Vicces Mario képek

A Halolz.com weboldal összegyűjti a legviccesebb szituációban készült képeket, ezek válogattam ki a szerintem a legjobbakat, és közzéteszem itt.

Kezdjük egy máshonnan származó képpel. Igen nagy népszerűségnek örvend a Failbook.com oldal, mely összeválogatja a legviccesebb bejegyzéseket a Facebookról, természetesen névtelenséget biztosítva. És vajon milyen lenne, ha Mario is fent lenne? Sokan abban a tévhitben élnek, hogy Mario és Luigi azért mentik meg a Hercegnőt, és a Gomba királyságot, mert annyira szerelmesek lennének belé. Ez így nem igaz. Csupán hősies tettről van szó. De mi van akkor, ha Mario valóban szerelemből menti meg Hercegnőt, és a Facebookon is bejelöli, hogy kapcsolatban van vele? Így szergény Hercegnő kénytelen tudatni Marióval, hogy sajnos tévhitben élt. Toad beszólása mindent visz! XD

Super Mario Bros. 3: Vannak olyan szituációk, melyekből még a legjobb játékosok sem tudnak halál nélkül kijönni. Ez is egy ilyen. Azt hiszem, bárki meg tudja mondani, hogy mi lesz ennek a manővernek a vége. ^^'

Ismét Super Mario Bros. 3, bár ez a kép inkább aranyos, mint vicces. De belegondoltunk abba, hogy akár a mi cipőnk is lehetne a játék része?

Luigi viselkedése, megnyilvánulásai a Super Smash Bros. Brawl-ban néha önmagukban is poénosak, de ha más karakter is rásegít, akkor egész jó dolgok születnek belőle.

Linknek elfogynak a nyilai. Ki mást is használna fel erre a célra ezek után, mint Luigit? De vajon van-e annyira hatásos is? Egyszer próbáljuk ki, lehet, hogy sokkal jobban járunk, mint a nyilakkal.

Ismét Brawl, ismét Luigi. Az rendben van, hogy a játékban az a cél, hogy nyerjünk, de hogy a másik élete ennyire ne számítson? Nem baj Wolf O'Donnell, virrasztani fogunk érted! :D

Super Mario World: Vagy Super Yoshi World? Szinte teljesen természetes, hogy Mario a főhős a játékban, és Yoshi a fősegédünk, De mi van akkor, ha a szerepek felcserélődnek? Azt hiszem igencsak nehéz dolgunk lenne, tudván, hogy Yoshi fél a víztől, és nem mer Marióval bemenni a kastélyba.

Ismét Super Mario World. Yoshi megértette hogy rossz helyen van, de szegény nagyon kiszolgáltatott helyzetben van. Sokszor szinte tárgyként kezeljük, holott belegondoltunk abba, hogy neki milyen érzés lehet az, hogy segít rajtunk, tényleg a lelkét is kiteszi értünk, és amikor nincs szükségünk rá, egyszerűen csak félredobjuk. Szegény Yoshi. Ez még Koopa Paratroopának is furcsa. Ő sem ilyennek ismerte Mariót.

A Mario & Luigi: Bowser’s Inside Story sokak szerint a széria legjobbja. Azt is tudjuk, hogy Bowser milyen áron ment bele ebbe a játékba. Lehet, hogy ezzel Mario nincs tisztában? Úgy tűnik nem látja, hogy ez Bowsernek nem tetszik.

Donkey Kong új szolgáltatásba kezdett, mobiltársaságot üzemeltet. Úgy tűnik igencsak sikeres, máris kapása van!

És végül Titanic a Super Smash Bros. Brawlban. Kicsit felcserélődtek a szerepek, de így is jó lett.

Ha még több hasonló képet szeretnél látni, látogass el a www.halolz.com oldalra!

És végül egy zene, ami akár Nintendo játékban is lehet. Igen, 8 bites zene, de aki nem szereti az igen magas hangú japán énekesnőket, az rettegjen tőle!

HoldfényCon 2010 előzetes

Nagyon nagy meglepettséggel olvastam, hogy az animecon fórumon (valamiért mindig karaoke fórumot akarok írni, amikor megemlítem a fórumot. -_-') hogy ott lesznek a karaokésok a Holdfényconon. Ez azért meglepő, mert amikor bagszival beszélgettem erről egész MAT-MondoCon témáról, akkor szó volt a Holdfényesekről és a HoldfényConról, és azt mondta, hogy a Holdfényesek kijelentették, hogy ők nem kérnek külsős segítséget, mert nekik mindenre megvan az emberük, és minden felszerelésük. Úgy tűnik mégsem? ^^'

De nagyon örültem a hírnek, mert itt az újabb lehetőség, hogy próbára tegyem magam. Sőt, annyira megörültem, hogy már a vonatjegyet is megvettem. ^^ Pedig több, mind 1 hónap van hátra... Én mindent elismerek. Egy kicsit bosszankodtam a SakuraConos 16. hely miatt, de én már megértem. Remélem, hogy már tényleg tudok javítani. A verseny helyszínen nevezős lesz, aminek olyan téren örülök, hogy lesz idő gyakorolni, kiválasztani a megfelelő dalt. Most elsőre Tomoe Ohmi: Fuyu no Himawari dalát gondoltam versenyre. Ez egy szép lassú dal, és szerintem könnyű. Több embertől is hallottam, hogy túl nehezet választok. Hát most itt a lehetőség. Egyetlen probléma lehet vele, hogy talán túl lágy, ezáltal talán lányos. De továbbra is az a kérdés, hogy átviheti-e egy fiú egy lágy dalt úgy, hogy jól álljon neki. Én valahol remélem, hogy igen. Ez lenne a kiválasztott dal:

Erre már nem merem egyértelműen kijelenti, hogy egy fiúnak is jó lehet, most így hirtelenjében, ahogy kiválasztottam magamnak a dalt, az volt az elsődleges szempont, hogy könnyű legyen. Meg hogy eléggé átéléssel tudjam énekelni a dalt. Ezért fogom azt csinálni, hogy ha kellően begyakoroltam a dalt, felveszem, ahogy éneklem, és megmutatom egy pár embernek, hogy mondanak véleményt. Ha végképp nem lesz jó, keresek másik dalt.

Egyébként a HoldfényCon a SYMA csarnokban lesz, ahogy így gyorsan megnéztem a térképet, valahol a Stadionoknál van. Tehát ott kell leszállni a kettes metróval. Még soha nem voltam ott, kíváncsi leszek, hogy milyen. Az biztos, hogy ez az egész rendezvény nemcsak animés lesz, hanem fantasy, kártya, figurák, stb. is nagy szerepet kapnak. Meg talán a konzol is, bár azt így nem olvastam, de Wii... Brawl... vagy Mario Kart Wii... az jöhetne. ^^ De megpróbáltam előrendelni a jegyet, de ahogy elnéztem pont ma indult be, és mintha nekem nem fogadta el. De nem értem, hogy miért kérnek személyi igazolvány számot? -_- Tudtom szerint egyik conon sem volt olyan nagy mértékű csalás, hogy személyi igazolványszámot kelljen kérni. Remélem nem kell majd sorbanálláskor felmutatni a személyit... Na erre majd kíváncsi leszek, hogy mi lesz a fejlemény e téren.

A rendezvény honlapja: http://www.holdfenycon.hu

Super Mario World Virtual Console-ra

Lett meg nekem. Nagy szünet után kezdtem el még egyszer a játékot. Egy időben túl sokszor játszottam vele, és egyre inkább unni kezdtem. Legalábbis azt éreztem, hogy nagyon jó játék, de elég. kb. 4-5 év után vettem elő a játékot (előtte is szüneteltettem legalább 4 évig) úgyhogy igen hosszú szünet után vettem elő a játékot. Jó érzés játszani vele, a sok emlék. És nem felejtettem el játszani vele. Nagyon jól megy a játék ennyi év után is. 2 nap alatt az 5. világba jutottam el.

A játékkal való ismeretem nem egyidős a Super Nintendóval való ismeretemmel. Még nagyon régen írtam, hogy a Super Mario All-Stars játékkal ismertem meg a SNES-t. De mint ahogy a SNES-t, a Super Mario Worldöt is Dévényi Tibor által ismertem meg. Ekkor már nem volt az Elektor Kalandor, a Három Kívánságban játszott mindig valaki Super Mario Worlddel. 1994 volt ekkor, már majdnem 16 év. És olyan élénken ugranak be azok az emlékek, jelenetek, mintha tegnap történt volna. A hangulat is nagyon élénken él bennem, amit akkor éreztem.

Egyébként három nagy korszakom volt, amikor végigvittem a Super Mario Worldöt. Első ízben 1995-1996 körül, amikor megkaptam. Ekkor még úgy-ahogy ment, de végig tudtam vinni. Másodjára 1999-ben. Ekkor még nem volt Nintendo 64-em, de annyira vágytam rá, hogy a vágyamat fokozott mennyiségű SNES játékkal éltem ki. A harmadik alkalom pedig amikor Game Boy Advance-en vettem meg 2005 tavaszán. Ez követte az első nagy szünetet. GBA-n szerintem annyira nem jó a Super Mario World. Ezért sokáig nem vettem elő a játékot, miután ott végigvittem. Csak most.

