A másik fél

Múlt héten írtam, hogy csak az egyik CD érkezett meg abból a kettőből, amit rendeltem, ma megjött a másik is: Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari. Ezzel is nagy boldogság van, ezt a dalt is szeretem. Amúgy ez a negyedik olyan japán kislemezem, mely nem került fel az Oricon chartra. Nagyon keveset szállíthattak le belőle, és ilyenkor megfordul a fejemben, hogy végül is minek írnak zenét, ha nem terjesztik el széles körben? Hiszen nem azért ír valaki zenét és énekel, hogy minél többen megismerjék? Ez az egész Okui Masami, evolution dolog részint a rossz üzletpolitika miatt veszett el, titoknak meg nem vagyok tudója, csak az lehet, hogy a folyamatosan csökkenő lemezeladások okoztak problémát. De nem akarok még egyszer ebbe belemenni, elemezgettem már egy párszor. Mostani fejemmel inkább az zavar, hogy az ilyen jó zenékkel vajon mi lesz? Elvész a semmibe. Na de ezért vannak a rajongók, hogy valamennyire életben tartsuk őket, és vigyük a hírét. Meg az internet, hogy minél több helyen legyen híre, minél többen tudjanak róla. Az átlagember olyan sok helyen nem tudja saját erejéből megjelentetni, de mindent meg kell tenni, hogy minél szélesebb körben tegye ismertté azt a zenét, amit szeret.

És a két CD együtt:

Sírhatnékom támad a gyönyörűségtől. Nem elég, hogy mind a kettő zenéje fantasztikus, de a borító is nagyon tetszetős. Mind a két dal szomorú lírai, de másról szólnak:

Okui Masami: Melted Snow: Fuyu no Rondo PC játék opening dala. Ez is az a tipikus Visual Novel, ami szerelmeskedős, talán többet is mutatnak a kelleténél, amúgy valami téli, karácsonyi történet. Ez a dal szomorúbb. Pontosan nem tudom, hogy miről szól a szöveg, csak az általam ismert szavakból tudom nagyjából kikövetkeztetni, hogy mi is lehet. Meg hangulatból próbálok rájönni, hogy mi lehet. Mivel karácsony a legszebb ünnep, mivel a szeretetről szól, ugyanakkor a legkegyetlenebb is, mivel belénk sulykolták, hogy a szeretet ünnepe, ezért az ember ekkor szokott rájönni, hogy azok, akik körülveszik, nem szeretik igazán. És akkor ne is beszéljünk azokról, akik egyedül ünneplik a karácsonyt. Meg persze jobban érezzük bizonyos emberek hiányát. Leginkább ezt érzem a dalban. Bár a cím utalhat arra, hogy a szívében levő hó olvad, tehát feldolgozza magában a lelki problémát. A dalt hallgatva el is tudom képzelni, hogy olyan szöveget írjak hozzá magyarul, ami a probléma felismerésétől elmegy egészen a megoldásig. Olyan dalszöveg nem is nagyon van, ami egy teljes utat megtesz. Ez a dal pedig van olyan komoly, hogy ilyen szövege legyen.

Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari: Ez a dal is lírai ballada, de koránt sem annyira szomorú, mint a másik dal. Ennek azt hiszem, hogy megtaláltam az angol fordítását. Valami olyasmiről szól, hogy van valaki, akit szeret, eléggé zárkózott, és szeretné megnyitni őt. Kedves, ártatlan énekstílus, a dal nem olyan, hogy teljes történetet írnék dalszöveg formájában rá. Ez a dal inkább a karácsony meghitt oldalát mutatja, olyan vidáman vágyakozó. Ugyan tudom, hogy a cím Téli Napraforgót jelent a címe, de valamiért mindig a Téli Harangvirág jut róla eszembe, hogy miért, nem tudom. De a legviccesebb az volt, amikor Romajival beírtam a címet a Google fordítóba, de  az angol volt beállítva, ezért egy pillanatra "Fuyu nem Himawari" fordítást láttam. Ezen elmosolyodtam, a tél valóban nem napraforgó.

aNiwaCon

Bontsatok egy csomag chips-et, vagy pattogtassatok ki egy nagy adag kukoricát, ugyanis rekordhosszúságú post következik! 3662 szó

És sikerült, megvolt! Jól éreztem magam, teljesen más szervezőnek lenni. Hiszen akkor teljesen más szemszögből látod az egészet, meg effektíve, annyira más minden, amikor azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem ismer az ember fáradtságot.

Egyébként nem aludtam az éjjel. Péntek délelőtt jutottam el odáig, hogy leszedem az összes karaokét, biztos ami biztos alapon. Mert elvileg úgy volt, hogy Night hozza el. Péntek délután rá is kérdezett, hogy akkor én most leszedem a kfn-eket? Mondom neki, igen. Ő is elkezdi nézni a saját listáját, és akkor döbben rá, hogy a fele hiányzik neki. Szépen néztünk volna ki, ha meglenne a teljes lista, de a felére azt kellene mondani, hogy bocsi, de nincs. ^^' Úgyhogy ő is leszedte, ami még hiányzik, meg én is az összeset, most már megvan mind. Ő végül nem hozta el, de szerencsére nem is volt rá szükség. Péntek délelőtt olyan 11 óra fele kezdtem el, és szombaton 23 óra magasságában értem a Z könyvtár utolsó karaokéjához. Effektíve izgatott voltam az egész miatt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megcsinálom a legújabb Okui Masami dalból a kfn-t: Kyoukai Senjou no Horizon II: Sora no Uta. Nem volt könnyű, de akkor lettem még izgatottabb, amikor be akartam indítani Karafun Player-ben, és nem lehetett elindítani, mert folyton lefagyott. Mivel már senki nem volt online, ezért legjobbnak tartottam, ha megválok az 1.18-as verziótól, és 1.20-assal működtetjük a conon. Szerencsére az működött. De ezzel az a nagy baj, hogy ebben már csak a Player van meg, az Editor nincs. És ma megyek bagszihoz A TV-mért és a konzoljaimért, innen üzenem neki, hogy készüljön fel a komplett Windows 7 reinstallra a gépemre, mert már nagyon kijár neki. És akkor azon lehet, hogy működni fog ismét az 1.18-as Karafun.

Az éjszaka elment zenehallgatással, többször végighallgattam a JAM Project 3. best of albumát a JAM-ISM-öt, majd indulás előtt a Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow. Olyan különös ez a szám, kellemes atmoszférát teremt. 5.20-ra akartam elkészülni, hogy elérjem a 42-es villamost. Ja hát az már csak később jut eszembe, hogy a bagszi által kölcsön adott egeret, és a monitor kábelt otthon hagytam. Úgyhogy főtt a fejem, hogy mi lesz, de szerencsére mind a kettőre lett megoldás. ^^' Olyan 6.10 körül éreztem meg a Dürerhez. Fél 7-re kellett érkezni, és nyitották is akkor a bejáratot, de fél 8-ig nem csinálhattunk semmit, mert még takarítottak. Úgyhogy Night csak fél 8-ra tudott érkezni, de semmiről nem maradt le.  8 órától kezdhettük el a munkát, bár szerencsére nem volt túl sok teendő. Az általános segítők hozták a székeket nekünk, mi is mentünk 1-2 kört. Közben megjött Katayashi és Gh0sT, majd a Düreres hangtechnikus, ő kérdezte, hogy mikorra akarjuk, hogy kész legyen? Hát, mondjuk 10 órára úgy, hogy próbáltunk. Erre ő indulatosabban: Jó, abból lesz 11 óra, és kiment. Szabályosan megrémültem, de Eriszék gyorsan helyesbítettek, hogy 10.15-öt mondott. Jól van akkor, az belefér. Egyébként 10.40-re lettünk kész. Mert kiderült, hogy ha osztott képernyőn akarjuk a karaokét, akkor valamilyen VGA elosztó kéne (nem tudom a pontos nevét, hangtechnikában nagyon műveletlen vagyok), ami Gh0sT van, de otthon. Vállalta, hogy hazaugrik érte, nagyon hálás vagyok érte. Úgyhogy végül lett osztott képernyős karaoke, de ne lennék egyből ilyen pánikolós. ^^' Mert pont emiatt nem nagyon értettem, hogy ő most elmegy érte, vagy sem? Katayashi már a fejét fogta, de legalább a végeredmény jó lett. Ilyenkor össze-vissza kavarognak az agyamban a gondolatok, mint egy mosógépben, és semmi értelmesre nem tudok azonnal gondolni. Közben kiragasztottuk a dalok listáját a falra, de mint kiderült, semmit nem ért, ugyanis alapból a kisterem az jó, de két dologgal nagyon nem voltam kibékülve: 1. a fény. Ilyen rosszul megvilágított karaoke teremben még soha nem voltam. Sehol egy ablak, és a villanyok is a inkább hangulatvilágítást adtak, a papírok körül konkrétan sötét volt. A másik, ami nem tetszett, hogy kevés szék fért el. Én ennél azért jóval többet képzeltem el. De aztán kiderült, hogy én voltam a túlzottan optimista, csak 3 és fél sorban fért ki kb. 40 szék.  Nagyon nehezen lett összeszerelve a karaoke, sok munka volt, ezért lett volna jó, ha fél 7-kor azonnal tudunk kezdeni dolgozni. De amin meg voltam lepve, hogy 10.45-kor még senki nem volt, aki látogató. Most olvasom az esemény Facebook oldalát, hogy megint baj volt a beléptetéssel, és hogy a helyszínt mennyien szidják... És még azt hittem, hogy voltam túlzottam szkeptikus, amikor szétnéztünk múltkor a MAT-osokkal. Na most azt nem tudom, hogy mi az oka, hogy a helykiadás ilyen lassú volt, de azt igen, hogy a konzol részleg is nagyon lassan ment, jóformán sehogy, mert Düreresek nem adták oda a kulcsot, és senkit nem találtak, aki oda tudná adni. És igazából valamilyen szinten visszafogott a hatalmas lelkesedésemből, hogy ennyire akadozva haladtunk. Úgy voltam vele, hogy de jó, hogy 6.30-ra kell jönni, biztosan a 10 órási kezdésre minden tökéletesen kész lesz, és fogadhatjuk a látogatókat. Érdemben csak 8 órakor tudtunk elkezdeni dolgozni, ezek után álmodjak még... Meg aztán az vetett még vissza az önbizalmamból, hogy láttam, hogy milyen kevés látogató van. És most nem tudom, hogy most a nagy helyiségekben szóródtak szét ennyire az emberek, vagy tényleg jó, ha voltak 300-an, Bagszi szerint 1000 is megvan. Neki legyen igaza. Jövő tavasszal NosztalgiaCon lesz akkor. A karaoke amúgy egészen jól ment, nem énekeltek valami sokan, de egy páran jó hangulatot csináltak. Volt Lucy is, ő nagyon jól elszórakozott Nighttal és Megumival. Ja, és ugye a MegaSeiyuu-val voltunk ugye egy teremben. Mivel később kezdtünk, ezért átírtuk egy kicsit a programot, mert ők sem voltak kész. Úgy lett volna, hogy 10 órakor hagyományos karaoke, 11-kor Megaseiyuu. De mivel a hagyományos karaoke gyakorlatilag elmaradt, ezért abban egyeztünk meg a Megaseiyuu-sokkal, hogy átadják nekünk a 11 órát, cserébe elkérik a 17-20 óra közötti intervallum első óráját. Megkapják, hatalmasat segítettek ezzel. Milyen lenne már egy karaoke napot versennyel kezdeni? ^^' Kellett is az az 1 órás bemelegítés.

Bár a 12 órási versenyre kevesen jelentkeztek, mindössze 7-en. Úgyhogy Night folyamatosan járta a karaoke termet, és kérdezte az embereket, hogy akarnak-e nevezni. ^^' Végül 13-an lettünk. Az utolsó csajt én vettem rá, ugyanis most engedtük, hogy legyen LQ a versenyben, mert úgy voltam vele, hogy most úgyis az énekhangot, és az előadást értékeljük, így a hang minősége (nekünk) nem gond. Hát mit is mondjak a felhozalatról? Nagyon gyér volt. Én nem gondolom azt, hogy csak az Adarnás keménymag rendelkezik azzal a kiváltsággal, hogy csak ők tudnak jól énekelni, a többiek meg örülhetnek, hogy egyáltalán mikrofont foghatnak a kezükbe, de Lucy nagyon leiskolázta a többieket. A maximális 80 pontból 73,5 pontot ért el. Nem tudok részletes listát írni, mert elvesztettem a karaoke verseny papírjait. T_T A második helyezett az a csaj lett, aki korábban énekelte már a Maria Holic: Hanaji dalt, de valami eszméletlenül. :D És most sem hagyott cserben minket, 65 pont lett a jutalma. Most is apróbb hibáktól eltekintve, tetszett. De megígérte, hogy legközelebb mást fog énekelni. ^^' A harmadik helyezettnél kezdődik a nagy szakadás, ugyanis az már csak 51 pontot ért el, és az utolsó 19,5 pontot kapott. Úgyhogy nem veszekedtünk, könnyű dolga volt a zsűrinek, tessék legközelebb másképp csinálni. A legfontosabb: Bár lehet, hogy nem tűnt fel, de volt monitor a a színpadnál (a földön volt, mert sehova máshova nem tudtuk tenni), és direkt azért akartam az osztott képernyős megoldást, hogy ne háttal álljon az énekes a közönségnek, és lássuk az arcát. De az első hárommal ilyen téren nem volt gond, de a negyedik már háttal állt, és "mentek utána" a többiek. És mivel úgy pontoztunk, hogy 10 pont az énekre, és 10 pont az előadásra, ezért hiába énekelt valaki nagyon szépen, ha a vetítővásznat választotta közönségnek, annak csak 1 pontot adtam az előadására. Egy-két ilyenre adtam 3-4 pontot, akinek azért látszott az arcán, hogy átérzi a dalt. Majd legközelebb rendelek valami magaslatot, ha csak ezen múlik. Egyébként meg az éneket nem sok ember esetében lehetett szakmailag értékelni (nem mintha ennyire értenék hozzá). Tényleg bizonyítsátok be, hogy bárki képes nagyot alkotni. Az utolsó lány, aki én vettem be, nem is bántam meg. Nem énekelt olyan nagyot, de nagy lelkesedéssel adta elő, és ez nálam nagyon jó pont. És elcsípte a 4. helyet.

