2013. szeptember 12., csütörtök

Top 20 Suara #4

Watashi Dake Mitsumete
(私だけ見つめて)

2009-ben ismerkedtem meg komolyabban Suarával, és az Akai Ito volt az első kislemez, amit hallottam tőle. Ez a B-side track, és soha nem felejtem el, hogy ez a dal ilyen életem legjobb dala státuszt élvezett nálam. Persze mára már kicsit árnyaltabb lett a kép, de most is nagyon jó érzés hallgatni. A cím is beszédes, valóban olyan hangulata van, mintha megtalálta volna önmagát az énekesnő. Az ilyen boldogságot meg mindig kellemes hallgatni, az utolsó refrénre meg a dob átveszi a dominanciát a hangszerek között.

http://www.youtube.com/watch?v=HucfWmH85zM

2013. szeptember 11., szerda

Top 20 Suara #5

Suiren -Amaneku Hana-
(睡蓮−あまねく花−)

Suara már pályafutásának legelején bizonyította, hogy ha kell, balladákban is nagyon szépen ki tudja fejezni az érzéseit. Ez a dal a Kusari PC játék opening dala, és a 2006-os Amane Uta debütáló mini-album nyitótétele. A lassú vontatott ének, egyáltalán nem válik unalmassá, sőt, maga az énekhang olyan érzékeket ébreszt fel, amitől ugyanúgy érezzük a lángoló szerelmet, mint egy gyors dal esetében. Számomra az érzelem felismerését érzékelteti, mintha rájönne, hogy mennyire szerelmes. Az ilyen dalok miatt sajnálom nagyon, hogy ma már nem aktív a karrierje, nem sokan képesek ilyen érzésekről hitelesen énekelni.

http://www.youtube.com/watch?v=AAxrd5N2Q8I

Új! Skorpió

Tegnap sikerült megszerezni a Skorpió együttes másik újra kiadott CD-jét az Új! Skorpió albumot. Igazából most is az az eset áll fenn, mint abban a néhány esetben, amikor többszöri meghallgatás után jobb véleményem alakult ki az albumról, mint amikor először. Emlékszem, amikor először végighallgattam, nagyon vártam, hogy legyen már vége, mert untam az egészet, ráadásul Frenreisz Károlynak ez a fajta magas hang, mint amit például a "Sötét nappalok és fényes éjszakák" című dalban kiad magából, borzasztó volt hallgatni. Igazából mostanra a szöveget értelmezve, érthető, hogy miért énekel így, és így már sokkal elfogadhatóbb, de most is azon a véleményen vagyok, hogy jobb az a fajta erőből kiadott magas hangja, mint ami például az "Álljatok meg" című dalban hallható. Igazából ez az album sokkal inkább a zenei minőségével ad élményt, mint a hangulatával. De van egy dal, amit szeretnék kiemelni, a "Furcsa emberek" című dalt. Hangulatilag tetszetős, és zeneileg is jól meg lett csinálva, a szöveg meg vicces. Úgy tűnik, hogy sok emberben felmerülnek azok a gondolatok, amik egyszer-egyszer bennem is. Egyébként mostani szemmel azt mondom az albumra, hogy jó, de csináltak ennél sokkal jobbat is, olyan 7/10-esre értékelném.

2013. szeptember 10., kedd

Top 20 Suara #6

Kimi ga Tame
(キミガタメ)

Kimi no hitomi ni utsuru
Watashi wa nani iro desu ka?

