Új Suara CD

Múlt pénteken megjött a Suara CD, amit előrendeltem.

Nagyon örülök neki, nagyon jó dalok vannak rajta. EMS-sel rendeltem meg, hogy biztosan ideérkezzen, de az igazat megvallva azon túl, hogy nyomon követhető volt a postán, sok hasznom nem volt belőle, mert ugyanannyi idő alatt érkezett meg, mint sima légipostával. A légipostával eddig semmi problémám nem volt, nagyon gyorsan ideért (3-4 munkanap), de mivel a Limited Edition változatot rendeltem meg, nem akartam kockáztatni. ¥3.800 volt, lehet forintosítani. Ugyanígy 3 nap alatt ért ide. Mindenesetre izgalmas volt a postán követni, hogy éppen hol tart a CD. Feladták postán, repülőre került, megérkezett a célországba, sikeres postázás, nagyjából ennyi. A japán és a magyar postán egyaránt nyomon követhető volt. És itt van. A mai napig nagyon izgalmas eredeti CD-t kezembe venni, úgy gondolkodok róla, mintha az adott előadó életének egy szeletét adná oda nekem azzal, hogy fizikális formában tudhatom magamnak a dalait. Ez az egyik kulcs oka annak, hogy miért örvend nagy kultusznak nálam a CD, és azt gondolom, hogy legyen akármilyen technika, amíg élek, ez nem volt megváltozni. Nekem a digitális letöltés smafu, nem mond semmit. Maga a lemez fizikai mivolta érezteti igazán, hogy az előadóból kapok egy "kis darabot". Ez morbidnak hangzik így, de nyilván lelki, érzelmi oldalról közelítem meg a dolgot.

A dalok nagyon tetszenek, mondhatni egyediek. Megvan az a megszokott Suara stílus, de a dalok jórésze tipikusan olyan, hogy nem azért fogom megszeretni, mert akkora érzelmeket kaptam tőle, olyan katarzis élményem volt, mintha előző életemben lett volna bármilyen kapcsolatom az énekesnővel, hanem apróságokat csempészett a dalokba, melyek ha nem is első hallgatásra, de emlékezetessé válnak majd. Az előző album, a Karin volt hasonló, azt főleg a téli hangulatú dalok miatt szeretem, a Koe albumot még nem tudom hova kötni. Az biztos, hogy a Nue Dori lesz a nagy kedvenc, de legalább ekkora említést érdemel a Koe wo Kikasete, mely már önmagában attól lett kedvenc, hogy Okui Masami írta. És amit Okui Masami ír, az nálam arannyá válik. És tényleg! Nagyon érdekes, hogy a zene a '90-es évek hangulatát hozza vissza, azokat a gondtalan gyerekkori éveimet, amiben oly jó volt élni. Hasonló zenét írt Okui Masami, de ilyet még soha, és nagyon tetszik, hogy a refrénben ő adja a háttérvokált, ad egy kis színt a dalnak. A zenéért külön hálás vagyok. Sok ismert dal van az albumon, hiszen rajta szerepel minden eddig megjelent digitális kislemez, és a fizikális formában megjelent kislemez, melyeken közreműködött: Niji Iro no Mirai, Future World, és az önálló kislemeze, a Fly away -Oozora he-. Az utóbbi dalért annyira nem rajongok, nem tudott Suara azonosulni a Cardfight!! Vanguard világgal, de az első kettő nagyon jó. A Future World tipikus videojáték zene, soft rock stílusban. És emlékezetes is, több szövegrészletet szoktam idézni magamban: "Dareka no tame ni", "Oshiete kureta", "Meguri megutte". Viszont azt nagyon sajnálom a Future World kislemezen hallható másik Suara dal nincs az albumon, a Blue Bird óriási kedvenc tőle. Mintha az angyalok hangján énekelne. Viszont az I'm a beast, mint digitális kislemez, hogy helyet kapott az nagy öröm számomra, a stílus nagyon tetszik, felráz.