Aztán kisebb lélegzetvételnyi szünet, Dobay Ádám előadása. Aközben beszéltük meg a versenyt, néztem a konzolokat, meg úgy általánosságban körbejártam az épületet. És most sem azt láttam, hogy tolongtak volna az emberek. Úgyhogy keveselltem a jelenlévők létszámát, pedig számítottam arra, hogy 1000 ember jelen lesz. A konzolt nagyon jól kidekorálták bagsziék, az nézett ki a legjobban. Pedig csak egy pár egyszerű ötlet kell: nyomtató, olló, és máris olyan nagyokat lehet alkotni. Nekem is volt egy pár, de nincs már nyomtatóm, és bár fordulhattam volna bagszihoz, de mint kiderült, nem is baj, hogy nem lett megvalósítva belőle semmi, mert olyan sötét volt a kisterem, hogy nem sok látszódott volna belőle.

Zenekvíz, én vezettem. Jól ment, alapvetően nem volt nagy baj, két nagy hibát fedeztem fel magamon (ez volt életem első komolyabb közönségnek való beszéde. ^^'). Az egyik az, hogy éreztem magamon, hogy önbizalomhiányt sugárzok, ami pont a másik hibából fakadt, hogy kicsit össze-vissza mondtam a dolgokat, Night is többször elmékeztetett, hogy ezt nem mondtam, azt nem mondtam. Aztán kicsit rendszertelen lett, de  úgy tűnik, hogy erre komolyan fel kell készülni, megmondom őszintén, nem gondoltam erre. De majd legközelebb. Csalódtam, hogy csak 6-an játszottak. Mondjuk egyrészt amiatt, mert jóval több emberre számítottam a conon egyáltalán, meg azt reméltem, hogy több szék fér el, én reméltem, hogy legalább 20-an leszünk. Uranék 50 feladatlapot nyomtattak. Ennek a papírjai megvannak, úgyhogy tudok részletes eredménnyel szolgálni. Úgy volt, hogy 1-10 között az anime címét kellett megjelölni, majd 11-15 között a dal címét, és 16-20 között az előadó nevét.

Először lássuk a megfejtéseket, és a személyes hozzáfűznivalóimat. A vastagon kiemeltet kellett megjelölni.

1. Ouran High School Host Club: Sakura Kiss - Chieco Kawabe
   Bemelegítésképp legyen valami könnyebb, csak egyvalaki nem találta el.
2. Phantom ~Requiem for the Phantom~: Senritsu no Kodomotachi - ALI PROJECT
   Többen tudták volna az előadót, ami nem csoda, hiszen jellegzetes, de csak ketten találták el az anime címét. Ketten Saber Marionette J to X-re mentek rá. O_O Én láttam az animét, ezért tudom, hogy az milyen, ezért döbbentett le, hogy ez is jelölt lett.
3. RAY the Animation: Yuunagi - Ohmi Tomoe
   Túl későn kaptam azt a tanácsot, hogy személyes kedvencet ne tegyek be. ^^' De arra voltam kíváncsi, hogy ismerik-e ezt a dalt, másrészt meg az animére akartam felhívni a figyelmet, mert nagyon kellemes alkotás. És egyvalaki el is találta.
4. Saber Marionette J to X: Lively Motion - Hayashibara Megumi
   Direkt betettem a lehetőségek közé a Slayers NEXT-et is, úgy tudtam, hogy be fognak ugrani! T_T Ezt senki nem találta el, bár azt mondták, hogy tudják, hogy ki az előadó, nem csoda, hogy hárman is a Slayers-t jelölték be. Engem azért lepett meg, hogy nem ismerik, mert amikor 2006-ban animés lettem, és beleszerettem a japán zenébe, elsők között találtam meg ezt a dalt, és világszerte sokan ismerik, én is azonnal beleszerettem, és reméltem, hogy nálunk is sokan ismerik, de nem...
5. Serial Experimental Lain: Tooi Sakebi - Nakaido "Chabo" Rei'ichi
   Na ezt a dalt speciel nem ismertem, bagszi javasolta, hogy tegyek be Lain-t, jó ötletnek tartottam, de senki nem találta el... Ez mi? Én azt hittem, hogy a Lain olyan kultusz-anime, mint a Neon Genesis Evangelion, ezért is tettem be képnek ezt, a dal mögé.
6. Grenadier ~Hohoemi no Senshi~: KOHAKU - Shimokawa Mikuni
   Erre a Full Metal Panic!-ot tettem be beugratásképp, mert az is Shimokawa Mikuni dal, ezt sem találta el senki, de még a Full Metal Panic!-ot sem jelölte be senki hatosnak. Ez személyes kedvenc, kíváncsi voltam, hogy ismerik-e, de nem... Tényleg ki lesznek zárva ezen túl a személyes kedvencek.
7. Night Wizard - The Animation: KURENAI - Miyazaki Ui
   Ez is személyes kedvenc, nem azért raktam be, amire Lucy gondolt. ^^' Csak ők találták el (Megumival voltak csoportosan).
8. Higurashi Naku no Koro ni Kai: Naraku no Hana - Shimamiya Eiko
   Ez a dal a mai napig nagy hatással van rám, valahányszor hallgatom, úgyhogy ezt mindenképp be akartam tenni, volt is két jó találat.
9. Full Moon wo Sagashite: Eternal Snow - Changin' My Life
   Ennél könnyebbet nem is tehettem volna be, mi? Mégis csak ketten találták el. ^^' Pedig tényleg könnyítésképp tettem be, személy szerint nem ismerem a dalt, csak az animével sokszor találkoztam Adarnás berkeken belül, ezért gondoltam, hogy sokan ismerik, így betettem.
10. Múmin: Yume no Sekai he - Shiratori Emiko
    Na erre nagyon kíváncsi voltam. Ez volt a legelső anime, amit leadtak nálunk, 1992-1993 környékén. Nekem kötelező program volt minden pénteken 19 órakor leülni a TV elé, egyszerűen imádtam. Persze, akkor még nem tudtam, hogy animét nézek. ^^' És akkoriban eredeti japán zenével ment, ezért voltam kíváncsi, hogy ki látta, ki mennyire emlékszik. Hárman tudták, ezt találták el a legtöbben az anime címeknél.
11. Ranma 1/2: Lambada Ranma - Operatic Troupe
    Ki nem hagyhattam. XD És lám, nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolta, négyen tudták. Gondolom a Hayashibara Megumi kép is sokat segített, meg hogy elhangzott Ranma neve.
12. Persona ~TRINITY BLOOD~: WORD OF THE VOICE - FLOW
    Négyen tudták, ez kellemes meglepetés. FLOW-t mindenképp akartam tenni a zenekvízbe, és azt gondoltam, hogy ezt a dalt nem ismerik annyira, de mégis. Azt nem tudom, hogy a kép mennyire segített, de a 11-estől kezdve olyan képeket tettem be, mely közvetve rásegíthetnek a megoldásra. Ide ALI PROJECT képet tettem ki, a Code Geass köti össze a két együttest. Egyébként szerintem azért tudták ezt sokan, mert az előadót felismerték, és mivel csupa nagybetűvel volt a cím a feladatlapon (ahogy eredetileg van), és sok ilyen FLOW cím van, ezért tudhatták sokan.
13. WHITE ALBUM: Shin Ai - Mizuki Nana
    Egyetlen találat, pedig Mizuki Nanát az egész világ imádja, és megint az, hogy minálunk nem ismeri senki. ^^' Horie Yui-val a Dog Days anime kapcsán került kapcsolatba.
14. Macross Frontier: Diamond Crevasse - Sheryl Nome starring May'n
    Ennek kapcsán is reméltem, hogy többen tudják, de csak két találat volt. Yonekura Chihiro (aki a képen volt) feldolgozta ezt a dalt. Ez egy érdekes dal, ajánlom figyelmekbe.
15. Soukyuu no Fafner: Separation - angela
    Ujjongó közönség, lám ezt sokan ismerik, bár csak ketten találták el. Ez az egyetlen olyan dalrészlet, melyhez nem tudtam olyan képet találni, ami segítene, így Hamasaki Ayumi képet raktam ki. Night a végére ismerte fel, és meglepetten kérdezte, hogy ez nem ő? De igen. ^^'
16. ONE PIECE: We Go! - Kitadani Hiroshi
    Meg akartam hozni a hangulatot a ONE PIECE képpel. Nagyon kíváncsi voltam, hányan találják el az előadó nevét, négy találat, gratulálok! Örülök, hogy máshonnan nem, a ONE PIECE-ből ismerik az énekest. :) Figyeljetek rá, mert sok ismeretlen mesterműve van.
17. Kyoukai Senjou no Horizon: Sora no Uta - Okui Masami
    Nem is azért tettem be Okui Masami-t, mert már azt sem tudom hogy dicsérjem, annyira szeretem őt, hanem azért neki van Magyarországon is egy kis ismertsége, kíváncsi voltam mennyien ismerik fel a hangját, csak Lucy-ék tudták, de ők is onnan, hogy mondtam, hogy aki ismer, az tudja, hogy ki ő. Ők is csak ezután jelölték be. Ejnye, tessék sokan ismerni! DiGi Charat kép volt alatta, korábban énekelt az animének dalokat.
18. Cardfight!! Vanguard: Believe in my existence - JAM Project
    Négyen tudták az együttest, szintén nagy gratuláció a versenyzőknek. A másik kettő a FLOW-t jelölte be, ami nem csoda, mert hangzásban van hasonlóság, és azt többen ismerik. Super Robot Wars kép ment, a sorozat szinte egybeforrt az együttessel.
19. ToHeart2: Tomoshibi - Suara
    Azt hittem, hogy az Utawarerumono kép segíteni fog az előadó kitalálásában, hiszen az egy ismertebb anime, de ezt is csak Lucyék tudták. Sajnálom, hogy kevesen ismerik őt, pedig neki ilyen tipikusan "10000 közül is felismerni a hangját" típusú hangja van. De ez persze csak azoknak vigasz, akik tudják, hogy ki ő.
20. Tsubasa Chronicles: Loop - Sakamoto Maaya
    Két találat, pedig ezt is azért tettem be, mert azt gondoltam, hogy az animét sokan ismerik. De hát nem. A kép az Escaflowne animéből volt, az is az énekesnőhöz kapcsolódik.

Az első 10-ért egy pontot lehetett kapni, a második 10-ért pedig kettőt, így 30 pont volt a maximum

Az eredmények:

1. Üveg vs. Plasztik (Lucy & Megumi) - 22 pont
2. Szűcs Eszter - 13 pont
3. Bombicz Zsófi - 9 pont (6 helyes találat)
4. Pévai Diána és Kocsis Dávid - 9 pont (5 helyes találat)
5. Horváth Ditta - 7 pont
6. Horváth Nelli - 6 pont

Holtverseny volt a 3. helyen, mint kiderült, jó döntés volt az 1 pont - 2 pont rendszer, így annak adtam a 3. helyet, aki többet talált el, ezt többen is helyeselték. De nem hittem volna, csak egy valaki jut el 50% fölé.

Zenekvíz letöltések:

• Zenekvíz kfn
• Zenekvíz feladatlap

A zenekvíz után Megaseiyuu volt, közben megint mentem szétnézni, meg egy kicsit játszani. Majd kicsit néztem a Megaseiyuu-t. Nagyon jó ötlet, de ez is olyan, hogy csak az emberek tudják igazán feldobni a hangulatát. Mi szükségeltetik? Önbizalom, és kreativitás, és spontaneitás, hogy amit látsz, abból azonnal a legjobbat hozd ki. Elnézegettem, de hogy a To Aru Kagaku no Railgun animéből volt részlet, eszembe juttatta, hogy én ezt meg akaron nézni. Már csak az opening dal miatt is. Az egyeztetések után 2 órás volt a Megaseiyuu, mi 18 órakor folytattuk. Egy páran még énekeltek. Volt egy lány, aki rettenetesen izgult, és ezt nem is rejtette véka alá, de minek? Olyan GYÖNYÖRŰEN énekelt! Nem volt lehetőségem mondani neki, de ha ezt olvassa, akkor elvárom a következő versenyre, vagy akár az Adarnásra is jöjjön el, mert  tényleg nagyon szépen énekelt. Hoshin Engi: Friends dallal állt ki. Azt a dalt egyébként is nagyon szeretem, és az előadás nem vett el belőle semmit. ^^ Lucy, Megumi és Night mellettem bohóckodtak, engem nem zavartak, sokan énekeltek még. Ezek közül jöhettek volna még egy páran versenyezni, és akkor talán nehezebb dolgunk lett volna.

