Sikeres folytatás

Öt hónap után megmértem a súlyomat a Wii Fit U-val és örömmel konstatáltam, hogy csak 3 kg-ot híztam. 67 kg-ot mutatott, elégedett vagyok vele. Tudom tartani a 65 kg körüli súlyt, karácsony és szilveszter természetesen nálam is volt.

Szerencsére Hollandiában nem nehéz tartani a súlyomat, mert szinte mindenből van alacsony zsírtartalmú (magere vagy halfvol) változat, ráadásul ezek többségében olcsóbbak is, úgyhogy nem is kérdés, hogy melyiket veszem meg. Lehet mondani, hogy a joghurtból és a tejből sokkal finomabb a magasabb zsírtartalmú és az mondható teljesnek, de ezeket nem magában fogyasztom el, hanem műzli mellé. Ott meg nekem csak a lényeg, hogy tej vagy joghurt legyen benne, nem az, hogy teljes értékű legyen. És hogy a másik oldalról is beszéljek, alkalmanként belefér a Burger King, a pizza, a tortilla chips szósszal. Bizony előkerülnek ezek filmnézéskor.

Nagyjából úgy csinálom a dolgokat, ahogy elképzeltem és működik. Figyelni arra, hogy miből melyiket vegyem meg, de azért alkalmanként el lehet engedni magam. De most egy pár hétig jobban odafigyelek arra, hogy mit eszek. Vissza akarok menni 65 kg alá. Aztán meglátom, hogy utána hogyan tovább. Mert gondolkodtam azon, hogy jó lenne 60 kg-ig lemenni, de ezt szerintem nem mostanság fogom megcélozni.

És azt se feledjük el, hogy a sok mozgás is jó eséllyel hozzájárul ahhoz, hogy alig hízok. Hiszen legalább 30 perc biciklivel a vasútállomás vagy az egyetem, de ha Edébe, a városközpontba megyek, megvan az 38-40 perc is. És még vissza is jönni… Nem utolsósorban a Ring Fit Adventure-rel is folyamatosan edzek.

Nagy lépés volt az, hogy elfogadtam, hogy hajlamos vagyok a hízásra és nekem fokozottan kell figyelni. Sikerült elsajátítani egy új életmódot, ezt már csak fejleszteni lehet.

Visszatérés Hollandiába

Tegnapi indulással ma reggel visszatértem Hollandiába. Most nagyon jó volt az út, minden simán ment. Csak kétszer kellett átszállni Bécsben és Frankfurtban és mindkét helyen bőven volt várakozási idő: Bécsben 50 perc, Frankfurtban 3 óra 40 perc. Úgyhogy nem lett volna baj, ha késtek volna a vonatok. De szó nincs késésről, most olyan pontosan mentek a vonatok még Németországban is, hogy a tavalyi állapotok után csodájára jártam. Minden, minden sokkal jobb volt. Bécsben a nagy InterSparban volt időm kaját meg innivalót venni az útra.

Az osztrák InterSpar egyszerűen a tökéletesség határát súrolja. A gyümölcsszelet van Magyarországon is, azt Hollandiába vettem, mert azt nagyon szeretem és tudtam, hogy hiányozni fog. Ugyanúgy 5 db van benne, mint a magyarban, sőt a csomagolás is ugyanaz, mert a magyar információk is rajta vannak. Azért vettem most, mert megmutatom valaki hollandnak, hogy ugyan mondja már meg nekem, hogy lehet-e ilyet kapni Hollandiában és ha igen, hol. Ennék ilyet itt is.

Hú, nagyon előre szaladtam. A 10.20-as vonattal indultam Békéscsabáról. Itt volt néhány perc késés, mert Békéscsaba és Lőkösháza között átépítik a síneket, de ez is igazán semmiség, mert Budapesten is volt 50 perc átszállási idő. Kényelmesen át tudtam szállni az ÖBB Münchenig közlekedő RailJet vonatára. A vonat rendben megérkezett Bécsbe, itt voltam az InterSparba, majd bevásárlás után egyből mentem is a vágányhoz. A vonat 17.13-kor indult a vonat és Frankfurt volt a végállomása. Deutsche Bahn vonat szállított és örömmel jelentem, hogy a vonat végig pontos, gyors és precíz volt. Az út is rendben volt. 23:37-re érkezett meg Frankfurtba a vonat. Az az igazság, hogy nem érzem, hogy 6 órán keresztül utazok megállás nélkül. Mindig lefoglalom magam valamivel: Animézés, könyvolvasás, történetem hibáinak javítása.

Egészen zavarba jöttem, hogy még tetszett is Frankfurt am Main Hbf. állomás.

El is gondolkodtam azon, hogy tényleg annyival jobban néz ki, vagy csak én látom másképp? Mindenesetre most semmilyen balhé nem volt. Persze, hajléktalanok, koldusok itt is voltak, de nem zavartak.

Az állomás bár fedett volt felülről, de oldalról nem mindenhol, így érződött a hideg. De van McDonald’s a vasútállomáson és szerencsére nyitva is volt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy zárásig ott melegedek. Persze nem ellenszolgáltatás nélkül, ettem egy Big Mac McMenüt €8,49-ért.

Maradjunk annyiban, hogy melegedni mentem a McDonald’sba, mert ahogy megettem, pár percre rá olyan éhes lettem, mintha semmit nem ettem volna. Egyébként a McDonald’s azért is volt eredetileg jó ötlet, mert a kiírás szerint 3:00-ig van nyitva, a vonat meg 3:13-kor indult. Ehhez képest a biztonsági őr 1:40-kor ránk szólt, hogy 20 perc múlva zárnak. Előfordulhat, hogy rosszul emlékszem és hármasnak láttam a kettest. A kijáratnál azért megnéztem, tényleg 3:00 volt írva. Nem mentem vissza akadékoskodni, 2 órakor kimentem. Olyan sokat nem voltam az egyébként még elviselhető hidegben, mert 2:40-kor érkezett be a vasútállomásra a vonat. Zürichből indult, az indulóországhoz hűen pontos volt a vonat, mint a svájci óra. Amsterdam Centraal-ig ment a vonat és a jegyem ugyan Utrechtig szólt, de már Arnhemben leszálltam a vonatról. Egyrészt mert hamarabb szállok le, másrészt a busz is, ami Wageningenbe visz, jóval rövidebb idő alatt érkezik meg, harmadrészt bíztam abban, hogy a jegy is valamivel olcsóbb lesz. Hát persze! Az Utrechtig tartó 96 perces út decemberben €7,50 volt, most Arnhemből Wageningenbe a 32 perc út €7,80. Totál logikus… De ha valamiért megérte, akkor, hogy másfél órával hamarabb érkeztem haza, mintha Utrechtben szálltam volna le.

Úgyhogy rövvidítettem magamnak, az út is teljesen flottul ment, úgyhogy szerencsés volt az utam. És Németországban is csak pozitív dolgokat tapasztaltam. Az a kéregető, aki mindenkitől ugyanabban a hanglejtésben kért pénzt, inkább megmosolyogtatott. Bár, hogy pontosan mit kért, nem tudom, mert a szövegéből csak ennyit értettem: “Entschuldigung! vfepoajIOBVIDfilejlMc:FJIOE können?” De annak a férfinak se hittem egy szavát se, aki 3 óra körül a vonat “álkétségbeesett” hangon kért pénzt vonatjegyre, lobogtatva a már meglévőt Euro bankjegyeit, hogy már csak egy kevés hiányzik. Hát persze… elég jól felismerem a hamisságot a hanglejtésben. Ennyi, ezeket leszámítva semmi különös nem történt.

Az egész hihetetlen. Csak az első néhány nap éreztem jól magam Magyarországon, amíg megvolt a “varázsa”, hogy hazajöttem, aztán ez megfordult és nagyon vágytam vissza Hollandiába. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy amikor átléptem a holland határt, akkor volt olyan érzésem, hogy hazajöttem. És amikor leszállta Arnhem Centraal-nál szétnéztem a Kiosk-ban (vasúti büfé, országszerte szinte mindegyik vasútállomáson van) és embereket hallottam hollandul beszélni, mintha az anyanyelvemet hallottam volna. Nem mondom, gyerek szintjén beszélem az anyanyelvemet, de soha nem késő fejlődni.

Tényleg, teljesen átfordult bennem ez a dolog. Még anyám is észrevette, meg is jegyezte. És tudja jól, hogy azért van ez, mert Magyarországon nem jöttek össze a dolgaim, míg itt Hollandiában bíztatóak a kezdetek. Erről van szó és anyám azért nem haragudott rám igazán soha, hogy nem akarnak összejönni a dolgaim, mert látta, hogy amit tudtam, azt megtettem. Engem az is komolyan érintett, hogy Magyarországon, se gyerekként, se fiatalabbként, nem tudok senki olyat mondani, aki felfedezett, felkarolt volna, egyengette volna az utamat. Persze, dicséreteket, jó szavakat kaptam, de nem emlékszem olyan emberre, aki valaha is azt mondta volna, hogy én ebben és ebben vagyok jó, ezt és ezt lenne érdemes csinálnom.

Hogy ez mennyire így van, jól mutatja, hogy komolyan megtévesztett, hogy jelesre érettségiztem (középszinten) informatikából és ebbe az irányba indultam el. Megpróbltam rendszerinformatikát tanulni a 2005-2006-os tanévben, de az első évben nemcsak hogy az volt, hogy épp, hogy átmentem a tantárgyakból, hanem többől meg is buktam. Természetesen esélytelen volt a dolog. Ekkor nemhogy senki nem mondta azt, hogy talán másfele kéne keresnem a karrieremet, hanem még marasztalni is próbáltak. Én voltam az, aki tudta, hogy ott nincs helye és elmentem. Jó döntés volt, óriási hiba lett volna ott maradni. Csak aztán nem tudtam, hogy merre tovább. Aztán jóval később megint próbálkoztam informatikával, meg jöttek a gazdasági jellegű szakok. A gazdasági szakok már jobban mentek, de messze nem volt az igazi. A Gazdagásinformatikus szak a BGE-PSZK-ról szintén kudarccal végződött.

Sokakat megtévesztett azt, hogy egész jól tudok fejben számolni és szinte biztosra vették, hogy reál beállítottságú vagyok. De az is túl későn esett le, hogy ez sem igaz, mert az egyetemi matematikát (sorozatok, deriválás, integrálás…) képtelen voltam megtanulni. Későn jutott el a tudatomig, hogy az irodalomra inkább vagyok fogékony, az is csak néhány éve lett kitalálva, hogy a nyelvek irányába lenne érdemes mennem. Ezért van az, hogy elég későn találtam meg a helyem.

