2010. december 5., vasárnap

Top 50 Masami Okui #1

DEVOTION

Amikor elkezdtem megismerni Okui Masami teljes diszkográfiáját olyan 2-3 éve, úgy mentem neki, hogy vannak nagyon jó anime dalai, és nagy reményeket fűztem hozzá. Az első nagy rádöbbenés a God Speed album volt, ekkor eszméltem arra, hogy nem akármi az, amit csinál. Aztán jött a második, egyben egnagyobb megdöbbenés, a DEVOTION album, mely olyan nagy hatással volt rám, hogy napokig nem tudtam napirendre térni felette. Ennek legékesebb példája a címadó dal, mely nálam MINDEN Okui Masami dal felett áll! Aki képes csak az énekhangjával az egész termet betölteni, az tényleg nagy dologra hivatott! A dal szépsége... Hallhatóan még magát az énekesnőt is elérzékenyítette, hiszen jól hallhatóan egyszer elcsuklik a hangja, és valahányszor előadja koncerten ezt a dalt, mindig elérzékenyül. Ugyanis ez a dal nemcsak összerezzenti a szívet, hanem megállásra késztet! Hogy ebben a rohanó világban, amikor senki nem figyel senkire, legalább 1 percre álljunk meg, és gondoljunk arra, akit igazán szeretünk, és máris szebb lesz körülöttünk minden! Tovább nincs mit szépíteni, ez a dal így 100%-os, ahogy van, ezt mindenkinek meg kell hallgatnia életében legalább egyszer!

http://www.youtube.com/watch?v=y8t62tGuTM0

És itt a vége! Ezúton is szeretném megköszönni azoknak, akik velem tartottak, remélem sikerült megmutatni valamit abból, miért ő az egyik legnagyszerűbb japán énekesnő! ^^

2010. december 4., szombat

Donkey Kong Country Returns testközelben

Nem volt betervezve, hogy ma kipróbálhatom, de ha lehetőség adódott rá, hát éltem vele. Cater hívott el magához, mert nem akart egyedül játszani, a másik barátja Ábel épp nem ért rá, tehát én helyettesítettem őt. Rettenetesen hideg van kint. Én már ebben a -1°C-ban is megbolondulok, úgyhogy siettem hozzá, minél kevesebbet legyek a szabadban. Megérkeztem hozzá, megnéztem a játékot, tök jó lett.

A Donkey Kong Countryhoz megmondom őszintén semmilyen régi emlék nem fűz, mert anno az SNES korszakban teljesen kimaradt az életemből. Az 576 KByte-ot egyáltalán nem vettem, így nagyon sehonnan nem értesültem a játékról. Csak 2006-ban próbáltam ki először Krisi által, de nagyon tetszett. Tisztára olyan érzésem volt, mintha a régi időkben játszanék vele, nagyon feelinges a játék. És 2007 elején elég olcsón jutottam egy SNES példányhoz, csak 3000 forint volt. Aki ismeri a DKC árakat, az tudja, hogy ez jónak számít, igaz ront az összképen az, hogy csak a kazetta, de a leírást később megszereztem. És köztudott, hogy az SNES (sőt, úgy tudom, hogy GBA-sokat is) verziókat arany árban mérik.  A második és a harmadik résszel meg még soha nem játszottam egy percet sem. A Wiis verzióval meg volt szerencsém megismerkedni, és azt kell, hogy mondjam, hogy tetszik. A grafika tiszta New Super Mario Bros. Wii hangulat. El is képzeltem, hogy ezzel az erővel még egy pár klasszikust megjelentethetnének Wiire ilyen 2D-s grafikával 3D-s hatással, mert nekem a New Super Mario Bros. Wii mellett a Donkey Kong Country Returns esetében is bejött. De mivel lassan itt a 3DS, és sok régi klasszikust arra fognak megjelentetni, így Wiire szerintem ez az utolsó ilyen jellegű durranás, de isten adja, hogy ne legyen igazam. De grafikailag nagyon rendben van a játék. De szerintem ezeknek nem is kell bődületes 3D-s grafika, ezek így tökéletesek. Nagyon jót szórakoztunk a Csabival, amennyit bénáztunk! :D Az a helyzet, hogy eléggé közeli a kameraállás, és akaratlanul is zavartuk egymást. Az irányítást elég könnyű elsajátítani, és annak ellenére, hogy fektetve kell tartani a Wiimote-ot, elég sok lehetőség van. Ami a játék nehézségét illeti, voltak olyan pletykák, miszerint nem lesz könnyű dolgunk. Mi két világot csináltunk meg (a második főellenségnél elvéreztünk), és összességében könnyebbnek éreztem, mint az SNES-es Donkey Kong Countryt, vagy csak azza nem erőltettem meg magam különösebben. Elő kéne venni az SNES-t érzem én. A zenéből meg valamennyi a régi klasszikus felújított változata. De kellemes játék, igazából szeretem azokat a játékokat, ahol tudok bénázni. :D És amikor nem egyedül játszom, akkor nem azon vagyok, hogy minél jobb eredményt érjek el, hanem, hogy szórakozzak. Ezért szoktam néha szándékosan bénázni a játékokban. Én Diddy Konggal voltam, ő kicsit magasabbra ugrik, Donkey Kong viszont erősebb. De összességében tényleg jó játék, jövőre, ha lesz rá lehetőségen, megveszem.

