Még régen mutatta meg a spanyol Okui Masami fórumon az egyik tag, két dal között igen nagy a hasonlóság:
Shinohara Emi: Star Light ni Kiss Shite (Sailor Moon)
Okui Masami: DREAMING HEART (Megami Tengoku)
Érdekes, pedig nem is ugyanaz a zeneszerző. ^^'
Holnap aNiwaCon, úgyhogy most már aztán tényleg jöjjön el mindenki!
Én már álmomban is zenekvízezek, ez hihetetlen. O_O Nem én vezettem, csak versenyeztem, és mindenki idegen volt körülöttem. A dalokra nem emlékszem, illetve, amikor ez felhangzott:
Annyira megörültem neki, hogy elkezdtem mindenki előtt táncolni rá. O_O
És mindenki döbbenten nézte, hogy élvezem ezt a dalt. Úgyhogy most élőben is ezt hallgatom.
És ha már zenekvíz, akkor kerüljön ki ide is a kiírása:
Úgy hiszed minden már hallott anime számot kívülről fújsz, de legalább felismersz? Próbáld ki, mennyire emlékszel rájuk! A fél órás zenekvíz keretében a versenyzőknek az elhangzó, nagyjából 30 másodperc hosszú zenerészletekről kell eldönteniük, a listán szereplő animék közül melyikben voltak hallhatóak, ki adja elő őket, vagy hogy mi a szám címe. Összesen 20 ilyen zenerészlet lesz, melyek között openingek és endingek vegyesen szerepelnek majd. Ezek három kategóriára lesznek osztva. Az első tíz feladvány egyszerűbb lesz, itt annak az animének a címét kell bejelölnötök, amiben a szám elhangzott. A második tíz szám a haladó kategória. Itt az első öt dal esetében a szám címét kell helyesen bejelölni, a második ötben pedig az előadó nevét. A legtöbb pontot elérő három versenyző díjazva lesz. Akárcsak a karaoke versenyre, jelentkezni nem kell rá előre, de a program kezdetére jelenjetek meg a verseny helyszínén, a karaoke teremben! Gyertek el minél többen és hozzátok barátaitokat is! Addig is jó zenehallgatást! Szeretettel várlak benneteket! A várható animék listája a következő:
|
hmm... gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a dalcímek listáját, de az annyira snassz, hiszen azokat sokkal könnyebb megtalálni, viszont az énekesek listáját megadhatom, azzal nem könnyítek sokat:
Végül néhány link:
Újra gyertek el mindenki. :)
Ismét gyertek mindenki a MAT-os conra, mert lesz zenekvíz. Biztosan sokat tudtok a japán zenéről, itt az ideje, hogy felmérjétek magatokat. 30 perces lesz a zenekvíz, ezalatt 20 dalt kell felismerni. Három kategóriára lesznek osztva. Az első 10 az könnyebb lesz, ott az animét kell felismerni, hogy az adott dal melyik anime zenéje. A második 10 amolyan Advanced kategória lesz, a 11-15. dalok esetében a dalcímet kell meghatározni, míg a 16-20. daloknál pedig az előadó nevét. A feladatlap 2 hasábra lesz osztva, az elsőben lesz 20 anime cím, abba kell az első kategóriában levő dalok animéit felimerni. Úgy lesz, hogy minden egyes anime cím előtt lesz egy rubrika, oda kell a sorszámot beírni, hogy hányadikként hangzott el. A második hasábban az első 10 lesz a cím, a második 10 pedig az előadó neve. Itt is sorszámozni kell majd.
Remélem így mindenkinek érthető, és könnyű lesz, mert amit eredetileg akartunk, az nagyon bonyolult lett volna. Az lett volna az eredeti felállás, hogy egy 50-es lista lett volna három hasábban, az első hasábban lett volna az 50 anime cím, a másodikban 50 dal cím, a harmadikban pedig az 50 előadó. És mind a 20 dal esetében mind a hármat fel kellett volna ismerni. Úgy lett volna, hogy mindegyik cím, és név ABC sorrendben lett volna, így előforduhat, hogy mondjuk az első dal esetében az anime cím *hasára üt* a 33. sorban lett volna, a dal címe pedig a 18. sorban, míg az előadó neve a 46. sorban lett volna. És mindegyiket el kellett volna látni sorszámmal. És lett volna egy negyedik hasáb is, abban sorszámozva lett volna a 20 OP / ED lista, itt kellett volna bekarikázni (egymás alatt), hogy az adott dal opening vagy ending volt. Ma írtam meg ezt az elképzelést Urannak, úgy kellett neki már-már szájbarágósan elmagyarázni, hogy van, de azonnal elvetette. Rájöttem, hogy igaza van, hogy így nem lenne elég a fél perces dalrészlet, ahhoz, hogy mindegyiket külön megtalálják a nevezők. A fent említett végleges verzió pedig az ő ötlete volt, azonnal rábólintottam. Ez jó kompromisszumos megoldás, sokkal könnyebb lesz. Mert nekem sem az a célom, hogy nagyon nehéz legyen, csak valahogy úgy akartam (az, hogy mindet kelljen felismerni, az az én ötletem volt, a feladatlap felépítése Nighté volt), hogy azért ne másoljuk az Adarnát, ha nem muszáj. Ez az elgondolás nekem tetszik.
Remélem, nektek is, úgyhogy gyertek mindenki, ugyanis itt is díjazva lesz az első három legtöbb pontot elérő versenyző.
Más. Ma anyám jött el Pestre, és olvastam, hogy ma hozták forgalomba a kettes metró vonalán az új Alstom metró kocsit. Amikor a Keletihez mentem, akkor a 24-es villamossal mentem a Nagyvárad tértől, mert sietni kellett, de visszafele jövet a kettes metróval, és pont az új metrót kaptuk el. :D Nagyon jól néz ki belül is, nagyon kijárt már az új metró a 30-40 éves orosz metrók helyett. Érdekes, hogy pont a kettes metró vonalára tették, amikor a hármasnál nagyobb szükség lenne rá, hiszen azok a metrók sokkal rosszabb állapotban vannak, szinte napi szintű, hogy leáll egy-egy egy pár másodpercre. De olvastam arról, hogy nagyon rossz állapotúak a sínek is, a Népligetnél már elemek szakadnak le, nagyon elkélne már egy teljes körű felújítás, de tudom, a pénz... Az máshova kell. De azt gondolom, mondanom sem kell, hogy mennyit dobna a tömegközlekedésen, ha mindenhol új metrókocsi lenne.
A SPAR-os promóció keretén belül vettünk egy PUMA karórát. Pontosan ezt a fehéret szemeltem ki magamnak, de az akciós 7.700 forint körüli árat sokalltam érte, de mivel idővel akciós lett a zöld karóra, ezért kivártuk, hogy akciós lesz-e a fehér színű. És az lett, úgyhogy megvettük. Nagyon jól néz ki, na ez minőségi darab, az 5.500 forintot megérte. Tetszik, örültem neki, úgyhogy legalább 10 évre lesz ez az óra. Az előző Casiót olyan 1999-2000 táján vettük. Működik még, szó se róla, de az utóbbi időkben többször néztem a karórákat, hogy beújítsak, de még az egyszerűbbek is drágák ár-érték arányban. De ez az óra minden igényemet kielégíti. Egyébként amikor beindult ez az akció, akkor még a zsidával laktam együtt, ő hozta haza a pontgyűjtő füzetet, mutatta, hogy mi az új promóció, és igencsak megmozgatta a fantáziámat. Az az érdekes, hogy a legolcsóbb tetszett meg, a drágábbak nekem olyan semmilyenek. A legolcsóbbak színválasztékából először a pirosat néztem ki magamnak. De zsida kijavít, hogy az hot pink. A szórólapon isten bizony pirosnak láttam, de amikor megnéztem a Sparban, hát az tényleg rózsaszín. Úgyhogy a fehérre váltottam. Nagyon tetszik. ^_^
Ahogy tavaly a ShibuyaCon előtt elkísértem bagszit a Garay Üzletházba megnézni, hogy milyen lesz az a con, most is eljöttem, bár most szervezőként is érdekelt, hogy milyen a helyszín. 20 órára beszéltünk meg találkozót a Dürer előtt, oda is értünk addigra, de volt vagy negyed 9, mire teljes lett a létszám. Bementünk. Az előtér még nem is volt annyira rossz, de a folyosó... Hát, vakargattam a fejem rendesen, hogy biztos, hogy jó lesz con helyszínnek? A falak díszítése eléggé érdekes, és a régi berendezések sem csillapították a szkepticizmusomat. Igazából így pucéran, díszítés nélkül valahogy nem tudom elképzelni, hogy itt animés fangörlök rohangásszanak jobbra-balra. Szerintem nagyon sok fog múlni a dekoráción, hogy fogják kidíszíteni a folyosót, mert ez így ebben az állapotban nem valami bíztató. Ami még rettenetesen zavart, az a sötétség. Vagyis a korrekt világítás hiánya. Ugyanis a hosszúkás folyosón csak energiatakarékos izzók voltak, és olyan búra, mely naracssárgára festette a színét, szinte félhomály volt. Ha még a búra sem lenne, akkor VámpírCont lehetne tartani. Eleinte nagyon kétkedve néztem szét, aztán arra jutottam magamban, hogy ha mind a dekorációt meg tudják oldani, hogy "conos" feelingje legyen, mind a világítást meg tudják oldani, hogy azért normál fényerő legyen, akkor lehet itt még jó dolgokat csinálni.
