Az első hét Budapesten

Ritkán fogok tudni írni, remélem, hogy hamarosan lesz netem. Az első teljes hét nagyon jó volt. Jól érzem magam Pesten, én szeretem a nagyvárosi forgatagot. És most az egész hét történéseit kell megírom? Lássuk pontokban:

Szerdán megjött postán az új eBayes szerzeményem: Okui Masami: Remote Viewing kislemez. 6 dollár volt maga a kislemez, és 4 a pk, szerintem 10 dollárért nem volt sok. Legalábbis nekem megérte. ^^' Még 2007-ben ismertem meg a dalt, és már akkor tudtam, hogy 1993 óta énekel, és a 2 dal meghallgatása közben arra jutottam magamban, hogy aki 14 év után ilyen dalt tud írni, az sok mindenre hivatott. És persze, megvan mp3-ban, a mai világban már igazán semmiség beszerezni, de eredetiben hallgatni, azért mégis más. Egyrészt maga az érzés, hogy támogatom az énekesnőt. Már többször írtam erről, amennyit adott nekem a dalaival, az a legkevesebb, hogy így adjam vissza, még ha másé volt előtte, de ha neki nem kell, nálam jó kezekben van. ^^' Másrészt meg a minőség... Az mp3 azért mégiscsak egy tömörített hangfájl, így maga a minőség talán nem a legjobb, de így CD-n hallgatni, még Discmanen és sokkal jobb! Még ha lenne Music Centerem, azon lenne az igazi! A két dal egyébként a PS2/PSP Routes Visual Novel játék opening és ending dala. Különben a 2010. júniusi Mondo Magazinban van egy jó cikk a Visual Novelekről, érdemes elolvasni.

Június 23-án megjelent az Animelo Summer Live 2010 Evolution koncert rendezvény kislemeze, mely az "evolution ~for beloved one~" címet kapta. Kíváncsi voltam, hogy milyen lett, mert a 2009-es dal nagyon gagyira sikeredett az előző évekhez képest. Önmagában nem rossz, csak nagyon populáris lett, és nincs meg benne az a zenei különlegesség, amitől megmarad az ember fejében. Ehhez képest a 2010-es dal üde visszatérés az előző évekhez, bár az első évek minősége valószínűleg soha nem fog visszatérni. 2005-ös volt az első, az nagyon szép volt. Már-már heroikus hangulatú, valami "azért vagyunk, hogy szórakoztassuk az embereket". De nagyon jól megcsinálták, ilyen filmes hangulat lett, mégsem giccses. A 2006-os is hasonló, kicsit lájtosabb, de az egységet nagyon jól visszaadja. A 2007-es már éles váltás, teljesen másképp közelíti meg a közösség érzését. Sokkal lazább lett, míg a 2008-as már-már bulizós, de mégis nagyon jó a maga nemében. Csak a 2009-es lett véleményem szerint eltolva. De a 2010-eset jól megcsinálták, Minami Kuribayashi is belejött a zeneszerzésbe.

És akkor most térjünk rá ténylegesen a Budapesti történésekre. Kezdem egyre inkább azt megtapasztalni, amit bagszi mondott nekem, hogy egy nap mennyire kevés dolgokat intézni Pesten, és ez tényleg így van. Kedden is, reggel elmegyek, keresek két helyen diákmunkát, ez a két hely tökre máshol van egymástól, és elmenni BKV-val az egyik helyre, majd a másikra, aztán átmentem egy kicsit Kispestre, majd az Aréna Plázában a Libriben kicsit internetezni, és már ott tartok, hogy este van. Meg szerdán mentem el bagszikhoz a Nintendós cuccaimért. Két kör volt, még bőrönddel is, utána megnéztem a 17. kerületi Game Parkot, és este van, hiába indultam el reggel. Nem semmi. Az biztos, hogy nem unatkoztam a héten. ^^' Egyébként meg látom, hogy nemigen lehet megbízni ezekben a nagyobb diákmunka közvetítőkben. Mind a ketten azt mondták, hogy várólista, majd szólnak, ha aktuális lesz. Bagszinak ezt elmeséltem, azt mondta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Két éve volt náluk, akkor is azt mondták neki, hogy szólnak, ha lesz munka, azóta is szólnak neki... Most voltam először (kedden) a Mammutban, kíváncsi vagyok, hogy mitől olyan közkedvelt bevásárlóközpont. A Mammut I az valami hatalmas csalódás. Nem nagy épület, és oda van zsúfolva vagy 150 bolt. A Mammut II már valamivel kellemesebb hangulatú, de igazság szerint nem győzött meg, úgyhogy szerintem nem fogok oda járni.

Csütörtökön meg pénteken pedig Lam'O-ékhoz mentem el. Egyébként náluk voltam kedden is, csak mivel rossz volt a csengőjük, ezért nem tudtam bemenni hozzájuk. Tengapelőtt ők elég sokat WoW-oztak, de közben beszélgettünk, meg néztünk egy animét, Summer Wars a címe. Érdekes, nem egy szokványos mű. Tipikusan az a fajta, melyet többször kell végignézni, hogy igazán megértsük a mondanivalóját. Aztán kipróbáltam a Rizikó nevű játékot PC-n. Életem azon ritka pillanatához érkezett el, amikor annyira analfabétának éreztem magam. Komolyan, úgy játszottam vele, mint egy 3-4 éves kisgyerek, mint aki ismerkedik a nagyvilággal. Az alapvető szabályokat elég hamar megértettem, de nyilván többször kell vele játsztani, hogy megértsük a lényegét, meg hogy igazából milyen gondolkodást igényel a játék. És megmutattam nekik Okui Masami: Souda, Zettai. videoklipjét. Úgy tetszett nekik, meg amikor végiglapozgatta a Self Satisfaction CD borítóját, láttam, hogy elgondolkodik, és tetszik neki a görög táj. Aztán azt mondta, hogy nagyon tetszik neki, hogy valaki ennyire meri vállalni az egyéniségét. Hát igen. Kár, hogy ennek az az ára, hogy igencsak lent van az Oricon charton, de amíg vannak emberek, akik látják Okui Masami zenéjének az értékét, addig nincs komoly baj.

A pénteki nap sokkal jobban sült el, mert vittem a Nintendo Wiimet, meg egy pár GC játékot. Nagyon jól szórakoztunk, ekkor már Dani is ott volt. Először Duonggal játszpttunk Mario Kart 64-et, aztán kipróbáltuk, hogy lehet-e úgy négyen, hogy mi vagyunk ketten két Classic Controllerrel, Lam'O és Daki meg GC Controllerrel. Nem ment ott, aztán nem tudom, hogy van-e valami megoldás erre, de inkább váltottunk Mario Kart Wiire. 32 pályát mentünk VS-ben, nagy buli volt. A végére nekem lett (most csak emlékezetből írom, nem biztos, hogy így volt) 376 pont, Dakinak 275, Lam'O-nak 233, míg Duongnak 112. Már külön gratuláltam neki a 100 pont eléréséhez. ^^' Utána a többiek ebédeltek. Én nem voltam annyira éhes, ezért csak nézték, hogy játszom a régi Super Mario Bros-t. Teljesen el voltak ájulva. Mondjuk nem vittem végig a 8-4-ig a 6-4-nél haláloztam el végleg. De megmondom őszintén, jól esett egy kicsit megmutatni másoknak, hogy tudok játszani. Aztán ettem én is egy keveset, majd megcsináltuk mind a hármójuknak a Miijét. Időközben jutott eszembe, hogy meg kéne nézni, hogy felvett-e Tukeinon végül a Wii Friend listjébe? Elküldtem volna neki a remekműveket, csak aztán kiment a fejemből. Ebéd után Brawloztunk egyet, de igazából a WarioWare Smooth Moves volt olyan téren érdekes, hogy teljesen rácsodálkoztak, hogy jé, hát ilyen is lehet játék? Hát igen, akik 0-24 között a gép előtt WoW-oznak, azoknak minden Nintendós vicc új. De szerintem nagyon tetszett nekik. Még egy kicsit Wii Sportsoztunk, de Daki és Lam'O időközben elmentek, ezért Zolival (ez Duong neve magyarul) ketten maradtunk. Egy kicsit tenisztünk, majd jött a Baseball. Hát látni kellett volna Duongot. Ahogy eldobta a Wiimote-tal a labdát, komolyan mondom, olimpiára be kéne nevezni. Csak akkor sajnáltam meg, amikor én a sokkal gyengébb dobásommal ilyen 125 km/h-s sebességgel ment a labda, míg neki teljes erővel ilyen 104-105-tel. Nem tökéletes a gép fizikája, ezzel már a megjelenés napján tisztában voltam. De jó volt látni, hogy valaki ennyire beleéléssel játszik. Aztán még Kirby Air Ride-oztunk egy kicsit, szerintem ez annyira nem jött be neki, elég gyorsan váltottunk. A záróakkordot a New Super Mario Bros. Wii adta. Nagyon jó csapatot alkottunk ketten, mindig megvártuk egymást, meg nagyon együttműködtünk. De már estére váltott az idő, így menni kellett. De megbeszéltünk, hogy a jövő héten is találkozunk. Ekkor megnéztem az Okui Masami: God Speed CD-jét, s Duong rácsodálkozott, hogy milyen cím ez a God Speed? Hát ilyen. ^^'

Most itt vagyok Békéscsabán, vasárnap nem lesz időm elmenni hozzá, de hétfőn lehet, hogy elmegyek. Az internetet meg most már komolyan intézni fogom. A jövő héten remélem, el tudom intézni.

Megjelenések 2010. július 21-ére

Megjelenés-özön lesz ez a nap számomra, négy kiadvány is várható, amikre nagyon le szeretnék csapni! Az alábbiak:

• Megumi Hayashibara: CHOICE (album)
• Megumi Hayashibara: Shuuketsu no Sadame (single)
• Minori Chihara: Freedom Dreamer (single)
• Suara: Amane Uta (re-release, mini-album)

Megint csináljak olyat, mint februárban, hogy 1 albumot, és 3 kislemezt rendeljek elő? Akkor megtehettem, de most nem nagyon. Arról nem is lelkedesedve, hogy holnap fog megjelenni az Animelo Summer Live 2010-es rendezvény betétdalának kislemeze, az Evolution ~for beloved one~. Drága móka szeretni az Anison zenét, főleg annak, aki úgy érzi, hogy megérdemli az előadó, hogy megvegyük eredetiben a kiadványát! T_T

Animelo Summer Live 2009 4. rész

Nem tudtam nézni egy darabig, mert itthon voltak munkálatok, és segíteni kellett, így csak ma jutottam el odáig, hogy ma elkezdjem nézni az Animelo Summer Live 2009 2. napjának (augusztus 23.) 1. részét.

Már az első rész után elkönyvelhetjük, hogy inkább ez az a nap, amikor látszik, hogy mekkora egyéniségek lépnek itt fel, és most kivételesen nem feltétlen pozitív értelemben mondom, bár nagy durranások most is voltak. A sort Aya Hirano és Nana Mizuki közöse nyitotta. Aranyosak voltak együtt, Aya Hirano egyedül is nagyon jó volt. Utána jött az, akire nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tud élőben, Chihiro Yonekura. Két dalt adott elő, a Kaleido Star openinget, a Yakusoku no Basho he dalt, valamint a debütáló kislemezéről a 10 YEARS AFTER, mely egy Gundam OVA ending dala. Itt látszik, hogy mennyire szeret énekelni, és bizony sokkal többet érdemelt volna. Számomra ő az egyik legmostohábban kezelt japán énekesnő. Aki meghallgatja egy pár albumát, arra juthat, hogy baromi egyhangúak a dalai, holott a hangja alapján sokkal többre képes. Egy pár szerzemény van, ami kiemelkedik az átlagból, de gyakorlatilag 2007 óta nincs új dala, mert az akkor megjelent Lion no Tsubasa kislemeze csak 166. helyet érte el a heti Oricon charton, vélhetően az igencsak mérsékelt sikere miatt nem kapott új dalt. A 2008-as Ever After albuma jó ötlet volt, de azontúl semmi komolyat nem mutat fel.

Yui Sakakibara igazi egyéniség, nagyon erős kisugárzása van, hangja is nagyon jó, kellemes volt hallgatni őt. Aki igazán nagy meglepetés volt, az a Yousei Teikoku együttes, tiszta ALI PROJECT. Ugyanaz a goth loli, viszont sokkal rockosabban művelik. Nagyon izgalmas volt hallgatni őket, szerintem jobban oda fogok figyelni rájuk.

És ezután jött a fekete leves, akikre utaltam, hogy az egyéniség nem mindig pozitív értelemben értendő, de nem is mindig negatívan. Nagyon érdekes formáció lépett színpadra. Egy srác, teljesen őskori japános külsővel, tradicionális indiai ruházatban jelent meg. Ő Kenji Ohtsuki, és mellette volt négy hölgy (japánok természetesen) tradicionális kimonóban, ők a Zetsubou Shoujotachi. Egyiknek-másiknak annyira erős hangjuk van, nagyon meglepő, pedig szemmel láthatóan kicsik. A férfinek jó hangja van, de hogy minek ordította végig az MC-ket, nem értem. Nagyon furcsa előadó, de szerintem kihagyom őket. Nem nagyon fogtak meg.

De jön az igazi fantasztikum! Hironobu Kageyama! Aki előveszi gitárját, és egymagában előadja a Dragon Ball Z openinget, a CHA-LA HEAD-CHA-LA dalt. Egy szál gitárral is maradandót tud alkotni. Aztán teljes zenekarral előadott még egy nagyszerű szerzeményt, de már az őszinte kisugárzásával is nagy sikert ér el a közönségnél.

Ezt a részt a FictionJunction zárja. Mind az öt lány jelen van: KEIKO, YUUKA, KAORI, WAKANA, YURIKO KAIDA, sőt az alapítótag, ASUKA is megjelent. A háttérben Yuki kajiura zongorázott, valami hihetetlen átéléssel. Először a Pandora Hearts openinget énekelték, a Parallel Hearts dalt, nagyon szeretem. Itt is jól adták elő. A további két dallal bizonyították, hogy több figyelmet érdemelnek. Aranyos lányok.

Ennyi volt mára, holnap fogom megnézni az 5. részt.

A karaoke ára

karaokésok élete nemcsak játék és mese! Hallottál a csúf kopasz rapről, mely sok kfn készítő életét megkeseríti?

Na igen, ezt többen is átéltük, akik csinálnak kfn (vagy karaoke) fájlokat, néhány hónapja, én is ebbe a táborba tartozom. Az a lényege, hogy házilag készülnek el azok a karaoke fájlok, melyeket aztán a conokon láthatunk, éneklünk. No, most aki csinált olyan dalt, melynek van rap-része, az ismeri a karaoke-lét sötét oldalát, ugyanis rapet időzeni nagyon nehéz, köszönhetően a sok elharapott szótagnak. Ugyanis a KaraFun Editor programmal nekünk kell manuálisan időzíteni a szótagokat. Persze a művelet nem lehetetlen, mert bár az tény, hogy a szánk gyorsabban mozog, mint a kezünk, de szerencsére lehet lassítani a dalt is, így könnyebb időzeni, de azt hiszem, kevés karaoke fájlnak van ennyire tömör szótagolása, mint az Animelo Summer Live 2008-as betétdalnak, a Yells ~It's a beautiful life~ dalnak, mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja.

Egy kis egyveleg

Holnap lesz a Nintendo konferenciája az E3 2010 keretén belül. 9 órakor lesz Los Angelesben, ami nálunk 18 órát jelent. Több helyen is lehet nézni, többek között, a GameSpot, az IGN, valamint a Nintendo is csinált egy külön weblapot, ahol élőben lehet nézni a konferenciájukat. Szerintem majd a Nintendo honlapján fogom nézni. Persze a Nintendós berkekben már megy a találgatás, hogy mi lesz holnap. Az új Zeldát mindenki várja, én kíváncsi leszek az új Nintendo kézikonzolra, a Nintendo 3DS-re. Gondolom nem ez lesz a neve, de legalább végre megtudjuk, hogy most egy 5. DS variánsról van szó, vagy egy vadonatúj kézikonzolról. Sokkal nagyobb esélyt adok az új kézikonzol címnek, túl sok újdonsággal rendelkezik ahhoz, hogy csak új DS legyen, viszont az is igaz, hogy a Nintendo DSi-t, mint új konzolt ígérték, de közben mi lett. Golden Sun DS esetében remélhetjük, hogy nem igaz az a pletyka, hogy törölt játék, meg lesz Wii Party, de hogy ezentúl mi lesz, azt nem tudom. Sokan várnak új Kirbyt, StarFoxt, sőt Kid Icarust is, aki NES-ről lehet ismerős. Szóval sokan várják az új Nintendo konferenciát.

Ajánlom az új Mondo magazint, mert van benne egy olyan cikk, ami rávilágít arra, hogy többek között miért szeretem a japán zenét. Van egy cikk arról, hogy Japánban az ismert embereknek tilos botrányt csinálni, mert akkor a kiadó megszakítja velük a kapcsolatot. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt alapvető elv, hogy az ismert embereknek példát kell mutatniuk. Másrészt meg a szigetországban nagyon kötik az előadót a kiadóhoz, és ha valaki valami "hibát vét" azzal a kiadót is rossz hírbe hozza, hogy mi az, hogy ilyen embert alkalmat. És a Mondóban volt egy nagyon jó példa arra, hogy mivel jár, ha egy nyugati előadó mutatja meg magát botrányosan, és mi van akkor, ha egy japán előadó teszi ugyanezt. Koda Kuminak elég volt egy rossz megjegyzés a TV-ben, már megszakította a kiadója az új albumának promotálását, valamint néhány szerződés felfüggesztése. De a Johnny's Entertainment kiadót is többször elővették. Ez az a producer-cég, mely olyan fiúcsapatokat futtatott fel igencsak sikeresen, mint az Arashi, Tackey & Tsubasa, KAT-TUN, News., V6, KinKi Kids, Tegomass, stb. Az a vád érte Johnny Kitagawát, hogy az átlagnál kicsit jobban szereti a fiatal fiúkat, és a külső is igencsak számít, sőt sok esetben, nem is kell, hogy jól énekeljen, bizonyos "szolgáltatások" ellenében nagy karriert ígér. Emellett azért is meggyűlt a baja a bírósággal, mert kegyetlenül kizsákmányolja az idol-jelölteket, de eddig még egyszer sem kapott büntetést Johnny bácsi, aki már 78 éves. Hiába, a milliárdosok keze messzire elér. És szinte ő diktálja a divatot. Szinte minden egyes általa kiadott kislemez, album a slágerlisták élére került, és több 100.000, több milliós eladást tudhat magáénak. Szegény Okui Masami meg ott kuporog a sarokban, a legsikeresebb, V-sit. albumának 48.330-as eladásával. Pedig minőségből tarthatna előadást. De hát sajnos ez van.

Egyre több helyről hallom, hogy próbálkozzak meg férfi énekesekkel a karaoke versenyen, hátha jobb helyezést érek el. Nézegettem a Last.fm-es profilomat, hogy mely férfi előadókat hallgatom a legtöbbet. Aztán szöget ütött a fejemben az a gondolat, hogy mi lenne, ha Animelo Summer Live dalokat énekelnék? Azt azért tartanám jó választásnak, mert szinte minden egyes sort más énekel, és a rendezvényen szokták váltogatni, hogy melyiket ki énekelje. Ez azt jelenti, hogy a dalokat bárki elénekelheti. És egy új oldalamat mutathatom be, lehet, hogy ez jobban bejönne a közönségnek. Bár a 2008-as theme song-ban a rap részt nem vállalnám. ^^' Annak örülök, hogy készül az új karaoke weblap, és fórum. Nem, nincs régi, csak eddig az AnimeCon fórum része volt a karaoke, és van az adarna weblap, melyen le lehet tölteni az előadott dalokat. Szerintem dizájnt fog kapni az oldal, de fórum legalábbis biztos. A MAT-os őszi animecon karaoke részlege bizonytalan. Biztos, hogy ott lesznek, csak verseny nem biztos, hogy lesz. Az biztos, hogy a Mondós őszi conon lesz előnevezős verseny. A nyári conon tesztelem magam, az őszi conon élesben mennek majd a dolgok.

Animelo Summer Live 2009 3. rész

Véget ért az első nap, amit láttam. Hát nincsenek szavak, hogy mekkora élmény volt már így gépről nézni. Hát igen, így jár az, aki 40 énekelni szerető, pozitív érzelmeket átadni akaró énekesek koncertjét nézi. Hihetetlen élmény volt!

A harmadik részben csak egy énekesnő meg egy együttes volt. Ők ketten kitettek egy órát, aztán a finálé, amikor mindenki kint volt a színpadon. De ne menjünk ennyire előre. Az énekesnő Minami Kuribayashi volt. Ő kicsit nagyobb szerepet kapott, mivel ő a rendezvény egyik zenei rendezője, valamint ő írta a rendezvény főcímdalának a zenéjét. Nagyon szép hangja van, kellemes érzés hallgatni őt. Az együttes pedig a JAM Project volt. Hát eszméletlen, amit csináltak, ezek a srácok állatok! :D Ugyanis négy fiú, és egy lány a csapat tagja. Az egy lány Masami Okui, a fiúk pedig Hironobu Kageyama, Masaaki Endoh, Hiroshi Kitadani és Yoshiki Fukuyama. Nem tudom honnan szerezték a képességüket, de a legnagyobb rockerekkel versenyezhetnének, Hatalmas energia van a torkukban. Egyértelműen ők voltak az est fénypontja, a több tízezres közönség a végén már egy emberként üvöltötte, hogy MOTTO MOTTO! A SKILL című dalukban egyszerűen eszméletlen, hogy mit csináltak!

Aztán jött a finálé, amikor az összes első napi énekes/együttes kiállt, és elénekelték a 2009-es Animelo Summer Live betétdalát, mely a RE:BRIDGE ~Return to oneself~ címet kapta. A 2005-ös ASL óta szerintem ez a leggyengébb dal, de ahogy ott előadták, az mindent feledtetett. Még ekkor is a három főszereplő Minami Kuribayashi, Masami Okui és Hironobu Kageyama voltak, egyszerűen fantasztikusak ezek hárman! Miután elénekelték a dalt, az összes énekes az utolsó szó jogán kiment még mondott egy pár mondatot. Itt már a közönség szinte meg volt bolondulva. Voltak egy páran, akiknek elég volt csak kiállni, máris őrjöngött a közönség. Ilyen volt Hironobu Kageyama, Masami Okui, May'n, Minori Chihara és Yui Horie. Ezután még előadták a 2006-os ASL betétdalt, az OUTRIDE-ot, ekkor már a táncosok is kint voltak. És a 2009-es betétdal másodjára történő előadásával zárult a videó.

És ez még csak az első nap volt! Holnaptól 3 napig nem leszek itthon, vasárnap fogom nézni a második napi koncertet. Már nagyon várom! Ott is lesznek nagy durranások.

Animelo Summer Live 2009 1. rész

Hogy miért szeretem ennyire a japán zenét? Azért, mert bár ott is megvannak a "divatdiktátor" producerek, akik előírják, hogy márpedig ez a menő, viszont emellett tere van az egyéniségnek. És még most 2009-2010-ben is olyan dalokat hallok egyes nagyszerű előadóktól, hogy komolyan csak lesek, hogy lehet még igényes zenét művelni? Ennek egyik legnagyobb tere az Animelo Summer Live. Tegnap néztem a 2009-es ASL-t. Nem néztem végig, mivel a teljes koncert 12 óra. Na nem 12 óra és 0 óra között volt egyhuzamban, ez egy két napos rendezvény. Hat-hat órára osztva. Ezen 12 óra alatt több, mint 40 előadó bizonyítja be, hogy TUDNAK ÉNEKELNI! Ugyanis a koncert 100%-osan élő. Illetve a 100% kicsit túlzás, majd később kitérek rá, hogy miért. De ez az igazi sztárparádé! 40 előadó kb. 2-3 dal erejéig fellép, és szórakoztatja a közönséget. Na ez nem azt jelenti, hogy egy előadó kb. 10 percig van a színpadon. Ugyanis Japánban divat, hogy hosszú ún. MC-kkel tarkítják a koncertjüket. Ilyenkor történeteket mesélnek el, vagy vicces beszólásaikkal szórakoztatják a közönséget, vagy csak egyszerűen kommunikálnak, vagy monológot mondanak. De mindenképp nagyon jó dolognak tartom, ezzel is csak még közvetlenebbé tenni az előadó és a rajongó közötti kapcsolatot. És ezzel a fellépésük akár 20-30 percre is kinyúlhat. De tényleg látni az őszinte kedves mosolyt, a közvetlenséget, hogy szeretik, amit csinálnak, és szeretik a rajongóikat. Meg merem kockáztatni, hogy vannak olyanok, akik nem fölérendelik, hanem mellérendelik magukat a rajongókhoz. És ez az egész együtt, a zene szeretete, az énektudásuk, a kedvességük, közvetlenségük, annyira fantasztikussá teszi az előadásukat, meg jó érzéssel tölt el, hogy láthatjuk őket, hogy még így DVD-n (vagyis gépen) visszanézve is megvan az élmény. Bár, ha élőben látnám őket, az lenne az igazi. De most egy ilyen koncertre 8.500 yen (kb. 20.000 ft) a belépő. De az biztos, hogy az az élmény, amit ott kapunk, az nemcsak egy életre, hanem azon túl is szól. Ezt már így ki merem jelenteni, hogy csak számítógépen láttam.

Az első napot angela nyitotta. Ő még a népszerűbb énekesnők közé tartozik, nem hiába. Hangja inkább művészi, és fantasztikus show-t csinál, nagyon jó mozgáskultúrája van. De vannak egészen egyedi előadók. Akit mindenképp szeretnék kiemelni, az manzo. Ez az énekes külsőre mindennek elmondható, csak énekesnek nem. Egyáltalán nem sztáralkat, sőt semmi mozgáskultúrája nincs. Kicsit kövérkés, szemüveget hord, mozogni színpadon szinte egyáltalán nem tud. És kérdem én: Mit számít ez, ha tud énekelni, van hangja, és gitározik? Az igaz, hogy nem olyan jó színpadon látni őt, de fantasztikus hangja van, és nagyon jó énekes. Csak az nem tetszett, hogy az utolsó dalának végét már nagyon elhúzták, és ő sétált és futott a színpadon. Szerintem ez már sok volt, sőt futás közben leesett a szemüvege. ^^' Úgyhogy már kicsit égőnek is tartottam. Vannak olyan énekesek, akik bár nagyon szépen énekelnek, mégsem olyanok, hogy betöltenék a színpadon, nem ilyen erős. Ilyen ELISA. Haruko Momoi meg a nagyon magas hangjával élből kiénekelné a magas c-t. Egy negatívumot nem értek, és itt jön ki az, hogy nem 100%-ig élő. Ugyanis van egy japán "énekesnő", aki nem ember. Az a lényege, hogy Japánban megalkották a világ első animált, és számítógéppel generált "énekesnőjét". Hatsune Miku nevet kapta. Egy anime karakter, kinek számítógéppel generálják a hangját. És ahogy elhallgattam a közönséget, nagy népszerűségnek örvend. De komolyan nem értem, hogy miért. Semmi emberi nincs benne, hallatszik, hogy számítógép a hang. És nincs meg az az élmény, hogy rácsodálkozunk, hogy ember ilyenre képes? Különben sincs nagy hangja. Nagy hiba volt őt betenni az Animelo Summer Live-ba. Szerencsére rövid ideig volt vásznon. Mert csak vászonon lehetett látni. Egyelőre őket láttam 2 óra alatt, tervezem végignézni, még írok a többiekről is.