Eefje de Visser: Bitterzoet

Egyre inkább hódít a retro, és ennek nemcsak az az oka, hogy a különböző műfajok útját már teljességgel kitaposták, ezért nehéz valami újat, innovatívat kitalálni, hanem azért, mert kevés olyan mű jut el a média által az emberekhez, mely valódi hozzáadott értéket tartalmaz. Pedig pont az internet szabadsága adhatná meg, hogy olyan előadókkal ismerkedjünk, akikről eddig soha nem hallottunk. Így el lehet jutni igazi kincsekhez, akiknek köszönhetően nincs szükség arra, hogy igaznak érezzük a “régen minden jobb volt” frázist, ami egyébként rettenetes mondás. Álljon itt most egy kiváló példa arra, hogy érdemes a mai művek között is keresgélni, mert lehet kincset találni.

Eefje de Visser 2010-ben debütált és lényegében el lehet mondani róla azt, hogy azóta egyenletesen magas teljesítményt nyújt. Őt hallgatva olyan érzésem van, mintha egy érzelmileg érett nőt hallgatnék az élet nagy nehézségeiről, fájdalmairól. Mindezt hihetetlen költői képekben fogalmazza meg. Dalszövegei ugyanis irodalmi igényességgel íródtak, amit azért nehéz más nyelvre lefordítani, mert sok holland idiómát tartalmaz, valamint olyan kifejezéseket, melyek értéséhez magas szintű holland nyelvtudás szükséges. Erre rájön az ének és a zene minősége, itt az idő, hogy részletesebben szót ejtsek a Bitterzoet dalról, kislemezről.

Ebben a dalban is tetten érhető, ami jellemző Eefje de Visser-re, hogy nem hangosak, nem kiabálnak. A hangszerek legalább akkora érzékenységgel vannak megszólaltatva, mint ahogy az énekesnő is énekel. Mert valami hihetetlen érzékenységgel tudja átadni a gondolatait. Hihetetlen érzelmek vannak a hangjában, tényleg azt lehet érezni, hogy nagyon is tudja, hogy miről énekel. Ez a dal a kihűlt kapcsolatról, annak keserédes mivoltáról szól. Amikor mindenki tudja, hogy már csak megszokásból vannak együtt, valójában ők is, de mégis… A hotel, ahol aznap éjjel megszálltak, a díszletet szimbolizálja, ami arra az estére szól. És az egész légkört áthatja egyfajta keserűség. Az énekesnő ugyanis olyannyira tisztában van azzal, hogy semmi nem valós, hogy kéri a partnerét a refrénben, hogy “vakítsa el”. Lehet-e hibáztatni Eefje de Visser-t, emiatt? Azt gondolom, hogy nem, hiszen sokan élnek hazug kapcsolatban, bár a dal depresszív mivolta érzékelteti, hogy mennyire jó neki ez a kapcsolat. De vajon milyen dal születne akkor, ha megszakítaná a kapcsolatot a jelenlegi partnerével és a magány érzését énekelné ki? Ismerhetünk jó néhány ilyet, és azok általában még depresszívebbek. De ennek a dalnak pont az a lényege, hogy rávilágítson arra, hogy milyen egy olyan kapcsolatban benne ragadni, amiről azt akarjuk hinni, hogy van, de valójában nincs. Mindenki tudja, hogy nincs, nem létezik, de még díszletre is adunk, hogy legalább a kapcsolat illúziója legyen meg. Megjelenhet a haláltól való félelem is a dalban, hiszen minden egyes elválás egy olyan embertől, akit szerettük, az egy halál, hiszen a másik ember számunkra nincs már többé.

A zene pedig nagyon jól átadja ezt az érzést. Eefje de Visser dalaiban a szintetizátor dominál, a dalai pedig kiváló példák arra, hogy szintetizátorral is lehet csodákat művelni. A Bitterzoet-nak is kiváló a hangszerelése, nagyon jól átadja a zene a szöveg mondanivalóját. Ez pedig azt az érzetet adja, hogy az énekesnő tényleg közvetíteni akar valamit a dalaival. Nagyon szeretem azokat az előadókat, akiknél az az érzésem van, hogy a dalai által telepatikus kapcsolatba kerülök velük, mert akkor teljesül az az általam kitűzött cél a könnyűzene terén, hogy hozzáadott értéke van a dalainak, amivel ráadásul tudok azonosulni. Eefje de Visser esetében ez maximálisan megvan, a Bitterzoet is egy olyan dal, aminél nem kell konkrétan értenem a szöveget, mert annyira jól meg van írva a dal, hogy érezni is lehet, hogy miről szól.

Videoklip is készült a dalból, és meg kell hagyni, nagyon meglepett, mert egyáltalán nem erre számítottam.

A szöveg ugyanis annyira erős képi világgal él, hogy konkrétan akár szó szerint értelmezve is komplett videoklipet lehetne rá forgatni. Erre jön az első felében egy táncjelenet. A gépies mozgású tánc a medencénél mindenképp érdekes, de aztán az erdőben történt esemény finoman szólva is erős váltás. Megtöri az első felének dinamikáját, ráadásul ha nagyon elvontan értelmezem a szöveget, se tudom beilleszteni a videoklip mondanivalójába. Alapvetően jó lett a videoklip, csak egyrészt a két téma nagyon nem fér meg egymás mellett, másrészt nem tudom összeilleszteni a dalszöveg mondanivalójával. Nem ez az első eset, hogy imádok egy dalt, megnézem a videoklipet, aztán csalódok.

