Top 40 JAM Project #20

Arashi

Nem minden JAM Project anime dalból készül kislemez. Van olyan sorozat vagy franchise, ami annyira alacsony költségvetésű, annyira kevéssé ismert, hogy nem éri meg az abból készült dalt kiadni kislemezen. Ilyen dal az Arashi is, ami a "CR Sengoku Arashi ~Nobunaga no Shou~" openingje. Ez egy Pachinko játék. Az ilyen dalok csak a BEST COLLECTION albumokra kerülnek fel. Így kapott helyet ez is, méghozzá sorrend szerint a 10. válogatásalbumra. És hogy ez a dal a JAM Project történetének legnagyobb meglepetése, az is biztos. Sokáig nem is feltétlen erős a zene, a versében is végig nyugodt hangon énekelnek, nem is gondolnám, hogy bármi is kiemelné az átlagból a dalt. De amit a refrénben művelnek, az egy valóra vált csoda. Olyan erővel énekelnek, ahogy egyébként megszokhattuk tőlük, de a verséhez képest meglepetés volt, hogy ennyire kitörnek. De a dallam az, aminek köszönhetően azonnal megjegyeztem a dalt, és már az első hallgatásra azt gondoltam magamban, hogy ezt a dalt amíg élek, imádni fogom. Nincs ez másképp ma sem, és mind zenében, mind énekben nagyon jól visszaadják azt a középkori feelinget, amiben a játék játszódik. Csak ilyen meglepetésekben legyen részem.

Top 40 JAM Project #21

Get over the Border

Amikor felvezettem a JAM Project toplistát, már akkor írtam arról, hogy a BEST COLLECTION albumok közül kiemelkedik a Get over the Border. Ennek egészen drámai oka van: A világ körüli turné mellett Matsumoto Rica kiválása teljesen váratlanul érte az együttest, hiszen ez nemcsak arról szól, hogy a kivált tag miatt át kellett írni a koncert tervét, hanem egy barátot vesztettek el az együttesből. Ennek is lett köszönhető, hogy egyedi hangzású lett a hatodik BEST COLLECTION album. Kageyama Hironobu most nem tudott annyi dalt írni, kevés kislemez is jelent meg az albumig. Ezért a többiek is beszálltak a dalszerzésbe, és azáltal, hogy a saját stílusukban írtak zenét, elkészült az együttes legváltozatosabb albuma. És az egyedi stílusok ellenére az album hihetetlenül egységes lett. Pont ez az album bizonyítja, hogy mennyire erős a kémia a tagok között, és hogy nemcsak munkakapcsolat van közöttük, hanem valódi barátság is. Ezért is készülnek olyan dalok, mint a Get over the Border, és ezért hangzanak hitelesnek az olyan dalok, melyek a barátságról és az összetartozás fontosságáról szólnak. Ez a dal viszont rendkívül egyedire sikeredett, mert a verse nyugodt, de végig érződik egyfajta feszültség. És bizony az érzelmek keményen kitörnek a refrénre. Zseniális és izgalmas dal, az utolsó pillanatig fenntartja az érdeklődést, mivel érződik az elején a megbúvó feszültség, és izgalommal várjuk, hogy mi fog ebből kisülni. Csak a legjobbak, a barátság egy új dimenziója hallatszik a dalban.

Top 40 JAM Project #22

Gekka

Az olyan GARO dalok, mint a Guren no Tsuki második openingje nagyon árulkodóak afelől, hogy mi is az egész széria mondanivalója. Bár én is csak az animét láttam, de azt gondolom, hogy legalább ezeket érdemes megnézni, ha az előszereplős sorozatokat nem is, mert sokat mond az emberiségről. Ez is különben olyan dal, amit nem szeretek hallgatni, mert túl sok érzelem van benne. Mégis helye van a listán, mert az érzelmek mind az utolsó dallamig hitelesek, nem utolsósorban a zene, és az ének is elsőosztályú. Azon JAM Project dalok közé tartozik, ahol meghallhatjuk, hogy az énekesek meddig képesek felvinni a hangjukat. Azok ott valódi hangok, semmi utómunka nincs benne, ezt koncerten is bizonyították. 2006 óta létezik a GARO széria, azóta több inkarnációt is megélt, rengeteg dal készült, ez az egyike annak, amelyik a legtöbbet árul el a sorozat mondanivalójának fontosságáról, annak érzelmi oldaláról.

