Nagyon rég nem írtam a Família Kft.-ről, pedig kifejezetten szerettem. És itt inkább a múlt időn van a hangsúly. Ugyanis az egyik fő oka annak, hogy rég nem írtam a sorozatról, az az, hogy ma már sokkal árnyaltabban látom az egész jelenséget. Hogy miért szerettem annyira annak idején? Mert egyfajta idealizált életet láttam benne. És még csak nem is feltétlen az anyagi oldalát nézve, bár kétségtelen, hogy szép dolog villágban lakni és láthatóan sok minden megadatott a családnak, sokkal inkább az a fajta családi kohézió tetszett, amit és ahogy láttam annak idején a sorozat szereplőit. Ezt a magam módján úgy igyekeztem idealizálni, hogy majd nekem is ilyen házas életem lesz, több gyerekkel. Annak ellenére, hogy sokkal inkább csendes és introvertált vagyok, tetszett az a pezsgés, az a nyüzsgés, amit a sorozatban láttam. Ezt akartam leképezni felnőtt koromra. Nos, ebben még nem arattam sikert, de még nem késő. Már csak azért sem, mert egy fontos tényező miatt látom másképp az egész sorozatot. Mindennapjaink problémáit dolgozták fel egy-egy epizód keretében? Többnyire. Annak megfelelő érzelmi érettséggel kezelték a krízishelyzeteket? Aligha. Ez az, ami miatt ma már inkább hanyagolom a sorozatot, de ha engedek az érzelmi intelligencia elvárásából, akkor azért még jól tudok szórakozni egy-egy részen. Effektíve ez a célja, hiszen nem véletlenül vígjáték.
A musical 1993 nyarán ment az Operettszínházban, egészen pontosan abból az elhatározásból kiindulva, hogy szerettek volna egy hosszabb történetet feldolgozni, ami nem fér bele 25 percbe. Ezt egyébként később megoldották, mert nagyjából 1996 körül kezdtek el jönni a dupla epizódok, amikor 2×25 percben dolgoztak fel egy hosszabb történetet. A musicalt pedig a TV is bemutatta 1998 nyarán, amikor a sorozat szereplői vélhetően nyári szabadságukon voltak. Nem feltétlen egy az egyben mutatták be az egészet, hanem a színészek, mint a család tagjai kommentálták az adott jelenetet, mielőtt bejátszották azt. Itt hallottam először a musical dalait, aztán még sokáig, hiszen felvettem videokazettára és akkor sokszor visszanéztem. Szerettem, több dalt is szívesen hallgattam vissza. Az alábbiakat hallgathatjuk az albumon:
- Família Kft. szignál
- Eddig vagyok
- Néhány éve
- Búcsúdal
- Tan-Dem
- Mami, mi ma elmegyünk
- Hully-Gully
- Jaj, a szerelem szörnyű
- Időben érkezem
- Első felvonás finálé
- Vodka, lóverseny meg a bridzs
- Megöl ez a csend
- Munkadal
- Emlék
- Az élet nem kék
- Második felvonás finálé
- Família Kft. vége főcím zene
Az albumot egyébként csak később, 2006-ban szereztem be és először kazettán. Eleinte csodálkoztam, mert kifejezetten rossz minőségben szólalt meg, na mondom, biztosan rossz példányt vettem magamnak, de különösebben nem zavartattam magam miatta. A CD csak később lett meg és amikor azt hallgattam, kénytelen voltam konstatálni, hogy nem a kazettával van a baj, a felvétel alapból ennyire rossz minőségű. Most két eset lehetséges: Vagy a színházból vették fel, ahogy egy koncertet, de igazából még ez sem menti meg a hangminőséget, mert egy koncertalbum is lényegesen jobban szól ennél. Vagy a másik az, hogy stúdióban vették fel, de akkor olyan, mintha házilag vették volna fel. Itthon az én egyszerű, olcsóbb eszközeimmel gyártok ilyen minőséget, mint amit ezen a CD-n lehet hallani. Ráadásul sokkal inkább az utóbbi a valószínű, mert én, aki látta a TV-ben a musical-t, biztosra tudom mondani, hogy a dalok az albumon másképp szólnak, mint ahogy ott előadták. Hogy volt-e több előadás, azt ugyan nem tudom, mert az még épp lehet, hogy egy másikon rögzítették a dalokat, de ha mégis stúdióban vették fel a dalokat, akkor nincs mit szépíteni: az album hangmérnökei, zenei vezetői elképesztően borzalmas munkát végeztek.
És a dalok? Ha engedünk az elvárásainkból, annyira nem rosszak. Nyilván nem hallgatható ki belőle egy az egyben az egész musical, de néhány dal címéből ki lehet következtetni, hogy ki énekelte. Persze annak, aki követte a sorozatot és ismeri a szereplőket. Meg lehet hallgatni, és egyébként ezen az albumon hallható Geszti Péter, a sorozatnak írt elhíresült dala, a Tan-Dem. Azt a dalt egyébként a Rapülők tagjai írták. Ekkor volt az, hogy a sorozatban az ikrek Rapülők-ös pólóban szerepeltek, ami azért volt baromira kellemetlen, mert gyerek létükre felnőtt méretű pólót kaptak és borzalmasan állt rajtuk. Ahelyett, hogy gyártottak volna nekik 1-1 gyerekméretű pólót. De hát a sorozat arról is ismert volt, hogy sok reklámanyag volt elhelyezve. Több cég terméke is úgy volt elhelyezve, hogy a nézőnek is jól látható legyen. Szóval, ahogy írtam feljebb, a dalok elmennek, szövegileg nyilván nem kell mélyenszántó gondolatokat várni. Ahogy zeneileg is meglehetősen egyszerű. A többségét szintetizátorral vették fel, legfeljebb gitárral kiegészítve és érzékelhetően nem fordítottak komoly figyelmet arra, hogy a dalok valami innovációt, valami forradalmi újítást tartalmazzanak. Ezzel egyébként nincs is bajom, hiszen a célnak (nevezeten a szórakoztatás) megfelel, ami inkább nem tetszik, hogy több színész is nem tud énekelni. Például Kárász Zénó (Szép Ádám) nem kapott önálló dalt és nem is énekel valami sokat, de azt a keveset is kifejezetten kellemetlen hallani. Ahogy Esztergályos Cecíliát sem az énektudása miatt szeretjük. A többiek elmennek.
Ma már inkább csak nosztalgiából érdemes hallgatni a dalokat, aki szerette a Família Kft.-t, a belőle árasztott életérzést. Lehet szeretni egyébként, nem egy ördögtől való a sorozat ötlete. Néha még én is szívesen nézem, ha másért nem, akkor azért, mire motivált. Mert abból a szempontból nem ártott nekem. A dalok elmennek, egyedül a hangminőség az, ami borzalmas. A többi a tőle elvárható színvonalhoz képest rendben van.
Ének: 6/10
Zene: 6/10
Szöveg: 5/10
Hangszerelés: 3/10
Borító: 4/10
Hangulat: 8/10
+ Aki szerette a Família Kft.-t, ezen dalok által újra élheti a sorozatot.
– Rettenetes hangminőség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése