A küzdelem igenis meghozza a gyümölcsét #2

András kérésére külön postot írok a naggyá válásom történetéről. Az elsődleges célom az volt, hogy feljussak az ő szintjére, nos ez ma sikerült. Ha jól emlékszem az ő ideje 1:14:679, az enyém meg 1:14:624. Nekem ne jöjjetek azzal, hogy 55 ezredmásodperc az semmi XD Ezekben a magasságokban, amikben én vagyok, nagyon is számít. Amikor nagyon számít az, hogy hogy veszed be a kanyarokat, és a legkisebb hibák is tizedmásodpercet adnak rá a idődre.
Ha csak egyedül mindenki nélkül vágtam volna neki a Baby Parknak, akkor feleekkora siker nem ért volna. Nekem mindig kell valaki, vagy valami, ami motivál. Lássuk sorban, kikről is van szó. Mindenek előtt meg kell említenem a Kaleido Star animét. Meg kell érteni az animének az üzenetét. Nekem iszonyat nagy agymosás volt. A benne levő történéseket nem szó szerint kell venni, hanem átvitt értelemben. ugyanis az az üzenete, hogy ha van elég akaraterőd, és le tudod győzni az akadályokat, tényleg mindenre képes vagy. És ahogy ezt láttam a Kaleido Starban, rájöttem, hogy baromira igazuk van. Itt élőben Link és Xavi bíztattak (burkoltan) hogy próbáljam meg. Mit értek a “burkoltan” alatt? Hogy mondják, hogy ezt meg azt érték el, én meg úgy elgondolkodtam magamban, hogy “a szentségit, erre én is képes vagyok!” Aztán nekiveselkedtem a Baby Parknak. Ennyit talán még soha életemben nem küzdöttem, mint most. 1:21-ről indultam, és azon voltam, hogy az András idejére feljussak. Nagyon szigorú voltam magammal. ha hibáztam, mindig újrakezdtem. A legidegesítőbb az volt, hogy az L gomb gyakran “elengedődött” és mindig kisiklottam. aztán elegem volt, és annyira erősen nyomtam az L gombot, hogy úgy fájt a bal mutatóujjam, hogy kishíján eltört. Péntek este gyakoroltam a legtöbbet. Akkor már annyira benne voltam, hogy szinte a külvilágot is kizártam, ne zavarjon semmi. Érdekes mód, a hibák, nem borítottak ki lelkileg, hanem újrakezdtem, és azt mondtam magamban, hogy most sikerülni fog. És lám. 😅 A Baby Park a kanyar bevételnek a technikájában nagyon sokat segít, és hogy hogyan kell driftelni. Néhány hónapja még azon panaszkodtam, hogy nem megy a driftelés, mára már tökéletesen megy. 😅 Nagyon furcsa érzés felismerni, hogy ahhoz, hogy jó játékos légy, nem kell semmi más, mint önbizalom. Tudniillik ebben szenvedtem hiányt ^^ De szerintem a többi pályát is vinni fogom, hisz minden pálya másra tanít meg, van is összefüggés a pályák egymásutánjában, hisz egyre nehezebbek a pályák. A DK mountain a legnehezebb szerintem, ahol nagyon kell vigyázni, nehogy leess a néhol meredek pályákon! Nagyon hasznos volt a Baby Park! És itt szeretnék köszönetet mondani a támogatóimnak!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A küzdelem igenis meghozza a gyümölcsét!

Na, addig írom ki magamból, amíg bennem van ez az eufórikus jókedv. A történet a következő: kiírtam MSN-es személyes üzenetként, hogy jól elverek mindenkit Mario Kart DD-ben (vázlatosan). Erre jön a Xavi, hogy na persze, én sokkal jobb vagyok nálad. És ezzel elhülyéskedtünk egy darabig. Olyan képtelenségeket mondtam, hogy a Baby Parkban van rövidítés, meg 1 percen belül végigviszem, meg ilyenek. Aztán hirtelen komolyra fordult a téma. Kielemeztük egymás játékstílusát, és rájöttem, hogy sok közös van bennünk. Bár ahhoz, hogy erről megbizonyosodjak, játszanom kell vele. A Mario Kart meg megint egy érdekes téma, mert ott soha nem az nyer, aki leggyorsabb, hanem, hogy ki hogy veszi be a kanyarokat, és mennyire forgatja az eszét. Én régen nagyon olyan voltam, hogy ha valami nem sikerült, akkor mérgesen a Földhöz vágtam a controllert. Volt olyan, hogy annyira mérges voltam, hogy tényleg nem sok kellett, hogy megőrüljek. Az utóbbi években (olyan 6-7 éve) valami megváltozott. Megtanultam küzdeni. És baromira örülni a legkisebb sikernek. Annak idején a Mario Kart 64-ben, nagyon sokat gyakoroltam a Royal Raceway pályáján. Nagyon sokáig 3:14 volt, de az volt az álmom, hogy 3:10 legyen, de nem sikerült, csak 