Egyébként érdekes, hogy Japánban Super Mario Bros. 4 alcímmel terjedt el a Super Mario World:

Hát igen, Japánban nem voltak megáltallottak minőségi borítót csinálni. Ezt el tudnám órákig nézegetni, és megdöbbentő hogy mennyire kreatív borítókat lehet csinálni.

Egyébként pontosan nem tudom, hogy milyen technikai sajátossága van a játéknak, de sokan szeretik saját kezűleg (és nyilván saját szórakoztatásukra) átalakítani a játékot, tehát hackeket csinálni. Én ezekhez nem értek, és megmondom őszintén, hogy különösen nem érdekel, mert úgy vagyok vele, hogy olyan sokat lehet csinálni, hogy sok bába közt elvész a gyerek. Viszont a mi fórumunkon az egyik tag is csinál SMW hackeket. És meg kell hagyni, hogy igen jó minőségben csinál. Ő az az Attila, akinek ajánlottam pár posttal lejjebb a Nintendo-stílusú Okui Masami dalokat, hogy ha gondolja, használja fel a Super Mario World hackjeiben. Aztán megbeszéltük, hogy ez sajnos nem olyan könnyű. Megírta, hogy mi ennek a módja, de megmondom őszintén nem sokat értettem belőle. Csak körülbelül. Egyébként ajánlom figyelmekbe a YouTube csatornáját, ahol sok saját készítésű játékából készített videókat, és feltöltötte ide: https://www.youtube.com/user/zigil1

2008. decemberében volt egy nagy Super Smash Bros. Brawl marathon, erről korábban itt írtam. Ezt tervezzük ma megismételni. Egy 99 életes Super Smash Bros. Brawl játék, valamint egy nagy adag Mario Kart Wii online buli. Akkor nagyon jó volt, kíváncsi vagyok, hogy most mi lesz belőle.

1991-2010

Még mielőtt bárki is megijedne, gyorsan leszögezném, hogy nem halt meg senki. ^^' De a New Super Mario Bros. Wii még mindig a hatása alatt tart. Spoiler Ilyen jól megrendezett jelenetet egy játékban még életemben nem láttam. És valahogy annyira logikusnak tűnt az egész. Nincs meg a harmadik érme, biztos ott felejtettem valahol. És amikor először harcoltam Bowserrel, gyakorlatilag Hercegnő miért is ne fordíthatná el a fejét? Annyira fél, retteg Bowsertől, hogy látni sem bírja. És amikor legyőzöm, nekem még az is logikus volt, hogy Hercegnő nem fordítja hozzánk a fejét azonnal. Biztosan fél még, hogy ott van még, vagy már elment. És amikor megjelenik... Ha nekem valaki pár éve azt mondja, hogy egy Mario játék miatt egyszer meg fog hűlni a vér bennem, biztos kinevetném. És tessék... Megtörtént. De annyira ártatlanul várom, hogy jöjjön már, biztos csak a hatást akarták fokozni azzal, hogy Hercegnő nem néz felénk azonnal, és nézd meg... Hát SIKERÜLT fokozni a hatást!!! spoiler vége

Miközben hallgattam az ALI PROJECT: Kinjirareta Asobi dalát, úgy végigfutott bennem a Mariós korszakom. Ahogy 1991-ben Dévényi Tibor: Elektor Kalandor műsorában meglátom Mariót, és megismerem ezt az egész videojáték fogalmat. És abban az évben megkapom a NES-t. Majd életem egyik legjobb játékának tartott Super Mario All-Stars 1993-ban a Super Nintendo konzollal együtt felejthetetlen éveket töltök. Majd 1996-1997-ben meglátom a német RTL-en a Super Mario 64 reklámot! Mario 3D-ben! Igen, ez kell nekünk, gondoltam magamban! Mario Kartok, Mario Golf, minőségi spinoffok. Game Boy Advance, GameCube, ahogy 2005-2006 között beleőrülök a Super Mario Sunshine-ba, annyira nehéz. Majd egy kisebb passzív időszak, melyet érdemben csak 2008-ban a Super Mario Galaxy tör meg. Felejthetetlen online multik a Mario Kart Wiivel és a Super Smash Bros. Brawllal! Azt gondoltam, ennél többet úgysem kaphatok, és itt van a New Super Mario Bros. Wii!

Hát ez a Nintendo! 2010-ben 25 év után is van még a tarsolyában! Amivel ilyen hatást kelt a rajongóiból! Nagyon tiszteli a retro játékosokat, nem hiába a Virtual Console, de nem hagyja, hogy belefásuljunk abba a tudatba, hogy bezzeg a régi szép idők... Már most előre megírom, hogy hatalmas legendaként fogunk emlékezni 20-25 év múlva a New Super Mario Bros. Wiiről! Az egész Mario szérián végigmentek a játékok, elvoltam azzal a gondolattal, hogy kedves tájakkal megáldott játék vízvezeték-szerelő hősünkkel, mely azért keményen megizzaszt itt-ott, és jön ez az APRÓSÁG, még nálam átírja az egész Mario játékokról alkotott fogalmamat. Így azért más lesz nézni a Mario játékokat.

Év végi összegzés

Hát ismét véget ért egy év. Én mindig azt mondom, hogy nincs elvesztegetett év, mindegyik év sok tanulsággal szolgál, mellyel még bölcsebbek lehetünk, és a következő évben talán kevesebb hibát követünk el.

Én minden egyes évet alapvetően jónak tartok, az idei, 2009-es az animeconos karaoke miatt kifejezetten jó volt. Már az első animeconomon, a 2006. őszin is néző voltam a karaokén, elemezgettem magamban, hogy ki milyen, de úgy isten igazából csak most a 2009. nyári animeconon énekeltem először. Jó érzés volt kiállni közönség elé, most már tudom a hibáimat, jövőre csak jobb lehetek. A BigN egy újabb viharos évet zárt, bár az év végére rendeződtek viszonylag a dolgok, de nem egyszer volt kilátásban, hogy én magam hagyom ott a csapatot. Annyira végülis nincsenek rossz dolgok, csak már egyes vitás, és negatív kapcsolatok kezdenek elharapózni, és néha azt éreztem már, hogy elég volt, én innen kilépek. De végül is itt maradtam, majd látjuk jövőre mi lesz, de egyre inkább vannak más jellegű terveim.

Ami öröm számomra, hogy 8 kilóval lettem könnyebb az év során, köszönhetően elsősorban a januári fogyókúrának, valamint, hogy év közben is leadtam egy pár kilót. Már csak 17 kg-t kell leadni az ideális testsúlyhoz, de ha még 8 kilót leadok, akkor nagyon boldog leszek, mert akkor már 69 kg leszek.

Videojáték... Hát egy kicsit hanyagoltam. Sajnálom, hogy annyira elpártoltam a Zelda játékoktól, de ki kell mondjam, hogy a Brawl volt a bűnös. Ugyanis a karakterek arra ösztökélnek, hogy újabb, és újabb Nintendo játék sorozatot próbáljak ki. Illetve egy nem Nintendós is, mert év elején volt a Sonic, majd utána Pikmin, most a Metroid Prime 3, de hogy legyen a nagyon nem Brawlos cím, befigyelt a Naruto is. Meg kell, hogy mondjam, hogy azért örülök neki, mert így tágul a videojáték-látásom. Új játékokat ismerek meg, és ezek formálják a gondolataimat a videojátékokról. Viszont annyira nem vettem játékot. A GC-s Pikmin, ami emlékezetes, meg most amiket vettem. De annyira sokat nem is játszottam.

Ezért is született kevés blogpost idén. >.< Mindenki mondogatta, hogy folytassam, mert jót írok, de ha egyszer nincs miről... Na mindegy, remélem, hogy jövőre több mindenről tudok írni. Miért is ne, hiszen biztos, hogy be fogom szerezni a Zelda Spirit Trackset, a New Super Mario Bros. Wiit, emellett a 2010-es év egyik legnagyobb megjelenése a Super Mario Galaxy 2. Az angol Nintendo Official Magazine is megírta, hogy 2010 nagyon ütős év lesz, elég csak a SMG2 mellett a Metroid: Other M-re, valamint a Golden Sun DS-re gondolni. Szerintem jövőre a Wiis Zeldát semmiképp ne várjuk, hisz még most is alig tudni róla valamit, és nem hinném, hogy csak úgy egyik napról a másikra jönnek az infózáporok, és már itt is a megjelenés. Szerintem legalább 2011.

És most egy hatalmas zenei áttekintés. Ugyanis idén regisztráltam a last.fm oldalára, ami nagyon tetszik. Aki nem ismerné az oldalt, az a lényege, hogy a gépünkön hallgatott zenét rögzíti az oldal a profilunkba, és statisztikát készít belőle. Én május 28-án regeltem be, de ezalatt a 7 hónap alatt több, mint 10000 számot hallgattam meg, ebbe beletartoznak az ismétlések is természetesen. Ebből szeretnék egy részletes 2009-es listát csinálni, 4 kategóriára bontva: Énekes/előadó, album, kislemez, dalok. Ezekből lenne egy komplex lista, hogy melyeket hallgattam idén a legtöbbször. Az énekes, album, kislemez top 10 lesz, míg a dalok listája pedig top 100.

