2024. március 2., szombat

Megvan Donkey Kong a Mario Golf-ban

Tovább játszok Nintendo Switch-en a Mario Golf-fal, tegnap sikerült megszerezni benne Donkey Kong-ot. Ő az a karakter, akit a Ring Shot-ban lehet megszerezni, 30 pályát kell teljesíteni a 36-ból.

A Ring Shot egyedi játékmód a Mario Golf-ban, más módon segít fejleszteni a képességünket a játékban. Arról van szó, hogy az egyes pályákon gyűrűk vannak elhelyezve, és persze a belül át kell lőni a golflabdát. A lutri a játékban az, hogy nem ott van a gyűrű, ahova ideális esetben elütnénk a labdát, ugyanakkor ezzel együtt kell par-ral belökni a labdát a lyukba.

Az eleje még olyan, hogy nem okoz problémát, könnyű eljutni a célig, de egy idő után már ki kell találni egy stratégiát. Nem feltétlen a legerősebb ütés vezet eredményre, bizonyos esetekben meg elkerülhetetlen, hogy fűbe, vagy bunkerbe üssük a labdát. És akkor onnan is kiimádkozni a labdát. Egy-egy pálya teljesítése nálam akár fél órát is igénybe vett. Mire rájövök, hogy egy módszer nem jön be, aztán kigondolni, hogy hol nem működik, más stratégiát kitalálni. Aztán az sikerült, de arra is volt példa, hogy a labda épp csak beszédült a lyukba... Na az volt az igazi!

A Mario Golf abból a szempontból nekem való játék, hogy nehéz, de látom, hogy sikerülni fog. Egy-egy csillag megszerzése főleg a végén nagyon küzdelmes volt, de végül meglett. Most már csak Metal Mario hiányzik, ahhoz össze kell gyűjtenem mint a 108 Birdie jelvényt a Tournament módban, és akkor meglesz az összes karakter a játékban. 82 van meg, tehát még 26 hiányzik. Természetesen a neheze. Tehát van még dolgom a Mario Golf-fal, de a sikerélményért mindenképp megéri.

2024. február 20., kedd

Ismét teljes Pokémon VHS gyűjtemény

Vasárnap megnyertem Vaterán a Pokémon: Mewtwo visszatér videokazettát. Ezzel ismét teljes lett a Pokémon VHS gyűjteményem. Megvolt ez régen, csak akkor valamit jobban akartam, ezért eladtam azt a kazettát bagszinak. Több Pokémon videokazettát is eladtam akkoriban, és igazából nem sokkal utána meg is bántam, hogy így tettem. Ezt az egyet leszámítva elég hamar sikerült megszerezni a korábban eladottakat, de ezt sokáig nem találtam.

Néhány hete kaptam meg hírlevélben, hogy kikerült egy példány eladásra. 1500 forint volt... Ezen nem akadékoskodtam, tudtam, hogy eléggé felment a videokazetták és egyéb retro cuccok ára, megvettem volna ennyiért. Tettem is rá licitet, csak nem sokkal utána túllicitáltak. Mivel azt gondoltam, hogy nem lesz annyira kitartó, rögtön meg is mutattam a riválisomnak (ha már Pokémon VHS-ért párbajozunk...), hogy ki az úr a háznál, így felüllicitáltam őt. De megint csak azt hitte, hogy legyőzhet engem. Ekkor már kénytelen voltam taktikát váltani, ha nem akarom a csillagos égig fellőni a videokazetta árát. Az utolsó percekben tettem rá újra licitet. Az volt a poén, hogy még utána is próbálkozott, de annyit nem ért már neki, hogy az általam megadott árat felüllicitálja (az ugye nem látszik, ha a minimálisan licitálandó árnál többet adok meg), így én nyertem.

3400 forintnál állt meg végül a licit. Többször is tettem megjegyzést bagszinak, amikor a Fantasy Expón Szeliroli pultjánál láttam az első Pokémon film VHS-t 3500 forintért, hogy megnézném, ki venné meg annyiért. Azt tessék... Én veszek Pokémon videokazettát kishíján 3500 forintért. Őrület egyébként, hogy tényleg felment a retro játékok, videokazetták, magnókazetták ára... Régen a kazetták párszáz forintos tételek voltak... Már az 500 forintot is sokalltam egy-egy kazettáért, igyekeztem alkudni belőle, most meg... Biztos az infláció is közrejátszik, de inkább az, hogy ennyire felértékelődött a retro, és a gyűjtemény értéke. Nem tagadom, én is elsősorban oda vettem. De le is tudnám játszani, mert megvan az AKAI VS-G440-es videomagnóm, és teljességgel működőképes. Talán egy nap majd áram alá teszem, és megnézem videón.

Szolnokon volt egyébként a videokazetta, tehát el tudtam érte menni vonattal. Alig hosszabb egy óránál a vonatút, az eladó meg kihozta a vasútállomásra, szerencsére gördülékenyen ment, úgyhogy végre megvan a hiányzó Pokémon videokazetta. És a teljes gyűjtemény? Íme.

Végülis bármikor lejátszhatnám ezeket, ha úgy akarok Pokémont nézni, mint 25 éve. Nemcsak videomagnóm van, de a Sony Trinitron TV-m is köszöni szépen, jól van. Úgyhogy bármikor retrózhatok itthon. De ha jobb minőségben akarom megnézni, akkor a DVD-k is rendelkezésre állnak.

Kár, hogy csak ennyi film jelent meg magyarul. A 3. filmet adták még több TV-csatornán, de azt már nem adták ki videón és DVD-n.

Nos, ennyi lenne. Nem mondom, hogy soha többé videokazettát 3500 forintért, de az biztos, hogy a megemelkedett árak tudatosságra hívják fel a figyelmet. Csak azt veszem meg ennyiért, ami tényleg fontos számomra. A Pokémon VHS az volt.

2024. február 18., vasárnap

Fantasy Expo - 2024. február 17.

