A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda: Twilight Princess. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda: Twilight Princess. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. június 7., szombat

Twilight Princess – Apró csalódások, és Koncert, Varázslat, Ragyogás

Nem feltétlen bántó jelleggel írtam a címet ilyenre, de tapasztalok olyan dolgokat a Twilight Princessben, melyek nagyon kiábrándítanak. Most ott tartok, hogy harmadszor vagyok farkas, és a hídnál álltam, amikor felgyújtották mindkét oldalát. Ott állnak a ládák, én azt hittem, hogy azok segítségével kell átügyeskedni magunkat a túloldalra. Tettem-vettem a ládákat, de csak nem akarta az igazamat. Aztán a sokadik elhalálozás után megkérdeztem V-ADit, hogy mi az Isten nyilát kell csinálni, mert már kezdtem ideges lenni, hogy semmi nem jó. Azonnal jön is a válasz, hogy ugorj le… Mi van? T_T Én ott szenvedek a ládákkal, már-már puzzle-ozok vele, és kiderült, hogy teljesen felesleges volt??? Le kell ugrani??? Nem is ez a probléma, mert nem ez az első hajmeresztő dolog a Zeldában, de mi az, hogy ugorjak le? Ez nem egy Zeldához méltó megoldás! Mert az, hogy ha így meg úgy rakom a ládákat, és akkor át tudom ugrani a hidat, az nagyon rendben van, de hogy ugorjak le… És nem ez az első eset a TP-ben. Volt egyszer, amikor a Kakariko Village-ben gyűjtöttem a könnycseppeket, és egy házba be kellett menni, de elkezdtek ide-oda rohangálni a láthatatlan bogarak, és felgyújtották a lakást. Én ott is azt hittem, hogy meg kell harapni őket, és akkor meg lehet állítani a tűzvészt, de menj ki a lakásból… Ez megfutamodás, hogy úgyis menthetetlen, hagyd ott az egészet. És ilyen a hídról leugrás is. És ez nagyon kiábrándító. Mert ez nem Zeldához méltó küldetés. De Zelda játékok nem arról híresek, hogy el kell menekülni, meg kell futamodni. Kezdek egyre jobban csalódni a játékban! Mert az, hogy a PH-ban volt olyan, hogy csukjam a DS-emet, az jó volt, mert abban volt ötlet, de ez így nem járja. Mindegy, a tanulság: Ha a TP-ben tűzeset van, onnan menekülni kell!

Más: Ismét egy kis offpost.

Tegnap megvettem a Nox: Ragyogás koncert DVD-t, és mit ne mondjak? A Nox rajongásom a százszorosára hágott eme fantasztikus koncert hatására!

A Ragyogás koncert tudné Debreceni állomásán készült ez a koncertfilm. Egyébként én is voltam, amikor itt voltak Békéscsabán, és valami hihetetlen! Akkora energia van az egész csapatban, és Szilvinek élőben akkora hangja van, hogy az valami csoda! Felejthetetlen élmény volt. És ma megvettem a Ragyogás koncert DVD-t, és újra átéltem azt a csodálatos élményt, amit az élő koncert adott. Egyszerűen ilyen nincs! Az a táncshow, Szilvi éneke, és a nagyszerű zenekar zenéje, és a tűz- és illiúziómutatványok annyira fantasztikusak voltak, hogy hihetetlen. Sok kiemelkedő jelenet van, de az egyik csúcspont számomra a “Hej Dunáról” c. dal. Ezt tekerőlanttal, hegedűvel, gitárral, dobbal, és a többivel előadni, ahhoz képest, ahogy az albumon hallható egyszerűen csoda! Ahhoz képest, ahogy az albumon mindenféle számítógépes zenével megcsinálták, itt meg élő hangszerrel… Ilyenkor jövök rá arra, hogy mekkora értéke van az élő hangszereknek!

Egyébként dupla DVD-s, az első DVD-n van rajta maga a koncert, és a másodikon az extrák, úgy, mnt videoklipek, werkfilmek, Nox interjúk, karaoke, és egy rakat kép. A videoklipeknek nagyon örülök mert mindegyik egytől egyig nagyon jó lett. A werkfilmek háttérzenéje meg annyira jó lett, meg az egész, ahogy mesélnek a turnéról, meg ahogy összeállítják a koncerttermet, olyan érzése van az embernek, mintha ő is a csapat tagja lenne. Nagyon ritkán találkozni ilyen minőségi DVD-vel. Ugyan 3000 forintba került, de az élmény, amit a koncertfilm és az extrák adtak, azok sokszorosan visszaadták a DVD értékét. Egy biztos: Amíg élek Nox fan leszek!

2008. június 4., szerda

Nintendo játékok LCD TV-n

Kipróbáltam ma délelőtt, hogy hogy mutatnak a Nintendo játékok a mai modern TV-ken. Illetve hát csak a mi saját TV-nken. Az én szobámban egy régebbi Samsung képcsöves TV van, még 1999. decemberében vettük. De a nappaliban már Samsung LCD TV van, azon még soha nem volt a Wii, de ma délelőtt megtört a rend, és odakötöttem ma. Egyrészt azért, hogy megnézzem, hogy mutatnak a Wii játékok LCD TV-n, másrészt meg van merevlemezes DVD felvevőnk, és csinálni akartam saját Gameplay videót. előbb a TV: Elsősorban hangban éreztem változást, sokkal szebb. A kép meg eléggé kockás. De ennek a SCART-kábel az oka. De senki ne gondolja azt, hogy élvezhetetlen. Nagyon is szép, csak pixeles a kép, de nem zavaró. Nem tudom, hogy a SCART-kábel mekkora felbontást tud adni. Azt hallottam, hogy a Wii komponens kábel tudja a legjobb felbontást. De igazság szerint így is azt mondom, hogy sokkal jobb LCD TV-n jatszani, a Twilight Princess is sokkal a szebb, és hangok is sokkal hatásosabbak. És ha már ott a Wii, akkor kipróbáltam 2 Virtual Console-os játékot is, a Zelda II-t és a Link to the Pastet. Kíváncsi voltam, hogy mi lenne, ha a régi gépeimet is rákötném. Ugyanis a Virtual Console-nak az a lényege (ha valaki nem tudná) hogy 100%-ig úgy jeleníti meg a játékokat, mintha a régi gépeket kötnéd a TV-re. És érdekes. Olyan hangokat hallok meg, amiket eddig még soha nem hallottam. A kép is sokkal szebb, telítettebbek a színek, erősebbek. Sokkal jobb így játszani. Szóval mindenképp új értelmet kap a játék LCD TV-n.

Ami a felvételt illeti, nem sikerült, és nem tudom, hogy miért nem, pedig a DVD felvevőhöz kötöttem a TV-t, és ott játszottam, de a TV csatornát vette fel, de hogy hol követhettem el a hibát…

Egyébként tervben van egy LCD TV a szobámban is. Nekem nem kell olyan hatalmas TV, egy olyan kb. 50-60 cm-es elég lenne. Van egy ilyesféle Samsung modell, 55 cm-es, és 69.999 forint. Nekem az bőven megfelelne.

2008. június 3., kedd

Tervek 2008 nyarára

Vannak is! Igyekszem a lehető legtöbb Zeldás cuccot beszerezni, és erre lesz is lehetőségem, mert július 25-én Angliába utazok, és egészen augusztus 20-áig ott leszek. Nővérem lakik kint, és megyünk hozzá látogatóba. Nagyon szeretem az Angliai konzolfelhozatalt. Ez a harmadik alkalom, hogy kimegyek hozzá, láttam már dolgokat. Londonban szinte minden egyes utcasarkon van valami konzolos üzlet. Kedvenc üzletem a Gamestation. Szinte ez az egyetlen egy országszerte elterjedt konzolos üzlet, mely retro játékokat is árusít, pl. NES, SNES, N64. Ugyanilyen nagyon jó üzlet a GAME, bár ahogy olvasom a magyarok véleményét, elég sok probléma van a szállítással. Sérült játékokat kapnak. Mondjuk én nem szállítani megyek oda, hanem vásárolni! ^^' Na jó, bocsi, ha egy kicsit beképzeltnek hangzott, de nagyon lelkes vagyok. Ez az első alkalom, hogy Zelda fanként teszem tiszteletemet a szigetországba, és bizony be fogok vásárolni rendesen! Olyan dolgokat szeretnék venni, melyeket itt nem lehet kapni. Mondjuk konzolos relikviák alig vannak nálunk. És hogy mik a tervek? Elsősorban szeretnék lecsapni egy Phantom Hourglassos alumínium DS tartóra, majd egy Phantom Hourglassos sima DS lite tartóra, de lehet, hogy megveszem a másik fajtát is. Ha valamit biztos megveszek, az a Twilight Princess Official Strategy Guide. Még aminek nagyon örülnék, az egy Phantom Hourglassos póló. Hát most így, ahogy szétnézek, nagyjából ennyi.