Aztán kipróbáltam még a WiiWare-re megjelent Sonic the Hedgehog 4-et, tetszik az ötlet, hogy a régi részek felújítása. Maga a játék is tetszik, bár a Sonic is kimaradt az életemből. Aztán Csabi játszott a Sonic Colours-szel, már látásból is meg lehet ítélni, hogy jóval többet dolgoztak ezen, mint az előző részeken. Elvittem a Super Mario All-Starst is, de nem tudtunk játszani vele, mert a lemezt véletlenül az én Wiimben felejtettem. :D De a Sonic Colours után mentem is haza.

De előtte benéztem a Duna Plazába, van az 576-ban Super Mario All-Stars Wiire, de 10.990 ft, úgyhogy...

SUPER MARIO HISTORY booklet

Ezen szerény éjszakán is csak alig 4 órát aludtam. -_- Mondjuk, annyira nem is érzem magam fáradtnak. És álmatlan éjszakám gyümölcse, hogy bescanneltem a SUPER MARIO HISTORY Bookletet, és kiteszem letöltésre. Remélem, mindenkinek elnyeri a tetszését. ^^ De így annyira nem is jön át a hangulat, ez a kiadvány tényleg minden Nintendo rajongónak KÖTELEZŐ VÉTEL!

Top 50 Masami Okui #2

Maria

Érdekes története van a dalnak, eredetileg ez nem volt tervben, Okui Masami teljesen véletlen írta meg, és az utolsó pillanatban készült el, így felkerülhetett a Her-Day albumra, zárótételként. Furcsa kettősséget érzek a dalban, ugyanis maga a szöveg a meghatottságtól szép, viszont a zene számomra annyira szomorú, mintha egy halott barátjától emlékezne meg. De annyira szép, hogy bárkinek a szíve képes összerezzenni. A dal végén hallható megemlékezés pedig tényleg könnyfakasztó! Így betudni, hogy épp, hogy bekerült az énekesnő diszkográfiájába, ilyenkor van olyan érzésem, mintha valami isteni szikra lobbant volna meg benne, hogy ezt meg kell írnia. Csodálatos!

