A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda: The Wind Waker. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: The Legend of Zelda: The Wind Waker. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. augusztus 21., csütörtök

A csoda keleti széllel megérkezett.

Ne értsetek félre, nem magamat nevezem csodának, de én is hazaérkeztem végre! Majd írok utazási élményeket, de most a Wind Wakerről akarok értekezni.

Írtam már korábban arról, hogy mennyire hiányzik a Wind Waker. Hát nem csoda! Ennyire még az Ocarina of Time sem tudott elvarázsolni, mint a Wind Waker, és ezt komolyan mondom. Az első pár perc valami hihetetlen volt! Újra látni Linket, ahogy felébreszti a húga, a nagymamája ráadja a ruhát, amit Link kissé skeptikus hangulatban vette magára, meg ahogy a karddal tanulunk harcolni. Meg a táj, a zene hangulata! Mint amikor először játszottam vele! Leírhatatlanul csodálatos élmény volt újra játszani ezzel a játékkal!

Mivel a példányom Limited Edition, na mondom, elkezdem harmadjára is az Ocarina of Time-ot. Csakhogy a gép az orromhoz köti, hogy nincs elegendő hely a memóriakártyán. Hát igen… 15 blokk kell a GC-s OoT-nek, és van 1. A többi meg mind kell. Úgyhogy egyenlőre nem tudok GC-n OoT-zni, kell venni memória kártyát. Remélem találok olcsón eredetit.

2008. július 31., csütörtök

Zelda II: Egy uj kezdet

Hat regota irtam ide. Bocsanat, hogy nem hasznalaok ekezetet, csak Angliaban vagyok. Egyebkent jol erzem magam. Neha dolgozok, elvezem a brit legkort, setalok, kirandulok, meg vasarolgatok, mint ma. Ezeket vettem:

Nagyon orulok nekik. De az a vicces, hogy ezt £23.97-bol (kb. 7000 ft) vettem. A Limited Wind Waker volt £14.99 (kb. 4500 ft), a Zelda II £7.99 (kb. 2400 ft) a Ocarina of Time kituzo meg £0.99 (kb. 300 ft) volt.

Sajnos nem hozhattam ki a Wiit Angliaba, mert nem volt hova bekotni. Es csak augusztus 20-an megyek, ugyhogy addig bamulom a boritot, meg olvasgatom az Instruction Bookletet. De nagyon jol nez ki. Imadom a Wind Wakert, alig varom, hogy jatszhassak vele!
Meg azert a Zelda II-vel tudok itt jatszani, mert itt van a GBA SP. Erdekes, hogy mas hatasa van a jateknak GBA-n, mint Wiin, Virtual Console-on. Mert GBA-n egy kicsit nyujtott a kep, es a hang egy kicsivel magasabb a hangszin. Egyebkent most, hogy masodjara jatszok vele, sokkal konnyebb, most hogy mar tudom, hogy mi hol van, tudok konnyeni a jatekon. Es masodjara is imadom jatszani.
Aztan meg sok Zeldas relikviat akarok venni, es a 99p a kituzokert igazan semmi penz volt, meg mutatos is. De van egy par Zeldas cucc: 2 fele Phantom Hourglassos DS jatektarto, Phantom Hourglass aluminium DS lite tarto, Twilight Princess Official Guide, meg Phantom Hourglass Official Guide Collector’s Edition. Az egy hatalmas nagy konyv. Roviden ennyi a vasarlasi tervem. Es mivel dolgozok, van mibol venni. A maiaknak meg nagyon orulok.

2008. június 24., kedd

Aki szelet vet, Zeldát arat!