Top 10 Énekes/előadó

1. Masami Okui
2. Megumi Hayashibara
3. Zorán
4. Skorpió
5. LGT
6. Masami Okui feat. May'n
7. Chihiro Yonekura
8. Tomoe Ohmi
9. Metro
10. Karácsony János

Top 10 album

1. Masami Okui - Self Satisfaction
2. Masami Okui - crossroad
3. Megumi Hayashibara - SpHERE
4. Masami Okui - God Speed
5. Masami Okui - Dragonfly
6. Karácsony János - Az időn túl
7. Megumi Hayashibara - Enfleuage
8. Megumi Hayashibara - Iravati
9. Masami Okui - ReBirth
10. Megumi Hayashibara - Fuwari

Top 10 kislemez

1. Masami Okui feat. May'n - Miracle Upper WL
2. Megumi Hayashibara and Masami Okui - Get along
3. Megumi Hayashibara - Going History
4. Masami Okui - naked mind
5. Tomoe Ohmi - Beloved
6. Megumi Hayashibara - Proof of Myself
7. Chihiro Yonekura - WILL
8. Masami Okui - labyrinth
9. Tegomass - Kiss~Kaerimichi no Love Song~
10. r.o.r/s - Tattoo Kiss

Top 100 dal

1. Chihiro Yonekura - WILL
2. Masami Okui - TO DIE FOR ×××
3. Masami Okui - wild cat
4. Tegomass - Kiss~Kaerimichi no Love Song~
5. Chihiro Yonekura - Arashi no Naka de Kagayaite
6. Masami Okui feat. May'n - Miracle Upper WL
7. Masami Okui - Sore wa Totsuzen Yatte Kuru
8. Masami Okui - TO DIE FOR ××× (Instrumental)
9. Masami Okui - NECESSARY
10. Masami Okui feat. May'n - Miracle Upper WL (Instrumental)
11. Megumi Hayashibara - Fuwari
12. Minori Chihara - Rinbu-revolution
13. Masami Okui - be free
14. Megumi Hayashibara - MELODY
15. Tohoshinki - Share the World
16. Masami Okui - bird
17. Megumi Hayashibara - Nakeba ii No
18. Megumi Hayashibara - My dear
19. Megumi Hayashibara - ROCK de Ikou
20. Suara - Watashi Dake Mitsumete
21. Masami Okui - Divine love
22. YUI - LIFE
23. Megumi Hayashibara - be Natural
24. Megumi Hayashibara - Shakunetsu no Koi (OFF VOCAL VERSION)
25. Masami Okui - naked mind (OFF VOCAL VERSION)
26. Masami Okui - Toki ni Ai wa (Backing Track)
27. Megumi Hayashibara & Masami Okui - KUJIKENAIKARA! (OFF VOCAL VERSION)
28. Masami Okui - STRATEGY
29. Masami Okui - KAKERA
30. Megumi Hayashibara - Thirty
31. Megumi Hayashibara - Lively Motion
32. Megumi Hayashibara - Reflection
33. Megumi Hayashibara & Masami Okui - Get along
34. Megumi Hayashibara & Masami Okui - KUJIKENAIKARA!
35. Masami Okui - It's DESTINY -Yatto Meguri Aeta- (Off Vocal Version)
36. Megumi Hayashibara - Kimi wa Mahou wo Shinjiru Kai?
37. Masami Okui - HAPPY PLACE
38. Luca Yumi - truth
39. Megumi Hayashibara - Fine colorday
40. Chihiro Yonekura - HAPPY PLACE
41. Megumi Hayashibara - Lively Motion (off vocal version)
42. Megumi Hayashibara - Shakunetsu no Koi
43. Masami Okui - Iiwake
44. Megumi Hayashibara & Masami Okui - Get along (OFF VOCAL VERSION)
45. Masami Okui - Float~Sora no Kanata de~
46. Masami Okui - HONESTY
47. Masami Okui - ADORATION
48. Masami Okui - KURENAI
49. Masami Okui - Ienai Kara -Piano quintetto-
50. Masami Okui - Time Limit
51. Masami Okui - Kagaribi
52. Megumi Hayashibara - Living in the same time ~Onaji Toki wo Ikite~
53. Masami Okui - Yuunagi
54. Megumi Hayashibara - Going History
55. Masami Okui - Fuyu no Himawari
56. Megumi Hayashibara - Successful Mission
57. Masami Okui - DREAMS
58. Megumi Hayashibara - I'll be there
59. Megumi Hayashibara - Ashita ni Nare
60. Katsuo Ohno - Shizumuta yo
61. Tomoe Ohmi - Beloved
62. Masami Okui - STAR GATE
63. Tomoe Ohmi - Fuyu no Himawari
64. Megumi Hayashibara & Masami Okui - Nemurenai Yoru wa...
65. Megumi Hayashibara - Fine colorday (off vocal version)
66. Tomoe Ohmi - Yuunagi
67. Masami Okui - REINCARNATION
68. Megumi Hayashibara - I'll be there (OFF VOCAL VERSION)
69. Masami Okui - LOVE SHIELD
70. FLOW - GO!!!
71. Masami Okui - Tenohira no Kakera
72. Megumi Hayashibara - Give a reason
73. Masami Okui - naked mind
74. Masami Okui - GHOST SWEEPER
75. Megumi Hayashibara - Going History (OFF VOCAL VERSION)
76. Zorán - Még egy
77. Minori Chihara - Hanataba
78. Megumi Hayashibara - question at me (off vocal version)
79. r.o.r/s - escape (Instrumental)
80. Masami Okui - A confession of TOKIO
81. Megumi Hayashibara - Follow You, Follow Me (Original Karaoke)
82. Masami Okui - -w-
83. Ayumi Hamasaki - (don't) Leave me alone
84. Megumi Hayashibara - Successful Mission (OFF VOCAL VERSION)
85. Masami Okui - TOTAL ECLIPSE
86. Masami Okui - INSANITY
87. Tomoe Ohmi - "Anata he"
88. Megumi Hayashibara - COME TRUE... (Original Karaoke)
89. Megumi Hayashibara - Daremo Shiranai Mirai wo Dakishimete
90. Tomoe Ohmi - "Anata he" (Instrumental)
91. Masami Okui - strawberry fields
92. Tomoe Ohmi - Beloved (Instrumental)
93. r.o.r/s - Tattoo Kiss
94. Masami Okui - Melted Snow
95. r.o.r/s - escape
96. Megumi Hayashibara - MIDNIGHT BLUE
97. Megumi Hayashibara - A HOUSE CAT
98. Masami Okui - WILD SPICE
99. Karácsony János - Mikor újra eljövök
100. Megumi Hayashibara - Deja Vu

Hát ezeket hallgattam a legtöbbet. Azért az se semmi, hogy a Tegomasst most kezdtem el decemberben hallgatni, és így feljött a 4. helyre. A dalnak van egy ilyen varázsa, hogy nem lehet abbahagyni. De ahogy várható volt, nálam nagyrészt Megumi Hayashibara és Masami Okui fog debütálni, szerintem legalább 70 dal csak tőlük van.

És hogy mik a jövőbeni terveim. Nekem csak egy nagy célom van: Kiköltözni Budapestre. Effelől nagyon elszánt és megállíthatatlan vagyok. Aztán egy titkos álom... Azt nem hiszem, hogy idén meg fog valósulni, de ha egy nagyot lépek előre 2010. év végére, már attól is nagyon boldog leszek.

És akkor ezúton kívánok mindenki Békés Boldog Új Esztendőt, és sok játékot!

Nyári AnimeCon 2009

Szerintem nagyon eljött az ideje, hogy írjak ide, ugye szerintetek is? Na szóval, volt ugye az Animecon nyáron, ami 3 napos volt. A Matsurit (vagyis a pénteki napot) kihagytam, mert valahogy nem vonzottak a programok. Utólag hallottam, hogy elég gagyi lett, de én ebben nem nyilatkozok. A szombat viszont fenomenális volt. A legtöbb időt a karaoke sátorban és az konzoloknál töltöttem. A karaoke sátorban találkoztam két nagyon kedves animés lánnyal, akiket MSN-ről és az Animecon fórumról már korábban is megismertem: Narumi és Amina. Mind a ketten nagyon aranyosak és szeretetreméltóak voltak. Egyébként kipróbáltam magam a szabad karaokén, Okui Masami: Gift című dalát adtam elő.

Kaptam dicséretet bőven, meg egy pár építő-jellegű kritikát Narumitól, aki nemcsak hobbi szinten énekel, hanem szakmai szinten ért az egészhez. Három tanácsot adott: Mély hangok gyakorlását. Akármennyire is furcsa, de fiú létemre sokkal könnyebben kijönnek a magas hangok, mint a mélyek. Egyszerű a képlet rá: tenor hangom van, ami férfiaknál elég ritka. A második kritika, az az izgalom “elfojtása”. Az a lényeg, hogy hallatszott, hogy izgulok, az elején elcsúsztam, nehezen találtam meg a hangot. A harmadik kritika, meg hogy gyakoroljak lágyan énekelni, mert néha erőszakosan éneklek. Ez tény és igaz, hogy ezen javítani kell. A 2010-es tavaszi animeconon (ami ugye a Sakuracon lesz) majd készülök a versenyre, mert Narumi szerint ha kijavítanám a hibáimat, akkor nagyon jó lehetek. Egyébként van erkölcsi alapja a kritikáinak, mert Narumi versenyzett, és a 2. helyet érte el. Onitsuka Chihiro: Rasen dalát énekelte el valami fenomenálisan. Rajta is hallatszott, hogy izgult, de nagy hangja van, és ez “eltörpítette” az izgalmát. Ami a karaokét illeti, továbbra is az a tapasztalatom, hogy vannak nagyon jó hangú emberek, de azoknak van a legnagyobb önbizalmuk, akiknek semmi hangjuk nincs. Egy páran olyan rémesen “énekeltek”, hogy kishíján kiszaladtam a karaoke-sátorból. Ami a versenyt illeti, a zsűrinek hatalmas elismerés jár, hogy most tényleg a LEGJOBBAK lettek díjazva. A harmadik helyezettre annyira nem figyeltem fel, csak hogy szép hangja van. Narumi lett a második, aki tökéletesen megérdemelte. Az első helyezett viszont megosztott lett. Ennél jobban nem is tudták volna eldönteni, ugyanis egy fiú és egy lány nyert. A lány állítólag nagyon komolyan énekel, jár fellépni, tehát neki volt némi előnye, és tényleg fantasztikus tehetség. A fiú viszont nem tudom, hogy énekelt-e valahol korábban, de valami fantasztikus volt. Egyébként vietnami volt a srác, és komolyan, úgy énekelt, mint egy fiatal japán énekes, akinek hangja is volt. Élmény volt hallgatni őt.

