Baráti körömben nagy sikert aratott a Mariós könyv, megmosolyogtuk a Mariós neveket. Aki nem tudta, egy gyors talpaló:
Hirtelen ennyi jutott eszembe, amiről tudom, hogy problematikus volt. De ha valaki nem tudott valamit, akkor írjon, és megmondom, hogy melyik volt ő.
Ez nagyon jó kötet egyébként. Betekintést nyerhetünk a Gomba Birodalom olimpiájába.
Valakinek rémlik Mariós körökből ez a cím? Nagyon régi könyv, még 1991-1992 körül jelent meg a Rakéta Könyvkiadó gondozásában (mára már megszűnt kiadó). Nagyon jó kis könyv volt, még ma is szívesesn forgatom, bár már szinte minden betűjét ismerem. Az eredménye meg is van küllem terén. Olyan saláta állapotban van, hogy hihetetlen. Meg telefirkálva minden hülyeségekkel, meg színeztem is. ^^' Úgyhogy el van használva rendesen, de még lehet olvasni. Mindegyik könyv ezzel a bevezetőszöveggel indult.
Kedves játékos!
Nagy kalandban fogunk részt venni. A könyv olvasása közben segítesz, hogy eldöntsem, hogy merre menjek, mit csináljak. Hogy sikerrel járok-e, vagy sem, az tőled függ.
Minden fejezet végén döntened kell, hogy mi legyen a következő lépés. Külön rejtvények is vannak, amelyek segítenek választani - persze csak akkor, ha meg tudod oldani őket. A fejezetek szokatlan sorrendben vannal. Néha visszafelé kell lapoznod, hogy hogy előbbre juss, elhatározásodtól függően, ahogy az kiderül a játék során.
Útközben különböző tárgyakra bukkansz majd, amelyek segítenek kalandomban. Amikor azt olvasod, hogy találtam valamit, például egy nagyítót, ilyen feliratot fogsz látni:Mario egy érmét gyűjtött
és most van egy nagyítója is.
Lapozz a 47. ponthozAz utolsó oldalon feljegyezheted, hogy mit gyűjtöttél és hány pontod van.
Sok szerencsét!
Cseppmentes üdvözlettel,
Mario
Aztán minden könyv végén volt egy pályázat. Ugyanis a könyv vásárlásának tétje is volt:
Vegyél részt a pályázatunkon. Karácsonyra értékes Nintendo játékok nyerhetők!
Ha a NINTENDO - Játék az erővel c. sorozat ez évben megjelenő első három kötetében található szelvényeket összegyűjtve postai levelezőlapra felragasztva elküldöd a Rakéta Könyvkiadó Kft.-nek, akkor - egy kis szerencsével - sorsoláson értékes NINTENDO játékot nyerhetsz. A levelezőlap kérjük a pályázó nevét, lakcímét, irányítószámát is feltüntetni.
I. díj - 1 db. NES alapgép Super Mario Bros. kazettával
II. díj - 1 db. Game Boy alapgép Tetris és Super Mario Land kazettával
III. díj - Két játékkazetta szabad választás szerintA nyereményeket - amelyeket a Stadlbauer Kft. bocsájtja a rendelkezésünkre - a hátoldalon mutatjuk be.
A szelvények beküldésének határideje:
1992. december 10.Sorsolás: 1992. december 13-án ezüstvasárnap
A nyerteseket
a Rakéta Könyvkiadó Kft. levélben értesítiAz olvasáshoz jó szórakozást,
a nyeréshez sok szerencsét kívána RAKÉTA KONYVKIADÓ KFT.
és a STADLBAUER KFT.