Szólt az 576 Konzol 2003. májusi számának címlapja, ahol a Wind Wakert mutatták be. Azt hiszem, hogy ez az én esetemre igaz, mert hogy mire vagyok képes néha, sokszor még magam is meglepődök. Voltam ma Pesten. Először mentem a Móricz Zsigmond körtérre, mert ott beszéltem meg egy Vaterással egy találkozót. A Golden Sunt vettem meg tőle 1900 forintért. Annyiért bőven megérte. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már Budán vagyok, akkor meglátogatom a Budai Game Parkot. A srác, akivel üzleteltem, segített eligazítani, és odavezetett a 61-es villamoshoz, az visz a Csörsz utcára a MOM parkhoz. Odaértem, de hogy hol vagyok, azt nem tudtam ^^' Budapestnek már elég sok szegletét bejártam, de ezen a részen speciel még nem voltam. Hát akkor ugorjunk fejest az ismeretlenbe! Nem idegen számomra a szituáció, mert tavaly nyáron úgy voltam legelőször Debrecenben, hogy soha előtte nem voltam a városban. Na gondoltam magamban, szétnézek. De hol is kezdjem? Még szerencse, hogy volt a közelben egy térkép, az segített eligazodni, és annak segítségével rengeteg sok helyen jártam Debrecenben, tetszett a város! De visszatérve Budára. Hát jó zajos a 12. kerület! Először a MOM parkban kerestem a Game Parkot, de ott nem volt. Aztán elindultam a Déli Pályaudvar felé. Nem voltam biztos abban, hogy jó irányban megyek, de ott cigarettázott egy banki biztonsági őr, gondoltam megkérdezem tőle, de neki halvány lila gőze nincs arról, hogy mi az a Game Park. De mondta, hogy itt van a MOM Park recepciója, hátha a csaj tud segíteni. Megyek is hozzá, ő meg nem hallott még GÉN parkról. Én megölöm! T_T Nem genetikus vagyok, hanem Zelda fan! De azt tanácsolta, hogy induljak el a Déli Pályaudvar felé, mert sok shop van arrafele. Hát mondom magamban jól van, legfeljebb, ha nem találom meg, akkor felszállok a kettes metróra, és a Keletinél levő Game Parkot látogatom meg. De úgy döntöttem, hogy mégse arra megyek, mert még nem jártambe a teljes környéket. Kizárt, hogy a levegőben lenne az a Game Park! Egyébként még az a szerencse, hogy nagyon jól bírom a hőséget, tényleg nem zavart engem az a 37°C, ami a levegőben uralkodott. Inkább a nagy táskám amortizált le. Volt vagy 20 kiló, és három órás séta után már nem tudtam jó fogást találni rajta. Na biztosan nőtt vagy 2 centit a bicepszem ^^' Aztán amikor már minden kötél szakadt, felhívtam a Norbit, hogy mégis hol van. Ő nem tudta elmagyarázni, de ott volt a Truner, és ő elmondta. Ezúton is köszönet érte neki! Úgyhogy elindultam a jó irányba. Közben már untam a város zaját, és elővettem az MP3 lejátszót, és elindítottam az R.O.R/S zenét (ez egy JPOP együttes, igényes discozenét művelnek). Így már jobban esett a séta. Odamentem a Csörsz utcára, de nem találtam meg a Game Parkot. Utólag tudtam meg, hogy rossz oldalon mentem, mert nem a MOM park oldalán van a Game Park, hanem vele szemben, a CBA mellett. Hát CBA tábla még hírből sem volt a környéken. Aztán amikor ránéztem az órámra, és láttam, hogy 18 óra van, úgy döntöttem, hogy feladom a keresést, mert ennek így nincs értelme. Inkább a biztos Keletibe megyek, mielőtt bezár (19 óra). Úgyhogy fel a 61-es villamosra, onnan a hetesre (nem volt türelmem megvárni a piros hetest), aztán azzal kiértem a Keletihez. Időm az volt bőven. Kínálat az volt! Egy kicsit nagyon elkényeztettem magam, és végül megvettem GC-re a Four Swords Adventurest, 10990 forintért, még a nagy doboza is megvolt, csak a GBA kábel nem. Pluszban találtam egy Ocarina of Time-ot Nintendo 64-re, csak maga a kazetta, 5000 forintért! Hát nem bolondultam meg otthagyni a világ legjobb játékát! Ráadásul korábban mondták a Game Parkban, hogy nekik nagyon ritka az OoT. Nem csodálom. Ki az a hülye, aki egy ilyen csodától megválna? Azt már tényleg kezeltetni kéne ^^' Úgyhogy végül 15990 forintot hagytam ott. Alig vártam, hogy hazajöjjek. Még az volt a szerencse, hogy a Békéscsabai vonat pontosan indult. Elég ramaty napja volt a MÁV-nak. A vonatok 75%-a késve indult, vagy érkezett, sőt volt olyan, amelyik el sem indult. Hatalmas tumultus volt a Keletiben. A legextrémebben az Egerbe közlekedő vonat járt, 180 perc késéssel indul el. Valami hatósági intézkedésre hivatkoztak. Szerintem egyszerűen csak nem bírja a sín ezt a nagy hőséget. Szóval nagyon jól jártam a pontos indulással, és rendre meg is érkeztem. És ki is próbáltam a Four Swords Adventurest. Első benyomások? Érdekes. Nem az a komoly Zelda, de ezt mindig is tudtam róla, de ez így is megnyerő! Nagyon jó játék, nekem tetszik! Ez a játék ékes példája annak, hogy nem a grafika számít, hanem a játékélmény. Grafika alapján akár SNES-re is elmehetett volna. De kit érdekel, amikor egy ilyen jó játékkal van dolgunk? Az Ocarina of Time esetében meg arra voltam kíváncsi, hogy mennyivel másabb N64-es Controllerrel kezelni a játékot, Rumble Pakkel a hátuljában. Nekem jobban tetszett. Bár Link járásán látszott, hogy már eléggé le van amortizálódva az analóg kar, de azért jól ment. Itt is végig fogom játszani!

2008. június 8., vasárnap

Wind Waker hiányom van!

Kellett a V-ADinak visszaadnom a Wind Wakert T_T Borzalmasan hiányzik a játék! Akkora hangulata van, hogy nem igaz! Az a gyönyörű az opening, az egész zene, hihetetlen fantasztikus élmény csak úgy járkálni a kis hajómon, amerre csak akarok! Annyira jó volt 2 órán keresztül szenvedni a kastélyban, mire kijutottam, hogy végre nem füleltek le. Annyira jó érzés a Dragon Roost Islanden sétálni, újra találkozni a nagy Deku Fával, megmenteni. Annyira jó Dungeonök vannak a Wind Wakerben. Tényleg sokkal-sokkal jobb, mint a Twilight Princess, megérdemli a 40/40 pontot, és azt, hogy a világ legjobb játékainak a listáján a 20. helyén álljon! Egy biztos, amint anyagi lehetőségem lesz rá, nem érdekel a Mario Kart Wii, a Wi-Fi Router, meg az egyéb szebbnél szebb Wiis cuccok, nekem a Wind Waker kell!