A második lemez egy ún. koncepciós album, a négy évszakot öleli fel. Öt dal van rajta, az elsőn a négy évszakról általánosságban énekel. A Shunkashuutou dal eredetileg a Kizuna albumon szerepelt, ez az, amiről írtam, hogy mennyi emlék kötődik hozzá. És most ismét hallható. Aztán a második dal a tavaszról szól, a harmadik kicsit pörgősebb nyári nóta, a negyedik nyugis őszi dal, míg az utolsó a téli. Ötletes dolog, Suaránál egyébként is érződik a természetközelsége, a természet szeretete, ennek dalok formájában is gyakran hangot ad, és a négy évszakról egy mini-albumban énekelni, szép dolog.

És járt egy fotó azoknak, akik a CDJapantől rendelték elő a CD-t. Nagyon szép, tényleg valódi fénykép. A szöveget segítséggel sikerült lefordítani, nagyjából úgy szól, hogy négy év után jelentkezett új albummal, nagyon köszöni a türelmet, és azt, hogy kifejezték, hogy mennyire várták az új albumot, reméli, nagyon tetszeni fognak a dalok. Igazán szép, hogy így gondolt ránk. Nagyon szeretjük őt, és csak a legjobbakat érdemli, és több fizikai kiadást kérünk. Mondjuk mindjárt jön a következő, az új Utawarerumono anime opening és ending dala, a Fuantei na Kamisama kislemez.

És már Oricon eladást is lehet tudni a 25. helyet érte el. Ezzel ez az énekesnő legjobb helyezést elért albuma, ami önmagában nagyon szép, viszont az nagyban árnyalja a képet, hogy az utóbbi hónapokban iszonyúan sokat zuhantak az album eladások. A 25. hely mögött egy 2.448-as eladási szám áll, ami rettenetesen kevés. Ilyennel régebben kb. 50. helyet lehetett elérni. Arról nemrég értesültem egyébként, hogy az Oricon csak a Japánban eladott CD-ket számolja, tehát azt, hogy magamnak Magyarországra rendeltem, azt már nem. Erre igazából nem nagyon tudok logikus magyarázatot, hiszen a pénz Japánba megy, tehát ugyanúgy a japán gazdaságot támogatom azzal, hogy tőlük rendelek CD-t, az már irreleváns, hogy hova megy ebből a szempontból. Bár az eszembe jutott, és itt esetleg vélek egy kis párhuzamot felfedezni, amikor diákmunkásként metrós újságot osztogattam, akkor mindig mondták, hogy pl. a vasútállomásnál maradjunk, mert arra kíváncsiak, hogy ott hány olvasójuk van. Bár én ebben sem látok logikát (nem értek hozzá), de neki legyen mondva.

Most Suara, ma pedig Hayashibara Megumi és JAM Project kislemez megjelenések okoznak hasonló érzetet. Nagyon örülök, hogy végre sok japán CD megjelenés van, ami érdekel.

Suara dalok több év után

Írtam, hogy néhány Suara dal igencsak nagy hatással volt rám, és komoly érzelmeket váltott ki belőlem. Persze nem tagadom, hogy az akkori történések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ennyit jelentenek ezek a dalok számomra. Melyekről is van szó?

• Toki no Kawa
• Kimi ga Tame
• MOON PHASE
• Mizukagami
• Shunkashuutou
• Hana Kotoba

Nemcsak önmagának az új albumnak örülök, hogy végre új dalok Suarától, hanem hogy ennyire lázba hozott ez arra is nagy lehetőség volt, hogy kiteszteljem, hogy most több év után milyen érzéseket keltenek bennem ezek a dalok. Régen hallgattam már őket, úgyhogy biztos voltam abban, hogy nosztalgia-élmény lesz. És így is lett. Az érzelmek és az akkori élmények mélyen előjöttek, de nem sírtam rajtuk. Sokkal inkább a pozitív oldalát éreztem. Ez egyrészt nagyon jó jel arra, hogy a helyére kerültek a dolgok. Azt hallottam egyszer ugyanis, ha valaki hosszú idő után is elsírja magát azokon a dalokon, melyekhez az adott érzéseket köti, az azt jelentheti, hogy nem rendezte el magában azokat az eseményeket. Másrészről meg beigazolódott, hogy az idő mindent megszépít. Most már azt mondom, hogy minden nehézségeivel együtt szép volt megélni azokat a történéseket, és örülök, hogy úgy alakult, ahogy. És örülök az új Suara CD-nek, külön hálás vagyok érte, mert ha az nem lenne, nem, vagy később jutott volna eszembe ezt kitesztelni.

