Az első hét Budapesten

Ritkán fogok tudni írni, remélem, hogy hamarosan lesz netem. Az első teljes hét nagyon jó volt. Jól érzem magam Pesten, én szeretem a nagyvárosi forgatagot. És most az egész hét történéseit kell megírom? Lássuk pontokban:

Szerdán megjött postán az új eBayes szerzeményem: Okui Masami: Remote Viewing kislemez. 6 dollár volt maga a kislemez, és 4 a pk, szerintem 10 dollárért nem volt sok. Legalábbis nekem megérte. ^^' Még 2007-ben ismertem meg a dalt, és már akkor tudtam, hogy 1993 óta énekel, és a 2 dal meghallgatása közben arra jutottam magamban, hogy aki 14 év után ilyen dalt tud írni, az sok mindenre hivatott. És persze, megvan mp3-ban, a mai világban már igazán semmiség beszerezni, de eredetiben hallgatni, azért mégis más. Egyrészt maga az érzés, hogy támogatom az énekesnőt. Már többször írtam erről, amennyit adott nekem a dalaival, az a legkevesebb, hogy így adjam vissza, még ha másé volt előtte, de ha neki nem kell, nálam jó kezekben van. ^^' Másrészt meg a minőség... Az mp3 azért mégiscsak egy tömörített hangfájl, így maga a minőség talán nem a legjobb, de így CD-n hallgatni, még Discmanen és sokkal jobb! Még ha lenne Music Centerem, azon lenne az igazi! A két dal egyébként a PS2/PSP Routes Visual Novel játék opening és ending dala. Különben a 2010. júniusi Mondo Magazinban van egy jó cikk a Visual Novelekről, érdemes elolvasni.

Június 23-án megjelent az Animelo Summer Live 2010 Evolution koncert rendezvény kislemeze, mely az "evolution ~for beloved one~" címet kapta. Kíváncsi voltam, hogy milyen lett, mert a 2009-es dal nagyon gagyira sikeredett az előző évekhez képest. Önmagában nem rossz, csak nagyon populáris lett, és nincs meg benne az a zenei különlegesség, amitől megmarad az ember fejében. Ehhez képest a 2010-es dal üde visszatérés az előző évekhez, bár az első évek minősége valószínűleg soha nem fog visszatérni. 2005-ös volt az első, az nagyon szép volt. Már-már heroikus hangulatú, valami "azért vagyunk, hogy szórakoztassuk az embereket". De nagyon jól megcsinálták, ilyen filmes hangulat lett, mégsem giccses. A 2006-os is hasonló, kicsit lájtosabb, de az egységet nagyon jól visszaadja. A 2007-es már éles váltás, teljesen másképp közelíti meg a közösség érzését. Sokkal lazább lett, míg a 2008-as már-már bulizós, de mégis nagyon jó a maga nemében. Csak a 2009-es lett véleményem szerint eltolva. De a 2010-eset jól megcsinálták, Minami Kuribayashi is belejött a zeneszerzésbe.

És akkor most térjünk rá ténylegesen a Budapesti történésekre. Kezdem egyre inkább azt megtapasztalni, amit bagszi mondott nekem, hogy egy nap mennyire kevés dolgokat intézni Pesten, és ez tényleg így van. Kedden is, reggel elmegyek, keresek két helyen diákmunkát, ez a két hely tökre máshol van egymástól, és elmenni BKV-val az egyik helyre, majd a másikra, aztán átmentem egy kicsit Kispestre, majd az Aréna Plázában a Libriben kicsit internetezni, és már ott tartok, hogy este van. Meg szerdán mentem el bagszikhoz a Nintendós cuccaimért. Két kör volt, még bőrönddel is, utána megnéztem a 17. kerületi Game Parkot, és este van, hiába indultam el reggel. Nem semmi. Az biztos, hogy nem unatkoztam a héten. ^^' Egyébként meg látom, hogy nemigen lehet megbízni ezekben a nagyobb diákmunka közvetítőkben. Mind a ketten azt mondták, hogy várólista, majd szólnak, ha aktuális lesz. Bagszinak ezt elmeséltem, azt mondta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Két éve volt náluk, akkor is azt mondták neki, hogy szólnak, ha lesz munka, azóta is szólnak neki... Most voltam először (kedden) a Mammutban, kíváncsi vagyok, hogy mitől olyan közkedvelt bevásárlóközpont. A Mammut I az valami hatalmas csalódás. Nem nagy épület, és oda van zsúfolva vagy 150 bolt. A Mammut II már valamivel kellemesebb hangulatú, de igazság szerint nem győzött meg, úgyhogy szerintem nem fogok oda járni.

Csütörtökön meg pénteken pedig Lam'O-ékhoz mentem el. Egyébként náluk voltam kedden is, csak mivel rossz volt a csengőjük, ezért nem tudtam bemenni hozzájuk. Tengapelőtt ők elég sokat WoW-oztak, de közben beszélgettünk, meg néztünk egy animét, Summer Wars a címe. Érdekes, nem egy szokványos mű. Tipikusan az a fajta, melyet többször kell végignézni, hogy igazán megértsük a mondanivalóját. Aztán kipróbáltam a Rizikó nevű játékot PC-n. Életem azon ritka pillanatához érkezett el, amikor annyira analfabétának éreztem magam. Komolyan, úgy játszottam vele, mint egy 3-4 éves kisgyerek, mint aki ismerkedik a nagyvilággal. Az alapvető szabályokat elég hamar megértettem, de nyilván többször kell vele játsztani, hogy megértsük a lényegét, meg hogy igazából milyen gondolkodást igényel a játék. És megmutattam nekik Okui Masami: Souda, Zettai. videoklipjét. Úgy tetszett nekik, meg amikor végiglapozgatta a Self Satisfaction CD borítóját, láttam, hogy elgondolkodik, és tetszik neki a görög táj. Aztán azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, hogy valaki ennyire meri vállalni az egyéniségét. Hát igen. Kár, hogy ennek az az ára, hogy igencsak lent van az Oricon charton, de amíg vannak emberek, akik látják Okui Masami zenéjének az értékét, addig nincs komoly baj.