Viszont a dal tényleg fantasztikus munka minden szempontból. Hálás köszönetem Eefje de Visser-nek, hogy csökkenti az igényemet a retro iránt. A dalainak köszönhetően jó a jelenben élni.

Ének: 10/10
Szöveg: 9/10
Zene: 9/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 9/10

+ Minden szempontból kiváló dal
– A refrén itt-ott el van nyújtva

90%

Egy különlegesnek szánt kiadvány

Tegnap megvettem Vaterán a The Corrs: Talk on Corners Special Edition albumát CD-n. Ez a kiadvány abban különbözik az eredetitől, hogy az ismert dalok, melyekből videoklipek készültek, azok remix változatai kerültek fel. A videoklipekben is ez hallható és talán a rádiókban is így mentek a dalok. Egyetlen kivétel van, az Only When I Sleep, melyet mind a videoklipben, mint ezen az albumon meghagytak eredeti változatában. Valamint, amit érdekesnek tartok, hogy az I Never Loved You Anyway dalnak szintén az eredeti változatából készült videoklip, ezen a kiadványon viszont kapott egy remix változatot, de ez nincs jelezve a borítón. Ráadásul a dal hossza is ugyanúgy 4:26-nak van írva, amilyen hosszú az eredeti is, de a remix változat rövidebb.

Egyébként ezt a kiadványt az eredeti Talk on Corners album javított változatának tartom. Nem mindegyik dalnak jobb a remix változata, mint az eredetinek, de a jobbak összességében emelik az album színvonalát. Az egyik dalt, a What Can I Do?-t melyet teljesen áthangszerelték, és egyértelműen az új változat a jobb, mert dinamikusabb, élőbb, pörgősebb lett. A So Young is egyértelműen jobb megremixelve, hiszen bár az együttesnek alapvetően nem áll jól a bulizás, az ilyen önfeledt szórakozás, hiszen ránézésre is alapvetően komolyabb természetűek, de legalább kapott egy olyan gyorsabb, dinamikusabb hangszerelést, mely által valamennyire elhihetem, hogy azért ők is tudnak csak úgy a jelenben élni és egy rövid időre elvonatkoztatni az élet nagy kérdéseitől. Az első albumról, a Runaway is kapott egy számomra érthetetlen ok miatt egy remix változatot. Ez az a dal, aminek az eredetijét se szeretem, de a remix változat pont azért lett jobb, mert így annyi érzelem van a dalban, amennyi az énekben és a szövegben... Sokkal kevesebb. Az I Never Loved You Anyway remixe is elég furcsán hozza ki magát, mert szegényesebbnek hallatszik a hangszerelés, a Dreams remix változatával meg pont az a baj, hogy túlságosan dinamikus. Az eredetije is az, de jobban kijöttek az érzelmek. A remix változatot mintha táncolhatóvá akarták volna tenni.

Összességében tehát nem sokkal jobb ez a kiadás sem, de szívesebben hallgatom ezt, mint az eredeti változatot.

Eefje de Visser

Még korábban ajánlotta az egyik tanárnő a Néderlandisztika szakon, hogy ha szeretnék jobb holland zenét hallgatni, akkor tegyek egypróbát Eefje de Visser-rel. A dalszövegelemzős esszém kapcsán beszélgettünk holland zenéről, és ahhoz összehasonlítási alapként felhasználtam a Bitterzoet című dalát, hogy az esszében példát mutassak irodalmi vers minőségű dalszövegre. Már akkor sejtettem, hogy ő tényleg nagyon jó énekesnő lehet, de ezidáig nem foglalkoztam vele komolyabban.

Tegnap este döntöttem el, hogy meghallgatom a dalait, kíváncsi voltam, hogy komolyabban hallgatva, milyen érzetet kelt bennem. Az eredmény pedig teljesen váratlan volt. Már az első dalainál éreztem, hogy tényleg nem akárkivel van dolgom, és ahogy egyre több dalt hallgattam tőle, úgy jutottam oda, hogy vele valamilyen különleges telepatikus kapcsolatom lesz. Azonnal elért a dalaival, egyből éreztem, hogy az üzenete eljut hozzám. Nagyon éreztem, hogy miről énekel. És egyébként pont az a jó, hogy még az A2/B1-es holland nyelvtudásommal sem értek nagyon sokat a szövegből, mert ez azt jelzi, hogy komoly és komplex mondanivalója van. Amit kivettem néhány dalszövegének elolvasása után, hogy költői képekkel fejezi ki a gondolatait, érzéseit, amilyennek ő látja a világot. Volt néhány olyan dala, aminél szabályosan lefagytam és a teljes katarzis hatása alatt kérdeztem magamtól, hogy képes valaki ilyen csodálatos zenét írni és ennyire gyönyörűen énekelni?

Eefje de Visser titka egyértelműen az önazonosságban és a hitelességben rejlik. Kíváncsian olvastam az élettörténetét, mert olyan csodálatos érzékletességgel ír zenét, mintha kijárta volna a konzervóriumot, de legalább zeneiskolát végzett. A gitártanulás gyerekkorból stimmel, zeneiskolát 2006-ban végzett Tilburg-ben. Utrecht-ben lépett fel többször is országos debütálása előtt, majd visszatért Goudába. Sokan egyébként Goudát gondolják az énekesnő szülővárosának, de eredetileg Voorburg-ben született 1986-ban. Szóval van előképzettsége, de szerintem az számít nála a legtöbbet, hogy képes dalba foglalni az érzéseit, ezt pedig nem lehet iskolában kitanulni. Ehhez született képesség kell és sok munka, hogy úgy fejezze ki magát, ahogy ő maga legbelül érzi. Mert Eefje de Visser esetében lehet erről beszélni! Az albumai annyira egységet alkotnak és annyira egyedi a stílus, hogy kizárt, hogy ezt bármilyen producer határozta volna meg. Eddig 4 stúdióalbumot jelentetett meg, és így első végighallgatás után azt tudom mondani, hogy nagyon ugyan hasonlítanak egymásra, de nem válnak unalmassá. Főképp azért, mert én azonosulni tudok a dalaival, de olyan mély érzelmekkel énekel, hogy néhány dalát majdnem meg is könnyeztem, annyira megérintettek érzelmileg.