3:12:95, de ez akkoriban nem szomorított el, sőt a küzdelem élménye, hogy megküzdöttem ezért az időért, azt soha nem fogom elfelejteni. Visszatérve a beszélgetésünkhöz, mondta Xavi, hogy az ő legjobb ideje, 1:14:673 (talán, nem vagyok biztos). Ha ezt pl. 10 évvel ezelőtt mondta volna, akkor az én 11 éves fejemmel tutira megsértődtem volna rá. Ez önbizalomhiányból adódott. De hogy ezt most mondta 2007-ben, nemhogy nem sértődtem meg, hanem felébredt bennem a tűz, hogy igenis tudok ennél jobbat! Elővettem a játékot, és elkezdtem azon a pályán gyakorolni. Toad-Koopa páros, Toadette kocsija. 1:21:975 volt a legjobb időm. Egyszer sikerült 1:22 alá mennem, de most azt mondtam magamban, hogy most is sikerülni fog. Sokat csináltam újra, technikát fejlesztettem. És egyszer csak arra ébredek hogy körrekordokat futok. Annyira ledöbbentem, és boldoggá tett! Álmodni nem mertem volna arról, hogy 11 mp alá megy a körrekordom! 00:10:915 lett a végére, és 1:20:873. Ez nekem akkroa teljesítmény, én annyira örültem neki, hogy ez a sikerélmény ad energiát a holnapi napra, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy igenis tudok jobbat! De mára már az is eredmény nekem, hogy a 7 körből egy kör sem lett 12 mp fölötti idő. A fenti körrekordok csak hab a tortán, holnap ennél sokkal jobb leszek, és meglátjátok, egy napon tényleg 1 perc alá megyek. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Mario Kart DS online - Áldás vagy átok?

Mit is mondhatnék? Azért le kellett nyugtatnom magamat, mielőtt elkezdek ide írni. Megnyugtatnék mindenkit, hogy nem nyugtatókon élek, nekem egy kis zene elég ahhoz, hogy megnyugodjak. 😅 Mindenképpen nagy pozitívumnak mondható el az, hogy a Nintendo is nagyon támogatja az online játékot, ezáltal összehozza a világon a Nintendo fanokat. És néha fantasztikus meccseket lehet lezavarni. A baj akkor van, ha valaki csalást alkalmaz. Mit értek csalás alatt? Ha valaki kihasználja a játékban adódó illegális kereteket. Gondolok itt a Snake-elésre, vagy arra a trükkre, amit a Mario Kartos topicba írtam. Az a baj ezekkel az emberekkel, hogy attól érzik magukat nagymenőnek, ha csalással 1 kör előnnyel nyernek. Én már rég túl vagyok azon, hogy ilyeneken idegesítsem magam. A baj az, hogy tényleg fantasztikus az, hogy Nintendo ezáltal összehozza a Mario fanokat, csak egy pár ilyen vadbarom, akik a csalással elb*sszák a játékélményt. Sokkal többre tartom azokat, akik legális kereteken belül nyernek meg egy egy versenyt. Itt volt bagszi, hogy Adam777 hívott ki bennünket egy csatára. Én ki is léptem, mert Adam akkora csalásokat hajtott végre. pl. ha nekiment bagszinak, bagszi úgy felborult, mintha csillag hatása alatt lett volna Adam. Bagszi nem idegesítette fel magát, de láttam, hogy nem élvezte a játékot. MSN-en, hogy jókat röhögött, hogy ő hogy élvezte, hogy megszivatott minket. Azt különösebben nem érdekelte, hogy nem élveztük mi a játékot. És amikor azt mondtam rá, hogy csaló, akkor azt mondta, hogy ez nem is csalás, mert benne van a játékban. És megkérdőjelezte, hogy mire föl tartom én magam olyan nagynak. Egyszer nem mondtam azt magamról, hogy én vagyok a legjobb, csak azt hogy én vagyok a legnagyobb fan (ezt már bátran ki merem jelenteni) mert nagyon sokat tudok a Mario játékokról. Meg 16 éve játszok, nekem ne magyarázza egy ilyen kis ****, hogy mi a csalás, meg mi nem! Most már bánom, hogy védtem Adamot. Most vált számomra 100%-ig világossá, hogy miért utálja őt mindenki, és Krisi miért tette vele, amit tett. Csalással olyan nagymenőnek érzi magát, és beállítja, hogy nem csalt. Sokkal szívesebben SSBM-ezek Krisivel, mert bár sokkal jobb nálam benne, de ő legális keretek között tökéletes, ismeri minden csínját a játéknak. Mondjuk Trijóval még jobb online Mario Kart DS-ezni, mert mindig 30-30 a végeredmény. 😅 Na szóval: Ha lehet, azt tanácsolnám mindenkinek, hogy csalás nélkül játszon, mert higgyétek el, hogy sokkal jobb érzés így nyerni!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Önmagam védelmében #2

