaltam meg: Van két dal, a Freedom Dreamer, és a KEY FOR LIFE, melyből kijöttek kislemezek, és akkor hallgatva valahogy nem jöttek be a dalok. A többi dalhoz képest gyenge eresztésnek tűnt, de a albumon a többi dal mellett sokkal tetszetősebb. Ennyit számít, az albumon a dalok sorrendje. Mellesleg tegnap kerestem képeket az albumról, hogy milyen kibontva, meg hogy mutat lemezboltokban. Egy párat le tudtam szedni, azokat ide töltöttem fel, de egy jónéhányat levédettek. Ilyenkor tudom átkozni a japánok túlzott szerzői jogi védelmét, fogtam is a fejem egy párszor, hogy miért nem engedi letölteni? Pedig kiírtam az albumomba, hogy nem az enyémek a képek, csak találtam. Hát ezek vannak.

Bronzérem

Nehéz úgy dolgozni, meg tanulni, hogy közben Chihara Minori: D-Formation albumot hallgatok, mert teljesen tűzbe hoz ez a zene, és ilyenkor nehéz másra figyelni. És őszintén remélem, hogy senki nem néz hülyének a környezetemnek, amiért enyhén érzékeltetem, hogy élvezem a zenét. O_O Van is egyébként egy ilyen csoport a Last.fm-en, hogy “Nem vagyok antiszociális, csak élvezem a zenét”, hát igen, nálam is ez van most. Amúgy örülök, hogy az album a 3. helyet érte el az Oricon charton! ^_^

Garfield és barátja

Ma sikerült a törpeuszkárommal összeversenyezni annyi pénzt, hogy tudtam venni cicát. Hát, nem bírtam ellenállni neki, annyira édes volt. Cirmos hím házimacska, £880 volt. Amikor hazahoztam, nem volt annyira megilletődött, mint a kutya, de jobban érezte magát, amikor megtanítottam neki a "Mario" nevet. Még véletlenül sem utal rá a később ráadott piros nyakörv. Kövérnek mutatta a gép, úgy hoztam haza. Hát ez csodás, még szerencse, hogy macskakajában is van diétás, bevásároltam belőle. Egyébként mégiscsak élethű az állatok viselkedése. A macska is mit csinált, amikor már kezdte magát otthonosan érezni? Felugrott az ablakpárkányra, és elszundított.

Szinte ugyanaz a viselkedés tapasztalható meg náluk, mint a Garfield rajzfilmben. A macska kényelmesen elalszik az ablakpárkányon, olykor felkel, és lesi, hogy mit futkározik a kutya körbe-körbe. És amikor lejön az ablakpárkányról, a kutya körberajongja, hogy ismerkedjenek, a macska fújtatással válaszol. Na, itt megijedtem, mert ilyenkor nálam egy macska aranyossági-rátája úgy a nulla felé hajlik. Ilyenkor szoktam elengedni, hogy ne is lássam többet. De itt ezt nem engedem meg! Egyetlen egy módon lehetne összebarátkoztatni őket, közös ténykedéssel. Miután a macskát nem lehet sétáltatni, és trükkökre tanítani, ezért a közös játék a kulcs a probléma megoldására. Ez a macska nyitott a labdajátékokra, igaz, fürgeségében nem veszi fel a versenyt a kutyával. Van külön macskajáték, a Cat Wand. Ez egy zsinegre illesztett tollszerűség, mi lógatjuk neki, a cica élesíti rajta a karmait.

Nagyon szeretem a cicát, remélem, egyszer jóbarátok lesznek mind a ketten. A harmadik állatom egy kölyök dalmata lesz.

Tesztözön és számolás

Ma áthoztam kicsit kibővítve a 3DS Hungary-nek írt játéktesztjeimet:

• 3D Classics: Kirby's Adventure
• Super Mario Land
• Super Mario Land 2: 6 Golden Coins
• Nintendogs + Cats

Remélem, tetszeni fog. :) A következő játék, amiről írni tervezek, az a Kirby Air Ride GameCube-ra, az a játék is megér egy misét. Régen játszottam már vele, a napokban előveszem emlékezetfrissítésként.