A nagy- és a kisterem egészen jók, egészen tetszetősek. A kisterem lesz az én privilégiumom, ugyanis ott lesz a karaoke. Ez igen, itt lehet jó karaokét csinálni! Egy nagy színpad is lesz, ott lesz a monitor az énekesnek, vásznon látják a többiek, amit az énekes lát, és nekünk ott lesz a laptopunk, és az egyéb dolgok. Szétnézni nagyon nem volt lehetőségünk a kisteremben, mert egy együttes próbált, és akkora hangerejük volt, hogy ki kellett jönnöm, mert már komolyan kezdtem érezni, hogy meg fogok süketülni. És ugyanakkor arra a negatív megállapításra kellett jutnom, hogy lehet, hogy fel kell adjam az énekesi álmomat. Mert ha egy koncert próbán ekkora hangerő van, mekkora lehet magán az élő koncerten. O_O Rövid időn belül Tinnitus vinné el a hallásomat. Vagy van erre megoldás? Egyébként feelinges egy koncertpróba. Visszatérve a karaokéra, nagyon úgy tűnik, hogy konferancié leszek, nekem annyi. :D Gondolkodtam azon, hogy egyébként milyen lennék mikrofonnal a kezemben, és arra jöttem rá, hogy ha lenne önbizalmam, akkor egész jó szövegeim lennének. Ha nem vetném meg egyáltalán az alkoholt, akkor azt is mondhatnám, hogy ha egy kis házipáleszt innék, eléggé laza csávó lennék. De remélem, hogy kiderül 2 hét múlva vasárnap, hogy nem kell nekem külső segítség ahhoz, hogy beszélni is tudjak a mikrofonba ne csak énekelni. (ugye tudok énekelni? O_O) A nagyterem egyébként kisebb, mint a Hungexpo, és a Petőfi Csarnok nagyterme, én konkrétan azt hittem, hogy ez is egy kisterem. De aztán szétnézve arra jutottam magamban, hogy alkalmas lesz vetítésekre. Nagyon remélem, hogy megkapjuk a két termet (melyek összenyithatók) konzolnak. Ha az nem lesz, nem is tudom, hol fogunk játszani.
Miután megnéztük az egyik oldalt, átmentünk a másik oldalra, amit "chill" teremnek hívnak. Én nem is tudom, hogy min voltam jobban kiakadva, az elképesztő dohos szagon, vagy a fal díszítésén. Hogy ebből mi lesz... Ide is elkélne egy őszi nagytakarítás, és egy nagy dekoráció vasárnapra. De azt a termet nyáron zárva tartják, és nem tartom kizártnak, hogy hónapok után most nyitották ki nekünk másodjára (előszörre akkor, amikor az első MAT-os banda volt körbenézni). Ezután kimentünk a kert részhez. Csak remélni tudom, hogy nem fog bejönni az idokep.hu jóslata, és nem lesz zivatar aznap, ugyanis nagyon kellemes, és hangulatos ez a hely. És a busz ott hátul nagy ötlet. :D Ott lesz a rajzverseny. Kültéren még nem tudom, hogy mi lesz.
Ott kint beszélgettek a lányok sokat, meg a bejáratnál utána. Én nem vagyok annyira benne a szervezésben, én csak a karaokét csinálom. Hallottam, hogy probléma rendesen van még. Most is kiderült 1-2 dolog, hogy mit nem lehet csinálni, remélhetőleg találnak rá megoldást. Végül mindenki hazament.
A mostani MAT-os conon lesz karaoke verseny. Egyelőre úgy tűnik, hogy 2 órás lesz a verseny, ami kb. 20 fős limitet jelent. Úgyhogy lesz hely, gyertek el nagyon sokan.
Négyen leszünk zsűritagok: Erisz, Night, Megumi és én. Azt nem tudom, hogy a többiek mi alapján fognak pontozni, de azt részemről tudni kell, hogy nálam az énektudás nem minden. Leénekelheted a csillagokat is égről, de azt kihallom, hogy az a hang, amin énekelsz, az nem természetes hangod, hanem csinált hang, az ilyet olyan 3-4 pontra értékelnék 10-es skálán. Valamint fontos az is, hogy mennyire tudsz érzelemmel énekelni, mennyire érzed át a dal hangulatát, és a dalválasztás sem utolsó. Az nemcsak azért fontos, hogy megmutasd, mennyire tudsz azonosulni a dallal, hanem, hogy az mennyire fekszik a hangodhoz. És, persze milyen hangulatot tudsz az előadásoddal csinálni. Szó nincs arról, hogy ki mekkora koncertet csinál, hanem arról, hogy hallatszódjon, hogy mennyire élvezed a dalt, amit énekelsz, hiszen a közönség is csak akkor tudja élvezni, ha te is élvezed. És erre valamiért csak nagyon kevesen képesek.
Ezt amolyan bátorításként írtam, hogy ne jelentkezzetek csak azért, mert úgy gondoljátok, hogy nincs énekhangotok. Mondjuk régi tapasztalatom az, hogy mindig annak van önkritikája, akinek van énekhangja, akinek meg nincs, az orrba-szájba énekel. Többminden is számít egy-egy éneknél, és lehet, hogy egy olyan versenyző, akinek nincs akkora hangja, az több pontot kaphat, mint az, aki ha megszólal, épp, hogy nem repednek be az ablaküvegek. Úgyhogy legyetek bátrak, és jöjjön el mindenki. :)
A MAT ismét AnimeCont szervez, szeptember 16-án ezúttal a Dürer Kertben! Gyertek el nagyon sokan! Hatalmas buli lesz. A neve egyébként aNiwaCon. Az első pillanatokban nem tudtam mire vélni, ennyire nincs már ötlet? Akkor lehetett volna már AkaiCon, vagy AiwaCon, a két híres japán márkanév után. Aztán arra lettem figyelmes, hogy a Niwa ki van emelve, utánanéztem, ja hogy az kertet jelent. Nagyon ravasz. Mégiscsak jó választás. Ha minden jól megy, én szervezem a karaokét Night-tal (már beadtuk a jelentezésünket, hogy segítők lennénk, már csak a főszervező visszaigazolására várunk), és szeretnénk valami nagyot csinálni. Szó nincs arról, hogy az Adarna fejére szeretnénk nőni, de azt szeretném, ha az emberek jó élménnyel mennének el tőlünk, és szeretnék, ha máskor is mi szerveznénk, ha MAT-os con lesz. Én mindent megteszek az ügy érdekében. Lesz helyben nevezős karaoke verseny, közös éneklés, és még sok minden, ami még nem jutott az eszembe, de ha kigondolom, biztos nagyon jó lesz. Nagyon lelkes vagyok, és annak is örülök, hogy az Adarnások is szinte mind bíztatnak, támogatnak, tanácsot adnak. Hálásan köszönöm nekik! ^_^
Konzol téren is be fogok segíteni, minimum egy konzollal és egy TV-vel (mondjuk, több TV-vel nem is tudok), de Nintendo az lesz dögivel. Ha minden igaz a 3DS Hungary is kint lesz 3DS promóció ügyében. Én nem leszek köztük, de tervezem, hogy a karaokénál az egyik asztalt felhasználom én is 3DS promócióra.
Úgyhogy gyertek el mindenki!