Csúszott az eredményhirdetés, 19 óra lett volna, és mivel Night-nak 19.15-kor mennie kell a buszához, ezért megkértem Urant, hogy hadd hirdessünk mi először eredményt. Ott is voltunk 19 órára, lehetett is volna eredményhirdetés, de Mila még egy kvízt jelentett be. Hát akkor Night megy, és Erisszel hirdetünk ketten eredményt. De ő mégsem ment, Lucy-val, és Megumival beszélgettek. Eközben meg West megkért, hogy adjam át a karaokét az Interstella 5555 vetítésének, mert nagy csúszás volt, és a nagyteremben már nem maradt volna idő rá. Bár lettek volna még éneklők, de legyen. Segítettem átszerelni a laptopot, beindítottuk az animét, és utána átmentem a nagyterembe, ahol Lucyék mellett foglaltam helyet.

Beszélgettünk (amikor komoly volt a téma ^^') a conról, megbeszéltük a hibákat, és itt reagálnék a részemről azokra is, amiket Facebookon olvastam. Az, hogy csúszott az egész... Hát igen, de abból, amit láttam, nem a MAT hibája, a Düreresek nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy itt rendezvény van, amit szeretnénk 10-kor elkezdeni. Nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a MAT fáradhatatlanul dolgozott amikor csak lehetőségük volt, láttam rajtuk, hogy minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy 10 órakor rendben beengedjék az embereket. Arról nem tudok mit mondani, hogy a jegyárusítást is jóval később kezdték el, de gondolom, kapcsolatban van a készülődési nehézségekkel. És sajnos csúszott minden program a nagyteremben. A másik nagy gond, hogy megint nem lehetett kaját, piát behozni. Én ebben legfeljebb annyiban érzem hibásnak a MAT-ot, hogy előre meg lehetett volna beszélni a Düreresekkel, hogy engedjék meg, de egyetértek Lucy-val, amikor mondta, hogy mi van azzal, aki beteg, és nem ehet meg akármit, és az sem utolsó szempont, hogy a büfé drága. Szóval megértem, hogy ez senkinek nem tetszik. Legközelebb olyan helyre kell menni, ahol ez nincs tiltva, vagy megbeszélni az adott épület embereivel, hogy ne tiltsák.

A kvíz végét vártuk egyébként, és amikor Mila kiállt, hogy jöhet az eredményhirdetés, reméltük, hogy tényleg mi leszünk az elsők, de a cosplay... Különösen nem akadtam ki rajta, de Mila is ott volt, amikor megkértem Urant, figyelembe vehette volna, így olyan, mintha elfeledkezett volna rólunk, vagy nem volt fontos neki a kérésünk. És amikor megkérdezte a többedik eredményhirdetés után, hogy ki legyen a következő, akkor mi is feltettük a kezünket, meg a rajzversenyes csaj is (Orsi), és akkor mondja, hogy aki hamarabb kijön, az követekzik. HÁTUL VOLTUNK!!! Ezen már én is kiakadtam, hogy nem jutott eszébe még utána is, ahogy jelentkeztünk, hogy nekünk kérésünk volt? Olyan téren mindegy, hogy ez már nem osztott, nem szorzott, mert Night végül maradt, hát de akkor is, később, ha egy mód van rá, vegyék figyelembe az ilyen jellegű kéréseket.

A zenekvíz, és a karaoke verseny 3. helyezettjei nem jelentek meg, a nyeremények nálam vannak, az okleveleket meg Night fent hagyta a színpadon, remélem a MAT megtalálta és eltette. O_O Aztán már nem maradtunk sokáig. Nighték elmentek, én is fáradt voltam már (több, mint 30 órás ébrenlét után...), úgyhogy miután elbúcsúztam tőlük, visszamentem a Karaoke terembe, és megvártam a vetítés végét. De az Interstella megragadta a figyelmemet. Nagyon jó zenéje van! Ismertem a Daft Punk-ot, bár csak az Around the World című dalukat, de az nagy hatású volt. Nagyon jó zenét írtak az animének, ittam minden egyes jelenetét. Ezt meg fogom nézni, és rá fogok keresni az OST CD-re. Miután vége lett a vetítésnek, összepakoltam a laptopot, és hazajöttem.

Nagyon jól éreztem magam, és karaokét összességében jónak éreztem, remélem, mindenki jól érezte magát. Én kétszer énekeltem, először az éjszaka megcsinált Sora no Uta dalt, majd este a ONE PIECE: Mirai Koukai. Menni fog legközelebb az a bizonyos legmagasabb hang, így görbüljek meg! Élveztem a szervezés, és munka minden egyes pillanatát. Ilyen vagyok, amikor olyat csinálok, amit szeretek. Tettrekész, fáradtságot nem ismerek, sőt, akár vezetői szerepre is alkalmas lennék. Nem tudom, hogy a többiek mit gondoltak rólam, remélem, nem volt elegük belőlem, de nagyon lelkes voltam, pörögtem. Egy komolyabb bakim volt, amikor Megumi énekelte az Angel Beats!: My Soul, Your Beats! dalt, és Night jó előre szólt, hogy mi lesz a következő, hogy gördülékenyen menjen, és meg rá is mentem, hogy meglegyen, és tévedésből rákattintottam a dalra. XD És másik nagy baki pedig akkor volt, amikor vártam az eredményhirdetést, és a szervezőiben ezt mondtam: "Most a külföldi klubok versenye van". Mindig elfelejtettem, hogy vidéki. :D Vissza az egész. Remélem, hogy ha jól dolgoztam, legközelebb is csinálhatok karaokét. ^^ A negatívumokat meg gondoljátok át.

Köszönet jár egy pár embernek:

• Erisz és Night -  a sok munkáért, segítségért, jó volt veletek dolgozni. :)
• Megumi -  hogy elvállalta a zsűrizést
• Gh0sT és Katayashi -  hogy elvállalták a hangtechnikusi munkákat, és hogy rengeteget dolgoztak, és segítettek. Külön köszönet Gh0sT-nak, hogy visszament azért az elosztóért. :)
• Tukeinon - végtelen sok segítség, és tanács, és hogy engedélyezte, hogy használjuk a kfn-eket.
• Uran - Megadta a lehetőséget, remélem, nem csalódott. :)
• Lucynak külön köszönet a jó hangulatért.
• És mindenki, aki énekelt, és versenyzett, hiszen nektek köszönhető, hogy jó volt a karaoke. ;)

aNiwaCon képek

Tesztözön és számolás

Ma áthoztam kicsit kibővítve a 3DS Hungary-nek írt játéktesztjeimet:

• 3D Classics: Kirby's Adventure
• Super Mario Land
• Super Mario Land 2: 6 Golden Coins
• Nintendogs + Cats

Remélem, tetszeni fog. :) A következő játék, amiről írni tervezek, az a Kirby Air Ride GameCube-ra, az a játék is megér egy misét. Régen játszottam már vele, a napokban előveszem emlékezetfrissítésként.

Nemrég írtam, hogy szeretném megrendelni Chihara Minori: Defection és Planet patrol kislemezeit. Szerencse, hogy a CDJapannél is előre meg lehet nézni, hogy mennyi lesz a végső fizetendő összeg, éltem is a lehetőséggel. A két kislemez darabja ¥1.238 (valójában ¥1.300, de az ÁFÁt, ami 5%, nem kell megfizetnünk), az együttes postaköltség ¥1.150, tehát összesen ¥3.626. Átváltottam forintra, és döbbenten láttam, hogy kb. 9.300 forint. Hát ez így nem fog menni. Már azért is szívtam a fogam, amikor láttam, hogy a Tomoe Ohmi: Girlfriend single-ért 5.253 forintot zárolt el a bank, de 9.300 forintot egyáltalán nem akarok japán CD-re költeni, hiába elsőosztályú a két Minorin kislemez. Én ilyenkor látom, hogy sokat gyengült az évek során a forint. Csak szemléltetésképp: 2009. májusában Okui Masami: Akasha CD+DVD-jét ¥3.800 (¥3.990 ÁFÁ-val) plusz ¥750 postaköltség, összesen tehát ¥4.550 volt összesen, és ezért fizettem 9.025 forintot. Most meg majdnem ¥1.000-nel kevesebbért fizetnék többet. Tudom, hogy most olyan időket élünk, amikor álom az 1 Ft = 2 jen árfolyam, de ez vállalhatatlan számomra. Lesznek még anyagilag naposabb idők is.

Tomoe Ohmi: Girlfriend csomag

Kérésemre Sleeplesslydia csinált egy pár háttérképet a kislemez borítójának képeiből, valamint leromanizálta a két dal szövegét. Ezeket teszem közzé:

Girlfriend

http://www.youtube.com/watch?v=WuQ4-kdzQ_w

natsukusa fuu ni yurarete watashi no kutsu wo nurasu
yorujuu futta ame, mune no itami nagasezu ni ita wa

tameiki wo kaban ni kakae nagara aruku
itsumo no magarikado kimi ga tatteta

hitomi tojireba ima demo omoi egakeru kimi no waratta kao
nani mo iwazu soba ni ite kureta itsudemo
yasashii hidamari datta yo best friend

tokui na koto mo sukikirai mo mattaku sei hantai
surechigai ya kenka no ato wa hitori yuuyami no kaerimichi

ano koro no watashi wa tsuyogari de morokute
kimi ga kureta aizu okizari ni shite

hitomi tojireba ima demo omoi egakeru kimi no yasashii koe
ima nara wakaru yo zenbu oshiete kureta yuuki,
kotoba no imi mo zenbu

machiawase shita eki onaji iro no RIBON
iroasenai basho ga watashi wo tsutsumu

kimi wa waraete iru ka na? nakete iru ka na? massugu ikite iru?
watashi wa oboete iru yo kimi to kawashita sotsugyou shiki no yakusoku...
hitomi wo akete korekara omoi egakou
futari waratta mirai
[moshimo hanarebanare demo, sakase tsuzukeyou ORENJI no hana wo kono mune ni]

itsumo kokoro no naka ni loved best friend

Momen no Handkerchief

http://www.youtube.com/watch?v=1suVIzhfIOw&feature=colike

koibito yo boku wa tabidatsu
higashi he to mukau ressha de
hanayaida machi de kimi he no okurimono
sagasu sagasu tsumori da
iie anata watashi wa
hoshii mono wa nai no yo
tada　tokai no enogu ni
somaranaide kaette
somaranaide kaette

koibito yo hantoshi ga sugi
aenai ga nakanaide kure
tokai de hayari no yubiwa wo okuru yo
kimi ni kimi ni niau hazu da
iie hoshi no DAIYA mo
umi ni nemuru shinju mo
kitto anata no KISU hodo
kirameku hazu nai mono
kirameku hazu nai mono

koibito yo ima mo sugao de
kuchibeni mo tsukenai mama ka
mimachigau you na SUUTSU kita boku no
shashin shashin wo mite kure
iie kusa ni nekorobu
anata ga suki datta no
demo kogarashi no birugai
karada ni ki wo tsukete ne
karada ni ki wo tsukete ne

koibito yo kimi wo wasurete
kawatte yuku boku wo yurushite
mainichi yukai ni sugosu machikado
boku wa boku wa kaerenai
anata saigo no wagamama
okurimono wo nedaru wa
nee namida fuku momen no
HANKACHIIFU kudasai
HANKACHIIFU kudasai

Végezetül a háttérképek. Ezeket fogom majd felhasználni a karaoke fájl készítésekor! ^^

Eredeti Ohmi Tomoe: Girlfriend kislemez

Régen vettem már Japánból kislemezt, és mivel anyagilag lehetőségem volt, így elérkezettnek láttam az időt, hogy beszerezzek egyet. De valami olyat, amit interneten nem lehet elérni. Így esett a választás Tomoe Ohmi: Girlfriend kislemezére. Emlékszem, amikor megjelent, nagyon vártam, hogy valaki kitegye letöltésre. De senki nem tette ki. Illetve egy kínai weboldalon láttam, de csak meghallgatni lehetett. Ah, ettől még nem lesz az enyém! T_T 2010. július 28-án jelent meg, és ilyen havonta-kéthavonta mindig rákerestem az interneten, de semmi. Sőt, még egy trükköt is bevetettem: ugyanis a Last.fm-en a dal linkje alatt láthatjuk, hogy kik hallgatják sokat a dalt. Nem volt sok, de csak egy japán srác válaszolt, akinek csak a vocal dalok voltak meg. Azokat tettem ki utólag ide a blogba is. Ezzel is megelégedtem. Legalább ismerem a dalokat. De ma megtört a jég!

Izgatottan jöttem haza, kíváncsi voltam, hogy megjött-e. Az értesítője jött meg. De megijedtem, mert át volt húzva rajta, hogy mettől meddig lehet értemenni. Mivel ezelőtt 18 órától lehetett aznap menni, ezért odamentem, de még nem volt ott. T_T Mondta is az ott dolgozó hölgy, hogy előfordulhat, hogy zárás előtt megérkezik, de nem garantálják, ezért húzzák át újabban az aznapot. Áthúzni át lehet, hogy én visszamegyek érte, az tény. Nagyon izgultam, hogy megkapom-e. A Maradj Talpont is csak úgy tudtam nézni, hogy közben 3DS-en Super Mario Bros.-szal játszottam, valamibe fojtanom kellett az izgalmamat, meg a New Questet (tehát, amikor gyorsabban mennek az ellenségek) is már végig akartam vinni. Sikerült is, de látni kellett volna akkor, milyen állapotban voltam. Időnként nyomtam START-ot, hogy figyeljem a vetélkedőt, de most  nagyon vártam, hogy 19:30 legyen, és elmehessek érte a postára. Már nem voltak sokan, azonnal sorra kerültem. Na, vajon megkapom-e? Mondtam is a nőnek, hogy A4-es méretnél kicsivel kisebb kartonnal körbevont csomagot tessék keresni, ami Japánból jött. Elkezdte keresni, közben én is szétnéztem a szememmel, hátha. És én találtam meg. Olyan hangerővel kiáltottam fel, hogy "AZ LESZ AZ!", hogy szegény nő totál megijedt. Elnézést is kértem, elmondtam neki, hogy nagyon vártam ezt a CD-t, ezért örültem neki ennyire. Nagyon rendes volt. :) És kinyitottam még a postán, addig nem hittem el, hogy tényleg azt kaptam, amíg nem láttam. És ahogy a mellékelt kép mutatja, tényleg az! ^_^ Nagyon örülök neki, és nagyon boldog vagyok, hogy megérte visszamenni érte.