És akkor menjünk át a konzolterembe. Köszönjük a Brawlt. Nagyon jó volt. Természetesen szerény társaságom jórésze itt keresett magának menedékhelyet a sok fangörl elől. Én annyira nem játszottam sokat, de amikor igen, akkor nagyon. És nemcsak mi játszottunk. Volt a Pit-cosplay gyerek, aki szinte mindig nyert. Kicsit se idegesített… -_- Aztán volt egy másik vietnami srác (a karaoke győztes testvére), hát az meg akkora beleéléssel játszott, hogy szerintem a tudása mellett ennek köszönhette, hogy nyert egy jópárszor. Meg is kérdeztem tőle, hogy van Wiije? Mondja nem, csak gépen játszott a sima Super Smash Brosszal. Értsd ezalatt, hogy N64 emulátoron játszott a Super Smash Bros. játékkal. Jól kitanulta a játékot. De amikor az a Pit-cosplayes már a sokadik győzelmét aratta, már kezdett kicsit nagyon idegesíteni… Pont jött egy ötödik srác, aki megkérdezte, hogy be lehet szállni? óó, mondom igen, az a gyerek ott (mutatok a Pitre) már amúgyis unja, hogy állandóan nyer. Odamegy hozzá, elkéri tőle a controllert, mert mondta… Az a gyerek meg csak néz ki a fejéből, hogy mi van? Aztán rám néz… De nem adta át. -_-‘ Na mindegy. Meg a nagysátorban nézegettem az árusokat, mármint a termékeiket, meg az épületben a MAT pultnál nézelődtem, meg néha-néha bementem a nagyterembe, AMV videókat nézni. A Cosplay engem nem érdekel. Elismerem, hogy nagy munka van mögötte, biztos hónapig dolgoztak egy-egy ruhával, de valahogy nem érdekel. És jobb a fangörlöktől is távoltartani magam, mert igencsak károsak az egészségre. Lényegében ennyiből állt a szombat.

A vasárnap meg… Eléggé lájtos volt a szombatihoz képest, inkább a beszélgetések érdekeltek. A MAT beszélgetéseknél a bevételeket, és a pénzügyi dolgokat firtatták elsősorban, mivel a MAT nem gazdasági társaság, ezért ez nyilvános. Meg feszegették, hogy a 2010 tavaszi Animecon máshol legyen. Hát igencsak ráfér már, de most kevesebben voltak. Rossz volt az időzítés. Én már az elején nem értettem, hogy miért van így, amikor meghirdették, hogy a nyári lesz Pesten, és az őszi meg vidéken – jelen esetben Székesfehérváron. Mert ugye nyáron mindenki nyaral meg kipiheni a sziget fáradalmait, meg ehhez hasonlók. Úgyhogy felmerült, hogy jövőre visszaáll minden, amit helyeslek. Részemről azért ellenkeztem ezen új felosztás mellett, mert hogy a tavaszi és a nyári között túlzottan kicsi volt az időintervallum. Azért kell az a 4-5 hónap. Aztán milyen messze van a jövő tavaszi? … Mindegy, lehet, hogy elmegyek az őszi animeconra Székesfehérvárra, nyilván nem lesz olyan, mint a pesti, de legalább lesz. Aztán nem lesz olyan vészes kivárni majd a jövő májust. Aztán volt még Animax beszélgetés, melyet Tonya tartott. Mondta, hogy vállalja a felelősséget az állandó ismétlésekért, de rámutatott, hogy más csatornákon is hasonló a helyzet. Nagy mentség… Na mindegy. A realityket pedig át fogják alakítani, elvileg lesznek Japán vonatkozású realityk. Négy (pontosabban három plusz egy) animepremierről beszélt. Október-november magasságában lesz a Dragon Ball GT. Azt mondták, hogy azért nem lesz az első 2 széria, mert annak a szinkronja nagyon régen készült, és az a mai animéseket legfeljebb megmosolyogtatja. Újraszinkronizálásra meg azért nincs lehetőség, mert ugye nagyon hosszú a 2 széria, és azok leszinkronizálása iszonyatosan költséges. Aztán lesz a Nana után Rómeó és Júlia. 2007-ben készült belőle animesorozat, én nem láttam, de biztos jó. Aztán a nagy durranás (részemről) 2010. január: Slayers Revolution és Slayers Evolution-R! Na ezért egy nagy pirospont az Animaxnek! Végre az új Slayers magyarul! Lényegében ennyi volt a két előadás, a többi különösebben nem érdekelt.

Hogy milyen volt részemről az Animecon? Volt már jobb is, de itt is nagyon jól éreztem magam. A programok megújítása kéne valamilyen formában, mert egyes véleményekből úgy tűnik, hogy a Matsuri nem egy járható út. De izgalommal várom a 2010-es Sakuracont.

Egy új szemlélet

Sajnos elszoktam manapság a blogírástól. Ennek nemcsak az az oka, hogy manapság nem játszok Zeldákkal, hanem megváltozott a gondolatom a játéksorozatról. Egyszerű a képlet: Véget ért az a nagy csoda, amivel előtte néztem a Zeldákra. Ennek nemcsak az az oka, hogy sok idő telt el, hanem nemrég kipróbáltam a Pikmint, és arra döbbentem, hogy a Nintendo többi szériája is fantasztikus! Tehát a bűnös a Super Smash Bros. Brawl. Ha az nem lenne, ügyet sem vetnék a Pikminre, nem kezdenék el ismét Marióval foglalkozni, valamint nem néztem volna ki a Vaterán a GBA-s NES Classics Metroidot. Már azon is elgondolkodtam, hogy alakítsam át ezt a blogot Nintendós bloggá? Már így is kezd affelé hajlani, bár Zelda-téren még korántsem írtam le mindenkit, mint amit terveztem, úgyhogy ez csak egy távlati ötlet lenne. Majd idővel kiderül, hogy mi lesz, de ha sokáig állni fog a blog, akkor muszáj leszek a közeljövőben átalakítást tervezni rajta. Majd meglátjuk mit hoz a jövő, most egyelőre így állunk.

Az alkonyat fogságában

Bocsánat, hogy régóta nem írtam, csak a szorgalmi időszak utolsó 2 hetében kissé megizzasztottak a tanárok, de most már szabad vagyok, és ahogy ígértem, nekiláttam a Zeldának, méghozzá a Twilight Princess került terítékre.

Átalakultam Farkas Linkké. Már annyira rutinosan ment a Hyrule Castle, hogy pár perc alatt végigmentem rajta. Pedig elsőre hányszor eltévedtem, és hányszor haltam meg. -_-' Nem tudta irányítani rendesen Wolf Linket, de most már megy. Ott a tetőn bénáztam egy kicsit a madarakkal. Aztán találkozó Zeldával, Elmeséli, hogy hatoltak be Shadow ellenfelek. Utána a kard és a pajzs megszerzése. Itt elhaláloztam egy párszor a sas támadásától, mert elfelejtettem, hogy bejutni abba a házba, ahol a pajzs van, de végül meglett, a bácsi szépen el lett ijesztve. A pajzs megszerzése után mentettem, mert 20 óra volt, és ilyenkor szinte kötelező program az Animax nézése. Megmondom őszintén a hibái ellenére én szeretem.

Persze ezalatt a 2 hét alatt sem tétlenkedtem, igyekeztem fejlődni a Brawlban. Az már jó pont, hogy le tudok győzni 9-es szintű ellenfeleket 1 vs 1-ben. Bár szerintem Link elég béna. Kis túlzással élve utcahosszal nyertem, amikor Toon Linkkel voltam. Nem is az, hogy Toon Link erősebb, mert ez tény, de nagyon sokat szerencsétlenkedett a 9-es CPU. Lesett, hogy mi van, de különösebben nem tudta, hogy mit kell csinálni. Mondjuk volt olyan, amikor elkapta a fonalat, de különösebben nem okozott nehézséget. Látszik, hogy sokat könnyítettek a Brawlon. Inkább a multiplayer szórakozásra fektették a hangsúlyt. De a Brawl könyvben van egy okos gondolat. Azt írták benne, hogy a verekedős játékokat is, mint a többi játéktípust is fel lehet osztani casual és hardcore részlegre. És a Brawlban azt tartja jónak, hogy a nagyon ügyesen keverve van a casual meg a hardcore a Brawlban. Van benne igazság. Aki csak egy szórakoztató játékot akar, az pl. beteszi a tárgyakat a játékba, de aki komolyan akar játszani, az rendszerint tárgyak nélkül teszi. Meg a rengeteg játékmód mind teret enged mindkét játékos rétegnek.