Talán kicsit hamar volt a soron következő Fantasy Expo a karácsonyihoz képest. De talán minden eddiginél jobb volt a baráti találkozóknak köszönhetően. Azért is írok róla a személyes blogomban, mert nem nagyon vettem most részt a programokon. Inkább barátokkal töltöttem együtt az időt.

Korán terveztem menni, 5:15-re állítottam be az órát, így sikerült elérni a 6:20-as vonatot. Most nem olvastam vonatút alatt, inkább animéztem (Pokémon 2019, Pro Golfer Saru), illetve játszottam. Ahhoz képest, hogy úgy voltam vele, hogy idén nyugdíjazom a Nintendo 3DS-t, ismét előkerült, mert csak ott tudom játszani a Wario Land: Super Mario Land 3-at és a Wario Land 4-et. Ahogy végignéztem a Backloggery profilomban, hogy állok a játékaimmal, mi az, amit könnyen végig tudnék játszani. A fentebb említett két Wario játékra esett a választásom. Nem mondom, azért a Wario játékoknak is megvan a maguk nehézsége. Nagyon jól kihozta a Nintendo Wario személyiségét, igazán a karakteréhez illő játékot kapott, de pont az egyediségében rejlik a nehézsége. De összességében nem nehéz és nagyon tetszik.

Kissé késve érkezett meg a vonat a Keleti pályaudvarra, innen a 24-es villamossal mentem a Ferencvárosi Művelődési Központig. Mivel VIP jegyem volt, ezért azonnal bejutottam. Egyből a tornaterem felé vettem az irányt, odaadtam Airisu-nek a névjegykártyáimat (amiben a weboldalaimat hirdetem), hogy osztogassa az érdeklődőknek. Beszélgettünk, meg szétnéztem nála, majd felmentem bagszihoz megnézni az ő Nintendo Switch standját. Két konzol, egy TV, egy monitor, plusz az Amiibo kiállítás. Többen is voltak, akik azt hitték, hogy meg lehet vásárolni őket.

Azért voltak programok, amikre kíváncsi voltam. Például a Naruto-kun.hu fansub csapattal való beszélgetés. Nem rajongok a rajongói feliratokért, egyrészt meg régen elég sok volt a színvonaltalan felirat, másrészt a működésük erősen szürkezóna. Van olyan ország, nevezetesen Hollandia, ahol törvény tiltja a rajongói feliratok készítését. Ezzel akkor szembesültem, amikor holland felirattal kerestem animéket, és semmit nem találtam. Ekkor olvastam utána, hogy mi a helyzet, amikor rábukkantam erre az információra. Ennek ellenére kíváncsi voltam az előadásra, mert érdekelt, hogy dolgozik egy ilyen csapat. Nagyon újdonságot nem hallottam, de a beszélgetés összességében érdekes volt.

Zsolti az előadás végén írt rám, hogy már itt van, és mivel már másfél éve nem láttam őt, ezért kerestem. Előtte találkoztam Catrinékkel (Nagyon menő a Paradox Live mappa, ezúton is köszönöm!), vele is számolgattuk, hogy mikor is láttuk a Zsoltit utoljára? Örültem, hogy szinte az egész napot együtt töltöttünk. Sokat beszélgettünk, játszottunk együtt Mario Kart 8 Deluxe-szel. Meg mutatta nekem is, meg Catrinnek, hogy milyen D.I.Y. anime figurákon dolgozik. Igazi művészlélek, igazán inspiráló volt látni a munkáit.

Játszottunk volna a retro teremben (a Regamex jóvoltávól) Super Mario Bros.-szal, de pont akkor volt az ő találkozója. Én visszamentem bagszihoz, eleinte szórakoztattuk egymást, majd az egyik Mario rajongó sráccal játszottam Mario Kart 8-at. Ide tért vissza Zsolti. Szerettem volna képeket készíteni a cosplay versenyről, de ha valamikor igaz volt az, hogy tűt sem lehetett leejteni a nézők között, akkor az most volt. Minden korábbi Fantasy Expón valahogy be tudtam préselődni a színházterembe, amikor verseny volt, de ez most esélytelen volt. Tömve volt a színházterem, egyszerűen elképesztő, hogy mekkora népszerűségnek örvend a cosplay verseny.

De utána megnéztük a dumapartit az Animagazinosokkal. A mostani téma az anime filmrendezők voltak. Bemutatták a munkásságukat, röviden jellemezték azokat. Volt is szó néhány olyan filmről, ami felkeltette az érdeklődésemet. A Paprikával hosszú évek óta adós vagyok magamnak, a Maboroshi nagyon szimpatikus volt, betettem Netflixben a listámba. Illetve érdekel még a Kimi to, Nami ni Noretara is. Ezt az a Yuasa Masaaki rendezte, aki a Devilman: Crybaby-t is. Azt nagyon szerettem, az ijesztő rajzstílusa ellenére is, és látom, hogy a Kimi to, Nami ni Noretara is hasonlóan "csúnya". Ilyen rajzstílussal milyen lehet egy romantikus movie? Erre mindenképp befizetek. Már csak azért is, mert ha jól emlékszem, ez volt az a movie, aminek a romantikus mivoltával többen sem tudtak azonosulni. És kíváncsi vagyok arra, hogy mit tartottak rossznak. Összességében nagyon jó volt a beszélgetés. Ahogy eddig is, most is tartották a színvonalat.

Aztán a lépcsőknél beszélgettünk az animagazinosokkal. Itt már nem maradtam sokáig, mert a 17.10-es vonattal haza akartam menni. Azt hittem, egyedül megyek a Keletibe, de a villamosmegállónál elkapott a Zsolti. Az ő vonata is majdnem ugyanakkor indult, mint az enyém. Úgyhogy ott még eltrécseltünk, amíg el nem indult a vonatom. A hazafele úton a Cheer Danshi!! utolsó részét néztem meg, illetve a Mashiro no Oto 3. részét. Illetve játszottam a fentebb említett Wario játékokkal.