A pénteki nap sokkal jobban sült el, mert vittem a Nintendo Wiimet, meg egy pár GC játékot. Nagyon jól szórakoztunk, ekkor már Dani is ott volt. Először Duonggal játszpttunk Mario Kart 64-et, aztán kipróbáltuk, hogy lehet-e úgy négyen, hogy mi vagyunk ketten két Classic Controllerrel, Lam'O és Daki meg GC Controllerrel. Nem ment ott, aztán nem tudom, hogy van-e valami megoldás erre, de inkább váltottunk Mario Kart Wiire. 32 pályát mentünk VS-ben, nagy buli volt. A végére nekem lett (most csak emlékezetből írom, nem biztos, hogy így volt) 376 pont, Dakinak 275, Lam'O-nak 233, míg Duongnak 112. Már külön gratuláltam neki a 100 pont eléréséhez. ^^' Utána a többiek ebédeltek. Én nem voltam annyira éhes, ezért csak nézték, hogy játszom a régi Super Mario Bros-t. Teljesen el voltak ájulva. Mondjuk nem vittem végig a 8-4-ig a 6-4-nél haláloztam el végleg. De megmondom őszintén, jól esett egy kicsit megmutatni másoknak, hogy tudok játszani. Aztán ettem én is egy keveset, majd megcsináltuk mind a hármójuknak a Miijét. Időközben jutott eszembe, hogy meg kéne nézni, hogy felvett-e Tukeinon végül a Wii Friend listjébe? Elküldtem volna neki a remekműveket, csak aztán kiment a fejemből. Ebéd után Brawloztunk egyet, de igazából a WarioWare Smooth Moves volt olyan téren érdekes, hogy teljesen rácsodálkoztak, hogy jé, hát ilyen is lehet játék? Hát igen, akik 0-24 között a gép előtt WoW-oznak, azoknak minden Nintendós vicc új. De szerintem nagyon tetszett nekik. Még egy kicsit Wii Sportsoztunk, de Daki és Lam'O időközben elmentek, ezért Zolival (ez Duong neve magyarul) ketten maradtunk. Egy kicsit tenisztünk, majd jött a Baseball. Hát látni kellett volna Duongot. Ahogy eldobta a Wiimote-tal a labdát, komolyan mondom, olimpiára be kéne nevezni. Csak akkor sajnáltam meg, amikor én a sokkal gyengébb dobásommal ilyen 125 km/h-s sebességgel ment a labda, míg neki teljes erővel ilyen 104-105-tel. Nem tökéletes a gép fizikája, ezzel már a megjelenés napján tisztában voltam. De jó volt látni, hogy valaki ennyire beleéléssel játszik. Aztán még Kirby Air Ride-oztunk egy kicsit, szerintem ez annyira nem jött be neki, elég gyorsan váltottunk. A záróakkordot a New Super Mario Bros. Wii adta. Nagyon jó csapatot alkottunk ketten, mindig megvártuk egymást, meg nagyon együttműködtünk. De már estére váltott az idő, így menni kellett. De megbeszéltünk, hogy a jövő héten is találkozunk. Ekkor megnéztem az Okui Masami: God Speed CD-jét, s Duong rácsodálkozott, hogy milyen cím ez a God Speed? Hát ilyen. ^^'

Most itt vagyok Békéscsabán, vasárnap nem lesz időm elmenni hozzá, de hétfőn lehet, hogy elmegyek. Az internetet meg most már komolyan intézni fogom. A jövő héten remélem, el tudom intézni.

Tíz dolog, amit kevesen tudtak Marióról

Nagyon érdekes dolgot találtam az Official Nintendo Magazine honlapján. Vajon ti tudtátok ezeket?

1. Mario nevének eredete
   Amíg készült a Donkey Kong, úgymond "munkacíme" Mr. Video volt. Senki nem  tudja miért, de szerencsére új nevet kapott. Nagyon népszerű árkád játék volt, de mivel a annak az emberkének nem volt ekkor neve, ezért rajongói elnevezték Jumpmannek. Donkey Kong sokáig csak Amerikában volt kapható, mert a Nintendo egyik alkalmazottjának komoly vitája volt a raktártulajdonossal, aki szállította volna Európába a játékot. Az ő neve Mario Segale volt. Megbocsájtásképp kapta meg Jumpman végleges nevét, a Mariót.
2. Miért van Mariónak bajsza?
   Miyamoto nem akarta, hogy mozogjon Mario szája, mivel szájmozgást nem tudott rajzolni, ezért egy bajusz mögé rejtette a száját. Hasonló okokból van Mariónak sapkája, ugyanis Miyamoto hajat sem tud rajzolni, ezért kapott sapkát.
3. Jumpman nem tud ugrani?
   Amikor Miyamoto tervezte a Donkey Kongot, úgy akarta, hogy csak a joystickot kelljen használni, így Jumpman nem tudott volna ugrani. Csak azért kapott ugróképességet, mert az árkádgépek joystickja mellett volt egy gomb, és hogy azt is lehessen használni.
4. A Super Mario Bros. nagyon kicsi
   Ki hitte volna, hogy a Super Mario Bros. játék teljes mérete csupán 40 KByte? Abba a hatalmas cartridge-be csupán ennyi memóriát tettek. Vagy más szemszögből úgy is meg lehet fogalmazni, hogy 40 KByte-ból ennyi mindent ki lehet hozni. Összehasonlításképp egy átlagos Word dokumentum ekkora méretű. A Super Mario Galaxy mérete kb. 3.500.000 KByte.
5. Mi a Super Mario Bros. világrekord?
   Scott Kessler állította fel a világcsúcsot 2006. szeptember 20-án mindössze 5 perc 8 mp alatt végigvitte a játékot. Természetesen pályakihagyásokkal. Lehet vele versenyezni. ^^'
6. Irány a felhők! Ja, hogy azok ott bokrok?
   Hogy miért ilyen kicsi a Super Mario Bros. egyik nagy titka, hogy igazából nagyon kevés tárgyat használtak fel benne. Például a felhő és a bokor ugyanaz, csak át van színezve. Ha jobban megnézzük, tényleg szinte egyformán néznek ki.
7. Mario gyilkos!
   A Super Mario Bros. Instruction Booklet szerint a Gomba Királyság minden lakóját téglává és kövekké változtták át. Jusson eszedbe, amikor legközelebb a játékban téglát törsz szét! ^^'
8. A gyerekek jól vannak.
   Bowser hét gyereke mind egy ismert emberről lettek elnevezve. Roy Koopa: Roy Orbinson, Iggy Koopa: Iggy Pop, Lemmy Koopa a Motörhead együttes frontemberétől kölcsönözte a nevét, míg Morton Koopa Jr. egy híres műsorvezetőről, Morton Downey Jr-ról lett elnevezve, Ludwing von Koopa pedig a híres zeneszerzőről Beethowennek köszönheti nevét. A híres Talk-show műsorvezető Larry King pedig Larry Koopának adta a nevét, míg a híres rocklegenda Wendy O Williams pedig Wendy O. Koopa-nak adta a nevét.
9. A Super Mario Bros. 3 színdarab?
   Szerintem mindenkinek feltűnt, hogy amikor indul a Super Mario Bros. 3 a függöny felgördül. Ezek szerint a Mario és az összes többi szereplő színész, mi csak nézők vagyunk? A növényzet és az egész háttér olyan, mint egy ilyen nagy lapos kartonok, amiket színpadi dísznek is szoktak használni. És ahogy megyünk a pályákon olyan a háttér, mintha oda lenne akasztva a színpad hátuljára. És ahogy elérjük ugye a pálya végét úgy válik feketévé, mintha a színpadról jönnénk le.
10. Warp Zone
    Mario és Zelda egyik fő eleme. A Super Mario Bros. 3 és a The Legend of Zelda között nagyon sok hasonlóság van. Ugyanazt a varázsfuvolát használja Mario és Link, ugyanaz a hangja, és szinte ugyanaz a rendeltetésük: A királyságban helyet tudnak változtatni. Még mielőtt azt mondanád, hogy ez csak véletlen egybeesés, nézd meg a Zelda: Link's Awakeningben hány Mario ellenfél szerepel.

Eredeti cikk: http://www.officialnintendomagazine.co.uk/article.php?id=16520&source=newsletter

Virtual Console kitekintő I.

