Első benyomások

Na tettem egy próbát a New Super Mario Bros. Wiivel. Már a title screen is tetszett, de az intro videó kicsit egyszerű, de annál jobban lenyűgözött. Bowser 7 gyere visszatért? Vele együtt a legendássá vált halál hajó a Super Mario 3-ból? Én már meg vagyok vesztegetve, nekem már ezektől 10 pontos a játék. És maga a játék is hihetetlen hangulatos. Sokkal jobb a grafikája ahhoz képest, amit vártam. Szebb, kidolgozottabb,emellett a játék ötletei is fantasztikusak. Ez a forgó platform is nagyon jó, meg már most találkozhatunk új tárgyakkal. pl. a "jégvirág", melytől Mario nem tüzet dob, hanem jeget. Meg a propeller-gomba, mellyel Mario propeller-mezbe öltözik, és sokkal tovább lebeg. Meg a szokásos gomba és tűzvirág, melyekkel eddig találkoztam. És megtapsolnak, amikor megszerzem mind a három nagy érmét, meg a 8 piros érmét. Azt kell mondanom, hogy aki teheti szerezze meg, mert amíg 1985-ben a Super Mario Bros. volt a legenda 2009-re pedig a New Super Mario Bros. Wii lesz a legenda. Ez tény, hogy 20 év múlva így fogunk róla emlékezni!

Tettem egy próbát még a Kirby Air Ride-dal. Ez is nagyon jó játék, bár nem az a fajta, mely forradalomra tör, de nagyon jó. Én szeretem ezt a versenyzést. Mentem is vele három menetet. A csillag automatikusan gyorsul, nekünk csak fordulni kell, valamint az A-gomb használatával a földet súroljuk, mellyel ugye lassulást érünk el, de értelme van, amikor gyorsító nyíl van a földön. Elég könnyű így, hogy első lettem az első két alkalommal. Amire szemfüles lettem, hogy nagyon jó a zenéje. Nekem legalább tetszik, jó volt hallgatni. Én ajánlom mindenkinek, én 9 pontot simán adnék rá.

És beüzemeltem a Game Boy Playert. Meg kell állapítsam, hogy öltözteti a GameCube-ot, sokkal mutatósabb lett így:

Nagyon jó lesz. Kipróbáltam rajta a Mario Kart: Super Circuitot, és a Zelda Minish Capet. Mind a kettő fantasztikusan mutat TV-n!

Itt tűnik ki igazán, hogy a GBA technikailag tényleg túlszárnyalja a SNES-t, ezt biztos nem lehetett volna kihozni a csodaszerkezetből. A Mario Kartról röviden annyit, hogy látszik, hogy rég nem játszottam vele. Elég rossz eredményeket sikerült elérnem. Viszont ahogy játszottam a Zelda Minish Cappel... Most tudatosodott bennem, hogy milyen rég játszottam Zeldával. És nagyon hiányzik. Elhatároztam, hogy végigviszem Game Boy Playeren is a Minish Capet! Az első mentésemen mentem egy kicsit, csak pár percet, hogy lássam, hogy milyen. Keresgéltem a Castor Wildsba a helyet, mert emlékeztem, hogy annak nagyon szerettem a zenéjét. És igen. Nagyon jó volt visszahallgatni. Egy kicsit futkározni a mocsárban, fel-le az indákon, meg végigmenni fent is. Nagyon jó élmény volt, visszahoztam a Zeldás hangulatot belém. Úgyhogy aki hiányolta a Zeldás cikkeket, csak megnyugtatni tudom, hogy visszatér!

Amikor megvettem a Wiit, akkor a GC-től kvázi búcsút intettem, ha a Wii egy teljes értékű GC-t is ad magából. De ezzel a Game Boy Playerrel új értelmet kapott a GameCube, és a Game Boy Advance. Mindkét konzol életét jelentősen meghosszabbítja nálam. Majd kíváncsi leszek a többi GBA játékra is.

Deja Vu

Igen, mert ami megtörtént 2008 nyarán velem, az ma egytucatjában megismétlődött.

Mindenek előtt egy kis reggeli öröm, nem ment el csak úgy a házunk mellett a postás:

Végre megvan kompletten a Link to the Past! ^^ A dobozban benne volt a kazetta is, úgyhogy most abból kettő van. Tervezem azt eladni valahol. Aki eléggé szemfüles, az láthatja, hogy nem lehetek 100%-ig elégedett a dobozzal, de végülis így is megteszi.

És mi volt az, ami megismétlődött? Egy nagy vásárlás:

Persze ennek is megvan a maga története. Először a Keletiben levő Game Parkba mentem be nézelődni. De se New Super Mario Bros. Wii, se Zelda Spirit Tracks. Még Nintendo DSi volt tervben, de azt még elhalasztottam. És egy jó darabig nem is lesz. De mindegy. Viszont volt Nintendo GameCube hátizsák. Utolsót vittem el, azt mondta a srác, hogy több nem lesz. Nem olyan nagy, arra tökéletesen alkalmas, hogy ha egy napra megyek Pestre pl. conra, akkor a dolgaimat vigyem benne. Aztán kérdésemre azt mondta az eladó srác, hogy a Budai Game Parkban van Kirby Air Ride és Nintendo Game Boy Player. Mivel az áruk elfogadható volt, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje eleget tenni már majdnem 4 éves vágyamnak, és beszerezni őket. 6.900 forint volt mind a kettő. A kettes metróval mentem a Moszkva térre, majd onnan a 61-es villamossal szerettem volna menni a Csörsz utcáig, de a sztrájk, ugye. Ami nagyon tetszett, hogy az emberek nagyon összetartóak voltak, mindenki segített mindenkin. Mondjuk ez nem varázsolta oda a 61-es villamost, úgyhogy gyalog mentem. Már 2008 nyarán próbáltam megkeresni a Budai Game Parkot, de mindhiába. Most is szinte hiába volt. Visszamentem oda, ahol akkor kerestem a Game Parkot, de sehol. Volt egy fitness center, azt hittem, hogy azzal szemben, vagy mellette van, de a közelben nem volt. Mentem, mentem, és közben bosszankodtam, hogy tűnhet el egy üzlet ennyire? Ez a legrosszabb üzleti fogás így eldugni egy üzletet. Majd' egy órás keresés után feladtam, és bementem a MOM Parkba. Bementem az Alexandrába, itt vettem meg a Nana 2 mangát. Meg kerestem a Lovely Complexet is, de az itt nem volt. Közben rettenetesen éhes voltam. Úgyhogy bementem a mekibe menüt enni, de nem lehet kártyával fizetni. Ekkor jutott eszembe, hogy én szeretnék pénzt is váltani. Egy kicsit odáztam az evést, és megkerestem a pénzváltót. Legnagyobb meglepetésemre volt Japán yen. Így elhatároztam, hogy Japán yenben fizetem ki a CDJapannek a rendeléseimet, méghozzá ezeket:

• Masami Okui: i-magination (előrendelve, megjelenés: 2010. február 3.)
• Masami Okui: INSANITY
• Suara: Akai Ito (Limited Edition)
• Tegomass: Kiss~Kaerimichi no Love Song~ (Regular Edition)

Az új Masami album, és a három kislemez postával együtt 7445 yen volt, így 8000-et váltottam. Istenem, Japán yen volt a kezemben! Kicsit odavoltam magamtól. ^^ 8 db. 1000 yenes. Visszamentem a mekibe, evés után vissza akartam menni a Keletibe, de elhatároztam, hogy még egy UTOLSÓ próbát teszek a Game Park felkutatásával. De most a másik irányba mentem. Naná, hogy ott volt. -_- Kicsit dühös voltam, hogy ez nincs is eldugva. Egyetlen egy csapda volt, hogy tényleg sportpályával szemben volt, de az utca másik odalán, az a sporttelep, fitness center volt, ezzel tévesztettem össze. Bementem a Game Parkba, a srác a Keletiből, már szólt, hogy tegye el nekem a Kirby Air Ride-ot a Game Boy Playert. És figyelmes lettem, hogy ott a New Super Mario Bros. Wii. Megvegyem, ne vegyem meg? Nem gondolkodtam sokat, megvettem. Majdnem 90%-os átlagértékelés? Több, mint 10 milliós eladás világszerte? Majd meglátjuk! Meg volt még egy GC/GBA kábel, kompletten dobozával, papírjával, így úgy döntöttem, hogy megveszem azt is, mivel nem volt drága. Úgyhogy azzal is gazdagabb lettem. Tehát négy dolgot vettem. Aztán mentem is vissza a Keletihez. Most a Déli Pályaudvaron szálltam fel a metróra. A Keletinél átmentem az Aréna Plázába. Itt már lehetett netezni a Libriben. Azért kellett, mert fel kellett jegyezni a rendelési számot, amit a 8000 yen mellé egy papírra kell írni, amikor feladom a pénzt Japánba. Aztán még egy kicsit nézelődtem, de kb fél úton meguntam (ugyanis fél órás jegyet lehetett venni), de jött egy lány, aki épp írta volna a regisztrációját a nethez, de felajánlottam neki a netem másik felét, így nem vész kárba. Odaült. Én meg átmentem a Electro Worldbe, annak reményében, hogy találok Zelda Spirit Tracks játékot. De pont akkor volt átalakulóban az üzlet, a DS, meg mindenféle konzoljátékok meg egy nagy kosárban volt. Hát az természetesen nem volt. Így átmentem a szembe levő 576-ba. Ott sem volt Zelda Spirit Tracks, viszont volt Lovely Complex manga, azt megvettem. Utána még elszaladtam a Keleti mellett levő postára, ott feladtam Japánba a pénzt, és rohantam a vonathoz, mert még épp elértem a 18.13-asat. A vonaton végigolvastam a Love.com mangát. Hát itt valamiért sokkal jobban tetszik a rajzstílus, mint az animében. A történet nagyon vicces, ahogy cikizik a fiút, és a lányt, meg a sok vicces szituáció. Megérte megvenni, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Hát így esett. Szerintem hosszútávon ez az utolsó nagy költekezésem, ezért engedtem meg magamnak.