Nagyon jó nap volt a mai, konkrétan olyan érzéseim voltak, mint nagyon régen, amikor minden lelkesedésem az AnimeConban és a különböző Nintendo és Pokémon találkozókban volt. Olyan ez, mintha újra élném a 2006-2010 közötti időszakot. Kicsit furcsa is, de természetesen, nem egy az egyben akarok a 15 évvel ezelőttre visszartérni, de ha azt a lelkesedést, amit akkor éreztem, vissza tudnám hozni, az nagy segítség lenne számomra, hogy teljes elánnal a jövő felé tekintsek. Már csak azért sem akarok a múltban élni, mert úgy jó a jelenben élni, hogy felvérteződtem az azóta megélt tapasztalatokkal. Azok hiányoznának az életemből.

2024. február 13., kedd

Játékos időszak

Rég írtam ide, úgy érzem, hogy illő lenne bejelentkezni. Egy kicsit felpörögtek az események, kezd beérni a munkakeresési folyamat, ugyanis holnap két állásinterjúra is megyek. Nagyon várom, de főleg azért vagyok optimista, mert nagyon úgy néz ki, hogy bejöttek az évekkel korábbi megérzéseim. Úgy néz ki ugyanis, hogy nemcsak a plusz végzettség végett volt érdemes egyetemre járni, hanem mentálisan is megérek arra, hogy jobban bírjam a munkával járó nehézségeket. Számítok nehezebb időszakra, de rég voltam ennyire izgatott egy állásinterjú kapcsán, mint most. Nem utolsósorban nagyon szeretnék visszatérni Budapestre!

Az utóbbi hetekben leginkább a rajongói oldalaimat fejlesztgettem, rendezgettem. Már nem is tudom, milyen indíttatásból, de felmentem a japán wikipédiára, az egyik Okui Masami albumot megnézni, és láttam, hogy külön alcím alá tettek ki érdekességeket, háttérinformációkat az albummal kapcsolatban. Aztán, ahogy megnéztem a többit is, láttam, hogy valamennyi album és kislemez wikipédia oldalát leporolták. Ugyanez a Hayashibara Megumi albumoknál és kislemezeknél is. Úgyhogy pár napom azzal telt, hogy ezeket magyarra fordítottam, és közzétettem a rajongói oldalamra. Alapvetően élveztem, de nagyon fárasztó és monoton munka a fordítás. A japán meg különösen nehéz, hogy sok esetben nem értettem, hogy mit fordítok. A kontextust volt nehéz megérteni. Voltak jócskán többértelmű mondatok, amiknek ráadásul mindegyik értelmük helyesnek bizonyult. Nagyon észnél kellett lennem, hogyan hozom át a mondatokat magyarra. Remélem, mindenhol jól fordítottam.
De örülök, hogy nem japán szakon voltam a KRE-n, mert csúnyán elvéreztem volna. Az viszont nagyon jól jött, hogy a hollandon fordítás specializáción voltam. Voltak ismeretek onnan, amik most jól jöttek. Azt hiszen, sokáig hasznát fogom venni a holland tanulmányoknak.
Egyébként meg monoton-nem monoton munka, nagyon élveztem, és most úgy érzem, hogy én vagyok az, aki Magyarországon a legtöbbet tud Hayashibara Megumi-ról és Okui Masami-ról. Valahogy közelebb is érzem magamhoz a zenéiket, most is az Okui Masami: Self Satisfaction II albumot hallgatom. A 2011-es megjelenése óta ismerem, és még most is tudom úgy hallgatni, mint amikor megjelent. De ez így talán nem igaz... Attól örök érvényű számomra ez az album, hogy 13 év után bőven jöttek új zenei hatások, és még most is szívesen hallgatom. Az a lényeg, hogy Okui Masami neve egyet jelent a nívóval.

A másik, amivel foglalkoztam, hogy két F-Zero rajongói oldalból csináltam egyet. Most hétvégén azzal foglalatoskodtam, hogy minden információt áthoztam erre az egy oldalra, illetve kibővítettem. Aztán elégnek láttam láttam arra, hogy el is kezdjem hirdetni. És azt mondom, hogy jól is megy, elégedett vagyok vele. Nézzétek meg az oldalt, a G-Portálból is lehet jó dolgokat kihozni. Illetve amit még megcsináltam, hogy a Játék Határok Nélkül oldalt is átmigráltam Wordpressből a blog.hu-ra. Ezt azért csináltam, mert azt akartam, hogy a Wordpressen csak a portfolió oldallá alakítandó weboldalam legyen. És hogy legyen hasznom a blog.hu-s profilomból, ezért ide migráltam át minden tartalmat. Ez szerencsére ment egy egyszerű export-import munkával. Így most már ennek a profilnak is van értelme. Ezt is folytatni kéne, 2018-ban nagy lelkesedéssel írtam meg a 1996, 1997, 1998-as évadok elődöntőit és döntőit. Folytattam is volna az 1994-essel. De valami baki miatt megnyomódott a Ctrl + A, tehát ki lett jelölve az egész szöveg. Csak én ezt nem fogtam fel, és folytatni akartam az írást. Persze ennek az lett az eredménye, hogy az egész addigi írásom törlődött. És mivel a végén jártam, igencsak dühös voltam. Annyira, hogy azóta is "üresen áll" az az oldal, pedig már 5 és fél év telt el. Megpróbáltam minden lehetőséget, hogy visszahozzam, de semmi eredménye nem volt. Azóta sem volt motivációm, hogy újra nekiveselkedjek. De majd talán idén befejezem. Az 1993-as év félbe van hagyva, illetve az 1994, 1995, 1999-es évek játékait kellene egyáltalán elkezdeni. Talán idén megcsinálom.