Úgy érzem, hogy képes vagyok továbblépni, csak még abban nem vagyok biztos, hogy merre. Úgy határoztam, hogy novemberben elmegyek egy kineziológushoz, és a segítségét fogom kérni.

Suara: Kizuna album kritika

Újra minden éjjelem és minden nappalom Suaráról szól, mióta belehallgattam az új lemez dalaiba. És megtettem a csodát, előrendeltem, annyira lázban égek tőle, hogy minden róla szól most nálam. Most pedig ráhangolódásként álljon itt egy kritika egy albumáról, mely nagy hatással volt rám. A Kizuna 2009-ben jelent meg, ez a harmadik stúdióalbuma az énekesnőnek. Ami elöljáróban elmondható, hogy kicsit kuszára sikeredett, így összességében kicsit lejjebb van, mint az előző két album, a Yumeji vagy a Taiyou to Tsuki, viszont vannak rajta olyan dalok, melyekre tényleg nincs rá szó, hogy mit jelent nekem, és ezek a magasba emelik az albumot. Inkább az, hogy nem alkot az album egy egységes egészet, mint az előzőek. 12 dal hallható a korongon, de milyenek?

1. adamant faith: Az Utawarerumono OVA openingje korántsem lett annyira erős, mint a 26 részes animesorozat openingje, a Musouka, sokkal inkább a bája miatt szeretteti magát. Szerényebb a hangszerelés és az énekesnő éneke sem annyira erős. De ha megérezzük a hangulatát, és valóban meghalljuk, hogy miről szól a dal, akkor nagyon rá lehet kattanni. 9/10
2. Free and Dream: No, ebben meg már vulkánként tör ki Suara! Nem láttam a Tears to Tiara animét, de állítólag nagyon bohókás és humoros, ezt az oldottságot hallhatjuk a dalban. Sikerült is rendesen visszaadni. Nem csoda, hogy a dalból készült kislemez az énekesnő második legsikeresebb kislemeze. A rock zene távol áll tőle, de nagyon jól helyt áll ebben a dalban. 9/10
3. Kanojo no Senaka: Nagyon szeretem az olyan dalokat, amiben semmi komoly nincs, nagyon talán még a téma sem fontos, csak úgy szól a zene és az ének a maga egyszerűségében. Ez is ilyen. Én ezt hívom "easy listening" dalnak, ami semmit nem akar mondani, nem akar konkrétan érzelmet kelteni, csak ellazít, és kihozza belőlem azt a jó értelmemben vett egyszerűséget, amikor nem bonyolítom túl a dolgokat, csak vannak, ahogy vannak, és úgy szeretek bennük mindent. 8/10
4. Mai Ochiru Yuki no You ni: Azon Suara balladák egyike, mellyel nem tudok azonosulni. Szerencsére kevés ilyen van, és erre is azt mondom, hogy szükség van rá. Egyrészt meg összességében emeli az énekesnő repertoárját, másrészt meg beleillik a WHITE ALBUM animébe, annak az ending dala. Ezt az animét speciel láttam, egész jó volt, szép balladával. Amikor megy, akkor meghallgatom. de ismétlőbe soha nem rakom. 7/10
5. TOKIO-days: Hasonlóan egyszerű, mint a Kanojo no Senaka, csak olyan érzésem van, mintha akarna valamit mondani, de mégsem. Pedig van hangulata, érzem a dalban, hogy van mondanivalója, csak nem tudom meghallani. De ettől még kellemes dal, szeretem hallgatni. 7/10
6. Mata Aeru Sono Hi Made: Na ez már egy fokkal izgalmasabb, azt érzem, hogy felkészít a komoly dalokra. Amik bizony ezután jönnek. Izgatott várakozást hallani a dalban, amikor már csak pár perc van a nagy találkozásig, a mindent betöltő boldogságig. Ennek a várakozásnak minden kellemes pillanatát segít megélni a dal. 9/10
7. Friends: Szinte felrobban ez a dal az előzőekhez képest. Nem is Friends, hanem Lover címet kellett volna kapnia, akkora szenvedély van ebben a dalban. Nagyon felráz, rengetegszer hallgattam már a számot. Nem kifejezetten rock dal, úgy tudom, ezt hívják powerful pop zenének. Az biztos, hogy Suara nagyon otthon van benne, és az Oszakai nyelvjárása az, ami még egyedivé teszi a dalt, itt nagyon hallani. 10/10
8. Crystal Tears: Nyugis, kellemes dal, nekem már túlzottan is andalító. Inkább a zene a domináns, az éneket egyáltalán nem tudom visszaidézni. Így ez az a szám, amiről a legkevesebbet tudok beszélni. Annyi maradt meg bennem, hogy érzelmileg varázsol a zenéje, érzelmek vannak benne. Csak az ének miatt problémás. 7/10
9. Shunkashuutou: Na ez az a dal, ami biztosan amíg élek, ott lesz az örökös Top 100-as lista élbolyában. Hihetetlen katarzis élmény volt, tökéletesen magamra ismertem a dalban hallható érzelmekben. Nyilván megkapja a maximális pontszámot, de nem lehet pontszámokkal kifejezhető ki az a földön túli érzés, amit a világ egyik legszebb balladája nyújt nekem. 10/10
10. Hana Kotoba: Ez is nagyon szép ballada, nagy hatással van rám, de nem annyira, mint az előző. Nehézségekről szól számomra ez a dal, és az abból fakadó változások fájdalmairól. Ezt a dalt inkább akkor jó nekem hallgatni, amikor még nem történt meg a baj, mert reményt ad (inspirál) a változásra, hogy ne kerüljek bele. Szép szám, nagyon. 10/10
11. Utsusemi: Újabb ballada, de ezt nem szeretem hallgatni, mert ez már nemcsak a bekövetkezett rossz időszakot juttatja eszembe, hanem a beletörődést, és hogy már nem lehet változtatni. A keserűség és az abból fakadó negatív energia sokat ront a dal értékén, sőt kimondom, nekem túl kell élni, amikor hallgatom. A fokozatos halkulás a dal végén meg a szép időszak halálát szimbolizálja számomra, és onnan már nincs kiút. 8/10
12. Tenshi ga Miru Yume: Egy balladacsokor után egy rock dallal zárni az albumot, nem semmi. És főleg azért nagyon jó ötlet, mert a dal hihetetlenül optimista. Egy angyalt látott álmában, mely megmutatta neki az utat, erről a megvilágosodásról szól a dal. Az a dinamika, ami a refrénben hallható, nagyon lázba hoz, valahányszor hallom. A nagyon erős gitárszóló pedig azt az erőt szimbolizálja, amit ez a megvilágosodás ad. Eszméletlenül erős dallal zárul az album. Útravaló: hatására azt érzem, hogy mindig van esély újrakezdeni. 10/10