Jövőbeni tervek

Már gyerekkorom óta rajongok az egyik ma már nem létező magyar sorozatért, a Família Kft-ért. A mai napig nagyon szeretem visszanézni a régi részeket, és nagyon örültem, amikor 2004. októberében a Viasat 3 elkezdte adni az első részeket, így ezek is, ugyan csak VHS-en, de megörökítésre kerültek. Akkor 1997 elején kezdtem el nézni, akkor még nem tudatosodott bennem, később jöttem rá, miért szeretem ezt a sorozatot, 2 okból is:

1. Nagyon tetszett, hogy gyerek-szülő-nagyszülő nagyon jól megélnek egymás mellett. És szerintem, ahogy megjelenítették, hogy néha veszekedtek, de a végén mindig megbékéltek, szerintem ez a valóságban is reális.
2. Pont olyan a család anyagi helyzete, amilyet régen szerettem (kb mára ^^') magamnak. Tehát jól élnek, nem szenvednek semmiben hiányt, de azért nem az a nagyon fényűző élet.

Meg a történetek is jók, és bár a poénok itt-ott elavultnak hatnak, de én a mai napig nagyon szeretem visszanézni őket. A Vatera és egy antikvárium segítségével sikerült beszerezni egy pár régi relikviát:

A szakácskönyv ismertebb lehet, mint a felette levő kazetta és CD. A szakácskönyvet tavaly áprilisban találtam meg a Nyugati Pályaudvaron az egyik antikváriumban találtam meg a könyvet. Nagyon meglepett, mert néha találtam a Vaterán, de nem volt lehetőségem megvenni, de akkor épp megtehettem. Örültem a könyvnek, mert nemcsak receptek vannak benne, hanem interjúk a szereplőkkel, készítőkkel. Még a hazaúton elolvastam. Érdekes interjúk voltak, jó volt olvasni. A könyv egyébként 1996-ban jelent meg. A felette levő CD és kazetta a Família Kft. Eddig Vagyok musical hanganyaga. Ugyanis 1993 nyarán volt az Operett Színházban volt egy musical. Ezt egyszer leadta 1998 nyarán a Magyar Televízió. Nem volt rossz, érdekes volt látni a színház és a TV sorozat közötti különbséget. A hanganyagról csak akkor tudtam, amikor rákerestem a Vaterán, a szakácskönyvre, és megjelenítette ezt. És itt megvan. Jó volt visszahallgatni a dalokat, bár a hangminőség siralmas. ^^'

Jövőbeni terveim is vannak a karaoke kapcsán, méghozzá elég komolyan gondolkodom, ugyanis tanulva az Animekarácsonyos hibáimból, most már sokkal komolyabban fogom venni. De hogy mit is énekeljek versenyen, ez még képlékeny, ugyanis van egy jópár tervem, hogy melyeket is szeretném elénekelni:

1. Tekkaman Blade II: REINCARNATION
   Eredeti előadó: Megumi Hayashibara & Masami Okui (külön)
   Kislemezen megjelent: 1994. március 5.
   Oricon chart: #83, összes eladás: 3.860
   Miért énekelném a dalt: Könnyed, de nagyon mély érzésű.
2. Slayers Nextra: naked mind
   Eredeti előadó: Masami Okui
   Kislemezen megjelent: 1996. december 5.
   Oricon chart: #38, összes eladás: 28.760
   Miért énekelném a dalt: Nagyon tetszik a hangulata.
3. MUV-LUV ALTERNATIVE TOTAL ECLIPSE AVN: INSANITY
   Eredeti előadó: Masami Okui
   Kislemezen megjelent: 2007. november 21.
   Oricon chart: #57, összes eladás: 3.380
   Miért énekelném a dalt: Szomorú, de nem tragikus. Nagyon szeretem
4. DVD Drama, RAY the Animation: Mitsu
   Eredeti előadó: Masami Okui
   Kislemezen megjelent: 2006. január 25.
   Oricon chart: #79, összes eladás: 1.557
   Miért énekelném a dalt: Komoly hangulatú, emellett a mélyebb hangokat lehet rajta gyakorolni.
5. Masami Okui: I can't...
   Kislemezen megjelent: 1997. május 13. (Rinbu-revolution kislemez)
   Oricon chart: #43, összes eladás: 11.590
   Miért énekelném a dalt: Szintén szomorú dal, amit szívesen előadnék
6. Slayers Extra: Going History
   Eredeti előadó: Megumi Hayashibara
   Kislemezen megjelent: 1995. december 6.
   Oricon chart: #25, összes eladás: 62.560
   Miért énekelném a dalt: Nagyon jól lehet képezni vele a hangot, gyakorolni a lágy és a keményebb hangok technikáját.
7. Masami Okui: Just do it
   Kislemezen megjelent: 2000. augusztus 3.
   Oricon chart: #60, összes eladás: 3.410
   Miért énekelném a dalt: Vidám, útnak indító, és ahogy énekli az énekesnő a dalt, nagyon jó lenne hasonlóképp énekelni.
8. Saber Marionette J: I'll be there
   Eredeti előadó: Megumi Hayashibara
   Kislemezen megjelent: 1996. október 23. (Successful Mission kislemez)
   Oricon chart: #7, összes eladás: 139.000
   Miért énekelném a dalt: Nagyon kellemes dal, nagyon jó énekelni
9. Ghost Sweeper Mikami: My Jolly Days
   Eredeti előadó: Masami Okui
   Kislemezen megjelent: 1994. augusztus 5.
   Oricon chart: #92, összes eladás: 3.650
   Miért énekelném a dalt: Lehet gyakorolni a mélyebb hangok képzését.
10. Shaman King: Northern lights
    Eredeti előadó: Megumi Hayashibara
    Kislemezen megjelent: 2002. március 27.
    Oricon chart: #3, összes eladás: 93.000
    Miért énekelném a dalt: Nagyon nehéz, ideális a hangképzettség demonstrálására.
11. Slayers Great: Reflection
    Eredeti előadó: Megumi Hayashibara
    Kislemezen megjelent: 1997. július 5.
    Oricon chart: #7, összes eladás: 136.000
    Miért énekelném a dalt: Kellő komolyságot igényel a dal, és nem is könnyű.
12. Masami Okui: Sore wa Totsuzen Yatte Kuru
    Kislemezen megjelent: 1999. november 27.
    Oricon chart: #44, összes eladás: 10.000
    Miért énekelném a dalt: Vidám, nagyon jó hanulgatot lehet vele teremteni.

Tehát tervek vannak bőven. Már csak azért sem könnyű, mert sok dalhoz nincs kfn, azokat is meg kell csinálni. Mondjuk májusig van idő. Már elkezdtem gyakorolni, a Reflection dalt. Hihetetlen élmény volt. Háromszor énekeltem el eddig zárt ajtók mögött, és hihetetlen a fejlődés. Eleinte nem is volt könnyű, ugyanis a bevezető, és a versék azok bár könnyűek, de a bridge (átvezető a verse a refrén között) és a refrén bizony nehéz. És már így, ahogy többször elénekeltem, nagy fejlődést tapasztaltam magamon, és fantasztikus érzés, hogy egyre jobban megy. És ettől megfosztani magam... Már maga a gyakorlás is élmény, hát még kiállni, és jól elénekelni. Nagyon remélem, hogy az, hogy tudom a dalt, azzal még több negatívumot javítok ki, miközben kiállok énekelni. Szóval hosszú út előtt állok ilyen téren, de remélem, hogy a végén győztesen kerülök ki. És itt most nem a karaoke verseny 1. helyére gondolok, hanem például a hangképzettségre, meg annak reménye, hogy én magam is tudok jó hangulatot teremteni az előadásommal.