Alighanem ez a legszebb idézet, amit az énekesnőtől hallhatunk. Magát a dalt is rengetegen ismerik tőle, és mindenki szereti, ami nem is csoda, hiszen nagyon ritka manapság az ilyen szép szerelmi vallomás. Furcsamód, hogy az Utawarerumono anime végső endingje, és van is egyfajta búcsú-hangulata, de én mégsem egy ilyen dallal zárnám le az animét - legfeljebb az utolsó előtti részét - hiszen sokkal inkább azt az érzetet kelti, hogy megtörtént a nagy szerelmi vallomás. És az egész dalnak is sokkal inkább ilyen "végső harcra" (milyen most is lehet átvitt értelemben) felkészítő hangulata van. És a végére történik meg, ahogy egy hanggal feljebb énekli az énekesnő a végső refrént, és a végén a csodálatos magas hang, és utána a zene... Aki tudja mi az igaz szerelem, az nem szégyell sírni rajta.

http://www.youtube.com/watch?v=wsNqtuDGqRY

2013. szeptember 9., hétfő

Top 20 Suara #7

Mizukagami
(水鏡)

Régebb óta ismerem ezt a dalt, de csak tavaly fogott meg igazán, amikor olyan lelki állapotban talált meg, amikor igazán fogékony voltam erre a hangulatra. Ez a szomorú, talán depressziós lelki állapotból látja a kiutat, és bár fájnak még a múlt sebei, de kész tovább lépni. Tipikusan az a fajta dal, ahol ugyan van lüktetés (ez jelképezi a tovább lépést), de az énekhangban, és a dal végén hallgató zenében még tetten érhető a fájdalom, hogy azon álmoknak, csodáknak vége. Nagyon szépen megkomponált dal.

http://www.youtube.com/watch?v=Kx1bK9iGxlA

2013. szeptember 8., vasárnap

Top 20 Suara #8

Seisou Yakyoku
(星想夜曲)

A Musouka kislemez B-side track-je, és lényegében ennyi köze van az Utawarerumono animéhez. Ez a fajta vidám nyugalom nagyon áthat, olyasféle, mint amikor egy kis létszámú közönségnek énekel, és mindenki vidáman hallgatja őt. Teljesen ellazítja az embert, engem is mindig jókedvűvé tesz.

http://www.youtube.com/watch?v=MYOIS5_oAXQ

Újra 4 db. N64 controller!

Ma átjött LernenBoy, korábban megbeszéltük, hogy internetről kinézett szerelési útmutatót, hogy lehet a Nintendo 64 controllerek analóg karjait rendbehozni. 100%-osan nem lehet megcsinálni, de nagyon sokat lehet javítani a lötyögő analóg karokon, mintha csak ilyen 1-2 éves használtak lennének. Mi most ezt egyszerűbben oldottuk, ugyanis LernenBoy-nak volt csere analóg karja, amik szintén nagyon lötyögősek voltak, de korábban megjavította őket, így csak kicserélte. Most elvitte az én rossz analóg karjaimat, és akkor szerintem majd azokat is megjavítja.

Egyébként nagyon cseles a N64 controller. Nem könnyű kicsavarozni, ugyanis annak belsejében is van két csavar, ahova a Controller, Rumble vagy Transfer Paket tesszük. És nemhogy nehéz oda belátni, hanem kisebb csavarok vannak benne, és nagyon nehezen talált bele. Egyébként semmi más funkcióval nem szolgálnak, minthogy nehéz legyen kicsavarozni, a többi hét csavar tökéletesen egybe tartja a controllert. Amúgy a képen a fehér rész hátul, az az analóg kar, azt cserélte ki. Érdekes látni, hogy a mögötte levő zöld kis műanyag a Z gomb, valamint, hogy az L és az R gombok más színűek belül. L a szürke, és R a sárga. Az analóg kart is csavarok tartják a helyén, de azokat már könnyű volt kiszedni, így a cserét inkább a controller felső részén látható Pakek foglalatának két oldalán levő csavarok nehezítették meg.