Vár már a nyár.

Egy kicsit érzem, hogy visszakaptam a régi erőmet. De igazából egy percig nem kételkedtem abban, hogy azért jól tudok Brawlozni, de abban szerintem mindenki egyetért, hogy teljesen más az ember képessége, ha nem akaratból, hanem egyfajta kényszerből játszik. Nálam is ez volt, ezért volt a sok öngyilkos merénylet. De ma. Komolyan mondom, néha még saját magamtól is megijedek, hogy néha mikre vagyok képes. Persze ott még nem tartok, hogy világversenyeket nyernék, de ezzel a szinttel bőven elégedett vagyok. Volt haszna annak is, hogy a Csabi tanítgatott egy kicsit, elmondott egy pár instrukciót. Remélem most már töretlen marad a lelkesedés. Most egy olyan 2 hétig nemigen fogok nagyon játszani, ennyi van már a szorgalmi időszakból, és persze, hogy mindegyik tanárnak most jutott eszébe ZH-kat iratni. -_-' Aztán a vizsgaidőszak egyáltalán nem vészes. Aztán meg itt a nyár.

ÚjjáSzületés

Jó érzés újra a réginek lenni. Pár napos lelki krízishelyzet után (azért ez egy kicsit túlzás ^^') újra érzek magamban erőt a játékhoz. Zeldákhoz még mindig nem nyúltam, de a Super Smash Bros. Melee-vel sokat játszottam. Most is Mr. Game & Watch megszerzése a fő cél. Ennek érdekében az Adventure módot viszem végig minden karakterrel, azt hiszem még 9 karakterrel nem vittem végig. Aztán ma gyakoroltam a Brawlban Csabival, Skype-on keresztül adta a tanácsokat. Mondott egy pár dolgot, amik eszembe sem jutottak. Szerinte hiba az, hogy a közelharc híve vagyok, mert néha okosan is kell messziről támadni. Nos igen, mi tagadás, gyakran azt csinálom, hogy gondolkodás nélkül bele a közepébe, hadd szóljon. De ez hiba lenne? Szerintem annyira nem, csak csiszolni kell. De az vitathatatlan, hogy nekem is jobb úgy játszani, hogy nem adom fel, és sokkal nagyobb a lélekjelenlétem. A győzelem persze nem garantált, de valamilyen szinten nyugodtabb vagyok, hogy legalább igyekeztem mindent megtenni, és csak így lehetek jobb, és jobb. És ez még csak a kezdet! Egyébként nem sokáig tartott a lelki krízis, miután ide kiírtam magamból, máris jobban lettem, és már akkor úgy döntöttem, hogy "új életet" kezdek. Mondjuk ehhez egy Okui Masami dal is nagyban hozzájárult:

Szeretem az ilyen keményebb hanzású dalait, szerintem nagyon jól állnak neki, és érződik, hogy szereti.

Kudarcok csapdájában

Bocsánat, hogy nem volt egy pár napja tematikus post, csak hát a videojátékok terén kissé mélypontra kerültem. Ebben nagymértékben közrejátszik a sorozatos Brawl-kudarc. Rossz érzés tudni, hogy próbálok hozzáállni hardcore szinten a játékhoz, és azt érzem, hogy nincs fejlődés. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a BigN-esek közül, akik profik, nagyrészt sem azért profik, mert annyira jól verekednek, hanem taktikáznak, kijátszák az ellenfelet. Egy példa: A Zeldás Bridge of Eldin pályán azt csinálják, hogy kiállnak a pálya szélére, kicsalogatják az ellenfelet, és egy könnyed ütéssel kiütik a pályáról. Nem vagyok híve taktikázásnak. Szerintem, ha nagyon akarom, ezt még én is meg tudnám csinálni, nem kell ehhez nagy művészet. A másik, amit a profik szoktak alkalmazni nálunk, az a közelharc kerülése. Nagyrészt olyan karaktereket választanak, akikkel messziről lehet lőni, pl. Wolf, Toon Link, Pikachu. Na jó, Pikachut én is szeretem használni, amikor nem komolytalanul játszok. Biztos vannak olyanok, akik nagyon jól verekednek. De nem szeretek ilyenek ellen harcolni, és ha egy négyes elleni harcban kettesben maradok egy ilyen emberrek, akkor inkább az öngyilkosságot választom (kimegyek, vagy leugrok a pályáról). De elgondolkodtat, hogy feltétlen jó ez a módszer? Úgy vagyok vele, hogy ha alulmaradok, akkor nem lenne jobb egy számomra kellemesebb veszedelem, mint egy megalázó, ha ő így is úgy is nyer? Hát kaptam durva szavakat emiatt. Jó, ismerem azokat a mondásokat, hogy soha ne adjuk fel, meg küzdjünk a végsőkig, de egy velem nem egyenrangú ellenfél ellen, akik egy másik TV előtt röhögnek, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok, nem gondolom azt, hogy méltó ellenfél lennék nekik. Aztán belegondoltam abba is, hogy lehet, hogy azzal, hogy félbehagyok egy harcot, vagy feladom, azzal a többieket is (kis túlzással élve) megalázom. Lehet, hogy más szempontból is jobb lenne, ha nem adnám fel, mert ha biztosan veszítek, akkor már csak azért is érdemes lenne továbbfolytatni, hogy mire megjelenik a nagy GAME felirat, az ellenfélnek hány élete, és hány százaléka van, ebből is kivehető valami fejlődés. Bár ha jól végzek az nem feltétlen az én érdemem, hanem a másik fél hibázott. De ezen elgondolkodva mindenképp jobb lenne folytatni. Az már bebizonyosodott egyszer, hogy (ezt minden szerénység nélkül kijelentsem) tudok nagyot robbantani. 2007. októberében elkezdtem keményen harcolni a Mario Kart Double Dash!!-ban, és pár nap alatt néhány pályán elértem a profi szintet. De akkor szinte égtem a vágytól, hogy nagyon jó legyek, és 100%-ig csak rá koncentráltam. De manapság még Zeldázni se nagyon visz rá a lélek. Pedig többször belegondoltam már, hogy mennyi restanciám van: Majora's Maskben megölni a Woodfall Temple főbossát, a Master Questben a Jabu Jabu főboss megölése, Twilight Princessben az első farkaskalandok, vagy akár a Wind Wakert is folytathatnám, hisz kész a Tower of the Gods. De hiába érzek magamban elszántságot, hiába nézem a játékok, tokját, dobozát, valamiért nem jutok el odáig, hogy játszak. A Brawl általi kudarc mintha teljesen elment volna a kedvem a játékoktól. Nincs jól ez így. Megint érezni akarom azt, hogy teljesen lázba hoz a játék. Az utóbbi időkben gyakran eszembe jutottak azok a Mario Kartos idők. Nagyon jó volt. A Zeldás időktől eltekintve, az volt az utolsó olyan eset, hogy azt éreztem, hogy igazán jó játékosnak lenni. Ha újra átélhetném megint azt az időt, minden sokkal másabb lenne, nemcsak nekem lesz jobb, hanem a többieknek is.

Super Smash Bros. Brawl edzés

Olvasgattam a könyvet, és kipróbáltam Csabival online a Brawl Home Run Contestet. Még soha nem csináltam Brawlon, mert emlékeztem, hogy a Melee-ben milyen nehezen ment, mire rájöttem a dolgokra. Körülbelül 2006. júniusában ismertem meg a Melee-t, ezzel az egész szériát, és komolyan, sokáig nem is tudtam, hogy mi az a Smash Attack. Sőt, továbbmegyek, nem is tudtam, hogy létezik ilyen, és hogy ennyire erős támadást lehet kivitelezni vele. Csak akkor, amikor ott próbálom a Home Run Contestet, és láttam, hogy csak 15-20 métereket sikerült kihozni (nem vicc). És egyszerűen nem értem fel ésszel, hogy lehet több száz métert kihozni. Akkor mondta nekem valaki, hogy nyomjam meg egyszerre az előre és az A gombot. És teljesen meglepett, hogy elment egész 200 méterig. Teljesen el voltam ájulva saját magamtól, hogy mire nem vagyok képes. Ezek után alkalmaztam ezt a támadást, valamivel jobban ment a játék. És a Brawlban sokáig nem mertem csinálni, mert attól féltem, hogy nehéz lesz. De ahogy csináltunk online, és elmentünk együtt majdnem 500 méterig, hát akkor már azt gondoltam magamban, hogy zsenik vagyunk. Persze biztos, hogy mások jóval tovább mentek, de én már ennek is örülök. Ekkor gondoltam ki magamban, hogy egyedül is megcsinálom a Brawl Home Runt. Nem tudom, hogy ki mennyire van tisztában, de a Melee-ben úgy kell csinálni, hogy azonnal el kell ütni, és ahogy megy... A Brawlban meg 10 másodpercig egy láthatatlan fal fedi a homokzsákot. Eközben mi szabadon sebezhetjük azt, amit én nagyon jó dolognak tartok, mert így sokkal messzebbre el lehet ütni. Szóval szerintem a Brawlban sokkal jobb lett. Meg ha már itt vagyok, akkor megcsinálom 3 és fél percen belül 100-multi Man Brawlt. Ez könnyű volt egy apró trükkel. Donkey Kongot választottam, és folyamatosan le+B gombkombinációval a földet csapkodva sima ügy volt. Kaptam egy pár trófeát utána. Aztán a Target Testtel próbálkoztam. Azt jó dolognak tartom, hogy nehézségi szintek között választhatunk, de az jobb volt a Melee-ben, hogy mindenkinek volt saját pályája, így sokkal jobban ki tudtuk ismerni az adott karaktert. Itt a Brawlban, meg nehézségi szintnek van egy adott pályája, amit végig kell vinni. Lehet tárgyakat is használni, szerintem ez nem jó megoldás. A Melee-ben ez sokkal jobb volt. Azon gondolkodom, hogy lefordítsam magyarra (nem feltétlen szó szerint, csak a lényeget) a könyvben a Brawl pályák, és a karakterek jellemzését? Én szívesen megcsinálom, csak nem tudom, hogy van-e igény rá, mert azért az elés sok munka lesz, mivel minden karakterről 2-3 oldal van, pályákról meg 1-2 oldal.