2008. június 2., hétfő

Bishounen jelenségek a Twilight Princess-ben

Az 576 fórum The Legend of Zelda topicjában többször is elemzgettük, hogy ki milyen nemű. Mielőtt rátérnék a lényegre, egy kis ismeretterjesztés:

A Bishounen japán fogalom, animékben alkalmazzák. A Shounen japán jelentés fiú, a bi meg ugye görög szó, kettő, kettős. Azokat az animekaraktereket hívják bishounennek, akik bár fiúk, de eléggé lányosan néznek ki. Erre számos példa van, és egyre elterjedtebb, mert a Japánok nagyon szeretik a Bishouneneket.

Néhány szereplőre szerintem simán rá lehet aggatni a Bishounen jelzőt, lássuk őket:

Colin

Róla aztán tényleg sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy milyen nemű, sokáig lánynak néztem, addig, amíg meg nem tudtam a valódi nevét. Azt hiszem a képe többet mond ezer szónál:

Talo és Malo

Talo és Malo testvérek. Van mellettük egy lány is, és róluk is azt hittem, hogy lányok. Bár a kisebb gyerek, Malo az fiúsabb, de szerintem nehezen mondaná meg bárki is róluk, hogy fiúk.

Talo

Malo

Hanch

Ordon falu egyik lakója. Bethnek az apja. Beth az a lány aki mindig Malóval és Talóval van. És Serának a férje. Serának van a boltja Ordon Village-ben, akinek a játék elején van a macskája és halat kell neki fogni. Hanch is egy nagyon érdekes jelenség.

Hát így röviden ezek jutottak eszembe. Mondjuk lehet, hogy ez teljességgel véletlen, és csak nekem tűnt fel? De az is lehet, hogy a játékkészítők tudatosan csináltak ilyenre egy pár karaktert, hogy ha már a grafikai megjelenítés nem lett olyan, mint a Wind Wakeré, legalább ennyivel engeszteljék ki a Japán Zelda fanokat.

2008. május 29., csütörtök

Kakariko Village

Ahogy olvasom Stinger blogját, a Metroid Galaxy Guide-ot, és látom, hogy mekkora, mármár enciklopédikus tudása van a Metroid játékokról, ez engem is arra ösztökél, hogy én is kezdjek el egy ilyet csak Zelda játékokról. Kezdetnek össze is állítottam egy rövidke kis esszét Hyrule földjének egyik legfontosabb helységéről, Kakariko Village-ről.

Alapvető információk:

Kakariko Village-et a legenda szerint Impa alapította, mely a Sheikah-ok otthona lett, akik a királyi család szolgálói. Így lett Impa Zelda dadája. Maga a falu mezőgazdasági, szinte az összes lakos tart otthon tyúkot, és nagyon sok a földműves. A lakosok szorgosságának köszönhetően egy nagyon virágzó falu, az emberek jól élnek. És sajnos pont emiatt a tolvajok kedvelt "találkahelye" lett a falu, gyakran járnak ide rabolni. Négy játékban van benne Kakariko Village: A Link to the Past, Ocarina of Time, Four Swords Adventures és Twilight Princess. Most pedig lássuk játékonként, hogy mi a jellemző a falura:

A Link to the Past

Ebben a játékban Kakariko Village Hyrule földjének nyugati részén helyezkedik el, északról a Lost Woods, délről a Desert of Mystery és keletről a Hyrule Castle határolja. A falu otthona Sarasrahla idős bölcsnek. A játék elején azért jön Link a faluba, hogy megtudja a bölcstől, hogy hogyan szabadíthatja ki Zelda hercegnőt, és a többi bölcset, viszont igen nagy meglepetés fogadja. Lépten nyomon saját magát látja a közözési plakátokon. Ugyanis a falusiak szentül meg vannak győződve arról, hogy egy Linknek nagyon hasonló alak rabolta el Zelda Hercegnőt (Innen vették a Super Mario Sunshine c. játék történetének alapját). Akárki, aki meglátja Linket, szól az őröknek, hogy végezzenek szegény hősünkkel. Viszont a falusiak nem tudják, hogy ezek az őrök Ganonnak dolgoznak, és hogy egyszer uralma alá fogja venni Kakariko Village-et. Persze nem mindenki gondolja Linkről, hogy ő a bűnös, vannak olyanok, akik megbíznak benne, többek között Sarasrahla felesége, aki közli velünk, hogy férjura nincs a faluban. Hyrule földjének keleti részén levő Eastern Palace (a játékban az 1. Dungeon) környékén vár minket. A faluban vár ránk egy pár szórakoztató mellékküldetés, melyekért negyedszíveket lehet kapni. Valamint megtalálhatóak itt többek között üzletek, van egy vendéglő, valamint egy könyvtár. A könyvtárban van a híres Mudora könyv, mely segít értelmezni a régi Hyliai írást.

A képen a Link to the Past Hyrule térképe látható. A pirossal bekeretezett rész a Kakariko Village.

Kakariko Village a sötét világban

A falu teljesen ki van fosztva, és romokban hever. És átvette az uralmat Blind a tolvajok fejedelme, akinek otthona a "Thieves hideout" ami egyébként a 8. Dungeon a játékban. Itt Blind egy bölcsnek adja ki magát, akit bebörtönöztek. Amikor meglátja a fényt, megtörik a varázslat, és megjelenik a valódi alakja. Ha legyőzzünk őt, akkor eltűnnek a tolvajok a faluból. De a végső békét csak Ganon megölése után nyeri el a falu.

A képen a sötét világ látható, pirossal bekeretezve a Kakariko Village

Ocarina of Time

Panorámakép az Ocarina of Time-os Kakariko Village-ről.

Ebben a játékban Kakariko Village Hyrule földjének északkeleti részén található, délről a Zora's River, valamint nyugatról Hyrule Castle határolja, a Death Mountain lábánál helyezkedik el. A faluban immáron nemcsak földművesek élnek, hanem építészek is, akik meg akarják építeni a falu legnagyobb építményét, a szélmalmot. A legenda szerint régen nagyon sokat fosztogatták a Gerudo tolvajok a falut, de Impa kiutasította őket, és megfenyegette őket, hogy nagyon megbánják, ha visszatérnek, azóta béke honol a faluban. A falunak egyébként van már egy szélmalma, mely a legjelentősebb látványosság. Ez a szélmalom vezeti el a kútból a vizet a falu lakosainak. A legenda szerint Impa a kút legmélyébe zárt el egy szörnyet, Dead Handet, akinek hat karja van, és azzal fojtja meg Linket. A lényeg az, hogy Link amikor felnőttkorában megtanulja a Vihar dalát (Song of Storms) és amikor visszamegy gyerekkorába, és ha a kút előtt eljátsza a dalt, akkor a kút teljesen kiszárad. Ekkor a kútba beleugorva meg lehet ölni Dead Handet, aki sokszor akadályozza a falu vízellátását. Egy másik legenda szerint, a falu egyszer tele volt láthatatlan ellenségekkel, melyek megkeserítették a falu életét. Egy bölcsnek voltak olyan sejtései, hogy olyan ellenségek vannak szabadlábon, melyeket szabad szem nem lát. Ezért találta fel az Igazság Lencséjét, mellyel látta őket, és sikerült kivégeznie őket.

Kakariko Village hét évvel később

Kakariko Village, amikor Bongo Bongo felgyújtja.