Azt szeretem benne nagyon, hogy lehet érzékelni, hogy mély fájdalmakat énekel ki, de ami egyedi, hogy ezekről végtelen nyugalommal énekel. Olyan, mintha próbára tette volna már őt az élet, de ő maga ezt az élet velejárójának gondolja. Nem hadakozik ellene, nem lázad, nem mutogat a másikra, hogy "te szemét állat, hogy mertél nekem ennyi fájdalmat okozni", hanem megéli a maga teljességében. Ez ad egy olyan érzelmi érettséget a dalainak, ami konkrétan útmutatóul szolgálhat mindenki számára, aki érzelmi krízisben van.

Pedig nem énekli le a csillagokat az égről és hallhatóan nem egy orchestra játssza fel a dalait. Csupán néhány hangszerrel vannak felvéve a dalok és talán az egész hangtartomány, amiben énekesnő énekel, benne van másfél oktávban. De jön a kérdés: Miért énekeljen 5-6 oktávban, ha a hangtartományán belül olyan érzelmeket ad ki magából, hogy az többet ér, mint bármelyik nagyot éneklő világhírű énekes dala? Ezek a dalok így vannak jól, ahogy meg vannak írva, ezeken nem érdemes változtatni, mert csak rosszabb lenne. Persze, ha komolyabban elemezném a dalait, lehet, hogy itt-ott találnék hibát, de ezt makd később. Most az a lényeg, hogy a maga teljességében megéljem a dalait.

Nagyon nagy szüksége van, nemcsak Hollandiának, hanem az egész világnak olyan előadókra, akik a tehetségükkel, tudásukkal akarják felhívni magukra a figyelmet és nem botránykeltéssel. Eefje de Visser pedig azt csinálja, amit a legjobban tud: Érzelmeit dalokban fejezi, fantasztikus költői szövegekkel, és ezeket a tőle telhető legjobban elő is adja. Az eredmény pedig látható: Százezres nagyságrendben hallgatják Spotify-on a dalait, legismertebb dalainak pedig több milliós a hallgatottsága. Itt a bizonyíték arra, hogy pusztán tehetséggel, kevésbé rádióbarát dalokkal is ki lehet törni. Bár az énekesnő életútját olvasva, azért keményen dolgozott azért, hogy a dalai eljussanak az emberekhez. Meg a képeket róla elnézve, effektíve látszik, hogy erős kisugárzása van, ami szintén hozzásegíti őt, hogy figyeljenek rá az emberek. Számít a karizma is.

Végezetül pedig álljon itt az a dal, amelyik elsőként volt rám nagy hatással.

Ha többet hallgatom a dalait, biztos, hogy lesz több is, de ezt a dalt most nagyon érzem.

Linkek

Weboldal | Webshop | Facebook | Twitter | Last.fm | Spotify | YouTube

Haikyuu!!-s relikviák

El akartam menni a FantasyExpóra, ami most volt szombaton, de mivel az albérletbe költözés pont erre a hétvégére esett, ezért részemről elmaradt. Így bagszit kértem meg, hogy ha talál valami Haikyuu!!-s fancuccot, azt fényképezze le, mutassa meg, hátha talál valami menőséget. Talált is kettőt.

Bal oldalon Ennoshita Chikara látható, és a másik nagy kedvencem Kageyama mellett az animében. Sajnálom is, hogy tőle nagyon kevés ilyen fancucc érhető el, pedig értékes tagjának tartom a Karasunónak. Ő számomra a leginkább alulértékelt karakter az animében. Úgyhogy amikor mutatta, hogy ez is van, egyből tudtam, hogy ez kell nekem. Amit csak lehet, szeretnék róla megszerezni.

A másik meg egy útlevélre hajazó notesz. Inkább a hátulján látszik, hogy Haikyuu!!-s relikvia. Ráadásul az új szériából, így van már cuccom a TO THE TOP-ból is. A Miya ikrek ugyan fontos szereplői az animének, de annyira nem rajongok értük. Viszont a belső oldalon van egy kép a kedvenc Inarizaki karakteremről, Kita Shinsuke-ről, miatta jó, hogy megvan. Nem is nagyon tudtam mire vélni, hogy mit írhatnék ebbe a noteszbe, bagszi elmondása szerint japán lányok a crushukról tesznek ki képeket. Csak úgy hemzsegnek a crushok körülöttem, úgyhogy villámgyorsan tele lesz ragasztva a notesz... Komolyra fordítva a szót, szerintem ez marad kitöltetlen Haikyuu!!-s relikvia a gyűjteményemben.

Egyébként érdemes lenne ismét fellendülni a mangákkal. Némileg el vagyok maradva velük, már online olvasom egy ideje. De pont azon gondolkodok, hogy hol tudnám beszerezni őket. A német változat a Bookline-nak köszönhetően még csak-csak megy, de az angol beszerzése a vám miatt, nagyon megnehezedett, nem beszélve arról, hogy a Bookdepository egy jó ideje nem akciózza a mangákat. Sőt, nem is csak, hogy nem akciózza le, nem tudom mire vélni a néhány kivételtől eltekintve 6-7.000 forint / kötet árakat... A német nyelvű mangák árai viszont a helyükön vannak, úgyhogy marad a német változat gyűjtése egy darabig, amíg nem jövök rá, honnan tudom az angol nyelvűt beszerezni. Japánról már nem is merek álmodni...