Nem véletlen, hogy csak az utolsó számot értékeltem szakmailag, ugyanis Suarát nem azért szeretem, mert dalaiban olyan gitárszóló van, hogy hajamat eldobom, vagy a dobjátékot veri a szívem, hanem az az érzés, amit az énekesnő ad, a hangulatvilág. És az utóbi időkben még értékesebbé vált az énekesnői jelenléte, ugyanis többen is mondták, hogy iszonyúan technikás az éneke, szakmailag is nagyon jól képzett a hangja. Megmondom őszintén, ilyeneket nem mindig hallok meg, inkább akkor veszem észre (és zavar) ha már túlzottan csinált az az énekhang. De talán pont így jó, hogy Suaránál nem hallom, mert hiszen annak ellenére, hogy mennyire technikás, mégis spontánnak hangzik az éneke, az nagy szakmai tudásra vall. Sokkal inkább a jellegzetes mély hangja az, ami megfogott, ez japánok között nagyon ritka. És az, hogy ennyire tudok azonosulni az érzésvilággal, amit énekel.

Az album tehát nagyon jó, egyetlen komoly bajom van vele, hogy a dalok együtt nem alkotnak egy teljes egészet, így nem érzem azt, hogy az albumnak "történetvezetése" van. Pedig az nálam nagy erény, ha egy lemez történetet mesél el a dalok által. De az nagyon jó, hogy vannak kiváló dalok is, ez nagyon megemeli az album értékét, viszont mindegyik más Suara albumnak van története, ezért ez a lemez a leggyengébb tőle.

34/40

Második előrendelés?