Mivel Kakariko Village-et nem érte el azonnal a végzete, ezért a piacról ideköltöztek az üzletek, és a különböző bazárok. Amikor a Lon Lon Ranchon Ganondorf kinevezte az akkori alkalmazottat Ingót tulajdonosnak, akkor Ingo elüldözte az akkori tulajdonost Talont, méghozzá Kakariko Village-be. Egyébként azért adta át Ganondorf Ingónak a hatalmat, mert Ingo odaígérte neki a legjobb lovat, Eponát. Viszont Kakariko Village lakosai sem lélegezhettek fel sokáig, mert csakhamar elérte őket a végzet! Valami titokzatos erő szabadult fel, és az egész falu a tűz martaléka lett. A Fantom árnyék szörny, Bongo Bongo tette volt. Akit a falusiak azért nem láthattak, mert csak az Igazság Lencséjével látható. Aztán a temetőben levő Shadow Temple-be zárta el Impát, hogy ne tudja megakadályozni szörnyű tettében. Itt küzdünk meg Bongo Bongóval. És bár Impát megmentjük, de azzal, hogy rommá égett a falu, összeomlott egy olyan álma, hogy várost csinál a faluból.

Four Swords Adventures

Ebben a játékban nincs sok információ a faluról. Valószínűleg A Link to the Past és az Ocarina of Time történetének egy elegye valósul meg itt. A falu tele van tolvajokkal, és minden rommá ég. Bár itt a játék szerint Dark Link gyújtotta fel a falut.

Twilight Princess

Faron Woods után található a falu. Ebben a játékban is elég mostoha sorsra jutott. Amikor az alkony elborítja a falvat, az összes lakos meghal, az Árnyékszörnyek kezei által. Három ember élte túl a támadást, Renado, a falu sámánja, valamint a lánya Luda és Barnes, aki a Bomba üzlet tulajdonosa. A faluból egyenes út vezet a Death Mountainba, mely a Goronok lakhelye.

Kakariko Village a Twilight Princessben. Hátul láthatató a Death Mountain.

Hát nagyjából ennyi. Remélem, elnyerte a tetszéseteket.

2008. május 17., szombat

Twilight Princess – Kész a Goron Mines!

Tetszett ez a Dungeon. Tele volt jó ötlettel, a fizika törvényeit alkalmazva. Csak az a Krokodil nem tetszett, akinek a farkát kellett megsebezni! Ugyanis a direkt a platform szélén áll, hogy én csak azért is beleügyeskedjem magam a lávába! És az nagyon nem jött jól az én beleélős lelki világomnak hallani, ahogy rotyog a láva, miközben Link benne van T_T De aztán tetszett ez a falon mászás elv, meg az az óriás mágnes, mely vonzotta a vascipőt. Nekem sem sikerült azonnal kitapasztalni, hogy mi hol merre van, de utólag mindig sikerült, csak már egy kicsit sok volt a falon mászásból! És már a plafonon is a krokodil? 🤔 Esküszöm, ha még egyszer a falon kell másznom, én másnapra megtanulok pókhálót szőni! 😅 A főellenség meg? … Nagyobb a füstje, mint a lángja! És itt most szinte szó szerint kell érteni! Ugyanis Fyrus nem más, mint egy lángoló szörny. És nagyjából úgy kell megölni, hogy a a 2 szeme között fényt kell nyíllal megcélozni, ekkor megbolondul, elkezd össze-vissza járkálni. Ekkor meg kell ragadni a láncot (vascipőt felvenni) és addig húzni hátra, amíg el nem esik. Ekkor jól megkardozni a nyíllal megsebzett részt. De most gondolkodom azon, hogy lehet, hogy itt se fontos használni a nyilat? Mert ez a Fyrus eléggé könnyen szem elől veszít minket, inkább azért kell, hogy nem tudjon támadni. Mert amikor megbénul, akkor nem tud támadni. Amikor meghal, akkor derül ki, hogy egy elátkozott Goron volt. Hogy mi rossz fát tett a tűzre, azt már nem tudom. Aztán itt mentettem.

Más: Zelda film készülget állítólag. Közismert az az IGN-es videó, melyet április 1-jén mutattak be, hogy megvicceljék a rajongókat. No most ez a YouTube-os videó esküszik rá, hogy nem hamis, és tényleg készül ilyen videó. Én már egy szavukat sem hiszem! Előbb lássam a moziműsorban! Különben is. Miért pont 22 évvel a játék megjelenése után jut eszükbe filmet készíteni? Az Ocarina of Time idejében kellett volna! Szóval továbbra sem hiszem el, és nem is fogom. De a linket azért berakom:

2008. május 15., csütörtök

Twilight Princess – Többfunkciós Goronok

Ma délelőtt ismét nekiláttam a játéknak. Meglepett, hogy amikor először harcoltam a vaddisznós rablókkal (nem tudom, hogy hívják őket) előszörre hogy megszenvedtem velük, és most másodjára milyen könnyedén ment. Az volt a baj elsőre, hogy túl sokáig foglalkoztam a rabló segédeivel. Most csak annyi, hogy megforgattam a kardot, miközben üldöztem a főnököt, ők meg jól leestek. Aztán meg egy nagyon szűk hídon kellett lelökni a főnököt. Hát nem volt könnyű rájönni a módjára, de végül sikerült, hogy meg lehet bolondítani. Kétszeres megsebzéssel adta fel. De ez se egészen normális dolog, mert olyan későn mutatja meg, hogy mit kell csinálni, hogy nincs időm felfogni! Így csak darabonként vettem az adást. Legalább hatszor lezuhantam. Mindegy, végülis visszakaptuk Colint. Csak hát elvesztette az eszméletét. Most azt nem tudom, hogy most csak naygon rosszul van, vagy meg is halt? Milyen játék ez már, hogy meghal egy pozitív ember? Majd meglátom mi lesz vele. Most felmentem a Death Mountainba. Az a Goron is elég bolond, aki ott “vár” a bejáratnál. Elég érdekes, mert úgy voltam vele, hogy minél hamarabb megnyomom az A-Gombot, annál nagyobb az esélyem, hogy én győzedelmeskedek, de kiderült, hogy csak akkor kell azt megnyomni, amikor mutatja a gép. “Imádom” a játékot! T_T De aztán elég érdekes volt, mert találkoztam a hegy tetején is velük. Látom, szeretnek verekedni. Hejj, nem ismerik azt a mondást, hogy többet ésszel, mint erővel! 😅 Szinte az összes ütésüket kivédtem, ők meg nem értették, hogy mi van. Aztán rájöttem, hogy meg lehet kardozni őket, de nem értettem a jelentősségét, csak akkor, amikor véletlen rámásztam az egyikre. Akkor láttam, hogy amikor kibújik, akkor tudok nagyot ugrani. Így jutottam fel a hegy tetejére, ahol a főnök volt. Kihívott minket az szumó mérkőzésre. Érdekes, szerintem reálisan mutatja be a TP a szumó minden csínját-bínját. És így azt kell mondanom, hogy tetszik a sportág. Csak azt nem értem, hogy miért kell ehhez legalább 150 kg-nak, vagy mittudomén mennyinek lenni? Soványan is lehet jól szumózni, lásd Linket. És tök vicces volt rájönni, hogy nemcsak azon múlik, hogy ki nyer, hogy ki tudja lelökni a másikat hamarabb, hanem hogy mennyire tudja kicselezni, és oldalra fordulni, amikor elkapna mindet. Így a Goron lába alól kicsúszott a talaj, és végül én győztem. És beengedtek a 2. Dungeon színhelyére, a Goron Mines-ba. Csak megismerkedtem ezzel, mert utána mentenem kellett. De így tetszik, amit láttam. Szerintem még ma megcsinálom. De félek, hogy utána megint farkas leszek! T_T

2008. május 6., kedd

Twilight Princess értékelése

Manapság nemigen Zeldáztam, egy kicsit összesűrűsödtek a családi dolgok, így nemigen volt időm játszani, de ma nekiülök a TP elé. Meg a Phantom Hourglasst is szeretném folytatni, csak elakadtam egy helyen, az Isle of Gustban (ahol mindig orkánerejű szél fúj) egy helyen nem tudok továbbmenni, de gyanítom, hogy a szél segítségével kell továbbmenni, majd még utánanézek. Amúgy is rég vettem elő a DS lite-omat. 😅

