Zelda II: The Adventure of Link – VÉGIGJÁTSZVA!!!

Nagyon kemény, és nehéz harc volt, már én is megizzadtam, remegve izgultam, de sikerült! 19 óra 26 perc volt, és 107× haltam meg összességében. Előszörre nagyon ügyesen végigmentem a pályánk, és Thunderbirdnél is sokáig eljutottam, de csak nem sikerült. Néhány sikertelen próbálkozás után elég volt, és elhatároztam, hogy szétnézőbe megyek a Great Palace-ban, valahogy csak elérek már 5000 pontot, hogy továbbfejlődjek. Miután a bejárat után lementem, akkor elvileg balra kell menni, de jobbra mentem. És itt találkoztam lávából felugró Skullheadekkel, és úgy döntöttem, hogy itt gyűjtöm össze a fejlődéshez szükséges pontmennyiséget. Egy Skullhead megöléséért 20 pont jár, szóval elég lassú emelkedés volt. 250-et kellett megölni a fejlődéshez. Fél órába telt, de sikerült. ^^ Így a támadóerőm 7-es lett (ez fejlődött) a varázserőm 7-es, az életerőm meg 8-as (maximumon van). Így már kevesebbszer kell sebezni Thunderbirdöt, de sikerült. És Dark Link jött. Ahogy mondták, csak alá tudom támasztani, hogy rém könnyű! Be kell állni a sarokba, meg kell várni, amíg neked jön, kardozni vele, aztán úgyis neki esik ki a talaj a lába alól. Nyolc sebzés után halt meg. Megszereztem a Triforce of Courage-et, és feloldottam Zeldát az átok alól. Tök vicces volt, Zelda úgy ébredt fel, mintha csak simán aludt volna! XD És megáldott minket, és jött a Staff Roll. Hihetetlen, hogy mindenkit a becenevén hívtak. -_- Hát így esett a végigjátszás. Nagyon kemény volt, vannak hibái a játéknak, de megéri, mert van egy hangulata, ami igazán jóvá teszi a játékot. Úgyhogy ha valaki nem riad vissza a nehéz játékoktól, és szereti a Castlevania stílust, az szeretni fogja a játékot.

The Legend of Zelda mikrojátékok a WarioWare szériában

Úgy döntöttem, hogy szánok egy postot arra, hogy ismertessem a Zelda microjátékokat a WarioWare játékokban. Akik esetleg nem ismerik a WarioWare játékokat, azoknak egy pár mondatos ismertető:

Egy nem olyan régen indult sorozatról beszélünk, 2003-at írunk. Az első és március 21-én jelent meg Japánban Made in Wario címmel. Majd nem késett sokat az amerikai és az Európai verzió, május 21 és május 23. Amerikában Wario Ware Inc.: Mega Microgame$ címmel jelent meg, európában WarioWare Inc.: Minigame Mania! címmel jelent meg. 2004. Ez az az év, amikor divat lett GBA játékokat GC-re is átírni, vagy olyan GC játékokat gyártani, mely egy GBA-s "rokonnal" egy bizonyos Game Boy Advance GameCube kábellel kommunikált. Adatokat lehetett átvinni egyik gépről a másikra. A WarioWare sem maradhatott ki. Meg is jelent Japánban még 2003. végén Atsumare!! Made in Wario címmel. Amerikan és Európában már csak 2004-ben jelent meg Wario Ware Inc.: Mega Party Game$! címmel. A wikipédia tanúsága szerint az összes GBA-s WarioWare játékot tartalmazza. Nekem nincs meg a játék, így nem tudom se megerősíteni, se megcáfolni. 2005-ben, a GBA korszak végén újításképp kiadtak olyan GBA játékokat, melyek Game Pakja mozgásérzékelőt tartalmazott. Ha eldönjük valamerre a gépet (ha benne van a játék) akkor arra dől a játékban a gravitáció. Ilyen játék volt a Yoshi's Universal Gravitation, vagy a 2005. elején megjelent WarioWare: Twisted! Ez Japánban Mawaru Made in Wario címmel jelent meg. A játék sajálatosan nem jelent meg Európában, pedig Ausztráliában igen, pedig a kontinensnagyságú országban is PAL rendszer van, mint Európában. Végülis tervbe volt véve, hogy kiadják Európában, de végül nem kaptuk meg. Kurrensgen, 2005. Nintendo DS is kapott a játékból. Japánban Sawaru Made in Wario címmel, míg Amerikában és Európában WarioWare: Touched! címmel jelent meg. Nintendo DS révén a microjátékok a mozgásérzékelésre voltak összpontosítva. A felső képernyő jóformán kihasználatlan maradt. 2007. A legutóbbi WarioWare megjelenésének éve Wiire Odoru Made in Wario címmel japánban, és WarioWare: Smooth Moves címmel a világ többi részén. Rengeteg sok microjáték a mozgásérzékelésre alapozva.