A csere elkészültével LernenBoy szétszedte az egyik analóg kart, hogy lássam, milyen belül. A környékén levő porokból is látható, hogy fakulnak ki a N64 controllerek. Ugyanis ahogy az analóg kart dörzsöljük a falához, úgy kopik el, onnan származik a por. Ennek egy része a falon marad, azt ki lehet zsebkendővel szedni, de egy jórésze a belső részbe esik, azok estek ki, ahogy szétnyitottuk. És a szürke N64 controllerem analóg karja olyan szinten meglazult már, hogy nem lehetett vele normálisan fordulni. Soha nem felejtem el, amikor még Pesten laktam, akkor néha szerveztem ilyen összejöveteleket, amikor 4-en játszottunk, és egyszer volt Cater is, aki viccből ugyan, de előszeretettel fog dolgokat külső tényezőkre, és pont neki jutott a szürke controller. Ahogy a maga vicces hangnemében felkiált, hogy nem fordul a Mario Kart 64, az megért egy misét. Egyébként könnyű megjavítani az analóg kart, egy cérna kell, és egy kenőanyag, amivel az alsó részét megtisztítjuk, és elvileg kész is. Nekem ez így hihetetlennek tűnik, de ha ő mondja, neki elhiszem. Főleg azon mosolyogtam, amikor LernenBoy mondta, hogy kenőanyagként a Poli Fix - Pico Bello cipőkrémet használta, és állítólag bejött neki.

Úgyhogy újra jó mind a 4 N64 controllerem. ^_^ Terveztem is egy 4 fős N64 bulit, szóltam Lernie-nek (egy kis változatosság), hogy hozza el ug-t, de egyetem miatt nem tudott jönni. Majd legközelebb. De élmény volt újra használni a szürke N64 controllert. És pont ez a négyes, amiről annak idején álmodtam, hogy ha 4 db Nintendo 64 controllerem, akkor ebben a színösszeállításban lesz: Szürke - fekete - zöld - kék. Ahogy látható, ebben a sorrendben van bedugva. Ezt annak idején láttam így, amikor négyen játszottunk a Mario Kart 64-gyel, és ez a színsorrend annyira belém égett, hogy azóta ebben az összeállításban szeretném tudni a négy controllert. Ez egy ideje megvalósult, amikor néhány éve megvettem a fekete controllert (az volt utoljára), de ahogy a szürke tönkrement, nem tudtam azt használni, tehát négyen nem tudtunk játszani. Egyébként még sárga és piros színű controllerek voltak kaphatók, azokat nagyon ritkán láttam, így nem is volt rájuk igényem soha.

Viszont a szürke színűn látható, hogy eléggé elsárgult. Ez egyfajta szükséges rossz, úgy mondta, hogy olyan anyagot tesznek a műanyagba, amitől kevésbé válik éghetővé, viszont oxidációs folyamatot indít el a hosszú évek során, így besárgul. Ugyanígy sárgul be a SNES konzol, és a GC konzol szürke része. Ezt állítólag ki lehet szedni belőle, egy hidrogén-peroxidos oldattal. Ehhez LernenBoy elmondása szerint szintén szét kell szedni a controllert, és be kell ebbe az oldatba áztatni, és mint újkorában. Én jobban szeretném, ha elég lenne csak egy vattát benedvesíteni, és jól áttörölni, mert a Super Nintendót szétszedni kicsit félek. O_O Ez majd a jövő zenéje, ha megcsináljuk, majd arról is írok.

És még egy számomra nagy dologban segített Lernie: Kicserélte a zöld színű Nintendo 64 controller vázát. Többször írtam már arról, hogy a zöldet még 2005-ben vettem Angliában. Tökre megörültem neki, hogy van egy olyan színű controllerem, amilyet szeretnék. De azt már csak fizetés után vettem észre, hogy a hátulja kék... Úgy emlékeztem, hogy LernenBoy-nak van zöld, és akkor félve megkérdeztem, hogy esetleg egy csere... És döbbenten konstatáltam, hogy nemhogy igent mond, hanem még jobbat javasol. Ugyanis az ő controllerének analóg karja is megjárta, de ő végleg orvosolta ezt a problémát, ugyanis egy utángyártott N64 controller analóg karját tette bele, aminek nincs magas fala, láthattam is. Az tény, hogy így akár 30-40 évig is kitart, de nekem az eredeti az szent és sérthetetlen. Ezért azt csinálta, hogy kicserélte az ő zöldjének hátsó vázát az én zöld-kékemével, így megoldottuk a problémát, és végre teljes a sorrend. ^_^ Azt mondta, neki így tökéletesen megfelel, mert lényegében mindegy, milyen színű van neki. Úgy tűnik, csak én vagyok erre ennyire igényes. ^^' Már csak a szürkének kell az eredeti színét visszanyerni, és akkor nem 100%-os, hanem 150%-os lesz a boldogságom.