Terveztem régi játékokról is írni Virtual Console keretén belül, de csak egy rövid, pár soros kitekintőt. Több játékról is fogok írni, épp csak a legfontosabb jellemzőket. Lássunk most egy párat:

Super Mario Bros.: Kell a játékról egyáltalán beszélni? Korszakalkotó, minden ízében tökéletes! Nem olyan nehéz játék, mégis rendkívül élvezetes. A zene szimbólum, a 32 pálya egyszerűen megunhatatlan! A hangulat meg leírhatatlan. Mindenkinek kötelező vétel!
Ár: 500 Wii pont

95%

Super Mario Bros. 2: Igen érdekes a játék története, hogy a bukott japán Doki Doki Panic! játékot alakították át Super Mario Bros. 2-re. A játék szerethető, bár "mássága" igencsak meglátszik a játékban. Nem biztos, hogy nem a minősége miatt bukott az eredeti játék. Jó játék, de nem érdekes többször végigjátszani.
Ár: 500 Wii pont

79%

Super Mario Bros. 3: A széria legsikeresebb része, még a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Azokban az időkben ez volt a legtöbb önállóan eladott játék (tehát olyan játék, melyet nem adtak gép mellé) a maga 15 milliós eladásával. A térkép hatalmas ötlet volt, a pályák nagyon változatosak, és a sok új ötlet (tárgyak, kastélyok, stb.) mind hozzájárultak ahhoz, hogy szinte tökéletes Mario játék legyen!
Ár: 500 Wii pont

97%

Super Mario World: Japánban a Super Mario Bros. 3 folytatásának szánt Super Mario World játékkal debütált a Super Nintendo. Több szempontból továbbgondolt változat, Yoshi nagyon jó ötlet volt. Gomba birodalom helyett, most a Dinoszaurusz birodalmat kell megmenteni Bowser karmai közül. A játék fantasztikus, rengeteg sok lehetőség, és kellőképpen hosszú, hogy tartós szórakozást nyújtson. Alapmű Super Nintendóra!
Ár: 800 Wii pont

96%

Super Mario 64: Az első teljesen 3D-s játék a videojáték történelemben! Szinte ugyanaz az alapkoncepció, platform játék, csak most 3D-ben, jóval nagyobb ügyesség. Kicsit nehéz, de annyira fantasztikus a játék, hogy érdemes felülkerekedni a nehézségen. És míg összegyűjtjük a 120 csillagot, hatalmas játékélményben lesz részünk!
Ár: 1000 Wii pont

95%

Múlt, jelen és jövő, avagy ilyen lejátszóim voltak

Hát komolyan mondom, nagyon állat ez a DSi. Alig pár órája van meg, már azt mondom, hogy megérte, és csak ajánlani tudom. A játékok fantasztikusan mutatnak rajta. Kipróbáltam a zenei részlegét, hát szavakba nem tudom önteni, hogy mekkora csoda! Most már 100%: A Nintendo MP3 player a múlté. De nagyon szép múlt. Egyetlen hátránya a DSi-nek, hogy csak aac zenei formátumot lát, de nem olyan nagy baj, mert remek converterem van. Ajánlom mindenki figyelmébe a Foobar 2000 média lejátszót. Ha van hozzá megfelelő kiegészítő, szinte minden zenei formátumba konvertál. A kiegészítők meg ingyenesek, ahogy a Foobar 2000 is. Átkonvertáltam Okui Masami: S-mode #1 albumát, hogy kipróbáljam, hát valami eszméletlen! Nyersen így néz ki:

Nagyon sok mindent lehet csinálni a zenével. Lassítani, gyorsítani, szórakozni a hangok magasságával, de megmondom őszintén, ezt nem szeretem. A szórakozásnak ez a módja nem a kenyerem. De ami nagyon tetszik, hogy sokféle módon mutatja a zenét a felső képernyőn. Vannak vonalak, egy kör, ami ritmusra "rázódik", és vannak Nintendósak is. Van olyan, hogy Super Mario Bros. háttér, Lakitu ritmusra húzza az érméket, Mario meg sétál, de a kedvencem az ExciteBike-os. Hát az hatalmas találmány. Két motoros megy, és a hegy magassága a zene hangosságától függ. Minél hangosabb, annál gyorsabban mennek a motorosok. És ritmusra ugranak. A dal végén pedig lelassulnak, és aki előbb átér a célom, az örül. A legviccesebb az volt, amikor annyira belassultak, hogy egy biciklis megelőzte őket, és ő nyert. XD

Ezt imádom a Nintendóban, hogy nemcsak, hogy éltetik a múltjukat, klassikusaikat, de hogy! Valami fantasztikusan!

Készítettem egy képet a hordozható lejátszóimról, melyeket használtam az életem során:

Kazetta lejátszóm már nagyon régi, de még mindig nagyon jól működik, és viszonylag elég jó minőségben játszik le zenét még most is. A Discman pár éves. A Grundig az minőségi márka a műszaki cikkeknél, ennél a CD lejátszónál sincs másképp. A Nintendo MP3 lejátszót V-ADi vette kérésemre, mert Szegeden volt akcióban 5000 forint, vett nekem, én meg kifizettem. Nagyon jó kis kiegészítő, egy hátránya van, hogy csak max. 1 gigás SD kártyát játszik le. Biztos azért, mert 2005-ben, amikor megjelent, akkor még ez volt a max, és nem látja a későbbieket. De mától ez is a múlt. És a Nintendo DSi XL. Lehet látni az ExciteBike-os módozatból (nem jut eszembe szó rá) egy kép. Nagyon ötletes. De mint lejátszó is nagyon jól szuperál. Mától kezdve csak ezt fogom használni!

Úgyhogy valami hihetetlen csodagép ez a DSi XL, mindenkinek kötelező vétel!

Eltűnt ősemberek nyomában

Folytattam az 5. világot. Ez még sokkal rejtélyesebb, és hosszabb, mint az előzők, úgyhogy nem tudtam egy szusszra végigvinni. Érdekes, kezd kissé Zeldás lenni azáltal, hogy végig kell menni a pályán, de a vége a pálya eleje körül van. Az 5-2-ben is végig kell menni a pályán, aztán vissza, hogy a pálya tetején a köveket beleillesszük a megfelelő helyre, és kapunk egy új pixlt, Cudge-ot. Ez kalapácsként szétver mindent. Az 5-3-as pedig a bányában van. A pálya első részének végén a munkás őrjöng, hogy hiányzik 2 embere. Keressük hát meg őket! A következő pályarész nagyon érdekes. Pontosan ugyanolyan, mint a Super Mario Bros. 2-1 pályája. Itt 2 ajtó van, mindegyikbe be kell menni. Az elsőnél nem kell megijedni. Azok az ősemberek azért támadnak minket, mert a Floro Sapiensek gyökeret tettek a fejükre, így a tudatuk módosítva lett. Bár azért megnézve igen érdekes. Biztos hogy voltak az őskorban vasutak, riporterek, és fotósok? De hát ettől színes a Super Paper Mario. Végigmentem ezen a pályán, és az 5-4 elején mentettem.

Hát belenéztem ebbe a Video Game Awardsba. Eredetileg megnézni terveztem, de annyira nézhetetlen volt számomra, hogy kikapcsoltam 5 perc után. A magyar szinkron sem érdemes túl sok jót, meg azok a beszólások... Ezek nagyon távol állnak tőlem, én nem így szeretem a videojátékokat.

Animecon – Új helyszín, új életérzés?

A Petőfi Csarnok helyszínének gondolata sokaknak egybeforrt az Animeconnal. Hiszen 3 évig ezen a helyen volt a con, így nem csoda, hogy sokaknak nagy emlékek, élmények fűznek már magához a helyszínhez is.