De most értékelői szemmel szerenték foglalkozni a TP-vel, mert azt tapasztalom, hogy ez is legalább annyira megosztja a közönséget, mint anno a Zelda II. A “problémát” sokan abban látják, hogy akkorát akartak durrantani a TP-vel, mint a OoT-vel, ezért sok elemet átvettek az OoT-ből. Elég olyan egyszerű dolgokra gondolni, minta 2 TP-s Dungeon neve, mit a Forest Temple és a Water Temple. Ugye, hogy ismerősek az OoT-ből? Bár merész fogásnak tartom pont a Water Temple nevet átvenni, mert azt nemcsak én tartom nehéznek. Meg a sok videón is látszik, hogy nagyon hatásosra akarták tenni a játékot, ezzel nincs is semmi baj, mert tényleg az, csak ezt sokan erőltetettnek tartják. A Japán Famitsu videojáték-újság véleményére sokat adok, mert néha, amit olvasok angolra fordított cikkjeiket, látszik, hogy szakemberek foglalkoznak a játékokkal. Meg a 40 pontos pontozásuk is nagyon tetszik. Ha jól tudom, 1987 óta léteznek, azóta 7, vagy 8 játék kapott 40/40 pontot, az első volt 1998-ban az Ocarina of Time. Képzelem, mekkora hírverése lehet, hogy megvan az első 40/40 pontos játék!!! XD A Twilight Princess “csak” 38/40-et kapott, és a világ legjobb játékainak listáján a 35. helyen van. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a Famitsu is erőltetettnek tartja a játékot, de más oka is van annak, hogy nem kapott 40 pontot. Ugyanis még egy Zelda játék kapott 40/40 pontot, ez pedig a The Wind Waker. Aki egy kicsit is jártas a Japán dolgokban, az szerintem mindent ért. A Japánok jobban szeretik a Wind Wakert, az Amerikaiaknak meg a Twilight Princess jön be jobban. Hogy mi ennek az oka? A japánok jobban szeretik a rajzfilmszerű grafikát, de ez a rajzfilm-imádat náluk szinte mindenhol jelen van, elég csak az animékre, mangákra gondolni. Meg nagyon szeretik az aranyos, kawaii dolgokat, és nagyon tetszik nekik, ahogy Toon Link meg van rajzolva, ezért jön be nekik jobban a WW.

A Twilight Princess meg túlzottan életszagú lett. Pedig szerintem nagyon jó lett. Midna is az idők múlásával egyre jobban megkedvelt minket. Eleinte eléggé bunkó volt velünk (ezt így vegyétek szó szerint) de mostanra nagyon barátságos lett, és megkedvelt minket. Most pedig lássunk egy rövid értékelést. Úgy fogom osztályozni, mint az ősrégi 576 KByte újságokban, tehát még a részpontokat is százalékban adom meg. És bejön +1 pont, a “kihívás”. Ez benne volt a régi 576 KByte-okban. Itt a harcrendszert értékelték, meg hogy mennyire élvezetesek a harcok. Hát akkor lássuk:

Twilight Princess Wii GC
Grafika 88% 99%
Játszhatóság 97% 92%
Kihívás 98% 93%
Szavatosság 99% 100%
Zene / hang 96% 96%
Hangulat 98% 92%
Összhatás 96% 96%

Hát én így gondolkodom a játékról. Wiin tényleg sokkal jobb játszani. Ha esetleg valaki meglepődne a nagyobb különbségeken az azért van, mert bár ugyanaz a 2 játék, de a két konzolon mégis más az értéke. Ugyanaz a grafika GC-n tökéletes, de a Wii ennél többet tud. Mondjuk köztudott, hogy GC-re tervezték eleinte a játékot. De Wiin sokkal hangulatosabb a játék. A mozgásérzékelés tényleg nagyobb játékélményt ad, mert ha ugyanúgy mozgatom a Wiimote-ot, ahogy Link a kardot, akkor tényleg olyan érzést ad, mintha része lennék a játéknak. Wiin sokkal jobb játszani, de GC tulajoknak sincs okuk búsulni, mert GC-re a TP limitált példányszámban készült, és tudtom szerint el is adták az összeset, másfél millió példányt. És ha találunk az eBayen, GC verziót, azt is 50 fontért adják (kb. 16-20000 ft) szóval becsüljék meg, mert nagy ritkaság! A másik, ami a GC verzió mellett szól, hogy ugye köztudott, hogy a Wii verzió tükörképe a GC verziónak. És a GC-s az eredeti! Ennek az az oka, hogy Link balkezes (ha megfigyelitek a játékokban, a bal kezében tartja a kardot, meg az egyéb tárgyait) és a Wii tulajok nagy része feltehetően jobb kezes (mint pl. én is ^^’) ezért kellett megtükrözni a játékot, hogy a jobb kezünkben foghassuk meg a kardot. Hát akkor Link kénytelen lesz megtanulni jobb kézzel írni. 😅

2008. május 1., csütörtök

Twilight Princess fejlemények

Voltak problémáim a TP-vel még amikor farkas voltam. Amikor be kellett gyűjteni a láthatatlan könnyeket, akkor volt az a három árnyék. És hirtelen nem tudtam, hogy megölni őket, mert tudni kell róluk, hogy amikor kettő meghal, akkor a harmadik mindig újraéleszti őket. A Zelda játékoknak nemcsak a logikai feladatok a védjegyeik, hanem az is, hogy minden ellenfélnek vannak erősségeik, és gyenge pontjaik. És a gyenge pontjaikat kell megtalálni. Ezeknek az árnyékoknak az összetartozás, az egység az erősségük. Viszont két részre oszlanak. Először azt kell megölni, amelyik egyedül van, aztán a másik kettő köré olyan kört kell képezni, és az önmagában megsebzi őket, és ha megszünetjük a kört, akkor a másik kettő egyszerre hal meg. Mindez szép és jó, de ezt nem tudtam. Azt tudtam, hogy van a kör, de hogy az sebzi is őket, arra nem gondoltam volna. A másik meg az, hogy ahány embert megkérdeztem, annyiféle módon mondták el, hogyan kell egyszerre két árnyékot megölni. Az egyik azt mondta, hogy a kör képzése után támadni kell. A másik meg azt, hogy elég csak a kört képezni, a harmadik meg azt, hogy meg is kell szüntetni a kört! Gyakrolatilg a létező összes verzióval el voltam látva -_-‘ Na mindegy, végülis az a lényeg, hogy végül meglett az összes könnycsepp, így megszűnt a sötétség a vidéken. Aztán bementem a Forest Temple-ben, amit ezzel az erővel ki is végeztem. Marha könnyű Dungeon volt! Csak a szélbumerángot kell megszerezni, aztán onnstól kezdve sima ügy! A főellenséget (Diababa) meg egy kis logikával könnyű volt kivégezni. Na hiszen, ez még csak az első Dungeon volt, és még van nyolc!

2008. április 28., hétfő

Twilight Princess – Wolf Link

Sikerült túljutnom azon a részen, ahol GC-n félbehagytam, méghozzá ott, ahol először harcoltam három árnyékkal egyszerre. Jó volt másodjára is Hyrule Castle-ben járni, bár Midna nem valami kedves. Eléggé távolságtartó és lekezelő a viselkedése. Annyira nem volt nekem könnyű a kastélyban, mert sokszor meghaltam, amikor rámtámadtak ott a kis árnyékok, akkor beleestem a vízbe. És onnan egyrészt nagyon nehéz támadni, másrészt meg kimászni is nehéz, amikor állandóan támadnak, és az a 3 szív könnyen elvész. De végül kijutottam a kastélyból. Aztán a faluban megszerezni a kardot és a pajzsot. Tök jó volt beszélgetni a kutyával, a macskával és a tyúkkal. 😅 Aztán visszamentem a Faron Woodsba, itt harcoltam először a három árnyékkal, itt hagytam abba GC-n. Érdekes, egyébként GC-n eléggé megszenvedtem ezekkel a nagy árnyékokkal, itt meg tök könnyen ment. Nem tudom, hogy most vagy meg van nehezítve a GC verzió, vagy én nem csináltam ott valamit jól (inkább ez a sanszos). Aztán elkezdtem gyűjtögetni a láthatatlan könnyeket. Mindig volt itt valami kisebb elakadás, de alapos szétnézés után mindig rájöttem a titok nyitjára. És itt mentettem, ahol másodjára harcoltam a három nagy árnyékkal. Nem tudom, hogy mi lehet a hiba, de itt mindig meghaltam, pedig ugyanúgy kivégeztem őket, de az volt a furcsa, hogy miután kettő meghalt, azok ketten újjáéledtek. Aztán a B gomb nyomva tartásával probáltam védőburkot képezve magam körül menekülni, de az egyik árnyék valahogy behatolt a védőburokba és elvette az egy szívemet. Szerintem majd holnap folytatom, akkor megpróbálok rájönni arra, hogy mit hibázhattam el. Pedig már csak két láthatatlan könnycsepp hiányzik. Aztán megszűnik a alkony, és tippem szerint visszakapom az eredeti alakomat.

