A Nintendo és a Sony elnöke beszélget

A néhai Nintendo Gamer áprilisi poénként kitalált egy beszélgetést Satoru Iwata a Nintendo és Hirai Kaz, a Sony elnöke között. Nagyon poén lett: Fiktív interjú. Kár, hogy ma már nincs a Nintendo Gamer magazin, jó volt. Mint legjobb nem hivatalos Nintendós újság, kicsit más szemszögből nézte a játékokat, és sokszor menőbb ajándékokat csomagoltak, mint az Official Nintendo Magazine.

Új Csernus Imre könyv

Múlt héten jelent meg Csernus Imre új könyve a kiút címmel. Egész október folyamán elő lehetett rendelni, mindegyik könyvesbolt 20% kedvezményt ígért. Mivel már négy könyvét többször olvastam el (Ki nevel a végén, a nő, a férfi, a fájdalom arcai), ezért rászolgált a bizalmamra, így előrendeltem, és ma volt lehetőségem elmenni érte. Már csak a témája miatt is érdekelt, ugyanis mindamellett, hogy részletesen ír arról, hogyan szabadulhatunk meg a saját poklunkból, bőségesen ír a mai Y-generációról, aminek azért örülök, mert úgy voltam vele, hogy segíthet megérteni a kortársak gondolkodását. Eddig 70 oldalt olvastam el, nagyon olvastatja magát a könyv.

Ahogy számítottam, már az első fejezetben kitárgyalja a Facebookot, és mintha csak a saját gondolataimat írta volna le, sokkal jobb megfogalmazásban. Nekem azzal van bajom, ahogy az emberek kezelik a Facebookot, és nem azzal, hogy egyáltalán létezik. Nagyszerűen leírja, hogy a közösségi média által milyen új teret nyert a manipuláció, és hogy miféle adatokat szolgáltatunk magunkról amikor kiírunk valamit. Ebből látszik, hogy az aktív Facebook-használók önbizalom-hiányban szenvednek (már amennyiben szenvedésnek élik meg. Ha annak élnék meg, akkor változtatnának rajta), mert nem gondolnak abba bele, hogy azzal, hogy már azzal is adatokat adnak meg magukról, ha "lájkgyűjtés" miatt kiírnak valamit, és azzal mennyi pénzt keresnek rajtuk bizonyos cégek, akik reklámoznak, ezzel is "öregbítve" a fogyasztói társadalmat. Arról is lehet olvasni, hogy a közösségi média mennyire változtatta meg a kapcsolatrendszert. Azáltal, hogy vannak tipikus "ismerős-gyűjtők", sok kapcsolat nem is valós, de egy idő után az emberek egy jó része elkezd szelektálni, és törli azokat, akikkel nincs komolyabb kapcsolata.

Több helyen is olvastam már róla, ez a könyv is említi, hogy mindenki először a Facebookra teszi ki a történéseit, posztolás, vagy fénykép formájában, és aki ezekről nem értesül, az nem is létezik... Információs korszak új hulláma. És hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyítja jobban, hogy a közösségi oldalon csoportok is vannak. És ha egy adott tag nem követi, akkor ő már nem is tagja a csoportnak. Konkrét példával tudnék élni (de inkább nem írnék nevet), ahol annyira idegesített, hogy csak a FB csoportban van aktív élet, hogy inkább kiléptem onnan, csak hogy ne frusztráljon a gondolat. Azóta jóval ritkábban beszélgetek onnan bárkivel is, mivel (gondolom én) nem látnak engem ott, ezért nem is nagyon tartanak a csoport tagjának. Érdekes megélni, hogy tényleg megváltoztatta az emberi kapcsolatokat. Ennek ellenére nem bánom, hogy már lassan 8 hónapja csak ritkán nézek fel oda.

Nagyon tetszett, hogy megemlítette a profilképek ügyét is. Sokan azáltal is visszajelzést várnak az ismerőseiktől, hogy akik kapcsolatban vannak, azok a párjukkal fényképezik le magukat, hogy jelezzék, milyen csodálatos kapcsolatban élnek, vagy szülők a gyerekeikről, hogy mások is elismerjék, hogy milyen jó szülő. Számomra ez a magamutogatás fellegvára, de mennyire igaz az, hogy ebben is megnyilvánul az önbizalomhiány, hiszen minden esetben az ismerőseitől várja a visszacsatolást, hogy milyen jó szülő, vagy milyen boldog a jelenlegi kapcsolatában. De ami a kedvencem a profilképek terén, és erről (még) nem olvastam: Amikor a fiatal nagymenőnek akar tűnni, hogy ezzel fogadja be őt a korosztálya. Bulizás, ivászat, cigizés, minden ami belefér. A profilképek legalja...

Több olyan dolgot is leír, amikről már olvashattunk korábban is, de azért nem zavaró, mert a témába vág. És attól nagyon jó a könyv, hogy úgy ír a fiatalokról, hogy beszélgetett velük, meghallgatta őket, hogy bizonyos témáról hogy gondolkodnak, sokat idéz tőlük. Abból, amit eddig olvastam, lényegében úgy lehet összefoglalni a mai fiatalság problematikáját, hogy ugyanazokra a valódi értékekre vágynak, csak gyerekként nem rendelkeznek azzal az érzelmi intelligenciaszinttel, hogy maguk eldöntsék, hogy az most, amire elsőre azt gondolnák, hogy az nekik jó, az most valóban jó, vagy valójában nem az az arany, hiába fénylik. És hála a rohanó világnak, nincsenek ott a szülők, hogy segítsenek eldönteni, hogy mi a valódi érték. Ahogy sétálok az utcán, nap mint nap látom a kisgyerekeket, és ugyanúgy labdával játszanak, mint ahogy én is pár évesen, vagy ugyanúgy a játszótéren érzik igazán jól magukat, csak jóval hamarabb kerül a kezükbe a mobiltelefon és (most már) a táblagép és internettel is jóval hamarabb találkoznak, hogy a közösségi médiáról már ne is lelkesedjünk. Mindenképpen el fogom olvasni a könyvet, szerintem még jóval több szemszögből fogja érinteni a mai fiatalságot. Ja, és a "Lájkkurva" kifejezés nagyon ott van. Hány ilyen van ebből is...