Top 40 JAM Project #23

Bad City ~We'll be alright!~

Igazából jót tett a TOKYO DIVE albumnak a stílusváltás. Bár az album lényegi mondanivalója nem változott az előzőekhez képest, de a zenei stílusváltás mindenképp jó ötlet volt. Ahogy írtam a címadó dalnál korábban, a futurisztikus hangzásvilágra énekelni az összetartozás fontosságáról jelzi, hogy a jövőben is fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok. Mert olyan ez az album, mintha a jövőből írták volna meg. Erre kiváló példa ez a dal is, mely a maga szintetizátoros hangzásával, erős hangszerelésével mintha a jövő veszélyeire hívná fel a figyelmet. De elég erőnk lesz arra, hogy felvegyük ellenük a harcot? A dalból kiindulva igen, együttes erővel képesek leszünk rá. Hihetetlenül inspiráló a hangulata.

Top 40 JAM Project #24

Danger Zone

Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy alapvetően nyugodt, békés személyiség vagyok, mégis teljes mértékig tudok azonosulni az ilyen erőteljes, már-már zúzós dalokkal, ahol olyan erővel énekelnek, ahogy csak a legnagyobb rockerek tudnak. Hihetetlen módon tűzbe hoz, és ha olyan lennék, előadnám ezt a dalt karaokén, de olyan őrült módon, mint aki teljesen kivetkőzött magából. Nagyon szeretem ezt a számot, a dinamikáját, az erejét. Endoh Masaaki és Sakamoto Eizo meg két fantasztikus énekes, együtt hatalmas dolgokra képesek. A dal egyébként az éX-Driver mozifilm címadó dala. Az éX-Driver az a franchise, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, mint ami lett végül.

Top 40 JAM Project #25

FREEDOM

Ahogy egy korábbi dalnál említettem, a JAM Project albumok címadó dalai általában a barátság erejéről, és az összetartozás fontosságáról szólnak. Nincs ez másképp jelen esetben sem, megspékelve a barátságból fakadó pozitív érzésekkel. Ez a dal tényleg olyan, hogy a tagok elengedik a felettes énjünket, teljesen szabadjára engedik magukat, és kiéneklik a szívük boldogságát úgy, ahogy legbelül érzik. Ilyen felszabadultan kevesen énekelték meg a szabadságot. A szöveg itt is sablonosnak mondható, de megengedem magamnak azt a véleményt, hogy nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít sablonosnak. Külön blogpostot lehetne írni arról, hogy kinek mi számít hitelesnek, röviden úgy lehet összefoglalni, hogy többek között a megélt tapasztalatok, annak feldolgozása, és a személyiség alakítja ki a hitünket a személyes értékrendünket. Hozzám például nagyon közel áll az, ahogy a JAM Project a dalai által látja (láttatja) a világot. És azzal, hogy sokféle dalt írtak, az bőven azt mutatja, hogy van véleményük az élet dolgairól, a világ történéseiről. Most például teljességgel elengedik magukat, és azt éneklik ki, amik önmaguk legbelül.

Top 40 JAM Project #26

The Gate of the Hell

Azért hallgathatók az átlagember számára is a JAM Project dalok, mert nem azt a nagyon kemény rock zenét művelik, hanem a szintetizátorral, és Okui Masami énekhangjával lágyítják a hangzást. De azért van néhány olyan daluk, ahol keményen zúznak. Az egyik ilyen a The Gate of the Hell, ahol aztán tényleg megmutatják, hogy mennyire kemények tudnak lenni. Szinte már nem is rock, hanem metal. Ez egy Fukuyama Yoshiki szólódal, akinek nagyon jól áll ez a kemény stílus, mert a hangja kiválóan alkalmas arra, hogy rock zenére énekeljen. Ez az egyik Mazinkaizer OVA openingje, tehát az animéhez is kiváló választás volt. A dal amúgy nagyon hosszú, 6 perces, és bár a bevezető zene eléggé hosszú, majdnem egy perces, de már itt lehet érezni, hogy ez nem egy átlagos JAM Project dal. A zene nagyon erős és kemény, és amit Fukuyama Yoshiki itt énekel, azzal egy életre megjegyeztette magát velem. De a többiek is a háttérvokállal nagyon sokat hozzáadnak az albumhoz. Nincs felesleges zenei elem, és a második refrén utáni gitárszóló pedig bármelyik világszerte ismert (és elismert) rockbanda dicsőségére válna.