2008. április 21., hétfő

A Twilight Princess kezdete

Elkezdtem a Twilight Princesst. Iszonyatosan élvezetes Wii játszani. Sokkal-sokkal jobb, mint GC-n. Az irányítás is könnyebb lett, meg az egész hangulat másabb Wiin. Annyira jó játszani, hogy nem is tudom szavakba önteni. Ugyan még csak 00:44 a mentésidőm, de ez is nagyon jó volt. Miből is állt ez a háromnegyed óra?

  1. Epona megszerzése az erdőben.
  2. A körszarvú szarvasok karámba terelése.
  3. A sas segítségével elvenni a majomtól a mózeskosarat.
  4. Horgászni a macskának halat.
  5. Megszerezni az első üveget.

A horgászással elvesződtem egy olyan 10 percet, mert mindig azt csináltam, hogy amikor megvolt, hogy “Fish on” akkor csak kirántottam a Wiimote-ot, de nem tartottam fent. Aztán végül rájöttem a titok nyitjára, és jóllakott a cica.

Majd lehet, hogy később folytatom, mert leírhatatlan hangulata van a játéknak!

Bőséges nap

Ez a mai nap nagyon jó volt. Még a múlt hét hétfőn kiküldte postán Kriszti196 egy neki nem kelendő Wii játékot, a Sonic and the Secret Ringset. Nekem nem jött be alapból, mivel nem vagyok Sonicos. Ezért elhatároztam, hogy ma elmegyek a Game Parkba, és megpróbálom becserélni Twilight Princessre. Megkértem a Szabolcsot, hogy kérdezze meg nekem a cserét. Azt mondta, hogy cserélik, és csak a cseredíjat kell fizetni. Csodálatos! El is mentem! És be is cserélték minden további nélkül! És benne is volt minden! Annyira örülök neki, hogy le sem tudom írni! És ez még nem minden! Vásároltam még Wii Zappert Link’s Crossbow Traininggel. Nagyon jó játék! Igényes spinoff. Én a következőképp értékeltem:

Grafika: Jó
Játszhatóság: Kiváló
Szavatosság: Jó
Zene/Hang: Kiváló
Hangulat: Kiváló

+ Igényes és szórakoztató spinoff
– TP szintjén van a grafika, fejleszthették volna

9 pont

Tényleg nagyon jó játék, megérte a pénzét.

Ocarina of Time:
Közben a Shadow Temple-lel is végeztem. Ez sokkal szórakoztatóbb volt. Szerettem az “Itt a piros, hol a piros?” Alapú dungeont. Az a lényege, hogy ezelőtt a Dungeon előtt vissza kellett menni gyerekbe, és be kell menni a Kakariko Village-be a kiszáradt kútba, és meg kell szerezni az “igazság lencséjét”. Ugyanis a Shadow Temple tele van láthatatlan szakadékkal, melyeket csak az Igazság Lencséjével láthatunk meg. Ráadásul a főellenséghez is elengedhetetlen! Amivel azért rendesen megszenvedtem. Kiderült, hogy nem is én voltam a béna, hanem az 576 Konzolos végigjátszást értettem félre. Mert azt silabizáltam ki, hogy előbb a kezeket kell megsemmisíteni. De utólag tudom meg, hogy előbb a két kezet kell megnyilazni, majd elővenni az Igazság Lencséjét, ekkor jelenik meg Bongo Bongo, és a szemét kell megnyilazni. Ekkor kifekszik, és karddal osztani. Hát így könnyű. Úgyhogy kivégezve. Aztán elmentem Gerudo Valley-be. Azt tudtam, hogy mivel tolvajok lakta vidék, ezért nem valami kellemes fogadtatásban lesz részem, de hogy börtönbe zárnak? -_- Hát köszönöm szépen! -_- Aztán a börtönből kellett megszabadulni (legalább annyi eszük lett volna a Gerudóknak, hogy elveszik a cuccaimat, ha már tolvajok -_-), onnan a Gerudo Fortressben kellett kiszabadítani a négy építészt, akik építik a hidat Gerudo Valley-be, amit a Gerudók romboltak le azzal az indokkal, hogy hozzájuk ne jöjjön senki! Ha kiszabadítjuk a négy építészt, aztán jön Spirit Temple. Ami nálam az utolsó a Ganon’s Tower előtt. Úgyhogy mindjárt vége. Egy biztos. Megvan a Twilight Princess, nem lesz szükség dobókockára. 😅