Amúgy néhány hete volt vendég Csernus Imre a Ridikül műsorban, és Jakupcsek Gabriella érdekes kérdést tett fel, nem idézem pontosan, de a lényeg ott lesz: "Csináltál-e olyat a korábbi szerelmi életedben, amire nem vagy büszke?" Erre nagyon jó válasz jött: "Persze, természetesen. De én ezt nem bánom, mert az akkori érzelmi intelligenciaszintemnek megfelelően azt csináltam, amiben hittem." Szöget ütött a fejemben ez a gondolat. A hit. És az, hogy emellé társul az érzelmi intelligenciaszint. Végiggondoltam az életem néhány szakaszát, és azért én is csináltam egy párszor olyan dolgot, amit úgymond nem szögelnék ki a falra, hogy mindenki lássa, de ahogy elgondolkodtam rajtuk, rájöttem, hogy így tudtam fejlődni érzelmileg, azáltal, hogy megéltem azt a fájdalmat, hogy rosszul cselekedtem. És így sokkal könnyebb elfogadni a múltat, mert értelmet kaptak azok a tettek.

Skorpió lemez

Mielőtt rátérnék a témára, szeretném megemlíteni, hogy ma először láttam Havas Henriknek a műsorát az ATV-n, mely a Havas a pályán címet kapta. Nem a politikai mivolta az érdekes most, hanem hogy bejátszanak mindig egy kisfilmet a hét történéseiből. A film nem tölti ki a teljes képernyőt, és a háttérben Super Mario Bros. 3-ból átvett felhők vannak. Iszonyatosan meglepett. Aztán reklámfilmet megszakító szignál videójában pedig ugyanebből a játékból, vagy a Super Mario World-ből (nem láttam pontosan) átvett Tűzvirág látható. Meg a 8-bites szignálzene is meglep, hogy egy ilyen komoly politikai műsorhoz hogy jön a NES és SNES hangulatvilága, mert nagyon hozza.

Ma is voltam a bolhapiacon, és kellemes meglepetésemre találtam Skorpió lemezt, méghozzá az egyik kedvenc albumomat, a Zene tíz húrra és egy dobosra albumot. Miután 200 forintért adta, ezért evidens volt számomra, hogy megvegyem. Meg is hallgattam, teljesen rendben szól. Szeretném begyűjteni az összes Skorpió albumot, amik lemezen megjelentek, eddig van 4, az alábbiak hiányoznak:

• Kelj fel
• Gyere velem
• Új! Skorpió
• Azt beszéli már az egész város
• A show megy tovább

Mondjuk azt nem tudom, hogy a Show megy tovább megjelent-e lemezen, de rémlett, hogy láttam régebben neten, de most hirtelen nem találtam meg. De ami még nagyon kell a hiányzókból az Azt beszéli már az egész város, az még nagy kedvenc. Annak nagyon örülnék, ha valaha megjelenne CD-n. Különben ha valami miatt sajnálom, hogy úgy nem éltem az előző rendszerben, az a nagyon színvonalas magyar rockzene. Jártam volna annak idején LGT, Skorpió koncertekre.

A lemezről már írtam korábban, amikor megjelent idén CD-n. Azóta valami olyan szintű Skorpió-hullám indult el nálam, régen nem hallgattam ennyit az albumaikat, mint most. Úgy vagyok Frenreisz Károllyal, hogy a maga stílusában elsőszámú zeneszerző, a dalok nagyon hallgattatja magukat.

Három "új" Disney videokazetta

Az utóbbi időkben fellendült a blogomban a Disney-s postok olvasottsága, hát ha már az idő úgy hozta, akkor álljon itt egy új. Tegnap voltam Békéscsabán a Tesco előtti parkolónál levő bolhapiacon, az egyik árusítónál voltak videokazetták, többek között Disney-k is. Három olyat találtam, ami nekem még nem volt meg, meg is vettem őket:

• Susi és Tekergő
• Dumbo (új kiadás)
• A szépség és a szörnyeteg

A Dumbo a 2001-es második kiadás videokazettája, amikor elterjedt a DVD, és megjelent azon is. Szeretem a rajzfilmet, de soha nem vált kedvenccé, mert nem annyira "élő" a történet, mint például a Pinokkióé vagy a Hamupipőkéé, hogy csak korabelieket említsek összehasonlításként. A másik kettőt viszont nagyon szeretem. A Susi és Tekergő rendkívül aranyos. Érzékelhető a szereplőkből, és a történetmenetből, hogy elsősorban gyerekeknek szánták, de a felnőttek számára is maximálisan élvezhető. A szépség és a szörnyeteg is nagyon élvezetes. Idővel, ahogy egy érzelmileg egyre fejlettebb klasszikusokat készítettek, úgy lettek a felnőttek számára is egyre inkább érdekesek, nézhetőbbek, ebben nagyon jól teljesít az 1991-es Disney rajzfilm. Még nem láttam, majd este megnézem. Amúgy az érzelmi fejlődés szempontjából az első igazi nagy kiugrás a Róka és a Kutya volt. Az komolyan megérintett, önmagában az, hogy két olyan állatot állítanak barátságba, amelyek a való életben vadássza az egyik a másikat, és ez is komoly tényező abban, hogy később szétválnak, de ahogy a külső tényezők is befolyásolják, az is érdekes. Egyébként a Szépség és a Szörnyeteg nagyjából akkor volt a mozikban, amikor jobban elterjedtek általánosságban a videokazetták, ezért próbáltam utánajárni, hogy vajon megjelent-e annak idején magyarul? Még az InterCom-nak is írtam E-mailt, hogy akkoriban kiadták-e, de nem jött rá válasz. Közben magamtól kikövetkeztettem, hogy az Aladdin volt az első olyan Disney klasszikus, mely annak idején megjelent.