Ez a gondolatmenet akkor kezdett el lefutni az agyamban, amikor elkezdtem nézni Almási Kitti műrosát a YouTube-on a Nyitott Akadémia csatornáján. Ez a műsor lényegében arról szól, hogy ismert emberekkel beszélget életük nagy fordulópontjairól, hogy kik voltak azok, akik egy-egy mondattal, beszélgetéssel nagyban alakították az életüket. Ahogy elgondolkodtam ezen, oda jutottam magamban, hogy az én műsorom lenne a legrövidebb, mert tényleg nem tudok sorsfordító mondatokat, beszélgetéseket visszaidézni.

Lényegében a nyelvek által jutottam el Hollandiába, ahol talán életemben először éreztem igazán azt, hogy nem számítok különcnek. Hogy semmi furcsa nincs bennem, lehet velem is ugyanúgy beszélgetni, ugyanúgy bánni velem, mint bárki mással. Ezt is igazán csak itt tapasztaltam meg. De poén volt, amint átléptük a holland határt, egyből elkezdett esni az eső. Szinte már viccnek is elmegy a találós kérdés, hogy “Honnan tudod, hogy megérkeztél Hollandiába?” “Már a határon zuhog az eső.”

Meg az is sokat javított a mentális állapotomon, hogy kiderült, hogy mégis csak indokolt lehet az optimizmusom a párkapcsolatomban, ugyanis úgy néz ki, hogy mégis csak menthető lesz. Drágalátos szerelmem ugyanis megtörte a csendet két hónap után és elmondta, hogy mi a baja. Annyit így el lehet mondani, hogy nagy toleranciára van ebben a kapcsolatban szükség, de megbeszéltük, hogy merre megyünk tovább és ha az bejön, akkor megéri. Azalatt is mindkettőnknek van munkája saját magával is.

Nos ennyi. Küzdelmes lesz a 2023-as év, de ha bejön, akkor túl fogom szárnyalni a 2022-eset.

Régi-új blog

Sikerült megmenteni ezt a blogot, és gondolkodom azon, hogy ezt is újra aktivizálom, csak ki kell találjam még, hogy mire használjam. Valami rendszert szeretnék. Hiszen több blog is van ezen a néven, mindegyiket én írom. A lényeg csak, hogy legyen valami rendszer, mely alapján érdemes lenne az egyiket, másikat nézni. És lehet, hogy nagyobb látogatottsága is lenne a blogoknak, ha tematikus lenne, és nem személyes, amibe minden egybe van zsúfolva. Ahogy írom ezeket a sorokat, kezd körvonalazódni bennem a dolog. :) Valószínűleg az egyik blog lesz videojátékos jellegű, a másik meg japán zenés, meg talán a wordpress-eset is életre keltem, az meg lehet személyes jellegű, de ezt még kigondolom magamban,  hogy lenne a megfelelő.

Amúgy érdekes sztorija van ennek a blognak (konkrétan a blogspotosnak), még 2006 májusában hoztam létre, akkor rövid zenés postok voltak alatta. De utána ejtettem ezt a blogot, és gyorsan feledésbe merült. Nem is látogattam, csak most, konkrétan tegnapelőtt jutott eszembe, hogy lefoglalhatnám ezt a címet. Csak döbbenten láttam, hogy már nem lehetett, mert valaki megtette korábban. Beírta ma linket a címsorba, és ismerős volt az írás. Az, hogy miről írtam, valósággal kivert a víz. Megpróbáltam bejelentkezni, és törölni a postokat, de sehogy nem tudtam. Mert ugye ez még akkor volt, amikor a bloggert még nem vette meg a Google (vagy nem akart mindent egy profil alá tenni), ezért a bloggeres felhasználómba külön kellett bejelentkezni. Igen ám, de nem emlékeztem a jelszavamra 11 év távlatából. Először azt próbáltam meg kitalálni, hogy melyik E-mail címről regisztrálhattam, ezért kértem egy jelszó-emlékeztetőt. Amikor elküldtem, csak annyit mutatott, hogy c****@****.hu címre küldték ki. Próbáltam visszaemlékezni, de c betűvel kezdődő E-mail címem soha nem volt. Talán valami elkallódott Freemailes cím lehetett (volt ott is valami regisztrációm...), de az biztos, hogy anno se vipmail-en se citromail-en nem c betűvel kezdődött a címem. Hát ez nem sikerült, akkor irány a Google support. Eleinte magamtól akartam írni nekik, hogy ez meg ez a problémám, és hogy segítsenek. De ilyet nem találtam, fórumot viszont igen. Meglepetten láttam, hogy nem én vagyok az egyedüli, akinek ez a problémája, többen meg is írták a saját történetüket, hogy nagyon ciki az írás, és nem szeretnék, ha megmaradna az utókor számára. Csakhogy erre mi a Google válasza? Hogy ha nem elérhető az E-mail címed, akkor "You're out of luck!" Hát akkor beletörődtem, hogy az én blogom is megmarad a külvilágnak oly módon, ahogy nem szeretném. Vagy mégsem? Megerőltettem magam, és elgondolkodtam azon, hogy mely jelszavakat használtam 2006 körül. Több lehetőségen is elgondolkodtam, egyik sem jött be. Aztán eszembe jutott, hogy akkor még nem követelték meg annyira az erős jelszót, ezért valami nagyon gyenge volt. No nem ilyen 12345, meg ilyenre kell gondolni, de a lényeg, hogy bejött. :D Úgy megkönnyebbültam, hogy szavakban nem tudom kifejezni. Egyből hozzákötöttem a Google-ös felhasználómhoz ezt a blogot, és most már az enyém lett. Első dolgom volt törölni a postokat. Nem vagyok büszke azokra az írásokra, és bár írtam több helyen is, megtartok régi írásokat, de ezeket azért töröltem, mert úgy voltam velük, hogy ezek abban a formájában vállalhatatlanok. Persze tudom, hogy az internet nem felejt, de hozzásegítettem ahhoz, hogy a tudattalanjának egy olyan pontjára jusson el, ahonnan nehéz lesz kiásni.

Már csak azt kell kitalálni, hogy hasznosítsam ezt a blogot. A tematizálás jó ötletnek tűnik, csak a kivitelezésen kell elgondolkodni. Mert egyenként kiválogatni a blog.hu-ról az írásokat témánként nagyon hosszadalmas lenne, lévén, hogy majdnem 2.000 post van benne. Mindenesetre lehet, hogy ez lesz a zenei blog, ahol azon zenékről írok, melyek érdekelnek. Elsősorban magyar és japán zene lesz, de várhatóan ide fognak kikerülni a dalszövegek és a karaokéról is itt fogok írni. De ez még átgondolom magamban, hogy legyen.

Az első utazás Budapestre

Valószínűleg sorozat lesz belőle, mivel végleg eldőlt, hogy végleg itt maradok (tegnap utaztam volna vissza). Most barátlátogatás okán mentem fel Pestre, nagyon remélem, hogy sokszor tudok még állásinterjú miatt is felmenni, ugyanis most is az a célom, hogy Pesten éljek, persze anyagilag teljesen függetlenül.

Eredetileg a 8.20-as vonattal terveztem menni, de végül a 7.20-as mellett döntöttem. Egyrészt, mert a menetidő hosszabb lett, mert itt Békés megyében nagy vasúti építkezések vannak. Látni kéne Békéscsabát a vasútállomás környékén hogy néz ki. Csak azért nem bontják le teljesen a régi épületet, mert műemlék jelentőségű (állítólag a békéscsabai vasútállomás a legszebb az egész országban), amúgy az egész hátrább kerül. Másrészt mert IC vonat nem volt a 8.20-ason. Mivel pótjegyet így is úgy is fizetni kell, ezért inkább egy IC-re veszek jegyet, mert döbbenetes a különbség. Csak rossz tippjeim vannak arra, hogy miért a Lőkösháza-Budapest vonalon vannak a legigénytelenebb, legmocskosabb gyorsvonati kocsik, de inkább jobb, ha nem tudom az igazságot. A lényeg most, hogy az utazás jó volt, az út alatt újságot és Harry Potter könyvet olvastam. Újra nekikezdtem az első kötetnek, ennyi év után is nagyon jó olvasni. Az írónő beleélése nagyon tetszik, úgy ír bizonyos szereplők eseményeiről, mintha az ő szemszögükből mesélné a történetet, és mintha az teljesen normális lenne, így Dursley-ék történései kifejezetten viccesnek hatnak, mivel érezni benne egy kis gúnyt is.

Miután megérkeztem Pestre, előbb a Kálvin térre mentem, mert be akartam váltani a még meglévő angol font pénzérméimet, és azt csak ott lehet. De mivel az egyik embernek ott sok dolga volt, ezért nem vártam ki a soromat, mivel 11 órára volt találkozó megbeszélve bagszival. De jó volt felavatni a 4-es metrót. Most utaztam vele először. Végülis ugyanolyan Alstom kocsikkal utazhatunk, viszont a megállók nagyon tetszenek. Így jó is, hogy egy metróval el lehet érni a Keletitől a Kálvin teret, de most vissza az Örs Vezér terére. Itt találkoztunk, először az Árkádban néztünk szét, OTP-ben, postán volt dolgom, meg az 576-ban néztünk szét. És tényleg aktívabb lett a Nintendo! Az első jelek látszanak, nemcsak a Pokémon eventek (vagy mik) osztogatása miatt, hanem mert alacsonyabbak lettek a játékok árai. Még az árpolitika tekintetében oly zsémbes 576 is 2-3000 forinttal lejjebb vitte az árait, így már barátságosabb. Meg mintha nagyobb lelkesedéssel beszélnének az eladók is a Nintendóról. Valami jó dolog indult el az első félévben, és hosszú idő után azt éreztem, hogy nemcsak barátok körében jó Nintendósnak lenni, hanem az eladók is nagyobb érdeklődéssel néznek a cég elé. Csak így tovább. Ha lefolynak a tárgyalások a többi viszonteladóval, még annál is sokkal több helyen lehet majd Nintendo játékokat venni, és még annál is kedvezőbb áron. Az 576 után a Burger Kingben ettünk, majd átmentünk a 97E busszal Rákoscsabára megnézni az ottani Game Parkot. És sajnos ezen a buszon újra megismerhettem Magyarország árnyvonalát, az az idős kor felé haladó néni, igazán kibírhatta beszólása nélkül. hangosnak ítélt minket, pedig pont velem volt szemben, és igazából láttam, hogy idegesítjük őt, ezért igyekeztem halkabban beszélni, meg hogy milyen otromba stílusban beszélünk, a magyar nyelv ennél sokkal szebb. Hagyjuk, van hátul is hely, csak annyira örültem volna, ha nem ezer lelkesedésemben ért volna ez. Na de a dementorok nincsenek ránk hatással, mentünk is tovább a Game Parkba. Ha valahol, itt igazán csökkentek az árak, és nagyon jó volt látni, hogy az a bolt, amit régen annyira szerettem, talán ismét jó áraik lesznek egy kis rásegítéssel. Viszont már csak a XVII. kerületi boltjuk van meg, a budait sajnos be kellett zárni. Remélem, hogy idővel visszatérnek a belvárosba. Először a GameCube játékok között láttam Harry Potter és a Tűz serlege játékot 2.000 forintért, el is gondolkodtam rajta, de inkább nem, mert nem rosszak a HP játékok, amikor játszok vele, azt érzem, hogy jó játékkal játszok, de nem játszatják magukat. Nem éreztetik azt, hogy újra játszani akarok vele, és ez nagy hátrány. Viszont megtaláltam a retro játék részleget, és itt találtam eredeti dobozos Nintendo 64 Rumble Pak-et, efelől már nem volt kétség. Ez a rezgőkártya, mely a controller nyugalmi állapotát befolyásolja, ha a játékban ütközök, vagy hasonlók. Miután sokat játszok az F-Zero X-szel, ezért oda kifejezetten jól fog jönni. Mindenesetre ha a Game Park árai maradnak ezen a szinten, akkor hosszabb távon számíthatnak rám.

