2018. november 14., szerda

Az első karácsonyi hangfelvétel

Íme az újabb dal, amit felénekeltem, ez pedig Okui Masami: Melted Snow dala.
Ezt a dalt egyszer régen már felénekeltem, soha nem felejtem el, hogy akkor mennyit gyakoroltam. Ezek azóta is megvannak, szerencsére nem kellett most sokat gyakorolni. De azért éreztem, hogy szükség volt rá, mert a mostani tudásszintemmel azért már más énekelni. Több dologra figyelek oda, és a tiszta énekhang mellett nagyon odafigyelek arra, hogy az érzelmek, amiket kihallok a dalban, azt jelen tudásom szerint a leghitelesebben tudjam átadni. Aztán, hogy ez sikerült-e vagy sem, ezt mindenki egyéni értékrendje szerint döntse el maga.

Az ének tisztasága jó eséllyel hallható, hogy nem tökéletes, azt tapasztalom, hogy akárhányszor gyakorlok be egy dalt, mindig máshol tévesztek. Amiken tudtam, azokon mind javítottam, mindig mondtam magamban, hogy ezt és ezt a hibát hogy tudom javítani, és az úgy sikerült is. De vannak olyan hibák, ami teljesen spontán jönnek, amiket nem tudok kontrollálni, ezekből fordul elő egy-kettő. Ezt különben úgy is ki lehet hallani, ha nem ismerjük az adott dalt. Ha nem hallunk harmóniát az egymást követő dal hangok között, az ott jó eséllyel rosszul van énekelve. Ami a tévesztést illeti, azt gondolom, hogy sok esetben is ha stúdióban felvesznek egy dalt, akkor is az utómunkálatokkal helyesbítik a hibákat. Én ilyet nem tudok csinálni, de így talán kicsit személyesebb. De persze igyekszek a tudásom legjavát beleadni az énekbe, és ha nagyobb hiba van, vagy kisebből több, akkor mindig újrakezdem a felvételt. Nem is tudnám tiszta lelkiismerettel kiadni a "kezemből" a felvételt, ha tudnám magamról, hogy ennél még jobbat tudok.

A szövegen egy apró helyen változtattam. A vége felé a hosszú zenei rész után van egy szöveg, amely magyarul nagyjából így szól: "Ha újjászülethetnék, nőként akarok újjászületni". Onna helyett Otoko-t énekeltem, mert jól érzem magam a férfi mivoltomban, és én férfiként születnék újjá.

A dalról már írtam korábban többször is, hogy mit jelent számomra, így ettől eltekintenék. Inkább azt írnám, hogy elképzelhető, hogy jövő héten térek vissza új felvétellel, akkor ismét egy olyan dallal fogok próbálkozni, amit komolyan még soha nem énekeltem. Nem egy nagy durranásra kell gondolni, de azon is van mit tesztelni, úgy érzem, és ha bejönnek a gondolataim a próbák alatt, akkor a jövő héten jövök új felvétellel.

Top 40 JAM Project #22

Gekka

Az olyan GARO dalok, mint a Guren no Tsuki második openingje nagyon árulkodóak afelől, hogy mi is az egész széria mondanivalója. Bár én is csak az animét láttam, de azt gondolom, hogy legalább ezeket érdemes megnézni, ha az előszereplős sorozatokat nem is, mert sokat mond az emberiségről. Ez is különben olyan dal, amit nem szeretek hallgatni, mert túl sok érzelem van benne. Mégis helye van a listán, mert az érzelmek mind az utolsó dallamig hitelesek, nem utolsósorban a zene, és az ének is elsőosztályú. Azon JAM Project dalok közé tartozik, ahol meghallhatjuk, hogy az énekesek meddig képesek felvinni a hangjukat. Azok ott valódi hangok, semmi utómunka nincs benne, ezt koncerten is bizonyították. 2006 óta létezik a GARO széria, azóta több inkarnációt is megélt, rengeteg dal készült, ez az egyike annak, amelyik a legtöbbet árul el a sorozat mondanivalójának fontosságáról, annak érzelmi oldaláról.


2018. november 13., kedd

Top 40 JAM Project #23

Bad City ~We'll be alright!~

Igazából jót tett a TOKYO DIVE albumnak a stílusváltás. Bár az album lényegi mondanivalója nem változott az előzőekhez képest, de a zenei stílusváltás mindenképp jó ötlet volt. Ahogy írtam a címadó dalnál korábban, a futurisztikus hangzásvilágra énekelni az összetartozás fontosságáról jelzi, hogy a jövőben is fontosak lehetnek az emberi kapcsolatok. Mert olyan ez az album, mintha a jövőből írták volna meg. Erre kiváló példa ez a dal is, mely a maga szintetizátoros hangzásával, erős hangszerelésével mintha a jövő veszélyeire hívná fel a figyelmet. De elég erőnk lesz arra, hogy felvegyük ellenük a harcot? A dalból kiindulva igen, együttes erővel képesek leszünk rá. Hihetetlenül inspiráló a hangulata.


