Ahogy haladunk egyre előrébb, egyre inkább előtérbe kerülnek az igazán mély érzelmű dalok. Vagy ahogy kritikusabbak mondanák, az érzelgős dalok. De ezen olyanok, melyekben Yonekura Chihiro nagyon szépen énekli meg az érzéseit, és talán a szöveg is hiteles. Ez is lassú, érzelemmel teli ballada, nagyon szépen megkomponált zenével. A szöveg emlékeket idéz fel a múltból. Nem tiszta, hogy ez a kapcsolat még tart, vagy már véget ért, de az biztos, hogy kellemes érzésekkel gondol vissza az együtt töltött időre. A zene végig lágy, kellemes, csak a refrénnél erősödik meg, de akkor is kellemes hangzású marad. Emellett végig harmonizál a szöveg kellemes mivoltával, nincs semmi disszonancia, a dallammal együtt egy egységes egészet alkot. Hihetetlenül kellemes hallgatni, mai napig a legjobb Yonekura Chihiro dalok egyike.
Yonekura Chihiro több dalt is feldolgozott a pályafutása során, szinte várható volt, hogy az anime-történelem egyik legnagyobb hatású dalát is újragondolja, hiszen ugyanannál a kiadónál jelent meg, ahol az énekesnő is van. Sokan hozzányúltak Hayashibara Megumi legismertebb dalához, jónéhányat meg is hallgattam közülük, nem is volt kétség afelől, hogy Matsumura Kasumi és Yonekura Chihiro feldolgozásai sikeredtek a legjobbra. Most maradjuk Chihi-san verziójánál. Képes volt úgy újragondolni a Slayers NEXT openinget, hogy nem vesztette el a mondanivalóját, sőt ebben a hangszerelésben más megvilágításban szólal meg, mely van annyira jó, mint az eredeti. Konkrétan úgy vagyok vele, hogy van a Hayashibara Megumi verzió, mellette van a Yonekura Chihiro verzió, mely a maga stílusában ugyanolyan magas minőséget képvisel, mint az eredeti.
A dal az Ever After albumon jelent meg. Ez egy feldolgozásalbum melyen a dalok egy koncepció alapján lettek hangszerelve. Így az album meglehetősen egységes, ugyanakkor sajnos nem sikerült annyira jóra, így a Give a reason magasan kiemelkedik a többi dal közül. Határozottan érdemes meghallgatni, bár minden feldolgozás ilyen lenne.
Ez egy olyan dal, amire nem első hallásra lettem figyelmes, hanem amikor komolyan, szinte meditatíve ültem le hallgatni. Akkor jöttem rá, hogy ez egy nagyon jó dal, és bár a szövege negatív hangulatú, mégis mégsem annak éli meg, hanem inkább elmélkedik rajta. Hamar kiderül, hogy egy egyoldalú szerelmet sír vissza az énekesnő, ahol csak ő volt szerelmes. Aki kritikusabb szemmel elemez verseket, dalszövegeket, azt mondanák, hogy ez a dal a társfüggőségről szól. Visszajár azokra a helyekre, ahol találkoztak, elmélkedik az együtt eltöltött időn, de már akkor is másról álmodott a srác. De Yonekura Chihiro már a dalban is elismeri, hogy sokat kell még dolgoznia magán érzelmileg, amíg helyükre kerülnek nála a dolgok, de amíg azok a könnyek csillagokká nem válnak, addig ugye helyén való, hogy szereti őt? Ha engem kérdez, teljesen rendben van, addig úgysem lehet kiszeretni abból a bizonyos személyből, amíg helyére nem tette a dolgokat magában. A zene meglehetősen erős, átmegy rockos hangzásba. A gitarszóló nagyon emlékezetessé teszi a dalt, az énekesnő éneke pedig azt sugallja, hogy a nagy krízisen már túl van, de még érzi, hogy nincs minden rendben, ezért hangzik elmélkedősnek a dal. Nekem nagyon bejött, fantasztikusan meg van komponálva a dal. Főleg a szöveg, és itt jön ki a nagy a különbség a nyugati és a japán dalok szövegei között. Amíg a nyugati szerelmes dalok végtelenül önzőek, csak a saját szemszögéből nézi a dolgokat, az érzelmeket, és azzal jön, hogy szükségsem van rád, ezért szeress, addig az általam ismert japán szerelmes dalokban sokszor hallom, hogy elismerik a hibájukat, és azt, hogy ha nincs, akkor nincs, az ő dolguk feldolgozni. Valami hasonló ez a dal is.