http://www.youtube.com/watch?v=X6qzyNTY-SM

2010. december 3., péntek

Super Mario All-Stars

Tulajdonképpen nem sokat tudtam aludni éjszaka, olyan 5 órát... Annyira izgatott voltam az All-Stars miatt. Okui Masami: Key dalának hallgatása mellett emlékeztem meg magamban a 17 évvel ezelőtti történésekre. Lehet, hogy furcsának hangozhat, de amikor megkaptam 1993. decemberében az All-Stars bundle-ös SNES-emet, olyan szinten emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Egy korábbi blogpostomban már megemlékeztem Dévényi Tibor Elektor Kalandor műsorára, viszont annak utolsó adására (szándékosan) nem tértem ki. Itt mutatta meg a Super Mario All-Stars pakkos Super Nintendót. Én konkrétan akkor láttam először SNES-t. És ott mutatták be a nagynyilvánosság előtt a Super Mario All-Starst. Hát amennyire egy 7 éves gyerek csodálkozhat, annyira néztem ámulattal a játékot. Iszonyatosan tetszett. Közvetlenül a december 24-e előtti vasárnapi napon volt, azt hiszem, az december 19 volt 1993-ban, de nekem valami miatt mindig 21-e jut eszembe. De lényegtelen is. Az egész műsornak az volt a lényege, hogy aki az egész játékfolyam alatt (tehát kb. 1990-1993 között) a leges legtöbb pontot összegyűjtötte, az nyert egy utazást Floridába, Miamiba. Végül ketten nyertek. Még arra is emlékszem, hogy egy 10 éves, és egy 8 éves srác nyerték meg, és ő voltak bent a stúdióban, ők játszottak az All-Starral, azon belül is a Lost Levelsszel. A 10 éves srác, az gond nélkül végigjutott az első pályán, aztán átadta a controllert, a kisebbik fiú elvérzett a 2. pályán. ^^' Viszont a 3. és a 4. helyezett sem maradt nyeremény nélkül, ők kapták meg a Super Nintendót. Én már akkor elköveltem magamban, hogy a Super Nintendónak jobban örülnék, mint az utazásnak. :D Ez a műsor olyan 10-15 perces volt, és még aznap mondtam anyámnak, hogy de jó lenne, ha lenne egy ilyen nekem. Hív, hogy menjek vele, és basszus, elővette ugyanazt az SNES-t, amit a TV-ben láttam. :D Azt az örömöt és boldogságot a mai napig nem tudom leírni. Ahogy kivettem a dobozából, összekötötték nekem TV-re, és ahogy játszottam vele. Ez amíg élek, örök emlék marad számomra, és ezt senki nem veheti el tőlem!

De térjünk vissza a mai napra, mert megvettem magamnak az All-Starst Wiire is, de ahogy megkaptam, az se minden napi. Ha lehet ilyet mondani, az utolsó utáni példányt szereztem be, amit még el lehetett érni. :D Úgy volt, hogy ahogy írtam az előző postomban, 10 órakor indultam el, először a Duna Plázában levő Saturn felé vettem az irányt. Itt még nem volt egy darab sem. Kerestem azt az eladót, akinek a játékok a reszortja, de nem találtam meg. A Saturn kiszolgálásból nálam mindig elégtelenre vizsgázik... Átmentem a Nyugatiba, először a WestEndbe, az ottani 576-ba még nem érkezett meg, a Media Marktban meg épp pakolták ki a napi árut. Megkérdezem a játékokért felelős eladót, hogy van-e. Hátramegy, megnézi, mondja, hogy nem kaptak, eltolták a megjelenést a jövő hétre. Kicsit ideges lettem... "Ne csinálják ezt velem!" mondtam magamban. Elmentem a Multiformatba, ők se kaptak még. Mondtam nekik, hogy elvileg ma lenne a hivatalos megjelenés, akkor még jobban a fejét csóválja, hogy biztosan nem kaptak még... De bosszantott, hogy tényleg nem kaptak volna még ma? Ezért elmetróztam a Budai Game Parkba. Ott azt mondta az eladó, hogy kapnak, de csak azoknak jut, akik előrendelték. És most jön a nagy DE!!! Az egyik előrendelő, akinek ma járna (még az előrendelők közül sem kapja meg mindenki), azt mondta, hogy csak a jövő héten tudná átvenni. Az eladó megbeszélte vele, hogy itt vagyok én, aki nagyon szeretné az All-Starst, és ha neki úgyis jövő hétre kell, akkor nem-e lehetne, hogy én megvenném? Mondta a hölgy, hogy igen, azzal a kikötéssel, hogy jövő péntekig biztosan megkapja, mert neki addigra 100%-ra kell. Az eladó biztosította őt arról, hogy addig jön új szállítmány. Úgyhogy megkaptam az ő példányát. ^^ Vártuk a főnököt, Zolit, hogy hozza a mai szállítmányt, köztük volt az All-Stars. Azt mondta, hogy nagy szerencsém van, mert Kelet-Európába ez a játék valamiért nehezen jut el, és ők is keveset kaptak, és hogy az első pár szállítmány biztos, hogy csak előrendelteknek jut. Hoztak Donkey Kong Country Returnst is. Nagyon szépen néz ki, de annak beszerzését elnapolom... pontosabba elévelem, mert idén már biztos, hogy nem jut rá pénz, hacsak rám nem szakad a Magyar Nemzeti Bank. Tehát így jutottam nagy szerencsével egy példányhoz. ^^