Innen Kőbánya-Kispestre mentük a 202E busszal, majd a Nyugatiba, mert mondták az Árkádban, hogy a WestEnd-es üzletüket átalakították, és nézzük meg. Tényleg szemrevaló lett, nagyon rég nem volt ennyire jó konzolosnak lenni Magyarországon, majdnem mint a ’90-es években! Még felmentünk a Media Markt-ba. Itt még nincsenek Nintendo játékok, arra voltam kíváncsi, hogy lehet-e itt kapni Zorán: Egypár barát CD-jét, de nem találtam. Az még hiányzik nekem. Innen a Play Maniába mentünk, mert itt van a legtöbb retro játék, és hogy vajon van-e változás. Nincs szerencsére, kínálat most is a topon. Ki is néztem magamnak, hogy lehet náluk Super Tennis-t kapni SNES-re, már megvan, csak a leírása hiányzik, és volt egy német és francia. Nem akartam megvenni a játékot, amíg bagszi a Pokémon játékok árait jegyzetelte, addig én azon tépelődtem, hogy el merjem-e kérni csak a leírást? Hát csak nem rúgnak már fel a csillagos égig, ezért úgy döntöttem, hogy igen, és igen! ^_^ Nagyon örültem neki, azt az 500 forintot meg nekem bőven megérte. Most mentünk vissza a Kálvin térre, hogy vajon most van-e sor, át tudom-e váltani az angol fontot. Sikerült, csak hogy 260 forintért veszik be az érméket, az nem valami szép, mivel az euró érmét is 260-ért veszik be. Mindenesetre az extra forint érdekében megtettem. Itt már bagszi hazament, én meg visszamentem az Örs Vezér terére, itt vettem át egy vaterás megrendelésemet, méghozzá a dobozos Magical Quest: Starring Mickey Mouse játékot vettem át. Ez is ugye megvan már, csak a doboz hiányzott, emiatt meg már nem akartam variálni, már csak azért sem, mert szebben néz ki, mint az enyém, a leírás pedig német és francia, nekem meg csak német van. Így megvettem az egészet, ami meg otthon van, azt eladom vaterán. Tehát ezekkel gazdagodtam:

A 18.10-es vonattal mentem haza. Nagyon hiányzott Angliában az, hogy teljesen önmagam lehessek, sokkal jobban érzem magamat itt. És az lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha Pesten munkát tudnék találni, és végre végleg odaköltözhetek. És ezért MINDENT meg fogok tenni.

Próbálkozás a konyhában

Ha igaz a férfiakról szóló szélsőségesség bizonyos képességekben, akkor azt gondolom, hogy nekem nincs sok keresnivalóm a konyhában. ^^' Kinéztem egy paradicsomleves receptet a mindmegette.hu oldalról, és úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Már a legelején két nagy hibát vétettem. Az egyik: Nem tudtam, hogy a paradicsom sűrítmény, és a paradicsompüré nem ugyanaz, ezért tök lazán azt hittem, hogy a 350ml paradicsompürét is lehet 1,5l vízzel hígítani. Az szembetűnő volt, hogy nem volt annyira sűrű, mint amennyire én gondoltam, de úgy voltam vele, hogy ez így van rendjén. Ráöntöm a vizet, hát ilyen vizes paradicsomlevest még életemben nem láttam... De aztán azt gondoltam, hogy majd a tészta úgyis magába szív a vízből, besűrűsödik ez. A másik nagy hiba, hogy az olajra a lisztet a legnagyobb lángra tettem, fél perc se kellett, mire odaégett... Erre már anyám is kijött (szerencsére most már sokkal jobban van, lumbágója van, most már talán jó gyógyszereket szed), hogy mi van, akkor látta, hogy mit nem próbálok. A rántás nagyon csúnyán odaégett, akkor mondta, hogy a lehető legkisebb lángon kell csinálni. És amikor látta a vizes paradicsomot, akkor magyarázta el, hogy mi a különbség a sűrített paradicsom, és a paradicsompüré között. Mivel úgyis több mindent kellett venni, ezért lementem sűrített paradicsomért. Akkor ezzel próbálkoztam megcsinálni, és a vizes paradicsomos kreálmányommal hígítottuk. Jó lett végül, egészen ízletes volt. Most elképzeltem, hogy milyen lenne, ha a hígított paradicsommal főztem volna meg. Úgy csináltam, hogy kihagytuk a borsot, helyette pirospaprika került, valamint a hagyma, meg a sajt is kimaradt.

Ma jött meg postán a Game Boy-os Tennis játék. Pár száz forint volt, annyit megér, hogy még ha nem is olyan nagy szám a játék, de azért el lehet szórakozni vele. A doboza mintha új lenne, a kazettán levő matrica is nagyon szép.

Új laptop soron kívül

Ma reggel mentem vásárolni a Tescóba, és ilyenkor mindig szoktam nézni azokat a dolgokat, amik érdekelnek. Mivel a laptopom elromlott, ezért igencsak megérett a cserére, és kinéztem magamnak egy HP Pavilion g6 2200sh modellt. Az elején 94.000 forint volt, majd felvitték 110.000 forintra. Ma reggel is megnéztem, és döbbenten láttam, hogy 70.000 forint. Néztem, nincs semmi baja, hát mit vétett? Semmit, csupán az utolsó, kiállítási darabot adták el. Végül úgy döntöttünk, hogy megvesszük, mert előbb-utóbb úgyis kell egy, és ilyen olcsón ilyen jót úgysem találunk, ezért beruháztunk rá.

2,2 GHz-es processzor, 4 GByte RAM, 500 GByte memória, saját (tehát nem integrált) videokártya... mit is mondhatnék? Ja, a monitor LED-es, 1366×768-as. Úgy nem volt rajta Windows, magam tettem rá Windows 7 Home Premiumot. Nem minden drivert ismert fel, meg is gyűlt a bajom vele, ugyanis a HP weboldalán döntő többségében Windows 8-as driverek voltak, és a papírján is Win8-as instrukciók voltak. A sok negatív vélemény egy kicsit elriasztott, ezért maradok a Win7-nél, nem lelkesedek azért, hogy ennyire kényszerítenek minket egy adott dologra. A wireless drivert nem ismerte fel, semmilyen vezeték nélküli internetet nem tudott behozni, elég nehéz volt megfelelő drivert találni. Még nincs minden beállítva rajta, de már most elégedett vagyok a géppel. Most nézem, hogy 92%-os töltöttségen 3 óra 31 percig bírja. A Toshiba gép 100 percről indult... Mennyit fejlődik a technika. Ha már így megemlítettem, akkor megmutatom, hogy milyen képet mutatott, amikor nem volt a TV-hez kötve:

Ugye milyen szexi? Itt kezdte. Megnéztem, el sem akarom hinni, hogy nézett ki így is újkorában, most meg... Hát az 5 év, az 5 év. Jó kis gép volt, szerettem. Addig menni fog, amíg át nem hozok minden adatot az új gépbe, és utána leteszem. Gondoltam rá, hogy eladjam, de annyira leharcolt állapotba került, hogy senki nem venné meg, mire felújítja, annyi pénzt kell kiadjon rá, hogy talán használtan is vehet jobbat, és abba talán nem is kell semmit sem csinálni.

És még valami. Ma hazajött minden csomagom, ami bagszinál volt. A srác, aki hazahozott decemberben, elvállalta, hogy elhoz mindent, ami ott marad. Befért minden egy személykocsiba, de ennyi minden jött ide:

Magyarán lesz dolgom, mire minden a helyére kerül. Megyek is, elkezdem csinálni, mire minden a helyére kerül...

Befutottam a célba

Ma volt a bankis szóbeli vizsga, és jelentem, sikerült. Közepest kaptam, még jobb is lett, és végre vége!

Nem is volt átlagos időtartamú, ugyanis a Banki Szakügyintézős szak eredetileg 2 éves volt, nekem ezt 5 év alatt sikerült teljesíteni. Kalandos út volt, el is mesélem, hogy történt. 2008-ban kezdődött, már az első félévben voltak problémák, ugyanis amikor megkaptuk a tantárgyakat, ezek két részre voltak osztva: amiket kötelező választani, és kötelezően választhatók. Nekem ez akkoriban teljesen ellentmondásos volt. Mi az, hogy valami egyszerre kötelező és választható? Én akkoriban ezt úgy értelmeztem, hogy nem kötelező, csak választható, nem szükségesek a záróvizsgához, ezért ezeket a tárgyakat nem vettem fel a Neptunon. Így a laza órarenddel elvoltam, néha-néha kérdezték a többiek, hogy nem lesz-e a bajom abból, ha nem teljesítem a tárgyakat, de én bizton mondtam, hogy nem, hiszen nem kötelezők. Persze nem sikerült meggyőznöm őket. Még a második féléves "extra" tárgyakat sem vettem fel, csak harmadik félévben láttam be, hogy nagy hülyeséget csináltam, úgyhogy visszamenőleg felvettem az első féléves kötelezően választható tárgyakat. És ebből az egyik (az EU ismeretek) nem is sikerült, úgyhogy negyedik félévre nagyon felhalmozódtak a tárgyaim. Amíg a többiek vígan elvoltak a 8-9 tárggyal, nekem 17-et kellett teljesíteni. Úgyhogy keményen megfizettem az árát a sunnyogásomnak. De azért azt gondolom, hogy becsülettel helyt álltam, ugyanis 16-ot sikerült teljesíteni, az EU ismereteket nem. De abból voltak egy jónéhányan, akik negyedik félévre tudták csak teljesíteni (mihez tartás végett első féléves tárgy), ugyanis nagyon nehéz volt a feladatlap, olyan magas szinten kérdezte az Európai Unió dolgait a tanár, hogy tényleg nem csoda, hogy sokan csak akkorra tudták teljesíteni. Sőt, mivel ez írásbeli volt, és úgy gondolták többen, hogy szóban jobban tudnak teljesíteni, ezért megpróbálják szóban a tanár úrnál, és láss csodát: mindenki átment akkor. Nem csoda, hogy kapaszkodtak, hiszen a záróvizsga feltétele az összes tantárgy abszolválása. Csak mivel a többieknek ez már a sokadik próba volt, ezért jobban tudták, hogy mit vár el a tanár, tudták teljesíteni. Én voltam az egyedüli, aki 2010-ben nem tudott záróvizsgázni. De utána sem: se ötödik félévben, se hatodikban, se hetedikben nem sikerült az EU ismeretek, minden egyes félévben háromszor mentem vizsgázni. A nyolcadik félévben (ez volt 2012 nyarán) először írásban próbáltam meg, nem sikerült. Aztán úgy voltam, hogy kérvényezni fogom a szóbeli vizsga lehetőségét, mert már nagyon szerettem volna túl lenni rajta. Megkaptam az engedélyt, és ismét láss csodát: sikerült! Másképp kérdez szóban a tanár, a másik meg az, hogy volt egy másik tanár, aki itt-ott könnyebb kérdéssel segített, de az írásbeli tényleg szenvedés volt.