Ma vettem egy egeret a laptopomnak, mert nagy az egérpadja, ezért amikor sokat írok, többször tévedésből ráérintek, és észreveszem, hogy egyszer csak nem írok... Idegesített engem, de soha nem húztam fel magam rajta. Most hétvégén itt voltak bátyámék, bescannelte régi fényképeit, és nagyon felidegesítette magát, egyrészt mert neki is sokszor elment a kurzor, másrészt meg ő nem tudta rendesen használni egérként. Idegességében mondta, hogy szánhatnék pénzt egérre. Elgondolkodtam a lehetőségen, mert bár tényleg nem bosszankodtam magam annyira, de nekem is kényelmesebb egy asztali számítógép egerét használni, ezért a HP 5 gombos egere mellett döntöttem. És tényleg jobb. Ez éppen akciós volt a Tescóban (3.500 Ft -> 2.800 Ft), tetszett is, és semmiképpen nem akartam a legolcsóbbat megvenni, mert ha lehet, akkor hosszabb ideig szolgáljon. Igyekszem csak kemény felületen használni.

A múlt héten volt egy beszélgetésem, ami egyébként is átalakította egy kicsit a gondolkodásomat. Voltam a PC Padlás üzletben, ahol régi számítógépeket árulnak. Az eladó nálam pár évvel idősebb férfi, és jókat beszélgettünk a számítógépek fejlődéséről, és egy kérdésemre jó választ adott: "Miért van az, hogy bár arányában jóval olcsóbbak a műszaki cikkek, mégsem javul az életszínvonal?" Erre mondta, hogy mert tömeggyártásra készülnek sokkal rosszabb minőségben. Így már sokkal jobban összeáll az a kép, hogy miért van az, hogy az új műszaki cikkeket csak pár évre tervezik. Az ezredforduló környékén a Laptopok rettenetesen drágák voltak, alsó hangon 300.000 forint, de az igazán jókért akár 500.000 forintot is ki kellett csengetni. És azok a mai napig jók. Az eladó is egy ilyen laptopon netezett, azon mutatta, hogy a régi gépekbe milyen védelmi eszközöket tettek, amiknek köszönhetően strapabíróbbak a mostaniaknál. Ha szétnézünk a drágább gépek között, akkor ott találunk olyanokat, amik nemcsak 5, hanem 10-15 évet is bírnak, csak nem áll érdekükben ilyet gyártani, mert a PC piac mindennél rohamosabban fejlődik, és cseréljék le minél gyakrabban. Ezzel választ kaptam arra a kérdésre is, amit szintén felvetettem, hogy a '90-es években és a mostani időkben szinte semmit nem változtak a műszaki cikkek árai. Már egészen kiskorom óta vonzódok a műszaki dolgokhoz, és újságban figyeltem az árakat, és már akkoriban a jobb TV-k 100.000 forintnál kezdődtek, a hűtők, mosógépek 70-80.000 forintok voltak, és akkor kb. 20.000 forint volt az átlag minimálbér. Most már jóval magasabb bérek mellett azonos áron vásárolhatunk műszaki cikkeket, de milyet... Amúgy a tömeggyártásra az egyik legékesebb példa a táblagép. Ez is 2-3 éve még ott volt egy olcsóbb laptop árán, de ma már 20-30.000 forintért is hozzá lehet jutni. Miért? Hogy az átlagember is bárhol tudjon a világon internetezni. Nem azért, mert az annak idején 100.000 forintos táblagépeket ennyivel olcsóbb előállítani, hanem mert rosszabb minőségű alkatrészekből áll. Biztos írtam már ide is, de én a táblagépeket a világ legfeleslegesebb műszaki cikkének tartom. Nekem az a meglátásom, hogy azt tényleg csak azért találták ki, hogy az ember bárhol tudjon internetezni, hiszen ott a Facebook (a másik dolog, amit szintén utálok), képben kell lenni, hogy kivel mi van, minden információval azonnal rendelkezni kell. Nem, nekem ezek egyáltalán nem kell. Az internet legyen otthonra (illetve a Laptopot Pesten vittem egy párszor pl. a WestEnd-be, hogy ott is tudjam használni) és amikor szabadban vagyok, legalább akkor legyek nyugalomban, elzárva az internettől, zenét hallgatva, vagy / és elmerülve a gondolataimban. Nagyon remélem, hogy nem jön el az az idő, amikor rákényszerítenek az okostelefonra és a táblagépre, szeretném nélkülük leélni az életemet.

Hamarosan nagyon remélem, hogy aktuális lesz az, hogy magamnak vásárolhatok (3 hét múlva vége a német nyelvtanfolyamnak), azt gondoltam el - bár ezen a gyakorlat még változtathat - hogy inkább spórolok egy drágább műszaki cikkre, de az kitarthat akár 15 évig is. És akkor nem fog érdekelni, hogy merre fog fejlődni a műszaki piac. Amúgy azt tervezem, hogy november 10-én megírom az új önéletrajzot, és 11-étől már elkezdek munkát keresni. Nagyon ideális állapot lenne, de ha minden gördülékenyen megy, akkor akár közvetlen a nyelvvizsga után elkezdhetek dolgozni.

