Múlt pénteken megjött a Suara CD, amit előrendeltem.
Nagyon örülök neki, nagyon jó dalok vannak rajta. EMS-sel rendeltem meg, hogy biztosan ideérkezzen, de az igazat megvallva azon túl, hogy nyomon követhető volt a postán, sok hasznom nem volt belőle, mert ugyanannyi idő alatt érkezett meg, mint sima légipostával. A légipostával eddig semmi problémám nem volt, nagyon gyorsan ideért (3-4 munkanap), de mivel a Limited Edition változatot rendeltem meg, nem akartam kockáztatni. ¥3.800 volt, lehet forintosítani. Ugyanígy 3 nap alatt ért ide. Mindenesetre izgalmas volt a postán követni, hogy éppen hol tart a CD. Feladták postán, repülőre került, megérkezett a célországba, sikeres postázás, nagyjából ennyi. A japán és a magyar postán egyaránt nyomon követhető volt. És itt van. A mai napig nagyon izgalmas eredeti CD-t kezembe venni, úgy gondolkodok róla, mintha az adott előadó életének egy szeletét adná oda nekem azzal, hogy fizikális formában tudhatom magamnak a dalait. Ez az egyik kulcs oka annak, hogy miért örvend nagy kultusznak nálam a CD, és azt gondolom, hogy legyen akármilyen technika, amíg élek, ez nem volt megváltozni. Nekem a digitális letöltés smafu, nem mond semmit. Maga a lemez fizikai mivolta érezteti igazán, hogy az előadóból kapok egy "kis darabot". Ez morbidnak hangzik így, de nyilván lelki, érzelmi oldalról közelítem meg a dolgot.
A dalok nagyon tetszenek, mondhatni egyediek. Megvan az a megszokott Suara stílus, de a dalok jórésze tipikusan olyan, hogy nem azért fogom megszeretni, mert akkora érzelmeket kaptam tőle, olyan katarzis élményem volt, mintha előző életemben lett volna bármilyen kapcsolatom az énekesnővel, hanem apróságokat csempészett a dalokba, melyek ha nem is első hallgatásra, de emlékezetessé válnak majd. Az előző album, a Karin volt hasonló, azt főleg a téli hangulatú dalok miatt szeretem, a Koe albumot még nem tudom hova kötni. Az biztos, hogy a Nue Dori lesz a nagy kedvenc, de legalább ekkora említést érdemel a Koe wo Kikasete, mely már önmagában attól lett kedvenc, hogy Okui Masami írta. És amit Okui Masami ír, az nálam arannyá válik. És tényleg! Nagyon érdekes, hogy a zene a '90-es évek hangulatát hozza vissza, azokat a gondtalan gyerekkori éveimet, amiben oly jó volt élni. Hasonló zenét írt Okui Masami, de ilyet még soha, és nagyon tetszik, hogy a refrénben ő adja a háttérvokált, ad egy kis színt a dalnak. A zenéért külön hálás vagyok. Sok ismert dal van az albumon, hiszen rajta szerepel minden eddig megjelent digitális kislemez, és a fizikális formában megjelent kislemez, melyeken közreműködött: Niji Iro no Mirai, Future World, és az önálló kislemeze, a Fly away -Oozora he-. Az utóbbi dalért annyira nem rajongok, nem tudott Suara azonosulni a Cardfight!! Vanguard világgal, de az első kettő nagyon jó. A Future World tipikus videojáték zene, soft rock stílusban. És emlékezetes is, több szövegrészletet szoktam idézni magamban: "Dareka no tame ni", "Oshiete kureta", "Meguri megutte". Viszont azt nagyon sajnálom a Future World kislemezen hallható másik Suara dal nincs az albumon, a Blue Bird óriási kedvenc tőle. Mintha az angyalok hangján énekelne. Viszont az I'm a beast, mint digitális kislemez, hogy helyet kapott az nagy öröm számomra, a stílus nagyon tetszik, felráz.
A második lemez egy ún. koncepciós album, a négy évszakot öleli fel. Öt dal van rajta, az elsőn a négy évszakról általánosságban énekel. A Shunkashuutou dal eredetileg a Kizuna albumon szerepelt, ez az, amiről írtam, hogy mennyi emlék kötődik hozzá. És most ismét hallható. Aztán a második dal a tavaszról szól, a harmadik kicsit pörgősebb nyári nóta, a negyedik nyugis őszi dal, míg az utolsó a téli. Ötletes dolog, Suaránál egyébként is érződik a természetközelsége, a természet szeretete, ennek dalok formájában is gyakran hangot ad, és a négy évszakról egy mini-albumban énekelni, szép dolog.
És járt egy fotó azoknak, akik a CDJapantől rendelték elő a CD-t. Nagyon szép, tényleg valódi fénykép. A szöveget segítséggel sikerült lefordítani, nagyjából úgy szól, hogy négy év után jelentkezett új albummal, nagyon köszöni a türelmet, és azt, hogy kifejezték, hogy mennyire várták az új albumot, reméli, nagyon tetszeni fognak a dalok. Igazán szép, hogy így gondolt ránk. Nagyon szeretjük őt, és csak a legjobbakat érdemli, és több fizikai kiadást kérünk. Mondjuk mindjárt jön a következő, az új Utawarerumono anime opening és ending dala, a Fuantei na Kamisama kislemez.
És már Oricon eladást is lehet tudni a 25. helyet érte el. Ezzel ez az énekesnő legjobb helyezést elért albuma, ami önmagában nagyon szép, viszont az nagyban árnyalja a képet, hogy az utóbbi hónapokban iszonyúan sokat zuhantak az album eladások. A 25. hely mögött egy 2.448-as eladási szám áll, ami rettenetesen kevés. Ilyennel régebben kb. 50. helyet lehetett elérni. Arról nemrég értesültem egyébként, hogy az Oricon csak a Japánban eladott CD-ket számolja, tehát azt, hogy magamnak Magyarországra rendeltem, azt már nem. Erre igazából nem nagyon tudok logikus magyarázatot, hiszen a pénz Japánba megy, tehát ugyanúgy a japán gazdaságot támogatom azzal, hogy tőlük rendelek CD-t, az már irreleváns, hogy hova megy ebből a szempontból. Bár az eszembe jutott, és itt esetleg vélek egy kis párhuzamot felfedezni, amikor diákmunkásként metrós újságot osztogattam, akkor mindig mondták, hogy pl. a vasútállomásnál maradjunk, mert arra kíváncsiak, hogy ott hány olvasójuk van. Bár én ebben sem látok logikát (nem értek hozzá), de neki legyen mondva.
Most Suara, ma pedig Hayashibara Megumi és JAM Project kislemez megjelenések okoznak hasonló érzetet. Nagyon örülök, hogy végre sok japán CD megjelenés van, ami érdekel.