És úgy döntöttem, hogy mivel maga a kiadó sem él már, és 1992 nem tavaly volt, hogy beírom ide a könyvnek a teljes tartalmát. Nem újkeletű az ötlet, a Mariós oldalra 2007. november 10-én gépeltem be. Nagyon nagy munka volt, de élveztem. És most ide is közzéteszem. Felhívnám a figyelmet, hogy most egy nagy hosszú szöveg következik, de ha van időd, mindenképp érdemes elolvasni. Helyezd magad kényelembe, és kezdjünk neki:
Amerikai Nintendós oldalról sok játék hivatalos oldalára el lehet jutni. Érdemes őket megnézni, mert egyrészt küllemre hihetetlen igényesek, másrészt meg sok jó extrához lehet hozzájutni, pl. nagyon szép háttérképekhez. Még a Mariós oldalra gyűjtöttem ki őket, most ezeket ide is kiteszem update-elve a legújabb játékokkal:
9 hónapos szünet után úgy döntöttem, hogy felújítom a Mariós oldalt! 2008. januárjában úgy bíztam Matildra az oldalt, hogy majd továbbviszi, és nem veszít az oldal a fényéből. Sajnos a honlap szellemoldallá vált! Többször gondolkodtam azon, hogy jó lenne már kezdeni vele valamit, de nem tudtam, hogy hol kezdjem. Aztán ma reggel beszélgettem bagszival, mert ma mindennél elszántabbnak éreztem magam az ügyben. Azt mondta, hogy először cseréljük le a dizájnt. Az ötlet nagyon jó volt. Most kapott egy fehér színű hátteret. És Mario Kart Wiis stílusa lesz, ami a fejlécben, és majd a menüpontban nyilvánul meg. És bagszi megcsinálta a fejlécet, a menüpontokat estére csinálja meg. Soha el nem múló hálás köszönet érte!
Mi történt velem? Ennyire elragadott a Zelda játékok iránti láz 2008. január 25-én. De én már akkor tudtam magamról, hogy bár lehet, hogy felhagyom a Mariós oldal fejlesztését, de idővel (lehet, hogy 1-2 év), de visszatérek ide. Hála Istennek ehhez nem kellettek évek, bár ez a 9 hónap is súlyosan sok idő. Látható volt, hogy mi lett az oldalból. Anno úgy hagytam itt, hogy 100 fölötti volt az átlaglátogatottság. Mára ez 19 lett. De ennek mostantól vége! Mindent megteszek annak érdekében, hogy a honlap újra a régi fényében éljen! Mire föl ez a változás? Nincs annál jobb dolog, mintha inspirál valaki. Nemrég, 2008. október 24-én volt a 5. (2008. őszi) BigN találkozó, ahol a http://www.bignforum.extra.hu fórum tagjai összegyűlnek, játszunk, beszélgetünk, jól érezzük magunkat. Most 12-en voltunk, ha jól emlékszem. És akkor tényleg megfeledkeztem már a Mario játékokról, de ott volt Gábor, aki a fórumon sunshinekart néven ír, meg itt is feltűnik néha, és nagyon sokat Marióztam vele. Mario Kart DS, New Super Mario Bros., stb. És nagyon jó volt vele játszani. Ő az a fajta játékos, aki nemcsak fantasztikusan játszik, de a játékstílusával képes kihozni az emberben levő versenyszellemet, és a benne rejlő képességeket! Ugyanis tegnap elkezdtem otthon Mario Kart DS-ezni, és olyan eredményt értem el, ami lehetetlennek tűnt számomra! Sikerült 150cc Special Cupon elérnem a 40/40 pontot!!! És 2 csillagos lettem. Ez akkora inspirációt adott nekem, hogy felfrissítettem a tudásomat Mario játékok terén, újra végigvittem a Super Mario Brost! Nem lehet elégszer végigvinni! És ma reggel döntöttem el, hogy felébresztem az oldalt poraiból. Tehát hatalmas köszönettel tartozom Gábornak a BigN talis élményekért!
És milyen frissítések lesznek az oldalon?
Hát röviden ennyi. Az oldal napi szinten fog frissülni, szóval stay tuned! 😉
A Zelda fanságom kialakulásáról már írtam az első blogpostomban, most egy kicsit más szemszögből szerentém megközelíteni a témát. Igazság szerint a kiábrándultság vezetett ahhoz, hogy tegyek egy próbát 2008. január 25-én a Link to the Pasttel. Hogy hogyan is alakultak a dolgaim?
2005. október 15-én, amikor megújult az 576 fórum, akkor az összes addigi hozzászólás is eltűnt, és egy teljesen új arculattal jöttek elő. Nekem tetszett, bár a régi is nagyon jó volt. Természetesen nem voltam rest megnyitni a Super Mario topicot, melybe ha belenéztek, azért nagyon látogatott topic (volt). Aztán én ebbe a topicba elkezdtem teljesen gyanútlanul olyan információkat megosztani, melyekről azt hittem, hogy mindenki tudott, csak azt akartam hogy egybe legyenek gyűjtve. És teljesen el voltak ájulva, hogy én milyen nagy tudású Mariós vagyok. A tudtom nélkül el is terjedt rólam az, hogy biztos én vagyok Magyarország legnagyobb Mario fanja. De erről nagyon sokáig nem tudtam, és magamról se gondoltam semmi ilyesmit, mert úgy voltam vele, hogy szeretem a Mario játékokat, meg minden. De volt egy vágyam: Szerettem volna összehozni Magyarország Mario fanjait, ezért csináltam egy honlapot a Hungarian Super Mario Fan Clubot. 2006. március 19-én indult, azért eléggé döcögősen. Nemigen tudtam még, hogy hol lehetne reklámozni. De azért beindult a szekér. A honlap bár GPortálos, de a sok információért nagyon sok dicséretet kaptam, amiért ezúton is köszönetet mondok.