Top 40 JAM Project #27

PLATONIC

Ismét egy ballada, ismét egy Okui Masami szóló. A címből kikövetkeztethető, hogy beteljesületlen szerelemről van szó, de gyönyörűen énekli ki a fájdalmát. Azért nagyon jó, mert az hallható, hogy megéli a fájdalmát, elmerül benne, ettől válik élővé a dal. Hallgatása közben azt érzem, hogy a fájdalom is az élet része, amiből adott esetben lehet tanulni. Nem panaszt hallok az énekben, és erre főleg akkor jöttem rá, amikor először meghallottam az énekesnő saját verzióját. Okui Masami ugyanis megtette azt, hogy felénekelte a dalt Symbolic Bride albumára, amivel elkövette énekesnői karrierjének egyik legnagyobb hibáját. Ott ugyanis teljesen más stílusban énekel; Olyan, mintha sajnáltatná magát. A zene is sokkal lassabb, vontatottabb, melyeknek köszönhetően bőven az album mélypontja. Ellenben az eredeti JAM Project verzió dinamikus, élő, ékes bizonyítéka annak, hogy úgy is lehet a fájdalomról énekelni, hogy az az élet része.

Top 40 JAM Project #28

Breakthrough

Nemcsak akkor van egy művel katarzisélményünk, amikor teljességgel azonosulni tudunk vele, és komoly hatással van ránk, ezt még jobban emeli, ha személyes élményünk kötődik hozzá. Nagyon jó időszakomban jelent meg a Breakthrough kislemez, amin nemcsak hogy két őrületesen jó szám van, emiatt nemhogy rengeteget hallgattam a kislemezt, hanem még meg is vettem eredetiben, ráadásul az akkor ért kellemes élmények még tovább növelik a kislemez értékét. Ez egy hihetetlenül dinamikus szám, a szövegének pedig a zene és az előadás hihetetlen mértékű hitelességet ad neki. Mondhatjuk sablonosnak a szöveget (törd át a falat... a többit meg sejthetjük), de ha látszik az előadásmódon, hogy az énekesek mérhetetlenül hisznek abban, amiben énekelnek, akkor onnastól kezdve nem érdemes tiltakozni miatta. A szöveg sablonos, az előadás viszont nem az. Ezért is van az, hogy még ha kicsi is a rajongótáboruk, de ők kitartanak mellettük.

Top 40 JAM Project #29

TORNADO

A JAM Project balladákban is erős. Az első időkben elsősorban Mizuki Ichirónak köszönhetően gyönyörű lassú dalok kerültek fel már az első BEST COLLECTION albumra is. Sajnos ő elég hamar kivált az együttesből, utána Okui Masami gondoskodott az érzelmes dalokról. A TORNADO külön csodálatos ékköve az első albumnak, ami egyébként is nagyon erősre sikeredett, ez pedig külön emeli az album színvonalát, hiszen Mizuki Ichiro olyan érzelmeket énekel meg, ami tökéletesen beleillik az együttes és az album profiljába. Énekel az érzelmi bizonytalanságról (yozora wa hazy... ashita ga mienu), valamint hogy a harcot egyedül kell megvívni (tatakau no sa, oretachi wa hitotsu). Ez lehet a belső harc analógiája is. De Mizuki Ichiro mindig is erős volt az ilyen balladákban, ez a dal is hiteles lett, és azzal, hogy a refrénben úgy kitör érzelmileg, azt sugallja, hogy nem törődik bele a kialakult helyzetbe, hanem szeretné, ha minden jobb lenne (oretachi wa kitto deatteta). Itt is kijön az, hogy a JAM Project mennyire komolyan veszi a karrierjét, mert tulajdonképpen a Mazinkaiser (mely OVA-jának endingje ez a dal) is egy szűk korcsoport számára készült robotos, szuperhősös anime, és hogy ehhez ilyen dalt írtak. És az, hogy ilyen fantasztikusan megkomponált, érzelmileg hiteles dal nem került fel a lemezeladási listára (megjelent kislemezen is), az azért jelzi, hogy Japánban komoly deficitek vannak a kiadók részéről is, hogy nem vállalnak be nagy eladásokat ezekre a kiadványokra.