Furcsa, hogy csak 279 példányt adtak el belőle, hazafele menet mondtam is magamban, hogy sorakozzon fel ide az a 279 ember, aki az első héten megvette. Tehát, ez az első Tomoe Ohmi kislemezem. Olyan kedves, szerethető dalai vannak, kellemes hallgatni őket, úgyhogy tervezem a teljes diszkográfiáját beszerezni. Nem lesz annyira nehéz ügy, mert összesen 1 nagylemeze, és 7 kislemeze jelent meg. Majd letöltésre is kiteszem ezt a kislemezt, de majd csak holnap, mert itt nem jó a scanner, és megpróbálom bagszinál bescannelni, ha lesz rá lehetőség.

In England 11th day – New Year's Eve

Most egy jó hosszú blogpost következik, évértékelés több szempontból miegymás. Hamarosan megyünk egy kínai családhoz vendégségbe, úgyhogy majd éjszaka fogom befejezni. Ma délelőtt még voltunk néhány dolgot vásárolni, ami még otthonra kell, néhány nap múlva megyek haza. Most nézek ki az ablakon, nagyon durván esik az eső, és erről jutott eszembe, hogy száraz talajt még nem láttam itt.

Így néznek ki Angliában a tipikus házak. Egymás mellett vannak, előttük van egy kis előtér. Nagyon érdekes egyébként, hogy kívülről nagynak tűnnek a házak, ehhez képest jóval kisebb a belmagasságuk, amikor megérkeztem a nővéremhez, úgy emlékeztem, hogy jóval nagyobb a házuk. Belül egyébként olyan, hogy belépsz egy kis folyosó fogad, melynek egyik oldalán van a lépcső, ott lehet felmenni a hálószobákba, melyekből rendszerint három van, és a fürdőszobába. A másik oldalon van a nappali, és mellette a konyha, és a konyhából lehet kilépni a hátsó kertbe. Az emberek döntő többsége ilyen házakban él. Nekem szimpatikus, el tudnám képzelni, hogy ilyen házban éljek. Csak a britek elég hülye szokása az, hogy hétvégén, amikor nem készülnek sehová, akkor hálóruhában, és köntösben mennek át a szomszédhoz, vagy a közeli közértbe. Azon voltam ledöbbenve, amikor egyszer a Birkenhead-i Shopping Centerben láttam két nőt így. Ez nálam is már az abnormalitás határa. :D De jó emberek élnek itt.

Most jöttünk meg a kínai családtól, nem hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Én azt hittem, hogy kedves, aranyos emberek társaságában megvacsorázunk Xingbo szokásához híven beszél, és ennyi. Hoylake-ben voltunk, de vagy 15 kínai volt, ha nem több. Nagyon aranyosak voltak, tényleg nekem semmi bajom az ázsiaiakkal, de annyira furcsán éreztem magam, mert nem ismertem senkit, és a ház légköre bár nagyon kellemes volt, mégis fojtogató. Nagyon visszafogott voltam, pedig ez nem jellemző rám, ha idegen van a társaságban, de hogy csak néhány embert ismertem magamon kívül, ráadásul senki nem beszélte az én nyelvemet, az nagyban visszavetett az önbizalmamból, az nem érdekel, hogy miféle emberek vannak körülöttem. De mindenféle korosztály volt, fiatalabbak, idősebbek, és hopp! A fiatal srácnak Nintendója van! És Nintendós plakátok a falán! Ez egy nagyszerű barátság kezdete lehet nálam! ;) Nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, de valamiért vele is olyan visszafogott voltam. Volt még két lány, akinek szintén volt DS Lite-ja. A srác is "csak" DS Lite-tal bírt, teljesen elbűvölten csodálta a 3DS-emet, és a Mario Kart 7-et. De DS Lite-on játszottunk multit. Először valami Bombermannel, egész jó volt, majd New Super Mario Bros. A csajok nagyban nyomják, mert szarrá vertek minket! :D Mellettem egy korombelinek tűnő srác segített a játékban, kicsit felejtettem a New Super Mario Bros. multijaiban. Annak a srácnak ilyen tipikus otaku-feje volt. Szemüveges, és kissé visszafogott volt. Ezután mentünk kajálni. Svédasztal kínai módra! Fűű, volt itt minden, ami kínai. Nem ettem sokat, nem arról van szó, hogy annyira rossz lenne, de tényleg, csak ezek a kínai kaják olyanok, hogy csak akkor finom, ha keveset eszek belőlük, ezt nem tudom, hogy miért van így. A kacsa is tök finom volt, de éreztem, hogy baj lesz, ha sokat eszek belőle. Volt garnélarák is, azzal a mai napig "problémáim" vannak. Az is nagyon finom étel, de ahogy belegondolok egy olyan tengeri állat húsát eszem, melyhez nincs sok "közöm" (ez nagyon rossz szó, és nem is jut eszembe olyan, mely kifejezi az érzéseimet), akkor valamiért nem tudom befogadni, és ugyanígy vagyok a tengeri herkentyűkkel is. De valószínűleg, ha hosszabb távon élnék kínaiakkal együtt, akkor hamar megszoknám. Vacsora után visszamentem az emeletre, Huicong már korábban felment, de zavarta a zaj. Viccel? Ő legalább érti, hogy mit beszélnek, ugyanis mivel a nővéremnek nem volt kedve jönni, ezért egyedül voltam európai. ^^' Érdekes téma került terítékre, a kínaiak és a japánok közötti ellentét. Ezt már a nővérem is mondta, hogy a kínaiak azért utálják a japánokat, mert néhány száz éve lemészárolták őket. Huicong valahogy úgy mesélte, hogy a japánok is Kínából származnak. Volt egy király, és rangban közvetlen alatta 500 férfi, és 500 nő átment egy kis szigetre, amit mi Japánnak hívunk. Ezek az emberek az évszázadok során benépesítették azt a kis szigetet, és amikor már nem fértek el, akkor mentek át Kínába erőszakos földfoglalás ürügyén. Huicongnak olyan szinten nincsen gondja a japánokkal, ő is tisztában van vele, hogy szemléletváltással, és a múlt lezárásával örök béke lehetne köztük. De ez az 500 férfi, 500 nő története nekem nagyon tetszett, én teljesen elbűvölten hallgattam ezt a történetet, mint egy kisgyerek. Ennél már csak Vietnam legendája szebb, amit nem fogok tudni pontosan visszaidézni, de valami olyasmit hallottam, hogy valami sárkánytól származnak. Valahol élt egy tündér, és egy sárkány, mindkettőhöz 50-50 ember tartozott (nem merek gyereket írni). Ezek békében megéltek egymás mellett, ám egy napon úgy döntöttek, hogy elválnak útjaik. A tündér az egyik irányba, a sárkány a másik irányba ment, és a sárkány a mai Vietnam földjén telepedett le az 50 emberrel. Nem tudom, hogy így van-e, aki tudja, az segítsen ki kommentben. ^^'  Amikor a fiatalok is megvacsoráztak, jöttek vissza. A srác a 2 csajjal monopolyzott, míg a többiek beszélgettek. És gondolatban kupán vágtam a srácot, mert az iPad-jén általa Jpop-nak nevezett dalt játszott le a YouTube-ról, ami koreai volt, és Bubble Pop volt a dal címe. Persze visszafogtam magam, de valamiért itt megint furcsán éreztem magam, lementem, és megkérdeztem Xingbo-t, hogy mikor megyünk haza. Mentünk már, mert Dominik is már nyűgös volt. Összességében tényleg jól éreztem magam, de nem tudtam feloldódni, hiába voltak nagyon rendesek és aranyosak. És ezt hazafele menet el is mondtam Xingbo-nak, aki mondta, (amit egyébként én is vallok), hogy közvetlennek kell lenni az emberekkel, ő is nagyon sokakat nem ismert, de mégis olyan oldottan beszélgetett velük, és ez látszott is rajta. Azért ne felejtsük el, hogy neki van némi előnye. De azt mesélte, hogy ő csak 2 évig tanult angolul, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit itt sajátított el angol emberek körében, és most már nagyon magabiztosan beszéli a nyelvet. És így visszagondolva, tényleg látszott a kínaiakon, hogy kíváncsiak voltak rám, szívesen beszélgettek volna velem is, és nagyon jó érzésekkel jöttem el onnan. De ha sokat lennék az ázsiaiak köreikben, biztos minden más lenne.

De Angliával is van egy problémám, ugyanis hiába tudok elég jól angolul, nagyon sok mindent el tudok olvasni, egy szövegben is legfeljebb néhány szó, amit nem értek, de a britek beszéde valami rettenetes. Annyira, csak pár szót értek abból, amit mondanak, például a boltban is, amikor odamegyek a pénztárhoz, és megkérdezik általában, hogy "That's all?", egyszer odafordultam a nővéremhez, hogy mit mond? És akkor esik le, hogy a beszédükből ennyit sem értek. Mára már azt csinálom, hogy megkérem, hogy beszéljenek lassabban, és akkor már sokkal jobban értem, hogy mit mondanak, de egyébként borzalmas számomra. Biztos vagyok benne, hogy ha hosszú távon maradnék itt, akkor ráállna a fülem, de egyébként...

Ennyi élménybeszámoló után jöjjön egy kis személyes évértékelő beszéd, mert azért nem akármilyen évet hagytam mögött, ha számvetést kellene végeznem a 2011-es évről. Nagyon sok minden történt velem, legalább annyiszor voltam boldog, mint ahányszor sírtam is (még ha csak lélekben is). Most már határozottan azt érzem, hogy nem riadok vissza a megmérettetésektől, mert rájöttem arra, hogy tényleg semmi nincs hiába, ha kifizettem a tanulópénzt, mert utána erősebb leszek. Az egyik legnagyobb tanulsága az volt számomra ennek az évnek, hogy a boldogságot csak az adott napra lehet megszerezni. Ezt megtapasztalni nagyon nehéz volt, de aztán rájöttem, hogy mégsem akkora ördöngősség. Ugyanis a negatív tulajdonságok, olyanok, mint az éhség: Végleg soha nem lehet "legyőzni", hanem folyamatosan harcolni kell ellene, és erről szólnak a belső harcaink. És aki sikeresen megküzd ellenük, azokból válnak igazi értékes emberré, tehát önmagunkért vívjuk meg azokat. És ahhoz, hogy folyamatosan sikeresen felvehessük ellenük a harcot, hihetetlen nagy alázatra van szükség, hogy elfogadjuk, hogy nem lehet végleg legyőzni. És erre hosszú folyamat után jöttem rá, hogy ez tényleg így van, meg kellett sebződni egy jónéhányszor, de megérte, mert megtérül! Megtérült, elég csak arra gondolni, hogy lefogytam. Nem azt mondom, hogy keményen megszenvedtem érte, de azért nem az égből jött, hogy én mostantól sovány vagyok, és ez így is marad. Nagyon örülök, hogy sikerült elérni tudatos és következetes munkával. Mindig ellenőriztem magam, ha nem volt jó valami, újragondoltam az egészet, mit ronthattam el, és akkor másképp csinálni. A másik, amit nagy eredménynek tartok idén, az a Nintendo 3DS, amit saját pénzemből vettem meg. Lehet, hogy ez így kívülről nem hangzik olyan nagy dolognak egy 25 éves fiatal "szájából", de akik tudják, hogy miken mentem etéren keresztül, azok értik miről beszélek. Nagyon örülök, mert ez is egy jel, hogy ha valamiért megdolgozok (akár anyagi, akár érzelmi szempontból), azt elérhetem, ez nagy útravaló az új esztendőre. Ezek miatt is van az, hogy nem félek csalódni, és a mai napig azt vallom, hogy inkább csalódjunk az emberekben, minthogy bezárjuk a szívünket, hogy márpedig én nem bízok meg senkiben. Egyrészt, mert sokkal többet vesztünk barátok "nem szerzésével", másrészt meg azoktól is nagyon sokat lehet tanulni, akikben csalódtunk, nem véletlen van az a mondás, hogy a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közömbösség. Van is még mit tanulnom, mert még korántsem értem az utam végére, még több hibám is van, ami javításra vár. Például rá kellett jönnöm, hogy a mai napig nem vagyok képes jól kezelni a gyors és hirtelen váltásokat. Ezalatt azt értem, hogy például ha két barát oldottan beszélget valami pozitív témáról, majd az egyik hirtelen átvált egy kényes témára, és arra hogy reagál azonnal. És erre egy bizonyos beszélgetés alkalmával jöttem rá, mely mindkettőnknek nagyon kellemetlen volt, de ki kellett beszélni magunkból. Amennyire ki tudtuk... Az a lényeg, hogy az annyira derült égből villámcsapásként ért, hogy szabályosan kapálóztam a szavakért, hogy közben a legjobbakat mondjam. Ekkor döbbentem arra rá, hogy ahhoz, hogy hitelesek legyünk a lehető legtöbb ember szemében (mert mindenkiében nem lehet) nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb témában egyenesek és határozottak legyünk, és ehhez az kell, hogy őszintén kimondjuk magunkról, hogy ez meg ez a hibánk, ugyanis ezáltal tudjuk minél jobban megismerni magunkat, és így tudjuk a másikat is egyre jobban kiismerni, hiszen ezáltal nagy mértékben fejlődik az érzelmi intelligenciánk. De a jövőre nézve 2012-ben is rengeteg teendőm és tervem van, mely mind megvalósításra vár!