Általában a dalt az adott animéhez írják, mely mind zeneileg mind szövegileg reflektál az anime mondanivalójára. Előfordulnak kivételek, erre a legjobb példa Yonekura Chihiro: Butterfly Kiss című dala, mely magasan az anime minősége fölött áll. A Groove Adventure Rave (vagy Rave Master, ki hogy ismeri) openingje, mely amúgy egy tipikus shounen anime. Végignéztem, és szinte semmi nem maradt meg a történetből, a szereplők is átlagosak, egyedül Plue maradt meg bennem, aki egy eszméletlenül aranyos kisállat. Ő sokak számára ismerős lehet a Fairy Tail animéből. Ugyanaz a két manga alkotója, Plue-t átvitte a RAVE-ből a Fairy Tail-be. Szóval van ez az anime, és van ez az opening, mely sehogy nem áll össze. Több érzelem van a dalban, a problémás kapcsolatról szól a szöveg, de ha átjutnak azon a vörös folyón (akai kawa), ott várja őket a mennyország. Van néhány ilyen mélyebb érzelmű dala Yonekura Chihirónak, ezekre 31 éves fejjel is azt mondom, hogy hiteles, ahogy az énekesnő előadja, és nagyon szeretrem hallgatni őket. Ez a kislemez is sikeres lett, szinte mindegyik koncerten felhangzik.
No, hát akkor lássuk az általam legjobbnak vélt 10 dalt Yonekura Chihirótól, melyben helyet kapott a Highschool Aurabuster OVA image dala. Ahogy említettem korábban az OVA-hoz három dalt énekelt fel az énekesnő, mindegyik különlegesre sikeredett, ezek közül kétségtelenül az Itsuki Uta lett a legjobb. Valósággal hipnotikus hatással van rám a zene és a háttérvokál. Érdemes külön meghallgatni a karaoke verziót, akár szeánszhoz, vagy szellemidézéshez is kiváló zene. Nem véletlen az OVA címe, egyszerre történelmi és természetfeletti. És annyira szeretném látni, mert tényleg annyira inspirálóak a Yonekura Chihiro által az OVA-hoz énekelt dalok, hogy tényleg azt gondolom, hogy nagyon jó lehet. Eddig is voltak olyan dalok, melyek hűen bizonyították, hogy miért érdemes figyelni az énekesnőre, de most jönnek az igazán nagy durranások, melyek rajongóvá tettek.
Különleges dal maradt le épp a Top 10-ről. Ezt a dalt ugyanis Ishikawa Chiaki írta, aki ismert lehet onnan, hogy egy csapatban volt Kajiura Yuki-val a See-Saw nevű együttesben. Hatással lehetett rá a zeneszerző, ugyanis a szóló dalaiban, ha lájtosabb formában is, de tetten érhető az a stílus, ami Kajiura Yuki-ra jellemző. Nagyon tetszik, hogy a Yonekura Chihiro dalban sem vitte le a színvonalat csak azért, mert végtére is nem az ő dala, hanem másnak írja. Tartja a tőle megszokott színvonalat, és ez hihetetlenül különlegessé teszi a többi Yonekura Chihiro dalok között ezt. A cím különösen érdekes abból a szempontból, hogy Yonekura Chihiro 12. stúdióalbumán kapott helyet, a cím is sorszámnév. A szöveg pedig rendkívül érdekes. Madárkalitkába van bezárva, nem szárnyalhat, nem repülhet, és mindenkinek teszi a szépet és a jót, miközben legbelül üvölt. A tizenkettedik cím meg az énjének számára utal. Kishíján meghasonul önmagával. A zene pedig rendkívül sajátságosan közvetíti ezt az üzenetet. Fantasztikus dal, ha sok ilyen lenne az énekesnő repertoárjában, a legjobban szeretett énekesnők között lenne.