És aztán, ahogy találkoztam interneten megismert emberekkel, akkor mondták nekem, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy játszik Magyarország legnagyobb Mario fanja" Én meg nézek magam elé, hogy mi van? Én ilyet soha nem állítottam magamról. Valaki itt félretájékoztatta a népet. De akkor nem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy ha így látják, hát akkor legyek az. Csak aztán, ahogy elkezdtünk játszani multiban a Mario Kart: Double Dash!!-sal, meg a többi Marióval, és látták, hogy milyen "szerencsétlenül" játszok, akkor vágnak pofákat, hogy "Ez meri magát legjobb Mariósnak nevezni?" De kérem, én soha nem hívtam így magam! Itt valami félreértés van. De én hiába magyaráztam ki magam, hogy ezt nem én állítom magamról, hanem terjesztik rólam, nem érdekelték. És ez egyfajta lelki terhet rótt rám, és így a honlapot is nehéz volt szerkeszteni.
Meg a Nintendo GameCube-ps Mariók is kiábrándítóak számomra. A Double Dash!! szabályos visszafejlődés a Mario Kart 64-hez képest. A Mario Partyk meg nagyon egyhangúvá váltak, pedig az N64-es Mario Partyk nagyon jók voltak. A Mario fociban semmi érdekes nincs, a Super Mario Sunshine meg egyenesen undorító az én szememben, mert rohadtul nehéz. És nem is az, hogy nehéz, hanem nincs meg az a hangulata, mely arra ösztökél, hogy én azt igenis továbbvigyem. A Super Smash Bros. Melee már egy kicsit más sztori. Az nagyon jó játék, de csak egy bizonyos szintet tudtam elérni, és érdekes, hogy nem tudok továbbfejlődni. De nem azért, mert annyira rossz lenne, hanem mert nincs rá késztetés. Egyébként ez a szint nem elégséges, mert társaságokban folyamatosan felsülök. Na majd a Super Smash Bros. Brawl! Azt mindenki imádni fogja! Egy szó, mint száz, az összes GC-s Mariót visszafejlődésnek érzem.
És ezen okok miatt hiába noszogattak, hogy még lehetek jó, nem akartam. Mert ilyen jellemtelen játékok jöttek ki. Be is következett egy hosszabb szünet a konzolos időszakomban, legalább 6 hónapig a gép felé nem néztem. És tényleg úgy tűnt, hogy minden elveszett, amikor 2008. január 25-én jött az egyszemélyes felmentősereg Link személyében, aki nemcsak Zeldát mentette meg, hanem az én konzolos mivoltamat. Az egész konzolvilág átértékelődött bennem, és most már úgy gondolkodom a Mario játékokról, mint egy könnyed szórakozás, hatalmas ügyességi körettel. A Zelda ennél sokkal komolyabb. Bár lehet, hogy a korom is hozta ezt (22 éves vagyok) de én másra vágyom. Egy olyanra, amit a Mario játékok nem tudnak megadni már. Bár a Super Mario Galaxy még helyrehozhat dolgokat...