Ennyit a megjelenésekről, történelemről, és akkor most egy pár mondat arról, hogy miért ennyire közkedvelt a sorozat. A játék gyakorlatilag semmi másból nem áll, mint olyan microjátékokból, melyeket 5 másodperc alatt teljesíteni kell. De ezekből kb. 200-220 db. van. De ilyen, hogy nyúlj be az orrodba, tekerd ki a WC papírt, csinálj 2 guggolást, nyisd ki az ajtót, és még sok-sok hasonló dolgok. Ezek a játékok fajtáik szerint vannak elosztva. Mint pl. könnyebb játékok, őrültségek, természet, környezetvédelem, stb. És ezeket a fajtákat különböző emberek birtokolják. Ugyanis nem véletlen, hogy ott van Wario neve a játékban, hisz ő a főszereplő. És neki vannak barátaik. Akik a kezdetektől vele vannak: Jimmy T, Dribble és Spitz, Mona, 9 volt, Kat és Ana, Dr. Crygor, Orbulon. A Twistedben csatlakozott hozzájuk Mama T és Papa T, Fronk. A Touchedban csatlakozott a csapathoz Ashley, Mike, ugyanakkor eltávoztak a Twistedben csatlakozottak, valamint Dribble és Spitz, Orbulon. A Smooth Movesban csatlakozi hozzájuk Penny, és visszatér Dribble és Spitz valamint Orbulon. A játékmenet a következő: A játék elején ki kell választani egy karaktert, és random módra jönnek be az ő microjátékai. Három nehézségi szint van: Könnyű, közepes, nehéz. De nemcsak ez nehezíti a játékot, hanem, hogy idővel begyorsul a játékmenet, gyorsabban kell teljesíteni a microjátékokat. Négy életünk van. Ha elhibázunk egy microjátékot, egy élet ugrik, viszont minden egyes szereplőnek van főjátéka. Ezek általában nagyobb ügyességet igényelnek. De ha teljesítjük ezeket, akkor visszakapunk egy életet.

És hogy kerül ide egy Zelda játék? Hát úgy, ahogy említettem, fajtákra van osztva a játék, és az egyik szereplőnek, név szerint 9 Voltnak retro játékai vannak. Régi játékokból egy jelenetet kell teljesíteni másodpercek alatt. És vannak Zeldás játékok is:

WarioWare Inc. páros

Az első Zeldából van idézet. Nagyon egyszerű itt a dolgunk, kint vagyunk az "Overwoldben", és be kell menni az ajtóba, különben a Moblin megtámad.

WarioWare: Twisted

Itt nem tudok Zelda játékról, bár szerepel 9 Volt.

WarioWare: Touched!

1. Moblinok között kell megtalálni a tündért, és Stylussal megérinteni. A könnyű szint az első Zeldából van, a közepes a Zelda II-ből, míg a nehéz szint meg szintén az első Zeldából, de rengeteg sok Moblin van.
2. Két képernyőn pixelek vannak. Látszólag azonos. Vagy mégsem? Meg kell érinteni azt a pixelt, mely különbözik a felső másától. A közepes nehézségi szintben Link van elszínezve a The Legend of Zeldából.

WarioWare: Smooth Moves

1. Ocarina of Time: Ki kell húzni a kardot a Wiimote hasonló jellegű mozgatásával. És lám, gyerek Link egyszerre csak megnő!
   
   
2. The Wind Waker: A játékban a Deku fától kapott Deku Leaffel kell a farönkhöz érkezni. Ilyenkor a Wiimote-ot kell a fejünk fölött tartani, mintha a Wiimote lenne a Deku Leaf.
   
   

A Touched! minijátékokról nem találtam képeket.

Végszóként annyit mondanék, hogy én bátran ajánlom ezeket a játékokat, ha felhőtlen szórakozásra vágysz. Abban rejlik a titok nyitja, hogy annyira komolyan ad elő akkora állatságokat (pozitív értelemben) hogy öröm nézni.