Extrém drága Mario Party 3

Kár, hogy annak idején nem vettem Mario Party 3-at, amikor ilyen €40-50 körül volt a német eBayen (2006 táján), ugyanis azóta megduplázódott az ára:

Akárhogy is nézem, ki kell nyissam a pénztárcámat, amikor venni akarok majd egyet... Csak kíváncsiságból megnéztem, hogy Mario Party 2 mennyiért van, hogy ha arra adnám a fejem (de soha nem fogom), mennyiért tudnám eladni, és ahogy elnézem, az is ilyen £40-50 kompletten. Nekem a doboz és a füzet is megvan hozzá.

2013. szeptember 7., szombat

Top 20 Suara #9

June

Teljesen meglepetésként ért ez a dal. Ilyen szomorú júniust... Amikor először hallgattam meg a Taiyou to Tsuki albumot, és amikor ehhez a dalhoz értem, olyan furcsa érzés volt. Egyrészt mintha kb. a semmiből törne elő egy ilyen érzés, másrészt meg olyan, mintha próbálna boldog lenni. Mintha a sok negatív érzésből keresné a pozitívat. De rájön, hogy csak áltatja magát, és a refrénre teljesen kitör. Nagyon érdekes dal, igazi kuriózum Suarától.

http://www.youtube.com/watch?v=a13YGUqk0zE

2013. szeptember 6., péntek

Múltban a jövő

Kezd beindulni a WHITE ALBUM anime. Még mindig ugyanaz a romantika, és emiatt sokan lassúnak gondolhatják, de mintha több élet lenne az animében, és jobban átérzem a karakterek érzéseit. Amúgy érdekesség, hogy a történet 1986-ban játszódik, és eléggé korhű lett: Számítógép sehol, régi TV-k, kocsik, és személyes kapcsolatok mellett vezetékes telefonon kommunikálnak egymással, mégis mennyivel modernebbnek tűnik a mi akkori világunkhoz képest. Miután Mizuki Nana énekli az openinget, így szinkronizál is az animében, konkrétan Ogata Rena seiyuu-ja, a főszereplő lány, Yuki seiyuu-ja pedig Hirano Aya. Na, ő az a nő a japán zenei iparban, akit felrúgnék a csillagos égig. Nem sok dalát ismerem, de ilyen érzéketlen éneket nagyon ritkán lehet hallani. A másik a botrányos élete, a harmadik pedig hogy több album- és kislemezborítón nem tetszik, ahogy kinéz. Ehhez képest seiyuu-ként nagyon jó, érzelmes hangot ad Yuki-nak, de a képek alapján nem nézek ki belőle többet. De úgy isten igazából  nem nagyon tudok olyan seiyuu-e mondani, akinek a hangjáról azonnal meg tudom mondani, hogy ki ő. Régről is most így hirtelen kettő ugrik be: Yamaguchi Kappei és Hayashibara Megumi. Amikor először meghallottam Hayashibara-san hangját a Slayers-ben, azonnal felfigyeltem rá. Igaz, hogy ekkor már ismertem, mint énekesnő, de állítom, hogy ha seiyuu-ként ismerem meg, hasonlóképpen gondolkodnék róla. Szó nincs arról, hogy rossz lenne a japán szinkron, isten mentsen. Az esetek döntő többségében jó hangot kap az adott karakter, csak nekem nehéz hangról megkülönböztetni őket.