Most arról írok hogyan jutottam el 2008. január 25-étől máig. Úgy voltam vele, hogy az első post szóljon a régmúltról, ez meg a közelmúltról. Összegzem, hogy mi történt az utóbbi 3 hónapban, mióta aktív Zeldás vagyok. Tehát kezdtem a Link to the Pasttel. Furcsa, de akkor hajnali 4.45 táján, amikor végül elmentettem az LttP-t, és kikapcsoltam az SNES-t, valami akkora lelki töltést kaptam, mint régen, az SNES-es korszakban. Az a helyzet, hogy nagyon kiábrándult voltam. Mert 2005. májusában megvettem a GC-t, és jött rá a (számomra) frusztrálóan nehéz Super Mario Sunshine és a közepes sznvonalú Mario spinoffok (Kart, Partyk), és annyira kiábrándítóak voltak számomra, hogy hosszabb távon felhagytam a konzolozással. Volt, hogy fél évig be se kapcsoltam a GC-t. És még a DS-sel se játszottam olyan sokat, pedig már az is megvolt. Aztán néha elő-elő vettem a GC-t, de soha nem játszottam vele sokat. Csak ekkor, 2008. január végén eszméltem arra rá, hogy vannak még kiaknázatlan csodái a Nintendónak. Úgyhogy nagyon belemerültem a LttP-be. Nem sokkal utána láttam, hogy van a Media Marktban egy GBA-s Link to the Past. Igaz 9990 ft volt a játék, de vehetjük úgy, hogy eladtam a 3000 forintos LttP-t, azzal vezeklek érte, hogy 9990 forintért veszem meg másodjára. 2008. február 14-én gyűjt össze rá a pénz, és megvettem a játékot. Fóliás volt, tehát minden benne volt. Aztán február 22-én sikerült SNES-en legyőzni Ganont. Még most sem hiszem el, hogy sikerült. Az utolsó utáni varázserőket használtam el, amikor belelőttem Ganonba a nyilat, és meghal. Ha akkor meg halt volna meg, nem sikerült volna. Teljesen kifogytam a varázserőkből. Ami ugye elengedhetetlen a lámpa meggyújtásához. Amikor először vittem végig a LttP-t, pontosan 390× haltam meg. 17 szívem volt a végére, 3 üvegem, és hiányzott még egy pár fegyver. De így sikeredett. Aztán másodjára GBA-n vittem végig. Itt már jobban tudtam, hogy mi hol van, és hogy mit kell csinálni, valamivel könnyebb is volt a játék, de még így is 175× haltam meg a végére. Aztán harmadjára is elővettem a játékot, méghozzá Wiin, Virtual Console-on. Itt már tökéletesen tudtam, hogy mi hol merre hány méter, így igyekeztem az összes fegyvert a lehető legkorábban megszerezni, a kardomat minél hamarabb, a maximális 4-es szintre hozni. Így már sokkal könnyebb volt a játék, és a végelszámolásban is csak 30 halál volt írható a számlámra, és a fegyvertáram már teljes volt, és megvolt mind a négy üveg. Viszont továbbra is 17 szívem volt, de igyekeztem minél hamarabb feltölteni magam, pláne a Palace of Darkness és a Skull Woods előtt, mert ezek a legnehezebbek számomra. Egyébként nagy lehetőségek tárultak elém, amikor megvettem a Wiit, mert ott volt Virtual Console-on ugye az első 4 asztali konzolos Zelda. Vettem egy 2000 forintos Wii pont kártyát, és le is töltöttem mind a 4-et. Így vittem végig harmadjára a LttP-t. Valamint így jutottam hozzá az első 2 Zeldához és az Ocarina of Time-hoz. Az OoT-re nagyon kíváncsi voltam, hogy miért tartják a világ legjobb játékának. Egy pillanatra sem vontam kétségbe, de magam akartam látni. És láttam is! Hogy miért annyira jó? Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A hatalmas táj, a gyönyörű zene, az összetett Dungeonök, a valós emberi érzelmek, és kapcsolatok. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy méltán érdemelje ki a világ legjobb játéka címet. Az OoT-ről most egyenlőre ennyit, majd részletesebben írok róla a közeljövőben, mert most ezzel játszok aktívan. Most, hogy benőtt a fejem lágya, várható volt, hogy nem fogom hülyeségnek tartani az első Zeldát. Tettem is egy kósza próbát vele. NAGYON sokat segít a GameFaqs overworld mapje: http://www.gamefaqs.com/console/nes/file/563433/12694 Ez az összes titkot tartalmazza. Nagyon jó látni, hogy 1986-ban is igyekeztek a lehető legjobbat kihozni a NES-ből. Itt most az 5. Dungeonban tartok, de ez most pihenni fog egy darabig. Egyébként, hogy sok Zeldás a legkevésbé jónak a Zelda II: The Adventure of Linket tartja. Engem már az első pár percben is annyira megfogott, hogy hihetetlen. Valami akkora hangulatot áraszt magából, hogy nem lehet szavakba önteni. Kiemelkedően jó zenéje van a játéknak, és valahogy