Zene terén kicsit felemás év volt az idei, mindenki jelentetett meg albumot, aki számított. Az alábbiak határozták meg az évemet:

• Masami Okui: Self Satisfaction II
• Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
• JAM Project Best Collection VIII GOING
• Megumi Hayashibara: VINTAGE White
• Suara: Karin

És néhány album, melyek nem voltak olyan nagy hatással rám, de jó volt egyszer-egyszer hallgatni:

• JAM Project: Victoria Cross
• ALI PROJECT: QUEENDOM
• angela: mirror☆ge

Kislemezekből valamiért nem jelent meg olyan sok idén, ami érdekel, csak a JAM Project volt aktív, de akad egy pár, ami örökzöld lesz:

• Minori Chihara: Defection
• JAM Project: Vanguard
• TOPGUN×Chihiro Yonekura: Naked Soul
• JAM Project: NOAH
• Nekocan (Neko) feat. Chihiro Yonekura: Pandemic!!
• Anisama Friends: rainbow
• JAM Project: Believe in my existence
• Hiroshi Kitadani: We Go!

Se Okui Masami, se ALI PROJECT, se Megumi Hayashibara, se Suara nem jelentetett meg idén kislemezt. Suara egy ideje nagyon passzív albumok terén, kezdem azt érezni vele kapcsán, hogy áttér koncertezésekre, meg csak az AQUAPLUS VOCAL COLLECTION albumokra énekel fel dalokat. Pedig most is nagyszerű albumot adott ki, szeretném, ha többször hallanánk róla! Számomra az év legnagyobb felfedezése a JAM Project volt. Teljesen a rajongójuk lettem, pedig előtte úgy voltam velük, hogy túlságosan erőltetett, meg annyira egy kalap alá megy a zenéjük, hogy hiába igényes, de unalmas. És az év elején tették ki letöltésre a JAM Project 10th Anniversary Complete BOX 8 CD-jét, és akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megismerni őket komolyabban. Meghallgattam a BEST PROJECT albumot, és onnantól nem volt megállás! És ha meg kéne neveznem a 2011-es év legjobb dalát, akkor az egyértelműen az alábbi lenne:

JAM PROJECT: Negai

http://www.youtube.com/watch?v=KXhrx7JEfdo

Okui Masami szerzemény. Hozzászoktam már ahhoz, hogy amihez Okui-san hozzányúl, az arannyá válik, de ezzel ritka szép drágakövet adott ki a kezéből! Pályafutásának egyik legszebb dala.

És immáron harmadjára szeretném az éves Last.fm listámat közzé tenni. Én bevallom őszintén, teljesen Last.fm addikt lettem, sokkal több értelmét látom, mint a Facebooknak. Idén is az évben legtöbbet hallgatott előadó, majd album, kislemez Top 10-es listáját írom ki, majd a dalok 100-as listáját.

Top 10 előadók:

1. Masami Okui
2. JAM Project
3. ALI PROJECT
4. Chihiro Yonekura
5. Megumi Hayashibara
6. Suara
7. Tomoe Ohmi
8. Zorán
9. Yuuto Suzuki
10. FLOW

Top 10 album

1. Masami Okui: Self Satisfaction II
2. JAM Project Best Collection VIII GOING
3. Chihiro Yonekura: Nakeru Anison
4. Suara: Karin
5. Hiroshi Kitadani: R-new
6. Masami Okui: i-magination
7. Megumi Hayashibara: VINTAGE White
8. Zorán: KÖRTÁNC • Kóló
9. Masami Okui: Self Satisfaction
10. Masami Okui: crossroad

Top 10 kislemez

1. JAM Project: NOAH
2. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
3. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
4. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
5. JAM Project: Believe in my existence
6. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
7. Tomoe Ohmi: Happy Days
8. Masami Okui: Birth
9. ALI PROJECT: Kotodama
10. JAM Project: Rescue Fire

Top 100 dalok

1. Yuuto Suzuki: Garden of Eden
2. JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire
3. JAM Project: NOAH
4. JAM Project: Believe in my existence
5. ALI PROJECT: Waga Routashi Aku no Hana
6. Masami Okui: Cosmic Dance
7. Chihiro Yonekura: you
8. Masaaku Endoh: Kankyou Chouin Ecogainder (off vocal)
9. JAM Project: MAXON
10. Hiroshi Kitadani: Giri Giri Emotion
11. JAM Project: Negai
12. JAM Project: Battle No Limit
13. JAM Project Rescue Fire
14. Analog Fish: Speed
15. JAM Project: Negai (off vocal)
16. ALI PROJECT: Kotodama
17. JAM Project: TRANSFORMERS EVO.
18. JAM Project: Bouken Ou ~Across the legendary kingdom~
19. Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
20. The Babystars: Hikari he
21. Masami Okui: Niji Iro Shooter
22. Yuuto Suzuki: Garden of Eden -off vocal-
23. ALI PROJECT: Zekkoku TEMPEST
24. Masami Okui: Dead or Alive
25. abingdon boys school: JAP
26. Mikuni Shimokawa: Only my raingun -Electro Japarican Mix-
27. JAM Project: Ryuusei Lovers
28. JAM Project: DRAGON
29. Eiko Shimamiya: Naraku no Hana
30. JAM Project: Crest of "Z's"
31. Tomoe Ohmi: Happy Days (instrumental)
32. ALI PROJECT: Boukoku Kakusei Catharsis
33. JAM Project: Danger Zone
34. Mikuni Shimokawa: KOHAKU
35. Chihiro Yonekura: Hoshizora no Waltz
36. Hiroshi Kitadani: We are!
37. Chihiro Yonekura. Diamond Crevasse
38. JAM Project: Hikari he no Countdown
39. Tackey & Tsubasa: Mirai Koukai
40. ALI PROJECT: Yuukyou Seishunka
41. Masami Okui: Taiyou no Hana (OFF VOCAL VERSION)
42. Suara: Hana Kotoba
43. June: Baby it's you
44. Chihiro Yonekura: Lion no Tsubasa
45. Tomoe Ohmi: Happy Days
46. Tomoe Ohmi:Rock River he (instrumental)
47. Hironobu Kageyama: EVER LAST
48. Suara: Rin to Shite Saku Hana no You ni
49. FLOW: GO!!!
50. Masami Okui: Satisfaction
51. CHABA: Parade
52. Suara: Yokorenbo
53. JAM Project: Kurenai no Kiba
54. JAM Project: GONG
55. FLOW: Re:member
56. JAM Project: Go! Stand Up!
57. Suara: Kaze no Requiem
58. Masami Okui: Taiyou no Hana
59. FLOW: Realize
60. Masami Okui: Happy Days
61. JAM Project: Nageki no Rozario
62. JAM Project: Lady Fighter
63. Masami Okui: wild cat
64. savage genius feat. Tomoe Ohmi: Maze
65. JAM Project: Ideyo Gaia Leon
66. Péterfy Bori & Love Band: Hajolj bele a hajamba
67. Masami Okui: LOVE SHIELD
68. Suara: MOON PHASE
69. Masami Okui: Dare Yori mo Zutto...
70. Hiro Takahashi: Unbalance na Kiss wo Shite
71. Masami Okui: Chou
72. Tsukishima Kirari starring. Koharu Kusumi: Koi no Mahou wa Hapipinopi
73. JAM Project: Get over the Border
74. ALI PROJECT: Jigoku no Mon
75. D-51: BRAND NEW WORLD
76. Yuuto Suzuki: La-La-La
77. JAM Project: PRAISE BE TO DECEPTICON
78. Masami Okui: GRADUATION
79. Hiroshi Kitadani: We Go!
80. Tackey & Tsubasa: Crazy Rainbow
81. Minori Chihara: Defection
82. Minori Chihara: raison pour la saison
83. Minori Chihara: Fukakuei Seigenri
84. FLOW: COLORS
85. Masami Okui: Dive to Future
86. Chihiro Yonekura: Tori no Uta
87. Sister Mayo: Love Tropicana Deluxe
88. ALI PROJECT: Suigetsu Kyouka
89. Hiroshi Kitadani: Mono Telepathy
90. Porno Graffitti: Anima Rossa
91. JAM Project: Vanguard
92. FLOW: Hey!!
93. Suara: Kakurenbo
94. Tomoe Ohmi: Momen no Handkerchief
95. JAM Project: NOAH (off vocal)
96. Chihiro Yonekura: Arashi no Naka de Kagayaite
97. Masami Okui: Tabibito
98. Mikuni Shimokawa: Over Soul
99. Masami Okui: Garden of Eden
100. ALI PROJECT: GOD DIVA

Karácsonyi album ajánlatok

Tényleg, a teljesség igénye nélkül, csak néhány album és kislemez, melyeket nagyon szeretek hallgatni karácsony közeledtével, illetve az ünnep alatt:

• Okui Masami: angel's voice
• Suara: Karin
• Karácsony János: Boldog karácsony
• Okui Masami: Melted Snow
• Ohmi Tomoe: Fuyu no Himawari
• Okui Masami: Olive

Az Olive nem kifejezetten karácsonyi kislemez, de rajta van a SNOWY dal, mely nagyon szép karácsonyra. Igazából én nem szeretem a "túldíszített" karácsonyi dalokat, szombaton délelőtt is voltam a Tescóban vásárolni, és annyira erőltetett volt az az ének, amit hallottam, hogy inkább a vásárlásra összepontosítottam. Meg különben is, hogy manapság mit jelent a karácsony az embereknek, az már más kérdés... De erről majd 24-én.

Csütörtökön volt a Kirby TV channelben az utolsó rész, amit kiraktak, az 51. Tényleg nagyon szép volt. Kirby 1 éve van Cappy Town-ban, és meg akarták lepni. Ám a titkolózást talán kicsit túlzásba vitték. Kirby mindenkinek menni akart, de elküldték, hogy ne zavarják, most nem láthat semmit. Ő meg sírva elhagyta a várost. De Meta-Knight, a titkokzatos lovag felvilágosítja Kirby-t, hogy nem egészen az van, amire gondol. És persze a végére minden szép és jó. Persze ez így túlzottan gyerekesnek tűnhet, de annyira jól megcsinálták. Nem játsza túl Kirby az érzéseit, csak ahogy az egy nézőt (legalábbis engem) elérzékenyít. Nyugi, nem sírtam, csak megérintett. ^^'

Tomoe Ohmi eladási adatok

Ma két éve jelent meg Tomoe Ohmi: HAPPY DAYS albuma, ennek alkalmából meghallgattam az albumot. Régen hallgattam az énekesnőtől dalt, a hozzá kötődő rajongásom inkább ciklikusnak nevezhető. Van olyan, amikor hónapokig nem hallgatom a dalait, de amikor meg benne vagyok, akkor meg nagyon, és be akarom szerezni az összes kislemezét, és az egyetlen albumát. Drága mulatság bizony. Csak sajnos nagyon ritkán jelentet meg új kislemezt, a 6 év alatt, mióta debütált, összesen 7 kislemeze látott napvilágot, még mindig a Girlfriend az utolsó single, amit még mindig nagyon vadászok, nincs meg sehol. Szerintem az majd csak akkor kerül nyilvánosságra, ha megveszem, és berippelem.

Na persze, az is lehet, hogy amiatt, mert amik megjelentek, és felkerültek az Oricon listára, azok sem épp az élen végeztek, hogy finom legyek, sőt, mondjuk ki a dolgokat, az anison előadók között is az utolsók között van. Tomoe Ohmi esetében gondolkodtam el többször azon, hogy ha valaki szeretne ismert lenni, akkor miért éri be a százakárhányadik hellyel, miért nem promotálja, reklámozza jobban a saját kiadványait, hogy minél több emberhez eljusson? Egyáltalán nem hallgathatatlan szarokról van szó, amikor Tomoe Ohmi dalokról beszélünk, sőt! Meg merem kockáztatni, hogy egy pár idol-együttes, előadó tanulhatna tőle! De tény, hogy vannak nála sokkal jobbak is, de vannak olyan percek, amikor nagyon jól esik hallgatni a dalait. Azt nagyon érdekes megfigyelni, hogy mennyit fejlődött az énekesnő előadása az évek során. Az elején még az arcán teljesen érzelemmentesen adta elő a dalait, (többek között balladái vannak) mostanra rengeteget fejlődött, jó látni őt, hogy sokkal jobban beleéli magát a dalaiba. Szerintem ő ilyen teljesen tanulatlanul jött be az anison-iparba, Okui Masami látott benne lehetőséget, és bár volt hangképzettsége, de nulla előadással indult, és azt kell mondjam, hogy sokat fejlődött.

Persze, az eladási adatok is mutatják, hogy sajnos nem túlzottan ismert. A hét kislemezéből mindössze négy került fel az Oricon chartra, az alábbi rangsorban:

1. Yuunagi - 1.166 (Legmagasabb helyezés: 87. hely, listán volt: 1 hétig)
2. Float ~Sora no Kanata de~ - 649 (Legmagasabb helyezés: 156. hely, listán volt: 1 hétig)
3. Beloved - 309 (Legmagasabb helyezés: 157. hely, listán volt: 1 hétig)
4. Girlfriend - 279 (Legmagasabb helyezés: 191. hely, listán volt: 1 hétig)

Az alábbi kislemezei nem kerültek fel az Oricon listára:

• Utakata
• Happy Days
• Fuyu no Himawari

És az egyetlen albuma, a fent említett HAPPY DAYS sem került fel az Oricon heti Top 300-as album listájára. Ennek ellenére mégis érdekelne, hogy mégis mekkora eladással nem került fel, és hogy mennyi hiányzott volna, bár lehet, hogy jobb, ha meg se tudjuk... Nagyon kár, pedig Tomoe Ohmi többet érdemel.