2008. május 31., szombat

The Wind Waker opening

Sokan nem szeretik ha egy játéknak túlzottan hosszú az openingje, mert játszani akarnak! De mire jó az, hogy sürgetjük a játékot, nem értenénk meg a lényeget! Azt gondolom, hogy az az egyik ok, amikor a Wind Waker is megkapta a 40/40 pontot, az a gyönyörű opening. És egy történetet mesél el. Ami azért érdekes, mert az Ocarina of Time történetét meséli el, és ugyan a The Legend of Zelda Timeline-ban az Ocarina of Time a 2., a Wind Waker meg az utolsó. A történet lényege a következő: Ganondorfot ugye elzártuk az Örök Sötétségbe, de kiszabadul. És mivel tudja, hogy nincs aki megállítsa, ezért nem sieti el a hódító útját, hanem szépen lassan felépíti a maga kis hadsegerét, és 100 év múlva indul el. A nép a Triforce-hoz imádkozik, hogy az Idő Hőse térjen vissza hozzájuk. De nem történt semmi. Vagy mégis?

2008. május 23., péntek

The Wind Waker 2000-ben


Kis rámolgatás után előkerült egy pár régebbi brit Nintendo Official Magazine! A 2000. decemberi számban van Wind Waker előzetes! Vagyishát akkor nem volt még alcíme, de vicces látni, hogy tényleg teljesen realisztikusra tervezték az akkori új Zeldát, mintha az Ocarina of Time GC verziója lett volna. Hát ebből lett 2003-ban a The Wind Waker.

2008. május 11., vasárnap

Metroid Prime – Sikeres továbbjutás

Egy kis offpostot engedjetek meg. A Nintendónak egy másik nagyon minőségi játékszériájáról, a Metroidról írok most. Még 2007. márciusában találtam meg a Vaterán a GC-s Metroid Prime-ot, 2500 forintért. Tehát potom áron, úgy gondolom, hogy ennyiért simán megéri kipróbálni egy újabb Nintendo játékot. Végülis akkor kipróbáltam, de már a legelején elakadtam. És akkor abba is hagytam, és azóta nem is vettem elő. Ma döntöttem úgy, hogy megpróbálok továbbjutni. Végülis próbálkoztam, és sikerült. Kiderült, hogy annyira alapvető dolgon akadtam el, hogy szinte szégyelltem magam -_-” Nem scanneltem. Végülis tetszik a játék. Nem ez az első FPS, amivel játszok, de ilyen komoly és bonyolult játékkal még nem volt dolgom. A Scannelésnek úgy ahogy megértettem a lényegét, információkat vesz le. Csak még azt nem tudom, hogy hol lehet megnézni. Egyébként több helyen is elakadtam egy pár percre, de mindig kiderült, hogy annyira alpvatő a továbbjutás -_-‘ A főellenségig jutottam el, ott bescanneltem a gyenge pontját, de nem sikerült megölnöm. Tetszik ez a játék, szerintem játszani fogok vele.

Még a Super Metroidra vagyok kíváncsi. Volt egy lista egy http://www.gametrailers.com oldalon, ahol videón megmutatták a Top 10 SNES játékokat, és a 2. a Link to the Past volt, az első meg a Super Metroid. És mindenki imába foglalja játék nevét. Na majd ha legközelebb tudok venni Wii pont kártyát, akkor letöltöm magamnak.

Egyébként kellenek nekem az olyan játékok, mint a Metroid Prime és a Zelda Wind Waker, mert írtam már egy párszor, hogy nincs túlzottan pozitív véleményem a GC-ről. Nagyon sok játékot elszabtak GC-n szerintem. A Super Mario Sunshine is nagy csalódás volt nekem. Meg a Mario Party széria is nagyon jó volt N64-en, de GC-n szerintem elrontották. Túlzottan Mariós voltam régen, ezért nem tetszett annyira a GC. De ilyen játékok után, mint a Wind Waker és a Metroid Prime, így már sokkal jobban tetszik a GC játékfelhozatala!

És itt ajánlom a a linkek közül Stinger blogját, a Metroid Galaxy Guide-ot, ahol rengeteg hasznos infót megtaláltok a Metroid játékokról! Hátha írt a Metroid Prime-ról egy-két érdekességet, hogy hogyan lehet továbbjutni!

2008. május 7., szerda

Wind Waker Pak GC

Egyszerre imádom, és utálom az eBayt. Most találtam egy ilyet:

http://cgi.ebay.co.uk/ws/eBayISAPI.dll?ViewItem&Item=220231927697&Category=72465&_trksid=p3907.m29

Ez nem más, mint egy Wind Waker kiadású GameCube, teljesen újszerű állapotban, postával együtt 60 font, vagyis kb. 20000 forint. Én úgy örülök, hogy lehet ilyet kapni, csak annyira utálom, hogy nem tudok előteremteni 20000 forintot. Most eladhatnám az én GC-met, de utálok eladni, mert csak az idegeskedés van utána. Hogy kinek adjam el, hol hirdessem meg, mennyiért vennék meg? Egyenlőre nem rakom ki sehová. Van egy barátom, akinek van egy ismerőse, akinek van egy konzolos boltja. Azt mondta, hogy hétvégéig beszél vele, lehet hogy ott sikerül. Mondjuk annyira nem sürgős, mert május 15-ig van kint ez a GC. Esetleg valaki megvenné az enyémet? 😅