Zelda II: Egy uj kezdet

Hat regota irtam ide. Bocsanat, hogy nem hasznalaok ekezetet, csak Angliaban vagyok. Egyebkent jol erzem magam. Neha dolgozok, elvezem a brit legkort, setalok, kirandulok, meg vasarolgatok, mint ma. Ezeket vettem:

Nagyon orulok nekik. De az a vicces, hogy ezt £23.97-bol (kb. 7000 ft) vettem. A Limited Wind Waker volt £14.99 (kb. 4500 ft), a Zelda II £7.99 (kb. 2400 ft) a Ocarina of Time kituzo meg £0.99 (kb. 300 ft) volt.

Sajnos nem hozhattam ki a Wiit Angliaba, mert nem volt hova bekotni. Es csak augusztus 20-an megyek, ugyhogy addig bamulom a boritot, meg olvasgatom az Instruction Bookletet. De nagyon jol nez ki. Imadom a Wind Wakert, alig varom, hogy jatszhassak vele!
Meg azert a Zelda II-vel tudok itt jatszani, mert itt van a GBA SP. Erdekes, hogy mas hatasa van a jateknak GBA-n, mint Wiin, Virtual Console-on. Mert GBA-n egy kicsit nyujtott a kep, es a hang egy kicsivel magasabb a hangszin. Egyebkent most, hogy masodjara jatszok vele, sokkal konnyebb, most hogy mar tudom, hogy mi hol van, tudok konnyeni a jatekon. Es masodjara is imadom jatszani.
Aztan meg sok Zeldas relikviat akarok venni, es a 99p a kituzokert igazan semmi penz volt, meg mutatos is. De van egy par Zeldas cucc: 2 fele Phantom Hourglassos DS jatektarto, Phantom Hourglass aluminium DS lite tarto, Twilight Princess Official Guide, meg Phantom Hourglass Official Guide Collector’s Edition. Az egy hatalmas nagy konyv. Roviden ennyi a vasarlasi tervem. Es mivel dolgozok, van mibol venni. A maiaknak meg nagyon orulok.

Zelda II: Irány a Great Palace!

Hát legyőztem Barbát. Nem könnyűnek könnyű volt, de hosszadalmas. Legalábbis nem akartam kockáztatni. Mert olyan volt, hogy lávából jött elő. És valamelyik elmebeteg meg azt írta, hogy a fejére ugorva lefelé támadással kell sebezni. Mindjárt elküldöm valami “kellemes” helyre, hát nagyon veszélyes úgy megölni! Ugyanis 80% az esélye annak, hogy Link utána beleesik a lávába. Oldalról arcba is lehet kardozni, ugyanúgy fáj neki. És így kellett 16× megsebezni, és akkor halt meg. Egyébként 30 percig tartott a harc. De készen van. Aztán be kellett menni az Old Kasuto Townba a Thunder magicért. És ezzel teljes a magic táram. Egyébként az Old Kasuto Town egy kihalt város, mindenhol szellemek járkálnak. Ezért ki is hagytam a kalandozást. Egyszerűen továbbmentem a Great Palace felé, a végső harc színhelyére. Hát, mit ne mondjak? Már maga az odavezető út is kegyetlen! Sőt, konzoljátékok körében, amit tapasztaltam, a legnehezebb! Itt már csak üres szemfényvesztés az életerő és a szinted! Ha csak egy pillanatra is lankad a figyelmed, akkor szedheted a sátorfádat, mert biztos, hogy nem fogsz tudni eljutni oda! Kegyetlen nehéz! Viszont, ami előny, hallottam, hogy ha valaki bent van a Great Palace-ban, ha ott végleg meghal, és ha a Continue-ra megy, akkor nem Zeldától kezded, hanem a Great Palace elejétől. És ahogy elnéztem a térképet, kell is, mert hatalmas a Great Palace. Mire elérem Dark Linket...

És még egy érdekesség: Barbát továbbfejlesztve alkották meg az Ocarina of Time Fire Temple-jének főellenségét Volvagiát!