Nemrég írtam, hogy szeretném megrendelni Chihara Minori: Defection és Planet patrol kislemezeit. Szerencse, hogy a CDJapannél is előre meg lehet nézni, hogy mennyi lesz a végső fizetendő összeg, éltem is a lehetőséggel. A két kislemez darabja ¥1.238 (valójában ¥1.300, de az ÁFÁt, ami 5%, nem kell megfizetnünk), az együttes postaköltség ¥1.150, tehát összesen ¥3.626. Átváltottam forintra, és döbbenten láttam, hogy kb. 9.300 forint. Hát ez így nem fog menni. Már azért is szívtam a fogam, amikor láttam, hogy a Tomoe Ohmi: Girlfriend single-ért 5.253 forintot zárolt el a bank, de 9.300 forintot egyáltalán nem akarok japán CD-re költeni, hiába elsőosztályú a két Minorin kislemez. Én ilyenkor látom, hogy sokat gyengült az évek során a forint. Csak szemléltetésképp: 2009. májusában Okui Masami: Akasha CD+DVD-jét ¥3.800 (¥3.990 ÁFÁ-val) plusz ¥750 postaköltség, összesen tehát ¥4.550 volt összesen, és ezért fizettem 9.025 forintot. Most meg majdnem ¥1.000-nel kevesebbért fizetnék többet. Tudom, hogy most olyan időket élünk, amikor álom az 1 Ft = 2 jen árfolyam, de ez vállalhatatlan számomra. Lesznek még anyagilag naposabb idők is.

Chihara Minori

Okui Masami-t azért szeretem, mert akármilyen stílusban is szólaljon meg, egyszerűen nem tud tévedni! Chihara Minori-t meg azért, mert már vagy 60× énekelt Dance-disco stílusban, de egyszerűen képtelenség megunni a dalait. Most szerdán jelent meg az énekesnő legújabb albuma, a D-Formation. Már várható volt, hiszen az legutóbbi nagylemeze 2 éve jelent meg, és jött már ki annyi kislemez, hogy lehessen abból albumot csinálni. Ha a dátumot nézzük, különleges az album, hiszen csak négyévenként van évfordulója, lévén, hogy február 29-én jelent meg. Nem minden szökőév február 29-éje (köztudott, hogy a szökőnap február 24-e) esik szerdára, sőt csak 28 évenként adatik meg ez a lehetőség, utoljára 1984-ben volt, hogy február 29-e szerdára esett, és legközelebb csak 2040-ben lesz ilyen alkalom. Úgyhogy különlegesség ez az album. Dalok terén is annak ellenére, hogy szinte mindegyik egy kalap alá vehető, mégis élvezet újra és újra hallgatni a dalokat, olyan kellemes érzés tör rám Minorin hangja hallatán, és tényleg nem számít, hogy ez a 4. albuma, és szinte mindig ugyanazt halljuk tőle, mert a hangjával annyira változatossá teszi a dalait.

Hogy röviden bemutassam őt, Minorin 1980. november 18-án született Tochigi prefektúrában, 2004-ben tűnt fel egy japán tehetségkutató műsorban, ahol egészen a döntőig eljutott, és bár nem ő nyert, de ez nem szegte kedvét, hogy utat törjön magának a seiyuu-jpop iparban. Az első jelentős munkássága, a Suzumiya Haruhi no Yuuutsu animében Nagato Yuki hangja volt, és az egész ország a szívébe zárta rendkívül kedves és aranyos hangja miatt. Az a tipikus extrém magas japán női hang, amit szerintem még kellemes hallgatni:

Aztán jöttek az anime dalok, melyek közkedveltté váltak, a mai napig az egyik legsikeresebb anison előadó. Lemezei megközelítik Mizuki Nana albumainak népszerűségét.