Bár itt vége lenne a történetnek, de nem... Ugyanis elvileg már 2012. júniusában levizsgázhattam volna, csakhogy történt az, hogy túl későn jelentkeztem, hogy szeretnék vizsgázni. Február 29-e volt a jelentkezési határidő, én pedig március 2-án jelentem meg. Próbálkoztam a dékánnál, de nem úgy volt vele, hogy senki ne akarjon extra büntetést fizetni, ugyanis külön vizsgabizottság kellene nekem. Hát csalódottan vettem tudomásul, számítottam rá, hogy tavalyra vége lesz a történetnek. Ennek tanulságaképp már júniusban jeleztem, hogy szeretnék ősszel vizsgázni, de azt mondták, hogy augusztusban kell jelentkezni, még a pontos időpontot sem tudják. Nem gond, augusztusban tudtam jelentkezni. Ez volt az az ominózus vizsga, amiről írtam, hogy milyen könnyű volt az írásbeli, aztán jött a nagy pofon az élettől, hogy 34% lett csak. Ezt akkor nagyon a lelkemre vettem, hogy akkor mi lesz 8 hónapig? Jelentem, hasznosan töltöttem el az időt, nem utolsó sorban most megérdemeltnek érzem a vizsgát, mert sok mindenen átmentem, ahogy végiggondoltam a dolgokat. Ez a sikertelen vizsga hozott magával egyfajta fejlődést, aminek köszönhetően másabb lelkivilággal vetettem neki a mostani vizsgának. Az írásbeli ugyan épp hogy meglett, de nem szabad lebecsülni azt a 60%-ot, mert azért is végig ott kell ülni, és minden egyes feladatrészt meg kell csinálni, komplexek a feladatlap kérdései, és elég tág körben kell tudni a bankos dolgokat már csak a vizsga sikerességéért, úgyhogy ki van az találva, hogy tényleg csak annak sikerüljön, akinek megfelelő tudása van.

Azt tudni kell, hogy a mi csoportunk volt az utolsó, aki a régi rendszer szerint vizsgázott. Ez azt jelenti, hogy a mi vizsgánk nem modulszerű, és nekünk nem kellett szakdolgozatot írni, és megvédeni azt, az újaknak kellett. Ahogy betekintést nyertem az újak záróvizsga feladatlapjába, határozottan az a véleményem, hogy az újaknak jobb, mert gyakorlatiasabb. Náluk nem úgy van, hogy külön esszé kérdések vannak, hanem adott egy feladat, és annak egyik részeként megkérdezik, hogy az például az adott hitel milyen fajta, mi szükséges hozzá, stb. És azon belül van, hogy számítsa ki az adatok alapján a hitel THM-ét. Mindezt azért is írtam le, hogy érthetőbb legyen, mi volt a szóbelin. Ugyanis amikor elkértem a tételsort a tanárnőtől, csak időközben esett le, hogy az újak tételsorát kaptam meg, és azt dolgoztam ki. Végül nem bántam meg, mert azzal is tanultam, hiszen maga a tananyag ugyanaz maradt. Csak a régiektől kérdeztek olyan dolgokat is, amit az újaktól már nem. Az én mai tételemben is volt ilyen: Az arany szerepe pénzügy történetében. (7. tétel) Csak lestem, hogy jézusom, arannyal ilyen kontextusban utoljára a 2008-as Pénzügyórán találkoztam, konkrétan onnan hoztam vissza az emlékeket. Meglepődtem, hogy azért elég sok minden ugrott be így spontán. Aztán volt még a tételen belül a hitelezés folyamata, és a válságkezelés. Ez sikerült közepesre. Bizonyítványt még nem kaptuk meg, csak az eredményt mondták meg. Néhány tanár is vizsgáztatott, aki annak idején tanított minket, kézfogáskor mosolyogtunk, hogy csak befutottam a célba. :D

Tökmindegy, hogy a 4 féléves vizsgaanyag 10 félév alatt lett meg (főleg azért, mert csak egy tárgy miatt húzódott el ennyire), a lényeg, hogy megvan, és ez most nagyon boldoggá tesz. Szívesen dolgoznék banki szférában, azt gondolom, hogy ha még fejlődök érzelmileg, akkor el tudom érni azt a spontaneitást, ami a kedvességgel párosul, így őszintén tudok kedves lenni az ügyfelekhez, és nemcsak azért, mert előírás. Egyébként szívből ajánlom a Szent István Egyetem Gazdasági Karát Békéscsabán, mert nagyon rendesek a tanárok, és - bár kivétel itt is akad - de a döntő többsége azon van, hogy valódi tudást adjon a diákjainak, és hogy értsék is, amit tanulnak. Komolyan mondom, megfordult a fejemben, hogy megpróbálom a Gazdálkodás-menedzsment szakot, de nem hiszem. Ez még a jövő zenéje.

Beutaló Budapestre

Sikerült a vizsga
Sikerült a vizsga
Nem is vagyok olyan hülye
Sikerült a vizsga

A Família Kft-ben hangzott el ez a szöveg E/2-ben, amikor Ádám egyik vizsgájának "évfordulóját" (valami 7 év 7 hónap, 26 nap) ünnepelték, és az ikrek énekelték el ilyen Boldog Születésnapot stílusban.

Sikerült az Banki Szakügyintézős vizsga. 60 pontot értem el, ez a megfelelt határa, úgyhogy átdobtak. :D Érdekes, hogy most pont az esszé kérdések mentek jobban, ami miatt elhasaltam ősszel. Azt tudom mondani, hogy hatékonyabb volt a tanulásom, mert jobban azt tudtam átnézni, ami várható lesz. Azt egyébként is tudtam, hogy elég jó elméleti tudásom van, mert a felelet-választós résznél mindig jó eredményt értem el gyakorláskor is, most is a lehetséges 15 pontból 13 pont sikeredett. Ezek a fajta a, b, c, d lehetőséges feladatok azoknak nagyon jó, akik - hozzám hasonlóan - felületesen tanulnak, mert úgy gondolják, hogy á, ezt úgyis tudják, nem kell ezen rágódni. Hányszor buktam már el emiatt... Ilyen feladatköröknél viszont egész jó eredményt lehet elérni, mert a lehetséges válaszokkal eszünkbe juthat, hogy ja tényleg, ez így van! De most az esszéknél is jó eredményt értem el, a számításoknál voltak olyan dolgok, amiket így gyorsan átnézve nem tudtam mire vélni, hogy az úgy miért rossz. A kamatadós feladatoknál még a javított változat sem volt jó. Ott azt csináltam eleinte, hogy a kamattal növelt összegből vontam le a kamatadót, de hát így meg kevesebb pénzt kapott az ügyfél, mint amennyit betett. 120.000 forint volt a konkrét összeg, és nekem 5 év múlva valami 114.000 forint jött ki. Na persze, tudtam, hogy ez nem jó... El is képzeltem, ahogy ügyintézőként mondom: "Tisztelt ügyfél! Ön most nagyon jól járhat, ha nálunk köti le a 120.000 forintját, ugyanis 5 év múlva 114.000 forintot fog visszakapni!" Minden esély megvan arra, hogy nálunk fogja lekötni a pénzét az ügyfél. Kamatadó betétekre van, aki esetleg nem tudja. Tehát, ez így nem jó, ezért aztán úgy számoltam ki, hogy csak a kamatból vontam le, hát így már sokkal szebben nézett ki. Maga a papír nem. Egyébként is nagyon csúnyán írok, tele volt már a feladatlap áthúzásokkal, nagyon áttekinthető volt a művem. Aztán ma megnéztem a megoldást, még annál is másabbul kellett megcsinálni. Na mindegy, az a lényeg, hogy sikerült.

Pont most beszéltek a Kossuth Rádióban a biztonságos közlekedésről. Én ma ebben is virítottam: csak egyetlen egyszer ne nézzek balra, ahogy lelépek az úttestre, majdnem megtörtént a baj. Hangos dudálás a hátam mögött, látom, hogy csak centiméterekkel megy el mellettem a furgon. Mondtam is magamban, ha ez elvasal, onnan már csak fóliába zárva visznek el. De hihetetlen, mert mindig szoktam figyelni, és csak egyetlen egyszer ne tegyem ezt meg...

Na, jövő kedden szóbeli vizsga lesz, most már teljes erővel arra kell készülni. Aztán ha sikerül, volt egy olyan egyezményünk anyámmal, hogy akkor lehet, hogy megpróbálhatom még egyszer Pesten, mert ott mégiscsak jobban lehet munkát találni, ha már úgyis ott akarok elhelyezkedni. De nem akarom elkiabálni, még bármi változás (gondolatban, vagy tettekben) történhet.

De ha minden sikerülni fog, akkor nekivághatok az új projektemnek. Erről azért nem akarok komolyan beszélni, mert egyrészt nem akarom, hogy megint az legyen, hogy jaj, ezer lelkesedéssel belekezdek, aztán abbamarad, másrészt meg szeretnék egy kicsit a meglepetés erejével hatni, mert olyan területen szeretném próbára tenni magam, amelyben még nem értem el olyan nagy sikereket. Olvasok róla, és egyre inkább lelkesít a gondolat, hogy ezt én is meg tudom csinálni. Tökre jó érzés fejest ugrani az ismeretlenbe! Erre énekli Yonekura Chihiro: Yes, I will

http://www.youtube.com/watch?v=mbJtb1sk1n8

Az információs korszak átka

Még kb. 2 és fél éve olvastam Csernus Imre: A Férfi című könyvében (nem idézem pontosan, csak a lényeget), hogy legalább annyi negatív következménye van annak, hogy ennyi lehetőségünk van gyors információkhoz jutni, mint amennyi pozitív. Az egész lényege az, hogy gyakorlatilag pont a lényegre nem figyelünk oda az életünkben. Ő konkrétan egy 2 gyermekes férfit hozott fel példának, aki nyomkodja a Blackberry-jét, szöszömötöl rajta valamit, ha a gyereke kérdez tőle valamit, azt legtöbbször meg sem hallja, vagy foghegyről válaszol neki valamit. És utána elégedetten, vagy elégedetlenül elteszi a telefonját, inkább elégedetlenül.