Locomotiv GT V. belső papír

Én nem is tudtam, hogy ez is megvan nekünk. O_O Régi fényképek között nézelődtünk, amikor ez előkerült. Láttam már valahol az interneten, kitették valahova, meg is van nekünk a Locomotiv GT V. lemez, de ez nem volt ott. Tökre meglepett, hogy nekünk is megvan.

Ezt elteszem emlékbe. Amúgy nemrég tudtam, hogy az album pontosan 1976. február 20-án jelent meg. Miután a CD-re nem került fel az Ikarus 254. című szerzemény, ezért legálisan letöltöttem a Hungaroton weblapjáról. Újabban flac-ban is le lehet tölteni náluk zenét, és mivel csak 20 forinttal volt drágább (289 forint), ezért úgy döntöttem, hogy ezt megveszem veszteségmentesen. És a Winamp-en nézve az adatokat, láttam, hogy a dátumnál az évszám mellett a hónap és a nap is meg volt adva. Ez egy pénteki nap volt (Windows 7 naptárja ugye egészen 1901-ig megy vissza, még mielőtt valaki azt hiszi, hogy szuperagyam van...). Az ezt követő történések alapján logikus az év eleje, mert az LGT-könyv még 1976-ra datálja, amikor Laux Józsefnek elege volt, és kiszállt a bandából, és ilyen nyári-őszi megjelenés után túlságosan gyorsan pörögtek volna az események. Másfelől érdekes, hogy mikor jöhettek haza Amerikából, és a Mindig magasabbra album mikor jelent meg 1975-ön belül? Jó eséllyel az is év elején, azért gondolom, nem kevés munka az V. album 22 dalával.

Ha ez a papír is így tök spontán előkerült, akkor talán még nincs veszve, hogy a Super Mario All-Stars magyar leírása is meglegyen. :)

Gyászos 20. évforduló

Még mindig nagyon szeretem Okui Masami dalait, és rettenetesen sajnálom, hogy idén nincs mit írni róla, hiszen idén ünnepli karrierjének 20. évfordulóját. Eddig semmi új kiadványt nem adott ki, pedig a 10. évfordulóra is készült 2003-ban (Masami Kobushi) és a 15-re (A Tribute to Masami Okui ~Buddy~), most meg... Egyszerűen borzasztó. Mindenesetre a rajongók azért megemlékeztek róla, és egy ötletes képet tettek közzé ezen egyébként nemes évforduló alkalmából:

Ezt augusztus 21-én tették közzé, az 1993. augusztus 21-én megjelent első kislemezének, a Dare Yori mo Zutto... emlékére. Nagyon úgy tűnik, hogy bejött a félelmem a Lantis-hoz való átigazolás kapcsán, Okui Masami ugyanúgy végzi, mint a több JAM Project tag szólókarrierje. Egyszer-egyszer megnyilvánul szólóban, talán egy albumot is megengednek nekik megjelentetni, elmegy belőle 2-3000 példány, és után pár évig csend és hullaszag. Okui Masami-nak is tavaly jelent meg a Love Axel albuma a Lantis által, nem sokkal utána a Sora no Uta kislemez, és kész. Azóta semmi.

De igazából Okui Masami-t sem értem. Amikor 2004-ben megalapította az evolution kiadót, én úgy képzelem el, hogy akkor szabad teret kap. Nekem az volt az elgondolásom, hogy azért alapította meg a saját kiadóját, hogy az senki ne szólhasson bele, hogy képzeli el az albumait, és gondolom, hogy a promóciót is teljességgel ő pénzeli, persze itt-ott besegíthetnek neki. Aztán annak is az lett a sorsa 2011-ben megszűnt. Akkor lett volna igazán értelme, hogy ha a saját kiadójánál megjelent albumok eladásai meghaladják a King Records-nál megjelent albumokét, hiszen azt is feltételezhetnénk, hogy azért alapított saját kiadót, mert a promócióval sem volt megelégedve. Ehhez képest már az első saját kiadású albuma is rosszabbul teljesített annak idején, mint az utolsó King Records-os. Az igaz, hogy ez a probléma lényegesen összetettebb, hiszen pénz kérdése is, hogy egyáltalán mennyit tud legyártatni az albumból, de azért annak idején lehetett annyi ismerete, hogy tudhatta, hogy nem érdemes pár ezres albumeladásért kiadót alapítani, mert abból még Japánban sem lehet megélni, hiába drágák ott a CD-k. Ebbe annak idején nem láttam bele ennyire, csak annyit láttam, hogy nincs nagy baj, legalább is nem tudunk róla, hát jól megél a maga lemezeladásaiból. Aztán 2010-től lehetett érezni, hogy valami nincs rendben, amikor az más volt az i-magination CD katalógusszáma, mint az előzőeké, aztán ki lehetett venni az adatokból, hogy a Dwango lemezkiadóba olvadt be az evolution. De még ekkor is úgy voltam vele, hogy legalább jó kezekben van, aztán 2011-ben megszűnt... És nincs nagyon folytatás annak ellenére, hogy a Lantis a szárnyai alá vette.

Reggel bescanneltem a My Jolly Days kislemezének borítóját, ezt most közzé teszem:

A kislemezt még tavaly vette nekem Tuki Japánban, hálám azóta is fáradhatatlanul üldözi, hogy megbízott bennem, és megvette nekem úgy, hogy utólag fizettem ki, amikor itthon átadta.