KIEGÉSZÍTÉS: Végül megtudtam, hogy a notesz nem más, mint iskolai tanulók notesze, ahova mindenféle fontos információ benne van. Ezt év elején kapják a diákokaz iskolájuktól, melyekbe a szabályok vannak írva, telefonszámok, tantestület tagjainak neve, az iskola himnuszának szövege, kottája olvasható. Hiányzásokat lehet benne vezetni, egyéb infókat írnak fel. Így már teljesen más, nagyon érdekes. Állítólag animékben is szokott lenni (én egyben sem láttam még... legalábbis nem emlékszem rájuk), de azért sem ismertem fel, mert a füzet belső oldalai teljesen üresek. Nincs semmilyen segédvonal, vagy bármi, ami arra utalna, hogy oda bizonyos információk írhatók, mert valami hasonló van Magyarországon is, de nálunk jól elkülöníthető, hogy mi hova kerül. Ezért nem ismertem fel és nem tudtam, hogy mi ez. De így tökre menő. Köszönöm bagszinak az információkat.

Márpedig mi ott voltunk...

Ma értem a Bokura ga Ita végére. Az elején még kifejezetten érdekesnek tartottam, meg valóságosnak is, de nagyjából a 15. részre érzékeltem igazán, hogy miért is van egy romantikus animéhez képest annyira alacsony átlagértékelése.

Nekem személy szerint nem a sok romantikázással, drámával van bajom, mert az lehet valós is, hiszen az anime egész korrekten mutatta meg, hogy miért is nehéz Yanónak szerelembe esni. Jó látni, ahogy Yano a történet előrehaladtával lassan oldódik és képes ismét szerelembe esni. A baj ott van, hogy az egész anime semmi másról nem szól, mint a szerelemről. Egy idő után már inkább idétlen huza-vonának érződik, hogy most látni akarlak, de nagyon fáj, amit tegnap mondtál, de én azt nem is úgy értettem... És egy idő után annyira unalmas lett, hogy az egész anime másról se szól, mint a szerencsétlenkedéseikről. Főleg Takahashi lett idegesítő egy idő után, mert többet sír, mint egy dél-amerikai szappanopera női főszereplője. Róla aztán végképp semmi érdemleges nem derül ki. Yano múltja legalább ismert, és ő inkább érdekesebb, mint Takahashi, így ha van jellemfejlődés, az Yanónál látható. Nemcsak hogy küzd magában, hogy tudja szeretni Takahashit, de sikerrel is jár. Újabb romantikus anime, amit a srác visz el, de ő egyedül nagyon kevés ahhoz, hogy megmentse az animét.

Ráadásul egy idő után azt lehetett érzékelni, hogy az anime irányítani akar érzelmileg. Kifejezetten idegesített a sok nyálas, túlérzékeny, lassú dal az egyes romantikus jeleneteknél, mintha azt akarták volna üzenni, hogy neked itt most el kell érzékenyülnöd, neked itt most sírnod kell, mert ha nem sírsz, akkor neked nincs szíved, te csak összetöröd a lányok (vagy fiúk) szívét, egy utolsó senki vagy érzelmileg. Túlértékeli a szerelmet.

Semmi olyan egyéb tartalom nincs az animében, ami érdekessé tehetné a szereplőket, kettejük szerelmét. Egy valamire való romantikus animében legalább az egyik főszereplő sportol, zenél, de még a gyengébbik alkotások is "megengedik maguknak" a japán gimnáziumokra jellemző délutáni klubfoglalkozást. Erre eddig komolyan nem is figyeltem fel, de így, hogy a Bokura ga Itában ez hiányzik, látom, hogy mennyire fontos eleme a romantikus animéknek. Mert nemcsak más aspektusból mutatja meg a szereplőt, ami által még érdekesebb lehet, hanem azt is érzékelteti, hogy a szerelem mellett vannak egyéb dolgok is, melyek az életünk része, tartalommal tölti ki azt. Nem utolsósorban az animét is, a szereplők közötti történéseket teheti még érdekesebbé, izgalmassá.

Ez a Bokura ga Itában teljes mértékig kimarad, és így már inkább a mangára se vagyok kíváncsi. Az anime korrekt lezárást kapott (a manga később lett befejezve), de ha a mangában is csak a romantikázás van, félő, hogy az is hamar unalmassá válik. Mondhatnám, hogy kár érte, mert a srác belső vívódásait a maga módján szépen érzékeltette, de hogy Takahashi mindenen elsírja magát, az már inkább tűnt úgy, hogy neki is van elszámolnivaló saját magával, mert aki ennyire érzékeny, annak minimum olyan szintű sérülései vannak, mint Yanónak, de nála ez a belső munka elmarad. A manga akkor lehet érdekes, ha ez ott mégis megtörténik, ezáltal kap egy új színezetet a szerelmük, de az extra tevékenység, amit fentebb is írtam (sport, zene), akkor is hiányozna. Úgyhogy nem nehéz ennél az animénél jobbat találni.