2018. november 12., hétfő

Top 40 JAM Project #24

Danger Zone

Nagyon érdekes, hogy annak ellenére, hogy alapvetően nyugodt, békés személyiség vagyok, mégis teljes mértékig tudok azonosulni az ilyen erőteljes, már-már zúzós dalokkal, ahol olyan erővel énekelnek, ahogy csak a legnagyobb rockerek tudnak. Hihetetlen módon tűzbe hoz, és ha olyan lennék, előadnám ezt a dalt karaokén, de olyan őrült módon, mint aki teljesen kivetkőzött magából. Nagyon szeretem ezt a számot, a dinamikáját, az erejét. Endoh Masaaki és Sakamoto Eizo meg két fantasztikus énekes, együtt hatalmas dolgokra képesek. A dal egyébként az éX-Driver mozifilm címadó dala. Az éX-Driver az a franchise, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni, mint ami lett végül.


2018. november 11., vasárnap

Top 40 JAM Project #25

FREEDOM

Ahogy egy korábbi dalnál említettem, a JAM Project albumok címadó dalai általában a barátság erejéről, és az összetartozás fontosságáról szólnak. Nincs ez másképp jelen esetben sem, megspékelve a barátságból fakadó pozitív érzésekkel. Ez a dal tényleg olyan, hogy a tagok elengedik a felettes énjünket, teljesen szabadjára engedik magukat, és kiéneklik a szívük boldogságát úgy, ahogy legbelül érzik. Ilyen felszabadultan kevesen énekelték meg a szabadságot. A szöveg itt is sablonosnak mondható, de megengedem magamnak azt a véleményt, hogy nézőpont kérdése, hogy kinek mi számít sablonosnak. Külön blogpostot lehetne írni arról, hogy kinek mi számít hitelesnek, röviden úgy lehet összefoglalni, hogy többek között a megélt tapasztalatok, annak feldolgozása, és a személyiség alakítja ki a hitünket a személyes értékrendünket. Hozzám például nagyon közel áll az, ahogy a JAM Project a dalai által látja (láttatja) a világot. És azzal, hogy sokféle dalt írtak, az bőven azt mutatja, hogy van véleményük az élet dolgairól, a világ történéseiről. Most például teljességgel elengedik magukat, és azt éneklik ki, amik önmaguk legbelül.


2018. november 10., szombat

Top 40 JAM Project #26

The Gate of the Hell

Azért hallgathatók az átlagember számára is a JAM Project dalok, mert nem azt a nagyon kemény rock zenét művelik, hanem a szintetizátorral, és Okui Masami énekhangjával lágyítják a hangzást. De azért van néhány olyan daluk, ahol keményen zúznak. Az egyik ilyen a The Gate of the Hell, ahol aztán tényleg megmutatják, hogy mennyire kemények tudnak lenni. Szinte már nem is rock, hanem metal. Ez egy Fukuyama Yoshiki szólódal, akinek nagyon jól áll ez a kemény stílus, mert a hangja kiválóan alkalmas arra, hogy rock zenére énekeljen. Ez az egyik Mazinkaizer OVA openingje, tehát az animéhez is kiváló választás volt. A dal amúgy nagyon hosszú, 6 perces, és bár a bevezető zene eléggé hosszú, majdnem egy perces, de már itt lehet érezni, hogy ez nem egy átlagos JAM Project dal. A zene nagyon erős és kemény, és amit Fukuyama Yoshiki itt énekel, azzal egy életre megjegyeztette magát velem. De a többiek is a háttérvokállal nagyon sokat hozzáadnak az albumhoz. Nincs felesleges zenei elem, és a második refrén utáni gitárszóló pedig bármelyik világszerte ismert (és elismert) rockbanda dicsőségére válna.



2018. november 9., péntek

Top 40 JAM Project #27

PLATONIC

Ismét egy ballada, ismét egy Okui Masami szóló. A címből kikövetkeztethető, hogy beteljesületlen szerelemről van szó, de gyönyörűen énekli ki a fájdalmát. Azért nagyon jó, mert az hallható, hogy megéli a fájdalmát, elmerül benne, ettől válik élővé a dal. Hallgatása közben azt érzem, hogy a fájdalom is az élet része, amiből adott esetben lehet tanulni. Nem panaszt hallok az énekben, és erre főleg akkor jöttem rá, amikor először meghallottam az énekesnő saját verzióját. Okui Masami ugyanis megtette azt, hogy felénekelte a dalt Symbolic Bride albumára, amivel elkövette énekesnői karrierjének egyik legnagyobb hibáját. Ott ugyanis teljesen más stílusban énekel; Olyan, mintha sajnáltatná magát. A zene is sokkal lassabb, vontatottabb, melyeknek köszönhetően bőven az album mélypontja. Ellenben az eredeti JAM Project verzió dinamikus, élő, ékes bizonyítéka annak, hogy úgy is lehet a fájdalomról énekelni, hogy az az élet része.