Nagyon szép már a doboza is, de milyen belül? Azt kell mondjam, hogy a Nintendo kitett önmagáért! Már a lemez borítója is nagyon tetszetős, a zenei CD-t tartalmazó borító is élőben, hogy korabeli TV-n megy a NES-en a Super Mario Bros. már az se semmi, de a Booklet... Azzal nyit, hogy Miyamotóról egy kép, hogy ül az asztalánál, és előtte az összes Mario játék! Az úgy rendesen meglepett, de nagyon örültem neki! Teljesen gyermeki bologsággal ittam minden egyes oldalát a Bookletnek, annyira jól néz ki, dizájnos, hihetetlen jól el van rendezve, és az is nagy durranás, hogy minden egyes Mario játék mellett van egy rövid kis élménybeszámoló, Miyamotótól, Koji Kondótól, a zeneszerzőtől, és Takashi Tezukától a főmenedzsertől egy pár soros élménybeszámoló, hogy kinek milyen volt készíteni az adott játékot. Mindezt a saját Miijükkel illusztrálva! :D Szóval a Booklet minden téren felülmúlta a várakozásaimat. A lemez tartalmát már közöltem korábban, kicsit rossz, hogy 25 perces, de most ez izgat a legkevésbé. ^^' Ezt még az Árkádban néztem meg. És azért tényleg nem semmi, ahogy Miyamaoto ott ül a Mario játékok előtt, kezében egy Mario műanyag figurával. Hát büszke is lehet magára, mert amit tett a videojáték-történelemben a Mario játékokkal... Párját ritkátja! Erről történelem könyvekben fognak megemlékezni! Sajnos még nem mehettem haza, mert be kellett mennem az iskolába Számvitel órára. Gondolom, mondanom sem kell, hogy életem leghosszabb Számvitel órája volt a mostani. -_- De túléltem! :D És szinte rohantam haza, hogy kipróbáljan a játékot.

Nagyon jó élmény ismét újra játszani vele. ^^ Most csak egy kicsit játszottam a Super Mario Bros-szal, de már ennyi is elég volt a régi élmények visszahozására. Kicsit tényleg olyan érzésem van, mintha visszarepültünk volna az időben. ^^ Még akkor is, ha már sokat változott a világ, és az ősi, klasszikus Super Mario Bros.-t már rutinból nyesem végig. Most a The Lost Levelst fogom elővenni. Itt biztos sikerülni fog a végigjátszás, mert pályánként lehet menteni, nem úgy, mint a Virtual Console-on, hogy világonként kell újra kezdeni ha végleg meghaltál. A Super Mario Bros. 2 meg jó, szeretem, de korántsem annyira, mint a többit. A Super Mario Bros. 3 meg számomra örök klasszikus, és SNES grafikával sokkal szebb! De nekem az összes régi Mario játék sokkal jobban tetszik SNES grafikával. Nem csak azért, mert technikailag jobb, hanem mert annyira hangulatos! Nekem nagyon tetszik. Sőt, majdhogynem az összes SNES játék grafikája közül az All-Starsé tetszik a legjobban! Nagyon hangulatos szerintem.

Még álljon itt egy kép a teljes All-Stars gyűjteményemről. A nagy doboznak azért a hátulját fényképeztem le, mert gyerekkori hülyeségemből kifolyólag összefirkáltam. -_-' Meg ki is fakult, és szerintem a hátulja sokkal menőbb. Bár azért meglátszik rajta a majdnem 17 éves, kissé viseletes állapotban van. ^^' Megvan a kazettának a doboza is, és kétféle leírás van meg. Az alul levő videokazetta úgy tudom, hogy csak Angliában jelent meg. Pár éve tettem szert rá az eBayen, ilyen trükköket mond el a játékból, meg egyéb dolgok vannak benne, pl. StarWing videóteszt. Hogy miért, ne kérdezzétek... De jó kazetta végül is.