Jégvarázs 3D Blu-ray

Nemrég lettem kész a még decemberben elkezdett Jégvarázs 2 DVD írásommal, így most egy kicsit többet foglalkoztam a Disney klasszikussal. Részint azért is, mert eljött az ősz, és általában már az ősz elején belül felkészülök a télre. Erős túlzás, hogy már szeptemberben elkezdődik a karácsonyi időszak, de azzal, hogy hűvösebb van, hamarabb sötétedik, ködös a reggel, már eszembe juttatják a hideg napokat, ideálisabb esetben a havazást. És az már ilyenkor eszembe jut, hogy november közepén kezdődik a téli sportok szezonja, amit nagyon szeretek nézni. Így igazából jókor jött a Jégvarázs 3D Blu-ray.

Így a Rontó Ralph mellett a második olyan Disney klasszikus, amelyik nemcsak sima, hanem a 3D-s Blu-ray kiadása is megvan. Azt baromi olcsón találtam meg a Libri weboldalán, ráadásul pontokat is felhasználtam rá, úgyhogy valami 800 forintot fizettem érte. Hát a Jégvarázs 3D-s Blu-rayjel távolról sem jártam ennyire jól. Vaterán találtam és ahhoz, hogy meg tudjam venni (márpedig meg akartam), ahhoz eladtam valamit, ami fedezi az árát, így lett meg. Szétnéztem az interneten, már sehol nem kapható. És mivel már nem gyártják, így értelenszerűen ritkaság lett. Lényegében az egyetlen eladó példányt találtam meg.

Igazából csak a sima Blu-rayt tudom hasznosítani, hiszen nincs 3D Blu-ray lejátszóm (3D-s TV-m még annyira sincs). Úgyhogy ez jobbára gyűjteménybe megy. Benne van a sima Blu-ray lemez, ami lényegében ugyanaz, mint a sima Blu-ray kiadás, hiszen ugyanazok az extrák vannak benne, ráadásul a lemezen található kép is ugyanaz. A 3D Blu-Rayen csak az extra film (Lóra!) található meg extraként, minden más a sima Blu-rayen nézhető meg.

Mivel nincs ma már Magyarországon Disney Blu-ray, ezért mindegyik megszerzett példány ma már külön érték, különösen a 3D kiadású Blu-rayek. Akkor szűnt meg a Disney Blu-rayek forgalmazása, amikor a 3D-t még sikerre akarták vinni, de még a 4K megjelenése előtt, így ezeket már végképp csak külföldről lehet megszerezni. Amit csak lehet, igyekszek megvenni Blu-rayen, ha adódik rá lehetőség.

Spontán vásárolt CD

Ma Budapesten voltam albérletet keresni az egyetem okán. Kettőt néztem meg ma, és a kettő között volt annyi időm, hogy elmehessek a WestEnd-be, ahol már elég régen voltam. És mindig, amikor a Nyugatinál vagyok, megnézem az aluljáróban lévő antikváriumot, könyvek, DVD-k, esetleg CD-k kínálatát, de most meglepően sok CD volt. A nagyját ismertem, és tényleg számomra az ingyen se kéne tipikus esete, az viszont felettébb meglepett, hogy találtam egy Thalia CD-t 600 forintért. Nem is egy volt a Grandes Éxitos albumból, hanem kettő. Viszont nem vettem meg azonnal, hanem előtte szétnéztem a WestEnd-ben. Ez egy trükk nálam, mert nem egyszer fordult elő, hogy valamit spontán megláttam, nagyon belelkesedtem tőle, megvettem és később megbántam. Erre azt találtam ki megoldásként, hogy nem ott és azonnal veszem meg azt, amit ott hirtelen megláttam, hanem várok vele akár egy napig is. Ilyenkor mindig azt mérem fel, hogy miután lenyugszok, akkor is foglalkoztat, hogy ott van, akkor is gondolok rá, akkor veszem meg. Ugyanígy tettem ezzel a CD-vel is. Visszamentem érte, az pedig jelzi, hogy foglalkoztatott. De mire visszamentem, már csak az egyiket találtam meg. Lehetséges lenne, hogy a másikat időközben megvették? Az biztos, hogy az egyiket én vettem meg, a másikkal már nem találkoztam. Az eladó nem tudta konkrétan megmondani, hogy a másikat is megvették-e, pedig rákérdeztem. Úgyhogy ha tényleg nincs már ott, akkor gyors egymásutánban lett elkapkodva a két példány.

Egyébként egész jó album, sokat hallgattam annak idején. Tetszett a dalok a mexikói bandával történő újragondolása, a dalok többségét kifejezetten jól megcsinálták. Még a szakmai kritikák is pozitívak az albummal kapcsolatban. Egyetlen egy dal van az albumon, ami nagyon furcsán hangzik, az az Arrasando. Méghozzá azért, mert azt teljesen elektronikusan hangszerelék eredetileg, és nagyon jól is meg is van írva. Az egy stílusos elektropop dal, annak úgy van igazi hangulata. De tele élő hangszerekkel, fúvósokkal, gitárral, nagyon furcsának hat. Egyáltalán nem jön át, nemhogy az eredeti hangulat sem, de új értelmet sem kapott a dal. A többi dal azért jó, mert azokban eredetileg is hallható több-kevesebb eredeti hangszer, ezáltal eleve van valamilyen "mexikói" hangzása, mert Thalia egy időben ezt nagyon jól művelte. Lényegében erre az albumra lettek még inkább mexikóira hangszerelve, hogy a bandával stúdióba vonult és készített egy teljességében élő hangszerelésű albumot. Amit lehet úgy is venni, hogy ez egyfajta búcsú a részéről az élő, mexikói zenétől, mert ezután pusztán csak arra összpontosított, hogy az amerikai trendeket meglovagolva készítsen elektronikus hangzású albumokat, melyeknek egy idő után se mondanivalójuk, se hangulatuk nem volt. Úgyhogy aki szeretne Thaliától igazi, autentikus mexikói zenét hallgatni, az szerezze be ezt az albumot.