A dal, ami nélkül nincs Yonekura Chihiro koncert. A debütáló kislemez címadó dala, mely óriási népszerűségre tett szert, mely azokon a bizonyos koncerteken mindig utoljára hangzik el, és a közönség őrjöngve énekli az énekesnőval együtt. Érdekes belegondolni abba, hogy honnan indult az énekesnő karrierje, hogy milyen erős dallal futott be, robbant be a köztudatba. Népszerű is lett ennek megfelelően, de aztán a második kislemeztől hirtelen visszavett az energiából, és jöttek azok a dalok, melyek szinte teljességgel fémjelzik az Yonekura Chihiro személyiségét. A későbbi Gundam dalai is ennek szellemében íródtak. Pedig hihetetlenül erős kislemez, és szükség is lett volna ilyen dalokra. De hát mit tegyünk, ha a személyiségéből csak ennyire futja? Ezért kell ezeket a dalokat nagyon megbecsülni.
Ahogy említettem korábban, két komoly korszakra osztható a Yonekura Chihiro ismertségem. Illetve három, ha jobban meggondolom, de most az utóbbi nem lényeg. Az első, amikor a Kaleido Star anime kapcsán megismertem az énekesnőt 2006 nyarán, a másik meg 2009 őszén, amikor komolyabban foglalkoztam a dalaival, nagy hatással volt rám a WILL című dal. Nagyon tetszett az a pozitív hangulat, amit árasztott magával, a szöveget nem is kellett érteni, mert a zene hozta magával azt az érzésvilágot, amiről szól az. Igazából ez egy gyereknek a dala is lehetne, aki találkozik egy olyan személlyel, aki hatással van rá, félénken közelít felé. Kíváncsi rá, hogy ki ő, tudni akarja a nevét, és visszafogottan megkérdezi, hogy hihet-e benne? Yonekura Chihiro 27 éves volt, amikor megjelent ez a dal, így inkább ez a dal inkább emléknek fogható fel, hogy ha önmagáról szól a dal, amikor hasonlót élt meg. Az biztos, hogy nagyon szép dal, hitelesen adja elő, és a zene a felismerésből fakadó pozitív érzés erősségét "jeleníti" meg. Nagyon jól meg van komponálva, ez az ékes bizonyítéka, hogy van olyan, amikor tényleg olyan kislemez lesz népszerű, ami jóra sikeredett. Ez az énekesnő legsikeresebb kislemeze a maga 85.920-as példányszámával, és biztos, hogy a Senkaiden Hoshin Engi anime is nagyon jó lehet.
Nem maradunk ma sem kellemes dal nélkül. Ez is olyan Yonekura Chihiro dal, aminek hallatán hihetetlen kellemes érzés önt el, valahányszor meghallom. A zene szinte hallucinatív, nehezen írható le szavakkal, amit hallgatása közben érzek. A szöveg viszont eléggé nehezen értelmezhető. Mintha a delfin képébe illesztene be valakit (mondjuk, hogy azt a bizonyos valakit), és hogy túlzásba vitte a szerepét, de azért énekeljük együtt a delfin dalát. És akkor hozzunk össze ebből valamit. A zene kellemessége miatt került ide, és a dallamvilág miatt, és ezen nem változtat semmi, mert tényleg hihetetlen jó érzés hallgatni ezt a dalt.
Alapvetően nem szeretem azokat a lassú dalokat, melyeket a Mobile Suit Gundam: The 08th MS Team OVA-hoz és a hozzá tartozó movie-hoz írtak, de ez a dal annyira bájos, hogy minden bűnét megbocsájtom. Már ha lenne, de hiszen alig akad neki, azt is inkább csak azért rójuk fel neki, mert 100%-os dal csak nem létezik. Ez a dal hihetetlenül kellemes, tele vagyok pozitív érzésekkel, amikor ezt hallgatom. A szöveg is szinte már-már komolytalanul boldog, a párkapcsolat egy olyan állapotát mutatja be, amikor semmi nem számít, csak hogy vele van, és szereti őt. Tehát komoly mondanivalóval nem rendelkezik, de az előadásmód, a zene, a ritmus, annyira szerethető, hogy mindenképp itt a helye a listán, és bármikor szívesen hallgatom.