Pályatervezés alapjai

Angliából szerzett NGamer Magazine ajándéka volt egy adag hűtőmágnes, tökéletesen alkalmas egy kezdetleges Mario pálya építésére. Ki is próbáltam magam:

Első fejezet vége

Elég jól megy a Super Paper Mario, vége is az első fejezetnek. Különösebb nehézségek nem voltak benne. Az 1-3 sivatagos pályánál volt egy apróság, hogy az oszlopnál, ahol ki volt írva, hogy nyomd meg egyszerre az 1-es és a - gombot, azt hittem, hogy ott kell. Legalább 50× megpróbáltam, de mindig csak a controls menü jött be. Amikor azt otthagytam, és eljutottam a pálya végére, akkor jöttem rá, hogy oda szükséges az. Utána jött a kastély. Hát az se semmi, ami itt van. Bár ennek volt egy kis platform-feelingje, mégis nagyon élvezetes volt. Nagyon megdöbbentem, amikor egy gombot megnyomva gyakorlatilag egy kör alakú Thwomp-invázió tört rám. Elképzelni nem tudtam, hogy mi a teendő velük, közéjünk. Gondolom mondanom sem kell, hogy sérülést szenvedtem el, majd elmentem visszafelé, ott látok egy másik gombot. Rálépek, és egy szakadék alakul ki, az összes thwomp beleesik, rájövök, hogy ez a továbbjutás egy kulcsa. Aztán komolyabb nehézségek nélkül végigjutottam a kastélyon. A főellenség, Fracktail megölésének módján kicsit gondolkodni kellett, de nem volt nehéz rájönni, és megölni. Gyakorlatilag egyszer sem haltam meg az első fejezetben. Megkaptam a tiszta szívet, az visszakerült a helyére, ezek után jött Peach Hercegnő, akivel Koopa Troopa volt. Mint tudjuk itt most Mario és Bowser társak. Hercegnőt kellett vinni a pályán, de az ilyen teljesen fekete volt. Utána jött Mario, amint meglátja Hercegnőt, aki időközben elájul.

Viszont a Naruto miatt fő a fejem, ugyanis nem kommunikál a Wiimote-tal, és elképzelésem nincs, hogy miért nem. Pedig szinte mindent megtettem. Elemet cseréltem, újraconnecteltem, stb. de minden alkalommal csak a Home gombot tudtam megnyomni. Nem tudom, mi lehet a baj forrása, interneten sem találtam rá megoldást. Majd esetleg a Game Parkban rákérdezek, hogy ők mit tudnak.

Még kipróbáltam a Goldeneye 007 játékot N64-en. Az a rengeteg sok régi emlék. A játék ennyi év után is fantasztikus, erre tényleg csak nagyon kevesek képesek. Viszont az látszik, hogy nagyon régen játszottam FPS-esekkel. De el is akadtam egy helyen, ahol a teherautó sem tud továbbmenni. Majd hátha holnap továbbjutok.

Végre itthon!

Tegnapelőtt megérkeztünk, hát nagyon jó érzés újra itthon lenni. Nagyon jó kint sok minden, de az az élmény, hogy itthon vagyok, az semmihez nem fogható. Nagyon jó érzés itthon lenni. A repülő 100 perces késéssel indult, de komolyabb baj nem volt.

Most hogy szereztem néhány játékot, így a kollekcióm is módosult, íme itt vannak a Wii játékok:

12 játék, és a Wii pont kártya. Azért így másabb, hogy újabb kötelező Mario játékokat szereztem be. Még a Wii játékokat szeretném beszerezni. A Wii Play nagyon jó, meg a Wii Sports Resort kéne. A Wii Fit az várathat egy darabig, mert a szobámban nincs hely a Wii Balance Boardnak, nem tudnék edzeni. A Wii Music, meg... Vegye meg az, aki nagyon rászorul. ^^'

Ezek meg itt a DS játékaim:

Ami újdonság, ugye az a Naruto. A Nintendo DS browsert azt még az utolsóelőtti nap vettem, de megjártam vele. Ugyanabban a cashconverters boltban vettem, ahol a Goldeneye 007-et is, 10 font volt. Maga a kártya benne volt, de csak utólag vettem észre, hogy a Memory Expansion Pak nem. Márpedig ez elengedhetetlen a nethez, ahogy tapasztaltam. Úgyhogy így jártam, remélem találok valahol csak Expansion Paket, vagy ha máshol nem, a Game Parkban.

És kitettem az NGamer magazine mellé járó naptárat a falra:

Nagyon jól mutat fent.

Meg egy örömhír számomra, a bátyám jóvoltából Windows 7 került a gépemre. Hát, mit ne mondjak, kész megváltás a Vista után. De az a Vista már nagyon az utolsókat rúgta, már a videók is szaggattak, a nagyobb bitrátájú zenék (már 192-estől) akadozva mentek rajta, meg már nagyon belassult, szóval nem volt már egy leányálom használni. Az XP-ért egyrészt nem vagyok oda, másrészt, meg sokat szenvedett az unokatestvérem annak feltételével. A legjobban az lepett meg a Windows 7-ben, hogy nem kellett drivert feltenni, mindent felismert egyből. Már most elégedett vagyok vele, hogy alig használtam. Most ez a háttérképem:

Sajnos elég kevés 1280×800-as hátteret választani, ez pl. 1280×1024-es de nagyon olyan igazítás sincs, hogy a lehető legjobb legyen, de végülis is ez sem rossz.