Újabb The Corrs CD

Hosszabb ideje nem vettem The Corrs CD-t, most viszont találtam egy olyat, amit nem hagyhattam ki, ez pedig az In Blue Special Edition album. Ez a 2 CD-s bővített változata az eredeti kiadásnak, az első lemez ugyanazt a 15 dalt tartalmazza, amit az eredeti kiadvány, az extra a második lemezen van. Ennek a kiadványnak a különlegessége pedig abban rejlik, hogy a második lemezen nem 7, hanem 8 dal van.

Ezzel a kiadvánnyal ugyanis az van, hogy eredetileg 7 dallal jelent meg CD-n, aztán kiadták 8 dallal is, de abból már jóval kevesebbet nyomtak. Méghozzá azért, mert ez az album kazettán is megjelent (meg is volt nekem annak idején), és a kazettán mind a 23 dal rajta volt (egyik leghosszabb műsoros kazetta, ami nekem valaha is megvolt), CD-n viszont a So Young élő változatát lehagyták. Az is ritkaság, hogy kazettán legyen több dal, amikor a CD változatot szokás extra, bónusz dalokkal ellátni. Tudtam már annak idején is, hogy CD-n is megjelent az album mind a 23 dallal, de nagyon ritkán találkoztam vele, így ez a változat számomra ritkaságnak számított. Ami a mai nappal meg is lett. Ráadásul jutányos áron, Vaterán találtam 699 forintért. Köszönöm szépen, elfogadom ajándékba ezt a CD-t.

Ebből csak ezt a változatot fogadtam volna el, számomra a bónusz dallal teljes az album. Egyébként ahogy elnézem, a borítót, még az eredeti változathoz képest is kevés változtatás van rajta. Nincs benne említés a második CD-ről, még dallista szintjén sem. Hogy a két új dal, a Love in the Milky Way és a Looking in the Eyes of Love szövege rajta legyen, az álomszerű.

Egyébként a Special Edition az amerikai borítóval jelent meg nálunk, a belső oldalak is szinte teljes mértékig megegyeznek az amerikai kiadással. Ami a különbség, hogy a hátsó borítón nem kép van, hanem csupa kékség. Az a kép kislemezen sem látható, ahhoz hasonló az Irresistible kislemez borítója.

És a két kiadás egymás mellett. Egyértelműen jobban tetszik a Special Edition borítója. Az eredeti, európai kiadás borítóján eléggé szerencsétlenül álltak be a tagok. Esetleg bal szélen Sharon, aki kinéz valahogy, de a Special Edition borítója sokkal spontánabb, lazább, láthatóan a tagok is jobban érezték magukat fotózás közben. Úgyhogy mondhatjuk, hogy Amerikában jobb borítóval jelent meg, de mi, európaiak legalább megkaptuk mindkét borítót. Amerikaiak nem kaptak Special Edition kiadást.

Jól néz ki a hátsó borító is így együtt. A Special Edition jobban ki van töltve, az eredeti kicsit üresnek tűnik, hogy kisebb betűvel vannak írva a címek, és nincs annyira szétszedve, mint a Special Edition borítóján. Az világos, hogy a dalok címét a fehér csíkokhoz igazították, de abból tettem volna kevesebbet és nagyobba írtam volna a címet, hogy jobban kitöltsék a teret.

Nos, nagyjából ennyi. Röviden a véleményem, hogy ez az album is populáris, mint a Talk on Corners, de egységesebb és a dalok is arról árulkodnak, hogy készen állnak a tagok arra, hogy összehozzák a saját stílusukat a trendekkel, ha ezt látják a sikerük zálogának. Bár itt is vannak dalok, amik nem nekem szólnak. Ezt az albumot jónak tartom, a dalok nagyja egy koncepciót alkot, de nem nehéz ennél jobb albumot mondanom. Összességében örülök, hogy megvan ez az album is. Lehet, hogy később írok részletesebb véleményt is.

Új könyv Almási Kittitől

Sikerült megszerezni Almási Kitti (nekem) negyedik könyvét, a Lezárás elengedés újrakezdés címűt. Kicsit nehéz volt, mert a Libri már nem árusítja, így a Bookline-tól rendeltem meg. De múlt hét hétfőn rendeltem meg és csak ma szállították ki. Valószínűleg már ők is nehezen tusták beszerezni. Ez az a könyv, amivel nem nagyon találkozok könyvesboltokban. Ez ugyanis Almási Kittinek az a könyve, amit nem a Kulcslyuk kiadó adott ki, hanem az Atheneum. Látszik is rajta, hogy mennyivel másképp néz ki. A papírborító sokkal vastagabb, van belső füle, illetve a belső papírok vastagabbak, emellett sárgásak, illetve a tördelés is másabb, mint a Kulcslyuk kiadó könyvei. Ez a könyv csak 220 oldalas, de a belső oldalakat elnézve, talán van benne annyi belső tartalom, mint akárcsak a Hűtlenség című könyvben, ami 264 oldalas. Az illata is jellegzetes. Ja igen: Rólam tudni kell, hogy imádom a friss nyomdaillatot. Szeretem megszagolni a belső papírokat. De ez is utal arra, hogy szeretek olvasni.