Csak olvasom, és el vagyok képedve, hogy mennyi negatív véleményt olvasok a ShibuyaConról. Nos igen, szerencsés voltam, hogy a késői érkezésem ellenére hamar bejutottam, én semmit nem érzékeltem abból, ami lent zajlik, csak néztem a páholyból (bocsánat, de jobb szó nem jut eszembe), hogy mennyien vannak lent. És ahogy olvasom a már megírt blogpostokat az eseményről, és egyes megnyilvánulásokat, hát meg tudom érteni a másik oldalt. Ez az 1.500 helyetti 500 fő beengedése nagyon nagy hiba volt. Pontosan nem ez volt a nagy hiba, mert én mindvégig tudtam, hogy 1.500 főt várnak, de meglepő módon ezt sehol máshol nem olvastam, ezek szerint sehol nem volt lekommunikálva. Én úgy tudom, hogy az utolsó néhány napban kavart be valamit a Garay üzletközpont igazgatósága, hogy a tűzvédelmi szabályzatnak köszönhetően 500 főt engednek be. Igazából itt két kérdés merül fel:
Nagyon pozitívak voltak a várakozások, bagszi nem győzött lelkesedni nekem, hogy mennyire várja ezt a napot, de ha tényleg idejében tudták ezt, és mint kiderült, sok ember várható, akkor ezt miért nem jelezték előre? Nagyon meg tudom érteni azokat a vidékieket, akik mondjuk Pécsről, vagy Nyíregyházáról, vagy Békéscsabáról utaztak fel Pestre, hogy ott állni lent órákat, közben elvileg semmi infót nem kaptak, hogy mi hol merre, hát nagyon szép lehetett. Már csak azért sem értem, miért nem mehetett fel 500 embernél több, amikor a folyosó gyakorlatilag üres volt, a termekben sem volt tumultus. Úgyhogy az egész nagyon el volt cseszve. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután, és hogy a MAT mit fog erre lépni? Mert nagyon kapják a fejükre a hideget.
Sokan azt sem értették, hogy miért pont a Garay Üzletközpontban volt. Most már talán le lehet írni az okát. Ez a con ugyanis eredetileg nem volt betervezve. A Garay igazgatósága kereste fel a MAT-ot, hogy átadják egy napra az emeleti részt, ha cserébe felfuttatják az épületet. Innentől magától értetődő volt, hogy akkor legyen egy rendezvény.
Mondjuk a MAT-nak mindig is lépfenéje volt a tűzvédelmi szabályzat, ez már a Petőfi Csarnokban rendezett conoknál is megkeresítette egy pár vidéki később érkező anime rajongó életét, mert egy Pesti animés csak-csak elfogadja, hogy hát most nem jutott be, majd máskor, de egy vidékivel, aki nem kevés pénzt fizet az utazásért, ezt nemigen lehet eljátszani. Rengetegen szidják a MAT-ot, de szerintem előbb várjuk meg az ő magyarázatukat, hogy mit mondanak, mert ha csak ma, a rendezvény napján tudták meg ezt az 500 fős dolgot, akkor sajnos keményen át lettek verve ők is, de ha már tudták még ha csak néhány napja is, akkor is bőven kiírhatták volna például a honlapjukra, és akkor szervezésből könyveljenek el egy hatalmas elégtelent.
A MAT egy mérsékelt sikert követő 2010-es Őszi AnimeCon, és egy meglehetősen jó japán kiállítás után új erőre lelt, és új rendezvénnyel jöttek elő. A Garay üzletházban megrendezett ShibuyaConon szerintem meglepően sokan voltak, és összességében azt lehet mondani (bizonyos embereknek, de erről nemsokára), hogy jó volt.
Én már péntek este elmentem, mert felajánlottam a Wiimet, a New Super Mario Bros. Wii játékot, a NES-es Super Mario Bros. / Duck Hunt játékot, és a NES zappert a konzolrészlegnek segítségül, cserébe járt egy VIP jegy. Már akkor lázasan készülődtek, beszélgettek, jó érzés volt látni őket. Kicsit későn indultam el, ezért félek, hogy már nem fognak beengedni, ezért a 99-es busszal mentem el a Határ úttól a Golgota térig, majd onnan a 24-es villamossal a Keletiig. Visszafele meg a 79-es villamossal a Dózsa György útig, majd metróval a Határ útra.
Szombaton már fél 4-kor felébredtem hajnalban. Azt hittem, hogy nem fogok már visszaaludni, de fél 5-kor csak lefeküdtem, egészen fél 9-ig aludtam. Összekészülődtem, fél 10 fele elindultam. Amior 10.15 fele megérkeztem, már akkor sokan vártak jegyért, de a sor nem ment. Az utolsó napokban kiderült, hogy csak 500 embert engedhetnek be a megígért 1.500 helyett. Úgyhogy nagyon nem ment olajozottan a bejutás. Azt nem gondolnám, hogy a MAT hibája lenne, mert mi érdekük lenne tartani a sort, ha jegyek vannak? Csak saját magukkal szúrnának ki. Mondjuk nekem a VIP jegy miatt nem kellett sorban állni, másik helyen adták azokat, így gyorsan feljutottam. kb. 500-an voltunk fent, de ezen túl még rengetegen várakoztak a jegyre, délutánra szépen lassan el lehetett adni mindet. De azokra gondoltam fentebb, hogy "bizonyos embereknek", akik hamar feljutottak. Mert egész jó volt a ShibuyaCon, legalábbis abból, amit láttam, abból ezt tudom mondani. Az előadások, amik érdekeltek, jók voltak, a konzol-részleg nagyon jól sikerült, a karaoke meg... Az a helyzet, hogy lehet ujjal mutogatni az Adarnára, hogy ennyivel jobb karaokét csinálnak, de ne felejtsük el azt sem, hogy ez nagyrészt társaságfüggő. Az Adarnás karaokékon van egy összeszokott társaság, akik rendszerint sokat énekelnek, és ők csinálják a hangulatot. Ami meg nagyon nehéz helyzetben van, hiszen neki nincs ilyen társasága, itt még 65× eléneklik a Pokémon főcímdalt, 40× a Dokuro-chan openinget, így aztán nagyon van változatosság, de ahogy elnéztem (az előadások a szomszéd teremben voltak, és üvegfal választotta el a két termet egymástól) Bleach-ből, és Vampire Knight-ból sem volt hiány. Úgyhogy még nem az igazi, de itt is csak egy összeszokott társaság kéne. Én most nem énekeltem semmit. Egyrészt mert nagyon sovány volt a lista, amiből választani lehetett (lehet, hogy ezért sem voltak annyira változatok az előadói kínálat?), másrészt, meg nem volt hangulatom. Bár gondoltam, hogy esetleg egy Slayers számot, de végül mégsem. Vártam az Adarnások közül kik jelennek meg, ahhoz képest, hogy többen is ígérkeztek, csak Amina, Gh0sT, Leea és Tsuki voltak. Leea és Tsuki énekelt egyet közösen, a "Chiketto wa Sold out, gomen" dalt, ez a szöveg van benne, a címét nem tudom, meg hogy melyik animéből van. Ezt a sort is csak onnan tudom, hogy Leeának ez a személyes üzenete. Amina énekelt még egyszer, a Gundamből a Akatsuki no Kuruma című dalt. Eszembe is jutott, hogy leszedtem magamnak a kislemezt, de még nem jutottam el odáig, hogy meghallgassam. De Chihiro Yonekura által maradt meg bennem, eredetileg a FictionJunction YUUKA énekli. De azért nem hallgattam meg, mert az énekesnőtől leszedtem még egy kislemezt (Silly-Go-Round, .Hack Roots OP), és az nekem nem jött be, és féltem, hogy az Akatsuki no Kuruma sem fog tetszeni, de így, ahogy hallottam a zenét, mégiscsak nagyon jó. Amina előadását meg felesleges elemezni, akik látják és hallják, azok tudják.
Több érdekes előadás volt, ami tetszett is. Mindjárt az első a NANA animéről szólt. "A sorozat mögött meghúzódó japán valóság" címet kapta, amire már az anime nézése közben is felfigyeltem, és beszélgettem is róla az egyik mexikói ismerősömmel, aki szintén nagy animés, szerinte is sok párhuzamot lehet felfedezni. Sajnos nem tudtam végig ottmaradni, mert a konzolszobában jelenésem volt Super Mario Bros. verseny ürügyén, de reménykedek abban, hogy készült felvétel az előadásokról. A második, ami érdekelt, az a "2011. március 11, túlélni egy katasztrófát". Nagyon jó volt! Egy Japánban élő magyar nő tartotta az előadást, aki épp kint volt azon a végzetes napon, de valami hihetetlen jól beszélt. Képekkel, és videókkal illusztrálta a mondanivalóját, nagyon hatásos volt, elgondolkodtató, hogy melyik másik nép viselne ennyire higgadtan egy ekkora természeti csapást. A nap végén volt még egy "hogyan nőj fel az animék szerint" című előadás, melyen már nem maradtam, mert már haza akartam jönni. Nem tudom, milyen lehetett, de a címe alapján ilyen nap végi lazításnak tűnhetett, komolytalannak, de aztán rájöttem, hogy azért az animék sok POZITÍV értéket mutatnak a gyerekeknek, így nagyon érdekes előadás kerekedhetett ki, de már nem maradtam.