Ennyi lenne az All-Stars élménybeszámoló, most megyek vissza tovább játszani vele. Azt hiszem, lesz egy álmatlan éjszakám! :D

Super Mario Bros. 3 titkok

Amiket még én sem tudtam. Érdemes nézni a Nintendo Channelt, mert az én közel 20 éves tapasztalatomnak, is tudtak olyan újat mutatni, hogy szinte felordítottam, hogy "NEM MONDOD! O_O" Három ilyenen döbbentem meg:

  • A NES-es verzióban, ha speed runt csinálsz, akkor sokkal lassabban megy az idő. Ezt nem tudom, hogy találták ki, de úgy tudom, hogy az All-Stars verzióban ezt már korrigálták.
  • Az 5-3 pályán van a jól ismert Kuribo's Shoe. Tudtátok, hogy ha Mosómedve-mez Mario vagytok, és úgy mentek be a cipőbe, hogy szoborrá változtok, akkor sebezhetetlenek vagytok?
  • Több halálhajón is van tűzköpő vas. Mosómedve mezben szoborként rá tudtok ugrani, és a tüzet kvázi "megöljük".

Még egy ilyen, és nyugdíjba vonulok, esküszöm. :D Na jó, 10 óra van, irány Super Mario All-Stars vadászatra!

Top 50 Masami Okui #3

lotus

Hát elérkeztünk a dobogó legalsó fokához. Ez a dal... valósággal pofon vágott, amikor megismertem, egyszerűen nincs szó, mely leírja ennek hatalmasságát. Ez az érzelmi kitárulkozás annyira hiteles, hogy tényleg beleborzong az ember, és minden sejtjében azt érzi, hogy igen, "we need love"! Nagyon kevés az az énekes, aki ennyire beenged miket a privát szférájába, és így elmondja, hogy mi a baja az emberiséggel. Tudja jól, hogy az ember csak erősnek mutatja magát, de igazából szeretet nélkül mit sem ér. Amikor meghallgattam ezt a dalt, akkor komolyan megmozdult bennem valami, amit nem lehet szavakba önteni. A zene meg csak ráerősít az érzésre. Sokkal többre hivatott az, aki képes ilyen dalt szerezni!

http://www.youtube.com/watch?v=e3zpymcbLNs

2010. december 2., csütörtök

One Piece lázban

Hát mit is mondanék, én mostanában már csak a ONE PIECE MEMORIAL BEST CD-t hallgatom, egyszerűen annyira megtetszettek a számok rajta, hogy tényleg szinte már csak ezt. És el is kezdtem újra az animét nézni. Amikor utoljára néztem tavaly, már nem emlékszem, hogy hol hagytam abba, meg annyira tökéletesen nem is emékeztem a történetre, úgyhogy újra kezdtem. Maradandó élmény lehetett, ha nem emlékszem rá, mi? Nem egészen így van ez. Most 10 részt nézek egy nap (tehát kemény 4 óra One Piece egy nap alatt), és azt kell mondjam, hogy kell is 10 részt nézni, mert a történet nagyon lassú folyású. Már az első rész is árulkodik arról, hogy egy igen hosszú kaland elé nézünk, és nem is a kaland hosszúságán, hanem annak lassúságával van szerintem a fő gond. Gond? Nézőpont kérdése. Teljesen világos számomra, hogy a shounen animék egyik fő eleme a harc és az erőfitogtatás, de itt többször is az volt az érzésem, hogy néha túlzottan elhúzódnak a harcok. Például Monkey D. Luffy harca a páncéltestű emberrel, aki természetesen világ legerősebb emberének vallja magát, és hogy ő még soha nem veszített, de majd főhősünk kicsit helyrepofozza az egóját. Ekkor éreztem azt, hogy túlzottan sokáig kellett helyrepofoznia, már tényleg, mindenki réges régen meghalt volna abban az összeütközésben, de ő még mindig felébred, és megmutatja, hogy őt csak azért sem győzheti le senki. És azért tök feleslegesnek tartok elhúzni egy csatát, hogy Luffy még erősebben rámérje a GOMU GOMU NO BAZOOKA támadását. Ez a fő negatívuma az animének, és az az igazság, hogy ha a szereplők nem lennének szerethetőek, már rég letettem volna a One Piece-ről. De Luffy elvont viselkedése, Usopp poénjai, és még sorolhatnám, mind arra ösztökélnek, hogy azért még nézzem a sorozatot. Arról nem is lelkesedve, hogy vannak nagyon jól kidolgozott történetek. Például Usopp és Nami gyerekkora.