Már írtam korábban a honlapomon, hogy miért vagyok gyenge a Nintendo játékokban újabban, most ismét erről szeretnék beszélni, csak most más szemszögből. Számtalanszor mondtam már, hogy 16 éve játszok. 16 év rengeteg idő. Ezalatt a hosszú idő alatt valahogy elveszett az a régi érzés, és erről nem a Nintendo tehet. Egyszerűen arról van szó, hogy a Nintendo annyira az életem részévé vált, hogy már el is felejtettem, hogy mennyire szeretem. És ezért van az, hogy nem élvezem a játékot, és ezért van az, hogy hiába adok bele mindent, nem elég. Mert a játékon keresztül is átjön, hogy mennyire élvezed pillanatnyilag a játékot. Most nem akarok mentegetőzni, mert Matilda és Krisi is nagymenőzött, meg gúnyolódott rajtam, hogy legyőztek engem, sőt Krisi ha burkoltan is, de számon kérte tőlem, hogy hogy merészelem én Magyarország legnagyobb Mario fanjának nevezni magam, ha simán legyőz engem! Ez az egész nem olyan egyszerű. Nincs rosszabb a megszokásnál. Most gondoljatok bele, hogy sok éves házasok is ún. megszokják egymás jelenlétét 15-20 év után, akármennyire is dúlt köztük a szerelem az első időkben. Mi kell ahhoz, hogy újra élvezzem a játékot? Valami új, amit még soha nem éltem át. Ezért örülök annak, hogy a Nintendo új irányba ment el azzal, hogy a DS-nek van az érintőképernyője, Wii-nek meg a mozgásérzékelője. Az az érzés kézdett megszokottá válni, hogy nyomkodom ész nélkül a controller gombjait. Valami más kell, amit most megkaptam, és hátha minden jobbra fordul. 😅 A Super Mario Sunshine-t egy életre feladtam, de majd jönnek az újabb játékok, és lehet, hogy megint visszanyerem a világ legjobbja címet! Egy biztos, én nem adom fel!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

2007. augusztus 1. - 1. IvettCon

Ha lesz nap, amit nem fogok elfelejteni, az ez lesz. Személyesen találkozhattam az Ivettel! Tudjátok ti, hogy ez mekkora élmény? Mert mindig rejtőzött a társaság elől, nem akart velünk találkozni különféle kifogásokkal. De most végre beadta a derekát!
Na de kezdjük az elején. Mert már a legelején tettek róla, hogy nehogy könnyű legyen az életem! Anyám 90%-os utazási kedvezményével akartam volna utazni. Még amikor mentem Debrecenbe, még akkor direkt megkérdeztem a sétáló utcai Menetjegyirodában, hogy utazhatok-e vele. Azt mondták minden további nélkül. És akkor oda is adták a jegyet, és nem volt belőle semmi baj. De ma reggel a pénztáros azt mondta, hogy nem használhatom fel. Akkor annyira ideges voltam. 2 hete szervezem a találkozót! Komolyan azt éreztem, hogy ha nem kapok jegyet, akkor embert ölök. Igyekeztem kordában tartani az indulataimat, és megértetni vele, hogy én direkt megkérdeztem, sőt már utaztam is vele, de csak nem. Aztán végül abban állapodtunk meg, hogy kiadja, de nem rinyálok,, ha megbüntetnek. De hogy mit össze nem idegeskedtem… De megvan!
Az 5.20-as vonattal mentem egészen Nagykátáig, ott átszálltam arra a vonatra, ami Sülysápig ment. Na szép volt. Ott semmi menetrend, meg iszonyú balkáni körülmények között vártam a vonatot ami Pestre visz ki, és megáll Ecsernél. Már ott állt a vonat. De hogy ott milyen látványban volt részem, azt se felejtem el egy darabig. Felszállt egy határőr, aki seggrészeg volt. És tőlem kérdezősködik. Tőlem, aki fél, a részegektől, mert kiszámíthatatlanok. Megkérdezte, hogy mikor indul a vonat. Mondom neki 8.21-kor. Azt elment. Hála Istennek! Az egész vonatutat a WC-ben töltötte! XDD Gondolom kiöntötte a gyomra világát Borzasztó volt… Nagyon izgultam, hogy mikor érünk Ecserhez. Amúgy itt szeretném elmondani, hogy ugye átszállás nélkül el lehet jutni Békéscsabáról Pestre, de most azért szálltam át 2×, mert az Ivett idevalósi, és megbeszéltünk, hogy együtt megyünk Pestre. Ivett valahol elől szállt fel a vonaton én meg hátul voltam. Kiabáltam neki, hogy itt vagyok, jelez, hogy odamegy. Egy ideig látom is, hogy jön errefelé, de aztán semmi. Kérdem tőle SMS-ben, hogy mi van? Mondja, addig jó, amíg nem lát. Na mondtam magamban, ebből elég volt. 