A konzol részleget meg bagszi szervezte, meglehetősen jól sikerült, jó ötlet volt beszervezni retro konzolt, nagy érdeklődés volt rá, még az idősebbek körében is. Nagy volt a szórás egyébként korosztály terén, láttam egy-két érdeklődő nyugdíjast is! Tehát nem tudtam maradni a NANA előadáson végig, mert 11.30-kor volt a Super Mario Bros. verseny. Ahogy írtam, ennek az volt a lényege, hogy az első pályán, aki végigmegy, anélkül, hogy meghal, és a legtöbb pontot gyűjti össze, az nyer. 8-an indultunk, 5-en meghaltak. Csak Krisi, Kristóf és én vittük végig, és én nyertem meg, valami 39.150 ponttal a végén. Krisi ott szúrta el, hogy ahol el lehet lökni a Koopa Troopát, hogy a Goombákért halmozódó pontokat kapjon, az ellenkező irányba lökte el véletlen. Kristóf ügyes volt, csak sok mindent kihagyott. Én meg beszereztem mindent. Az egyetlen izgalmam az volt, hogy meg ne haljak, de túléltem. Jó kis verseny volt, gyorsan lement. Poénos oklevelet kaptam, már csak ezért is megmutatom. A második a Duck Hunt verseny volt, ezen már nem én nyertem. Megnéztem a bagszi által hozott Wiire hackelt Duck Huntot, hát nagyon szép volt. Csak a Wiimote-ot kellett használni, és az A-gombbal kellett lőni, de ami külön poén volt, azok a miniatűr kacsák. Vagy kacsafiókák? Elpoénkodtunk rajta. Pluszba még, hogy ne kelljen megerőltetni magad különösen, célkereszt is volt a képernyőn, hogy tudd hova lőssz. Úgyhogy érdekes volt, de maradtam a NES-es verziónál. Kicsit szervezetlen volt a verseny, bagszinak időközben jutott eszébe, hogy egyáltalán meddig vigyük el az egészet, mert a 100-as szintig elvinni (már ha valaki el tudja), azért eléggé időigényes. Végül úgy döntött, hogy a 20-as szintig kell csak elvinni. Ez is eltartott egy darabig. Én a 12-es szintig jutottam el, valami 204.500 pontot gyűjtöttem össze. A Brawl verseny jó volt, bár nem tudom, hogy oldották meg 14 fő esetében az egyenes kieséses rendszert, én már az első körben kiestem. Sőt, csak hogy tovább halmozzuk az élvezeteket, elsőként játszottam. El is követtem egy nagy hibát, annyira nem is érdekelt az egész. Utána, hogy őszinte legyek, különösebben nem érdekelt a verseny lefolyása, de Ricsi nyert. Még Naruto verseny volt X360-ra. Egyébként 3 Wii volt, 1 NES, 1 X360, 1 PS3, és ha jól tudom 2 vagy 3 PS2. Nos igen, egy Nintendós esetében várható, hogy a Nintendo kerül túlsúlyba. Sokan játszottunk, nagy volt az érdeklődés a konzolok iránt.
Kevés árus volt kint, háttérinformációk ismeretében sajnos nem csoda. Kint volt a sokak által kedvelt ázsiai (talán japán?) árus, aki nagyon sok plüsst hozott, most sem okozott csalódást. Ami meglepett, hogy japán CD-ket is hozott? Talán van Hayashibara Megumi, Okui Masami, netalántán JAM Project? Sajnos egyik sem volt, viszont, amin meglepődtem, az Ayumi Hamasaki: Rock 'n Roll Circus CD. Ha lett volna rá pénzem, szerintem megvettem volna. Meg volt még BEST HIT NARUTO, ami még megállított, de döntő többségében OST CD-k voltak. Mondjuk a CD-k eredetiségében kételkedtem, mert nem a japán CD-ken megszokott szöveg volt olvasható a fentebb említett CD-ken sem (pl. nem volt rajta a megjelenési dátum, ami minden japán CD-n rajta szokott lenni), az egyik OST CD-re rá is volt írva, hogy Made is Taiwan. Hát az nem japán. Meg kint voltak még azok is, akik japán nyelvkönyveket szoktak árusítani, többek között az általuk készített Hiragana és Katakana oktató füzet, ahol megtanulhatjuk a karaktereket leírni. Elég olcsó volt, ráadásul 20% kedvezménnyel 720 forint volt, gondolkodtam is rajta, hogy megvegyem-e, de úgy döntöttem, hogy inkább elviszek egy névjegykártyát, azon rajta van a cím. Kajára kellett a pénz, de ha majd lesz egy kis tartalék, akkor felkeresem őket. Kár, hogy Budafokon vannak, nem könnyű Kispesttől eljutni oda.
Összességében jó volt, amik érdekeltek, azokról jókat tudok mondani. A DDR-ről, vidéki klubok versenyéről szerintem majd mások írnak. A nap végére már nagyon untam magam, ezért is jöttem haza, de hogy bagsziék mennyire elfáradtak a nap végére, az volt még szép. Egy órás alvás után, reggel 6-ra menni szervezni egészen 20 óráig, talán túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy megállás nélkül... Úgyhogy kemény napjuk volt. Hogy jól sikerült-e (látszólag igen, mert szemmel láthatóan sokan voltak), és hogy lesz-e ennek a MAT részéről messzemenően pozitív következménye, az a jövő zenéje, én a legjobbakat remélem nekik. :)
Régen jártam az AnimeCon fórumon (MAT-oson), de most felkerültem oda, és olyan dolgokat olvastam vissza saját magamtól, amire egyáltalán nem emlékszem. O_O Nevezetesen, hogy neveztem a 2009. nyári AnimeCon versenyére. Meg jóval korábbi fórumpostok, amik csak úgy kiestek. Hogy én már 2009. júniusában is írtam, de amin végleg meglepődtem, az az, hogy Okui Masami: SECOND IMPACT dalát akartam vinni... Ez hogy jött? O_O De ahogy elnézem, csak annak a részlegnek az elején voltam aktív, aztán eltűntem, de hogy ez így kiessen az emlékezetemből, ez nagyon meglepett.
A Magyar Anime Társaság gőzerővel készül a ShibuyaCon-ra, és örömmel olvasom, hogy elég jók a várakozások, tehát úgy tűnik, hogy jó rendezvény lesz.
A konzol részleg sok jót ígér, több verseny is lesz, olyanok is, amik eddig nem voltak. Fókuszban a retro, lesz Duck Hunt verseny. Háromféle lesz. Lesz egy NES-en, lesz egy sárga kazettás gépen, és lesz Wiin. A NES verzió jó lesz, de megmondom őszintén, nem értem, hogy miért lesz sárga kazettás gépen verseny. NES-en pontos a játék, tehát oda lő, ahova célzunk, viszont ezt sárga kazettás gépről egyáltalán nem mondható el. Miért is lenne pontos, amikor maga a gép egy hamisítvány. Ott jóformán tök mindegy, hova lőssz, vagy eltalálod a kacsát, vagy nem, az teljesen szerencse kérdése. Én nagyon régen láttam sárga kazettás gépet, gyerekkoromban játszottam ilyennel, sokáig azt hittem, hogy én vagyok a béna, hogy nem megy, de rájöttem, hogy akárhova lövök, tök mindegy. Tehát ilyen gépből versenyt rendezni eléggé snassz, vagy lelövi neked a gép (mert másképp nem lehet minősíteni) vagy nem, teljesen véletlenszerű. A Wiis játék pedig hackelt verzió lesz, nem tudom, hogy tudták megcsinálni, de Wiin is Duck Huntozhat az, aki megokosította a Wiijét. Az, hogy mennyire pontos, azt nem tudom, még nem volt szerencsém hozzá.