Én egyébként 2009-ben ismertem meg őt a Tribute to Masami Okui ~Buddy~ albumon énekelte a Rinbu-revolution dalt, de még milyen jól! Egyből tudtam, hogy szeretni fogom őt. Egyébként a japán zenei ismertségem döntő többségében Okui Masami-tól gyökerezik, általa ismerek sok előadót. Tehát azon dal által ismertem meg az énekesnőt egyre jobban, az első kislemeze, mely igazán nagy hatással volt rám, az a PRECIOUS ONE. Nagyon szép dal, azokról énekel, akik igazán fontosak számára. Aztán a következő albumát, a Sing All Love-ot nagyon sokat hallgattam. Ez volt az első olyan album, ahol éreztem azt, amiért megszerettem őt. Az előző albumai sem rosszak, a Contact, és a Parade, de a Sing All Love hatalmas előrelépés volt. 2010 végén tudtam meg, hogy a soron következő kislemeze Okui Masami-val közösen fog készülni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud kihozni belőle, ő írta a címadó dal szövegét. A végeredmény a 2011. február 9-én megjelent Defection kislemez, az egyik legkomolyabb munkássága, mind a három dal szövegileg érzékeny témát dolgoz fel, és bár nem szomorú a zene, mégis elüt a megszokott könnyedebb hangzástól. Érdekes, hogy egy napon jelent meg a KEY FOR LIFE kislemezzel, azt a korongot nagyon sok kritika érte, hogy elmaradt a megszokott minőségtől. Van benne valami, meghallgattam, belőlem semmilyen érzést nem váltott ki, ellenben a Defection a mai napig No. 1 Minorin single. Legalábbis számomra. A következő kislemez a Planet patrol, hasonlóan jó, mint a Defection. Amikor meghallottam a második dalt, azonnal beleszerettem, és tudtam, hogy, ha lesz megint anyagi lehetőségem, akkor a Defection, és a Planet patrol kislemezeket fogom berendelni. Ezek nekem kellenek! Joggal jöhet a kérdés, hogy akkor már miért nem az albumot rendelem be? Az albummal az a "gond", hogy csak a kislemezek címadó dalait tartalmazza, és a fentebb felsorolt 2 single mind a három dala nagyszerű. Aztán később lehet, hogy az albumot is megveszem, mert azon is vannak olyan exkluzív dalok, melyeket már most imádok. A Planet patrol után a TERMINATED a soron következő kislemez (a maxi CD kifejezést szándékosan kerülöm), melyet még nem hallgattam meg, de érdekel, mert best selling single-lé vált a maga 24.785-ös összeladásával. És itt a D-Formation, mely szintén nagy előrelépés az előző albumokhoz, ugyanis néhány dal kicsit különbözik a megszokottól, változatosabb lett az album, és nem okoz csalódást! Fantasztikus lett. Úgyhogy bizakodva nézek a későbbi dalai felé, remélem, csak még többet hoz ki magából.

Jelentkezés a Maradj talpon! játékba

Már a kezdetektől fogva nézem a műsort, régen volt ilyen szimpatikus vetélkedő a TV-ben. Nemcsak maga a vetélkedő izgalmas, hanem jó hangulatban is telik, tökéletesen kikapcsol minden este. El is gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnám? Ezután tudatosabban figyeltem a műsort, látva a kérdéseket, kicsit elment a kedvem, nem hinném, hogy sokáig maradtam volna bent. Aztán láttam egy oldalt, ahol részletesen leírták, hogy mi történik egy ilyen szereplőválogatáson.

Elolvasva, végülis úgy döntöttem, hogy megpróbálom. 28-án hívtak fel, hogy 1-jén (vagyis ma) van lehetőség. Több időpontot sorolt fel az egyébként nagyon kedves hangú hölgy, hogy mikortól lehet menni, én a 10 órát választottam. Előtte feltett két rendkívül egyszerű műveltségi kérdést, hogy mégis egyáltalán tudok-e valamit a világ történéseiről. Ilyet, hogy ki írta a Toldit, és hazánknak hány megyéje van. Utána letisztáztuk, hogy nem vagyok 190 cm-nél magasabb, és 100 kg-nál súlyosabb, és semmilyen krónikus betegségben nem szenvedek. Egyébként semmi baja nem történik annak, aki leesne, a castingon már a legelején elárulták nekünk, hogy mi történik a vesztes játékossal, de mégis bárkivel bármi megtörténhet, és a rizikófaktort a lehető legkisebbre szeretnék "állítani". Az meglepett, amikor mondták a telefonba, hogy a Róna u. 174-ben van a casting, rá is kérdeztem, hogy ez nem a TV2 stúdiója?