Részint azért is ezt a könyvet vettem meg következőnek, mert ezt elég nehéz megszerezni (valószínűleg a kiadó nem gondoskodik annyira az utánnyomásról), de sokkal inkább azért, mert ez a könyv pont azt a témát dolgozza fel, amivel sokáig nagyon komoly problémám volt. Problémám most is van vele, de valamivel könnyebben kezelem, amióta rájöttem, hogy miért okoz akkora problémát a másikat elengedni érzelmileg. Ettől a könyvtől pedig újabb útmutatásokat remélek. Gondolkodtam is azon, hogy ez lehetne a Hűtlenség könyv folytatása, hiszen az szokott sok esetben válással végződni. Aztán megmosolyogtam, amikor olvastam a bevezetőben, hogy Almási Kitti maga is a válás utáni következő lépéseként szánta ezt a könyvet.

És már a bevezetőben is fontos gondolatokat fogalmazott meg. Írta, hogy azért foglalkozik újrakezdőkkel, mert az ember első nagy szerelmet sokkal szabadabban, tisztábban éli meg. Aki már túl van néhány kapcsolaton, az másképp fog bele egy újabba. Ezt én magam is alá tudom támasztani. Nyitott vagyok arra, hogy ismerkedjek, ki tudja, melyikből lesz kapcsolat, de ahogy Almási Kitti fogalmazott, már "fel vagyok páncélozva". És így más... Valamennyivel jobb, mert nem sérülök annyira, ha mégsem sikerül, ugyanakkor hiányzik az a "gyermeki" szerelem, amikor tényleg őrülten bele tudok szeretni a másikba. Rájöttem magamban arra, hogy miért élem meg annyira intenzíven a szerelmet, talán ez is visszafogja. Most azt érzem, hogy az az intenzitás későbbre marad, amikor biztossá válik a kapcsolat, és érzem, hogy meglelhetem az érzelmi biztonságot abban a szerelemben. Ez így lenne jó megoldás, mert ez segít abban, hogy ne menjek bele annyira érzelmileg egy olyan szerelembe, ami egyoldalú marad, így könnyebben ki tudok jönni belőle.

De kíváncsi vagyok, hogy mikről fog még írni Almási Kitti. Azt tippelem, hogy fog ismételni a Hűtlenségből, mert mégiscsak sok esetben abból lépnek tovább a felek és sok esetben ugyanazok a problémák, elakadások lépnek fel, csak ott más színezetet kapnak. És az az igazság, hogy azáltal, hogy Almási Kitti már a bevezetőben megemlítette, hogy valamennyire védjük magunkat egy új kapcsolatban, így felderengett bennem egy kis remény arra nézve, hogy arra is útmutatást fog adni, milyen módon adhatjuk meg a bizalmat a többedik kialakuló kapcsolatra és akár megélni ugyanazt a szerelmet, mint régen. De ehhez biztos kell az is, hogy ha nem sikerül, könnyebben el tudjam engedni a másik felet, különben megint nagyon fogok sérülni.

Úgyhogy ezzel a könyvvel kapcsolatosan is vannak várakozásaim. Bár ennek a könyvnek egy kicsivel alacsonyabb az átlagértékelése a moly.hu-n (86%), mint a Hűtlenségnek (95%), ahogy olvastam, többen túl egyszerűnek vélik a könyvben szereplő javaslatokat, tippeket. Ebből arra következtetek, hogy Almási Kitti nem elemzi a párkapcsolat kudarcának okát. Most első körben azt mondom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni, meg vannak túlérzékeny emberek, de azt gyorsan hozzáteszem, hogy ennek tényleg nagyon komoly hátsó oka lehet és ezt felderíteni nagyon komoly munka. Úgyhogy tényleg nem egyszerű, de az is igaz, hogy Almási Kitti annyira mélyen nem szokta elemezni a lelki problémák okát, hogy mondjuk transzgenerációs terápiát alkalmazna. Írta is, hogy azt ritkán alkalmazza. Kíváncsi leszek, hogy miket fogok olvasni. Fogok olvasni véleményeket a könyvről, de azon leszek, hogy saját véleményem legyen.

Eddig vagyok - Família Kft. Musical

Nagyon rég nem írtam a Família Kft.-ről, pedig kifejezetten szerettem. És itt inkább a múlt időn van a hangsúly. Ugyanis az egyik fő oka annak, hogy rég nem írtam a sorozatról, az az, hogy ma már sokkal árnyaltabban látom az egész jelenséget. Hogy miért szerettem annyira annak idején? Mert egyfajta idealizált életet láttam benne. És még csak nem is feltétlen az anyagi oldalát nézve, bár kétségtelen, hogy szép dolog villágban lakni és láthatóan sok minden megadatott a családnak, sokkal inkább az a fajta családi kohézió tetszett, amit és ahogy láttam annak idején a sorozat szereplőit. Ezt a magam módján úgy igyekeztem idealizálni, hogy majd nekem is ilyen házas életem lesz, több gyerekkel. Annak ellenére, hogy sokkal inkább csendes és introvertált vagyok, tetszett az a pezsgés, az a nyüzsgés, amit a sorozatban láttam. Ezt akartam leképezni felnőtt koromra. Nos, ebben még nem arattam sikert, de még nem késő. Már csak azért sem, mert egy fontos tényező miatt látom másképp az egész sorozatot. Mindennapjaink problémáit dolgozták fel egy-egy epizód keretében? Többnyire. Annak megfelelő érzelmi érettséggel kezelték a krízishelyzeteket? Aligha. Ez az, ami miatt ma már inkább hanyagolom a sorozatot, de ha engedek az érzelmi intelligencia elvárásából, akkor azért még jól tudok szórakozni egy-egy részen. Effektíve ez a célja, hiszen nem véletlenül vígjáték.