Lesz Super Mario Bros. verseny, kicsit Elektor Kalandor módjára. Itt nem 3 perc alatt kell minél több pontot összegyűjteni, hanem az első pályán kell végigmenni, az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti össze. Aki meghal, az nem folytathatja a játékot. Erre nevezni fogok, már csak azért is, hogy lássam, hogy hányadán állok. Legjobb emlékeim szerint az első pályán olyan 40-50.000 pont körüli értéket tudok összekaparni, de kíváncsiságból megnézem később, most Animaxet nézek.
Valamint lesz még Super Smash Bros. Brawl, meg Naruto (X360-ra) verseny is. Ezek biztos jók lesznek.
Szerintem most inkább a konzolteremben leszek, mert a karaoke... Az olyan, hogy egyszerre lesz, és nem lesz. A szervezők ugyanazok lesznek, mint 2010. őszén. A főszervező, Ami nagyon sok negatív kritikát kapott a karaoke kapcsán, ezért elszállt belőle a lelkesedés, és nem nagyon akar karaokét. Versenyt nem szervez.
Kedden voltam bagszinál, és kipróbáltam a DDR-t, mivel még soha nem volt szerencsém hozzá. Szeretnék részt venni a 10 próbán, már csak azért is, hogy minél több, mindent kipróbáljak, és akkor DDR-eznék, csak lássam, hogy megy. Pontosan olyan, mint a Wii Fit Step aerobic-ja, rá kell érezni, ehhez még fejleszteni kell a mozgáskultúrámat. Amúgy jó szórakozás, csak legkönnyebb szinten unalmas, várod, hogy egyáltalán léphess...
Szerintem jó lesz, remélem, hogy sikeres lesz.
Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.
Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első "sokkhatás" az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?
Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül...
A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.
Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tüntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.
Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.
A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.
Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.
Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.
Szombatra találkozót szerveztünk bagszival zsidához, hogy megnézzük a szobáját, amit kibérelt. Szerintem a házában az egyik legjobbat kapta meg. Elég érdekes a ház elrendezése, úgy kell elképzelni, hogy folyosó, mellette jobbra azonnal zsida szobája. Ha kicsit tovább jobbra egy átjáró-szerűség van, abból nyílik két szoba két oldalról. Zsidának jó helye van, a többiektől elkülönülten. :D
Reggel ébredés után villámgyors megmértem a súlyomat a Wii Fittel, majd body test. Lassan 24 alá megy a BMI-m. Összekészülődtem, reggeli, utána 9.30 fele indultam el bagszihoz a 151-es busszal. Még épp takarított, de már a vége fele járt. Közben rendületlenül elemezgettük a Nintendo Magyarország helyzetét, egyszerűen nem lehet eleget keseregni a semmittevéseiken, pedig a Nintendóban hatalmas lehetőségek rejlenek. De úgy tűnik, ránk, rajongókra hárul ezen lehetőségek kiaknázása. Lelkes rajongókból nincs hiány, ennek látszatja van: Nintendofan website. Ezt Dash kezdte el csinálni, majd később csatlakozott hozzá Spidey, és ezen oldal mellé csinálnak egy hírblogot is. Bár az oldal még igencsak kezdetleges, de azért valljuk be, hogy frissítés terén messze túlszárnyalják a Nintendo.hu oldalt. Ezt mutatta meg bagszi, és beszéltük, hogy jó kezdeményezés lenne, de még tényleg kezdetleges, viszont ha lelkesedésük, és a tenniakarásuk nem fagy alább, akkor színvonalas oldalt lehet csinálni.
11 óra lett, mire elindultunk. 109-es busszal elmentünk a Kálvin térig, onnan Újpest-Központig metróval. Ritkán járok erre, kicsit szokatlan számomra az aluljáróban levő erős sárga fény. Nem kellett sokáig várni zsidára, de tett róla, hogy meglepjen minket, levágatta a haját. Már annyira megszoktam hosszú hajjal, hogy ha nem szólal meg, esküszöm, nem ismerem fel, csak a hangja alapján sikerült. :D Elsétáltuk az otthonához. Felértünk, ám elfelejtettünk elemet venni, bagszinak nem maradt. Elmentünk addig az Újpest-Központi Sparba, addig zsida elkezdi csinálni az ebédünket, hortobágyi palacsinta. Még soha nem ettem ilyet, úgyhogy kíváncsi voltam. A Spar átmenetileg felújítás miatt zárva van. Rá is fér, amikor még a 13. kerületben laktam, elmentem oda egy párszor, és hát eléggé lepukkadt állapotban volt. Így felmentünk az emeletre, a ruhaboltba. Na itt nem akármi történt. Megkérdeztük a biztonsági őrt, hol lehet elemet kapni, a pénztárra mutat. Épp fizetett egy nő, lekapjuk az elemet, amikor végzett, odaadjuk a pénztárosnak, és kifizetjük. Mire végzünk, a mögöttünk álló nő eléggé bunkó hangnemben mondta nekünk, hogy a sor vége arra van. Bagszival bocsánatot kértünk, és hogy nem tudtuk, hogy van sor, és arra van. Egyébként tényleg nem láttuk, azt hittük, hogy a nő fizet, aztán jöhetünk mi. Mondtuk, hogy mi csak az elemet szerettük volna kifizetni, erre a nő rámutat a kb. 6 ruhájára, hogy ő meg ezeket akarja kifizetni. Na erre már inkább otthagytuk. Iszonyatosan tud bosszantani az ilyen. Én, amikor pénztárnál sorba állok, általában előreengedem azt, akinek csak kevés (pl. csak egy üdítő) van nála, ne álljon azzal sokáig sorba, és szerintem a pénztáros kb. ennek szellemében engedte, hogy kifizessük az elemet. Amin még fennakadtunk az az volt, hogy anő akkor szólt ránk, amikor végeztünk a kifizetéssel, most ezzel mennyivel volt előrébb megnyilvánulásával? Mert szerintem ezzel csak hátrább került... emberségben. Na mindegy, így színes a pesti élet. Visszamentünk, zsida nagyban ténykedik a konyhában. Többször kért bocsánatot, mert reggel elaludt, már rég ehetnénk. Addig bagszival Mario Kartoztunk, zsida is beszállt. Kezdi megszeretni a játékot. Tekintettel hozzá, könnyűre állítottuk be a nehézséget, és a Mach Bike-ot ajánlottuk neki. Így már nem nehéz mögöttünk 3. helyen végezni, igaz? Amikor bagszinál kipróbálta, iszonyatosan bosszantotta a játék, hogy egyszerűen nem bírja kezelni. 150cc Normalon, nehezen kezelhető kocsival nem volt könnyű dolga. Bár sokáig azt gondoltam, hogy a kocsi köbcentimétere igazából semmit nem befolyásol, de meggyőztek, hogy ez nem így van, mert a nagyobb motortérfogat nemcsak annyiban befolyásolja a versenyt, hogy gyorsabbak vagyunk, hanem, ha neked jönnek, sokkal jobban meglöknek, elég nagy esély van kiesni. Kezdjük 50cc-nél. Így már sokkal jobban ment zsidának, én meg fél pályahosszal nyertem... amikor nem ütöttek ki húszsor egymás után. A 3. helyére zsida nagyon fellelkesedett, és elkezdett Time Trialozni, és igen gyorsan eljutott az én szintemre az egyik pályán. Igen, a Mario Kart Wii szokatlan lehet azoknak, akik első alkalommal játszanak vele, de minden csak ráérzés kérdése. És zsida enne mestere, ő elég gyorsan ki tudja tanulni egy játék minden csínyját-bínját. De nagyon szeretem a lelkesedését. Amikor kedden nálam volt, úgy beszélt a Zelda: Wind Wakerről, és a Twilight Princess-ről, hogy majdnem rávett arra, hogy megint játszak Zeldával. Majd az Ocarina of Time 3D-vel. Csak el ne feledkezzen az ebédről. Már nem kellett sokáig csinálni. Visszament a konyhába, közben, ahogy vissza-visszajött, bagszi megmutatta a legújabb Dorkly Mario videókat. Ezek is hatalmasak! De annyira jók, nemcsak a nagyon jó animáció miatt, hanem a hangok. Iszonyat profi a szinkronmunka. Mario hangjának elég megszólalni, és már nevetésre ingerel, érződik, hogy ebből hatalmas poén lesz. Zsida közben elkészült, és mialatt ettünk (veszett finom volt!) bagszi megmutatta a 2010-es Őszi AnimeConról készült dinnyevágó (nem tudom a japán nevét) videót, hogy milyen volt. Hát én ebben nem vettem volna részt, bár így messziről jó mókának tűnt. Megettük, aztán mentünk is, mert bagszi ment MAT elnökségire, ami minden szombaton van. Én meg egyenesen haza.
Zsidának hagytam a Mario Kart Wiimet. Mire visszaveszem, remélem, nagyon profi lesz!
Ma este ismét Mario Kart Wiiztünk, szóltam Lydiának, hogy ma este (illetve, ami nekünk este, az neki dél), ha tud, jöjjön. És jött. Hívtam egy pár BigN-est is, Csabi, Gábor, Fantos és Kristóf. Jó buli volt, itt-ott nagyon sokat szívtam, de nagyon élveztem. Ennek hatására elővettem a Mario Kart DS-t, és eszembe jutott a 2006. decemberi Pokémon találkozó, és az ottani Mario Kart DS buli. Az valami eszméletlen volt! Erről még a Mariós oldalamban írtam, és ekkor határoztam el, hogy innen is átimportálom a blogpostokat. Ezzel visszajutunk egészen a gyökerekig, 2006. márciusáig, és lassan tényleg egy helyen lesz minden blogpost. ^^ Nagyon érdekes volt vissza-visszaolvasni a régi történéseket, bizonyos dolgok ki is mentek a fejemből, de ahogy visszaolvastam, annyira élesen visszatértek, mintha tegnap történt volna. Amit szeretnék kiemelni a 2007-es SakuraCon blogpostom, és a Nintendo Wii megjelenésének a napja. Ezek nagy élmények voltak. Mindegyik blogpost aljára (már ahol nem felejtettem el) melléírtam, hogy a Mariós oldalról importálva, egyrészt, hogy ott legyen, hogy honnan van, másrészt, meg ezáltal igazolva van, hogy nem a hasamra ütve találtam ki ezeket a történeteket. Most a nagyjával kész vagyok, a többit holnap (vagyis nappal) megcsinálom, mert már fél 3 is elmúlt, és már így is alig van lélekjelenlétem. ^^' De nagyon érdekes belegondolni, hogy tényleg, 5 éve kezdődött el ez az egész. És hogy azóta mennyi minden változott, a baráti társaság, az érdeklődésem is csiszolódott, meg én magam is. De ez talán a fogalmazási stílusomból is kiderül. Néha azért a fejemhez kapok, hogy fogalmaztam régen. :D De szerintem ebbe semmi szégyellnivaló nincs. Egyrészt mert szerintem annyira nem rossz, másrészt, meg ez is az énem egy része, a múltam egy ékes része. :)
Most esik le, hogy még nem írtam az Animefarsangról, pedig jelen voltam. Február 13-án volt, egy számomra lelkileg viharos hétvége után jól esett levezetni a feszültséget. Még itthon összekészülődtem, megcsináltam mindent, amikor elindultam. Szerencsére nincs messze a helyszín, így gyorsan odaértem, kíváncsi voltam a karaoke részlegre. Nagyon nem volt hangulatom most énekelni, de azért felírtam magam. Final Approach 2: 1st Priority Portable - Starting Over. Okui Masami, ahogy tőlem illik. De végül nem mentem ki. Nem is voltam ott, amikor sorra kerültem volna, inkább az emeleten néztem az Activityt. Játszottam volna, ha lett volna rá lehetőség, viszont a zenekvízben már részt vettem. Mac vezette, és bagszival voltam egy csoportban. Ha jól emlékszem azért, mert nem volt elég toll, így ő nem tudott volna külön játszani. Nekem eléggé furcsa volt, hogy csak 5 másodperces blokkok voltak a zenéből, még ha háromszor is volt játszva, szerintem az 5 mp csak arra elég, hogy valami derengjen. Többször voltam így, hogy ismerős volt a dallam, de az istennek se akart eszembe jutni. De mint kiderült a megoldásból, igazából nem is ismerem azt a zenét, biztos valami másik anime zenéjére hasonlított. De, hogy az 5 mp mennyire nem volt elég, arra bizonyíték, hogy a számomra legismertebb dalt a 15-ből is csak nehezen ismertem fel. Kaleido Star: Tattoo Kiss (r.o.r/s) De akkor minden infót papírra vetettem. :D De azért is volt nehezen felismerhető, mert az egyik legjelentéktelenebb 5 másodpercet sikerült Mac-nek kinyesnie a dalból, mely dallamrészletet száz másik dalhoz is simán be lehetett volna illeszteni. Csak a gépies "Tattoo Kiss" hangzás mondta meg a megoldást, de ha nem jövök rá, szerintem a fejemet vertem volna a falba, hogy egy számomra alapművet nem felimerni bűn. Amikor vége lett, akkor már nem volt több esemény az emeleten, így lementünk, így bagszival a karaoke terem hátsó soraiban figyeltük az eseményeket.
Árus volt egy kevés, a tombolára beneveztem. Elég érdekes volt, ugyanis 11 tárgy (vagy 10?) volt, és mindegyik ki volt állítva, beszámozva. Abban reménykedtek, hogy így talán népszerűbb lesz a tombola, ha látják, hogy miket lehet nyerni. Az ötlet nagyon jó, de csak a 4-es számmal ellátott Ranma 1/2 figurát tartottam említésre méltónak, úgyhogy a 4-esbe dobtam be a számomat. Piros 10-es. Természetesen nem ez nyert. De az a poén, hogy bagszi 5 tombolát vett, és mindegyiket a Ranmásba tette bele, és még neki sem sikerült. Eredményhirdetések és tombolahúzás után a Yamada családot lehetett megnézni. Érdekfeszítőnek tűnt, de nem akartam már maradni, de mindenképp meg fogom nézni.
Öszességében jó volt, ingyenes volt, így nem is lehetett bánni, ha rossz lett volna. De remélem, a MAT még sok ilyen jó rendezvénnyel lát el minket. Nagyon jó volt a tárlatvezetés és kiállítás, a farsanggal méltóképp búcsúztatták azt.
Elmentem ma is, bár igencsak kétséges volt, hogy eljutok-e oda, mert 10 órás alvás után 10 órakor ébredtem fel (miután tegnap csak 4 órát aludtam), és úgy tudtam, hogy 11-kor kezdődik el, ám kiderült, hogy áttették 16 órára a tárlatvezetést. Örültem neki, mert így tanulni is tudtam, mielőtt elmegyek. Tehát 16 óra.
Ez a mai nap nem volt annyira jó, kicsit másra helyezték a hangsúlyt, pl. a 2000-es résznél csak Pokémonról beszéltek, holott volt akkor más is bőven. De azért nem volt rossz.
Ma a manga stílusjegyeiről volt előadás. Elvileg a manga magyar eredetű szó. Ma is eggyel okosabb lettem. Hogy honnan származik, azt már nem tudni. De ezen kívül nem tudtam meg sok újat, inkább csak az összehasonlító képek voltak érdekesek, de érdeklődve hallgattam az előadást.
Szóval nem volt rossz összességében, csak most tizedakkora lelkesedéssel mentem el. A végén beszélgettem Amival, ami az Őszi AnimeConon a karaokét szervezte. Szegény, mesélte, hogy kapott hideget bőven a fórumon, mert mindenki az adarnásokat várta, és hogy ez milyen volt. Mondtam neki, hogy Tukiék is így kezdték, csak tanultak a hibáikból, hiányosságaikból, és azokra építve egyre jobb karaoke eventeket tartottak animeconon belül. De sajnálom, hogy Aminak nincs lehetősége fejleszteni, hiszen nem lesz egyelőre MAT-os Con. Lehet, hogy a kisebb rendezvények karaokés részlegeiben még szükség lehet rá.
Még korábban kérdeztem Tukeinont, aki egész jól érti az informatika igen mély bugyrait, hogyan lehetne egyesíteni a Zeldás blogomat ezzel a bloggal? Mondta, hogy valami adatbázis cucc miatt (ne haragudj Tuki, nem értek ehhez, így nem sokat jegyeztem meg belőle. T_T) ez lehetetlen.
Ma megcsináltam azt, hogy az egyetlen egy blogpostos postomat átimportáltam ide. Ugyanis ezt meg lehetett csinálni, a wordpress menüjében ez benne van. Gondolom, azért, mert azonos az adatbázis, vagy valami ilyesmi. Az egyetlen egy blogpostom a 2008-as őszi AnimeConról szólt. Akit érdekel, ezen link alatt elolvashatja. Semmi perc alatt, könnyedén áthozta.