Már a sorban állást is élveztem, addig volt kivel beszélgetni, hülyülni, játszani, egy perc sem telt eseménytelenül. Emellett a Pecsa előtti füves részt is elfoglalhattuk, melynek szintén volt egy hangulata ott lenni. Meg a sok emlék, az első conom 2006 őszén, már akkor is kíváncsian figyeltem a karaokét, és már akkor is azon gondolkodtam, hogy jó lenne énekelni, de akkor még tizedennyi bátorságom sem volt, mint most. Az megmosolyogtatott, amikor ott egy Kaleido Star CD-t tartottam a kezemben, és a ellettem ülő lány megkérdezte, hogy ez honnan van? Mondom sehonnan, én csináltam. ^^' Ekkor még csak leszedtem ezeket a dalokat, és kiírtam audio CD-ként, és csináltam neki egy egyszerűbb borítót. Komolyan nem is értettem, hogy miért kérdezi, hisz nem volt nagy szám az egész. Ez a CD egyébként még ma is megvan, és meg is őrzöm, mert a borítója saját munka. Aztán a szinkronszínészek. Ekkor még csak 2 anime volt ismert számomra, a Kaleido Star, és a Tokyo Mew Mew. És jó érzés volt élőben látni Molnár Ilonát. Bár megmondom őszintén a Full Metal Panic! után nemigen rajongok érte, de vannak jó szinkronszerepei. És ekkor még csak az egyik kisebb teremben volt karaoke, de már ekkor is alig fértünk el. Aztán 2007 tavasz. Ez annyira nem volt emlékezetes, bár mégis, mert itt nyertem először mini-konzol versenyt Wii Sportson (mint utólag kiderült, Tukeinon Wiijén játszottam ^^'), de úgy nyertem, hogy végig simán ment. Aztán a döntőben a bowling (ez volt végig) végeredménye 176-175 volt a javamra. De a döntő is úgy volt, hogy sokáig nyerésre álltam, aztán nekem rosszabbul ment, míg ellenfelem felhozta magát. Így jött össze az 1 pont különbség. Több féle nyeremény volt, én a Wiis Open Seasons játékot választottam. Melytől pont a 2007 őszi conon váltam meg. Ekkor még volt piac, és becseréltem. Akkor több mindent is vettem. Fekete N64 controller (ez nagyon régi vágyam volt), SNES-re Worms, NES-re Super Mario Bros. és még volt valami, de arra már nem emlékszem. De a 2007 őszi con volt a legérdekesebb. Ekkor foglalkoztam magával a connal a legkevesebbet. Ugyanis a piacon találtam egy kismacskát egy eladónál. Rólam tudni kell, hogy valamely állattal szinte meg lehet vesztegetni, az egy macska, nagyon szeretem a macskákat. De nagyon kicsi volt 6-8 hetes, fiú volt, és amikor hozzám került, annyira éhes volt. Úgy evett, mintha napokig éheztették volna. Sokat játszottunk vele utána. Aztán sajnos nem a legkedvesebb sors várt rá itthon, úgyhogy a macskaszerető szomszédokhoz került, akik azóta elköltöztek. Ezután volt egy kisebb közömbösségem az anime iránt, így a 2008 tavaszi cont kihagytam, de az őszin ott voltam, és az volt a legjobb eddig. Ott találkoztam több emberrel is először, akikkel nagyon jó élmény volt együtt tölteni azt az egy napot, de erről másoltam is be egy bejegyzést. Ekkor volt az egyik legnagyobb vitát kiváltott karaoke verseny. Lényegében az történt, hogy mindenki a Final Fantasy IX Melodies of Life dalt éneklő lányt szerette volna győztesnek látni, de a zsűri még csak be se a szavazta a "dobogó"-ra. Aztán csak utólag hallottam, hogy ez mekkora vitát váltott ki, és hogy szidták a zsűrit. Ha engem kérdeznek, jól döntött a zsűri. Még mindig magam előtt látom a lányt, ahogy artikulál... Az a bizonyos másik véglet, amikor már annyira túlzásba vitte, hogy rossz volt nézni is. Hallgatni azért nem volt jó, mert hallatszott, hogy az nem az ő kvázi, eredeti hangja. A lényege ennek az, hogy az énekeseket 2 csoportra lehet osztani: Akinek született hangja van, és akinek csinált hangja van. Most ennek a lánynak (én nem ismerem a képességeit, azóta sem jelent meg), de én úgy hallottam, hogy csinált hangja van. És nekem nem volt jó hallgatni. Aztán én egyedülálló vagyok (úgy tűnik a zsűrivel együtt) a közönséggel szemben. Úgyhogy nem volt semmi. Aztán a 2009 tavaszi cont a saját hülyeségem miatt kihagytam, de a nyári, megint nagyon jó volt. Nagyon jó volt, de nem múlta felül az egy évvel ezelőttit. Ez másképp volt nagyon jó. Hisz itt karaokéztam először. Mint kezdő karaokés természetesen nem voltam annyira jó, de jó érzés volt kiállni. Aztán még sok minden.

És igen, meg tudom érteni azokat, akiknek ez nem tetszik, én is átérzem azt, hogy mennyi minden köthet oda egy embert, de sajnos be kell látni, hogy a Pecsát kinőtte az Animecon, és ha nem akarunk tumultust, lökdösődést, akkor váltani kell. Akinek fájdalmat okoz a Pecsa elhagyása, annak azt tudom javasolni, hogy úgy kell erre a helyszínre gondolni, mint az életünk egy nagyon szép része. Az biztos, hogy akárhányszor visszanézek oda, nagyon sok pozitív gondolat fog eltölteni.

A Hungexpo meg a MondoCon, és az AnimeKarácsony által jó bemelegítés volt. Láttuk, jó hely lesz, a MondoConon, mint írtam, nagyon jól éreztem magam, az AnimeKarácsony is nagyon jó volt. Már akkor nagyon jó volt látni a karaoke termet. Úgyhogy én azt mondom, hogy nem kell negatívan gondolkodni a helyszínváltásról, mert biztos vagyok benne, hogy pár év múlva sajnálni fogjuk, hogy elhagyjuk ezt a helyet.