Próbára tettem a scannert, ugyanis tegnap este jutott eszembe, hogy a WMware által használok virtuális Windows XP operációs rendszert, és a scannerem régebbi fajta (HP scanjet 3970), ezért csak Vistáig van drivere. Windows 7 alatt is használható, a VueScan program segítségével egészen jól egyébként, de hát úgy voltam vele, hogy ha lehetőség van használni az eredetit, akkor miért is ne? Egészen jól működik, főleg, hogy nemcsak 300 dpi-ben lehet scannelni. Bár nekem max. 600-as bőven elég, de láttam, hogy lehet 9600 dpi-ban is scannelni. Csak lestem, hogy kinek kell ekkora méretű kép? O_O Több mindenre is használom az XP-t, hiszen a KaraFun nem működik a 64 bites Windows 7 alatt. Mondjuk XP alatt meg túl jól, még régebben beszéltük az Adarna karaoke fórumon, hogy Windows 7-nél a hang hol siet, hol késik. Néhány régebbi kfn-emet néztem meg, és fantasztikus, hogy merre nem csúszik el. Igazából csak ilyen néhány tizedmásodperccel, de észrevehető. Meg hangfelvétel is csak XP-nél pontos. A harmadik, ami miatt gyakrabban fogom elővenni az a régebbi oprendszert, a Microsoft Office. Leeának írtam E-mailen, hogy teszek egy próbát a 2013-as Office-szal. Aztán mondta, hogy ő megmarad a 2003-asnál, mert jóval kevesebb helyet foglal, és semmivel nem tud többet, mint az ezt követők. Elképzelhető, hogy van benne valami, tegnap úgy döntöttem, hogy váltok. Csak azzal, hogy leszedtem a 2013-as Office-t, majdnem 4 GByte-nyi hely szabadult fel, és feltettem a 2003-asat az XP-re, az meg 1 GByte-ot sem igényel. Hihetetlen nagy különbség, és ha tényleg nem nyújtanak többet az újak, akkor csak azért, mert szebbek és trendibben néznek ki az újak, felesleges attól azokat azt használni, ha nem valóban nyújtanak többet.

Időutazásnak is tökéletesen megfelel az XP. Olyan jókat pasziánszozgatok rajta az utóbbi napokban, viccen kívül. Ha van lehetőségem meg, miért is ne menekülhetnék oda néha az internet világából? Bár háttérkép terén túlságosan visszamentem az időben, de ha megerőltetem magam, akkor korabelinek mondható:

Nahát, most látom, hogy ezen nem látszik a WMware. O_O Az a helyzet, hogy ha azt teljes nézetben használom, akkor ott van felül, és sehogy nem tudom onnan lekaparni. Abból a szempontból jó, hogy azonnal vissza tudok ide térni, de mégis...

Próbanyelvvizsga

Ma csináltunk egy próbanyelvvizsgát, hogy ha ma lenne, ki az, aki átmenne, és ki az, aki spórolhat a pótnyelvvizsgára... Nagyon úgy tűnik, hogy nálam ilyen pár pontokon fog múlni a sikeresség, ugyanis 54%-ot értem el, és ugye 60%-tól lehet pezsgőt bontani. Az olvasott szöveg értése dominál az írásbelinél, mivel az adja az írásbeli összpontszámának a felét. Ahogy korábban írtam, három részből áll, de mind a három résznek vannak olyan buktatói, amin nagyon könnyű elcsúszni, és mivel egy-egy helyes válasz 2,5 és 5 pontot ér (attól függ, hogy az adott feladatnál hány válasz szükséges), ezért itt lehet a legtöbbet veszíteni, és olyanok vannak, hogy például ahol címet kell adni (az első részt így neveztem el, nincs hivatalos elnevezése) a szövegnek, ott olyan van, 10-ből kell 5-öt kiválasztani, és az adott szöveghez biztosan van kettő, melyet odaillőnek tartasz első ránézésre. A fő kérdés az, hogy felismered-e, hogy melyik illik oda jobban? Fel lehet ismerni, de nagyon oda kell koncentrálni, mert a helyes válasz 5 pontot ér. A nyelvhelyesség két részre van osztva. Az első rész egy levél, ott kihagynak egy-egy szót, azokhoz tartozik három meghatározás, és melyik a menő. Ez viszonylag könnyű, mert középfokon illik például az igeidőt, vagy annak ragját felismerni, vagy hogy mikor haben vagy sein a segédige. Ennek második része viszont nehéz, mert ott egy újságcikkből hiányoznak szavak, és azok már sokrétűbbek, arról nem is lelkesedve, hogy 15-ből kell a 10 helyeset kiválasztani. Érdemes az első részre nagyon rágyúrni, és akkor nem lesz baj, ha a másodikban csak 2-3 lesz jó. Az a jó a nyelvtani részben, hogy az csak 30 pontos. Ezért ha ott nincs meg a 60% (de a 40%-nak meg kell lennie), akkor könnyebb egy jó "olvasott szöveg értelmezés" eredménnyel korrigálni, hiszen az 75 pontos. Ezért kell ott nagyon észnél lenni. Azt hiszem tudom most már a titkot.

Egyébként még a nyáron, a tanfolyam elején szembesültem azzal, hogy sok német szót "elutasít" az agyam, nem jegyez meg mindent. Még akkor próbáltam rájönni arra, hogy mi lehet ennek az oka, és nem volt nehéz kitalálni. Ahogy a Nintendónak köszönhetem, hogy németül kezdtem el tanulni, ugyanúgy nekik köszönhetem azt is, hogy elkezdtem ignorálni. A Nintendo 64 korszakának második felében kezdtek el elterjedni a hatnyelvű leírások a játékok mellé. Így terjedtek el nálunk is az angol nyelvű információk a Nintendo játékokról, és mivel már akkor tudtam valamennyire angolul, ezért menő volt nekem azt olvasni, mert azzal a tudással is könnyebben megértettem, mi van odaírva. Ezekben az időkben jött az, hogy nem nagyon érdekelt, hogy mi van írva németül, és ez azt is hozta magával, hogy elvesztettem az érdeklődésemet a nyelv iránt. A Game Boy Advance-nek voltak ilyen hatnyelvű füzetei (egyébként angol, német, francia, olasz, spanyol és holland nyelven voltak olvashatók), ám azon konzoloknak, melyek játékai tokban voltak, azokba már csak vékonyabb füzet fért el, ami egynyelvű volt. Így a GameCube, DS és a Wii korában már az angol dominált, bár "becsúszott" egy-egy német is. Aztán ahogy jött az internet, és az internetes fórumok korszaka, akkor jött az, hogy menő volt az, akinek egy-egy régi játék angol nyelvű volt neki, és nem német, Vaterán ugyanígy kérdezgették (sőt, kérdezgetik most is), hogy ugye angol nyelvű a játék, és nem német, mert akkor nem veszem meg. Ezekhez társult az is, hogy pont mivel sok régi játék angolul ritkaság volt, ezért csak a nyelve miatt több ezer forinttal többet ért.