Viszont csak fúrta az oldalamat, hogy van valami megoldás a blog.hu-s postok áthozására ide? Ekkor villant meg a fejemben a gondolat, hogy a blogpost hozzáadásánál lehet kicsit babrálni a dátummal. Kipróbáltam, hogy ha az eredeti dátummal átmásolom ide a postokat, sikerül-e. Az eredmény, első blogpostom itt olvasható. Tehát sikerült. Iszonyatosan boldog vagyok. ^^ De azért elgondoltam, hogy gyakorlatilag a dátum babrálásával akár 1995-ből is írhatok blogpostokat. Most elképzeltem, hogy 9 éves gyerekként gép előtt ülök, és blogolok! :D De akkor 15 éve nem is gondoltuk volna, hogy ez lesz, ami most van. Akkor jóformán csak játszottam gépen.
Tehát az elkövetkezendő napokban jelentősen meg fog nőni a blogpostok száma, áthozom ide az összes blog.hu-s postomat. ^^
Már csak 2 nap van a MondoConig. És már nagyon olyan hangulatom van. Mystra is nagyon készül. Emellett Night tegnap és ma éjszaka itt alszik nálunk, mert 22 óráig dolgozik, és hát érthető módon, nemigen mer egyedül hazamenni. És ez még csak a kezdet, mert csütörtökön jön Tsuki (és talán Kazuko is csütörtökön jön, de ebben nem vagyok biztos), pénteken meg Leea is jön, úgyhogy lesz itt nagy előszilveszter, csak abban reménykedek, hogy ha ők maradnak is végig a szombati Late Night karaokén 0:30-ig, remélem, hogy 1: Viszonylag csendben jönnek haza, 2: Nem fogják itt folytatni a karaokézást, mert Mystra igencsak riogat ezzel engem, én meg szerintem szeretnék aludni, bár ki tudja milyen állapotban leszek addigra ...
Eddig sem telt eseménytelenül a 2 nap, volt 2 poénos szituáció:
1. Night körbenéz a házunkban, megszólal:
- Jó ez a ház, tetszik, olyan cuki...
Bejön Mystra: Mi van Tsukival?
2. Ma itt volt Mystra apukája, Nighttal még nem találkozott, csak így nicknév szerint ismeri. Bemutatkoznak, Mystra apukája ezt mondja: "Akkor ön a Knight Rider!"
Szóval az alaphangulat már megvan. ^^
Elbeszélgettem Mystra apukájával, aki különben jártas az üzleti témában, és elmeséltem neki ezt a MAT-Mangafan mizériát, és nagyon jól átlátta a dolgokat. Olyan jó dolgokat mondott, hogy szerintem az valamennyire segítene a helyzeten, mert mesélte, hogy ő is járt már hasonló cipőben, és nagyon jól kézben tudta tartani a dolgokat. Szóval elgondolkodtató.
Amit érdekesnek találok, hogy egyre több karaokés nyílik meg előttem. Most is 23 órától 1:30-ig nagyon jókat beszélgettünk Nighttal sok mindenről. Javasolta, hogy mindenképp maradjak késő esti karaokén, mert nagyon nagy buli szokott lenni. Én szívesen maradnék, de annyi a kérdőjel van a hétvége kapcsán, hogy mi hogy fog elsülni, hogy nem tudok előre tervezni. De mostanában nagyon jókat beszélgetek az adarnásokkal, többen is megnyíltak előttem az utóbbi időkben, és ez úgy jól esik nekem. Alapból nagyon szeretem, ha valaki a valódi énjét mutatja meg nekem, nálam itt kezdődik az, hogy egyáltalán barátságnak nevezhető kapcsolat jöjjön létre, aztán még ha szimpatikus is, meg számomra szerethető a jelleme, akkor azt az embert meg tudom szeretni. És akkor így most is tök jól el tudok beszélgetni velük. Érezhetően az, hogy az éneklés szeretete tartja össze a társaságot, az egy nagy összetartóerő, és az a jó, hogy mindenki másképp éli meg a Jpop fanságot, mindenki mást szeret, mégis elfogadjuk egymást, és nagyon jól kiegészítjük egymást.
És itt másabb is a téma. Mondom ezt a Nintendo hátrányára ... Nem, nem akarok megválni a Nintendós társaságomtól, de érezhetően más a két társaság értékrendje. Lehet, hogy a koromból is adódik, de én (már) nem tudok órákig beszélni csak a játékról, és minden egyes részletét kielemezni, és az egész Nintendo csoportos beszélgetés jóformán másról se szól. Mondjuk sok más téma is felmerül, de alapvetően a Nintendo játékok a társaság fő mozgatórúgója. A karaokésoknál meg tudtom szerint senki nem énekel nagyon komolyan, így ez csak szórakozás. Ezáltal nemcsak 1 téma megy folyamatosan, hanem nagyon sok mindenről tudunk beszélgetni, és ezt nagyon jó dolognak tartom.
Több napos unszolásomra végre átjött bagszi. Már ő is kíváncsi volt az új albérletemre, csak soha nem jutott ideje eljönni, de ma itt volt. Először Mario Kartoztunk itthon, de nem is maradtunk sokáig itt, jártuk a várost.
Először enni akartunk, ezért elmentünk a WestEndbe a Burger Kingbe. Nekem nagyon ízlik ez az X-tra Long Chili Cheese szendvics, mondtam is bagszinak, hogy félek, hogy függő leszek. Miután fizettünk, leültünk egy ázsiai csoport mellé. Nekem első dolgom kifülelni, hogy milyen nyelven beszélnek, és bizony japánok voltak. ^^ Érdekes, elvileg elég sok japánt látni Pesten. Ennyire szeretik a magyar fővárost? :o Bagszi egyszer-egyszer hallgatózott, hogy miről beszélhetnek, és kifülelte, hogy a fiúkat beszélik ki (lány volt mindegyik). És mondták, hogy kinek milyen pasija volt, és jellemezték őket. Én különösebben nem füleltem, csak próbáltam szavakat kivenni, szándékosan beszéltem japán énekesekről bagszinak, hogy figyeljenek fel ránk a japánok, de nem sikerült. -_- Mondtam bagszinak, hogy tisztára olyan volt hallgatni őket, mintha élőben néznénk animét. :D De tényleg, szinte ugyanúgy beszélnek a japánok, mint a seiyuu-k az animékben, ezt azért tartom érdekesnek, mert azt olvastam egyszer, hogy a seiyuu-k teljesen egyedi beszédstílust tanulnak meg, és tisztára hülyének néznének a japánok, ha elkezdenénk úgy beszélni. Ehhez képest ugyanígy beszéltek a lányok is, és nekem baromira tetszik, hogy bizonyos magánhangzókat elnyújtanak, és így fejezik ki magukat. Egy szót vettem ki "annyiranemodafigyelésemben": sugoooooi, az o-t szépen elnyújtotta az egyik csaj. És tényleg nem csoda, hogy japán szinkronszínészet ennyire magas szinten van, annyira jó érzés volt hallgatni őket, annyira szép a hangjuk, meg nagyon szeretem a kifejezésmódjukat. És ezért szeretek koncerteket nézni japán előadóktól, mert dalok közben szoktak beszélni, és annyira jó hallgatni őket amikor beszélnek. Szóval így nagyon örültünk, hogy találkozhattunk japánokkal. Mondtam is bagszinak a végén, hogy úgy megmondanám nekik, hogy van egy pár fantasztikus énekesük, de azt már nem mertem. Mivel tudom, hogy nem érnek el olyan magas helyezéseket, kicsit féltem, hogy kinevetnek, hogy miket hallgatok...
Na mindegy. Utána elmentünk az iskolámba, mert ott el kellett végezni dolgokat, ekkor volt egy elszólásom:
"Az Örs Vezér Térről indul a hármas metró..."