Hát örülök neki, hogy újra itthon vagyok, nekem itt vannak álmaim.

Hatalmas havazások Angliában

Érdekes volt így itt lenni Angliában, amit eddig csak a hírekben hallottam, hogy miket okoz a nagy havazás Angliában, nos az mind igaz. Ugyanis ma extrém mennyiségű hó esett le Angliában, az emberek valósággal megbolondultak. Nem pánikról van szó, hanem azért látszott, hogy a szigetországban nagyon ritka az ilyen nagy havazás, mi is csak lépésben haladtunk nővéremékkel kocsiban. Az emberek nagyon lassan mentek, sok volt a csúszás. Ugyanis itt nagyon-nagyon ritka a téli gumi, a hólánc, mint olyan egy teljesen ismeretlen fogalom. Iskolákat, repülőtereket bezárták, úgyhogy nem kicsit kezdtem el aggódni, hogy mi van Manchesternél. A repülőteret 13.00-kor kinyitották, de sok járatot töröltek. Egy kicsit megnyugodtam, amikor láttam, hogy a budapesti gép 4 órás késéssel ugyan, de elindult (nagyon szeretnék már otthon lenni. >.<). Mondjuk a hidegrekord tegnap dőlt meg itt, -3°C volt, soha nem mértek még Angliában ilyen hideget nappal. Amit viszont jó volt látni, hogy a gyerekek hogy játszottak a hóban. Nem egy gyerek a kezében hatalmas hógolyót vitt. Szerintem hazavitték megmutatni a szüleinek, hogy mit láttak. XD Meg sokan játszottak. De tényleg úgy, mint akik soha nem láttak volna havat. Nem tudják elképzelni, hogy mi ez, és most végre látnak. Szóval érdekes volt ilyet látni.

Ma egyébként Bromboroughban voltunk, itt van egy ilyen bevásárló-utca szerűség, mint nálunk a Stop Shop. Itt vásároltunk még egy pár ruhát, aztán ettünk a Pizza Hutban büfé-alapon. Angliában büfének hívják azt, ahol fizetsz egy összeget, és annyit ehetsz-ihatsz, amennyit nem szégyellsz. Nemrég tudtam meg, hogy ez nálunk is kezd elterjedni. De itt aztán be lehet lakni. Pont annyit ettem, hogy jól teleettem magam, de még nem kerülgetett rosszullét. Itt kapott el egyébként a nagy hó. Aztán még átmentünk Lizcardba, itt még vásároltunk ajándéktárgyakat. Nekem jöhetett egy Sandisk 2 GB memóriakártya, pont az, amelyiken a Wii logo van. Kicsi hazugság volt, mert 8 fontra volt a honlapon kiírva, de 10 font volt eredetileg. Na sebaj, ennyit még megért. Végre egy helyen lesznek a Virtual Console, WiiWare játékaim, mert már enyhén szólva nem volt hely a Wiimen. Úgy határoztam, hogy a gépen csak a csatornák, és a játék mentései lesznek, a memóriakártyán pedig a letöltött játékok.

És ezze jórészt le is zárulnak az Angilai kalandok. Holnap szerintem már csak pakolászás lesz, elég sokat kell mérni, hogy mit vihetünk, ugyanis a kézibőröndök 10 kilósak lehetnek, a feladható bőrönd pedig 22 kilós.

Más: Elolvastam Tukeinon blogján az összes postot, csak ajánlani tudom, nagyon olvasmányos, jó olvasni, amiket ír. Nekem például kifejezetten felkeltette az érdeklődésem a Go iránt. Eddig azért nem foglalkoztam vele komolyabban, mert amikor a Mondo magazinban elindult egy ismertető-jellegű cikk róla, és még 2 oldal után is azt írták róla, hogy folytatása következik, akkor elkönyveltem magamnak, hogy ezt egyenlőre nem nekem találták ki. ^^' De így sokkal másabb.

Metroid Prime 3, Super Paper Mario és UNO

Haladjunk visszafele a sorrendben. ^^'

Nem hittem volna, hogy felteszik DSiWare-re és WiiWare-re az egyik legnagyszerűbb kártyajátékot, az UNO-t, meg is néztem a Trailerét, és amint tehettem, le is szedtem a gépemre.