Amikor ezt olvastam, akkor azt gondoltam, hogy ez rám nem vonatkozik, mert egy Blackberry-s férfi esetében egy munkájának élő, valami vezető beosztású embert képzeltem el, ami tőlem egy kicsit azért messze áll. De nemrég rájöttem, hogy ez engem ugyanúgy érint, mint a sokmindent elért üzletembert. Vegyük az egyik mára (sajnos) legalapabb dolgot, a Facebookot. Az jó információforrás. Ám az esetek döntő többségében unott fejjel nyomkodom a PGDN gombot, mondogatván magamban, hogy "unalmas, unalmas, unalmas..." Mint amikor a TV távirányítóján a csatornaváltó gombot nyomkodom hasonló lelkesedéssel. Ez az egyik ok, ami ráébresztett arra, hogy döntő többségében én is elégedetlenül, vagy legalább is hiányérzettel hagyom el a számítógépet rövidebb-hosszabb időre. A másik, ami engem rettenetesen szokott bosszantani az, hogy egyesek micsoda idiótaságot írnak ki. Az ismerőseim jórésze, akivel élőben is tartom a kapcsolatot, azok nagyon jófejek, meg rendesek, de annyira hülyén használják az internetet, hogy konkrétan inzultálnak engem vele. Vagy butaságokat írnak ki, vagy egyesek írásában látszik, hogy olyan szintű... nem is gyerekességgel, hanem inkább egyszerűséggel rendelkeznek, hogy az már nekem is sok. Az már csak hab a tortán, amikor valaki szándékosan azon van, hogy engem, vagy bárkit bosszantson, én meg még erre sajnos még mindig ugrok. A harmadik ok pedig az, hogy a Facebook egyre erőszakosabban nyomja belém a reklámokat. Eddig csak oldalt volt, majd néha megjelent az üzenőfalon, most már szinte csak ott van, de óránként legalább egy. Még ha csak ez lenne az egyedüli, ami idegesít ebben, de olyan hülyeségeket reklámoznak nekem. Úgy tudom, hogy a rendszerük nagyon fejlett. Akkor miért nem használják arra, hogy a megadott adatokat (hogy mik tetszenek például) úgy használják fel, hogy olyan dolgokat ajánlanak nekem, amiről sejteni lehet, hogy tetszik majd.

Arra kéne megoldást találni, hogy ami miatt feljárok a Facebookra, azokat valahogy helyettesíteni lehessen, és az igazából maximum 1 vagy 2 ok. Semmiért nem hoz lázba a közösségi oldal. Jó dolog, hogy egybe lehet tenni például a konzolboltos híreket, vagy a Disney-s postokat, meg csoportokban lehet beszélgetni emberekkel, de ezen kívül semmi, és még erre is csak szimplán azt mondom, hogy jó, de ez nem hoz lázba. Viszont a pár jó dologgal szemben áll tengernyi rossz. És nem ám csak deaktiválni lehet a profilodat. Csak egy NAGYON KICSI keresés kellett, hogy megtaláljam, hogyan lehet törölni magad, íme:

Ezen a linken előbb írd be a jelszót, majd emlékeztet arra, hogy van lehetőség törölni a profilod, de akkor semmit nem hozhatsz vissza, ha biztosan ezt szeretnénk, akkor kattintsunk a "delete my account" linkre. Ezután még egyszer kéri a jelszót, és a CAPTCHA kód beírását. Ha továbbmegyünk, elvileg végeztünk, de a Facebook ad még 2 hetet, hogy meggondoljuk magunkat, ha nem lépünk be addig, minden adatot töröl.

Na csak találjam meg a módját, hogyan helyettesíthetem azt, ami miatt esszenciális számomra ez, és utána nem lesz tovább.

Önbecsülés

Tegnap már hajnali negyed 5-kor felébredtem. Igencsak nehéz lett volna visszaaludni, miután azt álmodtam, hogy mentem valamerre, de egy kék, hosszúszőrű macska elállja az utamat, aki iszonyúan bosszúsan néz rám, és olyan fülsüketítő hangerővel nyávogott felém, hogy annak álombéli hangjára ébredtem fel.

Rossz érzés volt tudatosítani magamban, hiszen a macska azért teljesen mást jelent nálam, de szerény álomfejtési képességemmel ezt úgy dekódoltam magamban, hogy a macska szimbolizálja azokat a bennem rejlő démonokat, melyek útját állják annak, hogy előrébb lépjek az életben. A legnagyobb démonok a félelem, és a gyávaság. Ezt két vetületben tudnám a saját életemre vetítve megfogalmazni.

Az egyik az érzelmi oldal. Múlt héten itt utalást tettem arra, hogy beregisztráltam egy társkereső oldalra, néhány napja ugyanazzal a lendülettel töröltem magam, mivel többszöri szétnézés után rájöttem, hogy ez nem nekem való. Ugyanakkor elgondolkodtam azon, hogy jó-e az, ha ennyire óvatos vagyok (ahogy írtam akkor, a majdnem 700-ból egy sem érdekelt komolyan)? Váltottam néhány E-mailt egy személlyel, aki mondta, hogy mennyire fontos számára a testbeszéd, és nagyon figyeli azt, mert azzal nagyon sokmindent le lehet szűrni a másik félről. Ugyanez igaz az arcra is. Amit mutat magáról a másik fél... most lehet azzal jönni, hogy ne ítéljük meg egy képről a másik felet, nos én ebben nem hiszek. Mert az, amit mutat magáról, az is az énjének egy bizonyos százalékát képezi. És nagyon sokat számít az első benyomás, és ismét lehet jönni azzal, hogy ha valakit szeretsz, akkor azt úgy fogadod el, ahogy van, de ha valaki valami okból kifolyólag nem szimpatikus már az első kép alapján, az nem véletlen. Olyan megeshet, sőt, volt is már példa arra, hogy valaki nem volt szimpatikus, de aztán, ahogy jobban megismertem, mégis jó fej, meg hasonlók, de valamiért egyáltalán nem éreztem késztetést affelé, hogy próbálkozzak. Az érzelmi lét másik oldala, a bennem lévő szerelem. Ahogy még ősszel írtam róla, nagyjából elmosottnak hittem, aztán kiderült, hogy annyira mégsem, mert nem érzem lezártnak az egészet. Most erre könnyű mondani, hogy beszéljek vele akkor, de pár napja ért a nagy felismerés, hogy miért nem beszélek hozzá komolyan. Nem azért, mert félek, hogy esetleg durván leszólna, én erre fel vagyok készülve, hanem azért, mert semmi más kapcsolódási pont nem maradt hozzá, csak az érzelem. És túlságosan régen beszéltünk már ahhoz, hogy ezt csak úgy spontán felhozzam neki. És ilyen egyszerű mi újság, meg hasonlókkal kezdeni a beszélgetést egyszerűen annyira snassz, hogy itt érvényesülne igazán az "azzal, hogy nem mondok semmit, azzal mondok el mindent" elv. Közös élmények meg túlságosan régiek ahhoz, hogy csak úgy újra felelevenítsem neki, szerintem. Úgyhogy még sok bennem a kérdés.

A másik, amire nemrég jöttem rá, hogy miért van bennem sok esetben még most is önbizalomhiány. Ez olyan dolog, hogy ahogy a szerelemben is az egyenrangú partnert keresem, így az élet más területein is sokkal szívesebben vagyok azokkal az emberekkel, akiken érzem, hogy nagyjából egyenrangúak vagyunk, vagy ha jobb nálam valamiben, vagy én vagyok jobb valamiben, akkor az nem jár kvázi "rangbéli" különbséggel. A rangot persze nem szó szerint kell érteni, a lényeg az, hogy nem szeretek uralkodni senkin, és azt is nagyon nehezen viselem, ha más uralkodik rajtam. Nagyon régóta gondolkodok azon, hogy miért van az, hogy bizonyos emberektől ugyanazt a vereséget (mondjuk a Super Smash Bros. Brawl-ban) sokkal könnyebben viselem, míg másoktól megalázónak érzem. Arra tippelek, hogy ebben nagyban közrejátszik az egyenrangúság témája, ugyanis a videojátékok nagyszerűek arra, hogy rájöjj arra, hogy ki az, akit lélekben magad mellé állítasz, és ki az, akit magad fölé, vagy magad alá. És azoktól "könnyű" kikapni, akiket magad mellé állítasz. Valamiért még ha megsemmisítő vereséget is mér rám, akkor is az ő győzelme sokkal inkább inspirálóbb, mert azt érzem, hogy az ő szintjét el tudom érni, mert azzal az emberséggel, ahogy az élet más területein megnyilvánul, én tudok azonosulni, és a videojátékokban is megadja azt az inspirációt, hogy el tudom érni az ő szintjét. Nem is egy ilyen ember van nálam. A másik oldal meg az, hogy még ha nem is győz le annyira, de fogalmam sincs miért, de nem kapom meg tőle azt az öntudatlan lelki ösztönzést, hogy adjak bele mindent, és akár nyerhetek is. Hanem, ha látom, hogy nyerésre áll, akkor hagyom magam (sőt, néha még be is segítek), hadd nyerjen. Emlékszem, az egyik srác nagyon kiakadt amiatt, mert látta, hogy hagyom, hogy nyerjen. Akkor még ezt ennyire nem tudtam megfogalmazni, de utaltam valaki másra, hogy vele jobb játszani, de hogy miért... És valószínűleg ez áll az egész hátterében. Ugyanakkor ez rossz dolog is lehet, mert lehet, hogy ha tőle is éreznék egyfajta inspirációt, akkor lehet, hogy jobban menne, és még ő is megdicsérne, hogy ez igen, sokat fejlődtél.

Ez most nagyon videojátékos oldalra ment át, de ez az élet egyéb területein is megnyilvánul nálam, és ez tényleg nem jó, mert ha dolgozni fogok, akkor bizony a munkatársakat nem én választom meg, és ha akad olyan (márpedig az eddigi diákmunka-tapasztalataimból kiindulva adódik bőven), akivel nem érzem magam egy szinten, akkor ott már nincsenek ilyen mentségek. Ott majd biztosan le fogom tudni győzni ezeket a dolgokat (le kell győzni), és akkor fogok nagyot fejlőni érzelmileg. A szerelmi oldal meg... hülyén hangzik, de majd alakul. Nem csak azért vetettem el végleg az internetes társkeresést, mert azt éreztem, hogy nem nekem való, hanem mert, ha van az életnek olyan területe, ahol a spontaneitás erejében hiszek, akkor az a szerelem.