2008. április 22., kedd

Toki no Okarina

Ez a japán neve az Ocarina of Time-nak, és pontosan ugyanazt jelenti, mint angolul. Tehát: Toki = Idő. Japánban nemcsak játékokkal fejezik ki a rajongásukat kedvencük iránt, hanem például figurákkal, mangákkal, OST CD-kel. És egy OST CD eljutott ide, Magyarországra, méghozzá az Ocarina of Time Original Soundtrack. Ez pont olyan, mint nálunk a filmzene CD. Itt Magyarországon egyedül a Holdfény üzletről tudok (1075. Budapest, Wesselényi u. 10. http://www.holdfenyteam.hu) melyek mindenféle japán cuccokat hoznak be, de biztos van Pesten még egy jópár. A Holdfényben rengeteg sok anime és játék OST CD-je van, meglepően olcsó, 2990 forintos áron. Én egyedül a postaköltséget tudom 3000 forintban elképzelni, és plusz a CD ára, mely Japánban kb. 5000 forint. Mindegy, ez az ő gondjuk. A lényeg: Megvettem magamnak az Ocarina of Time OST CD-t. Kimondhatatlanul örülök neki! A borítója hihetetlenül igényes. Nagyon jó képek vannak benne, mind a 82 dal felsorolása angol és japán írással, valamint Koji Kondo, a zeneszerző üzenete a CD vásárlóknak. Mivel Japán írással van írva, így természetesen minden egyes szót értek belőle! -_-‘ Ez a legkisebb probléma, hisz a CD japánban készült, Japánoknak. Arra nem gondoltak, hogy kikerül a szigetországból. A CD tartó résznél meg ott van az OoT-s Hyrule térkép. Egyetlen egy hátránya van (részemről) a borítónak, az hogy nem ilyen füzet, hanem hajtogatható. Nem vagyok oda az ilyenért, de ez a legnagyobb problémája, és ez nem ront a CD értékén.

Egyébként nem ez az egyetlen Zelda OST CD-m. A múlt hónapban megvettem az amerikai eBayről a Wind Waker OST CD-t. Ez dupla CD-s. Az első CD 73 dalt tartalmaz, míg a második CD 60-at. Ennek is hihetetlen igényes a borítója. Annyira jól összerakták a belső borítóban a képeket, hogy fantasztikus nézni! Ezek a Japánok nagyon igényesek. Ennek ilyen a főborítója. Ennek a japán neve: Kaze no Takuto, amit angolul “Tale of Wind”-nek fordítottak le, ami magyarul kb. ennyit tesz: A szél meséje.

Ennek is megvan a Slice matricája, amit az Ocarina of Time borítóján láthattok. Ez csak Japán CD-ken van. Ez egyrészt díszítőelem, másrészt meg erre rakják rá a vonalkódot, hogy az ne a hátsó borítón éktelenkedjen. Iszonyatosan örülök nekik, hatalmas nagy kincsként tartom őket számon. Egyébként a dalok szabadon letölthetők a Galbadia Hotelről (www.gh.ffshrine.org) De ezek önmagában nem sokat érnek. Komolyan mondom, már csak a borító miatt is érdemes az eredetit megvenni, mert tényleg nagyon szép!