Fényképek, valamint Tetris DS bemutató

Ma visszakerült a fényképezőgép, így tudtam képeket csinálni. Na, ezeket szereztem meg az elmúlt 2 hétben:

Szép a Zelda TP, nagyon szeretem. A többi is jó. És ma hajnalban is kaptam jó dolgokat:

Bal oldalt van a Super Smash Bros. Brawl official guide. Ez is olyan, mint a Zeldás. Minden benne van. Tárgyak leírása, mind a 700 matrica listázása, Subspace Emissary végigjátszás, pályák, és karakterek leírása. Nagyon szép, gyönyörűen van elrendezve benne minden, mindezt 208 oldalban.

A Tetris DS-t már nagyon rég kinéztem magamnak. Hisz tetrisezni szeretek (mint szerintem nagyon sokan), és hogy mindezt Nintendós köntösben, az az igazán tökéletes párosítás. Így nagyon sok jót vártam a játéktól. Vajon megkaptam? A válasz egyértelműen igen. De ez enyhe szó, a jó szó a játékra: LETEHETETLEN! Ha nem lennének a Zelda játékok, akkor azt mondanám, hogy 9-10 éve nem volt részem ekkora játékélményben, mint most a Tetris DS-sel. Tetrisezni tényleg szinte mindenki szeret, és ezt új, fantasztikus ötletekkel megtoldani, ennél tökéletesebb kompozíció nem is kell. Hat játékmód van, mindegyik egy régi NES játékhoz van kapcsolva (nem ok nélkül), mindegyik másért fantasztikus. A hat játék a következő: Donkey Kong, Super Mario Bros, The Legend of Zelda, Metroid, Ballon Burst és Yoshi's Cookie. És mind a hat játékmódnak köze van az eredeti játékoz. Ismertetem ezeket:

Standard Mode: Super Mario Bros.

Látszólag szokványos Tetris. Az is. Itt inkább a felső képernyő az érdekes. A Super Mario Bros. (később Super Mario Bros. 3) pályái mennek, de nem akárhogy. A kép csak akkor megy előre, ha az alsó képernyőn kihozunk egy sort. Ekkor mehet ott Mario előre. Addig ott tétlenkedik, ugrál. Nagyon ott van. ^^' És akkor lépünk egy szintet, ha Mario a felső képernyőn végigmegy egy pályán. A zene mindig az adott pálya zenéje DS verzóra átírva. Az is érdekesség, hogy Mario annyi képernyőnyit megy előre, ahány sort kitöltünk. Ez a Marathon almód, tehát addig megy, amíg a tetejére nem ér a tégla alakzatunk. Van még két almód, az egyik a Line Clear. Itt Mario egy általunk választott megy végig, nekünk az a feladatunk, hogy minél több pontot gyűjtsünk össze. A másik almód a vs. CPU pedig a gép elleni Tetrisezés.

Push Mode: Donkey Kong

Ezt kizárólag ketten lehet játszani, tehát, ha egyedül vagyunk, akkor gép ellen megyünk. A lényeg az, hogy minél kisebb szintben legyünk. Mi vagyunk a pozitív szinten, a gép meg a negatív. Nekünk kell leblokkolni a gépi játékost, hogy ne tudjon építkezni, nekünk meg igyekezni, hogy ne kerüljünk feljebb. Ha a gép elérte a legalsó szintet, ahol tűz van, akkor nyertünk.

Mission Mode: The Legend of Zelda

A felső képernyőn található "küldetést" kell teljesíteni. A jobb-alsó sarokban lévő szív fokozatosan "esik vissza", és ha kvázi meghalunk, akkor egyszerűsödik a küldetés. AZ első elég nehéz. Hűen az első Zelda játékhoz. ^^' Ez a Marathon almód, van egy Time Trial is, ahol 10 küldetést kell teljesíteni, és amennyi idő alatt megcsináljuk, az az idő elmentődik. Azért nem valami könnyű, de érdemes csinálni.

Catch Mode: Metroid

Ez az én személyes kedvencem, és az egyik legfurcsább. Az a lényeg, hogy az alsó képernyő közepén levő kockát tudjuk csak forgatni, a rá eső tégladarabokat nem. A lényeg az, hogy a mi kockánkon kijöjjön egy 4×4-es kocka, akkor azon eltűnnek, és újakat lehet építeni. Nagyon kell vigyázni, érdemes minden egyes téglát elkapni, mert ha egy leesik, akkor veszítünk egy kicsit az energiánkból. Viszont, ha egy Metroidnak ütközünk, akkor eltűnnek a kockáink nagyrésze, és az energiából egy nagyobb darabot elvesztünk. Ha elvész az összes energia, véget ér a játék. Én nagyon élveztem, nagyon sokáig el tudtam vinni.

Touch Mode: Balloon Burst

Ez az egyetlen olyan játékmód, mely igényli a Stylust, ugyanis a téglák mozgatásával kell kihozni a sorokat. Két almódja van, az első a Tower, ahol égig ér a sok tégla, és nekünk a feladatunk az, hogy a Stylus segítségével sorokat kirakva teljesítsük az adott szintet. A Touch Puzzle már némileg bonyolultabb. Az a lényeg, hogy van egy meghatározott számú tégla, és teljesíteni kell az adott küldetést. Nagyon jópofa.

Puzzle Mode: Yoshi's Cookie

Lényegében a legnagyobb gondolkodást igénylő játékmód. Szintén Stylust kell használni. Ki kell választani a megfelelő sorrendben az érintőképernyőn levő téglákat, amiket szabadon lehet forgatni, és el kell helyezni a felső képernyőn. A végső cél az, hogy üres legyen a felső képernyő. Ha ez nem sikerül, újrakezdjük. Nagyon érdekes játékmód.

Multiplayert még nem volt alkalmam kipróbálni, de ez is bőven helyretett. Ennyire jól nagyon rég nem szórakoztam egy játékkal. Én mindenkinek a legnyugodtabb szívvel ajánlom, ez a játék tökéletesen megéri a pénzét, a játékélmény, amit ad, az felejthetetlen! Én alig 2 órát játszottam vele, máris az általam legjobbnak ítélt játékok között van! Én megadom neki a 40/40 pontszámot! És pont ma jelent meg európában 3 éve, azaz 2006. április 21-én a játék!

Igen! Ma is írok egy blogpostot!

Csütörtökön és pénteken nem voltam itthon, vendégségben voltam Norbinál, aki megkért arra, hogy tegyem közzé, hogy nagy Zelda, Starfox és Pokémon fan. Bizony az. Ugyanaz volt a szituáció, mint amikor húsvét hétfő este mentem a Csabiékhoz, nagyon hirtelen döntöttük el, hogy megyek hozzá, és nem sok időm maradt összekészülődni a vonatig, de megvan minden. Érdemes megvenni az áprilisi 576 KByte-ot, végre megértük, hogy Nintendós ajándék van benne. Ugyan szerény, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli ugyebár. Meg van benne Nintendo DSi ismertető. Sok jót írtak a gépezetről. Meg írtak a Pikmin és a Mario Power Tennis Wiis újragondolt változatáról. A Mario Power Tennisben azt írták, hogy felháborító, hogy ugyanazt a játékot kapjuk meg, mint GC-n teljes áron. Azért örülnék, ha minden nagy Wii cím 9.990 forint lenne, nem tudom ki hogy van vele. De azt is írták benne, hogy egyes rossz nyelvek szerint a Mario Power Tennis sem a 16:9-es képarányt nem "mutatja", valamint a GC-s verzió hibáit is meghagyták benne. Lehet, hogy a Nintendo nem tartja azt hibának? Viszont a Pikminről nagyon sok jót írtak. Azt, hogy ez az új irányítás csak jót tett a játéknak, és bár csúnya a grafikája (tán csak nem azért, mert előző generációs konzolból származik?) megéri befektetni rá. Érdekességként leírják, hogy Miyamoto mester kutyáját hívta Pikminnek, innen származik a név. Kipróbálnám a játékot.