Nintendo Land és kacskaringós Pöttyös utca

Tegnap egy napra visszautaztam Budapestre, mert kedden felhívtak, hogy mehetek adatrögzítős munkára állásinterjúra. Yay, csodás! ^_^

9.30-ra kellett menni az állásinterjúra, így az 5.25-ös vonattal mentem Pestre. Istenem, de régen volt, hogy ezzel a vonattal mentem, volt is nosztalgia-feelingem. Főleg akkor, amikor mondta a hangosbemondó, hogy Orosházáról személyvonat érkezik. Bagszi jött onnan, és többször mentünk együtt Pestre, amikor még ő sem lakott ott. Szép idők voltak azok. A Heti Hetes könyvet olvastam, és akármennyire is lelkesedtem azért, hogy  ha csak egy napra is, de visszatérek Pestre, nem tudta elnyomni a fáradtságomat, nem ilyen éberségi állapotban vagyok, amikor topon vagyok. ^^' A vonat pontosan beért, majd Kőbánya alsóra mentem, bagszinak ismét átadtam egy kisebb mennyiségű cuccot, hogy ha megyek ki. Onnan vonattal mentem Zuglóra, oda kellett menni állásinterjúra. Elég jó volt, érdekes, hogy inkább a nő mondta, hogy milyen munkára kell számítani, tőlem keveset kérdezett. Végül egy rövid teszt, válaszoljak egy panaszlevélre. Ezután visszamentem bagszihoz, és néztem a Wii U-t, kipróbáltuk a Nintendo Land-et. Néhány mini-játékot próbáltunk ki benne, tetszetősek. Ezek inkább ilyen parti játékok, sajnos abban az éberségi állapotomban nem tudtam teljes mértékig élvezni a játékot. Majd elindultunk, mert albérletet is nézünk. Az első Pöttyös utcánál volt. Tegnapelőtt este telefonon beszéltem a sráccal, mondta, hogy ebédidőben tudja megmutatni, mert akkor tud eljönni a pszichiátriáról. Erre felkaptam a fejem, hogy honnan? O_O Olyan nagy baja nem lehet, mert hallottam, hogy normálisan beszél, fel nem dolgozott halálesetre tippeltem. Majdnem bejött: Állami gondozott volt, néhány éve meghalt a nevelőapja. Szép, hogy ezt így elmondja, hogy annyira látszott az arcán, hogy egy rossz szó, és vagy elsírja magát nekem, vagy késsel nekem jön. Így kissé kényeltelmetlenül éreztem magam, mert nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy ne mondjak rosszat. A ház amúgy egészen jó, meglepett, hogy mennyire rendben tartja ahhoz képest, hogy mondta, hogy már 5 hónapja kórházban van. De sokallom, hogy a kisebb szobáért kér 25.000 forintot. Ez max. belvárosban lenne helyt álló. Meg ha hazajön, nem tudom, hogy mire számítsak, és azt hogy kezeljem. De így teljesen normálisnak tűnt, de annyira látszik, hogy valami baja van. Ugyanakkor ő az élő példa arra, hogy miért nem támogatom, hogy a lelki, pszichés problémákat gyógyszerezzék, hiszen láthatóan csak a pillanatnyi idegállapotot kezeli, és bár nem tanultam pszichológiát, de szerintem erre is van végleges megoldás, mely által egy életre meggyógyulhat. Meg milyen nehéz már a Pöttyös utca környékén közlekedni. Ha átmész az Üllői úton, rendszertelenül vannak a belső utcák. Többször is jártam a környéken, de ennyire belül még nem voltam. Ott is van egy Ifjúmunkás utca, meg kicsit odébb is... Most is nézem a térképen, olyan össze-vissza vannak az utcák. Nem rossz hely, de ezek fényében sajnos felejtős.

A második albérlet már menőbb. Rezsivel együtt fix 35.000 forint. Itt is vannak hiányosságok, de tetszik nekem. És van macska is. ^_^ Nyugodtan jöhet hozzám. Nem rossz egyébként, összességében tetszett, csak ki kéne találni, hogy a hiányosságokat hogy pótoljuk. A harmadik helyre szívesen mentem volna, mert jó helyen volt, közel a 42-es villamoshoz, fel is hívtam többször is, de nem vette fel, pedig a megbeszélt időpontban hívtam fel... Ez egy kicsit letört, meg egyébként is fáradt voltam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kihagyom a negyedik albérletet, és hazamegyek. Bár még én is azt gondolom, hogy jó esélyem van, hogy elnyerjem az állást, de nem 100%, és azalatt a pár nap alatt, meg tesznek ki új albérleteket. Ma reggel is láttam egy újat. de lányt keresnek... LÁNYT!!! Amikor ilyet olvasok, kb. ilyen arcot vágok legbelül:

Most mondjátok, hogy nem alaptalan. -_- Írtam már erről korábban, tényleg tegyenek már le arról a sztereotípiáról, hogy lányok igényesebbek. Fiúknak meg nem így kell párt keresni.

Na, egyelőre ennyi, remélhetőleg pár nap múlva kedvező változásokról tudok beszámolni.

Itthon van minden

Az éjszaka folyamán hazacuccoltunk mindent Békéscsabára. Hát, nem volt egy semmi munka, egyvalamire már most megesküszöm: Ha visszamegyek Pestre, akkor legfeljebb két utazótáskányi cuccot viszek magammal! Nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is megterhelő. Rengeteg minden volt, de mivel ismerős által volt a szállító, ezért viszonylag olcsón vállalta, és rendkívül segítőkész volt, még itt Békéscsabán is, amikor pakoltunk ki a tárolóban, akkor is segített mindent úgy elrendezni, hogy a lehető legkevesebb helyet foglalja a rengeteg cucc.

Tegnapelőtt délután vitt ki Pestre, majd tegnap kicsit késve érkezett meg, olyan 20 óra fele, és mivel bagszihoz is kerültek cuccok, ezért jóformán éjfél lett, mire MINDEN össze lett pakolva, és el tudtunk indulni. Kecskeméten megálltunk, és hajnali 4 óra lett, mire Békéscsabára értünk. 5 óra lett, mire végeztünk mindennel.

Eddig 5 helyen voltam albérletben, ahány hely, annyiféle tapasztalat:

1. 2010. június 23. - 2010. szeptember 5.
   XVII. kerület, Felsőbánya utca
   Szinte már retro feeling. :D Nem volt rossz hely, bár az biztos, hogy egy kicsit elhamarkodottan választottam ezt. Aznap jöttem fel, és ahogy szétnéztem, akkor ezt találtam a legalkalmasabbnak. Nagyon kint van a külvárosban, Rákoshegy vasútállomás mellett. Ugyan a 98-as busz elvisz Kőbánya-Kispestre, de kb. 30 perc volt, és ha onnan mondjuk még a Nyugatiba akarnék eljutni, legalább 1 órával előtte kellett elindulni. A főbérlő eléggé zsémbes volt, alapból normális, ha valami jó történt, akkor örült, de például, amikor elmentem onnan, nagyon ideges volt. Mert csak 2 hónapig voltam ott, és olyan problémás kiadni a házrészt. Sajnos ez van, ez már nem az én dolgom.
2. 2010. szeptember 5. - 2011. március 26.
   XIII. kerület, Faludi utca
   Azért költöztem el onnan, mert Mystra jelentkezett, hogy Pestre jön egyetemre, és egyszer így tök spontán felmerült a költözés, és megvalósult. Egy 35 m2-es másfél szobás panelban laktunk, én voltam a kis szobában. Imádtam itt lakni, ezt a házat szerettem a legjobban. Úgy az egész jó hangulatú volt, és a téli fűtés maga volt a mennyország. Középen volt az emeleten, körbe volt fűtve, így nekünk egyáltalán nem kellett fűteni, így télen jó gázszámla volt. A főbérlőt nagyon szerettem, jókat beszélgettünk. Sajnos nem megegyezés miatt költöztünk szét.
3. 2011. március 26. - 2012. május 26.
   XIX. kerület, Kisfaludy utca
   Hát, érdekes egy hely volt, mégis itt voltam a legtovább, azért, mert szerettem Kispesten lakni. Egy fiatal pár lakott a nagy szobában, én a kicsibe költöztem be. Érdekes pár volt, hogy mennyire voltak hitelesek, arra talán elég lesz annyit mondani, hogy nekem kb. 1 hónap múlva esett le, hogy talán van köztük valami. De utána is többször vakartam a fejem, én nem ilyen párkapcsolatot képzelek el magamnak. Mindegy, ez már az ő dolguk. Sajnos eléggé szűk látókörűek voltak, így nem mindig tudtam megegyezni velük. A helyet szinte soha nem éreztem otthonosnak, mindig olyan feszült volt a légkör. Ezért is örültem zsida jelentkezésének.
4. 2012. május 26. - 2012. augusztus 10.
   XIII. kerület, Madarász Viktor utca
   Felújítás közben vettük bérbe ezt a házat, voltak ígéretek, hogy lesznek munkálatok, de ezek sorra elmaradtak, és megelégeltem ezt. A másik meg az, hogy a főbérlő sem volt tiszta számomra. Bár nem veszekedtünk, de nem tudtunk olyan kopromisszumot kötni, ami mindkettőnknek jó lett volna. Annak viszont nagyon örülök, hogy zsidával bár többször vitáztunk, de mindig meg tudtunk beszélni, és végül békében költöztünk szét.
5. 2012. augusztus 10. - 2012. december 19.
   XIX. kerület, Ady Endre út
   Jóformán a ház előtt állt meg a 42-es villamos. Nyáron nagyon jó volt abban a házban lakni, de most télen... szinte választani kellett, hogy vagy spórolok a gázzal, vagy nem nedvesedik át a fal. Most így utólag beismerem, hogy kicsit felelőtlen döntés volt saját albérletbe menni, jobb lett volna most is szobába menni, mert akkor valószínűleg nem kellene most elköltözni. A főbérlő meg a saját "rendességét" a kaució miatti elszámolások után sajnos egy kicsit megcáfolta.

De ez már így alakult. Mindent megteszek annak érdekében, hogy januárban minél előbb visszamehessek, és lehetőleg hamar találjak munkát.

Nagy utazás

Lehetne ezt jövő szombaton mondani, de ma sem volt semmi eljönni Békéscsabára, elég sok cuccom volt. A végére már kezdett fájni a karom. A helyzet a következő: Felmondtuk ezt az albérletet. Semmi baj nem volt a főbérlővel, sőt! Bár mindenki ilyen normális lenne 86-87 éves korára, igen jó véleményem lenne az idős emberekről. Bármit meg lehetett beszélni vele az albérlet kapcsán, nyitott volt a kommunikációra, ám a probléma az, hogy ott csak nyáron jó lakni, de akkor nagyon. De most télen... Egyrészt, ha jól tudom, drága a konvektoros fűtés, másrészt meg nem lehetett szellőztetni a fürdőszobában, és a konyhában, mert nagyon bejött a hideg, így meg penészedik az a két helység. A konyhában meg már annyira ellepte a sarkokat a penész, hogy szinte már díszítették a falat. Én tudom, hogy az azért van, mert nem szellőztettem, de ha meg kinyitom az ablakot, akkor meg a konvetort kell a hetesig feltekerni, aztán meg lehet fizetni a gázszámlát. Így is igyekeztem spórolni a gázzal, bár ez a hét nagyon hideg volt. November 7-e óta máig írtam minden nap a gázóra állást, az elején, amikor csak az őrláng ment, akkor ilyen 0,7 m3 gáz fogyott, de az utóbbi napokban 3-4 m3 ment el egy nap, és a számla alapján kb. 100 forint egy m3 gáz, így egy fagyos januári hónapra akár 10.000 forintos gázszámla jönne ki, és csak egy 20 m2-es kis lakást fűtök.

Alapból szeretem az ilyen kis házakat, nagyon kellemes hangulatuk van, és érdekes, hogy többen is jöttek hozzám, mindenki mondta, hogy szívesen lakna itt. Ez részben Kispest érdeme. Én is szeretek itt lakni, mert olyan kellemes a légköre, mert már nem annyira a belváros, de a Határ útnak köszönhetően könnyű elérni a belvárost. Vagy a hármas metró által, vagy a 99-es busz által a Blaha Lujza térre lehet eljutni. Bár a 99-es busz azon kevés BKV járatok közé tartozik, melyről azt mondom, hogy csak végső esetben, mert átmegy a VIII. kerület problémás helyein.

A házat egyébként nem csak a fűtés miatt mondtuk fel, hanem mert amíg nincs biztos munkám, addig nem tudunk önálló albérletet vállalni. Nem sok a 30.000 forint érte havonta, de ha szobába megyek januárban, azt sokkal könnyebben tudjuk fenntartani. Úgyhogy januárban ez lesz a felállás, ha visszatérek. És akár panel is lehet. Most, hogy itt vagyok anyámnál, ez a meleg nagyon kellemes, ami itt van. :) És ami meglepett: Pesten alig volt hó, míg itt Békéscsabán legalább 10 cm-es hótakaró van.

Nyilván nem hoztam magammal az összes cuccot, a költöztetés kicsit problémás lesz. Azért akarunk mindent hazahozni, mert ha januárban olyan szobát bérlek ki, mely berendezett, akkor mit kezdek a dolgaimmal? Azok itt lesznek a tárolóban. Gondolkodtam azon is, hogy ott hagyom az albérletben a cuccaimat, de a ház eladásra került, és ha pont sikerül addig eladni, amíg én itt, vagy Angliában vagyok? O_O Az egy vicces szituáció lenne, hiszen a ködös albionból nehezen tudnék azonnal hazarepüni, mondtam is Pista bácsinak, hogy Angliában leszek az ünnepek alatt. Egyébként, mint albérlet kifejezetten jó az a ház, de ha valaki megveszi magának, az számítson arra, hogy alaposan fel kell újítani. Mert bár szigetelve van, és elég jók a berendezések (úgy tudom, hogy ott hagyja, ő már nem akar visszatérni oda többet), de például a szoba padlóját én kicseréltetném, az ajtók nagyon régiek, a fürdőszobát jó lenne megfiatalítani.

A munka eredménye

Megjelenés: 2012. december 5.

1. Melted Snow
2. Koi no Yokan (窓の予感)
3. The Biggest Dreamer
4. Reckless Fire

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3 + BK scans

Na, ezért foglalkoztam manapság olyan sokat a hangfelvétellel. Igazából mindig is szerettem volna énekes lenni, de úgy voltam vele, hogy ha komolyan nem valósulhat meg, akkor így. Remélem, hogy tetszeni fog. Jelen pillanatban ez a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból, igyekeztem mindent megtenni. De azt bizton állíthatom, hogy nagyon ritka az, hogy ennyire élveztem, hogy valamiért ennyire keményen megdolgozok. Az első két dal annyira nem okozott nehézséget, a harmadikat már többször újra kellett próbálni, de a negyedik... Az nagyon sokat kivett az erőmből, amikor a végére értem, konkrétan legyengültem fizikailag. A magas hangok szinte már csak rekedtesen jöttek ki. Be kellett hozzá feszülni, hogy meglegyen az a támasz, hogy kijöjjenek azok a hangok. Nem hiába mondta az egyik énektanárom, akit nagyon szerettem, hogy kell a fizikai erő, az énekhez, gondolom akkor könnyebb megtartani a támaszt, így könnyebben kijönnek a magas hangok. Igazából sokat gyakoroltam a dalokat, de nagyon nehéz egybe 100%-osan elénekelni, mert hiába tudom, valahol mindig előfordul egy apró tévesztés, 1-2 tizedmásodpercnyi késés, vagy "félremegy" a hang, esetleg tévesztek a szövegben. Gondolom, ezért szoktak lenni a stúdióban utómunkálatok, mert a megjelenést tartani kell, és ha nem megy pontosan, akkor azt utólag pontosítják.  Igyekeztem a lehető legpontosabban énekelni, de hibák itt-ott akadtak. És a Reckless Fire nagyon megizzasztott. Ha 50× nem kezdtem újra, akkor egyszer sem. Most is azt gondolom, hogy nincs logikus ritmusa, itt-ott már magam alakítgattam, hogy azért még illeszkedjen. Ha 100%-ig meg akartam volna tanulni, akkor beleőszültem volna. Konkrétan úgy éreztem magam, mint egy Mario játékban, amikor egy baromira nehéz pályán vagyok, és már sokadszorra meghalok, de az istenért is újra kezdtem, mert annyira motivált voltam. De amikor már a torkom kezdte jelezni, hogy sok neki, akkor kedztem félni, többször lepihentem, annyi meleg teát ittam, mint évekkel ezelőtt utoljára, és konkrétan a fejemet fogtam, már kezdtem fájni a fejem, de éreztem, hogy meg akarom csinálni, és ez az érzés volt erősebb. És éjjel 1-kor tudtam befejezni. Nagyon kifárasztott fizikailag.

Kíváncsian várom az őszinte véleményeket, ha tetszik, akkor lehet, hogy folytatni fogom. És a mai nap történéseiről még írni fogok, mert már eddig is eseménydús volt, és most megyek az Aréna Plázába, hátha tényleg játszható a New Super Mario Bros. U

Pozitív állásinterjú tapasztalat

Bár még nincs munkám, de már önmagában az is pozitív, hogy javítani tudom az általános statisztikát azzal, hogy egy jónéhány állásinterjún voltam már, vagy legalább válaszra méltattak, hogy nem engem választottak ki. Eddig szinte mindenkitől azt hallottam, hogy kismillió helyre beadták az önéletrajzot, de még csak válaszra sem méltatják, vagy legfeljebb 1-2 helyről. Tehát több helyen is voltam állásinterjún, és ahol ma voltam, onnan kifejezetten jó érzéssel jöttem el.

Ingatlanértékesítői állásra adtam be a pályázatomat, és ma 15 órára hívtak be állásinterjúra. Egy nő volt, már azzal meglepett, hogy bemutatkozáskor milyen erős volt a kézfogása. Egyből belevágtunk a közepébe. Ami nagyon tetszett, hogy már elején tisztázta velem, hogy pontosan hogy is néz ki egy ilyen munka. Mivel itt nem alkalmazásban vannak a dolgozók, ezért megbízási szerződést kötnek. Elárulta azt is, hogy az első kb. 3 hónap nagyon nehéz, mert sokat kell dolgozni azért, hogy kialakuljon egy ügyfélkör, gondolom nem nagy titok, hogy az ingatlanértékesítés jutalékos munka. Tehát végig korrekt volt, és már itt megmondta az őszintét, hogy elnézve az önéletrajzomat, hogy többször voltam adatrögzítő, ezért nem tudná elképzelni, hogy ott dolgozzak, mert a kettő ég és föld, és ezt konkrét példákkal is illusztrálta. Igazából az tény, hogy teljesen más a kettő, és szeretem a nyugodt munkát, és lehetséges, hogy sokan azt mondanák, hogy nem tudnám megcsinálni, de én úgy voltam vele, hogy fejlődéssel ezt még el tudom képzelni a profilomba, miért is ne? A nő annak ellenére, hogy igazgató, végig rendkívül közvetlen volt, felajánlotta, hogy tegeződjünk. Nagyon ritka az, amikor valakinek ennyire pozitív a kisugárzása, és ez engem is erősített. Persze, azért egy illendő távolságot tartottam, de éreztette velem, hogy kérdezzek nyugodtan, mert nála nincs rossz kérdés. Nagyon becsültem az őszinteségét, de mondta, hogy nem tett le rólam, gondoljam át, és ha úgy érzem, akkor hívjam fel, és beszélgethetünk tovább.

Jó érzéssel jöttem el, tényleg ritka az, hogy valaki ennyire pozitív személyiség legyen. Lehet, hogy sokan naivnak gondolnak, és még el is ismerem, hogy van valóságalapja, de amióta jobban figyelem az embereket, meg tudom különböztetni, hogy ki az, aki csak udvariasságból kedves, és ki az, akinek belülről jön mosolya. Az álláson meg még gondolkodok, mert lehet, hogy van megoldás.

50.000 és magyar nyelvű Dr. Mario leírás

Az éjszaka folyamán átléptük az 50.000-es látogatottságot! Nagyon örülök neki, és köszönöm mindenki, aki látogatja a blogot! ^_^ Ennek örömére majdnem kigyulladt a lakás. De viccen kívül. Ma reggel ébredés után valami enyhe szikrázó hangra lettem figyelmes. El nem tudtam képzelni, mi az. A fürdőszobából jött, szétnézek, és látom, hogy a mosógép mögött füstöl a dugalja. O_O Gyorsan áramtalanítottam az elosztót, utána kihúzom a mosógépet, látom beszivárgott egy kis víz. Még jó, hogy megvárta a reggelt a víz, álmomban haltam volna meg. O_O

És lefordítottam magyar nyelvre a Dr. Mario német nyelvű leírását. Igyekeztem nagyjából oda tenni a képeket, ahol a füzetben van, néhány artwork-öt a Spielanleitung-ból vettem, ezeket sehova nem rakták ki netre, pedig nagyon menők. Lehet, hogy a vájt szeműeknek látszani fog, hogy csak Painttel vágtam ki, de szerintem így is nagyon jó. De mindegy is, inkább nézzétek meg:

Magyar nyelvű Dr. Mario (NES) leírás

PDF formátum. Azt örömmel konstatáltam, hogy mégsem felejtettem sokat németből. ^^ Általános iskolában két nagyon jó tanárom volt, akik jól megtanítottak németül, de gimnáziumban egy kezdő tanár volt, aki eléggé rendszertelenül tanított, és úgy összekutyulta az egészet, hogy szinte meg is utáltatta velem a nyelvet. De ezen túllépve, érdemes lenne szerintem németet is tanulni, hiszen ha nem is világnyelv, de fontos nyelv Európában.