Ahogy írtam korábban igencsak eseménydús lesz az őszi japán zenei szezon, hiszen sok olyan album és kislemez fog megjelenni, ami a kedvenc előadóim egyikétől van. Suara weboldalán bele lehet hallgatni az új albumának néhány dalába, és teljesen kész voltam... Nekem ez az album KELL! Minden idén korábban megjelent albumnál volt olyan, hogy megszokni, elfogadni, de ez az album tökéletesen olyan lesz, mint a "régi időkben" (néhány éve). Nagyon úgy néz ki, hogy Suara új albuma kompromisszumok nélküli lesz, és tudja hozni azt a színvonalat, amit megszokhattunk tőle, amiért annyira szeretem őt! És az első CD teljes lesz, tehát nem 6 dalt fog tartalmazni, hanem 13-at. A második lemez marad 5 számos, de azért így is teljesen másképp fest már a dolog. Frissítettem is az album Generasia oldalát. Meg tudnám oldani anyagilag, hogy megrendeljem a CD-t, az amit az árából tudnék venni, az feláldozható. Nagyon szeretném, mert nagyon hiányzik már végre egy kompromisszumok nélküli, japán album, melyre a kiváló jelző sem eléggé kifejező. És nagyon úgy néz ki, hogy ilyennel lesz dolgom. És akkor ez lenne a második előrendelésem. Az első Okui Masami: i-magination CD volt 2009 végén, 2010 elején.

Több lehetőség is van, egyelőre úgy néz ki, hogy a CDJapan lesz a legolcsóbb. Mindenképpen a Limited Edition CD-t szeretném, mert a második CD dalai is nagyon jók. Nem akartam elhinni, hogy a Shunkashuutou is újra helyet kap egy albumon, azt hittem, hogy valami feldolgozás, de amikor belehallgatva hallottam, hogy az eredeti, igencsak elérzékenyültem. Mennyi emlék kötődik ehhez a dalhoz... És egyik szebb, mint a másik. Szóval, a CDJapan. Csak egy dolog vet vissza, hogy megemelték a postaköltséget. Eleddig 750 jen volt a sima légiposta, most 1.150 jen lett. Rákérdeztem a karaoke fórumban, Leea adott egy linket, ahol ki lehet számolni, hogy adott tömegű csomag szállítása mennyibe kerül. Nagyon hasznos. Szóval itt azzal szembesültem, hogy egy CD szállítása légipostával 1.090 jen lenne. Úgyhogy tényleg van drágulás. Viszont a CDJapannél nem kell az adót kifizetni, így a kedvezmény mértéke 7,41% (8% az adó, de mivel magasabb értékből vonjuk ki, ezért a kedvezmény mértéke kisebb). Nagyon izgatott vagyok, és olyan szintű lázban japán zene miatt, amit nagyon régen nem éreztem. És a belső hang... Az intuíció... Rosszra csábít, az édeni rosszra... És hallgatni fogok rá, mert érzem és tudom, hogy az új Suara album a mennyekbe juttat. Úgyhogy vigyázz Suara: Koe [Limited Edition] album, mert jössz hozzám!

Vélemények az éX-Driver OVA dalokról

Nem nagy szám az éX-Driver, nem is néztem végig a 6 részes OVA-t, mert bár elvileg a sebességről meg autósüldözésről szól, maga a történet nem valami dinamikus. Meg persze csak a zene miatt érdekel, hiszen az opening előadója a JAM Project, méghozzá az első két kislemezük szól az éX-Driver-höz, az első az OVA-hoz, a második pedig a mozifilmhez. És vannak annyira jók, hogy inspiráljanak arra, hogy megnézzem a sorozatot. Csak megint felfedeztem egy furcsaságot. Szinte mindig csalódtam azokban az animékben, melyek dalait a kedvenc előadóim éneklik. Némelyik már nem is B-, hanem C-, rosszabb esetben D-kategóriás sorozatok. Egy-két részt megnézek belőlük, hogy éppen tudjam miről van szó, és ezzel abba is marad a dolog. Ez is magyarázat lehet arra, hogy miért nem ismertek ezek a dalok és az előadóik. Az éX-Driver még éppen belefér a B-kategóriába, mert azért el tudom képzelni, van olyan, aki megszereti, de csodát tényleg nem kell várni tőle. Hat számot ismerek a sorozatból, ezeket venném most nagyító alá.