De igen, és mai nap odaérve láttam, hogy több épület is van. Többen várakoztunk az épület előtt, addig egy idősebb úrral beszélgettem, aki veteránnak számít a vetélkedők esetében, ugyanis többen is játszott már: Szerencsekerék, Áll az alku, 100-ból 1, amiket mondott. És őt meglepte az, hogy ilyen kevesen vagyunk, ugyanis a korábbi játékaiban iszonyú tömeg volt, több százan is sorban álltak, itt meg 15-en voltunk. Kis csúszással, 10.15-kor kezdtünk, felírták az adatainkat, kaptunk egy sorszámot, és miután mindenki helyet foglalt egy fiatal srác mondta el az esetleges tudnivalókat: Egy ilyen szereplőválogatás három fordulóból áll. Elsőként az interjú, majd egy műveltségi tesztet kell kitölteni, végül a próbajáték. Az interjún kell elárulj magadról néhány alapvető információt: Ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz, és ami legalább ennyire fontos, hogy mondj valami érdekességet magadról, valami képernyőképes sztorit. Igen, aki nézi a műsort, annak azonnal lejöhetett, hogy van a bemutatkozásnak egy bulvárosabb része is, ahol valami érdekességet mesél magáról a játékos. itt éreztem magam bajba, mert mi a fenét a mondjak magamról? Most találjam ki azt, hogy a szobámban katonás rendnek kell lenni, különben döntök-borítok? Vagy irtózom a békáktól, és meg ne lássak egyet sem, mert kitör a balhé? Mert hasonlót mondtak már. Bár olyan is volt, hogy egyébként tök érdektelen történetet mond a játékos érdekes tálalásban. Három kérdező volt, így hármasával felváltva mentünk. Kettős érzéssel jöttem ki. Egyrészt negatívan, mert az érdekes történet résznél nem tudtam mondani semmi, és szinte a hölgy arcára volt írva, hogy bocs, de ez így nem fog menni. Igazából azon is elbuktam, hogy nem beszéltem olyan sokat, ezt mondták is az elején, hogy beszéljünk, ezzel győzzük meg a kérdezőket, hogy igenis a játékba valók vagyunk. Ha menthetem magam azzal, hogy a kérdező sem volt olyan, hogy beszélgetnék vele, akkor megtenném. Persze, tudom, hogy ez olcsó kifogás, hiszen ha többet beszéltem volna, akkor biztosan meg lett volna győzve, hogy ez igen, van esélye, hogy bekerüljön a játékba. De ahogy kijöttem, egy pillanatra benéztem egy másik interjúhoz, és az a fiatal hölgy, aki ott kérdezett, ő sokkal kedvesebb és szimpatikusabb volt, neki biztosan sokkal jobban megnyíltam volna. Persze, beszélhettem volna annak is, akinél voltam, de mivel egy beszélgetés mindig kétirányú, ezért hoztam fel azt, hogy ő sem olyan volt, hogy na, segítsünk rajta, hozzuk ki a legtöbbet belőle. A pozitív oldala meg az volt, hogy azt már tavaly nyáron is éreztem, amikor jelentkeztem az 576 KByte-ba bolti eladónak, és az állásinterjún volt az, hogy bár izgultam, mégis mintha magabiztosabb lennék. Itt is. Bár elbuktam azon a bizonyos "tedd magad érdekessé" részen, de a többin azt gondolom, hogy jól teljesítettem, mert határozottan válaszoltam, és remélem, hogy a másik fél is ugyanezt érezte.

Miután visszajöttem, ott hárman elbeszélgettük az időt. Az az idősebb férfi, meg egy korombeli srác. Többek között kielemeztük a csapóajtót, hogy optikailag olyannak tűnik, mintha alulról kétirányban középről nyílna ki, de biztos, hogy csak az egyik oldalról nyílik ki, mert középről balesetveszélyes lenne, hiszen terpeszbe kerülne a láb, és rosszul érkezne, az baleset forrása lehet.

Nem sokkal az utolsó jelentkező visszatérése után hirdettek eredményt, hogy ki mehet tovább a második körbe, és írhat tesztet. Természetesen kirostálódtam, de hogy őszinte legyek, nincs rossz érzésem effelől. Úgy vagyok vele, hogy ki akartam próbálni, és megadtam az esélyt magamnak, hogy akár játsszak is. Meglepett, hogy a továbbjutottak száma a következő volt, hogy csak egy néhányat soroljak fel: 7851, 7857, 7858... kis kihagyással végig 7865-ig. Ekkor esett le, hogy hoppá, a csapat második fele tovább volt bent interjún. Én egyébként a 7852-es voltam.