Zelda II: Úton a vége felé

Egy ideje már nem írtam a Zelda II-ről, de nagyon szépen haladok. Megcsináltam a negyedik, ötödik Dungeont, és itt vagyok a hatosnak a főellenségénél. Hát, mit is mondjak? Rém könnyű volt a négyes és az ötös főellenség, bár az ötösnél kellett azért taktikázni, meg ügyeskedni, de az is azért könnyű volt. A négyes meg tényeg nagyon könnyű volt. Egy nagy szellem volt, Carock, akinek a támadását kellett visszaverni “Reflect” magickel. Az eleve nem sebezhet meg, csak ha véletlen odamegy, ahol én vagyok. És érdemes egy helyben állni, és a szerencsére bízni, hogy na most az etalálja, vagy sem. Ugyanis rendkívül gyorsan tűnik el, és legalább olyan gyorsan jön elő. De könnyű volt. Az ötödik főellenség, Gooma, pedig egy óriás, aki egy láncra kötött tüskés golyót dob felénk. Nagyon gyorsan el kell találni (kard elég neki) és utána menekülni, mert azért elég nagy hatótávolsága van. De másodjára sikerült megölni. Aztán a 6. Dungeon már eléggé megizzasztott. Egy helyen kegyetlen nehéz: van egy hely, ahol sok lávaszakadék van, és Flying Skullok repkednek. Nagyon kell vigyázni, hogy nehogy eltaláljanak, mert annak rendszerint az a vége, hogy a lávában landolunk, és egy teljes életet elvesznek. És már írtam korábban, hogy a Zelda II-ben mennyire fontos vigyázni az életünkre. Aztán a főellenséget is láttam már. Barba eléggé izzsztó. Lávából jön ki, és akkor lehet Jump magickel a fejére ugorva lefele támadással megkardozni. Ugyanis csak a feje sebezhető. És itt most 2 eset van: Vagy a nagyon hosszú, ám biztonságos harcot választjuk, vagy megrövidítjük, és a sokkal kockázatosabb lesz. Sajnos mindkét esetben előfordulhat, hogy a lávában landolunk, amiről, mint írtam végzetes következményekkel jár. Na de ma legyűröm, és már csak a végső összecsapás maradt hátra a Great Palace-ban.

És igazság szerint csak itt a játék vége felé mutatkozik meg az, hogy mennyire rosszul van megcsinálva a tapasztalati pontrendszer. Ugyanis már írtam korábban, hogy ha elveszítjük mindhárom életünket, és meglátjuk Ganon végtelenül kedves arcát, akkor az összes pontot elveszítjük. És itt a végén ez azért gázos, mert egyre többször találkozhatunk “pontzsákkal”, melyek 200, sőt esetenként 500 pontot rejt. És én már ott tartok, hogy 4000 pont kell a továbbfejlődéshez. És ha végleg meghalok, ugyan az összes pontom elvész, de a zsákok nem jelennek meg újra! A másik ok, ami miatt nagyn rossz a pontrendszer az az, hogy ha legyőztünk egy főellenséget, és ott állunk a legvégén a szobornál, akkor automatice kapunk annyi pontot, hogy tovább tudjunk fejlődni. És pont annyit. Most hogy ha 3800 ponttal megyek a szoborhoz, akkor csak 200-at, míg ha mondjuk csak 250 ponttal megyek, akkor 3750 pontot kapok. Szóval tévedtem: Mégiscsak nehéz lesz megcsinálni 100%-ra. Ugyanis lehet, hogy ez az utolsó hely, ahol fejlődni tudok.És akkor úgy megyek Dark Linkhez, hogy 6-os támadóerő, 7-es varázserő, 8-as életerő. És a max. 8/8/8. Szóval akármennyire is fantasztikus játék nekem, meg imádom, de csak kibuknak a negatív tulajdonságai.

Ahogy egyre tovább jut az ember a Zelda II-ben, annál könnyebbé válik!

Mostanság elkapott a Zelda II láz, ahogy tegnap megszereztem a kalapácsot. Rögvest 2 Heart Container, egy pár rejtett tapasztalati pont-zsák, és máris a csúcson vagyok! Jelenleg az életerőm hetes szintű, a varázserőm hatos szintű, a támadóerőm meg ötös szintű. Szerintem a Zelda II-t is végig tudom vinni 100%-ra. Mi számít 100%-os végigjátszásnak? Hogy ha az életerődnek és a támadóerődnek nyolc egysége van (ugyanis a Heart és a Magic Containerek azt csinálják, hogy megnövelik eggyel az egységet. A játék elején 4 egységgel kezdesz), megvan az összes varázslat, és minden erőd nyolcas szintű lesz (úgy tudom, hogy ez a maximum). Ez a tündér varázslat a játékban hatalmas találmány! XD Link tündérré változik tőle, és így tud repülni, ezáltal elérhetetlen magasságokra tudunk szert tenni. Ugyanis csak így lehet elérni a 3. Dungeont a Graveyard Palace-t. Ami egy rém könnyű dungeon. Rövid, és a főellenség is könnyű volt. Taktikázni azért kellett, de egyáltalán nem reménytelen. Nekem nagyon jól ment. Csal akkor volt problémám, amikor a lefele támadást kellett csinálni. Sokáig nem tudtam továbbjutni, mert nem volt meg az a képességem. Keresgéltem, meg minden, és annyira eltekeregtem, hogy a végén a labirintusban kötöttem ki, ahol van az elveszett gyerek, akinek a nagyszülei a Darunia Mountain Townban élnek, és hogy visszavittem elveszett unokájukat, megajándékoztak egy "reflect" varázzsal. Még nem tudom pontosan mi ez, de van egy olyan sejtésem, hogy a pajzsom visszaveri a támadást. Aztán a Nabooru Townban megszereztem a Fire varázslatot, aztán kiderült, hogy bár ügyes voltam azzal, hogy ezek megvannak, de egyenlőre feleslegesek, ugyanis a lefele támadás képessége a Mido Townban van. Ott meg is kaptam a lefele támadás képességét, és így tudtam megcsinálni a Graveyard Palace-t. Aztán mentem is tovább a labirintusba, be a 4. Dungeonba, a Labyrinth Palace-ba, ami már elég durva. És kiderült, hogy ide meg kell a felfele támadás képessége fog kelleni, amiért szintén a Darunia Townba kell menni.