De a zenék legalább szinte mind nagyon jók. ^^ Ezek váltak a kedvenceimmé:

  • Hiroshi Kitadani: We are! (OP1)
  • BOYSTYLE: Kokoro no Chizu (OP5)
  • D-51: BRAND NEW WORLD (OP6)
  • Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow (OP8)
  • Tohoshinki: Share the World (OP11)
  • Maki Otsuki: RUN! RUN! RUN! (ED2)
  • TOMATO CUBE: Watashi ga Iru yo (ED3)
  • Shojo Suitei: Shouchi no Suke (ED4)
  • Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- (ED7)
  • Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai (ED14)
  • TRIPLANE: Dear Friends (ED16)

Az egyik nagy rácsodálkozásom, hogy a TRIPLANE Dear Friends dala volt, hogy lehet egy szomorú, ballada One Piece ending? :o Érdekes, de nagyon szép dal. Nekem van egy olyan sejtésem, hogy akkor egy szomorú történetet fognak elmesélni, még csak ott tartok, hogy épp elkezdődött a 2. ending, aminek megmondom őszintén, örülök, mert már szabályosan idegesített az 1. ending. Az nekem annyira nem tetszik. A RUN! RUN! RUN! viszont nagyon jó! Pedig ugyanaz az énekesnő. ^^' A kedvencek közül egy pár kislemezt leszedtem, annak reményében, hogy bővíthetem egy kicsit a Jpop-ismeretem, de szinte mindegyik csalódás volt. Uehara Takako: GLORY -Kimi ga Iru Kara- single B-side trackje tipikusan az a dance szám, amitől a falra mászok, pedig a címadó dalt nagyon szeretem. A Shojo Suitei: Shouchi no Suke kislemez 2. dala pedig nem hagyott bennem maradandó emléket. Meg a két Tackey & Tsubasa kislemezzel tettem próbát némileg pozitívabb eredménnyel. Aki egy kicsit is jobban ismeri a Jpop-ipart, az tudja, hogy akár külön regényt lehetne írni a Johnny's Entertainment dolgairól, bár azt gondolom, hogy az olyan fiúegyüttesek, mint a Tegomasu, vagy a Tackey & Tsubasa üde színfoltja a Jpop zenének, de például az Arashi zenéjével ki lehet kergetni a világból. Kíváncsiságból meghallgattam a tavaly megjelent All the BEST! 1999~2009 albumukat, de a 9. szám után leállítottam, mondván, hogy ez nagyon nem nekem való. És most nézem, hogy az új albumuk is több, mint 1 millió példányszámban kelt el. Esküszöm, nem értem, hogy miért ilyen menőek. Illetve értem, csak nem tetszik... Na, mindegy, vissza a Tackey & Tsubasához, ők legalább tudnak énekelni. Nos, tehát, két kislemez van a One Piece szárnyai alatt, az ×~Dame~ / Crazy Rainbow, és a Kamen / Mirai Koukai. Az ×~Dame~ dal nekem annyira nem jött be, de a Crazy Rainbow nagyszerű alkotás! A másik kislemez meg szinte hibátlan. Mind a Kamen, mind a Mirai Koukai fantasztikus dalok.

Tehát most per pillanat ez van. És ne felejtsétek:

HOLNAP SUPER MARIO ALL-STARS MEGJELENÉS!!!

Top 50 Masami Okui #4

NECESSARY

Ez a dal éppen hogy lecsúszott a dobogóról, ugyanis értékében nagyon közel áll a 3. helyezett dalhoz, talán ez kevésbébb szomorú. A szerelem hiányát énekli meg, vagyis inkább a párjának a hiányát. De valami hihetetlen monumentálisra sikeredett ez a dal. A zene nagyon erős, nyomatékos, a gitárszóló valami eszméletlen! Masami hangja pedig szomorú, már-már sírásra áll, bár mintha nem lenne minden veszve, és azért könyörög, hogy legyen minden úgy, mint régen.

http://www.youtube.com/watch?v=3iaDLLNyOKs

2010. december 1., szerda

Top 50 Masami Okui #5

spirit of the globe

Okui Masami első igazán szomorú dala, de milyen érdekes, hogy egy ecchi anime (Jungle de Ikou!) ending dala. A mai napig nem értem a választást, de nagyon szép, szomorú dal. Itt énekel először (1997-ben) a világ gondjáról, az emberek lelketlenségéről, a zenében olykor-olykor felcsendülő dzsungel-effektek, és maga az anime úgy tűnik, nagyszerű lehetőség volt arra, hogy ezáltal is felhívja a figyelmet a III. világ szegény országainak nyomorúságaira. Nagyon szép dal.

http://www.youtube.com/watch?v=IY4OEhELKjQ