Trailer:
 

Ahogy láthatjuk, nem nagy az egész játék, de miért is kellenek ide grafikai csodák, hisz csak egy kártyajátéknak a konzolra átírt adaptációja. Ennek megfelelően csak 500 pontba kerül, szerintem ennyi nem sok egy ilyen kártyajátékért.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen, hisz nálunk (és azt hiszem, sok helyen) általános iskolás osztálykirándulások elmaradhatatlan kelléke volt esténként az UNO pakli, majd 2004 elején vettem magamnak egy saját paklit, sajnos olyan sokszor még nem volt rá szükség, remélhetőleg majd a jövőben. De most MSN-en ismertem meg számomra ismeretlen szabályokkal. Játszottam egy pár BigN-essel, Fantos, Jáng, majd nem BigN-esek közül Duonggal. Például azt nem is tudtam, hogy ha nem tudunk lapot letenni, tehát húzni kell, és ha azt le tudjuk tenni, akkor azt letehetjük. És most Wiin is találkoztam egy pár újdonsággal, bár lehet, hogy azt csak a játék érdekesebbé tétele érdekében tették be. Például:
Büntető UNO: Ha valaki letesz, egy +2-es, vagy +4-es lapot, azt halmozni lehet. Tehát, ha valaki letesz egy büntetőlapot, és ha a következő játékosnak van egy ugyanolyan lapja (tehát nem lehet +2-re +4-et tenni, és fordítva), akkor azt leteheti, és ha a következőnek is van ugyanolyan lapja, akkor ő is leteheti. És addig megy, amíg valakinél el nem fogynak a büntetőlapjai, neki az összes addig felhalmozott kártyát fel kell venni. Az egyik legnagyobb felhalmozás az én esetemben 5 db +2-es lap, tehát a hatodiknak 10 lapot kellett húzni. Érdekes szabály, mindenképp izgalmassá teszi.
7-0 UNO: Kezdetben egy átlagos UNO a különlegesség a 7-es és a 0-ás számú lapokban van. Ugyanis, ha hetest teszel le, akkor egy általad választott ellenféllel cseréled ki a kártyáidat, viszont ha nullást teszel le, akkor minden játékos cserél lapot, méghozzá oly módon, ahogy a kör halad. Remélem érthetően el tudtam magyarázni. >.<

És tovább játszottam a Super Paper Marióval, valami eszméletlen élmény. És továbbjutottam a 1-3-as sivatagos résznél, ott komolyabban elakadtam, mert nem tudtam, hogy az a szobor mit kér, de meglett. Még egy kicsit vittem tovább, aztán ebéd volt, úgyhogy abbahagytam.

A Metroid Prime 3... Az a sötétben tapogatózás tökéletes szinonímája. ^^' Nem tudom, hogy létezik-e hasonló játék, de nagyon sokat szerencsétlenkedtem vele. A játék kezdetén valami kódot kellett kitalálni. 8 ábra volt, és 4-et kellett megfelelő sorrendbe tenni. Hát most van 8×7×6×5 lehetőség, vagyis 1650 lehetőség van, most ezt hadd ne vigyem végig... -_-' Aztán kiderült, hogy ez csak egy részfeladat, enélkül is lehet tovább menni. Végülis továbbmentem, sőt már földet is értem, de hogy így mi lesz, nem tudom. Nagyon nehezen haladok bele. Pedig jó a hangulata, de ha nem tudok játszani vele, akkor semmire nem megyek a hangulattal. Majd otthon komolyabban nekiülök, meglátom, hogy mi lesz vele.
 