Top 40 JAM Project #30

In the Chaos

Érdekes, hogy Okui Masami nem igazán mutatja meg a rockos énekhangját a JAM Project tagjaként, mint a szólókarrierjében. A szólódalai is inkább lágyabbak, illetve amiket ő ír, azok is hasonlóképpen lágyabbak, inkább az érzelmekre fókuszál. Ezáltal teszi változatosabbá a JAM Project repertoárját. Ugyanis olyan dalokat ír, amik beleférnek az együttes profiljába. Az In the Chaos inkább egy átlagos anime dalnak mondható, inkább személyes okból került fel a listára. Ugyanis egy áprilisi reggelen hallgattam a Little Wing kislemezt, ennek a második dala az In the Chaos. És hihetetlenül kellemes, vidám hangzása miatt ez a kislemez lett tavasz eljövetelének szimbóluma nálam, azóta is sokat hallgatom, ha jön a jó idő. Okui Masami hangja meg kellemes, ezt Endoh Masaaki rapje fűszerezi meg a második refrén után, aki nagyot alakít ebben a dalban.

Külön szeretném felhívni a figyelmet Endoh Masaaki szóló verziójára, ahol helyet cseréltek, itt Okui Masami rappel. Hihetetlen ötletes, és nagyon jóra sikeredett. Ez a változat az ENSON albumára került fel.

Top 40 JAM Project #31

TOKYO DIVE

Szinte nincs olyan JAM Project album, melyen az első- vagy a címadó dal ne a barátság és az összetartozás fontosságáról szólna. Ezeket mind Kageyama Hironobu írja, és szinte mind kaptafára készülnek zeneileg és szövegileg. De egy idő után, mintha Kage-chan is érezte volna, hogy ugyanazt írni egy kicsit másképp az nem vall nagy zeneszerzői képességre, ugyanis fokozatosan áttért a rockos hangzásból az elektronikus zene felé. Az új dalok már sokkal kevésbé a rock stílusba sorolhatók, inkább powerful trance-nek mondanám (már ha létezik ilyen, de az biztos, hogy az erőteljes hangzás megmaradt). A TOKYO DIVE is ilyen. Annak ellenére, hogy írtam korábban, hogy egyre inkább igényem van az élő zenére, ez a dal mégis helyet kapott a listán, mert elképesztően hangulatos, és ebben is ugyanúgy érződik az összetartozás ereje a tagok között, mint bármelyik korábbi ilyen típusú dalukban. Itt-ott még a hangjuk is el van torzítva, ezzel csak futurisztikusabb lett a zenei hangzás. Ez pozitívum nálam, ugyanis ez a dal azt jelzi számomra, hogy a jövőben is fontos lesz a barátság, nem feltétlen veszik át a gépek meg a technológiai szingularitás a hatalmat felettünk. Erre utal a videoklip is, érdemes megnézni. Az egész TOKYO DIVE turnét ezzel a ruházattal vitték végig.

Top 40 JAM Project #32

PROMISE ~Without you~

Ismét egy könnyed dal következik, de most valami olyan, ami annak ellenére rettenetesen szerethető, hogy amúgy a vidám hangja teljesen elinflálja a szöveg jelentését. Ez a dal egy Okui Masami szóló, és nemcsak hogy az énekhang könnyed, hanem a szöveg is annyira egyszerű, hogy komolyabb japán tudás nélkül lehet érteni akár a teljes dalszöveget. Mégis mit keres itt a listán? Egyszerűen nem tudom megunni. Ez egy olyan jellegű dal, amiben igazából nincs semmi különös, nem is nagyon kerít a hatalmába érzelmileg, de a könnyed hangulata miatt mégis rettenetesen hallgattatja magát. Ha nagyon bele akarnék magyarázni valami jelentést a dalba, akkor azt mondanám, hogy teljesen együtt él a be nem teljesült szerelem érzésével. Igazából már jól van (nemcsak úgy mondja meg bizonygatja), csak az a fránya ígéret. És a dal vége:

I can't live without you

Top 40 JAM Project #33

Victory Soul

Meglehetősen furcsa a kapcsolatom ezzel a dallal, ugyanis bár nagyon szeretem (különben nem került volna fel a listára), csak hallgatni nem szívesen hallgatom. Az oka meglehetősen prózai: A tökéletes boldogság hallható a dalban. Amikor megvalósult a legnagyobb álmunk, és az ebből fakadó boldogságot éli meg a JAM Project. Érdemes meghallgatni, hihetetlenül vidám a hangjuk (néhol mintha még marháskodnának is, ugratják egymást), a zene alapján pedig lehetne egy olyan anime utolsó részének endingje, amelynek happy endje van. Mégis ami miatt listára került a dal (és emiatt azért előveszem néha), mert az is hallható, hogy ezért a boldogságért keményen megküzdöttek. Ezt ők nem kapták ingyen, izzadságos munka eredménye az, ahol most vannak. Ez adja a hitelességét a dalnak, ezt nem a kényszeredett pozitív gondolkodás szülte, hanem a kemény munka.