Az utóbbi napokban igencsak visszatért a kedvem a játékhoz. Fejembe vettem, hogy a Backloggery profilomban 50% alá viszem a befejezetlen játékok arányát. Néhány hete még 60%-on volt. Rég frissítettem utoljára, és ahogy szétnéztem a játékok között, láttam, hogy néhány játékot azóta kijátszottam, csak nem frissítettem az oldalon. Emellett ma végére értem a Kirby's Adventure-nek Nintendo Switch-en és a Super Mario World: Super Mario Advance 2-nek, plusz az elmaradásomat is pótolva lett most 57,8% a végigjátszatlan játékok aránya.

Egyébként akkor ment fel nagyon a végigjátszatlan játékok aránya, amikor bevittem a sok Wii U Virtual Console játékot. Akkor láttam, hogy 60% fölött van a végigjátszatlan játékaim aránya. Ez akkor annyira elvette a kedvem, hogy csak hébe-hóba frissítettem az profilomat. Wii U-n és Nintendo 3DS Virtual Console-on van a legtöbb végigjátszatlan játékom, ezért ezen a két konzolon tudnék a leginkább javítani az arányukon. Kezdetnek két olyan játékot vittem végig, amiket már korábban is, így gondoltam, hogy nem lesz velük nagy nehézségem.

De voltak... Leginkább két ok miatt véreztem el: Vagy mert figyelmetlen voltam, vagy mert pechem volt. Mert abból is volt részem, nem is kis arányban. A Game Boy Advance-es Super Mario World-nek az az egyik nehézsége, hogy nem látszik minden a képernyőn, mint SNES-en. Pálya elején belezuhanni a lávába... A semmiből jön elő az ellenség... Volt olyan, hogy a gombkiosztást tévesztettem el, így Mario mást csinált, mint amit akartam. Abban viszont kétségtelenül jobb a GBA verzió, hogy egyrészt, ha mentek, az életem mennyiségét és az addig megszerzett pontszámokat is elmenti, másrészt 99 életen túl is számol a játék. Ugye a SNES játék mindig 5 élettől kezdi újra a játékot, illetve 0 ponttól. Arról nem is beszélve, hogy 99 életnél megáll a játék tudománya. GBA-n meg azt hiszem, 180 életig jutottam el. Így hirtelen nem tudom, de az is tetszik a GBA játékban, hogy azt is meg lehet nézni, hogy melyik pályán gyűjtöttem össze az összes Yoshi érmét. Ez is, mint "statisztika" motivál abban, hogy ahol most elmaradt, majd menjek vissza értük. Az SNES változat a klasszikus, de GBA-ra nagyon jó ötletekkel egészítették ki, amitől csak még jobb lett az egyébként is legendás játék.

Ami a Kirby's Adventure-t illeti, érdekes, hogy ugyanúgy 75%-on fejeztem most be Nintendo Switch-en, mint NES-en. Egyébként állítom, hogy kevesen halnak meg annyiszor a játékban, mint én. Rájöttem, hogy túl könnyű nekem a játék, azért halok meg benne ennyiszer. De itt is többször voltam peches: Vagy mert pont akkor tűnt el valami extra, vagy pont ott jött velem szembe egy ellenség, ami a vesztemet okozta. De egyébként egyáltalán nem nehéz játék, csak én rontok túl sokat.

Hogy levigyem 50% alá a végigjátszatlan játékok arányát, nemcsak az az értelme, hogy a játékos statisztikám szebben mutasson, hanem az is, hogy minél többféle játékot próbáljak ki, hogy bővüljön a videojátékos kultúrám. Soha nem lehet eléggé tág. Egyébként van még egy statisztikával kapcsolatos mániám: A last.fm profilomon is szeretek azon dolgozni, hogy a kislemezeknek meglegyen a 100 meghallgatása (dalonként), az albumoknak meg a 300. Ez nem egy autista jellegű berögződés, ennek az az értelme, hogy személyes tapasztalatom szerint ha a kislemezeken és albumokon szereplő dalokat ennyiszer hallgatom meg (összesen, nem külön-külön), akkor alakul ki olyan ismertségem és kapcsolódásom az adott kiadvánnyal, hogy egyrészt, ha megszeretem, igazán magamévá tudom tenni, másrészt meg ekkor hallok ki bizonyos részleteket, így által átfogó véleményem alakul ki a dalokról.

Ahhoz képest, hogy csak egy lájtos összesfoglalót terveztem, eléggé részletes írás lett.

2024. január 24., szerda

MBTI eredmény

Időnként kitöltök egy MBTI tesztet, hogy lássam, mennyit változott. Inkább, hogy én mennyit változok. Így tettem ma is. Az alap eredményben, miszerint INFJ vagyok, nincs változás. A meglepetés a részletekben rejlik. Soha nem gondoltam magamról, hogy INTJ lennék, mert mert a dolgoknak az érzelmi mondanivalójára fókuszálok, nem feltétlen logikai úton keresek összefüggést. Az ENTJ-t meg egyenesen visszautasítom, mert azt tartom a legrosszabb személyiségtípusnak. Eleve nem vagyok egy stratéga, a parancsnoki jellem meg a legtávolabb áll tőlem. Mintha ezredesként háborúba vezetém az alattvalóimat... (azt se tudom, hogy egyáltalán csinál-e ilyet az ezredes).

Az ENFJ viszont kellemes meglepetés volt, mert azt tartom a legpozitívabb extrovertált személyiségtípusnak. Az ENFJ az a vezető, akinek a csapat mindegyik tagja egyformán fontos. És ezt úgy juttatja kifejezésre, hogy felméri mindenkinek az egyéni képességeit, igényeit, és azt a feladatot osztja az egyes tagokra, amikre a leginkább alkalmas. Emellett mindig tudja, hogy kommunikáljon másokkal, hogy biztos eredményt érjen el náluk. Mondjuk pont emiatt lehet manipulatív, ez a negatív tulajdonsága. Mindezzel együtt a legszimpatikusabb, és hogy ezt kihozta, jelzi számomra, hogy jó úton járok a fejlődésemben.