Pár napja végeztem a Yondemasuyo, Azazel-san. Z-vel. Ennek a vége nem durrant akkorát, mint az első szériáé, de szolgáltatott egy pár tanulsággal, nem utolsó sorban agyatlan poénnal. Külön említettem a Detective Conan paródiát. Annak ellenére, hogy szeretem a Conan szériát, sok mindent jól kiparodizáltak. Például, amikor meghal valaki, elmésen elemzik a helyzetet, szinte mindig olyan szituáció akad, ahol a gyilkos mindig köztünk van. És ilyenkor elkezdődik a mindenféle logikátlan vádak alapján az egymásra mutogatás, hogy csak te lehetsz a gyilkos. Persze ezt lehet pszichológiára fogni, hogy ha a gyilkos közvetlen közelben van, akkor az ember veszélyben érzi magát, és mindezek mellé társul egy bizonytalansági faktor, ezt akarja kilőni, ezért felelőtlenül elkezd vádaskodni. Az epizód végén ahogy becsapódik az ajtó, az is nagyon élethű volt. A Conan paródia után jön a perverz pasas, aki a 48 arcú aberrált nevet kapta. Na ő tipikusan az a férfitípus, aki azt hiszi, hogy ott a két lába közötti szervtől lesz férfi. Amikor Rinkót beviszi a saját világába, ott konkrétan minden hímvessző-alakú. Vicces, hogy a sajátja helyén meg az anime hatalmas logója látható, amely sokszor az égig ér. Ennél férfiasabb már nem is lehetne... Az anime vége felé pedig Azazel-san lesz próbára téve, ugyanis ekkor jelenik meg az a démon, név szerint Incubus, aki pontosan ugyanolyan képességekkel rendelkezik, mint Azazel-san, vagyis a csábítással. Ám ő sokkal sikeresebb, így nem is csoda, hogy kedvenc démonunk féltékeny lesz rá. Incubus tisztában van a képességével, és nem is szerénykedik vele, és nem másra pályázik, mint Azazel-san szíve választottjára. Vicces csattanóval ér véget a történet, azért ez a sorozat is megért egy misét, de az első széria valamivel jobb volt.

És akkor új anime a helyére... Most ez kétesélyes lesz: Vagy valahogy végignézem, vagy meglesz az első "dobott" animém: Bakemonogatari. Nem a minőségével van a baj, mert az megvan, csak ezzel a történettel és hangulatvilággal egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Sajnos egyáltalán nem hoz lázba, és az opening és az ending videók elvont mivolta sem lelkesít. Bár annak idején írtam a Supercell: Kimi no Shiranai Monogatari dalról (ending), hogy akkoriban mennyire szerettem. Most is szívesen hallgatom néha, de nem nehéz számomra jobban találni nála. Amúgy a főszereplő srác: Araragi Koyomi egyáltalán nem átlagos, ugyanis vámpír volt. Segített neki egy szerzetes, így Látszólag most már nem az, ám maradt nyoma, ugyanis a sebei rendkívül gyorsan gyógyulnak. Attól sem riad vissza, hogy egy lány, nevezetesen Senjougahara Hitagi egy késsel és egy tűzőgéppel megtámadja. A rendkívül megható fogadtatás ellenére csatlakozik hozzá, ugyanis vámpít-mivoltától teljesen meg akar szabadulni. A lány sem átlagos, ugyanis testsúlyának jelentős részét elvesztette. De hogy miért... Amúgy meztelen nők, kivillanó mellek és bugyik bőséggel, mindezek ellenére ez az első olyan anime eddig, amit csak úgy nézek, de ezer másfele jár a gondolatom közben, pedig szolgáltat egy-két tanulsággal. Majd látjuk, mi lesz a sorsa.