Top 40 JAM Project #34

The End of Day ~Megami Claudia no Sentoku~

A BEST COLLECTION albumok mellett néha készülnek stúdióalbumok is, melyeken saját JAM Project dalok hallhatók. Vagyis nem anime-, videojáték dalokat gyűjtenek egybe, hanem olyanokat, amiket önálló dalként írtak meg. Eddig öt ilyen album jelent meg, és bizony érdemes ezeket is hallgatni, mert itt is találni jónéhány gyöngyszemet.

Ilyen gyöngyszem ez a dal is, mely az első stúdióalbumra jelent meg. Érdekes, hogy a JAM Project megalakulásakor hihetetlenül termékeny volt, hiszen rögtön az elején két albumnyi jó dal gyűlt össze. A JAM FIRST PROCESS album az első BEST COLLECTION album után két héttel jelent meg, melyen ez a dal is rajta van. Ebben elsősorban Kageyama Hironobu énekel. Nagyon tetszik, hogy ha nem erőből énekelnek, akkor hihetetlenül szép és tiszta érzelmeket énekelnek ki, amikkel többségében tudok azonosulni. Ahogy ezzel a dallal is, nagyon szép.

Top 40 JAM Project #35

Rocks

Ahogy az előző daloknál írtam, szinte minden egyes dalát komolyan veszi a JAM Project, teljesen mindegy, hogy melyik animéhez, videojátékhoz vagy élőszereplős sorozathoz írják. De az azért érződik, hogy az együttes fő csapásiránya a Super Robot Wars széria. Ha meghallgatunk egy BEST COLLECTION albumot, azokra az addig megjelent kislemezek, és B-side trackek hallhatók, nem lehet nem észrevenni, hogy a Super Robot Wars dalok a legerősebbek. Akkor tényleg robbantanak. Erre ékes bizonyíték a Rocks, ahol nagyon erős a hangszerelés, az ének is jelentőségteljes. Szinte érezni, hogy valami komoly, akár világmegváltó gondolataik vannak. Pedig csak egy videojáték openingje, ahol mondjuk galaxisokon átívelő harcok részesei lehetünk. De hihetetlen jó dal, Ahogy Okui Masami elkezdi a dalt, arra szavak nincsenek. De az egész dalra jellemző az erő. Ebben a dalban nem feltétlen vannak nagy hangterjedelmek, inkább az ének teszi nagyon emlékezetessé, és ennek köszönhetően vált az egyik legjelentősebb JAM Project dallá.

Top 40 JAM Project #36

Battle No Limit!

Még a Yu-Gi-Oh! és a Cardfight!! Vanguard között volt egy szintén kártyás animesorozat, a Battle Spirits. Ezt aztán végképp kevesen nézték, ha nincs a JAM Project, és nem írnak hozzá egy nagyon jó openinget, én sem hallok róluk. Itt is arról van szó, amiről tegnap írtam, hogy az együttes komolyan veszi a célközönségét, és egy olyan dalt írtak, ami nemcsak az anime maroknyi közösségének szól, hanem a rajongóknak, de általában szélesebb animerajongó közönségnek. Habár a szöveg az animére reflektál, de a zene hihetetlenül erős, és az ének is azt sugallja, hogy ők a dalból sokkal többet akartak kihozni, mint amiről az anime szól. Ez sikerült is. Ha valami komolyabb szöveggel ez a dal még sokkal jobb lehetett volna. De így is fantasztikus hallani, hogy minden tudásukat beleadták ebbe a dalba, és évek múltán is élmény hallgatni.