De én szeretem a Zelda II-t!

Átfedések a Zelda II és az Ocarina of Time között

Nagyon vicces hogy Ami Zelda II-ben városnév az az Ocarina of Time-ban egy bölcsnek a neve. Ugyanis a Zelda II-ben vannak olyan városnevek, mint, Ruto Town, Rauru Town, Nabooru Village, Darunia Mountain Town, Saria Town.

Ugye milyen érdekes? Szerintem azért adták ezeket a neveket a bölcseknek, hogy több köze legyen a Zelda II-nek a többi Zeldához. Több mindenhez tudjuk beazonosítani a Zelda II-t. VAGY van egy másik személyes elméletem. Majd szánok egy posztot, hogy kielemezzen a The Legend of Zelda timeline elméletemet. De köztudott, hogy a Zelda II kb. 4-500 évvel az Ocarina of Time után játszódik, és olyat sem tartok elképzelhetetlennek, hogy mivel az akkori Link ezek bölcsek segítségével mentette meg Hyrule földjét Ganontól, és ugye a Zelda II idejében ezek a bölcsek már nem élnek, és az is lehetséges, hogy tiszteletből megkapták ezek a városok a neveiket. Szerintem ez így tök szép lenne. ^^'

És egyáltalán nem elképzelhetetlen. Mert a Nintendósok is ismerik a saját timeline-jukat, és akkor úgy voltak vele, hogy tudták, hogy az OoT jóval a Zelda II előtt játszódik, és így meg tudják azt csinálni, hogy hatalmas jelentőséget adnak a Zelda II-nek. Ha ez így lenne, akkor nagyon szép lenne ^^'

Zelda II: Megvan a kalapács!

Hát nem kis szenvedés volt, de megvan! És az az érdekes, hogy más játékoknál már rég idegbajt kaptam volna, de itt nem! Egyébként itt van bagszi és V-ADi, és mondták, hogy mennyire rossz játék, de én végig élveztem! Meg aztán egyre jobban ment nekem, a végén simán átjutottam a Death Mountainban, csak a végén volt nagyon durva, amikor megjelentek a Red Dairák, akik baltát dobáltak felém. De a Shield sokat segített. A Shielddel csak feleakkorát sebződök. Aztán meg a Water Town of Sariában az életet feltöltő varázslat is nagyon sokat segített. Meg sokáig azt hittem, hogy egyszerre csak egy varázslatot lehet használni, és kiderült hogy többet is lehet. És így nem is volt annyira nehéz. És ha továbbra is ennyire fogom élvezni a Zelda II-t, akkor itt az ideje folytatni!

Zelda II – Irány megtörni az átkot!