A Nintendo őse Magyarországon – Elektor Kalandor

Nem tudom, ki mennyire ismeri a Nintendo őstörténetét, hogy hogy indult nálunk. Ennek egy részét leírtam a Zelda tesztben, de hogy a '90-es évek elején Dévényi Tibi bácsinak köszönhetően mekkora médianyilvánosságot kapott a Nintendo, arra muszáj külön postot szánnom, hiszen koromból kifolyólag (22 éves vagyok) volt szerencsém látni kisgyerekként ezeket a TV adásokat, és hihetetlen élmény kisgyerekként látni, hogy valaki irányítja a TV-ben látható emberkét, ugrál vele, akadályokat kerül ki, frenetikus élmény volt számomra. Igen, igen ő volt Mario, és a Super Mario Bros. című játékról beszélek. 1990-et írunk. Dévényi Tibor egy olyan műsort szeretett volna csinálni, amiben telefonon keresztül játszhatnak a gyerekek, és akár nyerhetnek is. De nem is akármi a főnyeremény! Miamibe utazás és nyaralás 1994. nyarán! Az egésznek a lényege a következő: 1990-1993 között volt a TV 2-es (régi) csatornán 17.50 körül minden nap. Ebben az időben még nem volt elterjedt a nyomógombos telefonok használata, ezért maga az Elektor Kalandor szállította a telefont, bekötötték a TV-be, és úgy játszott, hogy Mariót a telefon nyomógombjaival irányították. A 4-es gombbal ment balra, a 6-os gombbal ment jobbra. Azt hiszem, hogy a 3-as gombbal ugrott, és az 1-essel gyorsított. Két Mario játék volt terítéken: Super Mario Bros. és Super Mario Bros. 3. Mert ez is volt. Istenem, amikor a Mario 3 volt. Emlékszem, odaültem a TV elé, és nem létezett más számomra. Veszettül imádtam a játékot. De játszottam is vele. Pontosan nem emlékszem, de ha jól tudom 1991. vége felé kaptam meg a Mario 3-at NES-re, Azóta is megvan, és működik. De most már inkább Wiin, Virtual Console-on veszem elő a játékot. Na de visszatérve a műsorra: Még 2002-ben megjelent Dévényi Tibor: Három kívánság c. könyve, és abban nem akármit írt le az Elektor Kalandorról. A jogokat nem akárhonnan szerezték meg, mint egyenesen Japánból! Tibi bácsi részletesen írt a Japán Nintendós üzletemberekről, hogy milyenek. De megegyeztek. De a jogokat legvégül az Európai Stadlbauer cégtől vették meg, mert ők szolgáltatták Európának a játékokat. Minden rendben ment, elindult a műsor. A játék a főnyereményen kívül sem ment tét nélkül, mert minden (a játékban) elért 10000 pont után ajándékot kapott a játékos, a legmagasabb szint 50000 forint. 3 perc alatt kellett teljesíteni. Éa aki az egész játék alatt a legmagasabb pontot elérte, az nyerte meg a főnyereményt. A főnyereményes műsor nem volt akármi! 1993. december 19-én volt vasárnap kora délelőtt. 15 éve volt, 7 éves voltam akkor, de mégis tisztán emlékszem arra a műsorra. Akkor mutatták be a magyar nyilvánosság előtt a Super Mario All-Stars bundle-ös Super Nintendót (tehát azt az SNES-t, amihez adták a játékot) és 2 gyerek holtversenyben lett 1. helyezett. Az egyik srác 10 éves volt akkor, a másik meg 8, ha jól emlékszem. És ők utaztak ki Miamibe. És ők mutatták be a magyar nyilvánosság előtt a Super Mario All Stars játékot is. Soha nem felejtem el, hogy azonnal belezúgtam a játékba! És nem is sok idővel rá, (hisz közel volt 1993. karácsonya) kaptam meg a Super Nintendót pont ugynazt, mint amit a TV-ben láttam. Hát majdnem elsírtam magam örömömben. ^^' A műsorban a két gyerek a The Lost Levels játékkal játszottak, elég jól. A 10 éves gyerk végigment az első pályán, aztán átadta a Controllert a 8 évesnek, ő elvérzett a 2. pályán. ^^' És még valami: Felhívták telefonon a 3. helyezettet, mert őt megjutalmazták a Super Nintendóval! Már akkor mondtam anyukámnak, hogy a Super Nintendónak jobban örültem volna, mint az utazásnak! XD Noha az Elektor Kalandor megszűnt, a Három Kívánság c. műsor még nem. És ott népszerűsítették a Super Nintendo gépet. Emlékszem a nyertes srác (a 10 éves) többször visszatért Super Mario Worldözni. nagyon kíváncsi lennék erre a gyerekre, hogy mi van vele most.

És hogy miért írtam le mindezt? Régóta vadászom a YouTube-on, hogy hátha találok egy adást, és most találtam!!! Ezt az egész országnak látnia kell!

És azóta is nagyon tisztelem Tibi bácsit, hogy megszerettette velem a Nintendót, és ilyen gyönyörű emléket hagyott maga után! A egyébként már 1993-as.

Aki esetleg nem látja itt, az az alábbi linken is megnézheti: https://www.youtube.com/watch?v=1wF-XbmnVGc

Kávéház – Elmélkedés a Nintendo múltjáról, jelenéről

2004 óta használom aktívan az internetet, azóta rengeteg sok információ gyűlt össze a Nintendóról, emellett rengeteg kincsre találtam rá. Most, hogy összegeztem magamban, így komplexen látva, azt hiszem, teljesen világos a Nintendo életútja, hogy mi miért történt.