2008. április 12., szombat

Az utóbbi 3 hónap

Most arról írok hogyan jutottam el 2008. január 25-étől máig. Úgy voltam vele, hogy az első post szóljon a régmúltról, ez meg a közelmúltról. Összegzem, hogy mi történt az utóbbi 3 hónapban, mióta aktív Zeldás vagyok. Tehát kezdtem a Link to the Pasttel. Furcsa, de akkor hajnali 4.45 táján, amikor végül elmentettem az LttP-t, és kikapcsoltam az SNES-t, valami akkora lelki töltést kaptam, mint régen, az SNES-es korszakban. Az a helyzet, hogy nagyon kiábrándult voltam. Mert 2005. májusában megvettem a GC-t, és jött rá a (számomra) frusztrálóan nehéz Super Mario Sunshine és a közepes sznvonalú Mario spinoffok (Kart, Partyk), és annyira kiábrándítóak voltak számomra, hogy hosszabb távon felhagytam a konzolozással. Volt, hogy fél évig be se kapcsoltam a GC-t. És még a DS-sel se játszottam olyan sokat, pedig már az is megvolt. Aztán néha elő-elő vettem a GC-t, de soha nem játszottam vele sokat. Csak ekkor, 2008. január végén eszméltem arra rá, hogy vannak még kiaknázatlan csodái a Nintendónak. Úgyhogy nagyon belemerültem a LttP-be. Nem sokkal utána láttam, hogy van a Media Marktban egy GBA-s Link to the Past. Igaz 9990 ft volt a játék, de vehetjük úgy, hogy eladtam a 3000 forintos LttP-t, azzal vezeklek érte, hogy 9990 forintért veszem meg másodjára. 2008. február 14-én gyűjt össze rá a pénz, és megvettem a játékot. Fóliás volt, tehát minden benne volt. Aztán február 22-én sikerült SNES-en legyőzni Ganont. Még most sem hiszem el, hogy sikerült. Az utolsó utáni varázserőket használtam el, amikor belelőttem Ganonba a nyilat, és meghal. Ha akkor meg halt volna meg, nem sikerült volna. Teljesen kifogytam a varázserőkből. Ami ugye elengedhetetlen a lámpa meggyújtásához. Amikor először vittem végig a LttP-t, pontosan 390× haltam meg. 17 szívem volt a végére, 3 üvegem, és hiányzott még egy pár fegyver. De így sikeredett. Aztán másodjára GBA-n vittem végig. Itt már jobban tudtam, hogy mi hol van, és hogy mit kell csinálni, valamivel könnyebb is volt a játék, de még így is 175× haltam meg a végére. Aztán harmadjára is elővettem a játékot, méghozzá Wiin, Virtual Console-on. Itt már tökéletesen tudtam, hogy mi hol merre hány méter, így igyekeztem az összes fegyvert a lehető legkorábban megszerezni, a kardomat minél hamarabb, a maximális 4-es szintre hozni. Így már sokkal könnyebb volt a játék, és a végelszámolásban is csak 30 halál volt írható a számlámra, és a fegyvertáram már teljes volt, és megvolt mind a négy üveg. Viszont továbbra is 17 szívem volt, de igyekeztem minél hamarabb feltölteni magam, pláne a Palace of Darkness és a Skull Woods előtt, mert ezek a legnehezebbek számomra. Egyébként nagy lehetőségek tárultak elém, amikor megvettem a Wiit, mert ott volt Virtual Console-on ugye az első 4 asztali konzolos Zelda. Vettem egy 2000 forintos Wii pont kártyát, és le is töltöttem mind a 4-et. Így vittem végig harmadjára a LttP-t. Valamint így jutottam hozzá az első 2 Zeldához és az Ocarina of Time-hoz. Az OoT-re nagyon kíváncsi voltam, hogy miért tartják a világ legjobb játékának. Egy pillanatra sem vontam kétségbe, de magam akartam látni. És láttam is! Hogy miért annyira jó? Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A hatalmas táj, a gyönyörű zene, az összetett Dungeonök, a valós emberi érzelmek, és kapcsolatok. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy méltán érdemelje ki a világ legjobb játéka címet. Az OoT-ről most egyenlőre ennyit, majd részletesebben írok róla a közeljövőben, mert most ezzel játszok aktívan. Most, hogy benőtt a fejem lágya, várható volt, hogy nem fogom hülyeségnek tartani az első Zeldát. Tettem is egy kósza próbát vele. NAGYON sokat segít a GameFaqs overworld mapje: http://www.gamefaqs.com/console/nes/file/563433/12694 Ez az összes titkot tartalmazza. Nagyon jó látni, hogy 1986-ban is igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a NES-ből. Itt most az 5. Dungeonban tartok, de ez most pihenni fog egy darabig. Egyébként, hogy sok Zeldás a legkevésbé jónak a Zelda II: The Adventure of Linket tartja. Engem már az első pár percben is annyira megfogott, hogy hihetetlen. Valami akkora hangulatot áraszt magából, hogy nem lehet szavakba önteni. Kiemelkedően jó zenéje