Top 40 JAM Project #37

Bakuchin Kanryou! Rescue Fire

Általában a Tokusatsu sorozatoknak, ahol általában egy átlagembernek van egy titkos élete, ahol hős, és megmenti a világot a gonosztól, aki uralomra akar törni, eléggé gyerekes zenéjük van. Egyetlen oka van, ezeknek a sorozatok célközönsége azok a 7-12 éves fiúk, akik hisznek a világmegmentő álmokban, és megjeleníti azt a szuperhőst, akinek elképzelik magukat. A JAM Project egyedisége az, hogy ezeknek a sorozatoknak is komolyan énekelnek dalokat. A szöveg is egy fokkal komolyabb, és ami az éneket illeti, minden képességüket beleadják, a zene is rendkívül erős ás dinamikus. Ennek eredményeként egy olyan dalt írnak, ami akár az egész karrierjük legjobbjának egyike lehet. Pedig ezeket a dalokat a célközönségük miatt nem szokták komolyan venni, de azzal, hogy a JAM Project ezeket a dalokat is megírja, ez jelzi, hogy az egész karrierjüket végtelenül komolyan veszik, és az Anison műfajnak progresszíven akarnak referenciát nyújtani. Példaértékű, hogy a maroknyi célközönsésüket is komolyan veszik, ez a dal az ékes bizonyíték rá. Kiválóan beleillik a komolyabb JAM Project dalok mellé, ugyanakkor hallatszik, hogy ezeket azokhoz a tokusatsu dalokhoz írták. És hogy évek múltán is libabőrös leszek a dal hallatán, nem kérdés, hogy helye van a legjobbak listáján.

Top 40 JAM Project #38

Believe in my existence

A Cardfight!! Vanguard anime második openingjét hasonló okok miatt szeretem, mint a Kurenai no Kiba-t, csak a különbség az, hogy ennek valamivel komolyabb a hangszerelése. Ugyanakkor ez a dal a valamivel komolyabb hangszerelésében őrizte meg a könnyedségét, jó hangulatát, amit bármikor szívesen előveszek. Ettől lett több, ugyanis olyan gitárszóló van a dalban, hogy libabőrös leszek, ha meghallom. Mindezek mellett az ének a maga komolyságában teljesen vidám, jókedvű, és hát persze a hangterjedelem. De hát kell ezt a JAM Project-nél elemezni? Hiszen az egyik nagy erőssége az együttesnek az ének, hiszen olyan erőt, érzelmeket képesek belevinni a dalaikba, hogy amikor ilyeneket hallgatok tőlük, merül fel bennem a kérdés, hogy miért nem lettek sokkal sikeresebbek? Bár ez a kislemez jól szerepelt, a 19. helyig jutott el az eladási listán, és összességében is ott van a legsikeresebb JAM Project kislemeze között. A legkevésbé sem hiába.

Top 40 JAM Project #39

Kessen the Final Round

Na ez az a szám, ami sokkal előrébb kerülhetett volna, ha egy egységes egészet alkotott volna, és nincs szakaszokra osztva. Ez a dal konkrétan kitehetne egy egész albumot, mert több szakasza van, és mindegyiknek más mondanivalója van. Annyi a pozitívum, hogy a mondanivalók egy alapra épülnek (ezért alkothatna önmagában egy egész albumot), ugyanis ez a dal a Super Robot Wars Z III: Tengoku-hen játék openingje, de akár az endingje, sőt még az insertje is lehetne. Ebben a dalban benne van a csatába való indulás, a harc, és annak vége is. Nekem az első három rész tetszik nagyon, addig érzem egységesebbnek a harmóniát. Okui Masami szóló része a legelején gyönyörű. Libabőrös leszek, valahányszor meghallom. Aztán a harmadik rész a nagy kedvencem, akkor a legdinamikusabb. Akkor harcolunk, mindenünket beleadjuk, és ez az érzés nagyon átjön. Ezután törik meg, ahogy hirtelen belassul. Fukuyama Yoshiki éneke nagyon szép, de továbbra is azt gondolom, hogy Ricardo Cruz csak belerondít a dalba. Egyszerűen nem való egy nem ázsiai hangja a többiek mellé. Ő is nagyban visszavetette a személyes listámban.

Videoklip is készült a dalból, ezáltal mutatnám meg a dalt. Állítom, hogy az egyik legdrágább anison videoklip. Nem tudom, mennyi benne a számítógépes trükk (gondolom sok), de nem lehetett akármi azt a hatalmas robotot életre kelteni, és azt a hatalmas kockát (nem tudtam pontosan kivenni, hogy mi az), ami ellen harcol. Az, hogy harcolnak, és a robot végül elesik, de megint felkel, kész a harcra, ez is jelzi, hogy a dal egy egész történetet mesél el. Az is beszédes, hogy Ricardo Cruz az űrben egy hatalmas kijelzőn van külön. Jelzi, hogy ott vagyok... de mégsem, mintha nem lenne lelke a jelenlétének. De ha már énekel, akkor valahogy megjelenítik, de ezért a fél percért ne utaztassák át Brazíliából Japánba. Elismerem, hogy van hangja, nem is akármilyen, de képtelen vagyok megszeretni őt, ez az igazság. De őt leszámítva a videoklip elsőosztályú, érdemes megnézni.