Azt gondolom, hogy az mindenki számára köztudott, hogy ha a Nintendo nem lépett volna be a konzolpiacra, akkor a videojátékok, mint olyan, már történelem lenne. A következő történt anno: A ’70-es évek második felében kezdtek el robbanásszerűen elterjedni a videojátékok. Akkoriban még minden ötlet új volt, és mindent szívesen vettek. Tiszteletét is tette egy pár cég, úgy mint az Atari, a ColecoVision, vagy a világ első konzolját 1972-ben megteremtő Magnavox. Ez a gép még annyira kezdetleges volt, hogy az adatokat nekünk kellett beírni a gépbe. 😅 A ’80-as évekre viszont elfogytak az ötletek. A videojátékkészítők egymás ötletét másolták. Így a játékok eléggé egyhangóak lettek. Viszont nemcsak ez volt az egyetlen probléma. A kazetták rendkívül könnyen voltak másolhatóak. És mivel a játék értéke úgysem volt nagy, ezért a másolatokat vették. Be is állt 1983-ban a Nagy Videojáték válság. Teljesen a padlón volt a videojáték-ipar. Csak épp Japánban nem. Ki gondolná, hogy a szigetország lesz a felmentősereg? Sokan nem tudják, de a NES Japánban nem 1985-ben, hanem 1983-ban jelent meg először. Csak az első szériás NES-ek (vagy akkor nevezzük Famicomnak, ha már ez volt a japán neve) hibásak voltak, és ez csak egy idő után jelentkezett. És mivel szinte az összes Famicom tönkrement, ezért nem lehetett egy egyszerű cserével megoldani. Új szériát kellett gyártani. És ez jelent meg 1985-ben a Super Mario Bros. játékkal. A Nintendo szerette volna Japánon kívülre is kiadni a gépét, de tudván, hogy a világ többi részén milyen állapotban van a videojáték, mint olyan, ezért nagyon félt, hogy ők is úgy járnak. Ezért találták ki azt, hogy a NES-be egy olyan chipet raknak, mely meggátolja a másolt játékok beolvasását. És így jelent meg Amerikában 1985. október 18-án. És mekkora sikere lett! Senki nem hitte volna, hogy egy Japán cég fogja rendbetenni a dolgokat, márpedig nincs mese, ez történt. A NES igazi diadalmenetet futott Amerikában, majd 1986 végétől Európában. A NES-ből a mai napig közel 62 millió példány kelt el. Az előző postomban írtam a Final Fantasyről, mely Amerikában megjelent NES-re, de mint írtam, nagyon lebutított változatban. Ennek nem az az oka, a NES cartridge-re kevesebb adat férne rá, mint a Famicoméba, az ok, az elvben van, a gondolkodásmódban. Tudni kell, hogy Japánban teljesen más kultúrája van a videojátékoknak, ott legalább akkora hagyománya van, mint az animéknek, mangáknak, és a leghasznosabb szabadidő elfoglaltságok közé sorolják. Mert ott már a NES-es Final Fantasyk is nagyon komolyak voltak. A Nintendo amerikai kirendeltége meg a gépeivel a 6-12 éves korosztályt akarta megcélozni, ezért az amerikai FF-ek is nagyon gyerekesek voltak, és iszonyatosan rondán voltak lefordítva. Ezért is van az, hogy sok japánban megjelent játék nem jutott ki Amerikán túlra, vagy ha igen, akkor úgy járt, mint az FF. Például ki gondolná, hogy a Fire Emblem múltja egészen 1990-ig nyúlik vissza, és az első játéka NES-en volt? Csak nem jutott ki Japánból. Az első Fire Emblem játék Európában GBA-n jelent meg 2004-ben, de erről majd később. Inkább beszéljünk a Nintendo fanok kedvenc konzoljáról a Super Nintendóról! Nekem is a kedvencem volt, iszonyatosan jó játékok jelentek meg rá, bár az alapelv, hogy gyerekek konzolja, nem változott -_-‘ És bizony a Super Nintendóhoz köthető a Nintendo történelmének legnagyobb ballépése. 1990-et írunk, a CD-ROM ekkoriban még nagyon újnak számított, és ennek köszönhetően eléggé kiforratlan volt. Volt egy pár konzol, ami próbálkozott CD-s konzollal, de ezek szépen sorban elbuktak. Vagy azért, mert nagyon rossz volt, vagy ha jó volt, akkor meg drága. A Nintendóban is felmerült, hogy ne legyen-e a kovetkező konzoljuk CD-s. Tudni kell, hogy ekkoriban a Sony partnerük volt, és az SNES-ünkben nagyon chip a Sony gyártmánya. Fel is kérték a Sonyt, hogy tervezze meg a CD-ROMot, az SNES-hez. Ők meg is csinálták, és amikor eljuttatták a Nintendóhoz a projectet, és a cég áttanulmányozta, akkor fogta magát, és széttépte, mondván, hogy ebből nem kérnek. Lett is nagy sértődöttség a Sony részéről, fel is bontották a szerződést a Nintendóval. De nemcsak a Sonyval bomlott meg a szerződésük a Nintendónak, hanem a SquareSofttal is 1996-ban. A Super Mario RPG kapcsán, ugyanis nagyon nem tudott megegyezni a 2 cég, mindig összerúgták valamin a port. És elég volt, és felbontották a szerződést. És most az EU-s megjelenés előtt! T_T Ezért nem jutott ki a Super Mario RPG Európába. De persze a Sonyt sem abból a fából faragták, hogy végleg feladják. Bizony nem ültek tétlenül a tervrajzuk felett. Fúrtak-faragtak, és 1995-re elkézült a Sony PlayStation. Melynek sikere azt hiszem, mindnyájunk számára vitathatatlan. Bár annyira nem rázta meg az SNES-t, csak a Nintendónak idő előtt kellett jönni a válasszal, holott legalább 1998-ig akarták életni az SNES-t. 1996-ban megjelent a Nintendo 64. Jó előre beharangozták, hogy lesz válasz a PSX sikerére, de amikor meglátták a Nintendo 64-et, hogy az is kazettás… Azért volt érthetetlen, mert ekkoriban a CD már biztos lábakon állt, rosszat már nem lehetett csinálni. És mégis… Fel lehet fogni egyfajta demostrációnak, hogy a ’90-s évek második felében a kazettás rendszernek igenis van helye, és a maga módják sikeres is volt az N64, mert 36 millió kelt el belőle világszerte, de a PSX 102 milliójához képest ez nagyon halovány. Érdekes most így visszaemlékezni azokra az időkre. Annak ellenére, hogy 9-10 éves voltam, amikor bejött a PSX, elég élénk emlékeim vannak. Emlékszem akkoriban nagyon sokat néztem a német RTL-t, mert a reklámai között mindig láttam vagy SNES, vagy Game Boy reklámot. De 1995-ben, amikor bejött a Sony, valami megváltozott. Sokkal több Sonys reklám volt, és az egész hangulata más volt. Nem is egy-egy játék bemutatásán volt a hangsúly, hanem a gépet mutatták be, hogy ilyen erős, meg meg olyan menő. Nagyon erőszakos volt. És már engem, gyerekként is nagyon frusztrált, hogy ilyen reklámokat látok, el is vette a kedvemet a német RTL-től. Persze nem mondtam le végleg az adóról, mert láttam Super Mario 64 reklámokat később, de az egész mégis más volt. Viszont az tagadhatatlan, hogy a Sonyra bizonyos szempontokból szükség volt. PSX-re jelentek meg az első cenzúrázatlan játékok. Gondolok itt arra, hogy a verekedős, és az FPS játékokban megjelent a vér, az RPG-k végre komolyak voltak. Talán nem is baj az, hogy a Final Fantasy VII jutott el elsőként hozzánk. Én úgy vagyok vele, hogy vagy a 100%-os valóságában jelenjen meg a játék, vagy sehogy. A baj az, hogy csak PS-re jelent meg. Bár érthető is, hisz hiába erősebb a N64 hardware-e, egy N64 cartridge-re ötöd annyi adat fért rá, mint egy CD-re. Így képtelenség lett volna N64-re átvinni a FF-eket, hisz a 8-as, 9-es egy CD-re se fért rá, akkor mit akarunk