Most, hogy végigjátszottam az első Zeldát, úgy döntöttem, hogy ráállok a Zelda II-re. Az első Dungeont már rég megcsináltam, de azt is hogy? ^^' Már szinte a lófejű főellenség engedte, hogy hadd nyírjam ki ^^ Tényleg nagyon komolyan mondom, minden egyes dungeon végigcsinálása a Zelda II-ben felér egy külön végigjátszással. És hogy hogy alakul a játék? Az függ az ügyeeségtől és sok múlik a szerencsén, és szerintem sokak emiatt nem szeretik a játékot. Mert amikor mész a térképen, akkor néha megjelennek ilyen fantomok a képen. Ügyesség múlik azon, hogy kikerült őket, és szerencse, hogy lehetőleg a könnyebbet kapd meg. Aztán meg az is nehézség, hogy ha elvész mind a három életed, akkor kezdheted elölről, mintha semmi nem történt volna. Egyébként már a 2. Dungeont nyomom, a Swamp Palace-t. Már az is nagy dolog volt, hogy megszereztem a kesztyűt, mert 2 olyan Iron Knuckle védte, akik kegyetlen nehezek ebben a játékban, mert nekik is van pajzsuk. Sőt, nemcsak van, hanem fel-le mozgatják is, és nagyon nehéz még csak megsebezni is őket, nemhogy megölni. De túl vagyok rajta. Most egy kis könnyebbség az, hogy nem kell oda többet menni, nagy rövidítés. Szinte már csak egyenes út vezet a főellenséghez. De mire oda eljutok... És lehet ki is kell tapasztalni, hogy hogy kell megölni. Nagyon remélem, hogy lehet használni a Shieldet.

Nintendo játékok LCD TV-n

Kipróbáltam ma délelőtt, hogy hogy mutatnak a Nintendo játékok a mai modern TV-ken. Illetve hát csak a mi saját TV-nken. Az én szobámban egy régebbi Samsung képcsöves TV van, még 1999. decemberében vettük. De a nappaliban már Samsung LCD TV van, azon még soha nem volt a Wii, de ma délelőtt megtört a rend, és odakötöttem ma. Egyrészt azért, hogy megnézzem, hogy mutatnak a Wii játékok LCD TV-n, másrészt meg van merevlemezes DVD felvevőnk, és csinálni akartam saját Gameplay videót. előbb a TV: Elsősorban hangban éreztem változást, sokkal szebb. A kép meg eléggé kockás. De ennek a SCART-kábel az oka. De senki ne gondolja azt, hogy élvezhetetlen. Nagyon is szép, csak pixeles a kép, de nem zavaró. Nem tudom, hogy a SCART-kábel mekkora felbontást tud adni. Azt hallottam, hogy a Wii komponens kábel tudja a legjobb felbontást. De igazság szerint így is azt mondom, hogy sokkal jobb LCD TV-n jatszani, a Twilight Princess is sokkal a szebb, és hangok is sokkal hatásosabbak. És ha már ott a Wii, akkor kipróbáltam 2 Virtual Console-os játékot is, a Zelda II-t és a Link to the Pastet. Kíváncsi voltam, hogy mi lenne, ha a régi gépeimet is rákötném. Ugyanis a Virtual Console-nak az a lényege (ha valaki nem tudná) hogy 100%-ig úgy jeleníti meg a játékokat, mintha a régi gépeket kötnéd a TV-re. És érdekes. Olyan hangokat hallok meg, amiket eddig még soha nem hallottam. A kép is sokkal szebb, telítettebbek a színek, erősebbek. Sokkal jobb így játszani. Szóval mindenképp új értelmet kap a játék LCD TV-n.

Ami a felvételt illeti, nem sikerült, és nem tudom, hogy miért nem, pedig a DVD felvevőhöz kötöttem a TV-t, és ott játszottam, de a TV csatornát vette fel, de hogy hol követhettem el a hibát…

Egyébként tervben van egy LCD TV a szobámban is. Nekem nem kell olyan hatalmas TV, egy olyan kb. 50-60 cm-es elég lenne. Van egy ilyesféle Samsung modell, 55 cm-es, és 69.999 forint. Nekem az bőven megfelelne.

Az első 2 Zelda értékelése

Már sokat beszéltem az első 2 Zeldáról, de táblázatba még nem foglaltam a gondolataimat. Most ezt teszem. És egy pár soros gondolatot is melléírok összegzésként.

The Legend of Zelda	NES
Grafika	84%
Játszhatóság	86%
Szavatosság	91%
Kihívás	98%
Zene/Hang	94%
Hangulat	99%
Összhatás	92%

Az első Zelda, a maiakhoz képest sok hiányossággal. Például nincsenek logikai feladatok, a Dungeonök is eléggé egyhangúak voltak. De mégis van hangulata, ami iszonyatosan jóvá teszi a játékot! Ez ráfogható a játék nehézségére, meg a zene nagyszerűségére. Nem merem a "néhai" szaggatást a rossz programozásra fogni, mert sokszor annyi ellenség jelenik meg egy képernyőn, hogy szerintem a késsőbbi NES játékok sem bírnák sokkal jobbak. De azt mindenképp tudni kell, hogy egy konzolon belül NESnek volt a legnagyobb fejlődése. Ezalatt azt kell érteni, hogy az első NES játékok azért még elég kezdetlegesek voltak, de az utolsó NES játékok (pl. Kirby's Adventure) kis túlzással akár SNES-re is megjelenhetett volna, ott is szépen mutatott volna. Ez többnyire a programozáson is múlik, meg idővel maga a Nintendo cég is egyre jobban kiismerte a saját gépét, rájöttek, hogy mit is gyártottak valójában.