De ha jobban elemzem a számokat, akkor nyilvánvaló az INFJ eredmény, hiszen az az Ni, Fe, Ti, Se "összetevőkből" áll. Valahogy úgy értelmezem a számokat, hogy a legmagasabb értékből indul ki, az az első meghatározás. Nálam az "Ni" a legmagasabb, a maga 32-es értékével. Mivel ez introvertált, ezért egy extrovertált érték következik, amiből a legmagasabb az "Fe" a maga 23-as értékével. Erre jön harmadikként a két megmaradt "elem" közül, amelyiknek az introvertált értéke magasabb. Végül a megmaradt meghatározás extrovertált értéke. Ezt most elemzem így életemben először, a számokból meg ezt a logikát veszem ki.

Az INTJ érték abból a szempontból érthető, hogy szintén Ni-vel kezd (Az INTJ összetevői a Ni, Te, Fi, Se elemek). És mivel a "Ti" a második legmagasabb, ezért ennek az extrovertált változatát vette számításba. Így jöhetett ki az INTJ, mint második legjobb számítás. Az ENTJ pedig a fordítottja, vagyis Te, Ni, Se, Fi. Ezt is úgy képzelem el, hogy szintén a "Ti"-t vette alapul, csak akkor nem értem, hogy miért nem a "Ti"-ből indult el? Ezt hibának tartom.

Az ENFJ-t viszont arra alapozta, hogy elindult a legmagasabb extrovertált értékből, az "Fe"-ből. Az ENFJ ugyanis a következőkből áll: Fe, Ni, Se, Ti. Aztán ugye az Ni a legmagasabb, és mivel a Ti értéke is elég magas, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy az mindenképp benne legyen az eredményben.

Ez ilyen "házi elemzés", mert a számokkal tényleg nem foglalkoztam soha komolyabban. Mindenesetre az ENFJ jelenlétét pozitív fejleménynek tartom.

Akit érdekel a saját eredménye, a Sakinorva tesztjét tartják a legmegbízhatóbbnak.

2024. január 22., hétfő

Holland irodalom órán tanult irodalmi művek listája

A blogomat arra is fogom használni, hogy a holland kultúra hírét vigyem, adjak nekik valami nyilvánosságot. Itt összefoglalnám azokat az irodalmi műveket, amikről tanultunk egyetemen holland irodalom órán. Külön volt régi holland irodalom óra, illetve kortárs holland irodalom, én is ezek alapján választom szét a műveket.

Régi holland irodalom

2024. január 19., péntek

Super Mario témájú UNO kártya

A legújabb szerzeményem egy Super Mario témájú UNO kártyapakli. Többször kerestem Magyarországon, de eddig nem jártam szerencsével. Végül a Müllerben tudtam megvenni. Egy kis szerencsém is volt, mert tegnap és ma 20% kedvezményt adtak mindenre, tehát jókor vettem meg.

Van rendes UNO kártyapaklim, ez lesz a különleges paklim. Amellett, hogy Mario karakterek vannak a kártyákon, a másik extra, hogy van egy extra csillag kártya, ami arra szolgál, hogy ha valaki +2 vagy +4 kártyát tett le, és ha van nálam csillag kártya (és ha persze én következek), akkor letehetem, és az utánam következő húzza ki a plusz kártyákat.

Illetve nem vagyok biztos abban, hogy az utánam következő húzza-e, vagy visszaszáll arra, aki lerakta a kártyát. A külföldi nyelvű leírásokbül ez nem tiszta számomra, a magyar nyelvű játékszabályból meg pont ezt hagyták ki.

Merthogy mellékeltek játékszabályt magyar nyelven is. Egyébként valószínűleg nem is lehet máshol kapni, csak a Müllerben, mert magukat nevezték meg forgalmazónak. A Müllerben egyébként érdemes a játék részlegen szétnézni, mert több olyan játékot is forgalmaznak, amit Nyugat-Európában lehet kapni, de nálunk nem.

A kártyapakli mindenesetre tetszik. Nintendós baráti találkozóra (ami azt hiszem, 3 éve volt utoljára...) elviszem majd.


2024. január 16., kedd

Vége az egyetemi éveknek

Hat év fél év után, a mai nappal egy sikeres szóbeli vizsgával lezártam az egyetemi éveket. Büszkén jelentem, hogy mától én is diplomások táborát erősítem!

Nem volt feltétlen nehéz a szóbeli vizsga. Először volt a szakdolgozatvédés. Összefoglaltam a témaválasztás okát és célját, válaszoltam a feltett kérdésekre. Ez hollandul ment, egész jól. Legfeljebb egy-egy szó nem jutott eszembe. Aztán volt nyelvészet: "A főnév alaktana" tételt húztam ki. Ez is nagyjából jól ment. Beszéltem a többes számról, névelőkről, kicsinyítőképzőkről. Ezt is hollandul mondtam, és jól ment. Viszont az irodalomból elég nehéz tételt húztam: "A hűség témája a régi irodalomban", ezért ezt mondhattam magyarul. Ez azért nehéz téma, mert a középkori holland irodalom meglehetősen komplex. Nemcsak mert több témáról szól egy adott irodalmi mű, hanem mindegyik témát részletesen ki lehet elemezni egy mű kapcsán. De azért is nehéz, mert a szimbolikák mai fejjel nehezen értelmezhetők. Igazán egy-egy holland irodalmi mű egy külön könyvet kitenne. Igyekeztem a tudásomnak megfelelően megoldani, és szerencsére elegendő volt a tudásom ahhoz, hogy sikeresen levizsgázzak.

Ezzel egy 2017 szeptembere óta tartó korszakot zártam le az életemben. Pontosabban, ha belevesszük az előkészületeket, akkor 2016-ban kezdtem el. Hiszen 2005-ben, amikor érettségiztem, nem csináltam emelt szintű érettségit. Ezért először ezt kellett. Ekkor még úgy voltam, hogy informatikát akarok az egyetemen tanulni. Egyrészt mert érdekelt, másrészt meg ebből érettségiztem jelesre, és úgy voltam vele, hogy ez determinálja az egyetemi tanulmányokat. Azért is érdekelt az informatika, mert ahol csak dolgoztam, azt láttam, hogy az informatikus elvan ott hátul, csak az a dolga, hogy a cég informatikai rendszere flottul működjön, egyébként aranyélete van. Ezt is irigyeltem. A másik, ami miatt tanulni akartam, hogy elegem volt a sok idétlen munkából. Egyszerűen méltatlannak éreztem magam hozzájuk. Ezért úgy döntöttem, hogy bevállalok néhány évet annak reményében, hogy diplomával sokkal jobb lehetőségeim lesznek.

Ehhez először emelt szintű érettségit tettem le angol nyelvből. Úgy emlékszem, hogy megfordult a fejemben, hogy informatikából csináljam meg, de ahhoz olyan magas szintű tudás kellett, amiről előre tudtam, hogy nem fogom tudom elsajátítani, ha 2017 szeptemberében el akarom kezdeni az egyetemet. Így maradt az angol. Ezzel egyébként két legyet ütök egy csapásra, hiszen a sikeres emelt szintű érettségi egyenrangú a középfokú nyelvvizsgával. Tehát nem lesz gondom a nyelvvizsgával sem. Először 2016 októberében próbálkoztam meg, ekkor néhány százalék híján nem lett meg a jeles, így 2017 májusában újra nekimentem. Ekkor már sikerrel vettem az akadályt, így a jeles emelt szintű érettségivel együtt szert tettem egy középfokú nyelvvizsga bizonyítványra is. Egyébként ahhoz képest, hogy már akkor is eléggé magabiztosnak éreztem az angol nyelvtudásomat, elég sokat kellett készülnöm. Meglepett, hogy mennyi hibám volt az érettségi felkészítő feladatokon. Ráadásul azt tartottam furcsának, hogy az egyik feladatsoron nagyon jól ment az olvasott szöveg értése, de a hallott szöveg értése katasztrófa volt. A másikon meg vica versa. Itt tanultam meg, hogy mennyire nem egyformán állítják össze a feladatsorokat.

Végülis bekerültem a BGE-PSZK-ra Gazdaságinformatikus szakra. Szerettem ide járni, mai fejjel azt mondom, hogy tanultam hasznos dolgokat itt is, de végsősoron nem sikerült elvégezni. Ahogy sokaknak, nekem is a Matematikai alapokba tört bele a bicskám. De igazából a többi tárgy is olyan volt, hogy már örültem, hogy ha meglett a közepes. De sokáig azért nem éreztem ezt problémának, mert azt láttam, hogy egyetemen már az is nagyon jó, ha megvan a kettes. És amilyen kérdések voltak a vizsgákon, határozottan úgy éreztem, hogy már a kettesért is meg kellett küzdeni.

Egyébként azt gondolom, hogy végül meglett volna a diploma, de amikor ötödjére mentem neki a Matematikai alapoknak, és még akkor is csak 20% körüli eredménnyel tudtam a ZH-t megírni, akkor a napnál is világosabb volt, hogy ez nekem nem fog összejönni. Meg akartam csinálni, tanultam, ahogy tudtam, de hogy végül semmire nem volt elég, az eléggé demotiváló volt. Még az Alkalmazott matematikát is tudtam teljesíteni. Igazából szerettem mindent, de egy dolgot élveztem igazán: Az OBIC által szervezett japán nyelvtanfolyamot. Dr. Székács Anna és Dr. Sato Noriko a mai napig az egyik legjobb tanárok, akik valaha is tanítottak engem.

2019 végére még nem egészen világlott meg, hogy eltévedtem ezzel a szakkal, de ekkor kezdett el érdekelni a holland nyelv. A rövid történet: Találkoztam egy holland sráccal, akivel egész jól összebarátkoztunk. Annyira szimpatikus volt nekem, hogy nyelvtanulásra motivált. 2020. januárjában kezdtem el, akkor voltam először Hollandiában. És annyira megszerettem az országot, hogy végleg eldöntöttem: Váltani fogok. Néderlandisztikát fogok tanulni, és Hollandiában fogok élni. Fel is vettek a KRE-BTK-ra.

Az első félévben még párhuzamosan csináltam a hollandot és az informatikát. Ekkor volt az, hogy ötödjére veselkedtem neki a matematikának. De ekkor már bosszantott a matematika, mert már ott volt a nyelv, amivel hasznosabban tölthettem volna az időt. Valamit igyekeztek segíteni, hogy könnyebben menjen, de hát egyszerűen reménytelen volt. Ezután már biztos voltam abban, hogy fel fogom adni a BGE-t. Ekkor már tudtam, hogy mit akarok, és teljesen feleslegesnek éreztem, hogy olyannal töltsem az időt, ami nem is ment, de már célom se volt vele. Tehát az igazat megvallva, részint magamnak is csináltam, hogy ne sikerüljön a matematika. De meg merem kockáztatni, hogy akkor se sikerült volna a ZH, ha minden figyelmemet a matematikára összpontosítom. Ekkor már sokkal jobban vonzott a humán terület.

Így hát maradt a holland. És sokáig nagyon jól ment, mert már úgy mentem az egyetemre, hogy végigcsináltam a "Megszólalni 1 hónap alatt: Holland" nyelvkönyvet. Tehát az alapok már megvoltak. Ezért az első 2-3 félév kiválóan ment. Megéreztem annak a különbségét, amikor megkönnyebbülök, hogy éppen megvan a kettes, és örülök az ötös vizsgáknak. Ezért nem is volt kérdés, hogy itt vagyok a helyemen.