Okui Masami album eladási adatok

A majdnem teljes adatbázis. Nem tudom, miért vagyok ennyire eladási adat-mániákus, de valamiért nagyon érdekel. Okui Masami esetében arra lettem figyelmes, hogy amíg a V-sit. albuma a 19. helyet érte el az Oricon charton, 13.980-as eladással, addig a Ma-KING a 12. helyet sikerült elérnie 24.870-es első heti eladással, mégis a V-sit. a legeladottabb albuma. Hogy is van ez? Csak egy magyarázat lehet rá: Nagyon közel van a két eladási szám. Mert az egy dolog, hogy a V-sit. 7 hétig volt listán, míg a Ma-KING csak 5 hétig, az első heti eladási számok különbsége nem feltétlen indokolja a változást.

A Generasia wikipediás (ez az új neve a JpopStop! oldalnak) oldalát szoktam nagy lelkesedéssel szerkeszteni, de nekem a tudásom eladási adatok terén mindig csak addig terjedt ki, amíg az Oricon nyilvánosságra hozta. Azaz, napi eladás terén 30-as lista, heti eladások esetében 50-es lista. És az istennek se tudtam, honnan tudják, hogy x album csak *hasára üt* a 82. helyet érte el, ennyi meg annyi eladással. Régen kis kereséssel rátaláltam a http://ranking.oricon.co.jp oldalra, mely már  teljes 200-as (kislemezeknél), és 300-as (albumoknál) helyezést kiírja, hogy melyik hogy teljesített, ám eladási számok nélkül. Azokért valamiért fizetni kell... De nem értem, hogy ha az 50-es listáig nyilvánosságra hozzák a teljes eladási bázist, utána, miért kell fizetni...

Mivel láttam a Generasia oldalon, hogy vannak, akik birtokában vannak a komplett adatbázisnak, ezért ezek után úgy hoztam létra album és kislemez adatlapot, hogy az "Oricon chart positions" részleget x-szel pótoltam ki, abban reménykedtem, hogy valaki majd kiegészíti. Ehelyett az adminok kitörölték azt a részt, és PM-ben a fejemre koppintottak, hogy ha nem tudom a teljes eladási adatot, akkor ne csináljam meg az Oricon chart táblázatot, és ne töltsem ki x-ekkel. Ezt elfogadtam, és ezek után nem csináltam.

Viszont nemrég arra lettem figyelmes, hogy az anime, videojáték album és kislemez eladási részlegeivel senki nem foglalkozik, még az olyan ismertebb előadók eladási adatai is kimaradtak, mint pl. az ALI PROJECT. Ekkor határoztam el, hogy megkérdezem PM-ben az egyik admint, akiről tudom, hogy sok anime album és kislemez adatlapot hozott létre, hogy segítsen, hogy honnan tudhatom meg a teljes adatbázist, szeretném kitölteni az Oricon táblázatot. Kicsit megkésve, de válaszként egy linket kaptam: http://toki.2ch.net/test/read.cgi/musicnews/1309172564/ Ezen link alatt az anime és videojáték albumok és kislemezek teljes eladási adatbázisához hozzá lehet férni. Egy japán fizet ezekért az adatokért, és nyilvánosságra hozza, nem semmi...

De ez az oldal, csak a legfrissebb eladási adatokat tartalmazza. Viszont elkezdtem ügyeskedni a Google-lel, és és olyan album és kislemez eladási adatokat tudtam meg ma éjjel (ezért voltam fent ma hajnali 4-ig, egyébként már éjfélkor elaludtam volna, mert fáradt voltam), amikre már évek óta nagyon kíváncsi voltam.

Az Okui Masami kislemez eladásainak adatbázisát már korábban kiírták a Generasia-ra, viszont az albumok döntő többségének az eladási adatait csak most tudtam meg. Nem kevés munka volt megtalálni (ezek az oldalak eléggé áttekinthetetlenek - nekem nem a japán karakterek miatt - és nehéz eligazodni bennük), de megvan. Most egy listát közölnék, ahol eladási adat szerint rangsorolom az Okui Masami albumokat, melléjük írom az ismert számot. Sajnos még így sem tudtam meg az összes album eladási adatait, de az Oricon ranglistája alapján tudom, hogy hányadik helyen állnak, így oda, ha más nem, becsült adatokat írok)

1. V-sit. - 48.330 (Legjobb helyezés: 19. hely, listán volt 7 hétig)
2. Ma-KING - 45.550 (Legjobb helyezés: 12 hely, listán volt 5 hétig)
3. Do-can - 42.870 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 3 hétig)
4. Her-Day - 34.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 4 hétig)
5. BEST-EST - 31.530 (Legjobb helyezés: 21. hely, listán volt: 4 hétig)
6. NEEI - 27.340 (Legjobb helyezés: 11. hely, listán volt: 3 hétig)
7. S-mode #1 - 17.780 (Legjobb helyezés: 26. hely, listán volt: 3 hétig)
8. Masami Kobushi - 17.324 (Legjobb helyezés: 17. hely, listán volt: 4 hétig)
9. DEVOTION - 13.790 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 2 hétig)
10. Gyuu - 11.450 (Legjobb helyezés: 47. hely, listán volt: 2 hétig)
11. crossroad - 10.630 (Legjobb helyezés: 34. hely, listán volt: 2 hétig)
12. angel's voice - ? (Legjobb helyezés: 67. hely; ekkori eladás 5.137, listán volt: 2 hétig)
13. ReBirth - 6.640 (Legjobb helyezés: 49. hely, listán volt: 3 hétig)
14. S-mode #2 - ? (Legjobb helyezés: 50. hely; ekkori eladás 5.491, listán volt: 2 hétig)
15. Dragonfly - 5.253 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 2 hétig)
16. Li-Book 2000 - 4.800 (Legjobb helyezés: 61. hely, listán volt: 1 hétig)
17. S-mode #3 - 4.739 (Legjobb helyezés: 76. hely, listán volt 2 hétig
18. evolution - 3.109 (Legjobb helyezés: 60. hely; ekkori eladás: 2.348, listán volt: 2 hétig)
19. God Speed - ? (Legjobb helyezés: 111. hely, listán volt: 2 hétig)
20. Ooku - 2.740 (Legjobb helyezés: 78. hely, listán volt: 2 hétig)
21. Akasha - 2.670 (Legjobb helyezés: 68. hely, listán volt: 1 hétig)
22. Masami Life - 2.484 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 2 hétig)
23. A Tribute to Masami Okui ~Buddy~ - 1.816 (Legjobb helyezés: 120. hely, listán volt: 1 hétig)
24. i-magination - 1.349 (Legjobb helyezés: 95. hely, listán volt: 1 hétig)
25. Self Satisfaction - 974 (Legjobb helyezés: 127. hely, listán volt: 1 hétig
26. Self Satisfaction II - 903 (Legjobb helyezés: 113. hely, listán volt: 1 hétig)

Kicsit érdekesnek tűnhet a lista azoknak, akik átnézték, ennek két magyarázata van: Az Oricon 2002. decembere előtt csak a legjobb 100 albumból és kislemezből csinált listát, azok értékeit is tizes értékre kerekítette, 2002. decembertől albumokból 300-as lista, míg a kislemezekből 200-as lista készült pontos eladási adatokkal. És az sem elhanyagolható tény, hogy a lemezeladások Japánban is, akárcsak a többi országban jelentősen csökkentek.

Ennek kapcsán nagyon érdekes dolgot láttam meg, ugyanis rábukkantam nagyon-nagyon régi eladási adatokra ('70-es, '80-as évek), és akkor sem volt valami magas, a '90-es évek legelejétől kezdődött egy hatalmas felfutás. Szerintem ez a CD-k megjelenésével és robbanásszerű terjedésével magyarázható. És ez az egész felfutás az egész évtizedben tartott, 2000-től kezdődött egy nagyon lassú apadás, 2004-2005-től indultak meg nagyon az eladási számok lefelé, mely nyilván a letöltéseknek "köszönhető".

Emellett sikerült egy pár számomra érdeklő album és kislemez eladási adatait megtalálni, nagyon érdekesek:

• JAM Project: GONG - 14.931 (Legjobb helyezés: 22. hely, listán volt: 6 hétig; ez a legsikeresebb kislemezük)
• JAM Project: Little Wing - 7.778 (Legjobb helyezés: 45. hely, listán volt: 5 hétig)
• JAM Project: Rescue Fire - 3.713 (Legjobb helyezés: 62. hely, listán volt: 4 hétig)
• JAM Project: Battle No Limit! - 1.680 (Legjobb helyezés: 56. hely, listán volt: 2 hétig)
• JAM Project: Bakuchin Kanryou! Rescue Fire - 1.578 (Legjobb helyezés: 63. hely, listán volt: 2 hétig)
• JAM Project: NOAH - 3.238 (Legjobb helyezés: 40. hely, listán volt: 3 hétig)
• JAM Project Best Collection VIII GOING - 7.710 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 4 hétig)
• Chihiro Yonekura: WILL - 85.920 (Legjobb helyezés: 18. hely, listán volt: 10 hétig)
• Hiroshi Kitadani: R-new - 688 (Legjobb helyezés: 240. hely, listán volt: 1 hétig
• Tomoe Ohmi: Float ~Sora no Kanata de~ - 649 (Legjobb helyezés: 156. hely, listán volt: 1 hétig)
• Tomoe Ohmi: Yuunagi - 1.166 (Legjobb helyezés: 87. hely, listán volt: 1 hétig)
• Chihiro Yonekura: Voyager - 998 (Legjobb helyezés: 167. hely, listán volt: 1 hétig)
• Chihiro Yonekura: Nakeru Anison - 512 (Legjobb helyezés: 154. hely, listán volt: 1 hétig)
• Yoshiki Fukuyama: SYNAPSE - 974 (Legjobb helyezés: 110. hely, listán volt: 1 hétig)
• ROmantic Mode: DREAMS - 168.390 (Legjobb helyezés: 10. hely, listán volt: 10 hétig)
• ROmantic Mode: Resolution - 92.440 (Legjobb helyezés: 12. hely, listán volt: 5 hétig)
• Chihiro Yonekura: WILL / FRIENDS / Hi no Ataru Basho - 837 (Legjobb helyezés: 131. hely, listán volt: 1 hétig)
• Anisama Friends: OUTRIDE - 1.817 (Legjobb helyezés: 99. hely, listán volt: 2 hétig)
• Anisama Friends: Generation-A - 6.343 (Legjobb helyezés: 30. hely, listán volt: 4 hétig)

Ennyit találtam így hirtelen, érdekes elmerülni bennük. De még sokat nem találtam meg, amit keresek, úgyhogy majd még nézni fogom, de muszáj voltam már hajnali 4-kor kikapcsolni a gépet, mert már szinte minden tekintetben kezdtem fáradni.

5 éve a Jpop bűvöletében

Hogy telik az idő, azért furcsa, hogy már 5 éve hallgatok japán zenét. Eleinte nem kizárólagosan, az csak nemrég alakult ki. De emlékeim szerintem 2006. júliusának végén, 2006. augusztusának elején hallgattam először japán zenét. Ekkortájt kezdtem el érdeklődni az animék iránt, emlékszem, a Kaleido Star 11. része volt a legelső rész, amit láttam. Akkor annyira nem fogott meg, de jó volt nézni, ezért mindig néztem az RTL Klubban, aztán egyre jobban megszerettem. Az első dalt az egyik barátom küldte át MSN-en, ez épp a Kaleido Star egyik openingje volt, a Tattoo Kiss. Amikor akkor meghallgattam, valahogy megtetszett. De aztán, ahogy átjött a másik KS dal, a Yakusoku no Basho he, na ez már egy sokkal kellemesebb dal volt, valamiért világhíresnek gondoltam. De mint mára kiderült, sajnos Yonekura Chihiro nem vált világsztárrá. Ekkoriban sok Kaleido Star dalt ismertem meg, én magam is leszedtem, és megszerettem őket.

Ez volt az első komolyabb vonzódásom a japán zene iránt. A következő nagy hatás (egyben az egyik legnagyobb) Hayashibara Megumi által ért. Először a brave heart dal volt, ezt először egy helyes, vidám dalnak gondoltam, szerettem hallgatni. De ez épp elég volt ahhoz, hogy rákeressek egy néhány dalára. Bár a Slayers animét még nem láttam, de már többször hallottam róla, így azok openingjeit, és endingjeit szedtem le, meg egy néhányat. Ekkor ért az első "sokkhatás" az olyan dalok következtében, mint például, a Give a reason, vagy a Northern lights, vagy a Reflection. Nem akartam hinni a fülemnek, nagy hatást keltett bennem. Ekkor kerültem abba a bűvkörbe, hogy Japán az ideális világ, ahol minden tökéletes, ahol csak pozitív gondolkodású emberek vannak. Persze ma már azt is tudom, hogy ez nincs így. De akkor egy nagyon szép álomvilágba kerültem, ami akkor nagyon szép volt, és talán lehet, hogy jobb lett volna ki sem jönni belőle?