😅 Odamentem hozzá. Szegény arcát, ha láttátok volna, mikor meglátott. Mintha valami sokkhatás érte volna. 😅 Egyébként, ha valaki azt hinné, nem nézek ki annyira szörnyen, csak az Ivett ilyen. Leültünk egy helyre. Csendes volt egy darabig, aztán produkálta magát, ahogy MSN-en szokta, amiért nagyon megszerettem őt Aztán csakhamar megérkeztünk Pestre. A 6. vágány előtt várt minket az Éva, meg a Tímea. Ivett, amint meglátta a Tímeát nagyon megkönnyebbült. Már évek óta ismerik egymást. Csak a Rolne ne lett volna ott. Annyira irritáló személyiség volt, nagyon megbántam, hogy hívtam üzletelni. De ami még jobban idegesített, hogy képes volt olyan pofátlannak lenni, hogy követett minket. Hiába mondtam neki, hogy hagyjon minket békén, csak azért sem. Ja, a Trijóról megfeledkeztem. 😅 Őt is még a Keletinél vettünk fel Aztán jött a kettes metrópótló busz. Csináltunk ott is egy-két baromságot. De ami engem a legjobban megdöbbentett, hogy amikor azt mondta, hogy de jó, a BKV szignál, tökre szeretem, akkor az összes utas egy emberként nézett rám, hogy “mi van ez megőrült?” Valami rosszat mondtam volna? A Deák térnél meg átszálltunk a normális kettes metróra. Elhatároztam, hogy megviccelem a népet. Elvileg a Moszkva térnél kellett volna leszállnunk, de én eggyel előtte, hogy a Batthyány térnél kirohantam a metróból, fel a lépcsőn. Én meg kapom az SMS-eket, hogy mi van? Jól meg akartam ijeszteni őket, ezért nem válaszoltam rá. Hanem az egy párral későbbi metróval mentem még 1 megállót. Ekkor hívott a Ricsi, hogy hol vagyunk. Mondom neki, mindjárt ott leszünk. Ott vártak a Trijóék a lépcső mellett. Ők meg kérdezősködtek, hogy mi volt? Csak úgy hülyeségből azt mondtam, hogy úgy emlékeztem mintha a környéken felejtettem volna valamit. Persze jól hülyének néztek. 😅 Na de sebaj. Még egy megálló az 56-os villamossal, és ott is vagyunk Éváéknál: Krisi és Ricsi már ott vártak minket. Szegény Ivett, meglátta Krisit! XD Nem hitte el! XDD Bementünk a lakásba. Szétnéztünk, egyből bekapcsolni a gépet! Végülis együtt lenni jöttünk össze, és nem azért, hogy MSN-ezzünk. Meg felköszöntöttük a Ricsit és a Trijot születésnapjuk alkalmából. Rolne egy idő után elhagyott minket. Majd felhív, hogy mégis jönne. Ekkor még nem gondoltam, hogy ennyire irritáló személyiség lenne. Eljött, és képes volt egy sarokban ott gubbasztani, könyvet olvasni, és zenét hallgatni! Komolyan mondom, azt hittem, hogy ollóval kivágom az ablakon! Amúgy tök cuki Éva hörcsögjei! Igaz, hogy olyan szag volt tőlük a szobában, mint egy tyúkólban, de attól még aranyosak voltak. Ricsi, Ivett, Éva, Tímea és a Trijo fogták a kezükbe, én és Krisi valahogy ódzkodtunk tőle. Az egyik hörcsögnek Ricsi lesz a keresztapja, a másiknak, meg ha jól emlékszem Ivett a keresztanyja. Jó, hogy hozta Krisi a Wii-t, vele a Wii Sportsot és a WarioWare-t. Azzal már Rolne is játszott. Meg a Tímea is játszott! Ami nagy szó, mert nem a Nintendós múltjáról híres, mivel nincs neki. 😅 De hogy miket csináltunk… Örülök, hogy nem nálunk volt, mert kő kövön nem maradt. Az még csak hagyján, hogy harcoltak a billentyűzetért, de futkároztunk a lépcsőházban, meg ordítoztunk. Szomszédok nem győztek ránk szólni, hogy csendesebben! Meg kizártunk egymást a lakásból. Az ajtó majdnem tönkrement. Ekkor a Trijo késsel támadta a Krisit. Ez a nem semmi! Mondom magamban. Amúgy a Krisi, Ricsi és én voltunk kizárva Timi, Ivett és Trijo “jóvoltából”. Még mielőtt valaki nagyon aggódna a Krisi miatt, semmi baja nem lett, hisz a Trijo kése életlen volt. 😅 Aztán jó későn szólt a Truner, hogy ő is jönne. Nyugodtan! Ő legalább feldobja az amúgy sem elnyomott hangulatot, csak ellensúlyozná a Rolne által hozott rosszullétet. Kimentem érte a Moszkva térre. Majd együtt vissza. És tovább Wii-ztünk. Hát, nagyjából ennyi, mert én 3/4 óra múlva indultam, mert a 17.45-ös vonattal (átszállás nélkül) haza akartam jutni, és haza is jutottam.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Isten nem ver bottal, csak nehéz játékkal