De itt is voltak hullámvölgyek. Sajnos volt, hogy alábbhagyott a lelkesedésem, mert volt időszak, amikor annyira fellángolt ismét a japánok iránti imádatom, hogy szinte teljesen elnyomta a hollandok iránti érdeklődésemet. És ez meg is látszott az eredményemen. Romlottak, nem lelkesedtem annyira az órákért. Egyszerűen meg kellett erőltessem magam, hogy tudjak teljesíteni. Ráadásul ez a mélypont nemcsak azért jött rosszkor, mert ekkor már magasabb szinten voltunk, mint amikor elkezdtem a holland szakot, hanem mert elkezdtek bejönni a holland nyelvnek azon sajátosságai, amik megkülönböztetik a német nyelvtől. Ugyanis a német nyelvtudásomnak is köszönhetem, hogy az első időkben olyan gördülékenyen ment a nyelvtanulás, mint az óvodásoknak. Pont a legrosszabbkor akadtam el, amikor igazán szükségem lett volna az extra motivációra.

Volt egy pár elégséges, de amennyire csak lehetett, azért igyekeztem jobb jeggyel teljesíteni az adott tantárgyat. De az tény, hogy akkor sokkal nehezebb volt. Végül sikerült egy olyan egyensúlyt kialakítani magamban, hogy egyformán érdekel a holland és a japán nyelv és kultúra. És mind a kettőben jó akarok lenni.

Ebben biztos, hogy besegített az is, hogy a végére a rosszabb eredmények ellenére elfogadták az Erasmus jelentkezésemet, így tanulhattam Hollandiában. Az első félévet a Christelijke Hogeschool Ede-ben nagyon szerettem. Ott nemcsak sok hasznos dolgot tanultam, hanem a légkör is inspiráló volt. Meg megszerettem Ede és Wageningen városokat. Aztán a Universiteit Leiden egy újabb mélypontot hozott az egyetemi tanulmányaimba. Az egy nagy ugrás volt nekem. A tananyag is sokkal magasabb szintű volt (mégis csak egy nagyhírű egyetemről van szó), a rideg légkör sem segített a lelki állapotomon, ahogy az sem, hogy a teszteken 80%-ot kell teljesíteni, hogy az sikeres legyen. Hát, ha valahol akkor itt tényleg meg kell dolgozni azért, hogy egyáltalán meglegyen a vizsga. Úgy kell elképzelni, hogy 60% volt a legjobb eredmény, amit el tudtam érni, és arra a holland osztályzat szerint 1,4-et kaptam... Úgy, hogy 10-es skálán osztályoznak, és 6 jelenti az elégségest. Ez nemcsak demovitáló, hanem demoralizáló is volt. Kialakult bennem egy "leszarom az egészet" érzés, miközben borzalmasan frusztrált voltam, hogy szinte sehonnan nem kaptam biztatást. Így kénytelen voltam abbahagyni és hazajönni.

Ekkor láttam meg azt, hogy egy egyetem alapszakja a felső határ nálam. Az a személyes intellektusom felső határa. A Hogeschool, mint főiskola (tehát Hollandiában a mai napig van főiskola), gyakorlatilag olyan szinten van itt az oktatás, mint egy magyar egyetem alapszakán. De az Universiteit Hollandiában az az egyetem keménymagja. Leidenbe mintha egyből egy mesterképzésen vettem volna részt. Ez már egyértelműen meghaladja a képességeimet. Igazából nemcsak a magas szintű képzés volt, ami nehézséget okozott, hanem az a kötöttség, amit elvárnak a diákoktól.

Mondjuk már eleve a BGE-re is úgy mentem, hogy csak az alapszak, de a Néderlandisztikán is biztos voltam abban, hogy csak az alapszakot végzem el. Úgy voltam vele, hogy majd a mesterszakot elvégzem az életben, a magam ritmusában. Tehát az Erasmusos tanulmányok végül azt igazolták vissza, hogy helyesen gondolkodtam ebben.

Persze a fejlődés nem áll meg. Könnyen elképzelhető, hogy az intellektusom idővel fejlődik annyira, hogy akár képes lennék egy mesterszakot elvégezni, de ezt már tényleg kötetlen formában. Nem mondom, hogy soha, mert bármit hozhat a élet, de jelen gondolkodásom szerint nem szeretnék többé iskolai keretek között tanulni. Jó volt ez a 6 és fél év, de untig elég volt.

Van még egy ok, ami miatt egyetemre akartam járni. A sok értelmetlen munka teljesen elvette a kedvemet. Voltak konkrét rossz élmények is, amik csak erősítették a munkahelyek iránti szorongásomat. Azért akartam egyetemre menni, hogy időt nyerjek és oldjam magamban ezt a szorongást. Tehát nemcsak munkahelyek terén akartam magamnak jobb lehetőségeket, hanem mentálisan is fejlődni akartam. Rájönni az elakadásaim okaira és pszichológus segítségével oldani. Mostanra érzem úgy, hogy nagyjából sikerült. Mostanra tudtam egy olyan jellegű önbecsülést felépíteni magamban, hogy talán egy munkahely nem fogja tudni csak úgy lerombolni. A hét hátralévő részét kiadom magamnak szabadságnak, aztán jövő hétfőtől, ha minden jól megy, mehet élesbe a dolog.

2024. január 10., szerda

Egy szó három nyelven ugyanúgy

Amióta benne vagyok a holland nyelvben nem győzök rácsodálkozni, hogy mekkora a hasonlóság a német, a holland és az angol között. Próbáltam bizonyítani a Leideni egyetemen, hogy a holland nyelv hidat képez az angol és a német között, de sajnos mivel nem volt tudományos alapja, ezért visszadobták az esszémet. Azóta leginkább csak magamat tudom elkápráztatni, hogy milyen összefüggésekre jövök rá.

A mai találmányom, az "egyedül" szó hasonlósága németül, hollandul és angolul. Íme:

Német: Allein → alles + ein egybeírva
Holland: Alleen → alles + een egybeírva
Angol: Alone → all + one egybeírva

Tehát ezen három nyelven az egyedül nem más, mint minden egy. Ez olyan, mintha magyarul azt mondanám, hogy "mindegy". Van is ilyen szavunk, csak hát teljesen mást jelent. A 111 is mindegy.