Most térjünk rá a Zelda II-re.

Zelda II: The Adventure of Link	NES
Grafika	92%
Játszhatóság	77%
Szavatosság	90%
Kihívás	97%
Zene/Hang	100%
Hangulat	95%
Összhatás	92%

Már a csapból is az folyik, hogy mennyire más a Zelda II az első részhez képest. De ha belegondolunk, szinte az összes Zelda különbözik a többitől, mindegyik a maga módján egyéniség, még ha nem is ennyire radikális az eltérés. Sokkal inkább az a kérdés, hogy ki hogy fogadja el a Zelda II-t. Ha megnézitek a GameFAQs-on az olvasói értékeléseket, látható, hogy azért megosztja a játékosokat, de többnyire pozitívak a vélemények. Én is így gondolkodom róla. Én azt javaslom, hogy tegyetek egy próbát. Lehet, hogy első alkalomra átlathatatlan, és nagyon nehéz, de a zene! Tökéletesre sikeredett! Meg azért a játék is nagyon jóvá kerekedik ki, ha nem adjátok fel már az első nehézségek után.

Az első 2 Zelda más szemszögből

Ma itt volt egy nagyon kedves barátom, bagszi, aki kipróbálta az első 2 Zeldát. Felkészítettem rá, hogy nagyon nehéz dolga lesz. Először a Zelda II-t nézte meg. Már akkor tudta, hogy egy nagyon elüt a többi Zeldától, amikor látta, hogy felül nem a "The Legend of Zelda" felirat olvasható, hanem "Zelda II". Aztán jött az összes többi magától. Amikor először kezdett el játszani, egyből a Castlevania jutott eszébe, hogy mennyire hasonlít rá. Eleve a harcrendszerre nincs kibékülve. Azt nem szereti, hogy egyszerre sokal jönnek neki. Ami még nem tetszik neki, hogy semmi jel nincs arra, hogy mi hol merre hány méter, hová kell menni és hogy hogy jut tovább. Segítettem neki, de nagyon nem tetszett neki, hogy töksötét van a barlangban, és nem látja az ellenfeleket. Annak ellenére, hogy mondtam, hogy a talajt figyelje, szörnyen bosszantotta a sötét. Azt mondta, hogy 10-es skálán max. 2 pontot adna rá. Érdekes. Látható, hogy ennyire megosztja a Zelda II a játékosokat. Én pl. 9 pontot adnék rá. Iszonyatosan szeretem!

Aztán az első Zelda, a The Legend of Zelda! Ez már sokkal jobban tetszik neki, bár a nehézséggel itt is nagyon meggyűlt a baja! De itt legalább tovább tudott jutni. És elég sokáig eljutott a 3. Dungeonig! De érezhető, hogy ezt sokkal jobban élvezte! Elővettem a GameFaqs-os térképet, és segítettem neki. Amit hiányol az az, hogy nincs annyira kidolgozva, mint a későbbi Zeldák. Elsősorban a logikai feladatokat hiányolta. Az a helyzet, hogy a Zelda már így a NES határai súrolja technikailag. A 8. Dungeonnál annyi ellenség van egy helyen, hogy úgy beszaggat a kép, hogy alig lehet irányítani. Ő erre a játékra 6/10-et adna. Én meg ezzel szemben 9.5-öt. De lehet, hogy én vagyok túlzottan elfogult. Ezért is értékelem százalékban a játékokat, hogy jobban meg lehessen különböztetni.

Hát röviden ennyit.