mi az N64-gyel? A másik nagy probléma, hogy kazettára írni játékot, iszonyatos költséges. Ez az oka annak, hogy amíg egy PS játék 10-12 ezer ft volt, a N64 játékok 16-18 ezer forint volt, sőt a Majora’s Mask 20 ezer forint volt. Igaz, hogy adták mellé az Expansion Paket is, de akkor is. Az akkori fizetésekhez képest, ez megfizetetlenül magas ár. Arról nem is beszélve, hogy a PS játékokat könnyű volt másolni a CD-s mivolta miatt. Kicsippelteted és kész. A Nintendót nem tartotta vissza a Sony hatalmas sikere az újabb ötletek kidolgozásában. Látván, hogy mennyire sikeresek a véres verekedős játékok, ezért a Nintendo egy egyedi tervet dolgozott ki. Be akarta bizonyítani, hogy vér nélkül is lehet egy verekedős játékot élvezni, ezért találták ki 1999-ben a Super Smash Bros. játékot, ahol egy pár Nintendo karakter összeröffen egy-egy bunyóra. Nintendo 64-en még nem volt annyira nagy durranás. Szerintem nagyon csúnya a grafika is, meg az egész még valahogy nagyon kiforratlan. Nem is aratta azt a nagy sikert, amit szerettek volna. De persze a N64 tulajoknak nincs okuk panaszra, hisz azok a hithű szamurájok, akik megmaradtak a Nintendónál, garantált, hogy megtérül a hűségük, elég ha csak annyit írok, hogy The Legend of Zelda: Ocarina of Time! Aztén jött a generációváltás, 2002-ben hozzánk is eljutott a Nintendo GameCube. De mekkora elánnal ört be! Az addigi Sony exklúzív játékok GC exkluzívak lesznek, lásd Resident Evil! És nagyon sok jó játék jelent meg GC-re: Luigi’s Mansion, Super Mario Sunshine, Metroid Prime, The Legend of Zelda: The Wind Waker, Fire Emblem. A probléma csak egy volt a GC-vel. Hogy ezeket a játékokat, mint eldurrantották 2004-ig. Utána semmi. Kipukkadt a GC lufi. És a GC-nél 22 milliónál megállt az élet. Mondjuk a 8 cm-es DVD nem sokat dobott a latba, de az elején nagyon sikeres volt a GC. Csak időközben jöttek rá, hogy valami mást akarnak. Valami egészen újat. Nem hozta a GC a várt sikert, ezért hagyták el ilyen hamar a GC fejlesztést. Persze ez nem azt jelenti, hogy 2004-ben temettük a GC-t! Egészen eléldegélt 2007. elejéig, de már nem jöttek ki olyan nagy játékok rá. 2004. végén jelent me Japánban az új őrület, a Nintendo DS! Én nem is tudom, hogy mi az érdekesebb. Az, hogy egyáltalán sikeres lett a konzol, vagy az, hogy miért lett sikeres. Ugyanis a Nintendo ráébredt arra, hogy azon az úton, amin eddig jártak, nem járhatnak, mert az nem jövedelmező, ezért valami újat akartak nyújtani. Valami olyat, amire eddig még nem volt példa konzolos berkekben. Az érintőképernyő egy teljesen újfajta játékélményt adott. És olyan játékok láttak napvilágot, mint a NintenDogs, vagy a Trauma Center, vagy a Cooking Mama. Amelyeket én személy szerint nem is játékként, hanem programként tartom számon. Hogy mi volt ezekkel a céljuk? Egy játékosréteg bevonása a szórakoztatóipar eme ágazatába. Olyan embereket akartak játékra bírni, akiknek eddig még nem volt konzollal dolguk. Erre a lépésre meg azért volt szükség, mert a Nintendo a GameCube-bal rájött arra, hogy az ex-Nintendósokat, akik már Sonysok lettek, ők már nem hozhatók vissza. És egyre kevesebben maradtak veterán Nintendósok. Így mi volt a teendő? Új embereket kellett bevonni. Az, hogy most ezt jól csinálták, vagy nem, arról nagyon megoszlanak a vélemények. Az ősi Nintendósoknak nem tetszik, hogy kevés az igazi Nintendo fejlesztés. De a DS sikere hatalmas lett. És még csak az sem rettentette el a DS vásárlásától az embereket, hogy úgy nézett ki külsőre, mint az 1980-as Game & Watch! De nemcsak emiatt jött a DS lite, a DS-nek több hibája is volt. Nagy testtömeg, nagy méret, kis fényerősség, és a gombok előnytelen elhelyezése. Ezért adták ki 2006. júniusára a DS lite-ot. A Sony meg azt hitte, hogy a PSP-vel majd jól lealázza a DS-t. Hát nagyon nem. A PSP hiába tus PS2 szintű grafikát, de tele van autós játékkal, melyek nem is valók egy kézikonzolra. A vicces az, hogy a Sony megpróbált olyan kaliberű játékokat is megjelentetni, mint amilyenek DS-en is vannak, de ezek érintőképernyő híján aligha voltak sikeresek. De az újítások sora a Nintendónál még nincs vége. Mivel TV-n elég vicces lenne érintőképernyőt kihozni, ezért mást találtak ki az asztali konzolra, a mozgásérzékelést. Ennek fényében jelent meg 2006. december 8-án a Nintendo Wii. Egyszerűen nincs mese! A Nintendo ismét piacvezető lett! Visszatértek a régi hangulatú játékok, a Nintendo ismét önmaga lett! Ez a mozgásérzékelés nagyon sok Sonyst bosszant (irigység -_-‘) és mindig azzal jönnek, hogy milyen undorító a grafikája a Wiinek. Kérdem én: Az rendben van, hogy a PS3 annyira erős, hogy egy bivalycsordával is elbánna, de hány JÁTÉK van a konzoljukra? Olyan játékok, melyek szórakoztatnak, és nem az übererős grafikával akarja elvinni a pálmát. Wiire nagyon sok egyedi játék van, gondolok itt a Wario Ware Smooth Moves-ra. Az a játék valami agymenés. Annyi ökörség van benne, hogy nem igaz! És élvezzük! Imádunk játszani vele, mert szórakoztat! Persze a Wiit sem kerülték el a nem elsősorban ősi Nintendósoknak készült játék, gondolok itt például a Wii Sportsra, a Wii Playre, a Wii Fitre. Joggal kérdezik, hogy baj az, hogy ennyi furcsa játék van Wiire, melynek célja az új emberek bevonása? Én azt mondom, hogy nem! Sőt, nagyon is jól csinálják! Ugyanis ezek az emberek, a Wii által lesznek videojáték-rajongók, majd elkezdenek más játékok iránt is érdeklődni, és belőlük lesznek az új Mario, Zelda, esetleg Metroid, vagy ne adj Isten, Pokémon fanok! Szóval lehet, hogy az ősi Nintendósoknak nem kedvez a Nintendo jelenlegi cselekedetei, de ez hosszú távon nagyonjövedelmező lesz. A Virtual Console? Azt kell mondjam, hogy sokkal jobb, mint a visszfelé kompatibilitás. Eleve érdekes lenne a Nintendo esetében, mindegyik kazettának külön bemenet. Sokkal jobb az, hogy le lehet tölteni a játékokat. amíg egyben van a Wiid, akkor állandó minőséget képviselnek. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan ritkaságok, mint pl. a Super Mario World, Super Mario 64, The Legend of Zelda: Ocarina of Time, vagy a Majora’s Mask, Paper Mario, melyeket mára nagyon nehéz lett beszerezni, vagy ahol megszerezhető, nagyon drágán adják. És a Virtual Console-on ezek a ritkaságok mind megtalálhatóak, és bármikor, bárki számára elérhetőek. És itt a másik nagy előnye az új játékosréteg bevonásának. Hogy lehet, hogy őket is érdekelni fogják ezek a régi, klasszikus játékok. És hogy mi lesz a jövő? Azt halljuk a hírekben, hogy a cégnek hatalmas bevételei vannak, a részvényeik a Toyotáéval egyenértékűek. És én személy szerint nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ha eljöna következő generáció, akkor valami olyan erős géppel fognak kijönni, mely mellett még majdani PS4 is elbújhat! Ennek szellemében érdemes pozitívan gondolkodni a cégről!