Még mielőtt bármit is leírnék, szeretném leszögezni, hogy senkit nem kívánok megbántani, jóllehet, lehet, hogy ez most egy kicsit erősebb lesz. Matilda Mattise-ról akarok írni. Itt mondom el, hogy nagyon irritált, az, amikor mentem hozzá, azelőtt pár nappal mondogatta, hogy ő mindenkit el fog verni, ő a legjobb, meg hasonló szerény szöveg ^^ kb. 2 hétre rá kapta kölcsönbe a Mario Kartot GameCube-ra, és mit hallok? Nagyon nehéz neki, meg alig tud nyolcadiknál jobb lenni, és milyen mérges. Ugye, hogy nem is olyan könnyű Mario fannak lenni? És ugyanez van a Mario Slam Basketballal, amit nem olyan rég kapott, és nagyon nehéz a kezdet. Olyan trágár dolgokat írt nekem MSN-en (idegességében), hogy nem is gondoltam volna, hogy ilyen is kijön a szájából. Gondolkoztam is azon, amikor MSN-en menőzött, hogy azért odaültetném a Super Mario Kart mellé, megtudná, hogy mi az igazán nehéz Mario játék, bár ahogy elnézem, elég volt a Mario Kart (GC-re) és Mario Slam Basketball. Holnap Matilda Mattise 14. születésnapja. Azon túl, hogy Boldog születésnapot kívánok neki, azt is tiszta szívből kívánom, hogy kiválóan tudjon Mario Kart: Double Dash!!-ozni, és Mario Slam Basketballozni! ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Az Európai Uniós előírásoknak megfelelő játszótér esete

Biztosan ők, maguk térítették el a vonatot. 😛 Itt volt Bagszi, és V-ADI, és a vonatunk 23 percet késett. Én hívtam meg őket, mert jött Trijo hozzám annak reményében, hogy majd itt, Békéscsabán tud majd venni Pokémon TCG paklit, de a bolt zárva volt. Na mindegy, csendes beletörődés után elmentünk hozzánk. De elmentünk egy játszótér mellett, és nem állták meg, hogy ki ne próbálják. Tele volt mindenféle új „játékkal” Egy biztos: ÉLETVESZÉLYES!!! A hinta túl alacsony. Szerintem az óvodásoknak találták ki. Meg volt ilyen… fogalmam sincs, hogy hogy hívják, de az a lényege, hogy fel kell mászni, ráülni, és meglökni magad, és így mész vele. Ha megakad egy ponton, egy óriási lendülettel visszaindul. És alatta kavicsföld van. Ha valaki leesik, annak nem lehet valami kellemes élmény kavicsra esni. Mondjuk ezt Krisi kipróbálta, amikor itt volt nálam decemberben, túlélte ^^ Meg volt egy hintaló, meg egy hintakakas (vagy valaki szárnyasnak kinéző hintavalami), aminek az alján rugó van. Az egyik ilyenen Bagszi úgy meglökte magát, hogy majdnem hátraesett. Meg volt még rugós aljzatú libikóka. Hát, az se volt semmi. De az egyik legextrémebb, az a búgócsiga. Hát az valami… Bagszival ráálltunk, V-ADI meglökött minket, pár másodperc úgy megszédültünk (legalábbis én) hogy az valami hihetetlen. De most azt képzeljétek el, ha egy gyerek kirepül onnan. Az a nem semmi. De volt még egyéb ilyen nyalánkág. Például az a csúszda, ahol egy rúdon kell lecsúszni, meg ilyenek. És ezek megfelelnek az Európai Uniós előírásoknak ^^ Amúgy nap, mint nap elmegyek a játszótér mellett, mert azon az úton megyek iskolába, és többször is megfordult a fejemben, hogy vajon ezek nem életveszélyesek? Most már személyesen is meggyőződtem róla ^^ Miután úgy gondoltuk, hogy elég volt a szórakozásból, hazaindultunk. Otthon legalább nekünk való szórakozás vár ^^ V-ADI ismét hozta a Wi-Fi routerét, és Mario Kartoztunk neten. Tök jó, hogy nyertem egy Amerikai ellen. ^^ Csak a gyávája kilépett -_- Meg mi négyen is rengeteget Mario Kartoztunk, bár most sajna nem orrvérzésig, de ez se volt rossz. Aztán V-ADI rengeteget Diamondozott (letöltötte magának). Amúgy nem is inkább játszott, hanem azt nézte, hogy a világban kinek milyen Pokémon kell, és ki milyet ad érte. Volt egy-két érdekes gyerek. Valaki 100-as szintű pokét kér, és egy ötös szintűt ad érte. Végülis logikus… ^^ Valamint sort kerítettünk egy Mario Party 4-ezésnek, meg 6-ozásnak. Meg fociztunk. Ha nem is laposra, de elvertem a bandát ^^ Viszont a Mario Partyban mindkét esetben Trijo nyert :k Meg Bagszi kipróbálta a Paper Mariót és a Luigi’s Mansiont. V-ADI-nak annyira tetszettek a Luigi’s Mansionban halható háttérhangok, hogy