SNES-es ritkaságok

Ma vendégségben voltunk egy nagyon szimpatikus, kedves hölgynél, nővérem másfél éves fiának a keresztanyjánál. Ebédre voltunk meghívva, nagyon finom marhahús volt zöldségekkel. Már a nappaliban figyelmes lettem a PlayStation 3-ra, de az étkező szekrényében található SNES és Nintendo 64 már kihozott belőlem egy kis modortalanságot, és megkérdeztem a hölgyet, hogy megnézhetem őket. Engedélyével megnéztem. Nagyon érdekes, azt mondta a hölgy, hogy a fia elég nagy játékos, csak mindig amikor megjelent egy újabb konzol, akkor a régieket elrakta. Jól is tette. Volt ott dobozosan kompletten Super Mario All-Stars, The Legend of Zelda: A Link to the Past, Street Fighter 2, meg egy pár gyöngyszem, de ami a legjobban megjelent, az a dobozos, eredeti japán Ranma 1/2 játék Super Famicomra. Azt honnan szerezhette. o.O Az is kompletten. Csak egy pár részt láttam az animéből, de már az meggyőzött. Szívesen kipróbáltam volna a játékot, természetesen konvertere is volt hozzá. Nem volt semmi. A Nintendo 64-nél meg befigyelt a Super Mario 64, a Zelda Ocarina of Time, Zelda Majora's Mask, Super Smash Bros., meg egy pár nagyobb cím. Érdekes volt látni. Több Nintendo konzolja nem volt, csak PS, PS2, PS3, azokat úgy különösebben nem nézegettem. Visszatettem őket. Ami még érdekes volt, hogy a srác tartott magánál házikedvenc gyanánt egy kígyót. Nagyon ijesztő volt ennyire közel látni, és az, hogy a hölgy, milyen természetesen fogta maga köré. Én épp csak megérintettem egy kicsit, de ennyi elég is volt. De szegény kisfiú hogy megijedt, hogy elkezdett szinte leszaladni a lépcsőn, majdnem csúnyán elesett, de megfogtuk szerencsére. De összességében nagyon jó volt ott lenni.

Újévi kirándulás

A mai napon Birginghamben voltunk egy vándorcirkusz előadását néztük meg. Na itt nem ilyen állatos számokra kell gondolni, hanem komoly artisták sok éves kemény munkájának gyümölcsét aratják le egy-egy ilyen előadáson. Bár a mai nap tanulsága: Január elsején senki ne menjen cirkuszba. Hát Istenem, látszott egy pár artistán, hogy még egy kicsit a szilveszteri hangulat hatása alatt voltak. Voltak hibák, de inkább hibázzanak, minthogy megsérüljenek. De az egyik szerintem részeg is volt. Hozott valami pezsgős üveget (remélhetőleg víz volt benne) és leöntött szinte mindenkit, aki az első sorban volt... Volt valaki, aki be is fogta a pezsgős üveget, hogy ne tudjon ráönteni, erre az artista mit csinál? Feláll a rámpára, hogy a néző ne tudja lefogni, és leönti... A bunkóság netovábbja, komolyan mondom. Emberek kiöltöznek, lehet, hogy nem is olcsó ruhában vannak, erre valaki fogja, és leönti őket? Nem hiszem, hogy ez a szórakoztatásnak az egyik fajtája lenne, vagy ha igen, akkor többet sem megyek oda. Bár szerintem akik látták azt a műveletet, hasonló véleményen vannak. Ez a srác egyébként egy négyes artista csoport tagja volt, akik sokat hibáztak, látszott is az arcukon, hogy ezt nem egészen így tervezték... Mert szokott lenni ilyen cirkuszokban, hogy program részeként szándékosan hibázik az artista, hogy megijessze a közönséget, de itt látszott, hogy ezek a hibák nem voltak betervezve. Különben is egy artistának, ha másnap előadása van, különösen veszélyes ennyit inni, hisz sokszor életveszélyes mutatványokat adnak elő, elég egy fatális hiba, és a nézők szeme láttára töri össze magát. Meg volt három lány is külön. És elhiszem róluk, hogy tehetségesek, de amikor meg kellett tartaniuk egymást különböző pózokban úgy inogott az alsó lány lába, hogy komolyan azt hittem, hogy el fog esni. De a többiek úgy tűnik szolidan ünnepeltek, mert fenomenálisak voltak. Komolyan egész végig a Kaleido Star anime járt a fejemben, többször eszembe jutott az a jelenet, amikor Sora visszaemlékszik a saját gyerekkorára, amikor először látta a Kaleido társulatot, és hogy nézte őket. Érthető is. Ebbe rengeteg sok látványosság van, eleve már az artisták mozgáskultúrája azért nem semmi. Hihetetlen jók voltak, és az embernek tényleg olyan érzése van, hogy köztük akar lenni. Egyébként nem ez az első ilyen cirkuszos élményem. 2005-ben voltam először Angliában, akkor a nővérem egy cirkusznál dolgozott, ennek köszönhetően ingyen nézhettem meg egy előadást, ez tényleg leírhatatlan élmény. És itt volt egy betervezett hiba. A végén a kötélen biciklizett valaki, és úgy csinált, mintha elesne, és az utolsó pillanatban belekapaszkodik a kötélbe. Hát az az élmény... Meg látni a többieket, mind a szívükhöz kapnak, hogy csak nehogy leessen. Sokáig azt hittem, hogy véletlen hibázott, mert annyira élethűen csinálta. Csak utólag mondta a nővérem, hogy a program része az. Nagyon jók ezek az artistás cirkuszok!