Jó másfél óra volt, bár a 3-as villamoson ülve azért egyvalami elgondolkodtatott: Az, hogy nem a teszt van előbb, hanem az interjú, ez valahol azt az érzetet adta nekem, hogy elsődleges prioritást élvez az, aki jobban hozzájárul a műsor show-részéhez, és a tudás csak másodrangú. Annak ellenére, hogy jól éreztem magam, jelentkezni szerintem nem fogok többet, tényleg nincs bennem rossz érzés, de ez nem egy olyan jellegű vágy, hogy csak azért is bekerülök, ha a fene fenét eszik is. Csak egy jó (akár sokat jövedelmező) kaland lett volna az életemben, ha játszottam volna. A műsort meg továbbra is nézni fogom, hiszen minden este többször is megnevettet! ^^

Bowser hazatér

Sokáig nem vettem új kutyát a DS-es Nintendogs-ban (egyszerre három lehet nálunk), mert nem tudtam, hogy szerezzek pénzt. Illetve tudtam, versenyre kell vinni a kutyánkat, ám azt hittem, hogy bizonyos trükkökre kell tanítani a kutyánkat, hogy abból győztesen kerüljünk ki. Az már csak most (majdnem 5 év után) tűnt fel, hogy háromféle verseny van. Az egyik a Disc Competition, amikor eldobjuk a frizbit, és a kutyának utána kell erednie, és még a levegőben kell elkapni. Ez a kutyámnak valamiért soha nem akart sikeredni. Egyébként nőstény spánielről beszélünk. Mindig azután kapja el, miután földet ért, és meg is kell böködni a Stylus-szal (ilyenkor kutyánk érintőképernyőn van), hogy hozd vissza. Pedig én úgy tudtam, hogy a kutyák automatikusan visszahozzák. Úgyhogy ebben a versenyben soha nem nyertem, sőt, 0 ponttal távoztunk. De nemrég láttam meg, hogy van Agility Trial is. Akadálypálya, hát úgy tűnik, hogy a kutyámnak ehhez van képessége, ugyanis innen arany serleggel is távoztunk már. Mi jelzünk a Stylus bökdösésével, hogy merre kell menni (vagyis tapsolással). De látni kellett volna, amikor először vittem versenyezni, és az akadálypályán volt egy cső, mely 90°-ban fordul. Épp ott felejtettem jelezni, hogy merre kell menni, azt szegény kutyám úgy megijedt, hogy hova csábítottam én. De aztán jött is ki. Miután megnyertük az aranyserleget, mehetünk a következő szintre, ahol már libikóka van. Hát ott már tapsolni is hiába tapsoltam neki, úgy félt, hogy mi lesz vele, hogy ott állt legalább fél percig az alján, mire el mert indulni. Ugye, hogy nem is volt olyan félelmetes? Végül összenyertem annyi pénzt, hogy tudtam venni második kutyát. Igazából a hatféléből meg is lenne az a három, mely kéne összesen. Az egyik a Spániel, ami megvan, a második egy Yorkshire Terrier, de ez a legdrágább kutyafajta, erre nem futotta, a harmadik, meg egy Skót Juhász. Hát erre esett a választásom, mert ő is nagyon aranyos. Érdekes mód, ez meg a legolcsóbb. Hím, és Bowser nevet kapta. Tegnap este hoztam haza, mintha kicsit nehezen bírnának egymással. Érdekesnek tartom, hogy csak az egyiket lehet megsimogatni, sétáltatni. Pedig lazán lehetne mind a kettőt. De tök aranyos, amikor simogatom az egyiket, akkor a másik ott kaparássza a földet, és próbálja elhesselgetni a társát, hogy most én jövök. De ha nincs focilabda, állandóan birkóznak egymással, a nőstény meg többször ráugrott a hímre, mintha meg akarná szexuálni. Rosszul csinálja. El is gondolkodtam, hogy mi lenne, ha a megnőnének a játékban a kutyák, akkor kölyköket hoznának a világra? Elképzeltetek egy Skót Juhász és Spániel keveréket? Most azon megy a munka, hogy meglegyen a harmadik kutya. De arra kíváncsi lennék, hogyan lehetne szoba... vagyis utcatisztaságra megtanítani a kutyákat, ugyanis amikor sétáltatom, percenként bepisilnek, bekakilnak. Csak úgy lehet megakadályozni, hogy egy kicsit megrázzuk a pórázt. Ami még rosszabb az az, amikor szemétből akar enni a kutya. Először is üdvözlöm annak az édesanyját, aki csak úgy az utcán hagyja a szemeteszsákját. Hát akkor a kutya kíváncsisága végtelen. Eleinte azt hittem, hogy képtelenség elrángatni onnan a kutyát, és eszi... Amikor a végez, akkor eltorzul a zene, ennek hatására gyilkos tekintetűnek tűnik a kutya. Ne nézzem rám úgy, én mindent megtettem. Most jöttem rá, hogy ha elég kitartótan húzom el a pórázt, akkor eljön onnan.