Elvittem Norbinak a Twilight Princesst GameCube-ra. Tetszett neki. Csak nekem meg az nem tetszett, hogy bukfencezve csinálta az egészet. Nem szeretem. Hova sietünk? Talán színházjegyünk van? Akkor ne akkor játszunk, amikor színházba készülődünk. Komolyra fordítva a szót, én nem szeretem az ilyet nézni, amikor a YouTube-on is nézek végigjátszás videót, akkor is elcsúsztatom, ha azt látom, hogy bukfenceznek Linkkel. Már nem azért, de szerintem eléggé gyorsan megy Link ahhoz, hogy ne kelljen bukfencezni vele. Én legalábbis nem érzem lassúnak. Aztán volt egy kis Brawl online. Két ember, Ricsi és Krisi felállítottak egy olyan elméletet, miszerint Ike-kal nem lehet nyerni. Merthogy nekik nem sikerült. És hogy ennek az ellenkezőjét bebizonyítsam, mindig Ike-kal voltam. Hát, mit mondjak? Nem arról van szó, hogy nem lehet nyerni vele, de nagyon nehéz. Az a rossz, hogy amikor szakadékban vagyok, és fel+B-vel próbálnék kijutni, akkor nagyon nehéz oldalra irányítani, és rendszerint mindig a szakadék mélyén végzem hősi halottként. Inkább váltottam Mr. Game & Watchra. őt nagyon szeretem.

Aztán cseréltünk a Norbival kölcsönjátékot. Én odaadtam neki a WarioWare Smooth Movest, ő meg a Starfox Adventurest GC-re. Már csak a vonaton jutott eszembe, hogy nincs már hely a mem. kártyámon, már így is sok játék memóriájától váltam meg. Na mindegy, töröltem a Mario Party 4 mentését. És a Starfox tiszteletére elővettem a GameCube-ot. Talán mégiscsak jó gépezet volt ez. Tetszik a Starfox. Még nem játszottam vele sokat, de a látottak alapján tetszik. Csak azt nem tudom, hogy Krystal milyen nyelven beszél. Nem értettem semmit, még jó hogy volt alul angol felirat. Érdekes, hogy őt kell elsőként irányítani, a Starfox többi tagjai meg sehol. Biztos a játék során előkerülnek majd.

Születésnapi összejövetelen

Március 8-án volt Krisi barátom 17. születésnapja, és most 21-én tartott egy kisebb konzolos összejövetelt. Meghívta a konzolos társaságunk apraját-nagyját. 10.18-as vonattal mentem fel Pestre, ahol Csabi várt engem, aki egy aprósággal lepett meg, ezúton is köszönet érte. ^^ Elkísért aztán egész Krisiék háza elé, még soha nem járt a környéken. Meg is lepte egy kicsit, hogy Budapestnek van zöld övezete? Ugyanis ő bent lakik. 14 óra előtt pár perccel érkeztem meg, én voltam az első. Két éve voltam utoljára Krisinél, 2007 márciusában (és nem 2006 decemberének végén, ahogy a Csabinak mondtam, elfelejtettem, hogy 2 éve is rendezett Krisi születésnapot. ^^') Nem változott semmi. Ugyanolyan kegyetlen Krisi gyűjteménye Nintendós cuccokból. Rengeteg sok játék, azok dobozai, nagyon sok Nintendo, Pokémon figura, poszterek körbe a szobában, stb. Az egyetlen, ami változott 2 év alatt, a gondolkodásmódom. Akkor régen irigyeltem, hogy milyen durva kollekciója van, és anno elhatároztam magamban, hogy nekem is lesz majd ennyi. Most már azt mondom, hogy ez a másik véglet. Jó dolog a Nintendo, és tényleg, irigylésre méltó, és gratulációt érdemlő a kollekciója, hosszú éveken át gyűjtötte, de ha őszinte akarok lenni, szerintem az már sok.

De jó volt, nyilván a Brawl volt a főszereplő. Young Link is kipróbálta, csodálkozott, hogy néha nyert. A legdurvább az volt, amikor láttam az Animal Crossingot Wiin. Az a "játék" egy katasztrófa... Nem is az, hogy életszimulátor, mert játszottam (ugyan nem túl sokat) Simsszel, de az Animal Crossing grafikai megjelenítése borzalmas. Meg az egész... Volt valahol egy szavazás arról, hogy a legdepresszionistább játékok? Vagy mi. És az Animal Crossing nyert. Hát nem csodálom. Az az egész játék... Nem is tudom, hogy leírni, de ott az a város, szinte tök egyedül vagy, gondozod a kertet, bevásárolsz, néha mész múzeumba, és ennyi, amit láttam. Nem tudom, hogy egyesek mit művelnek online, de nem értem, mit tudnak beszélni róla órákig... Még ami irritál a játékban, az a zene. Amikor a Brawlban meghallok valami AC-s zenét, akkor inkább lenémítom a TV-t, mert tényleg annyira frusztrál, hogy nem bírom hallgatni. És most látva a játékot... Hát biztos nem fogom megvenni, még akciósan sem. Ez egy olyan játék, aminek nem értem a lényegét, és nem is akarom érteni. Menjünk is tovább. A Pokémon Battle Revolution hidegen hagyott, ezért megkértem Krisit, hogy üzemelje be a Twin Famicom gépezetét. Nem vicc, tényleg van Japán Nintendo gépe. A Twin Famicom meg egy olyan gépezet, aminek 2 nyílása van, az egyikbe lehet berakni Famicom Discet, másikba a kazettát. És kipróbáltam a Japán Super Mario Bros. 2-t. Az Discen van. Úgy kell elképzelni egy ilyen lemezt, mint egy 1.44 MByte-os floppyt, csak sárga színben. Jól néz ki. Ha berakjuk a gépbe, nem hosszú a töltési idő, pár másodperc alatt behozza a játékot. És láttam az eredeti verziót. Nagyon szép. Jó érzés volt eredetiben játszani. Aztán átadtam, hogy bemutassa Famicomon a MOTHER játékot. Nagyon jól néz ki az is. Aztán Brawl minden mennyiségben. Hamar eljött a 19.20, amikor mentem, hogy haza tudjak menni a 20.13-as vonattal. Jól éreztem magam ott, jó volt ott lenni.

Brawl képek PC-re

Szerintem akinek megvan a Brawl, és csinált képeket, mindenki kísérletezett azzal, hogy PC-n megnézze őket, és csalódással vette tudomásul, hogy ezeket semmilyen képnézegető program nem nyitja meg. Igen, mert ezek olyan kiterjesztésű képfájlok, amiket a Nintendo maga hozott létre, hogy csak Brawlon tudjuk megnézni, PC-n nem. De ahogy várható volt, készülni fog egy olyan program, mellyel PC-n is meg lehet tekinteni a Brawlos képeket, csak rá kell menteni az SD kártyára.

Itt tölthető le a program

Valamint az oldal részletesen leírja, és képekkel illusztrálja a program használatát: Az itt olvasható. Az SD kártyán a private\wii\app\RSBP\al mappában találhatók a bin képfájlok, amiket a program megnyit, és lehet konvertálni. Mivel nem lehetett PC-n megnyitni a képfájlt, ezért nem foglalkoztam vele komolyan, egy képen van:

De ezentúl sokkal több képet fogok csinálni. Mindenkinek jó konvertálgatást. ^^'

A program bemuatásáért köszönet jár V-ADinak!

Megjegyzés: Videónézegető program sajnos nem várható, mert amiket a Wii csinál, az nem videó, hanem a játék csinálja azt, hogy elmenti a játékosok reakcióját, a karakterek mozdulatát, és a Brawl rögzíti, hogy mik történnek az adott pályán. Tehát, amit látsz, az nem videó, hanem egy ún. Autoplay. Most így belegondolva érdekes is lenne, ha videó lenne, mert az igencsak megterhelné a Wii 512 MByte-os memóriáját.

Zelda II, Brawl és sok érdekesség

Érdekes, magam sem hittem volna, hogy fejlődésen megyek keresztül a Zelda II-ben. Azt gondoltam magamban, hogy többszöri végigjátszás után is ugyanolyan nehéz lesz a játék, de egész jól megy, hogy szinte minden részlegét ismerem a játéknak. A Harmadik palace, a labirintus könnyűek voltak már.

Több hónapos netmentesség után visszatért egy kedves barátunk, Norbi. Már vártam, hogy Brawlozhassak vele, kíváncsi voltam, hogy mennyire jó. Tegnap erre sor is került. Nem kis meglepetés történt a részemről. Komolyan mondom, a Melee-ben alig lehetett hozzászólni. Foxszal úgy ütött-vágott mindenkit, hogy levegőt venni is alig volt idő, most meg a Brawlban... Többször is legyőztem. Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz nála ez az állapot, gondolom azért fejlődni fog.

Mivel az elmúlt kép óta vannak új Zelda játékok, ezért készítettem úgy gyűjteményképet:

Mi tagadás, minden szerénység nélkül kijelentjetem, hogy szép, tetszik nekem így együtt. ^^

Nem tudom, hogy ki mennyire követi figyelemmel a Japán eladási adatokat, de jelentős változások történtek. Az eddig szinte biztos lábakon álló Nintendo egy hét erejéig átvette az utolsó helyet és a PlayStation 3 került az első helyre. Már vártam, hogy a Gamer 365-ön milyen kommentek lesznek. Hát nem okoztak csalódást. "Kipukkadt a lufi? :D:D:D" "Wiisznemlát! :D:P" Meg hasonló színvonalú kommentek érkeztek. Csak azt nem érik fel ésszel, hogy ez nemcsak a PS3 érdeme, hogy az élen van, hanem a Nintendo hülyesége is. Arról nem is lelkesedve, hogy a Japánok konzolvásárlási kedve nagyon megcsappant. Ugyanis a PS3 ezen a héten valami 35000 példányszámmal az első. Holott a Wii 1 éve 80-90000-es eladásokkal vezette az eladási statisztikákat. Most meg 18000-rel kullog a 4. helyen. Ennek egyértelmű oka van. Nincs nagy kaliberű játék Wiire. De ha kapunk megint valami nagyobb címet, megint virágzani fog a konzol.