az egész annyira egyben van, hogy hihetetlen. Csak kegyetlen nehéz! Érdekes, hogy nem annyira nehéz, mint a Super Mario Sunshine, de a Zelda II-ben megvan az a hajtóerő, ami arra sarkall, hogy igen, folytassam! De nagyon nehezen sikerült megcsinálni az 1. Dungeont. Három óra kellett hozzá, mire végleg kinyírom a lovat. Aztán most ott tartok, hogy a 2. Dungeonnak valahol az eleje. De itt már annyira nehéz, hog térképről eljutni oda se könnyű. Aki még nem játszott ezzel a játékkal, annak elmondanám, hogy itt úgy van, hogy a térképen néha megjelennek ilyen mozgó ellenfelek, azok kicsinyített változata. Ha azokkal összetalálkozol, akkor oldalnézetből mutatja felnagyítva azt a helyet, ahol most vagy. És ott vannak ellenfelek, akiket meg lehet ölni. De nem kötelező, mert ki lehet menni a pályáról. De sokszor elengedhetetlen, hogy megtegyük, mert nem engednek tovább. Végül eljutok a 2. Dungeonig, de csak egy életem marad. Itt az életek számlálása sem szokványos. Úgy van, hogy kapsz három életet, és utadra bocsájtanak. Ha elveszted mind a három életedet, akkor nem ám a Dungeon elejéről kezded, hanem ahonnan elindultál 3 élettel. Kezdheted megint! És mire ismét eljutottam a 2. Dungeon színhelyéig megintcsak egy életem marad. Ezért ez a legnehezebb Zelda játék. De a hangulata és a zenéje nagyon ott van! Aztán még február elején vasárnap elmentem V-ADival bagszihoz, hogy kipróbáljam a Wind Wakert és a Twilight Princesst (GC verzió). A Twilight Princessbe annyira nem merültem bele, de a WW-be igen. És, hogy mennyire beleéltem magam a történetbe, az se semmi! Amikor Linkkel megmentettem Tetrát, és jött a sas, hogy elrabolta Link húgát, és ahogy Link utánamegy… Annyira beleéltem magam a történetbe, hogy én is utánanyújtottam a karomat, hogy utánamegyek! Megmentem! Bagsziék meg már összenéztek, hogy ez azért már a másik véglet… Mert az jó, hogy megszerettem a Zelda játékokat, de ennyire? Aztán elkértem a V-ADitól mindkét Zeldát. Ő eredetileg csak a WW-t akarta odaadni nekem, de én annyira könyörögtem neki, hogy adja oda mindkettőt, hogy kishíján letérdeltem elé. Épp MSN-ezett az egyik helybéli barátjával, Zsanival, és nemigen értettek szót egymással. Nem úgy, hogy veszekedtek, hanem a Zsani az csinálta az Orosházi Gyerekkönyvtár honlapját. És azt hiszem, hogy Joomlás volt az oldal, de erre nem mernék megesküdni, és a Zsaninak még nem volt dolga ilyen jellegű honlapkészítéssel, és nagyon sokat bénázott. De nem is ez volt a V-ADinak a problémája, hanem az, hogy szerinte a Zsani nagyon értetlenül fogalmazta meg, hogy mi a baja. És lehetetlenségnek tartotta megfejteni, hogy mit akar. Ezért egy olyan próba elé állított, hogy ha megfejtem, hogy mit akar a Zsani, akkor odaadja mindkét Zeldát. Elolvastam a Zsani mondásait, és elemeztem a V-ADinak. Aztán így segített a Zsaninak, akinek sikerült megoldani a problémáját. A V-ADi kénytelen volt rájönni, hogy sikerült a próbatétel, így odaadta mindkét Zeldát. :-P A Wind Wakert elég sokáig vittem, megvan 2 gyöngy, most mennék a barlangba a harmadikért. De majd később. A TP-ben nem jutottam valami messzire. Odáig, hogy farkasként kijutottam a Hyrule Castle-ből, és megharcoltam azzal az elektromos szörnnyel. De most az van, hogy amikor harmadjára végigvittem a LttP-t, akkor úgy döntöttem hogy mostantól kezdve ráállok az egyik Zeldára, és csak azzal játszok, és azt viszem végig. Mivel 5 Zelda volt félbehagyva, ezért dobókockával dobtam ki, hogy melyik legyen az, amelyiket végigviszem. Meg is volt mindegyiknek a száma: 1. The Legend of Zelda, 2. Zelda II: The Adventure of Link, 3: The Legend of Zelda: Ocarina of Time, 4: The Legend of Zelda: The Wind Waker, 5: The Legend of Zelda: Twilight Princess, 6: Final Fantasy 4 Advance. És a hármast dobtam ki. Úgyhogy Ocarina of Time. Ja, és még nem beszéltem a Phantom Hourglassról. Ugyanis időközben ezt a fantasztikus játékot is megvettem! Nagyon jó, hihetetlen látni, hogy 2007-ben, 21 év után is tudnak újdonságot belevinni egy Zelda játékba. Itt a Molida Islandben járok, de most ez is szünetel egy darabig. Kronológiailag egy kicsit összekutyultam, de remélem, hogy így is követkető volt. ^^' Az elkövetkezndő pár hétben csak és kizárólag Ocarina of Time!