Közben a Nintendogs + Cats-ben is gyűlik a pénz a macskára. Itt is megnéztem a lehetséges kutyafajtákat, aztán úgy döntöttem, hogy csak a Toy Poodle lesz az egyedüli kutyám, a többi kettő macska lesz. Azok úgyis olcsóbbak, meg aranyosabbak. Egyébként utánanéztem a Wikipédián, ez a törpeuszkár. Amikor először kiadta a Poodle keresésemre a találatot, szabályosan megijedtem, mert egy óriás poodle volt a képen. Rámentem a magyar megfelelőjére, és akkor láttam, hogy többféle uszkár is létezik. Ami van, a Toy Poodle, az a legkisebb méretű törpeuszkár, 30 cm-es magasságot sem éri el. A 3DS-es verzióban még viccesebb a sétáltatás, ugyanis a kutyám mindegyik postaládát megugatja, aztán tanácstalanul néz rám, hogy miért nem történik semmi. Remélem, nem postásnak nézi a postaládát! O_O

Most a 3DS Hungary oldalt fejlesztem tartalmilag gőzerővel. Látok benne annyi fantáziát, hogy ebben a website-ban is megvalósulhat az az álmom, hogy egy igazi, életerős és magyar Nintendós oldal jöjjön létre, mely információval látja el a rajongókat, és össze is hozza őket. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy ha létrejön egy igényes, magyar nyelvű Nintendós weboldal, akkor a gamerek hozzáállása is megváltozik, mert ha látják, hogy van egy mind grafikailag, mint tartalmilag igényes website, akkor felfigyelnek rá, hogy talán mégiscsak tud valamit. Írtam oda 3 tesztet, majd kiteszem holnap (ha lesz időm) ide is, csak most már nagyon fáradt vagyok, másrészt meg dolgozni kell rajta, mert nem szerintük nem nagyon néz ki jól infoboxszal a teszt, én meg azzal informatívabbnak érzem, úgyhogy ha átjön ide is, azzal kiegészítem. Miután a 3DS eShopban régi Game Boy, Game Boy Color, és NES játékok letölthetők, ezért az alábbi játékokról írtam:

• Super Mario Land
• Super Mario Land 2: 6 Golden Coins
• Kirby's Adventure

Amíg nem hozom át, addig itt olvashatjátok őket.

Most így visszanézve, nem hittem volna, hogy ennyit tudok írni a Nintendogsról. O_O Pedig én kifejezetten ellene vagyok az életszimulátoroknak. Játszottam a Sims-szel, de egyáltalán nem hozott lázba. kb. 1 óra után gázrobbanás miatt porig égett a házam a lakókkal együtt, én meg csak legyintettem, hogy hát így jártam. De a Nintendogs-ban megvan a bizonyos Nintendós báj, ami annyira megszeretteti a játékot. Nagyon élvezem.

Nintendós graffiti a Kálvin téren

Még szombaton találkoztam ezzel a kis művel, ma lefényképeztem:

További hasonló jellegű megnyilávnulásokat szeretnék, hogy bizonyítsuk, hogy Magyarországon van élettere a Nintendónak.