Eredménytelen vizsga

Hiába volt könnyű a banki vizsga, sajnos nem jött össze. :( Ennél még jobban elszomorított az, hogy csak 34%-os lett az eredmény. És így végignézve, megbeszélve a tanárnővel a dolgokat, arra jutottunk, hogy látta, hogy tudom a dolgokat, de azt abban a formában nem fogadhatja el, mert ha központilag ellenőrzik, akkor felelősségre vonhatják. Ráadásul még amiatt is hátrányban voltam, hogy a bankis tanulmányok jórészét régen láttam, felejtettem, és túl rövidnek éreztem azt az idő mely alatt átnéztem volna a 2 éves anyagot. De leginkább azért jött ki rosszul, hogy nem sikerült, mert legközelebb már csak jövő júniusban vizsgázhatok újra, tehát 8 hónap múlva, ami nagyon hosszú idő. Mert ha 1 hét, vagy 1 hónap múlva meg lehetne próbálni még egyszer, akkor azt mondanám, hogy előfordul, most már tudom, hogy mit várnak el, jobban készülök rá, és menni fog!

Ezt a 8 hónapot kell kihasználni, hogy érdemben teljen el. Vannak ötletek. Szeretnék gyorstalpalónak megcsinálni egy valutapénztárosi tanfolyamot, azt is jó dolognak tartom. Meg kell angol nyelvvizsga, és mélyebben elmerülök a japán nyelvben.

Búcsú

Úgy döntöttem, hogy tapasztalat megosztásképp kiírom, hogy mi játszódott le bennem az utóbbi hetekben.

Sokan mondták már nekem, hogy úgysincs esély, felejtsem el, és hasonlók. Csak én négyszemközt mást láttam, és úgy voltam vele, hogy amíg van 5% esély, addig talán illik reménykedni, mert van esély. Persze erre is baromi egyszerű a megoldás, beszélj vele szemtől szembe, és akkor megmondja, hogy mire számíts, mondták ezt is, amiben igazuk volt, de csak most, kb. 2 hónapja csapott belém a villám (persze csak képletesen) hogy basszus, ha nem lépek, akkor marad az örök bizonytalanság. És akkor összeszedtem a bátorságomat, és megpróbáltam valami spontán témáról beszélni vele, de nem válaszolt, miközben látom, hogy aktív. Az persze elképzelhető, hogy éppen akkor nem látta, de ha nagyon akarná tartani velem a kapcsolatot, akkor megtalálná a módját, és később válaszolt volna nekem. Úgyhogy ezzel lett nagyrészében lezárva, mert ezzel szűnt meg a bizonytalanság.

Érdekes, hogy aznap nemcsak szomorúságot éreztem (volt az is, nem tagadom), hanem sokkal inkább azt a fajta erőt, hogy bár nagyon nehezen szántam rá magam, de megtettem! És tényleg igaz az, hogy lehet, hogy fájdalmasabb a "nem", de sokkal jobb, mert egyrészt nincs már az a bizonytalanság, másrészt meg ott van a pozitív érzés, hogy megcsináltam.

Sok idő kellett ahhoz, hogy mélyen bele merjek nézni a negatív (inkább szomorúnak mondanám) érzéseimbe, mire rájöttem, hogy nem is a bánat megélése a legrosszabb, hanem az, amit maga után hagy, a magány. A magány az az érzelmi állapot, amikor rosszul érzed magad egyedül, ennél már csak a társas magány a rosszabb, amikor bár társaságban vagy, de lélekben egyedül érzed magad. És amikor szembesültem, és kimondtam magamban, hogy a magánytól félek a legjobban, akkor elkezdtem kutatni a megoldást. És gyorsan meglett: Csináld azt, amit szeretsz. Ilyenkor kapok a fejemhez, hogy a hatalmasnak tűnő problémákra is sokszor olyan egyszerű a megoldás, hogy hihetetlen. Bár azt gyorsan hozzáteszem, hogy ehhez szükséges az alapvetően pozitív szemlélet, és hogy ki akarj törni a negatív érzésekből. És igaz az, hogy már azzal megoldottuk félig a problémát, ha felismertük, és kimondtuk a félelmeinket, mert utána már sokkal könnyebb megtalálni a megoldást. Nagyon jó "terápiás" módszer, ha azt csinálod, amit szeretsz, és tudod, hogy nem ártasz vele másnak, mert ettől lélekben erősödsz, hiszen boldoggá tesz.

És ahogy erre rájöttem, sokkal könnyebb volt átesni az érzelmi búcsún, és bár még nem mondanám a folytatot 100%-osnak, de biztos vagyok benne, hogy a végére fogok érni. Ugyanis már nem fáj semmi, ami rá emlékeztet, és érzem magamban a megtisztulást. Mindenre van megoldás. :) Most egyébként is Suarás korszakom van, és ez a dala nagyszerűen "leírja", hogy most mit érzek.

http://www.youtube.com/watch?v=Kx1bK9iGxlA

A jpop zene is olyan, ami kifejezi az egyéniségemet, és ez is nagyon sokat segít. És nem tartom elvesztegetettnek azt a bizonyos 3 évet, nagyon sokat tanultam belőle. Kifizettem a tanulópénzt, most már újult erővel vágok bele a holnapnak. :)

Új ágy és egy kis gasztronómia

Végre van saját ágyam. ^^ A matracot és az ágyrácsot anyám vette meg, az ágykeretet meg én. Nem is volt annyira drága:

• matrac: 9.500 forint
• ágyrács: 2.700 forint
• Ágykeret 10.000 forint

Így összesen 22.000 forint. Ez a legolcsóbb JYSK-es összeállítás, aka Price Star. Nekem ez is tökéletesen kielégíti az igényeimet, én nem is értem, hogy miért van 70-80.000 forintos matrac, mennyivel lehet az jobb? Ez az összeállítás nagyszerűen kielégíti az igényeimet. A keretet egyébként egyedül barkácsoltam össze, viszont, ez az első olyan JYSK-es termék, ami sehogy nem akart úgy összeállni, ahogy a tervrajzban volt. Kiderült, hogy hibásak a lábak, mert a másik oldal lába pont az ellenkező irányban van, és ahogy jobban megnéztem, nem én raktam össze rosszul, ez ilyen. Szerencse, hogy ez nem befolyásolja az ágy "meglétét", miután csak annyi hibádzik, hogy négy fatiplit nem tudtam beletenni, ami a két láb között tartja össze egyenesen a szélesebbik oldalát az ágynak, csak egy kicsit kellett ügyeskedni, és nekem is egyenesen áll. Különben ez volt az a bizonyos matrac, amiről annyira le akart beszélni az az eladó srác. Semmi baja nincs, ugyanúgy használható, és az elvileg 30 kilós max. terhelésével olyan jól bírja az én 65 kg-omat, hogy az már szinte kész csoda. -_- Szerencsére nem láttam az eladótérben. Egyébként ilyen ágyon aludtam, abban az albérletben, amelyikban Mystrával laktam, és szerettem azon aludni. ^^

Mellesleg azért döntöttünk úgy, hogy megvesszük az ágyat, mert az a fotelágy, amit a szomszéd ajánlott fel, pénzt kért volna érte, és amikor kérdésemre azt mondta, hogy 8.000 forintra gondolt, nagyot néztem. O_O Még ha egy olyan ágy lenne, amit sokáig tudnék használni, de nem akarok egy keskeny gyerekágyon vagy 10 évig aludni... Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy azt inkább visszaadjuk, és veszünk egy sajátot, amit tényleg hosszútávon tudok használni. Így lett ez.

És a hétvégén kihasználtam a lehetőséget arra, hogy megtanuljak csinálni egy pár egyszerűbb kaját. Többször is előfordult velem az, hogy megkívántam a lángost, és a palacsintát, de hát azt nem tudom megcsinálni, és ha akkor is enni akarok, amikor nincs kilátásban, hogy hazamegyek Békéscsabára, akkor jobb, ha megtanulom, hogy kell megcsinálni. Igazából nem is tudom, hogy min lepődtem meg jobban, hogy ennyire egyszerű megcsinálni, vagy hogy ennyire jól ment.

Csak a legegyszűbbek:

Lángos

• 0,5 kg liszt
• 2 tojás
• 2,5 dl tej
• 1 szárított élesztő
• 1 kiskanál cukor
• 1 kiskanál só

Csak mivel eléggé ragadós a tészta, ezért egyrészt érdemes valami zacskóban tartani a fel nem használt tésztát, és az alját, és a tetejét is beolajozni. És amikor sütjük, akkor a kezünket is olajozzuk be, hogy oda se ragadjon a tészta. Az az érdekes, hogy már többször próbáltam azt, hogy legalább megsütni, és szétnyújtani a tésztát, de ez nem ment. Most meg milyen könnyedén sikerült. Tényleg semmiség, és az még, hogy milyen olcsó kaja. És pár apró összetevővel mennyit lehet csinálni. Tényleg megéri lángossütőként vállalkozást nyitni, kár, hogy a Határ úton már 2 helyen is lehet lángost kapni.

Palacsinta

• 30 dkg liszt
• 2 tojás
• 1 csipet só, cukor
• 1 kis tej (simára keverni, fakanállal)
• Szénsavas ásványvíz.

Na a palacsintától egy kicsit jobban tartottam. Kiskoromban többször voltam anyámnál a konyhában, amikor palacsintát csinált, és mindig féltem attól, nem ragad-e a serpenyőbe, erre valahogy sosem láttam garanciát. És ez is, olyan könnyen ment, és erre is igaz, hogy egy pár olcsó összetevőből milyen jó kaját lehet csinálni. Nekem a fahéjas a kedvencem, meg egyszer egy palacsintásnál ettem banános-joghurtosat, az nagyon ízlett. Kéne valami hasonlóan egzotikusat csinálni. Egyszer ettem Nutellásat is, baromira finom, de nem tudok sokat enni belőle, mert émelygős.

Úgyhogy minden jól alakul, jó fizetést kaptam, ki tudtam fizetni az albérletet, kell ennél több? ^^ Ja, hát a szerelem. Majd... van idő.

Egy kísérlet rövidtávú eredménye

Manapság igen sok szó esik a médiában a dinnyéről, hogy mindenhol 99 forint kilója. Ennek kapcsán mondták a Kossuth Rádióban azt, hogy mennyire egészséges a dinnye, és ne feledkezzünk meg a fogyasztó hatásáról. Nem tudtam nem gondolni arra, hogy ez puszta reklám, hiszen mitől fogyasztana a görögdinnye, amikor az édes ízét a magas gyümölcscukor tartalma adja? Hát akkor tegyünk egy próbát, tegnap vettem egy negyeddel. A hatása: Tegnapi mérés eredménye: BMI: 22,67, mai mérés eredménye: BMI: 22,30. Konklúzió: A dinnye nem fogyaszt, hanem csodákat tesz. :D Komolyra fordítva a szót, nyilván egy gyümölcs önmagában nem fogyaszt, de a vízhajtó hatása pozitívum a szervezet tisztításának céljára. Úgyhogy tessék dinnyét enni, mozogni sokat, és úgy lesz eredménye.