2008. április 12., szombat

Az utóbbi 3 hónap

Most arról írok hogyan jutottam el 2008. január 25-étől máig. Úgy voltam vele, hogy az első post szóljon a régmúltról, ez meg a közelmúltról. Összegzem, hogy mi történt az utóbbi 3 hónapban, mióta aktív Zeldás vagyok. Tehát kezdtem a Link to the Pasttel. Furcsa, de akkor hajnali 4.45 táján, amikor végül elmentettem az LttP-t, és kikapcsoltam az SNES-t, valami akkora lelki töltést kaptam, mint régen, az SNES-es korszakban. Az a helyzet, hogy nagyon kiábrándult voltam. Mert 2005. májusában megvettem a GC-t, és jött rá a (számomra) frusztrálóan nehéz Super Mario Sunshine és a közepes sznvonalú Mario spinoffok (Kart, Partyk), és annyira kiábrándítóak voltak számomra, hogy hosszabb távon felhagytam a konzolozással. Volt, hogy fél évig be se kapcsoltam a GC-t. És még a DS-sel se játszottam olyan sokat, pedig már az is megvolt. Aztán néha elő-elő vettem a GC-t, de soha nem játszottam vele sokat. Csak ekkor, 2008. január végén eszméltem arra rá, hogy vannak még kiaknázatlan csodái a Nintendónak. Úgyhogy nagyon belemerültem a LttP-be. Nem sokkal utána láttam, hogy van a Media Marktban egy GBA-s Link to the Past. Igaz 9990 ft volt a játék, de vehetjük úgy, hogy eladtam a 3000 forintos LttP-t, azzal vezeklek érte, hogy 9990 forintért veszem meg másodjára. 2008. február 14-én gyűjt össze rá a pénz, és megvettem a játékot. Fóliás volt, tehát minden benne volt. Aztán február 22-én sikerült SNES-en legyőzni Ganont. Még most sem hiszem el, hogy sikerült. Az utolsó utáni varázserőket használtam el, amikor belelőttem Ganonba a nyilat, és meghal. Ha akkor meg halt volna meg, nem sikerült volna. Teljesen kifogytam a varázserőkből. Ami ugye elengedhetetlen a lámpa meggyújtásához. Amikor először vittem végig a LttP-t, pontosan 390× haltam meg. 17 szívem volt a végére, 3 üvegem, és hiányzott még egy pár fegyver. De így sikeredett. Aztán másodjára GBA-n vittem végig. Itt már jobban tudtam, hogy mi hol van, és hogy mit kell csinálni, valamivel könnyebb is volt a játék, de még így is 175× haltam meg a végére. Aztán harmadjára is elővettem a játékot, méghozzá Wiin, Virtual Console-on. Itt már tökéletesen tudtam, hogy mi hol merre hány méter, így igyekeztem az összes fegyvert a lehető legkorábban megszerezni, a kardomat minél hamarabb, a maximális 4-es szintre hozni. Így már sokkal könnyebb volt a játék, és a végelszámolásban is csak 30 halál volt írható a számlámra, és a fegyvertáram már teljes volt, és megvolt mind a négy üveg. Viszont továbbra is 17 szívem volt, de igyekeztem minél hamarabb feltölteni magam, pláne a Palace of Darkness és a Skull Woods előtt, mert ezek a legnehezebbek számomra. Egyébként nagy lehetőségek tárultak elém, amikor megvettem a Wiit, mert ott volt Virtual Console-on ugye az első 4 asztali konzolos Zelda. Vettem egy 2000 forintos Wii pont kártyát, és le is töltöttem mind a 4-et. Így vittem végig harmadjára a LttP-t. Valamint így jutottam hozzá az első 2 Zeldához és az Ocarina of Time-hoz. Az OoT-re nagyon kíváncsi voltam, hogy miért tartják a világ legjobb játékának. Egy pillanatra sem vontam kétségbe, de magam akartam látni. És láttam is! Hogy miért annyira jó? Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A hatalmas táj, a gyönyörű zene, az összetett Dungeonök, a valós emberi érzelmek, és kapcsolatok. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy méltán érdemelje ki a világ legjobb játéka címet. Az OoT-ről most egyenlőre ennyit, majd részletesebben írok róla a közeljövőben, mert most ezzel játszok aktívan. Most, hogy benőtt a fejem lágya, várható volt, hogy nem fogom hülyeségnek tartani az első Zeldát. Tettem is egy kósza próbát vele. NAGYON sokat segít a GameFaqs overworld mapje: http://www.gamefaqs.com/console/nes/file/563433/12694 Ez az összes titkot tartalmazza. Nagyon jó látni, hogy 1986-ban is igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a NES-ből. Itt most az 5. Dungeonban tartok, de ez most pihenni fog egy darabig. Egyébként, hogy sok Zeldás a legkevésbé jónak a Zelda II: The Adventure of Linket tartja. Engem már az első pár percben is annyira megfogott, hogy hihetetlen. Valami akkora hangulatot áraszt magából, hogy nem lehet szavakba önteni. Kiemelkedően jó zenéje van a játéknak, és valahogy az egész annyira egyben van, hogy hihetetlen. Csak kegyetlen nehéz! Érdekes, hogy nem annyira nehéz, mint a Super Mario Sunshine, de a Zelda II-ben megvan az a hajtóerő, ami arra sarkall, hogy igen, folytassam! De nagyon nehezen sikerült megcsinálni az 1. Dungeont. Három óra kellett hozzá, mire végleg kinyírom a lovat. Aztán most ott tartok, hogy a 2. Dungeonnak valahol az eleje. De itt már annyira nehéz, hog térképről eljutni oda se könnyű. Aki még nem játszott ezzel a játékkal, annak elmondanám, hogy itt úgy van, hogy a térképen néha megjelennek ilyen mozgó ellenfelek, azok kicsinyített változata. Ha azokkal összetalálkozol, akkor oldalnézetből mutatja felnagyítva azt a helyet, ahol most vagy. És ott vannak ellenfelek, akiket meg lehet ölni. De nem kötelező, mert ki lehet menni a pályáról. De sokszor elengedhetetlen, hogy megtegyük, mert nem engednek tovább. Végül eljutok a 2. Dungeonig, de csak egy életem marad. Itt az életek számlálása sem szokványos. Úgy van, hogy kapsz három életet, és utadra bocsájtanak. Ha elveszted mind a három életedet, akkor nem ám a Dungeon elejéről kezded, hanem ahonnan elindultál 3 élettel. Kezdheted megint! És mire ismét eljutottam a 2. Dungeon színhelyéig megintcsak egy életem marad. Ezért ez a legnehezebb Zelda játék. De a hangulata és a zenéje nagyon ott van! Aztán még február elején vasárnap elmentem V-ADival bagszihoz, hogy kipróbáljam a Wind Wakert és a Twilight Princesst (GC verzió). A Twilight Princessbe annyira nem merültem bele, de a WW-be igen. És, hogy mennyire beleéltem magam a történetbe, az se semmi! Amikor Linkkel megmentettem Tetrát, és jött a sas, hogy elrabolta Link húgát, és ahogy Link utánamegy… Annyira beleéltem magam a történetbe, hogy én is utánanyújtottam a karomat, hogy utánamegyek! Megmentem! Bagsziék meg már összenéztek, hogy ez azért már a másik véglet… Mert az jó, hogy megszerettem a Zelda játékokat, de ennyire? Aztán elkértem a V-ADitól mindkét Zeldát. Ő eredetileg csak a WW-t akarta odaadni nekem, de én annyira könyörögtem neki, hogy adja oda mindkettőt, hogy kishíján letérdeltem elé. Épp MSN-ezett az egyik helybéli barátjával, Zsanival, és nemigen értettek szót egymással. Nem úgy, hogy veszekedtek, hanem a Zsani az csinálta az Orosházi Gyerekkönyvtár honlapját. És azt hiszem, hogy Joomlás volt az oldal, de erre nem mernék megesküdni, és a Zsaninak még nem volt dolga ilyen jellegű honlapkészítéssel, és nagyon sokat bénázott. De nem is ez volt a V-ADinak a problémája, hanem az, hogy szerinte a Zsani nagyon értetlenül fogalmazta meg, hogy mi a baja. És lehetetlenségnek tartotta megfejteni, hogy mit akar. Ezért egy olyan próba elé állított, hogy ha megfejtem, hogy mit akar a Zsani, akkor odaadja mindkét Zeldát. Elolvastam a Zsani mondásait, és elemeztem a V-ADinak. Aztán így segített a Zsaninak, akinek sikerült megoldani a problémáját. A V-ADi kénytelen volt rájönni, hogy sikerült a próbatétel, így odaadta mindkét Zeldát. :-P A Wind Wakert elég sokáig vittem, megvan 2 gyöngy, most mennék a barlangba a harmadikért. De majd később. A TP-ben nem jutottam valami messzire. Odáig, hogy farkasként kijutottam a Hyrule Castle-ből, és megharcoltam azzal az elektromos szörnnyel. De most az van, hogy amikor harmadjára végigvittem a LttP-t, akkor úgy döntöttem hogy mostantól kezdve ráállok az egyik Zeldára, és csak azzal játszok, és azt viszem végig. Mivel 5 Zelda volt félbehagyva, ezért dobókockával dobtam ki, hogy melyik legyen az, amelyiket végigviszem. Meg is volt mindegyiknek a száma: 1. The Legend of Zelda, 2. Zelda II: The Adventure of Link, 3: The Legend of Zelda: Ocarina of Time, 4: The Legend of Zelda: The Wind Waker, 5: The Legend of Zelda: Twilight Princess, 6: Final Fantasy 4 Advance. És a hármast dobtam ki. Úgyhogy Ocarina of Time. Ja, és még nem beszéltem a Phantom Hourglassról. Ugyanis időközben ezt a fantasztikus játékot is megvettem! Nagyon jó, hihetetlen látni, hogy 2007-ben, 21 év után is tudnak újdonságot belevinni egy Zelda játékba. Itt a Molida Islandben járok, de most ez is szünetel egy darabig. Kronológiailag egy kicsit összekutyultam, de remélem, hogy így is követkető volt. ^^' Az elkövetkezndő pár hétben csak és kizárólag Ocarina of Time!

(Importálva a The Legend of Zelda blogból.)