2018. november 8., csütörtök

Top 40 JAM Project #28

Breakthrough

Nemcsak akkor van egy művel katarzisélményünk, amikor teljességgel azonosulni tudunk vele, és komoly hatással van ránk, ezt még jobban emeli, ha személyes élményünk kötődik hozzá. Nagyon jó időszakomban jelent meg a Breakthrough kislemez, amin nemcsak hogy két őrületesen jó szám van, emiatt nemhogy rengeteget hallgattam a kislemezt, hanem még meg is vettem eredetiben, ráadásul az akkor ért kellemes élmények még tovább növelik a kislemez értékét. Ez egy hihetetlenül dinamikus szám, a szövegének pedig a zene és az előadás hihetetlen mértékű hitelességet ad neki. Mondhatjuk sablonosnak a szöveget (törd át a falat... a többit meg sejthetjük), de ha látszik az előadásmódon, hogy az énekesek mérhetetlenül hisznek abban, amiben énekelnek, akkor onnastól kezdve nem érdemes tiltakozni miatta. A szöveg sablonos, az előadás viszont nem az. Ezért is van az, hogy még ha kicsi is a rajongótáboruk, de ők kitartanak mellettük.


2018. november 7., szerda

Top 40 JAM Project #29

TORNADO

A JAM Project balladákban is erős. Az első időkben elsősorban Mizuki Ichirónak köszönhetően gyönyörű lassú dalok kerültek fel már az első BEST COLLECTION albumra is. Sajnos ő elég hamar kivált az együttesből, utána Okui Masami gondoskodott az érzelmes dalokról. A TORNADO külön csodálatos ékköve az első albumnak, ami egyébként is nagyon erősre sikeredett, ez pedig külön emeli az album színvonalát, hiszen Mizuki Ichiro olyan érzelmeket énekel meg, ami tökéletesen beleillik az együttes és az album profiljába. Énekel az érzelmi bizonytalanságról (yozora wa hazy... ashita ga mienu), valamint hogy a harcot egyedül kell megvívni (tatakau no sa, oretachi wa hitotsu). Ez lehet a belső harc analógiája is. De Mizuki Ichiro mindig is erős volt az ilyen balladákban, ez a dal is hiteles lett, és azzal, hogy a refrénben úgy kitör érzelmileg, azt sugallja, hogy nem törődik bele a kialakult helyzetbe, hanem szeretné, ha minden jobb lenne (oretachi wa kitto deatteta). Itt is kijön az, hogy a JAM Project mennyire komolyan veszi a karrierjét, mert tulajdonképpen a Mazinkaiser (mely OVA-jának endingje ez a dal) is egy szűk korcsoport számára készült robotos, szuperhősös anime, és hogy ehhez ilyen dalt írtak. És az, hogy ilyen fantasztikusan megkomponált, érzelmileg hiteles dal nem került fel a lemezeladási listára (megjelent kislemezen is), az azért jelzi, hogy Japánban komoly deficitek vannak a kiadók részéről is, hogy nem vállalnak be nagy eladásokat ezekre a kiadványokra.


2018. november 6., kedd

Top 40 JAM Project #30

In the Chaos

Érdekes, hogy Okui Masami nem igazán mutatja meg a rockos énekhangját a JAM Project tagjaként, mint a szólókarrierjében. A szólódalai is inkább lágyabbak, illetve amiket ő ír, azok is hasonlóképpen lágyabbak, inkább az érzelmekre fókuszál. Ezáltal teszi változatosabbá a JAM Project repertoárját. Ugyanis olyan dalokat ír, amik beleférnek az együttes profiljába. Az In the Chaos inkább egy átlagos anime dalnak mondható, inkább személyes okból került fel a listára. Ugyanis egy áprilisi reggelen hallgattam a Little Wing kislemezt, ennek a második dala az In the Chaos. És hihetetlenül kellemes, vidám hangzása miatt ez a kislemez lett tavasz eljövetelének szimbóluma nálam, azóta is sokat hallgatom, ha jön a jó idő. Okui Masami hangja meg kellemes, ezt Endoh Masaaki rapje fűszerezi meg a második refrén után, aki nagyot alakít ebben a dalban.


Külön szeretném felhívni a figyelmet Endoh Masaaki szóló verziójára, ahol helyet cseréltek, itt Okui Masami rappel. Hihetetlen ötletes, és nagyon jóra sikeredett. Ez a változat az ENSON albumára került fel.