Önmagam védelmében

Talán egy kicsit furcsán hangzik a cím, mindjárt meg is magyarázom, hogy miről van szó. A helyzet az, hogy mostanság elég sok támadást kapok barátaimtól, és bár nem mondják ki, de burkoltan felteszik magukban azt a kérdést, hogy hogy merészelem magam Mario fannak kikiáltani. Itt szeretnék 2 kérdésre válaszolni, persze név nélkül ^^ Az egyik barátom azt mondta, hogy neki sokkal több Mario játéka va, és ő egy kicsit többet tud Mario játékokból. Amúgy a srác Pesti. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy én Békéscsabai vagyok, és itt egyetlen egy Nintendo bolt sincs, vagy ahol Nintendo játékokat lehet kapni. Illetve van egy a Jókai utcán egy PSX shop, de ahogy a nevéből kiderül, nem megyek vele sokra. Habár az N64-es időkben sok N64 játék volt ott, és amennyit tudtam, vettem is. Mert ugye az anyagi keret is befolyásoló tényező. Most ne értsen félre senki, nem panaszkodok, mert szinte mindent megkapok, amit akarok, csak arra nincs anyagi keretem, hogy havonta 6-8 játékot vehessek magamnak. A második kérdésre sokkal részletesebben szeretnék kitérni, mert az valahol jogos. Ugyanis valaki más meg amiatt kérdőjelezte meg a Mario fanságomat, hogy ő szinte mindenben legyőz engem, meg ilyenek. Tehát van önbizalma a gyereknek ^^ Itt egész a kezdetekig kell visszanyúlni. Ugyanis amikor elkezdtem Mario játékokkal játszani, akkor annyira azon voltam, hogy tökéletes legyek, hogy nálam ne legyen senki se jobb ezen a világon. Ha túlzok is, de valahol ez sikerült, mert pl. az összes pálya végigvitelével a Super Mario Bros.-t 30 perc alatt tudom végigvinni elhalálozás nélkül, a Super Mario Bros. 3-at hasonló feltételek mellett 150 perc alatt. És ez egy idő után elkezdett unalmassá válni. Hogy mindent tudok benne, nincs már a játékokban semmi új. Túlzás, és szerénység nélkül állíthatom, hogy a Super Mario Kartban, és a Mario Kart 64-ben mindenkit laposra vernék. Csakhogy mivel olyan helyen lakok, ahol rajtam kívül szinte senki nem játszik Mario játékokkal, meg egyáltalán Nintendóval sem, ezért elkezdtem nagyon unni, hogy a Super Mario Kartban 150cc-n is már mindenütt meg tudom szerezni különösebb nehézségek nélkül a 45 pontot, ugyanez a helyzet a Mario Kart 64-gyel is, bár ott 36 pont a rekord. Megjegyzem a Mario Kart 64 a legkönnyebben elsajátítható Mario Kart. És ezért is vagyok gyenge multiban, mert nem volt sok lehetőségem multiban játszani. Valamint ezért is tartom egyfajta megváltásnak a Mario Party szériát, mert az tényleg fantasztikus olyan téren, hogy tényleg nem lehet tudni az utolsó pillanatig, hogy ki fog nyerni. Mert pl. a Mario Party 5-ben lehet 16 csillagod, akár 8 csillag előnyöd is a második helyezett mögött, de mit csinálsz akkor, ha pl. a negyedik helyezett összegyűjt 3 Miracle kapszulát? Akkor vége mindennek… Ha valaki nem tudja, annak elmondom, hogy ha valaki összegyűjt 3 Miracle kapszulát, az elveszi az első helyezett összes csillagját, és persze ő kapja meg! Itt van például Bagszi, aki mindig azzal jött, hogy ő nem jó Nintendóban, csak a Pokémon játékokban van otthon, és mit ad Isten? Nyert a Mario Partyban. Úgy, hogy itt volt V-ADi, meg én is játszottam, meg egy gépet állítottunk Normalra. Ezért is van az, hogy szorgalmazom, hogy, ha multizunk, akkor Mario Party valamely játéka. Visszatérve a Mario Karthoz, már szinte kényszeredetten játszottam rosszabbul, hogy visszajöjjön a régi játékélmény, de ez se hatásos. Mert az az igazság, hogy ha egy játékélmény elvész nálam, akkor az egész játék bukott. Ez a másik ok is, hogy elvernek engem, mert azért játszok rosszabbul, mind egyjátékos módban, mind multiban, mert félek, hogy elvész a játékélmény, ha mindig nyernék. Nem mondom azt, hogy amúgy sokkal jobb is tudnék lenni, mert ez így nem igaz. Csak azért játszok a szintem alatt, mert a játékélmény nem akarom, hogy elvesszen. Azt akarom, hogy pl. a Mario Kart DS évek múlva is azt az élményt nyújtsa, mint amikor megvettem. Na de tegnap elhatároztam, hogy most már igyekszek jobb lenni, de az, hogy egyjátékos módban tökéletesre gyakoroljak, és multiban semmi, az édes kevés. Erre lesz majd megoldás a Wi-Fi Router, amit remélhetőleg nemsokára birtokomban tudhatok. Ott keményfiúk vannak, nincs pardon, bizony rendesen ki fogok képződni Mario Kart DS-ben! Remélem, mindenki választ kapott a kérdésére ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Beszélj meg tanulni!

Tegnap Krisi megünnepelte a születésnapját. Én 8.47-kor érkeztem meg Pestre, és a Keleti aluljárójának metrómegállójánál vártam meg Krisit, és egy közös barátunkat, Papp Attilát, és hárman elmentünk a Pecsába. Attila Pokémon Colosseumot vett magának, Krisi egy másikfajta Super Mario Brost, ami csak a borítójában különbözik a másiktól, én meg Pokémon Goldot, Pokémon Pinballt, és egy Dr. Mariót Game Boyra. Ezután mentünk a 70-es Trolival, az Izabella utcáig, de én a Kossuth térig akartam menni, mert ott is van kettes metró megálló, és onnan is eljuthattunk volna a 16. kerületbe. Csak ezek olyan okosok, hogy hogy leszálltunk az Izabella utcánál, mert azt mondták, hogy megy onnan egy busz, ami közvetlen hazaviszi őket. Csakhogy az Izabella utcának a közelébe se járt az a bizonyos busz, úgyhogy végül csak odajutottunk, hogy hogy visszamegyünk a Keletihez, és a kettes metróval megyünk az Örs Vezér Teréig. Szeretem, amikor “okosokkal” vagyok körülvéve! ^^ Mindegy. Aztán végülis a 31-es busszal jutottunk el a célállomásig. Mi Attilával egy kicsit hamarabb szálltunk le, mert Attila közelebb lakik, és addig nem akartunk Krisiékhez menni, amíg el nem kezdődik a születésnapi bulija, ami 14 órát képezett. De jól elvoltunk Attiláéknál is. Kipróbálta a Pokémon Colosseumot, meg Mario Kartoztunk DS-ben és Gamecube-on is. Azt soha nem fogom elfelejteni, amikor a GC-s Mario Kartban a Peach Beachen a végén a két hátsó karakterünk (Koopa és Bowser Jr.) ütlegelték egymást, és egy pillanattal értem be előbb én, mint ő! 😀 Aztán Attila anyukája ellátott kajával minket, utána azonnal mentünk is, mert már így is késésben voltunk. Végülis odaértünk. Már várt minket egy kisebb kompánia, de végül 10-en lettünk. Krisi, az öccse, én, Attila, Spidey, Ricsi, Geri, Janisch, Dani és Peti. Jó hangulat volt, én azt gondolom, hogy mindenki jól érezte magát. Spidey hozta a Wii-jét, aminek mindenki nagyon örült, így mindenki megtalálta a magának megfelelő elfoglaltságot. Bár az érdekes, hogy a többség inkább Gamecube-on Super Smash Bros. Melee-zett, minthogy Wii-n játszon. Ez is csak azt bizonyítja számomra, hogy még korai Wii-t venni. Akárhogy is nézzük, ha Nintendo-buli, akkor Super Smash Bros. Melee. Volt SSBM verseny is, amit hát persze, hogy a Ricsi nyert meg! -_- Krisi már az első körben kiesett, mert a Danival került össze, aki ezek szerint sokkal jobb, mint ő. Amin én őszintén szólva meglepődtem, mert azt hittem, hogy csak hárman igazán jók a SSBM-ben, Krisi, Ricsi és a Papp Attila. De kiderült, hogy senki sem gyenge. Én már az első körben kiestem, mert egy olyan pályát kaptam, amit nem ismertem, mert nincs megnyitva nekem az a pálya, így nem ismertem, és nem épp kellemes meglepetések értek. De bátran ki merem mondani, hogy a Brinstar Depth-en (amiben a legjobb vagyok) simán továbbjutottam volna. Nem is értem, hogy miért nem szeretik sokan a Brinstar Depth pályát, szerintem az a legjobb. Amúgy a Mr. Game and Watch pályáját kaptam meg.

És persze nem születésnap születésnapi torta nélkül! Ami NES alakú volt! Nagyon szép volt, és persze finom is! Eper izű volt. Meg rengeteg ennivaló! Húú, rendesen ellátott minket Krisi anyukája! Ha esetleg valaki nem érti a címben szereplő elég hülyén álló mondatot, arról van szó, hogy valaki SSBM-ezés közben valaki mondott egy eléggé félresikerült mondatot, és erre valaki azt mondta, hogy tanulj meg beszélni! Erre Krisi rávágja, hogy beszélj meg tanulni! És ezen röhögött a társaság hosszú percekig. Végülis engem különösebben nem zavart, hogy én voltam magasan a rangidős a 20 évemmel, és az utánam legidősebb 16 éves, jól elvoltam velük. Krisinek is 15. születésnapja volt. Számtalanszor bebizonyosodott nálam, hogy a barátságnál nem számít a korkülönbség, csak az, hogy ugyanaz legyen az érdeklődési körünk, és jól érezzük magunkat egymással, és akkor mit számít, hogy mekkora a korkülönbség? Amúgy a buli 20 óráig tartott, ha érdekel benneteket, rakok fel képeket!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)