Persze soha nem voltam az a sikító rajongó. 2006. őszi AnimeCon volt az első, akkor még minden más volt, és bár ekkor is kezdtek terjedni a különböző animék iránti esztelen rajongások. Ekkor még elég sokat voltam az AMV-knél, a nagyteremben, már ekkor is voltak sikítozások, de emlékeim szerint elsősorban nem a Naruto miatt volt, hanem a Gravitation, és az egyéb Shuonen ai, animék alatt. És a korosztály is jobban szétszóródott, sokkal többen voltak idősebbek is. A karaoke meg már ekkor is érdekelt, mivel ekkor már nagyon szerettem a japán zenét. Szerintem ekkor még nem ismertem annyira Okui Masamit, azt biztosan nem tudtam, hogy az r.o.r/s tagja volt. Őt egyébként a Slayers openinggel, a Get alonggal ismertem meg, már akkor felfigyeltem a japán mércével nézve nem éppen szokványos hangjára. Viszont a dalaira csak később kerestem rá, és akkor nagyon nem is hallgattam őket, mert valamiért a nyomasztóbb, negatívabb hangulatú dalaira bukkantam rá: spirit of the globe, Taiyou no Hana, Megami ni Naritai ~for a yours~, bár volt egy pár pozitívabb szám, amit találtam tőle: Rinbu-revolution, TRUST, Never die, Sora ni Kakeru Hashi. Végülis Hayashibara Megumi és Okui Masami volt az a kettős, melyek a legnagyobb szerepet játszottak a Jpop életemben, iszonyú nagy hatást gyakoroltak rám. Persze, más zenékre is nyitottam, de azok valamiért nem voltak rám olyan nagy hatással, talán Yonekura Chihiro az egyedüli rajtuk kívül...

A 2008-as év volt még nagyobb számomra, mert akkor sikerült megtalálni a r.o.r/s egyetlen albumát, akkoriban nagyon sokat hallgattam, annak ellenére, hogy nem nagyon rajongok a dance zenéért. Okui Masami albumait már korábban megtaláltam, de akkoriban valamiért még nem hallgattam azokat komolyabban, mert túl sok volt egyszerre. Viszont Megumi Hayashibara albumok valamiért nem akartak előkerülni. Nagyon kerestem őket, nagyon kíváncsi voltam az összes dalára. 2008 őszén nagy nehezen rátaláltam. Nagyon örültem neki, akkoriban csak azokat hallgattam. Sokáig a WHATEVER albuma volt a kedvencem, nagyon meg voltam lepve, hogy annak ellenére, hogy 2. album, mennyire jó lett. Nem sokkal ezután szerettem meg a SpHERE albumot, az a mai napig nagy kedvenc.

Ezután nem kellett sokat várni arra, hogy felfedezzem, hogy eBay-en lehet vásárolni esetenként jó áron eredeti japán CD-ket. Soha nem felejtem el azt az érzést, amikor 2008. decemberében először kezembe vehettem az eredeti Okui Masami: Gyuu és V-sit. albumait. Hatalmas volt, soha nem hittem volna, hogy eredeti CD-ről hallgathatom a dalait. 2009 elején ismertem meg az egyik legnagyobb Hayashibara Megumi rajongói oldalt, az Ashita Smile-t. Erre az oldalra mindig ki volt írva, hogy mely dalok voltak azok, melyeket Megumi lejátszott a két rádió műsorában, a Tokyo Boogie Night-ban, és a Heartful Station-ben. Innen ismertem meg két együttest, az angelát, és az ALI PROJECT-et. Mindkét együttesnek fel volt tüntetve a legújabb dala, A Spiral és a Jigoku no Mon, ezekre kíváncsi voltam, mind a kettő bejött, bár komolyabban csak később ismerkedtem meg velük.

Az Animelo Summer Live hatására. Azt már régóta ismerem, de eleinte csak Okui Masami előadásait néztem meg. Aztán a 2009-es Animelo Summer Live volt az első, amit végignéztem, akkor kezdtem el nagyon sokak felé érdeklődni: angela, ALI PROJECT, Ohmi Tomoe, Suara, Chihara Minori, Mizuki Nana, stb. Magyarán ekkoriban kezdett el  a zenei érdeklődésem jelentősen Japánon belül tágulni. 2009. augusztus 22-ei nap volt szintén nagyon fontos volt számomra, a karaoke miatt. Ahogy egyre többet voltam ott, és figyeltem mások előadását, megismertem egyre több dalt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy kitáguljon a zenei érdeklődésem. De valamiért Okui Masamit senki nem tudta túlszárnyalni bennem. Egy nappal ezelőtt jelent meg Okui Masami: Self Satisfaction album, mely igaz, hogy elsősorban az akkor megélt érzelmek miatt, de nagyon jelentős album számomra. Nem kevésbé az ugyanekkor megjelent Okui Masami feat. May'n: Miracle Upper WL single. TO DIE FOR ×××, ezen dal által éreztem meg milyen érzés meghalni valakiért, Okui Masami eddig sem volt utolsó, ha igazi szerelmes dalt kellett írnia a saját stílusában, de akkor ez mindent túlszárnyalt.

A 2010-es év akkora váltást nem hozott számomra, ebben az évben kezdtem el az adarnának kfn fájlokat csinálni, valamint ekkor használtam komolyan a JpopSukit. Két albumot tudok mondani, ami ekkor nagy hatással volt rám: ALI PROJECT: Psychedelic Insanity és Suara: Yumeji.

Idén, 2011-ben kezdtem el komolyabban ismerkedni a JAM Projecttel, de valamiért nem akar eszembe jutni, hogy hol hallottam róluk először, hogy hol találkoztam velük, lehet, hogy még jó régen Okui Masami által, de már tényleg nem emlékszem. A lényeg, hogy tavaly év végén megjelent a nagy válogatásalbumuk, a 10th Anniversary Complete Box, mely 8 CD-t, és 4 DVD-t tartalmazott. Kicsit megkésve, de kitették letöltésre, és ennek hatására csak nemrég kezdtem el velük komolyan megismerkedni, de nem hittem volna, hogy ennyire be fognak jönni! Valami eszméletlen, hogy amit csinálnak, az ennyire jó legyen, ekkora tűz nem sok emberben van, és az még kevesebb emberre jellemző, hogy azt így, ilyen hitelesen adják át, hogy a hallgató szinte beleborzong a dalaikba.

Hát, nagyjából ennyi volt nekem az elő 5 év. Azt nem tudom, hogy érhet-e még valami nagy hatás, de ennyi történet nekem azért épp elég ahhoz, hogy az anison zene az életem része legyen, és szinte biztos vagyok, hogy mindig lesz helye, nem lesz az a zene világszerte, mely kiölheti az életemből.

Kínai pop zene

A húsvétot Békéscsabán töltöttem anyukámnál, ott volt a nővérem családja is. Jó volt újra látni őket. A nővérem férjének előző házasságából született lányát most láttam először. Eddig Kínában élt, tavaly tavasszal költözött fel Angliába, nem csak a jobb élet reményében (talán most már nem kell amiatt onnan elmenni Kínából), hanem segít az apjának is Tai Chi és KungFu órákat tartani. És ő most jött először Magyarországra. Nagyon rendes aranyos lány. Szereti a kínai pop zenét, és mondtam neki, hogy a japán zene mellett egyre inkább nyitott vagyok a többi ázsiai pop zenére is, így mutatott egy pár kínai zenét, amit szeret. Előadókat nem tudok mondani, de tetszetős. Nagyon jó, nagyon hasonlít a japán pop zenére hangulatában. Át is másoltam egy jó párat a gépemre. De azt megmondom őszintén, hogy meglepett, hogy ekkora különbség van a kínai és a japán nyelv között beszédben. A lány mondta is, hogy bár szereti az animéket, de a japán zenét nem szereti, mert rossz neki, hogy nem érti. Bár szerintem nem csak ez a rossz. Mutattam neki Tomoe Ohmi kislemezeket, és megpróbálta az énekesnő nevét elolvasni kínaiul (kanjival ez a neve: (近江知永)), de nagyon zagyvának tűnhetett neki. Vicces szituáció volt régebben, amikor egyszer anyámmal voltunk kint Angliában, és ott a Tescóban vettünk egy pulóvert nekem, azokon voltak japán kanjik. Hazamegyünk, amikor felpróbálom, a nővérem férje elkezdi olvasni, mi van a pulóveremen. Egyszer csak azon kapja magát, hogy tök hülyeséget olvas, akkor esik le neki, hogy japánul van. Akkor mondta azt, hogy a japánok  is csak átvették az írásukat, de teljesen megbolondították a jelentésüket. Ezen azért megmosolyogtam. Szerintem az egész olyan, mintha a japánok fogták volna a kínai karaktereket, és bedobták egy keverőgépbe, és amit kiad, az egy japán szó lesz. Egyébként a lány is szereti az animéket, bár ő inkább a movie-kat szereti. A hosszú animéket kifejezetten nem szereti. Mondta, hogy kb. 200 részig nézte pl. a Narutót, de mindig várta, hogy mikor lesz vége, de még egy harc, még egy filler, és már elege volt, és abbahagyta. De összességében nem tudtunk sokat beszélgetni, mert mind a ketten bizonytalanok vagyunk, ha angolul kell beszélni. ^^'

Nintendo 3DS kilátásban?

Ma végre sikerült nyári gyakorlati helyet találni, ami hát ugye fontos, máskülönben nem folytathatom az iskolát. De aminek még jobban örülök, hogy júniusban lesz, így bőven lesz időm diákmunkát vállalni, így akár egy Nintendo 3DS-re is összedolgozhatom a pénzt. :) Ami azért nem 2 forint. Ma voltam a Tescóban vásárolni, és épp azon gondolkodtam el, hogy akár a Tescóba visszamennék dolgozni. A 3DS szentesíti a Tescót, na meg azért úgy érzem, hogy most már jól tudok kezelni bizonyos emberi butaságot. Talán írtam arról tavaly, hogy eléggé nehezen éltem meg lelkileg, hogy én hiába viszonyulok mindenkihez kedvesen, némely embertől nagyon nem ezt kapom vissza. De már akkor is elmélkedtem azon, de igazából csak nemrég tudatosodott bennem, hogy azért, mert ő tönkretette a saját életét, és frusztrált, attól még nekem nem kéne hagyni, hogy az enyémet is tönkretegye. Nem is fogom! És most, hogy nem akármi lebeg a szemem előtt, azért már nem is annyira vészes a pénztárosi munka. A Budapest Bank meg (az egyik fiókban töltöm le a gyakorlatot) nem hinném, hogy utána foglalkoztatna diákmunkásként a gyakorlati idő után. De azért jó érzés lesz majd szeptemberben kezembe fogni a saját 3DS-emet. :)

Na meg egy pár japán CD-t. Talán feltűnt, hogy újabban megint kitört rajtam az ALI PROJECT-láz, és már nagyon szeretnék tőlük egy pár eredeti kiadványt:

Albumok:

• Soubikakei (CD + DVD)
• Psychedelic Insanity
• Han Shinnihon Shugi

Kislemezek:

• Kinjirareta Asobi
• Boukoku Kakusei Catharsis
• Kotodama
• Jigoku no Mon

Na persze, sajnos nem lehet egyszerre megvenni őket, hiszen darabját aranyárban mérik, de már egynek is nagyon örülnék. És egy pár CD, amiket még szeretnék:

• Okui Masami: Self Satisfaction II
• Yuuto Suzuki: Garden of Eden
• Tomoe Ohmi: Girlfriend
• Masaaki Endoh: Kankyou Choujin Ecogainder
• Hironobu Kageyama: EVER LAST
• ONE PIECE MEMORIAL BEST

Persze, csak szépen sorjában, bár ezek jelen pillanatban prioritást élveznek.

Egy rég keresett kislemez

Végre meglett Tomoe Ohmi: Happy Days kislemeze! ^^ Nagyon szeretem ezt a dalt, de már olyan szinten kerestem, hogy mindenféle kínai, thaiföldi oldalra felmentem, kódokat kerestem, beregisztráltam (mert valahol ezt igényelte), épp, hogy nem kezdtem el kínaiul tanulni, hogy tudjam, hogy mit hova kell írni, de semmi... Mert sok helyre fel van téve, de valahogy nem tudtam elérni. Helyette összeszedtem egy gyönyörű vírust, amitől az egész Windowst kellett anno újra feltenni. Úgyhogy van története a kislemeznek. ^^'

És teljesen ártatlanul felnézek az Okui Masami fórumra ma, és látom, hogy az egyik tag, greenshun feltette. Hát nem kicsit voltam boldog. És majdnem fangirl módjára felkiáltottam, de moderáltam magam. ^^' Igen, amíg mások shounenekre, yaoikra sikítanak, és Okui Masami, Tomoe Ohmi és társai zenéire sikítanék. XD De nagyon jó érzés hallgatni ezt a kislemezt. Három dal van rajta.

Happy Days: Nagyon egyedi stílusú dal, kicsit ballada, kicsit pop, nagyon nem is tudom hova tenni. De nekem valamiért iszonyatosan bejön a hangulata, pedig isten igazából semmi különös nincs benne, csak Okui Masami és Monta szerzőpáros nagyon jól ért az "egyszerűen nagyszerű" elvhez.

Rock River he: Legalábbis én jobban szeretem a へ jelet "he"-vel írni, de tudom, hogy sokan csak "e"-nek írják, mert a h néma. Ez egy nagyon érdekes dal, nem is tudom, hogy tudták megszerezni a licencet rá, de ez eredetileg egy 1977-es dal, a Rascal the Raccoon anime opening dala. Az anime 30. évfordulójára készült el ez a feldolgozás. De amikor először láttam képeket belőle, először a Nils Horgersson jutott eszembe. Ez is ilyen 11 éves gyerek állatokkal, gyerekeknek szóló alkotás. A dal egyébként gyors, kissé rockos, bár attól azért igencsak távol áll. Kicsit talán idegen Tomoe Ohmi-tól ez az ütemes zene, de jól csinálja.