Ezek mind olyan hatást gyakoroltak rám öntudatlanul, hogy nehezemre esett szavakat tanulni. Hiszen minek tanuljam meg például a "gefährlich" szót, amikor ott van a "dangerous"? Vannak ilyenek, ahogy letisztáztam ezt magamban, könnyebben tanulom meg a német szavakat.

Angyalok drámája

Tegnap végeztem az Asatte no Houkou és a Saber Marionette J animékkel. Mind a kettő nagyon tetszett, bár mindkettő vége hagyott kérdőjelet maga után.

SPOILER

Nagyon érdekes az Asatte no Houkou, a történet sok tanulságos elemet tartalmaz. Ahogy írtam, Iokawa Karada felnőtt akar lenni, több tényező miatt, ezért mindig ahhoz a bizonyos útszéli kőhöz jár imádkozni, hogy teljesítse a vágyát. Vágya teljesül, ám egyáltalán nem boldog, hiszen Nogami Shouko gyerekké változott. Karada bánata nemcsak ebben merül ki, hanem szembeszülnie kell azzal, hogy koránt sem veszi le a problémát nevelői válláról azzal, hogy felnőtt, hiszen egyrészt hogyan mondja meg nekik, másrészt meg ettől nem képes varázsütésre mindent megcsinálni, és nem fog tudni azonnal dolgozni. Viszont gyerekkori vágya azért inspirálta is, hiszen a konyhában nagyon ügyes, sok mindent megcsinál egyedül. De ezzel egyáltalán nem elégszik meg, és megpróbál munkát keresni. Emlékezetes volt számomra a 8. rész, hiszen miközben Karada gyerekkori múltját nézzük vissza, felhangzott Suara: Kasa dala, mely az opening kislemez B-side track-je, és nem tudtam, hogy a azon túl, hogy ahhoz a kislemezhez tartozik, bármi köze lenne hozzá, de mégis. Nagyon odaillik ahhoz a jelenethez, emelte a dal értékét. Szép ballada, szomorú gyerekkor... És amikor nem sikerül munkát találnia, egy másik városban próbál szerencsét. Ez egyébként hiteles történet, Japánban általános dolog, hogy amikor felnő a gyerek, anyagilag is független akar lenni, mert azt gondolják, hogy a családjukra hoznak szégyent, ha egy bizonyos kor után nem találnak munkát. Karada nevelői hiába próbálják maradásra bírni, ő mégis megy. Egy tengerparti családnál végül el tud helyezkedni szobalányként, itt álnéven ténykedik. Végső nyugalomra itt sem lel, hiszen Shiozaki Kotomi rokonaihoz szegődött, aki Amino-kun egyik barátja, aki viszont Karada osztálytársa. Ő is keresi a lányt, amikor Kotomi felajánlja, hogy szálljanak meg a rokonainál. Amino-kun nem ismeri fel a felnőtt Karadában az osztálytársát, és igen nagy viszály kerekedik amikor megtudja, hogy mi lett azzal a kislánnyal, akibe még szerelmes is volt. Mindeközben Shouko és Karada bátya Hiro is rájönnek, hogy hol van a lány, el is mennek érte. Eközben a konfliktusok rendeződnek, mindenki hazamegy, és láss csodát... Karada ismét gyerek lesz, Shouko pedig felnőtt. És itt jön a kérdés, hogy honnan őrizték meg a követ, amikor elvileg csak egy darab volt belőlük? Vagy ez már az a szituáció, amikor nem érdemes ezen gondolkodni, csak örülni, hogy végül minden rendben lett? Nagyon nem is lehet erre mit kitalálni, ahogy végiggondolom. De szép volt, tetszett.

A Saber Marionette J anime tökéletes példa arra, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Érdekes Faust múltja, és hogy mi is a valódi célja, és igazából nem is ellene kell harcolni. Japoness végül megmenekül, de elvileg Otaru Marionettjei már nincsenek többé, és mégis hazatérnek, és Otaru várja is őket. Ez is furcsa, mert nincs utalás arra, hogy pontosan mi történt.

SPOILER VÉGE

Csak azért nem tudok 8 pontnál többet adni az Asatte no Houkou-ra, mert az ilyen lassú, érzelemdús történetek nem hoznak úgy lázba, mint a pörgősek. De a maga nemében nagyon tetszett. A Saber Marionette J pedig megérdemel akkora hírnevet, mint a Slayers, hiszen pörgős, jó poénok vannak, és megismerjük Japoness múltját, létezésének hátterét, viszont érződik, hogy itt még nincs vége, és lesz folytatás. Mint ahogy lett is J to X néven. Alig várom, hogy láthassam, de előbb a J Again OVA van kronológiailag. Ami rendkívül érdekes, hogy az első szériához képest az OVA sokkal színgazdagabb lett. Élénkebb, erősebb lett a színezet, ez mindenképpen megemeli a hangulatot. Amúgy Otaru "családja" 4 tagúról, 7 tagúra nőtt, hiszen Faust három Marionettje is csatlakozott hozzájuk. Tiger Maiden Circuit-ja még mindig rossz, ezért ő nem tud teljes valójában jelen lenni, mindenkiről, akit meglát azt hiszi, hogy Faust az. De neki el kellett mennie. Jó kis 6 részes OVA-nak tűnik. Tetszik az első openingje, kár hogy csak az első részben hallhatjuk:

Az előadó Imai Yuka, a cím pedig Sakaseruze! Dokyo Bana. Egész jó énekhangja van, engem Matsumoto Rikáéra emlékeztet. Imai Yuka Otaru seiyuu-ja, tehát ismét egy nő szinkronizál férfit. Ami furcsa, hiszen Otaru fiatal felnőtt. Ezek után képest felettébb vicces, hogy Hanagata Mitsurugi hangját egy férfi (Toyasu Takehito) adja, lévén, hogy homoszexuális érzelmeket táplál Otaru iránt.

Miután írtam, hogy az összes Suara-animét végig akarom nézni, így az Asatte no Houkou után a BLUE DROP ~Tenshitachi no Gikyoku~-ra esett a választás. Talán eddigi legsötétebb hangulatú anime, amit eddig láttam. Mondjuk a történet hátterét ismerve talán nem is csoda. A főszereplő lány Wakatabe Mari egy tragédia következtében elvesztette otthonát, családját és barátait, a nagymamájával él együtt. Ő maga az emlékezetét is elvesztette. A nagymamája féltve az unokája jövőjét, a Kaihou Akadémiára adja be taníttatni. Ez egy bentlakásos lányiskola, az igazgatónő igencsak szigorú, a legkisebb udvariatlanságot sem tolerálja. Sem Mari-tól sem a tanárkollégiától. Itt lesz szobatársa Senkouji Hakino, akiz az üdvözlő kézfogás után különös, nagyon kellemetlen érzés fogja el, melynek hatására öntudatlanul elkezdi fojtogatni a lányt. Még idejében magához tér, viszont nem emlékszik semmire, ami abban az önkívületi állapotban történt. Mari ennek ellenére elkezd vonzódni a lányhoz. Engem is meglepett, de mint kiderült, egy Shoujo-ai-val van dolgom, ez az első ilyen, amit látok. Hogy mi lesz ebből, egy zsenge 13 rész után kiderül, de eléggé depressziós, szinte demoralizáló hatása van az animének. Ez a szerelem már csak azért is lesz fájdalmas, mert mint hamar kiderül, hogy Hakino egy űrlény, aki emberként teljesen beilleszkedett az emberi társadalomba. A BLUE űrhajóval érdekezett a Földre, ez csapódott be Kamikakushi szigetére, ahol Mari is lakott, ezáltal vesztette el a családját. Egyelőre ennyit tudok. Az openinget pedig teljesen az animéhez írták, ugyanis Suara: BLUE dala bár nem a legdemoralizálóbb, de ott jegyzik a szomorú balladák között. Az endinget (Tsubomi -blue dreams-) még nem hallottam az animében (az első rész végén csak az opening hangzott el), az egy fokkal optimistább dal eredetiben. Vajon mit hoznak ki ebből a történetből... Valószínűleg végignézem, de ha továbbra is ennyire nyomasztó lesz, az nem hiszem, hogy 6 pontnál többet fog nálam érni. Ez függ a történet végkimenetelétől is.

angela - Tooku Made

Az új szezonból az egyik anime, amit nézek, az a Coppelion. Az első részben csak az ending hangzott el, a Tooku Made. Szerelem első hallásra. Harmadik rész után is nagyon tetszik, és bár még nem jelent meg kislemezen, de úgy rákerestem a TV size-ra a neten, és meglett. Kíváncsi leszek majd a teljes verzióra, de ismét bebizonyították, hogy nagyon tudnak zenét írni, már ennyiből is lehet értelmet adni a dalnak, hiszen a kiáltás szólhat egy távolban lévő személyhez, aki nem hallja meg, így hiába minden.

Az ANGEL nekem annyira nem jön be, nem tudom, hogy a teljes verzió milyen, elképzelhető, hogy megtetszik, mert nem rossz, csak így első hallásra annyira nem tűnik ki az átlagból. A kislemez november 6-án fog megjelenni.

Kész a Super Mario Kart leírás

A napokban végeztem a Mariós oldalon a Super Mario Kart leírással. Nagyjából így képzelek el játékadatbázist az oldalon, bár ezt még lehetne apróbb ötletekkel finomítani, majd ki fogom próbálni, hogy mennyire jó ötlet. Konkrétan az jutott az eszembe, hogy a "tovább" linket valami képpel helyettesíteni, ahol Super Mario Kart betűtípussal lenne ráírva, hogy "tovább", a játékra jellemző háttérrel színezve. Találtam is jó betűtípust, csak a háttér nem tudom még, hogy milyen színű legyen, mert ahány pálya, annyiféle háttérszín. Valószínű, hogy a sárgának valamilyen árnyalata lesz, mert az opening videóban is sárga háttér előtt mennek a versenyzők.