van a játéknak, és valahogy az egész annyira egyben van, hogy hihetetlen. Csak kegyetlen nehéz! Érdekes, hogy nem annyira nehéz, mint a Super Mario Sunshine, de a Zelda II-ben megvan az a hajtóerő, ami arra sarkall, hogy igen, folytassam! De nagyon nehezen sikerült megcsinálni az 1. Dungeont. Három óra kellett hozzá, mire végleg kinyírom a lovat. Aztán most ott tartok, hogy a 2. Dungeonnak valahol az eleje. De itt már annyira nehéz, hog térképről eljutni oda se könnyű. Aki még nem játszott ezzel a játékkal, annak elmondanám, hogy itt úgy van, hogy a térképen néha megjelennek ilyen mozgó ellenfelek, azok kicsinyített változata. Ha azokkal összetalálkozol, akkor oldalnézetből mutatja felnagyítva azt a helyet, ahol most vagy. És ott vannak ellenfelek, akiket meg lehet ölni. De nem kötelező, mert ki lehet menni a pályáról. De sokszor elengedhetetlen, hogy megtegyük, mert nem engednek tovább. Végül eljutok a 2. Dungeonig, de csak egy életem marad. Itt az életek számlálása sem szokványos. Úgy van, hogy kapsz három életet, és utadra bocsájtanak. Ha elveszted mind a három életedet, akkor nem ám a Dungeon elejéről kezded, hanem ahonnan elindultál 3 élettel. Kezdheted megint! És mire ismét eljutottam a 2. Dungeon színhelyéig megintcsak egy életem marad. Ezért ez a legnehezebb Zelda játék. De a hangulata és a zenéje nagyon ott van! Aztán még február elején vasárnap elmentem V-ADival bagszihoz, hogy kipróbáljam a Wind Wakert és a Twilight Princesst (GC verzió). A Twilight Princessbe annyira nem merültem bele, de a WW-be igen. És, hogy mennyire beleéltem magam a történetbe, az se semmi! Amikor Linkkel megmentettem Tetrát, és jött a sas, hogy elrabolta Link húgát, és ahogy Link utánamegy… Annyira beleéltem magam a történetbe, hogy én is utánanyújtottam a karomat, hogy utánamegyek! Megmentem! Bagsziék meg már összenéztek, hogy ez azért már a másik véglet… Mert az jó, hogy megszerettem a Zelda játékokat, de ennyire? Aztán elkértem a V-ADitól mindkét Zeldát. Ő eredetileg csak a WW-t akarta odaadni nekem, de én annyira könyörögtem neki, hogy adja oda mindkettőt, hogy kishíján letérdeltem elé. Épp MSN-ezett az egyik helybéli barátjával, Zsanival, és nemigen értettek szót egymással. Nem úgy, hogy veszekedtek, hanem a Zsani az csinálta az Orosházi Gyerekkönyvtár honlapját. És azt hiszem, hogy Joomlás volt az oldal, de erre nem mernék megesküdni, és a Zsaninak még nem volt dolga ilyen jellegű honlapkészítéssel, és nagyon sokat bénázott. De nem is ez volt a V-ADinak a problémája, hanem az, hogy szerinte a Zsani nagyon értetlenül fogalmazta meg, hogy mi a baja. És lehetetlenségnek tartotta megfejteni, hogy mit akar. Ezért egy olyan próba elé állított, hogy ha megfejtem, hogy mit akar a Zsani, akkor odaadja mindkét Zeldát. Elolvastam a Zsani mondásait, és elemeztem a V-ADinak. Aztán így segített a Zsaninak, akinek sikerült megoldani a problémáját. A V-ADi kénytelen volt rájönni, hogy sikerült a próbatétel, így odaadta mindkét Zeldát. :-P A Wind Wakert elég sokáig vittem, megvan 2 gyöngy, most mennék a barlangba a harmadikért. De majd később. A TP-ben nem jutottam valami messzire. Odáig, hogy farkasként kijutottam a Hyrule Castle-ből, és megharcoltam azzal az elektromos szörnnyel. De most az van, hogy amikor harmadjára végigvittem a LttP-t, akkor úgy döntöttem hogy mostantól kezdve ráállok az egyik Zeldára, és csak azzal játszok, és azt viszem végig. Mivel 5 Zelda volt félbehagyva, ezért dobókockával dobtam ki, hogy melyik legyen az, amelyiket végigviszem. Meg is volt mindegyiknek a száma: 1. The Legend of Zelda, 2. Zelda II: The Adventure of Link, 3: The Legend of Zelda: Ocarina of Time, 4: The Legend of Zelda: The Wind Waker, 5: The Legend of Zelda: Twilight Princess, 6: Final Fantasy 4 Advance. És a hármast dobtam ki. Úgyhogy Ocarina of Time. Ja, és még nem beszéltem a Phantom Hourglassról. Ugyanis időközben ezt a fantasztikus játékot is megvettem! Nagyon jó, hihetetlen látni, hogy 2007-ben, 21 év után is tudnak újdonságot belevinni egy Zelda játékba. Itt a Molida Islandben járok, de most ez is szünetel egy darabig. Kronológiailag egy kicsit összekutyultam, de remélem, hogy így is követkető volt. ^^' Az elkövetkezndő pár hétben csak és kizárólag Ocarina of Time!