elkérte, hogy felrakja MSN-enre hangként. Majd nekem is fog kelleni, mert nekem is tetszettek. Na de sajna hamar eljött a búcsú ideje. Visszakísértük Bagsziékat a vasútállomásra (Trijo itt alszik), aztán mentünk a Csaba Centerbe Trijóval. Ki akartuk próbálni a bowlingot, de nem sikerült, mert ott tudtuk meg, meg jó előre le kell foglalni a pályát. Meg iszonyat drága. Végülis egy pizzériában kötöttünk ki. Utána hazamentünk, még TCG-ztünk egy keveset, neten szórakoztunk egy kicsit. TCG-ből összeállítottam egy tűzpaklit. Nem volt rossz, csak nincs végkifejlődésem, ezért vesztettem. Aztán mivel Trijo olyan „okos”, hogy a 7.55-ös busszal akart hazamenni, már a fél 12-kor lefeküdtünk. Aztán másnap reggel már ment is.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Önmagam védelmében

Talán egy kicsit furcsán hangzik a cím, mindjárt meg is magyarázom, hogy miről van szó. A helyzet az, hogy mostanság elég sok támadást kapok barátaimtól, és bár nem mondják ki, de burkoltan felteszik magukban azt a kérdést, hogy hogy merészelem magam Mario fannak kikiáltani. Itt szeretnék 2 kérdésre válaszolni, persze név nélkül ^^ Az egyik barátom azt mondta, hogy neki sokkal több Mario játéka va, és ő egy kicsit többet tud Mario játékokból. Amúgy a srác Pesti. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy én Békéscsabai vagyok, és itt egyetlen egy Nintendo bolt sincs, vagy ahol Nintendo játékokat lehet kapni. Illetve van egy a Jókai utcán egy PSX shop, de ahogy a nevéből kiderül, nem megyek vele sokra. Habár az N64-es időkben sok N64 játék volt ott, és amennyit tudtam, vettem is. Mert ugye az anyagi keret is befolyásoló tényező. Most ne értsen félre senki, nem panaszkodok, mert szinte mindent megkapok, amit akarok, csak arra nincs anyagi keretem, hogy havonta 6-8 játékot vehessek magamnak. A második kérdésre sokkal részletesebben szeretnék kitérni, mert az valahol jogos. Ugyanis valaki más meg amiatt kérdőjelezte meg a Mario fanságomat, hogy ő szinte mindenben legyőz engem, meg ilyenek. Tehát van önbizalma a gyereknek ^^ Itt egész a kezdetekig kell visszanyúlni. Ugyanis amikor elkezdtem Mario játékokkal játszani, akkor annyira azon voltam, hogy tökéletes legyek, hogy nálam ne legyen senki se jobb ezen a világon. Ha túlzok is, de valahol ez sikerült, mert pl. az összes pálya végigvitelével a Super Mario Bros.-t 30 perc alatt tudom végigvinni elhalálozás nélkül, a Super Mario Bros. 3-at hasonló feltételek mellett 150 perc alatt. És ez egy idő után elkezdett unalmassá válni. Hogy mindent tudok benne, nincs már a játékokban semmi új. Túlzás, és szerénység nélkül állíthatom, hogy a Super Mario Kartban, és a Mario Kart 64-ben mindenkit laposra vernék. Csakhogy mivel olyan helyen lakok, ahol rajtam kívül szinte senki nem játszik Mario játékokkal, meg egyáltalán Nintendóval sem, ezért elkezdtem nagyon unni, hogy a Super Mario Kartban 150cc-n is már mindenütt meg tudom szerezni különösebb nehézségek nélkül a 45 pontot, ugyanez a helyzet a Mario Kart 64-gyel is, bár ott 36 pont a rekord. Megjegyzem a Mario Kart 64 a legkönnyebben elsajátítható Mario Kart. És ezért is vagyok gyenge multiban, mert nem volt sok lehetőségem multiban játszani. Valamint ezért is tartom egyfajta megváltásnak a Mario Party szériát, mert az tényleg fantasztikus olyan téren, hogy tényleg nem lehet tudni az utolsó pillanatig, hogy ki fog nyerni. Mert pl. a Mario Party 5-ben lehet 16 csillagod, akár 8 csillag előnyöd is a második helyezett mögött, de mit csinálsz akkor, ha pl. a negyedik helyezett összegyűjt 3 Miracle kapszulát? Akkor vége mindennek… Ha valaki nem tudja, annak elmondom, hogy ha valaki összegyűjt 3 Miracle kapszulát, az elveszi az első helyezett összes csillagját, és persze ő kapja meg! Itt van például Bagszi, aki mindig azzal jött, hogy ő nem jó Nintendóban, csak a Pokémon játékokban van otthon, és mit ad Isten? Nyert a Mario Partyban. Úgy, hogy itt volt V-ADi, meg én is játszottam, meg egy gépet állítottunk Normalra. Ezért is