Egyébként a legnagyobb felismerésem a német és a holland nyelv közötti kapcsolatra az volt, amikor rájöttem arra, hogy is írják az angolok a "holland" szót, és hogy írják le saját magukat a németek.

Deutsch → D_ut_ch

Ez nem lehet véletlen.

2024. január 2., kedd

Fogyási terv

Végre vége az ünnepi időszaknak, így végre visszatérhetek a normál kerékvágásba! Furcsán hangozhat, hogy valaki visszavágyik a "szürke" hétköznapokba, de ha túl sok az ünnepnap, akkor azok is könnyen átmennek "szürke" ünnepnapokba. És akkor már a hétköznapok válnak érdekessé. Mindig volt ilyen érzésem: Mindig éreztem januárban, hogy jó nekiveselkedni az újévnek, ahogy augusztus végén is már éreztem, hogy túl sok a nyári szünetből, jó lesz visszatérni az iskolába.

Jó dolog ünnepekkor válogatás nélkül, sokat enni, de nem bírnám a végtelenségig. Így értelemszerűen újév után mindig visszafogom magam és kevesebbet eszek. Mondhatjuk, hogy ez a megtisztulás időszaka. Most sem lesz ez másképp, tekintve, hogy a mérleg 74 kg-ot mutatott, ami az esetemben 10 kg túlsúlyt jelent. Tehát van miért visszafogjam magam, hiszen akkor vagyok harmóniában a saját testképemmel, ha vékony vagyok.

De hogy mit jelent önmagam elfogadása akkor is, amikor nem úgy nézek ki, ahogy az ideális számomra, azt én is csak nemrég értettem meg. Egy életre hálás leszek Lukács Lizának a könyveiben megfogalmazott gondolataiért. Ő segített megérteni, hogy nincs olyan, hogy "ha majd lefogyok, akkor kimegyek a strandra" és társai. Az a fontos, hogy most, a jelenlegi állapotomban fogadjam el magam olyannak, amilyen vagyok! Erre kialakítottam egy módszert, ami, mint Haikyuu!!-rajongóként mindenképp egyedinek mondható.

Néha nézek cosplay képeket a neten Kageyamáról, és mivel nekem is van Kageyama-mezem, ezért egy kérdést két aspektusból teszek fel magamnak:

Cosplayeznék-e Kageyamát a jelenlegi állapotomban?

  1. Ha a koromat nézzük, és ha tényleg fiatalabbnak nézek ki, mint ahány éves valójában vagyok, akkor azt mondhatnám, hogy miért is ne? Hiszen elképzelhető, hogy ha tényleg létezne a valóságban, nagyjából úgy nézne ki, mint én most, tehát a jelenlegi állapotában cosplayezném őt, nem úgy, ahogy az animében látjuk őt.
  2. Ha viszont a súlyfeleslegemet nézzük, az már kicsit rázósabb kérdés, hiszen még csak nem is vagyok annyira sportos alkatú, mint ő. De mondhatnám azt, hogy visszavonult a röplabdától, azóta a sportot szinte teljesen elengedte... És hát azok a fránya plusz kilók bizony őt is fenyegetik. Ha továbbra sem vigyáz magára, bizony hozzák magukkal a barátaikat is!

Minden nézőpont kérdése. Ráadásul, ha jól tudom, a visszavonult sportolókat tényleg jobban fenyegeti a súlygyarapodás, hiszen teljesen megváltozik az életmódjuk. De segítenek az ilyen gondolatmenetek. Az önelfogadást azért fontos tisztázni, mert nem fogok görcsölni azon, hogy minél jobban nézzek ki, nem fogom sanyargatni magam. Akkor lesz a fogyás tényleg egy utazás, ami minden élményével együtt szép lesz. Az utazás szépsége pedig abban fog rejleni, hogy megtanulok figyelni magamra és csak akkor enni, amikor ténylegesen éhes vagyok! Az is segíti az önelfogadást, ha ténylegesen figyelek a testem jelzéseire, és csak akkor eszek, amikor tényleg éhes vagyok, és igyekszek csak azt, ami jól esik.

Az is érdekes, hogy ilyenkor azokra a kajákra vágyom inkább, amik kevésbé hízlalnak, tehát a testem tényleg jól tudja, hogy mikor mi esik jól neki. Meg merem kockáztatni, hogy a hízókúra, nemhogy ugyanannyira rossz, mint a fogyókúra, hanem még rosszabb. Az igazat megvallva, az elmúlt hetekben többször feküdtem le rossz érzésekkel aludni. A gyomromban is éreztem valami kellemetlent, többet gondoltam a kajára, mint normál esetben, gyakrabban van hasmenésem (kényszeresen tisztítja magát a szervezetem) és ritkábban esett jól ténylegesen az étel. Tehát az, akinek rendben működik a pajzsmirigye és csak az ételektől, életmódjától hízik meg, tényleg keményen dolgozik a plusz kilóiért. Én ezt a kemény munkát nem akarom bevállalni, van más, amibe szívesebben fektetem az energiáimat.

Például most az edzéssel (ez mondjuk volt eddig is, ezért híztam kevésbé) egybekötött fogyásba fektetem szívesen az energiáimat. Másfelől a januárom a tanulmányok lezárásáról fog szólni. Befejezem az újságíró tanfolyamot, és ha minden jól megy a KRE-BTK-n is sikeresen lezárom a holland tanulmányaimat. Így én is a diplomások táborát erősítem. De ami még ennél is fontosabb: Olyan tárgyból lesz diplomám, amit szeretek, és büszkén mutatom majd másoknak is. Tehát van dolgom 2024-ben is, nincs időm siránkozni a hiányaimon és azokon, amiken nem tudok változtatni!