Elvagyok mostanában egy másik zenével. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy játékzenéket áthangszerelik valódi hangszerekre, és feléneklik, mint egy komoly dal. Ugyanezt tették mega MOTHER dalokkal. Ugyanis, amikor 1989-ben megjelent a Japánban a játék, felénekelték a dalokat is. Azért tartom fontosnak kiemelni, hogy Japánban jelent meg (akármennyire is köztudott, hogy japán játékról beszélünk), mert a dalok Angliában vették fel angol előadókkal! Mi ez az angol vonatkoztatás? Nem értem. De annak ellenére, hogy a dalok 1989-esek, a mai zenék között is megállnák a helyüket. Most is ezt hallgatom. És itt még nincs vége az érdekességeknek. 12 dalból áll ez az egész válogatás, és ebből hármat egy lány énekel, Catherine Warwick. Sőt, annyira lány, hogy 1989-ben 15 éves volt, amikor felénekelte a dalokat. De annyira furcsa, mert nagyon felnőttes a hangja, meg nem mondanám róla, hogy 15 éves. Csak a hangja alapján 24-25 évesnek mondtam volna... Itt egy kép róla:

Biztos később készült róla a kép, de megdöbbentő. És nagyon szép a hangja. Végezetül itt a MOTHER album tracklistje:

1. Catherine Warwick: Pollyanna (I Believe in You) 3:42
2. Catherine Warwick: Bein' Friends 5:14
3. Jeb Million: The Paradise Line 3:44
4. Hirokazu Tanaka: Magicant (instrumental) 4:21
5. Catherine Warwick: Wisdom of the World 4:42
6. Louis Phillipe: Flying Man 4:49
7. Hirokazu Tanaka: Snow Man (instrumental) 3:51
8. Jeremy Budd: All that I needed (Was You) 4:43
9. Hirokazu Tanaka: Fallin' in Love (instrumental) 6:18
10. Eight Melodies 5:46
11. Hirokazu Tanaka: The World of MOTHER 23:53
12. Hirokazu Tanaka: Smiles and Tears (Demo track) (instruental) 4:47

Az Eight Melodies egy templom gyerekkórusa énekli, de hogy melyik, azt pontosan nem tudom. A 11-es számot a hossza miatt meg ki szoktam hagyni, meg az amúgyis NES játékzénék eredeti game ripjei, mint egy mixelt változat. De a hangzás eredeti. De nagyon jó dalok, nagyon örülök, hogy megismerhettem őket. Bár ilyen dalok is ismertek lennének.

Emlékezetes játékok.

Én azt gondolom, hogy sok mindenért érdemes játszani. Nemcsak a győzelemért, a játékélményért, hanem a különleges történések miatt. Ezért is nagyon jó, hogy a Super Smash Bros. Brawlban fel lehet venni (max. 3 perc hosszú játék esetén) a meccset. Csabi küldött egy olyan videót, ahol hárman voltak, és az lett a vége, hogy mindhárman egyszerre estek ki a végén. Manapság már minden megtörténhet, de hogy ez megeshet a Zelda II-ben, azt nem gondoltam volna.

Könnyű volt most megölni a 3. Palace főellenségét, sikeres volt, úgyhogy mehettem az 5. Palace-ba, ahol szintén már csak a főellenség, Gooma megölése maradt hátra. Döcögősen eljutok hozzá, magamra veszem a Shield meg a Jump magicet, és elkezdünk harcolni. Már csak 1 életereje marad a főellenségnek, de észbekapok, hogy már én sem húzom sokáig. Na mondom, biztos én kerülök ki győztesen, nekimegyek, megsebzem, de ő is megsebez, és mindkettem meghaltunk egyszerre! T_T Nekem meg az utolsó életem volt, úgyhogy kifejezetten jól esett, hogy Ganon a képembe röhögött. Na de sebaj, megöltem Goomát még egyszer, de most életben maradtam. ^^'

Ő lenne ez a szépség itt... Egyébként érdekes dolgokat olvastam róla. Elvileg ő a 2. Palace, Helmetheadnek a második alakja. Meghogy az ő japán neve Jaianto, vagyis angolul Giant, és annak a tüskés labdának a neve pedig Guma, vagyis angolul Gooma. Talán valami félrefordítás lehet?

Super Smash Bros. Brawl állandó karaktereim.

Elhatároztam magamban, hogy felállítok egyfajta ranglistát, hogy kiket fogok fejleszteni a Brawlban. A következő rangsor alakult ki:

1. Toon Link
2. Meta-Knight
3. Mr. Game & Watch
4. Kirby
5. Sonic

Számomra ezek a leghasználhatóbb karakterek, és úgy érzem, hogy velük el tudnék érni egy jó szintet. Pont emiatt a képzeletbeli sorrend miatt játszom megint a Kirby's Adventure-t, és már majdnem a végén járok. King Dededét legyőztem, már csak Nightmare kell, ami azért viszonylag nehéz.

Sonic az nagyon jó. És felmerült bennem az igény, hogy játszak Sonic játékokkal. Arra még nem mernék megesküdni, hogy vennék játékot is (mert ha egyszer megveszem az egyiket, akkor kell az egész kollekció.-_-), de játszanék szívesen. Nem ez lenne az első eset, hogy Sonicoznék, az első játékot már complete-ra végigvittem még nagyon régen. Méghozzá Sega Master System II-re. Emlékszem, amikor megjelent kb. 13-15 éve a gép, akkor itt nálunk az Elektroházban (egy volt műszaki üzlet, mely Békés Megyében létezett) hatalmas halom stócban álltak a készletek. Én magam soha nem vettem meg a gépet, mert bár semmi bajom nem volt Sonickal, sőt, kifejezetten szimpatikus volt, azért nekem mindig is a Nintendo és Mario felé húzott a szívem. De ez a Mario & Sonic nagyon jó húzás volt, és jön a folytatás, mert a 2010-es téli olimplia alkalmából ismét összecsap a két nagy rivális. És Brawlban is jó karakter, elgondolkodtat, hogy miért is ne játszatnék vele, mint régen? Csak most mindenféle fenntartás nélkül. Csak azt nem tudom, hogy mely Sonicokkal érdemes játszani, mert azt hallottam, hogy a 3D-s Sonicok nagyon mostohák lettek. Nem mindegyik, de a nagy része igen. Majd kíváncsi leszek, hogy vásárolok-e Sonic játékot, és ha igen, melyik lesz az első Sonic, melyre beruházok.

A Brawl irányítása.

Azt hiszem, hogy a Brawlos fejlődés véglegesnek mondható. Azóta rájöttem magamban, hogy a Classic Controllernek köszönhetem a javulást. Hogy úgy fogalmazzak minden tálcán van nyújtva neked. A GC is is hasonló elveken működik, de az jobb a Melee-nek. Egy kicsit beszélek az irányításról, hogy melyik milyen, bár azt hiszem kétségtelenné vált, hogy a CC-t fogom a legjobban dicsérni.

• Wiimote: Oldalt a kezedben tartva lehet irányítani. kezdetben sokáig ezt használtam, és azon tanakodtam, hogy csinálják azokat a buborékokat a fejük felett? Akkor még nem tudtam, hogy azt Tauntnak hívják. Létezik a Taunt, ha megnyomjuk az A-gombot, és valamelyik irányt. 2-es gomb a támadás, 1-es gomb a speciális támadás. B-gomb a védekezés. Most ez így lehet, hogy furcsán hangzik, de inkább lelkileg rossz ez az irányítás, mert ha látod, hogy milyen kevés gomb van, azt gondolhatod, hogy kicsi a mozgástered, lehetőséged.
• Wiimote + Nunchaku: Ez már sokkal jobb. A Nunchaku analóg karjával irányítjuk a karaktert, A a támadás, B a speciális támadás. Az 1-essel és a 2-essel tudunk Tauntolni. C-vel tudunk ugrani, és a D-pad oldal "gombjaival" lehet megragadni az ellenfelet. Na ez az, amit nem lehet pl. a Wiimote-on megcsinálni, vagy csak valami bonyolult kombinációval.
• Classic Controller: Hát szerintem ez a legjobb. A-gomb támadás, B-gomb speciális támadás. X és Y az ugrás. A bal oldali analóg karral irányítjuk karakterünket, jobb oldalival meg lehet smashelni. Csak Classic Controlleren van külön gombja a Smashnek. A D-pad a taunt, L és R a védekezés. És a ZR gombbal lehet eldobni a tárgyakat, valamint megragadni a ellenfeleket.

Nekem a Classic Controller áll a leginkább kézhez, meg az, hogy minden támadásnak külön gombja, így nem kell azon ügyködnöm, hogy a gombkombinációval bejön-e a Smash vagy nem. Én személy szerint ezt ajánlom mindenkinek.