A musical 1993 nyarán ment az Operettszínházban, egészen pontosan abból az elhatározásból kiindulva, hogy szerettek volna egy hosszabb történetet feldolgozni, ami nem fér bele 25 percbe. Ezt egyébként később megoldották, mert nagyjából 1996 körül kezdtek el jönni a dupla epizódok, amikor 2×25 percben dolgoztak fel egy hosszabb történetet. A musicalt pedig a TV is bemutatta 1998 nyarán, amikor a sorozat szereplői vélhetően nyári szabadságukon voltak. Nem feltétlen egy az egyben mutatták be az egészet, hanem a színészek, mint a család tagjai kommentálták az adott jelenetet, mielőtt bejátszották azt. Itt hallottam először a musical dalait, aztán még sokáig, hiszen felvettem videokazettára és akkor sokszor visszanéztem. Szerettem, több dalt is szívesen hallgattam vissza. Az alábbiakat hallgathatjuk az albumon:

1. Família Kft. szignál
2. Eddig vagyok
3. Néhány éve
4. Búcsúdal
5. Tan-Dem
6. Mami, mi ma elmegyünk
7. Hully-Gully
8. Jaj, a szerelem szörnyű
9. Időben érkezem
10. Első felvonás finálé
11. Vondka, lóverseny meg a bridzs
12. Megöl ez a csend
13. Munkadal
14. Emlék
15. Az élet nem kék
16. Második felvonás finálé
17. Família Kft. vége főcím zene

Az albumot egyébként csak később, 2006-ban szereztem be és először kazettán. Eleinte csodálkoztam, mert kifejezetten rossz minőségben szólalt meg, na mondom, biztosan rossz példányt vettem magamnak, de különösebben nem zavartattam magam miatta. A CD csak később lett meg és amikor azt hallgattam, kénytelen voltam konstatálni, hogy nem a kazettával van a baj, a felvétel alapból ennyire rossz minőségű. Most két eset lehetséges: Vagy a színházból vették fel, ahogy egy koncertet, de igazából még ez sem menti meg a hangminőséget, mert egy koncertalbum is lényegesen jobban szól ennél. Vagy a másik az, hogy stúdióban vették fel, de akkor olyan, mintha házilag vették volna fel. Itthon az én egyszerű, olcsóbb eszközeimmel gyártok ilyen minőséget, mint amit ezen a CD-n lehet hallani. Ráadásul sokkal inkább az utóbbi a valószínű, mert én, aki látta a TV-ben a musical-t, biztosra tudom mondani, hogy a dalok az albumon másképp szólnak, mint ahogy ott előadták. Hogy volt-e több előadás, azt ugyan nem tudom, mert az még épp lehet, hogy egy másikon rögzítették a dalokat, de ha mégis stúdióban vették fel a dalokat, akkor nincs mit szépíteni: az album hangmérnökei, zenei vezetői elképesztően borzalmas munkát végeztek.

És a dalok? Ha engedünk az elvárásainkból, annyira nem rosszak. Nyilván nem hallgatható ki belőle egy az egyben az egész musical, de néhány dal címéből ki lehet következtetni, hogy ki énekelte. Persze annak, aki követte a sorozatot és ismeri a szereplőket. Meg lehet hallgatni, és egyébként ezen az albumon hallható Geszti Péter, a sorozatnak írt elhíresült dala, a Tan-Dem. Azt a dalt egyébként a Rapülők tagjai írták. Ekkor volt az, hogy a sorozatban az ikrek Rapülők-ös pólóban szerepeltek, ami azért volt baromira kellemetlen, mert gyerek létükre felnőtt méretű pólót kaptak és borzalmasan állt rajtuk. Ahelyett, hogy gyártottak volna nekik 1-1 gyerekméretű pólót. De hát a sorozat arról is ismert volt, hogy sok reklámanyag volt elhelyezve. Több cég terméke is úgy volt elhelyezve, hogy a nézőnek is jól látható legyen. Szóval, ahogy írtam feljebb, a dalok elmennek, szövegileg nyilván nem kell mélyenszántó gondolatokat várni. Ahogy zeneileg is meglehetősen egyszerű. A többségét szintetizátorral vették fel, legfeljebb gitárral kiegészítve és érzékelhetően nem fordítottak komoly figyelmet arra, hogy a dalok valami innovációt, valami forradalmi újítást tartalmazzanak. Ezzel egyébként nincs is bajom, hiszen a célnak (nevezeten a szórakoztatás) megfelel, ami inkább nem tetszik, hogy több színész is nem tud énekelni. Például Kárász Zénó (Szép Ádám) nem kapott önálló dalt és nem is énekel valami sokat, de azt a keveset is kifejezetten kellemetlen hallani. Ahogy Esztergályos Cecíliát sem az énektudása miatt szeretjük. A többiek elmennek.

Ma már inkább csak nosztalgiából érdemes hallgatni a dalokat, aki szerette a Família Kft.-t, a belőle árasztott életérzést. Lehet szeretni egyébként, nem egy ördögtől való a sorozat ötlete. Néha még én is szívesen nézem, ha másért nem, akkor azért, mire motivált. Mert abból a szempontból nem ártott nekem. A dalok elmennek, egyedül a hangminőség az, ami borzalmas. A többi a tőle elvárható színvonalhoz képest rendben van.

Ének: 6/10

Zene: 6/10

Szöveg: 5/10

Hangszerelés: 3/10

Borító: 4/10

Hangulat: 8/10

+ Aki szerette a Família Kft.-t, ezen dalok által újra élheti a sorozatot.

– Rettenetes hangminőség

47%