The Legend of Zelda – A múlt

Igazság szerint csak alig pár hónapja vagyok Zelda fan. 2008. január 25-e óta játszok aktívan. Persze a Zeldákat hallomásból már jóval régebb óta ismerem. Évszám szerint 1993 óta. Ugyanis 1993. december 21-én kaptam meg a Super Nintendómat. Talán mondanom sem kell, hogy veszettül örültem neki. Azóta is a Super Mario All Starst tartom a világ legjobb játékkollekciójának. A dobozban volt egy poszter, amin rajta volt a Link to the Past. Ekkor találkoztam így először a játékkal. Emlékszem, hogy a neve alapján tetszett, de hogy mi ez, mit kell benne csinálni, arról 7-8 éves fejjel mit sem tudtam. Aztán elkezdtem rendszeresen venni az 576 KByte-okat, majd amikor bejött a konzol, azt is. És innen értesültem az Ocarina of Time-ról, a Majora’s Maskről, majd később a Wind Wakerről. Az, hogy a OoT 98%-ot kapott, a MM és a WW 10-10 pontot, az már sejtetett bennem valamit, hogy nem akármiről van szó. De odáig, hogy kipróbáljam, soha nem jutottam el. 1996-ig volt volt itt, Békéscsabán 576 KByte üzlet, ahova elég sokat jártam SNES játékokat kölcsönözni. Arra nem emlékszem, hogy volt-e Link to the Past, de nem kölcsönöztem ki. Aztán bezárt az 576 KByte, 1998-ban nyílt Békéscsabán egy egyéni konzolos üzlet, az Aster-X. Itt voltak Nintendo 64 játékok, jártam is játszani, de soha nem volt Zelda. Mondjuk nem is kerestem. Most így nemigen tudom magam beazonosítani az akkori érzéseimmel, de nem is biztos, hogy kipróbáltam volna. Nem tudom miért. Aztán láttam, hogy az 576 Konzol 10 oldalban foglalkozik a Wind Wakerrel, azt mondtam, hogy ez igen! Ebbe nagyon van valami. De csak beleolvastam anno a tesztbe, de nem olvastam végig. Egyrészt, mert sokalltam a 10 oldalt, másrészt, meg Csipi nem fogalmazta meg valami hitelesen, hogy mit adott neki a játék. Azt természetesen nem vitatom, hogy nagyon tetszett neki a játék, hisz akkor nem adott volna rá 10 pontot, de valahogy nem jött át az, hogy neki tetszik a játék, és miért. Először komolyan Zelda játékkal dolgom 2005. január 9-én volt. Ekkor a Tescóban megtaláltam a GBA-s Link to the Past + Four Swordsot 2990 forintért. És mit ad Isten? Volt is nálam annyi pénz. Furcsa, de nagyon örültem a játéknak, és meg is vettem. És játszottam is vele, de csak addig jutottam el, hogy megcsináltam a Hyrule Castle-t, és megmentettem Zelda hercegnőt. Aztán ki tudja miért, többet nem vettem elő a játékot. De ha valami nagyon megmaradt bennem, az a Hyrule Castle zenéje. Az a mai napig ott van a kedvencek között. Igazság szerint nincs igazi magyarázat arra, hogy miért nem vettem elő többet akkor a LttP-t. Hanyatlóban is volt a konzolos korszakom, mivel ekkor nem volt GC-m. És valahogy annyira nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a játéknak, holott már akkor tudtam, hogy mekkora presztizse van a szériának. De valahogy csak annyit szűrtem le a játékból, hogy egy jó, élvezetes játék, de nem több. És amilyen hülye voltam, túl is adtam rajta. 4000 forintért. Legalább nyertem vele egy ezrest… De ez mai fejjel nem vigasztal. Ma már annyira hülyének tartom magam miatta! Aztán, ahogy 2006. nyarán megszaporodtak a Pesti barátok, így kerültem még egyszer kapcsolatba a Zeldákkal. 2006. augusztus 8-án az egyik barátomnál aludtam, és ő éjszaka Majora’s Maskezett, én meg figyeltem, hogy mit csinál. Szerettem nézni, hogy mit csinál, de hogy én nekifogjak… Nem mertem. Mert láttam, hogy nagyon nehéz, ő is keresgélte a megoldást. Amire emlékszem, hogy nagyon sokat okarínázott, és így jött rá egy-egy megoldásra. De aztán kezembe adta a controllert, hogy próbáljam ki az első Zeldát. Igen, a NES-eset. Ugyanis Collector’s Edition volt nála. Hát Istenem. Sehol egy útmutatás, hogy merre kell menni, de mindenfelé lehet menni, az ellenfelek azonnal kinyírtak… Na mondom magamban, ebből a hülyeségből én nem kérek. 5 perc után abba is hagytam. Az idők során aztán rájöttem, hogy mégsem. Egyszerűen szégyelltem magam, hogy Nintendós vagyok, és nem játszok egy olyan játékszériával, amit az összes Nintendós imád. A másik nagy lehetőségem Zeldázni 2006. decemberében adódott, amikor Krisi megszereztem angolul a Link to the Pastet, és neki megvolt németül is. Soha nem titkolta, hogy fáj a foga az én N64-es Yoshi’s Storymra. És felajánlott egy cserét, hogy én odaadom a Yoshi’s Storyt, ő meg a német LttP-jét. Bele is mentem, mert tényleg komolyan rá akartam állni a Zeldákra. Ki is próbáltam, és itt is megcsináltam a Hyrule Castle végéig. Örült is a fejem, amikor meghallottam a Hyrule Castle zenéjét. ^^' Aztán eljutottam addig, hogy a Kakariko Village-ben beszélni kellett a hölggyel. De a térképen láttam, hogy nem ment el onnan az ×. Visszamentem, többször is beszéltem vele, de akkor is ott volt az ×. Kérdeztem magamtól, hogy mi az Úristen van itt, hogy nem akar elmenni onnan. Nem akartam tovább fejtegetni, ezért abba is hagytam a játékot. Az volt a baj, hogy egy olyan tévhitem volt a Zeldákról, hogy tele van olyan titkokkal, melyeket csak az igazán nagyok tudnak felfedezni. Erre meg nem éreztem magam képesnek. Aztán 2007. júniusában foglalkoztatott megint komolyabban a LttP, amikor az egyik nap itt volt bagszi, és LttP-zett. Nagyon szerettem nézni, ahogy játszik. Aztán 2007. június 18-án amikor ott aldutam bagszinál, ott volt nála a V-ADi GC-je, és Twilight Princessezett. És akkor próbáltam ki egy olyan 13 percre (13 percnél tartott a mentésem), és nagyon megfogott. Azt hiszem, hogy addig jutottam el, hogy betereltem a szarvasmarhákat az istállójukba, meg a faluban szétnéztem. De aztán ismét hosszabb szünet. De 2008. január 25!!! Ezen a pénteki délelőttön bent voltam az iskolában, és untam a Marketing órát, és állandóan a LttP-n járt az eszem. Akkor mondtam azt magamban, hogy ha törik, ha szakad, én ájövök arra a titokra, és bebizonyítom ország-világnak, hogy igenis méltó vagyok arra, hogy Zeldázzak! Szerencse, hogy ez a rövid péntekem (amikor csak 4 órám van), ezért 11.15-kor szabadultam az iskolából. Amint hazaértem, összeraktam a SNES-emet, bele a LttP kazit, és addig fel nem állok, amíg nem jövök rá a titokra! Hála Istennek, megvolt a mentésem! Igazság szerint semmi mást nem csináltam, csak járkáltam a Kakariko Village-ben, benéztem az összes házba, beszélgettem mindenkivel (már aki nem félt tőlem -_-) és egy idő után, amikor ránéztem a térképre, akkor láttam, hogy végre máshol van az ×. Örült is a fejem, hogy milyen zseni vagyok, hogy rájöttem a titokra. Úgyhogy rákaptam a játékra. Aztán január 26-án éjjel olyan fél 1 fele ismét bekapcsoltam a játékot. Olyan jól elvoltam. Azt észlelem magamon, hogy iszom a játék minden egyes percét, és nem érdekel a külvilág. Majd miután feleszméltem, ránézek az órára: 4:41. Nem semmi… Legalább kész az East Palace. ^^' Így kezdőzött. Azóta rabja vagyok, és rájöttem, hogy a Zelda játékszéria életem egyik legjobb dolga!

(Ez volt az első poszt a The Legend of Zelda blogomban.)

2008. február 20., szerda

Hol járunk?