(Importálva a The Legend of Zelda blogból.)

The Legend of Zelda – A múlt

Igazság szerint csak alig pár hónapja vagyok Zelda fan. 2008. január 25-e óta játszok aktívan. Persze a Zeldákat hallomásból már jóval régebb óta ismerem. Évszám szerint 1993 óta. Ugyanis 1993. december 21-én kaptam meg a Super Nintendómat. Talán mondanom sem kell, hogy veszettül örültem neki. Azóta is a Super Mario All Starst tartom a világ legjobb játékkollekciójának. A dobozban volt egy poszter, amin rajta volt a Link to the Past. Ekkor találkoztam így először a játékkal. Emlékszem, hogy a neve alapján tetszett, de hogy mi ez, mit kell benne csinálni, arról 7-8 éves fejjel mit sem tudtam. Aztán elkezdtem rendszeresen venni az 576 KByte-okat, majd amikor bejött a konzol, azt is. És innen értesültem az Ocarina of Time-ról, a Majora’s Maskről, majd később a Wind Wakerről. Az, hogy a OoT 98%-ot kapott, a MM és a WW 10-10 pontot, az már sejtetett bennem valamit, hogy nem akármiről van szó. De odáig, hogy kipróbáljam, soha nem jutottam el. 1996-ig volt volt itt, Békéscsabán 576 KByte üzlet, ahova elég sokat jártam SNES játékokat kölcsönözni. Arra nem emlékszem, hogy volt-e Link to the Past, de nem kölcsönöztem ki. Aztán bezárt az 576 KByte, 1998-ban nyílt Békéscsabán egy egyéni konzolos üzlet, az Aster-X. Itt voltak Nintendo 64 játékok, jártam is játszani, de soha nem volt Zelda. Mondjuk nem is kerestem. Most így nemigen tudom magam beazonosítani az akkori érzéseimmel, de nem is biztos, hogy kipróbáltam volna. Nem tudom miért. Aztán láttam, hogy az 576 Konzol 10 oldalban foglalkozik a Wind Wakerrel, azt mondtam, hogy ez igen! Ebbe nagyon van valami. De csak beleolvastam anno a tesztbe, de nem olvastam végig. Egyrészt, mert sokalltam a 10 oldalt, másrészt, meg Csipi nem fogalmazta meg valami hitelesen, hogy mit adott neki a játék. Azt természetesen nem vitatom, hogy nagyon tetszett neki a játék, hisz akkor nem adott volna rá 10 pontot, de valahogy nem jött át az, hogy neki tetszik a játék, és miért. Először komolyan Zelda játékkal dolgom 2005. január 9-én volt. Ekkor a Tescóban megtaláltam a GBA-s Link to the Past + Four Swordsot 2990 forintért. És mit ad Isten? Volt is nálam annyi pénz. Furcsa, de nagyon örültem a játéknak, és meg is vettem. És játszottam is vele, de csak addig jutottam el, hogy megcsináltam a Hyrule Castle-t, és megmentettem Zelda hercegnőt. Aztán ki tudja miért, többet nem vettem elő a játékot. De ha valami nagyon megmaradt bennem, az a Hyrule Castle zenéje. Az a mai napig ott van a kedvencek között. Igazság szerint nincs igazi magyarázat arra, hogy miért nem vettem elő többet akkor a LttP-t. Hanyatlóban is volt a konzolos korszakom, mivel ekkor nem volt GC-m. És valahogy annyira nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a játéknak, holott már akkor tudtam, hogy mekkora presztizse van a szériának. De valahogy csak annyit szűrtem le a játékból, hogy egy jó, élvezetes játék, de nem több. És amilyen hülye voltam, túl is adtam rajta. 4000 forintért. Legalább nyertem vele egy ezrest… De ez mai fejjel nem vigasztal. Ma már annyira hülyének tartom magam miatta! Aztán, ahogy 2006. nyarán megszaporodtak a Pesti barátok, így kerültem még egyszer kapcsolatba a Zeldákkal. 2006. augusztus 8-án az egyik barátomnál aludtam, és ő éjszaka Majora’s Maskezett, én meg figyeltem, hogy mit csinál. Szerettem nézni, hogy mit csinál, de hogy én nekifogjak… Nem mertem. Mert láttam, hogy nagyon nehéz, ő is keresgélte a megoldást. Amire emlékszem, hogy nagyon sokat okarínázott, és így jött rá egy-egy megoldásra. De aztán kezembe adta a controllert, hogy próbáljam ki az első Zeldát. Igen, a NES-eset. Ugyanis Collector’s Edition volt nála. Hát Istenem. Sehol egy útmutatás, hogy merre kell menni, de mindenfelé lehet menni, az ellenfelek azonnal kinyírtak… Na mondom magamban, ebből a hülyeségből én nem kérek. 5 perc után abba is hagytam. Az idők során aztán rájöttem, hogy mégsem. Egyszerűen szégyelltem magam, hogy Nintendós vagyok, és nem játszok egy olyan játékszériával, amit az összes Nintendós imád. A másik nagy lehetőségem Zeldázni 2006. decemberében adódott, amikor Krisi megszereztem angolul a Link to the Pastet, és neki megvolt németül is. Soha nem titkolta, hogy fáj a foga az én N64-es Yoshi’s Storymra. És felajánlott egy cserét, hogy én odaadom a Yoshi’s Storyt, ő meg a német LttP-jét. Bele is mentem, mert tényleg komolyan rá akartam állni a Zeldákra. Ki is próbáltam, és itt is megcsináltam a Hyrule Castle végéig. Örült is a fejem, amikor meghallottam a Hyrule Castle zenéjét. ^^' Aztán eljutottam addig, hogy a Kakariko Village-ben beszélni kellett a hölggyel. De a térképen láttam, hogy nem ment el onnan az ×. Visszamentem, többször is beszéltem vele, de akkor is ott volt az ×. Kérdeztem magamtól, hogy mi az Úristen van itt, hogy nem akar elmenni onnan. Nem akartam tovább fejtegetni, ezért abba is hagytam a játékot. Az volt a baj, hogy egy olyan tévhitem volt a Zeldákról, hogy tele van olyan titkokkal, melyeket csak az igazán nagyok tudnak felfedezni. Erre meg nem éreztem magam képesnek. Aztán 2007. júniusában foglalkoztatott megint komolyabban a LttP, amikor az egyik nap itt volt bagszi, és LttP-zett. Nagyon szerettem nézni, ahogy játszik. Aztán 2007. június 18-án amikor ott aldutam bagszinál, ott volt nála a V-ADi GC-je, és Twilight Princessezett. És akkor próbáltam ki egy olyan 13 percre (13 percnél tartott a mentésem), és nagyon megfogott. Azt hiszem, hogy addig jutottam el, hogy betereltem a szarvasmarhákat az istállójukba, meg a faluban szétnéztem. De aztán ismét hosszabb szünet. De 2008. január 25!!! Ezen a pénteki délelőttön bent voltam az iskolában, és untam a Marketing órát, és állandóan a LttP-n járt az eszem. Akkor mondtam azt magamban, hogy ha törik, ha szakad, én ájövök arra a titokra, és bebizonyítom ország-világnak, hogy igenis méltó vagyok arra, hogy Zeldázzak! Szerencse, hogy ez a rövid péntekem (amikor csak 4 órám van), ezért 11.15-kor szabadultam az iskolából. Amint hazaértem, összeraktam a SNES-emet, bele a LttP kazit, és addig fel nem állok, amíg nem jövök rá a titokra! Hála Istennek, megvolt a mentésem! Igazság szerint semmi mást nem csináltam, csak járkáltam a Kakariko Village-ben, benéztem az összes házba, beszélgettem mindenkivel (már aki nem félt tőlem -_-) és egy idő után, amikor ránéztem a térképre, akkor láttam, hogy végre máshol van az ×. Örült is a fejem, hogy milyen zseni vagyok, hogy rájöttem a titokra. Úgyhogy rákaptam a játékra. Aztán január 26-án éjjel olyan fél 1 fele ismét bekapcsoltam a játékot. Olyan jól elvoltam. Azt észlelem magamon, hogy iszom a játék minden egyes percét, és nem érdekel a külvilág. Majd miután feleszméltem, ránézek az órára: 4:41. Nem semmi… Legalább kész az East Palace. ^^' Így kezdőzött. Azóta rabja vagyok, és rájöttem, hogy a Zelda játékszéria életem egyik legjobb dolga!