van az, hogy szorgalmazom, hogy, ha multizunk, akkor Mario Party valamely játéka. Visszatérve a Mario Karthoz, már szinte kényszeredetten játszottam rosszabbul, hogy visszajöjjön a régi játékélmény, de ez se hatásos. Mert az az igazság, hogy ha egy játékélmény elvész nálam, akkor az egész játék bukott. Ez a másik ok is, hogy elvernek engem, mert azért játszok rosszabbul, mind egyjátékos módban, mind multiban, mert félek, hogy elvész a játékélmény, ha mindig nyernék. Nem mondom azt, hogy amúgy sokkal jobb is tudnék lenni, mert ez így nem igaz. Csak azért játszok a szintem alatt, mert a játékélmény nem akarom, hogy elvesszen. Azt akarom, hogy pl. a Mario Kart DS évek múlva is azt az élményt nyújtsa, mint amikor megvettem. Na de tegnap elhatároztam, hogy most már igyekszek jobb lenni, de az, hogy egyjátékos módban tökéletesre gyakoroljak, és multiban semmi, az édes kevés. Erre lesz majd megoldás a Wi-Fi Router, amit remélhetőleg nemsokára birtokomban tudhatok. Ott keményfiúk vannak, nincs pardon, bizony rendesen ki fogok képződni Mario Kart DS-ben! Remélem, mindenki választ kapott a kérdésére ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

2007. tavaszi SakuraCon

De vártam ezt a napot! Hónapok óta készülök rá lelkileg, hogy legalább olyan jó lesz, mint az őszi AnimeCon. És hát nem csalódtam ^^ Csak a sorban állás... Először rossz sorba álltam be. Most nem értem, hogy nem lehetett volna valami táblát, vagy valamit kirakni, hogy ki hova álljon? Jó, hogy az emberek nagy része oda áll, ahol ősszel vette meg helyben a jegyet (én is oda álltam be, mivel helyben vettem meg ^^) És csak kb. 20 perccel később jön egy szervező, hogy akik helyben veszik meg a jegyet, annak nem ide kéne állni, hanem elvezetett minket egy másik sorba. Csak ez volt az egyetlen problémám, amúgy minden gördülékenyen ment. Gyorsan meg tudtam venni a jegyet, a másik sorban semmi probléma nem volt. Nagyon fegyelmezettek voltak az emberek bejutáskor, senki nem lökdösődött, meg ilyenek. Békés bejutás után, szétnéztem a pultoknál, hogy miket lehetett kapni. Nagyon meglepődtem, amikor a Holdfénynél 500 forintért árultak Pokémon TCG Boostereket, és 1500 forintért teljes paklit. Vettem 2 Boostert, mert arra gondoltam, hogy hátha találok Gengar kártyalapot, de sajna nem volt. Aztán én vettem még Inuyasha 8 DVD-t, meg még 3 Boostert. Ezekben sem volt Gengar, de volt egy fém-hologrammos Haunter. Ez is valami. Meg még megvettem az új animés újságot a Mondót. Én nagyon érdekesnek találtam, hogy Animés, mangás elemzés abból áll, hogy van egy óriási nagy kép, és egy pár sor az adott animéről. De legalább nagyon jó nyomdaillata van ^^ Az időm nagyrészét a konzolteremben töltöttem. Volt 3 Wii, 2 Gamecube, egy Sega Mega Drive, és 2 PS2, amikre rá se néztem ^^ Összetalálkoztam Trunerrel, majd 13 órakor Krisivel, majd később Krisi egyik osztálytársával. Oszt a nagyrészét konzolteremben töltöttük. De a Cosplay versenyt megnéztük, mert ott volt egy barátunk, Spidey. De szegényt, alaposan kiröhögték, amin, hogy őszinte legyek nem csodálkozom. Ő volt az, aki Inuyashának öltözött, és nem volt haja, ezért a saját festette fehérre. Nem tudom, hogy ki hogy gondolja, de engem egy öregkorú Inuyashára emlékeztetett. Mondta is, hogy nem volt haja, de azt nem gondoltam volna, de erre vetemedik. Inkább mondta volna le az egészet. Benéztünk a Karaoke versenybe is. Komolyan mondom, nem értem. Én féltem, és nem mertem jelentkezni, mert féltem, hogy kiröhögnek, és mások, akiknek alig van hangjuk, bátran kiálltak, és borzalmasan énekeltek. Jó, maga a Karaoke az egy poén, de a versenyt, azt azért illik komolyan venni. Az eredmény pedig nagyon meglepett. Annyira abban a hitben voltam, hogy az a 2 menö csaj fogja megnyerni, akik végül 3.