A mai nap sem tétlenkedtem az oldalon, ugyanis a Nintendo konzolok alapadatai már korábban kikerültek, ma pedig az összes Európában megjelent Mario játék borítóképét kitettem az adott konzol alá (ennek kb. olyan a hangzása, mintha karácsonykor a fa alá tettem az ajándékot...). Egyelőre az lesz, hogy ha rákattintotok az adott játék borítójára, akkor azt nagy méretben láthatjátok, viszont a készülő játékadatbázisokra átvezet. Ezt még nem tudom, hogy kommunikáljam le az oldalon, hogy mindenki értse, ugyanis félek, hogy zavart fog okozni, hogy akkor most ez hogy van, hogy bizonyos játékborítókra kattintva kinagyítva láthatjuk azt, másoknál pedig információkat olvashatunk. Valahogy jeleznem kéne, hogy melyek vannak készen, vagy melyek készülnek. Mindenesetre úgy fest, ha rámentek a Super Nintendo menüpontra, akkor a többi játék borítójára kattintva teljes méretben megnézhetitek, de a Super Mario Kart-ra kattintva már a játék adatbázisára mentek át. Ott majd valahova kiteszem a borítóképet. Legjobb lenne egy olyan táblázatot csinálni, mint a GPortálos Mario oldalnál volt, de az a baj itt, hogy ha egy táblázat túlmegy egy h2-es (vagy bármilyen bekezdéstől eltérő formátumon, csak ezt használom legtöbbször) bekezdésen, akkor az a táblázat alá kerül, így előfordult, hogy ott egy hatalmas üres hely tátongott. A WordPress-nél effektíve nincs alaplehetőségként, hogy táblázatot készíthess, bár aki ért a HTML-hez, az kódolásban megcsinálhatja, de ennyire rosszul kezeli. Pedig a HTML felületen rendben meg van írva, csak élesben rosszul néz ki. Erre kéne valami megoldás, és akkor a táblázatban lehetne az adott játék borítóképe nagyban, megjelenési dátumok és egyéb infók (játékosok száma, műfaj, fejlesztő, kiadó, stb., amit még a játék "egyénisége" megkíván). Máris mennyivel jobban festene. Ezzel kéne még erősíteni a Super Mario Kart adatbázist.

Amúgy ma bővítettem a tárhelyet. Gondoltam, hogy hamar ki fogom nőni az ajándékba kapott 100 MByte-os tárhelyet, amit a domain-szolgáltatótól kaptam, úgyhogy bővítettem, most 500 MByte áll rendelkezésre. Nyilván ez sem lesz majd elég, de az ésszerűség a fokozatosság elvét diktálja. Az oldalon egyébként - ahogy a GPortáloson is - részletesen szeretnék a konzolokkal is foglalkozni, egyelőre az alapból elérhető 11 konzol látható a menüben. Hiányzik a Game & Watch, ami nálunk is volt kapható. és majd tervezek külön foglalkozni az Európában nem megjelent játékokkal is, oda kerülnek majd a Virtual Boy játékai is. Meg ha úgy alakul, akkor lehet, hogy helyet szánok a PC-n megjelent hivatalos játékokra is. Azért van a hivatalos kiemelve, mert a fan made játékokkal egyáltalán nem kívánok foglalkozni. Egyszerűen azért, mert nem hivatalosak, így eszmei értékük sincs számomra. A másik meg az, hogy kismillió számra gyártják őket. Most ha én is nekiülnék egy Super Mario World hacket összeállítani, máris kész az új. Harmadrészt meg én ezekkel soha nem foglalkoztam. Illetve hazudok, mert a régi DOS-os, 4 pályás Marióval nagyon sokat játszottam. Az az egyedüli, ami bír számomra valami eszmei értékkel.

Nemrég ingyen reklámot csináltam az oldalnak, ugyanis a GPortálon még régen kitettem a hírlevélre feliratkozás lehetőségét, és ott írtam meg a feliratkozottaknak a költözést. Meg is lett az eredménye, másnap 127-en nézték meg az oldalt. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez eddigi rekord. Azóta ez a szám jócskán megapadt, de gondoltam is, hogy nem fog hosszútávon fennmaradni. De addig a napig, amíg csak baráti körökben reklámoztam az oldalt, több olyan nap is volt, hogy 0 volt a látogatás (engem valamiért nem számolt bele), és ha azt el tudom érni, hogy ezen túl soha nem lesz nulla, akkor nekem már megérte.

Munka az bőven lesz, főleg, ha nem igénylek segítséget. Most így hirtelen összeszámoltam, az új, hamarosan játékokkal együtt, kb. 135 játéknak lesz adatbázisa. Hatalmas szám, és mindegyikről tervezek részletes leírást: ismertető, végigjátszás, tippek-trükkök, kép-, videogaléria, tehát tartalmilag a lehető legrészletesebb Mariós oldalt szeretném megcsinálni. A Super Mario Kart terjedelemre csak a kezdet. Ha az olyan nagy játékokra gondolunk, mint például a Super Mario Galaxy páros, vagy a Super Smash Bros. Brawl (mert a Smash Bros. játékok is kikerülnek), azoknak külön lehetne weblapot szánni, annyira terjedelmesek a játékok. Fizikai formájukban külön-külön könyv készülhetne róluk. Alsó hangon 2 évet tippelek, mire minden játék adatbázisa kész lesz, de inkább több, mert ehhez egy játékkal kevesebb mint egy hét alatt kell kész lenni, az pedig kizárt. Persze a nagyon hasonló játékoknak, és a remake-eknek (pl. Dr. Mario vagy Donkey Kong Country trió) nem lesz külön-külön lapjuk, ott az alapjátékra fognak a képek linkelni. Erősen gondolkodtam, és valószínű, hogy a Super Mario 64 DS-nek lesz külön adatbázisa, mert sok különbség van a kettő között, és inkább megírom másodjára is a végigjátszást a DS-es verzió sajátosságával együtt. Úgyhogy nem lehet, biztos, hogy segítséget fogok kérni.

Számoltam is azzal, amikor lefoglaltam a domain nevet, hogy hatalmas út veszi kezdetét, de ha elérem azt, hogy ezzel emelni tudom a Mario játékok kultuszát Magyarországon (mert ez az elsődleges célom), akár a PlayStation szintjére, akkor már megérte a rengeteg munka, és egy perc sem volt fáradság.