Én is elnézést kérek, hogy egy hónapig nem voltam itt, de nekem is akadt más tennivalóm, új világot ismertem meg. 2008. január 25. piros betűs nappá vált az életemben. Már nagyon régóta megvan a The Legend of Zelda: A Link to the Past játék SNES-re, de komolyan csak azon a napon kezdtem el foglalkozni vele. Valami Isten játék! Igazság szerint a Zelda történelmem egészen 1993-ig nyúlik vissza,akkor láttam meg képen a Link to the Pastet. Akkoriban még fogalmam sem volt, hogy mekkora játék ez, csak a képek alapján sejtettem. Aztán maradtak a képek, 576 Konzolos tesztek. De végre eljött az a nap, amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni a Zeldával. Valami olyan csodálatos világba repít el ez a játék, nem bírom abbahagyni. De nem is akarom. Tényleg igaz a Zeldára, hogy nem te játszol vele, hanem ő játszik veled. Ezalatt a közel egy hónap alatt sikerült majdnem végigvinnem a játékot, de nagyon bedurvult a végére. Most vagyok a végső össecsapás színhelyéül szolgáló Ganon’s Towerben. Komolyan mondom, hogy a Mario játékok végjátékai babazsúr ehhez képest. Marha nehéz, de valami mégis hajt, hogy továbbvigyem! És végig is fogom vinni, ha már ilyen közel vagyok a végéhez. Csak szerintem most tartok egy kis pihenőt a játékban mert annyira leamortizált, hogy fel kell töltődnöm, mire újra elkezdem. Persze nem csak a Link to the Pasttel foglalkoztam ezalatt az egy hónap alatt, hanem a többi Zelda játékot is igyekeztem megismerni képek, információk által. Meg kölcsönbe megkaptam a Wind Wakert és a Twilight Princesst GC-re. Ezen után csak még jobban megszerettem a Zelda világát. Szóval valószínű, hogy 2008 a Zelda éve lesz számomra. Persze a Mariókat se fogom elhanyagolni, de valószínűleg csak 2 új Mario játék lesz idén számomra: Super Mario Galaxy és a Mario Kart Wii. Na meg a Super Smash Bros. Brawl, amire nem győznek 10, 40 pontokat, és 100%-okat adni. Meg persze a honlapról se feledkezek meg. 😅

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldal blogjából)

2007. április 15., vasárnap

21 éves vagyok

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, és felköszöntött. Jó nap volt a tegnapi. A létszám végül 6 főre csökkent (velem együtt) de így is jót buliztunk. Ott volt Metalsonic, Bagszi, V-ADI, Trijo, és az unokatestvérem, Dávid. Természetesen a Wii volt a főszereplő. Mindenki csinált magának Mii-s képet. Az enyémet a Nintendo Wii topicban láthatjátok ^^ Bagszi segített, ő mondta, hogy mi, hol, merre, hány méter. Metalsonicnak 5 Wii játéka van: Wii Sports, Wii Play, Zelda: Twilight Princess, Rayman és Red Steel. Ez a Rayman valami beteg játék! XD Össze-vissza ütlegelni a nyuszikat, valami hihetetlen! De a Wii Sports és a Wii Play volt a főszereplő. Fantasztikus élmény volt, de erről már írtam a honlapomon levő blogomban 2006. december 8-án, csak ismételném ömnagam ^^ Beszúrok egy képet a tortáról, eper ízű volt, és ízlett mindenkinek. Csak a Yoshi képről mindenki azt hitte, hogy ehetetlen papírból van, ezért mindenki otthagyta -_-‘ És mindenki ledöbbent, hogy én megettem, mert nem tudták, hogy ez ostya. Van ilyen ^^ Amúgy még volt Super Smash Bros. Melee-zés, SNES-ezés, de ami a legnagyobb szórakozás volt, az a Mario Kart DS 6 emberrel. Volt olyan jó, mint amikor 8-an játszottunk! Sajnos a pontszámot nem tudtam megjegyezni, de a helyezésekre emlékszem:

  1. Emperor (Metalsonic)
  2. Dávid
  3. Attila (én)
  4. V-ADI
  5. Bagszi
  6. Trijo

De erre lehetne azt mondani, hogy tényleg rogyásig játszottunk. Már mindenki rosszul volt, de nagyon élveztük, és nem akartuk abbahagyni. Nagyjából ennyi volt. Aztán mivel Trijo Debrecenből jött, és nem tudott hazamenni, ezért elszállásoltam itt egy éjszakára. Amúgy születésnapi ajándékok terén nem panaszkodok. Bagszitól kaptam Inuyasha 6 DVD-t, meg kiírta nekem a kibannolt Pokémon részeket. V-ADi meg kiírta nekem a Ranma 1/2 animének az összes részét + a 9. Pokémon Movie-t. Trijótól még a Pokéconon megkaptam az ajándékot, a Gengar TCG paklit, de erről már írtam. Metalsonic nem tudott semmit se hozni, mert későn szóltam neki. De most is csak azt tudom leírni, amit neki mondtam, hogy nekem nem az ajándék számít, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Nekem tényleg ez az igazi ajándék. Sajnos kiskoromban eléggé olyan voltam, hogy “miért nem kaptam semmit?” De hála Istennek kinőttem ezt ^^ Az Inuyasha DVD-nek, meg annyira tudtam örülni, hogy komolyan. Ugyanis a DVD átlal ismerem meg az Inuyashát, most nézem először, és megvolt az első 5 DVD, és a hatosat hozta nekem, így már 44 részt láttam az Inuyashából. Minél több részt látok belőle, annál jobban imádom. Most már annyira szeretem, hogy akár drága Inuyasha figurát is vennék akár 10000 forintért. És tudom, hogy kedves olvasó nálad az ékkő egy szilánkja! :-O Add ide az ékkődarabot! :-O Az ékkődarabot akarom!!! :-O Teljes értékű Gengar akarok lenni :F ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

2007. március 9., péntek

A később megjelenő Wii címekről

Nos hát igen. Késnek a nagy címek! Ezt többféleképpen is lehet értelmezni. A Playstationösök azt mondanák, hogy a Nintendósok semmibe veszik a Wii tulajokat. Viszont egy Nintendós (legalábbis én) azt gondolnák, hogy nem akarják elkapkodni a nagy címeket, sokat akarnak dolgozni rajta, hogy mire megjelenik, addigra minőségi munkát adjnak ki a kezükből. Higgyünk ebben, és reméljük, hogy így lesz. De végülis a Game Parkban nézve a Wii címeket, az az érzésem támad, hogy még semmiről sem maradtam le. Hisz egyetlen egy nagy címet látok, az pedig a Twilight Princess. Meg azért a Wii Play is idesorolható. És nyár végéig 2 Mario cím fog megjelenni a Super Paper Mario és a Mario Party 8, de ezek engem még nem inspirálnak arra, hogy vegyek Wii-t. Majd, ha év végén (remélhetőleg) meg fog jelenni a Super Mario Galaxy, meg a Super Smash Bros. Brawl, akkor lesz érdemes majd Wii-t venni. Már többször hangoztattam, hogy karácsonyra igyekszek Wii-t kérni, és ahogy elnézem a megjelenéseket, egyáltalán nem maradok le semmiről.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

2006. december 23., szombat

Eljött a Zelda ideje

Hát hétfőn megejtettük a cserét Krisivel. Odaadtam neki a N64-es Yoshi’s Storyt (vérzik a szívem érte, de most úgy vagyok vele, hogy mindenkt a Zeldáért), ő meg odaadta az SNES-es Zeldát, a Link To The Pastet. Igen. Van egy íze a játéknak, ami nekem nagyon tetszik. Az már az első pillanatokban lejött, hogy ezzel nem úgy kell bánni, mint egy hercegnőmegmentős Mario játékkal. Azt hiszem, ezt hívják RPG-nek. És tetszik. Még nem jutottam el sokáig, és ez szándékosan van, hogy keveset játszok a játékkal. Ugyanis én személy szerint nem értek egyet azzal, hogy Norbi pár nap alatt kijátszotta a Wii-s Twilight Princesst. Igen, neki már van Wii-je. Ugyanis akkor hamar elvész a varázsa. Hiszen másodjára végigjátszani egy játékot már nem olyan nagy élmény. Én meg azt akarom, hogy a Zelda által nyújtott játékélmény sokáig tartson. Még ott tartok, hogy Zelda megmentve, és már visszavittem a jogos tulajdonosának. Most ott tartok, hogy egy helyre kell menni, ami a térképnen x-szel jeleznek. Én elmentem oda, de hogy ott mit kell csinálni…? Majd utánajárok. Azt határozottan érzem, hogy a Zeldával egy új korszak kezdődött el a 15 éve tartó Nintendós pályafutásom életében.

Végül egy jótanács: Ma ha minél hamarabb lefekszetek, holnap annál hamarabb lesz karácsony. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)