Junai Hakusho: És akkor egy ballada, ha már ebben van otthon. Kicsit kettős érzelmű dal számomra, mert nem az a könnyfakasztóan szép, mégis kellemes hallgatni.

Úgyhogy most nagyon örülök ennek a kislemeznek. Már csak azt a fránya Girlfriend kislemezt nem akarja senki sem elérhetővé tenni, és akkor teljes lenne a Tomoe Ohmi repertoárom.

Masami Okui: Self Satisfaction II review

Na végre sikerült megszerezni a komplett albumot. ^^ Mint írtam korábban, nem volt könnyű szülés, mert aki kirakta letöltésre, az dalonként tette ki, és az olyan letöltőoldal, ahol 1 órát kell várni arra, hogy a következőt is magadénak tudhasd. Nagyon értelmes... És most, hogy néhányszor meghallgattam, azt kell mondjam, hogy korántsem olyan rossz az összkép, mint ahogy azt előrejelezték. Sőt, még azzal is vitatkoznék, hogy semmi újdonságot nem rejt az album. Néhány dal újrahangszerelését nagyon jól megoldotta. Bár azért abban én is reménykedek, hogy még idén (pl. októberben) jelentkezik új stúdióalbummal. De most lássuk a dalokat.

Cosmic Dance: Erről írtam korábban, nagyszerű megoldás. Nagyon jól magához igazította a dalt, és ügyesen megoldotta, hogy megtartsa a hallgató érdeklődést. Most énekhang terén nem kell megváltást várni, hiszen egyedül énekel 4 ember helyett, azért néha visszagondoltam a JAM Project tagjaira, hogy az ő hangjukkal azért tényleg másképp hangzik, hogy 4 különböző férfihang tette igazán érdekessé dalt. De így is nagyszerű! 9/10

Garden of Eden: Igen érzékeny pontom lett ez a dal, mivel nagyon szeretem Yuto Suzuki előadásában. Tehetséges énekes válhatna belőle. Okui Masami meg teljesen a saját képére alakította a dalt, amivel még nem is lenne baj, de nekem az áthengszerelt verzió semmi érzést nem nyújt, és Masami éneke is olyan érzetet ad, mintha csak eldarálná a szöveget. Többször végig kellett hallgatnom a dalt, mire megszoktam, és azt mondtam, hogy talán nem olyan rossz az összkép. Meg így albumként a többi dallal együtt azért egész jó. De az az érzés nagyon hiányzik, amit az eredeti megadott. 5/10

Fates: Miyazaki Ui KURENAI kislemez B-side trackje. Érződik az a hangulat, amit az első Self Satisfaction-ben megadott az ADORATION, és a KURENAI. Ezért azonnal megszerettem a dalt. Olyan lágy, kellemes, Masaminak is nagyon jól áll, nincs túlkomplikálva. Erre is szükség van. 9/10

Beloved: Na ez a másik fekete báránya az albumnak. Tomoe Ohmi dalok nem mennek Okui Masaminak. Legalábbis nem képes olyan lágyan énekelni, amit egyébként a dal megkíván. Nem az ő asztala. Neki erős hangja van, és amior szomorú dalt énekel, akkor kitör magából. Ezért is tudnak sokan azonosulni azzal az érzésvilággal, amit ő átad. De ezt a dalt lágyan kell énekelni, amire sajnos nem képes. 3/10

Hi no Hana: Az elején az az acapella hangzás ... nagyon furcsa, és nem értem, mit keres ott. Nagyon elrontja az összképet, pedig az eredeti dal Tomoe Ohmi-tól nagyon szeretem. De ezt a dalt nagyon jól el tudta énekelni. Ugyanúgy átadja azt a kellemes érzést, amit az eredeti nyújt. Nagyon jó. 9/10

Still Love: A Hi no Hana párja. De én ezért szeretek néha Tomoe Ohmi dalokat hallgatni, mert néha szükségem van erre a kellemes, megnyugtató érzésre, amilyen a dal maga is, és amit az énekesnő a hangjával nyújt. És Okui Masami tökéletesen visszaadta ezt az érzést! Nagyszerű! 10/10

DEAD or ALIVE: Az album első igazán nagy durranása. Masaminak nem egy, hanem kb. tíz ilyen dala van, de annyira a vérében van az ilyen zene, mindegyik más, és mindegyik nagyszerű. Ez a dal is nagyon jól visszaadja azt az érzést, hogy gyerünk, nincs vesztegetnivaló idő, cselekedni kell, mert ha más ér előbb oda, csak bánhatjuk! Nekem ezt a jelenti a cím: Élve vagy halva, de neki mindenképp kell! És ez nagyszerűen átjön. 10/10

Happy Days: Újabb Tomoe Ohmi dal, a pörgősebbek közül. Az ilyeneket nagyon jól elő tudja adni. Ez a dal is különös érzést ad, amire még nem találtam magyarázatot, de nagyon szeretem. Hitelesen hangzik, amikor Masami énekli, hogy "Yes, I do my best!" ezt elhisszük neki. 9/10

GRADUATION: Ez újdonság számomra, ugyanis ez a dal tipikusan a "megszerezhetetlen" kategória. Az Ichigo Jam énekli, és a Final Approach 2 ~1st Priority~ PSP játékhoz tartozik. Nagyon érdekes, egyedi ritmusa, lüktetése teszi naggyá a dalt. Ez is olyan, hogy nem énekel benne nagyokat az énekesnő, de amit kiad magából az úgy jó, ahogy van. 9/10

Utakata: Ötödik, egyben utolsó Tomoe Ohmi dal. Az énekesnő anno ezzel debütált, nagyon nagy hatású dal, de érződött, hogy ez nagy falat neki. Okui Masami minden hibáját kijavította, tőle valahogy hitelesebben hangzik ez a fajta szerelmi bánat, jobban átjön az a fájó érzés. 9/10

KOHAKU: Hallj csodát, egy Shimokawa Mikuni dal! Full Metal Panic! valaki? Beugrott, mi? Ez a dal a Grenadier anime ending dala (az animéről írtak a 2011. januári Mondo magazinban is). Okui Masami áthangszerelte a dalt, és jó ötlet, mert jól illik a dal nyugodt hangulatához, hogy csak zongora, és vonós hangzás. Nagyon szép megoldás. 9/10

Satisfaction: Na ez a dal tesz arról, hogy ne felejtsük el az albumot! Ahogy előadja, ez a rockos hangzás! Ez az érzés, amit a dal ad! Nagyon imádom! Nem is kell többet mondani, ez így tökéletes, ahogy van! 10/10

Nem is olyan rossz az összkép, örülök, hogy van ez az album, bár tény, ami tény, hogy azért egy kicsit érződik, hogy nem olyan, mint a többi album. Jobb az első Self Satisfaction, és az i-magination album. De kell ez is, néhány dal nélkül szegényebb lenne a diszkográfiája Masaminak.

Összhatás: 33/40

JAM Project vagy szólókarrier?

Sajnos tejes mivoltában még nem elérhető Okui Masami Self Satisfaction II CD-je, viszont ezen az oldalon bele lehet hallgatni a dalokba:

http://evolution-m.com/masami_okui/selfsatisfaction2/

A spanyol Masamix fórumon tárgyaltuk a dalokat, már nem csak spanyolul, hanem angolul is! Ennél szebb már csak az lesz, ha beviszem a magyar nyelvet! :D Még csak egyvalakinek van meg a CD, de neki meg olyan lassú a nete, hogy nem tudja feltölteni. Van ilyen... De már ebből a belehallgatásból is nagyon sok mindent le lehetett szűrni. Például azt, hogy a SSII csak egy kényszerválasztás volt. Okui Masami a blogjában nagyon sokat ír a JAM Projectről, hogy mennyit dolgozik velük, ez meg is látszik a kislemezeinek a megjelenésén is, utoljára 2010. április 21-én jelentetett meg egy egyébként nagyszerű single-t, de azt sem a saját kiadója jóvoltából. És ez az album ...

Ilyenkor jönnének a pesszimista megbotránkozó rajongók, hogy neki csak a pénz kell, ez nem minőség, ez semmi! Na, senki nem húzta le ennyire az albumot, de hogy nem olyan, mint a többi, azt már a belehallgatásokból is le lehetett szűrni. Hallatszik, hogy ezen az albumon feleannyit sem dolgozott, hogy az első Self Satisfaction albumon. Hát annak a lemez készítéséről ódákat írt a blogjában, hogy így, meg úgy készülnek a dalok, különböző stúdióképeket rakott ki, az Ienai Kara vonós zenekarát is bemutatta egy kép erejéig, a borítóján Görögországot láthattuk az ő szemszögéből, de erről az albumról nagyon sokáig csak az "Utakata" dalról beszélt. Aztán szépen lassan felfedte a többit. De az, hogy Masami csak a JAM Projecttel dolgozik, és hanyagolja a szóló énekesnői karrierjét, az érződik az albumon. Az első Self Satisfaction album dalai bár hangszerelésében nem különböztek az eredetitől (kivéve a Divine love és az Ienai Kara), a hangjával tette különlegessé. És bár Okui Masami nem egy seiyuu, mint például Megumi Hayashibara, aki a hangjának játékát nagyszerűen beleillesztette a dalaiba is, Makkun de mégis képes volt annyira különlegessé tenni a dalokat, olyanokat kihozni a saját hangjával, amitől igazán nagyszerűvé tette a dalokat. Egyedül a Fuyu no Himawari dal volt az, amit többször is végig kellett hallgatnom magamban mire megtetszett. A második Self Satisfaction-nél, meg érződik, hogy nem tett bele ennyi munkát, kevésbébb izgalmasak a dalok. Azt nem tudom, hogy mennyiben fog megváltozni a véleményem, ha majd VÉGRE hozzájutok a teljes albumhoz, de két dologra már a Fuyu no Himawari hallgatása alatt rájöttem:

1. Nagyon jól tud másnak dalt írni úgy, hogy ráillik. Ez nagyon szép, hogy tiszteletben tartja mások egyéniségét.
2. Eddig nagyon ügyesen tudott dalt írni magának.

Legalábbis az énekesnői karrierjét 2 részre lehet osztani. Az első szakaszban 1993-2001 között (mint valami történelemkönyv :D), amikor Toshiro Yabuki írt neki dalokat, és utána 2002-től, amikor Okui Masami saját magának. És azok, akik ismerik az énekesnő összes dalát, arra lehetnek figyelmesek, hogy nagyon jól tud balladát, rockot, europopot, énekelni, sőt, raptudását sem volt megáltallott megmutatni a SUBLIMINAL c. dalában. De nagyon ügyesen ismerte a saját tehetségének a határait, és ezen belül képes volt nagyon változatos dalokat írni, és ettől nagyon jó szövegíró, és előadó. És még ami miatt szeretjük őt, rajongók, az, hogy mindegyik albuma más, és egy albumon belül a dalok között vannak kapcsolatok, így olyan érzetet adnak egy-egy album meghallgatása, mintha egy történetet mesélne el. De mindegyik album teljesen más! És ezért van az, hogy Okui Masami iránt még most is nagy az érdeklődés a rajongói felől, sokan várják az új albumot. Igaz volt ez a Gyuu-re is, és igaz az új i-magination albumra is. Ezért is vártuk, mit fog hozni a Self Satisfaction II-re, de valahol látszik, hogy most háttérbe helyezte a saját szólókarrierjét, érződik a dalain. Meg meg lett erősítve a Fuyu no Himawari általi megérzésem, hogy Okui Masami kilépett a saját "territóriumából", és nem minden dal áll neki tökéletesen. De remélem, hogy ha meglesz teljesben a SSII, akkor majd más lesz a véleményem.

Ami lehet, hogy most lesz? Az egyik német rajongó teszi fel most az albumot dalonként. Azért így, mert lassú a nete, és így is 128 kbps-ben rakja fel, de nem baj. És most egy Okui Masami rajongó sem alszik a világban. :D Mexikótól Argentínán, Magyarországon, Indonézián át egész Ausztráliáig mindenki messiásként várja az új Okui Masami dalokat. :D Végre elérhető az album. ^^ Már írják a véleményeket, most elsőízben a Cosmic Dance-ről szeretnék írni:

Hát igencsak magasra tette a lécet, amikor JAM Project dalt vállalt be, mert azért 4 ember helyett énekelni, akiknek füllel hallhatóan különböző hangjuk van, azért nem semmi. Ugyanis a Cosmic Dance az egyike azon nagyon kevesek JAM Project dalának, ahol meg tudom különböztetni a srácok hangját. Bár igaz, hogy nem ezzel vagyok elfoglalva, amikor JAM Project alokat hallgatok, de nekem ez a Cosmic Dance annyira bejött tőlük, hogy ezt töviről hegyire kiveséztem. Meg is voltam lepve, amikor megtudtam, hogy Okui Masami felénekli a SSII albumára a dalt. Nagyon vártam. Egy percig nem volt furcsa. Bár az hallatszik a dalon, hogy ő is tisztában volt azzal, hogy nem akármi, hogy 4 ember helyett énekel, és, hogy nehogy megunják az emberek ezért újrahangszerelte a dalt. De milyen jól tette! Teljesen új értelmet adott a dalnak, és meg kell hagyni, nagyon jól megoldotta! :) 10/10 Fantasztikus! Első ízben 11× hallgattam meg a dalt, nagyon tetszik. Igen, Masami tud 4 ember helyett énekelni! És ez teljesítmény!