-ok lettek, mert ők tényleg nagyon jók voltak. De hogy hogy gondolták, hogy az volt az 1. akit végül elsőnek kiáltottak ki, nem értem. Nem hallottam őt a Karaoke versenyen, csak az eredményhirdetéskor, már abból sem tetszett annyira, és a halovány tapsból arra következtettem, hogy nem voltam egyedül. Ekkor már egy olyan 4 óra fele volt, kimentünk Krisiékkel levegőzni. Apropó, levegőzés: Nagyon lehangoló látvány volt, hogy megint elvitt valakit a mentő. De nem csodálom, mert nagyon meleg volt mindenütt. Utólag hallottam, hogy a hölgy, akit elvittek, epilepsziás rohamot kapott. Az borzasztó. Amikor Krisiékkel kimentünk az udvarra, valóságos felüdülés volt friss levegőt szívni. A lépcsőknél Pokémonoztunk, amikor a szemem elé került az 576 fórumos banda. Szép kis társaság :-P Amikro 5 órakor visszamentünk a Konzolterembe, már készülődtek a Bowling versenyre (Wii Sportsben mini-verseny, amire neveztem) Amikro voltam, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó leszek, de az a helyzet, hogy 1. lettem. ^^ És ez büszkeséggel töltött el, hogy tudom, hogy annyira rossz nem vagyok. De a végső döntő már nem volt olyan könnyű, azt képzeljétek el, hogy 175-174 volt a végső eredmény. Szóval egy hajszálon múlt. Aztán választhattam játékok közül. Naná, hogy az egyetlen Wii játékot választottam. Igaz, hogy még nincs Wii-m, de ha majd lesz, akkor legalább 2 játékom lesz rá. Konzolversenyről jut eszembe: A legnagyobb hülyeség volt, hogy eltitkolták, hogy a nagy konzol verseny mire lesz, és milyen játék lesz. Így nem jelentkeztem, mert ha PS2-n lesz, akkor mit csináljak? Azt mondták, hogy valami autós játék lesz. De hogy a Mario Kart: Double Dash!! legyen... Annyira mérges voltam, amikor megtudtam! Miért kellett ezt eltitkolni, akkora baromság!!! Mást nem tudok róla mondani. És csodálkoznak, hogy a 31 jelentkezőből, csak 4 jött el. Remélem, tanultak a hibából, és legközelebb megmondják, hogy mi lesz a verseny tárgya. És ezzel vége is részemről ^^ Nagyon jól éreztem magam, szerintem jó programok voltak, megérte az 1400 forintot.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Nemcsak a szája nagy...

Na megpróbálom második nekifutásra, hátha a végére érek ^^ Igazából már harmadjára írom le, mert először aznap írtam le a GPortálos honlapom blogjábam csak akkor kb. 1 órát pepecseltem vele, és amikor leokéztam volna, kiléptetett. Annyira mérges voltam. Csak az tartott vissza, hogy törjek-zúzzak, hogy Matildáéknál voltam, és mivel először voltam ott (meg amúgy is) nem akartam, hogy rossz színben tűnjek fel előttük ^^ Mert, hogy április 30-án múlt hét hétfőn Matilda Mattise-éknál voltam. És nagyon jól éreztem magam náluk, nagyon jó fej srác így élőben. Kíváncsi voltam rá, hogy élőben milyen lehet, mert MSN-en, elég érdekes. Néha nagyon értelmes dolgokat ír, és nagyon jókat el lehet beszélgetni vele, de néha olyan hülyeségeket ír, hogy csak nézek, hogy most mi van? Na de egy a lényeg, hogy élőben az előbbi az igaz nála ^^ De egész jól elvoltunk. Elhívta az egyik barátját, aki szintén jó fej. Egy kis Pokémonozás után játszottunk GameCube-on a Mario Party szériával (4, 5, 6) majd Mario fociztunk. Egész jó érzéke van a Mario focihoz, nagyon jól játszik vele, le a kalappal előtte. Csakhogy Matilda egyvalamit nem tudott: Hogy a Mario Party szériákban nem elég pusztán jól játszani, hanem egy csöpp szerencse is kell. Csak azért írom ezt le, mert MSN-en előző nap mondogatta, hogy mindenkit laposra fog verni minden játékban. Csak épp, hogy nem utolsó helyen végzett ^^ Meg volt Kirby Air Ride. Itt jó, hogy ő menö, mert neki 2 hónap előnye van. Én csak egyszer-kétszer játszottam vele Krisi jóvoltából ^^ De nagyon tetszik, mint minden Kirby játék. Meg amikor épp nem volt kedvem játszani, Matilda barátjával TCG-ztem. Látszott, hogy egyáltalán nem ismeri a suzabályokat, de úgy voltam vele, hogy nem baj, amiben tudok, segítek neki. Inkább a sorozatos figyelmetlensége idegesített, mert így néha felrúgtuk a szabályokat. Meg hát elég volt nekem leraknom a Gengart, neki máris vége volt. Nagyjából ennyi volt az egész nap. A 23:10-es vonattal mentem haza, de nagyon jól éreztem magam, megérte ezt a napot megérni. ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)