Visszatérés a Zelda II-höz

A Zelda II az a játék, amely a legjobban megosztja a Zelda fanokat. Hát most igen. A nagyon sikeres The Legend of Zelda után joggal gondolkodhatnak el azon a készítők, hogy most jó lesz az, hogy ha másodjára is ugyanazt adjuk a játékosoknak? Vagy alkossunk valami újat? Az utóbbi mellett döntöttek, és szinte teljesen átszabták a 2. részt, és ilyen arcade-os jellege lett az oldalnézettel, meg hogy életeket számolt a gép. Nagyon sok mindent elvettek ebben a játékban. Nem volt rúpia, nem volt szív, a varázslatokat csak úgy a két szép szemünkért megkapjuk. Viszont itt voltak először városok, itt lehetett először beszélgetni emberekkel. Az 1. Zeldában nincsenek városok, emberek se nagyon, csak a boltosok, varázslók és bölcsek. Joggal tehetnénk fel azt a kérdést, hogy ha nincsenek szívek és rúpiák, akkor mit kapunk egy-egy ellenség megöléséért? Hát kérem szépen tapasztalati pontokat! A képernyő jobb-felső sarkában gyűlnek a tapasztalati pontok. Ha elérjük az éppen kiszabott pontszámot, akkor Link fejlődik. Három féle képpen fejlődhet: Vagy az életereje, vagy a támadóereje, vagy a varázsereje. Mindhárom maximális ereje 8-as szint. Mindazonáltal a játék kegyetlen nehéz! Az erősebb ellenfeleket sem könnyű megölni, és még erre rájön az, hogy nem kapunk életenergiát! Mert az is olyan, hogy fokozatosan sebződünk, és meghalunk végül. Nagyon ritkán lehet tündérrel találkozni, és még ritkábban élettel! Mint már az elején megírtam a gép életeket számol. Mindig három élettel kezdünk. Annyi könnyebbség van a játékban, hogy ha meghalunk, akkor ott folytatjuk, ahol meghaltunk, és a már megölt ellenfelek nem térnek vissza. De ha elfogy az összes életünk, akkor Ganon a képünkbe röhög, és ha folytatjuk, akkor visszatérünk a templomba, ahol Zelda alszik. Egyébként a játéknak nagyon érdekes története van. Az első Zelda direkt folytatása. Az a lényeg, hogy Ganon visszatért. De hogy ne tudja elrabolni Zelda Hercegnőt, ezért a legfőbb védője, Impa (vele az OoT-ben találkozhatunk, ő a hat bölcs egyike) altatóvarázslatot “szórt” Zeldára, és csak a Bátorság Triforce-a töri meg a varázslatot. Amit a fő-fő ellenség őriz, aki nem Ganon, hanem Dark Link. Őt kell megölni a játék legvégén. Azt mondják azok akik végigvitték, hogy őt nagyon könnyű megölni. Ha olyan, mint az OoT-s Dark Link, tehát utánozza a mozgásunkat, akkor tényleg könnyű. Ugyanis biztos van olyan mozgás, amit Dark Link nem tud megcsinálni, amit mi igen, és nagyon hatásos (lásd az OoT-ben a Din’s Fire), és azzal kell megölni. Egyébként eléggé pocsékul van megoldva a tapasztalati pontrendszer. Mert az rendben van, hogy minden egyes elért pontszám után egy magasabb pontszámhatár jön, de az a baj, hogy ha elvesztjük az összes életünk, akkor ez mind lenullázódik, és a térkép elején meg olyan piti ellenfelek vannak, amelyekért 2-3 pontot kapunk. De előfordulnak 20 pontosok is, de ezeknél meg könnyű meghalni, és így mikor fejlődünk tovább? Én most ott tartok, hogy a támadási erősségem hármas szintű, a varázserőm négyes, és az életerőm is négyes szintű. És nekem már 800 pontot kell elérni a következő szint fejlődéséig. Szóval így, hogy lenullázódnak a pontjaim, és az elejéről kell kezdenem, nehezen fogok tudni továbbfejlődni. A nehézség meg igazából abban rejlik, hogy ugye nem kapunk plusz életerőt, ha megölünk valakit. És ez is rossz. Inkább életerő lenne! És az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy van hátránya a játéknak, mégis olyan hangulata van a játéknak, amit imádok! Megmondom őszintén, hogy én azok közé tartozok, akik szeretik ezt a játékot! És a zenét bár nem Koji Kondo szerezte, mégis a legjobbak között van! Nyilván sokan ismeritek a Super Smash Bros. Melee-t, a közkedvelt Hyrule Temple zene is a Zelda II-ből való. Ez szól a Dungeonökben, amikből szám szerint 7 van. És hát tényleg megosztja a közönséget, és ahogy a világátlagot elnézem a nem tetszők vannak többen, mert a játék világátlaga 69-70% körül mozog. Valószínűleg a pontrendszernek köszönhetően. Nagy kár, mert egyébként tényleg nagyon hangulatos játék.