Hát valóban. ^^' Ezután elmentünk a Sárkány Centerbe, ott jól bevásároltunk levesekből, meg én vettem pirított tésztát. Kérdezte is az eladó csaj, hogy mi van, világháború lesz, hogy így bevásároltok? :D Mondom nem, csak támogatjuk a vietnami gazdaságot. ^^' Hát nyilván. Aztán jöttünk el ismét hozzánk. Meg akartuk nézni a Szabó Ervin könyvtárban a Shinigamikról az előadást, de nem jutott már rá idő, így hazajöttünk. Itt még Mario Kartoztunk egy kicsit, aztán elmentünk a közeli kínai étterembe vacsorázni. Közben kibeszéltük az AnimeCont, abban egyetértünk, hogy minden nézőpont kérdése, hogy milyen volt a con. Ja igen... Leharapom a térdéről a kalácsot annak a 2 embernek, aki 1 csillagosra értékelte a szombati élménybeszámolós blogpostomat... -_- Azzal nincs bajom, hogy valaki ennyire szereti a MAT-ot, de azért annyi intelligencia szoruljon már belénk, hogy kiszűrjük, hogy mi is volt pontosan a bajom az AnimeConnal, és nekem a MAT-tal semmi bajom nincs. Na mindegy... Amikor visszajöttünk, még egy kicsit nézelődött neten, aztán elment haza. Miközben elkísértem, beszéltem neki a főbérlőről, egy igen csúnya elszólásom volt:
"A főbérlő egy nagyon kedves, aranyos nő, 40 éves, de 30-nak se néz ki. Meg is lepődött, amikor megtudta, hogy '70-ben született"
Ezen poénkodott, hogy biztos azt hitte magáról a főbérlő, hogy '88-ban született, és én világosítottam fel, hogy de hát '70-ben született. Előveszi a személyi igazolványát, és tényleg. Már hülyének néztek minket körülöttünk az emberek, hogy mit nevetünk ennyit. ^^' De jó volt ismét nem egyedül lenni.
Istenem, hát ez a nap... Aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek negatívakat írni, de akkor igencsak üres lenne ez a blogpost. De komolyan, ilyen kevés embert egy conon még soha nem láttam, pedig nem tegnap kezdtem az "ipart". Meg merem kockáztatni, hogy a 2009. október 17-ei MondoCon egy napján többen voltak, mint ezen a két napon együtt. De tényleg minden várakozásomat alulmúlta ez a con, és ahogy írtam, hogy sok kérdésre kapunk választ ezen con után, ez így van. Szerintem nagyon rezeg a léc azalatt a 2011-es SakuraCon alatt.
Bagszi mondta, hogy ma csak 9-re kell menni. Örültem is neki, mert nem erőltettem volna meg magam, még ha korán is kell kelni, akkor sem. Nem is ébredtem olyan korán, 7-kor, és 8 után nem sokkal indultam el. Majd olyan 9.20-ra értem oda. Gondoltam, hogy ma sem kell sokat segíteni. Sőt részemről semmit nem csináltam. Egyszer énekeltem Amival és Aminával trióban Slayers: Get along dalt. Jó buli volt. De csak hiányzott az a karaokés keménymag, akik olyan naggyá teszik az egészet. Ráadásul ma Tuki sem volt, többször is kerestem, aztán Amina mondta, hogy ma nem tudott jönni.
De 13 órakor úgy elmentem, hogy végleg... Voltam a nagysátorban az Animelandnél, ott mondta az egyik eladó, hogy van Megumi Hayashibara CD. Na azt elmentem megnézni a Moonlight Meidóban (mivel ugye ott van az Animeland boltja), de nem találtuk meg. Addig beszélgettem az ott dolgozókkal, tudták, hogy mi mehet ott, de akkor döbbentek le igazán, amikor megmutattam nekik a szervezői karszalagot.
Úgyhogy röviden ennyi. Amina ismét feldobta a hangulatot, de ennyire vegetáló cont még nem láttam. Olyan conra biztos nem megyek többet, ahol nem Tukiék szervezik a karaokét. Lehet szidni a Mangafant, mert azt gondolnánk, hogy csak a pénz miatt csinálják, de hát mi más legyen a célja egy gazdasági társaságnak, mint a nyereség maximalizása. Bár amikor megtudtam, hogy KOKIA lesz a vendég, elgondolkodtam azon, hogy ez mekkora anyagi ráfordítás lehetett... Én meg nem azért megyek conra, hogy megtömjem egy kiadó zsebét pénzzel, hanem a társaság miatt, ők adják a hangulatot.
Hát ennyi volt... Szerintem most nagy korszak fog megszűnni a magyar animések életében. Sajnálom, hogy így alakult, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlen alakultak így a dolgok.
Hát részemről ennyi volt az első nap. Nem a MAT hibája most, hogy nem tartottam annyira jónak ezt a cont. Röviden annyi a lényeg, hogy az AnimeCon már rég nem azt jelenti számomra, mint anno, amikor még lelkes animés voltam. Meg hát sok minden változott 4 év alatt.
5 órára állítottam be az órát, de már 4.35-kor felkeltem, nem is bírtam tovább aludni. Még egy kicsit zenét hallgattam, aztán 5-kor elkezdtem készülődni, összeszedni magam, hogy 6-kor el tudjak indulni. Hármas metró, át a kettes metróra, majd a 79-es troli. Kicsivel 7 után értem be (elvileg 7-re kellett volna beérni a segítőknek), ott kicsit segédkeztem, majd elmentem a karaoke sátorba. Az a rettenetes hideg... -_- Holnap esküszöm, kabátba megyek. Én szinte csak névlegesen voltam segítő, mert sok mindent nem csináltam. Segítettem volna kitenni a sátor falára szigszalaggal kitenni a számok listáját, de egyáltalán nem maradt meg a falon. Aztán azt gondoltuk ki, hogy akkor az asztalra tesszük ki, de jött Katayashi, és leállított minket, hogy azt ne, mert szükség lesz az asztalra. Úgyhogy végül összekötöttük az oldalaat madzaggal. Elkezdte összerakni a technikát, amikor megjött Amina is. Nagyon megörültem neki. ^^ Mondta, hogy örül annak, hogy conlátogatóként jött el, és nem karaoke szervezőként, így legalább láthatja milyen is a con valójában. Meg a nap folyamán rengeteg mindenről beszélgettünk. Mondta is, hogy nem olyan már neki sem a con, mint régen. És a karaoke is... Nagyon tiszteletreméltó Amitól, hogy a hibái ellenére mindent megpróbált annak érdekében, hogy minél jobb legyen a karaoke, de... Van valami, amit csak az Adarnások tudnak, ez pedig a hangulat. Olyan karaokét animés rendezvényen senki nem képes szervezni, mint Tukiék. Mindennek ellenére nem volt annyira rossz, de az igazi karaokés buli 2 hét múlva lesz. Szerintem akkor maradok 0:30-ig is.
Most énekeltem háromszor is. Először csak a hangpróbán kipróbáltam, hogy milyen az Utawarerumono: adamant faith dala tőlem... hát, még gyakorolni kell. Másodjára, amikor egy pár lány énekelte az Utawarerumono: Musouka dalt, akkor beszálltam én is, és igyekeztem leigázni őket. :P A harmadik meg... eddigi legrosszabb karaokés teljesítményem. Elénekeltem az Asura Cryin': Alternative dalt, angelától, de messze felülmúlta minden várakozásomat... vagy alul? Hát ehhez már kell egy komoly hangtechnika, hogy ezt el tudjuk énekelni. Azt mondanom sem kell, hogy a refrénnél rendesen felsültem. Úgyhogy a felénél úgy döntöttem, hogy ezt így inkább ne... Csak próbára akartam tenni magam, hogy milyen lenne, de kegyetlen csúnyán lebőgtem.
Ami jó volt a conon az a konzol. Az a régi, ott maradt a hangulat. Jót játszottam Brawlon. Tukeinont láttam még a Go asztalnál. Épp egy leendő párosnak magyarázta el az alapvető szabályokat, meg mutatta is, de akkor is kb. ilyen szemekkel lestem: O_O Miről beszél? Ezt nekem lehet, hogy többször el kéne magyarázni, de inkább átültetni a gyakorlatba, hogy megértsem a játék lényegét. Ja és persze Tuki és Amina vitték a hangulatot, amikor bent voltak a karaoke sátorban, már hogyne. Az egyik legjobb az volt, amikor egy lány Kirarin Revolution-ből a Balalaikát énekelte, és Tuki meg Amina elkezdtek hátul táncolni. :D Akkor úgy röhögtünk. Meg amit produkáltak közös meg privát éneklésben. Hálás voltam nekik, hogy feldobták a karaoke hangulatát. ^^ Egy kis bemelegítő a 2 héttel későbbi bulira.
A nap beszólása:
Ami a rajzverseny végét a következőképp konferája fel:
- A hangverseny 6 perc múlva véget ér...
Ezen is nagyot röhögtünk.
Igazából, ha nem lennék szervező, nem mennék most vasárnap, de szerintem így sem fogom megerőltetni magam, hogy 7-re menjek. Jó a con, csak nem nekem.