(Importálva a The Legend of Zelda blogból.)
Amióta Zeldázok, azóta egy kicsit átértékelődött bennem a játék fogalma, hogy mitől lesz egyáltalán nekem jó egy játék.
Elsődleges szempont nálam maga a karakter, akit irányítok, hogy az szerethető legyen, tudjak vele azonosulni. Talán ezért szerettem meg nagyon a Zeldákat, mert Link számomra egy borzalmasan szimpatikus karakter, nagyon megszerettem. És a Mario Spin-offokban (másodrangú Mario játék, mint pl. a Kart és a Party széria) is azért választom mindig Yoshit, mert nagyon szeretem.
Azért azt el kell ismerni, hogy a Nintendo nagyon kreatív karaktereket alkotott a közel 30 éves konzolos múltja alatt. És szinte mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő karaktert. Én például Linkben. De olyan magas szinten, hogy katarzis-élményem volt. Ennyire egy karaktert se szerettem meg. Viszont számomra van mélypont is. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de a Starfox karakterei a Nintendo-kreativitás legalja. Én nem tudom hogy lehet ilyet kitalálni, hogy egy róka mászkál az űrben egy galambbal, egy csacsival, egy békával, és egy szemüveges öreg nyúllal. Sokan elismerik a Starfox szériát, mint játékot, sőt még lehet hogy én is jól eltudnák játszani vele, de hogy a karaktereket nem tudnám megszeretni onnan, az is biztos. A Metroid Samus Aranja egy érdekes szituáció. Bár egyre sűrűbbek a főhősnők, de hogy egy másik bolygón egy nő mentse meg az ottani világot, az egy kissé paradoxon. Bár el kell ismerni, hogy Samus igencsak szexi, szóval még a Metroidokkal is jól el tudnék játszani. Illetve próbálkoztam is a Metroid Prime-mal, de olyan szinten felsültem, hogy 5 percnyi játék után úgy elakadtam, hogy feladtam, mert nem találtam kiutat. A Kirbyről meg azt hiszem, hogy nem kell beszélni, mert az önmagában egy csoda. A Kirby játékszéria nem is itt mondja fel a szolgálatot, hanem a pályák végtelen egyhangúsága. Annyira egyformák pl. a Kirby’s Adventure-ben a pályák, hogy teljesen összefolynak az emlékeimben, semelyik válighoz nem tudok kötni pályát. A Mario meg alap. Viszont a Sunshine azért mondott nálam, mert mindig amikor medúzára rálépve ezerrel kell vágtatni a piros érméért, és amikor nekiütköztem valaminek, akkor ugye automatice kampec. Már az is idegesítő, hogy elrontottam, de amikor Mario a vízbe esik, minek kell Mario fejét felém fordítani? Nem elég, hogy a Halál-zenéje rettenetesen frusztráló (nekem) de hogy lássam Mario fejét halottként? Ez olyan, mintha a játékkészítők azt akarnák megmutatni, hogy nézd meg, mit tettél vele! De miért a Sunshine-t hozom fel, amikor a többi Mario játékot imádom? 🤔 Mindegy.
Második nagyon fontos dolog a zene számomra. Eleve játékzene-őrült vagyok, rengeteg játékzene van a gépemen, de egy játéknál kulcsfontosságú, mert nagyon befolyásolja az adott hangulatát, nagyban emeli a játékélményt. Azt gondolom, hogy nem kell ecsetelnem azt, hogy mennyire kiábrándító az idegesítő zene.
Hát nagyjából ennyi.