(Ez volt az első poszt a The Legend of Zelda blogomban.)

2008. március 31., hétfő

Napsütés kontra szél

Érdekes dolgok történnek, valahogy nem tudok eligazodni még saját magamon sem. Én már kígyót-békát ordítottam a Super Mario Sunshine-ra, nem tetszik a zene, frusztráló egy-két küldetés, meg hasonlók. Ellenben a Zelda Wind Waker más. Itt is találkozok itt-ott számomra nehéz küldetésekkel, de valamiért nemhogy nem leszek ideges, hanem csak még jobban lázba hoz, hogy csak azért is megcsinálom. Ezt valamiért nem kapom meg a Sunshine-ban. Nem tudom, mert a zenére és a nehézsége nem lehet fogni. Most így, ahogy gondolkodom, a karakterekben (is) lehet a titok nyitja, ahogy a játékban megjelennek. Mario a Sunshine-ban… hogy is fogalmazzak? Annyira szerencsétlen. Nincs olyan hősi megnyilvánulása. A játékban ahogy mozog, ahogy megnyilvánul, amilyen arcot vág, amikor megsebződik. Annyira nincs olyan… “hősies” kisugárzása. Ellenben a Super Mario 64-ben volt valami normális megnyilvánulása. Éreztem, hogy alkalmas arra, hogy megmentse Hercegnőt, de a Sunshine-ban nem.

És akkor mi van Linkkel? Hisz ő egy a Wind Wakerben egy 12 éves gyerek. Ő teljesen más. A játékban is azt a hangulatot adja, hogy ő egy kiválasztott, és ő ezzel tisztában van, és megmutatja, hogy méltó is rá. És igen! Méltó rá! Mesteri módon tud bánni a karddal, és engedi, hogy megtanuljunk bánni vele. Ezért írtam azt, hogy nagyon sokat számít a karakter, akit irányítunk. Link, ezalatt a bő 2 hónap alatt, amióta aktívan Zeldázok, elérte nálam azt, mint játékkaraktert jobban szeretem, mint Mariót.

2008. február 20., szerda

Hol járunk?

Én is elnézést kérek, hogy egy hónapig nem voltam itt, de nekem is akadt más tennivalóm, új világot ismertem meg. 2008. január 25. piros betűs nappá vált az életemben. Már nagyon régóta megvan a The Legend of Zelda: A Link to the Past játék SNES-re, de komolyan csak azon a napon kezdtem el foglalkozni vele. Valami Isten játék! Igazság szerint a Zelda történelmem egészen 1993-ig nyúlik vissza,akkor láttam meg képen a Link to the Pastet. Akkoriban még fogalmam sem volt, hogy mekkora játék ez, csak a képek alapján sejtettem. Aztán maradtak a képek, 576 Konzolos tesztek. De végre eljött az a nap, amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni a Zeldával. Valami olyan csodálatos világba repít el ez a játék, nem bírom abbahagyni. De nem is akarom. Tényleg igaz a Zeldára, hogy nem te játszol vele, hanem ő játszik veled. Ezalatt a közel egy hónap alatt sikerült majdnem végigvinnem a játékot, de nagyon bedurvult a végére. Most vagyok a végső össecsapás színhelyéül szolgáló Ganon’s Towerben. Komolyan mondom, hogy a Mario játékok végjátékai babazsúr ehhez képest. Marha nehéz, de valami mégis hajt, hogy továbbvigyem! És végig is fogom vinni, ha már ilyen közel vagyok a végéhez. Csak szerintem most tartok egy kis pihenőt a játékban mert annyira leamortizált, hogy fel kell töltődnöm, mire újra elkezdem. Persze nem csak a Link to the Pasttel foglalkoztam ezalatt az egy hónap alatt, hanem a többi Zelda játékot is igyekeztem megismerni képek, információk által. Meg kölcsönbe megkaptam a Wind Wakert és a Twilight Princesst GC-re. Ezen után csak még jobban megszerettem a Zelda világát. Szóval valószínű, hogy 2008 a Zelda éve lesz számomra. Persze a Mariókat se fogom elhanyagolni, de valószínűleg csak 2 új Mario játék lesz idén számomra: Super Mario Galaxy és a Mario Kart Wii. Na meg a Super Smash Bros. Brawl, amire nem győznek 10, 40 pontokat, és 100%-okat adni. Meg persze a honlapról se feledkezek meg. 😅

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldal blogjából)