1. JAM Project - Kaze ni Nare: Az OVA opening dala, a legelső JAM Project szám, ezzel debütáltak. Már itt is megmutatták, hogy mire képesek, hogyan képzelik el a zenei karrierjüket. Bár egyelőre Matsumoto Rica erőteljes hangjával van lehetőségünk megbarátkozni. Már szólókarrierjében is vannak olyan dalok, melyekben erősen énekel, de igazán a JAM Project-ben mutatta meg, hogy mire képes. Nő létére hű az együttes alapelvéhez, és hangja alkalmas a powerful pop, rock stílushoz. A dalt még érdekesebbé teszi a többi tag rappelése. És az érdekes japán-angol tudás... Vajon honnan vették a "NOBODY CAN BE WINDS!" szöveget? Még logikával sem nagyon lehet értelmet találni neki. Mindettől függetlenül szívesen hallgatom ezt a számot. 8/10
2. JAM Project - CRAZY REVOLUTION: És most Kageyama Hironobu mutatkozik be az OVA egyik insert dalával. Ha jól emlékszem, a 3. részben hangzott fel, de nem vennék mérget rá. Egyébként egyedi dal, Kage-chan éneke a '60-as, '70-es évek könnyed rock 'n roll stílusát idézi. Maga a dal is könnyedebb, énekével pedig emeli ezt a hangulatot. De ez a dal nem kifejezetten szóló, többet énekel Matsumoto Rica, aki nagyon megerősíti ezt a dalt, hiszen Kage-chan a maga könnyed énekével kellemessé teszi a hangzást, majd jön a Pokémonok legnagyobb tanítója az erős hangjával nagyon odateszi magát. Persze igyekeztek tartani a fokozatosságot, a bridge-et, ketten közösen éneklik, majd a refrént veszi át az énekesnő teljes egészében, és ott már nem tartja vissza magát, ami csak kijön belőle. Kicsit elüt a megszokott JAM stílustól, de szerethető a szám nagyon. 8/10
3. MILK - Sniper: Talán azért is, mert nagyon nehezen sikerült megszerezni a kislemezt, de nagyon szeretem ezt a számot, pedig stílusban jelentősen eltér a JAM Project-től. A MILK egy duó, melyet egy testvérpáros alkot. A két lánynak nincs kifejezetten nagy énekhangja, a dal is tipikusan olyan, amit nem a minősége, hanem a hangulata miatt szeretünk meg. És soha nem rejtem véka alá, hogy nálam a hangulat fontosabb, mint a minőség, és hangulat tekintetében elsőszámú, nagyon szeretem hallgatni. Énekben nincs nagy hangterjedelem, de amiben énekelnek, az hibátlan. 9/10
4. Endoh Masaaki - DESTINY: Ebben a dalban viszont minden összeáll. Endoh Masaaki ismét megmutatja mit tud, de ami igazán szerethetővé teszi a számot, az az egyszerűsége. Nincs túlbonyolítva, és ez ad egyfajta bájt a dalnak, mert az elejétől a végéig rendkívül vidám, szinte énekelteti velem, és az egyszerűsége nagyon oldottá tesz. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Endoh Masaaki a komolyabb hangszerelésű dalokat preferálja, mégis otthonosan mozog ebben is, és élmény hallgatni, hogy ennyire önmagát adja. A refrének végén meg vele kiáltjuk, hogy "JUST DO IT!" 10/10
5. JAM Project - Danger Zone: Leginkább ez a dal tévesztett meg, amikor azt hittem, hogy mennyire dinamikus sorozat lehet az éX-Driver. Hihetetlen dinamikus, gyors dal, akár a Forma 1 betétdala is lehetne. Ebben sem vesz részt mindegyik tag, Endoh Masaaki és Sakamoto Eizo duója ez a szerzemény, és nagyon kemény lett. Tényleg ember legyen a talpán, aki utánuk tudja csinálni. Az elején hallható szintetizátor szóló megadja a féktelen száguldás érzetét, hogy teljesen átadták magukat a sebességnek, és semmi nem számít. Beindítja a dalt, és nincs megállás egészen a végéig. Aki szereti a keményebb rock zenét, és a dinamikus hangzást és éneket, annak kötelező ismerie ezt a számot! 10/10
6. M Rie - It's Emotion: Ezt a dalt ismerem a legkevésbé a 6 közül. M Rie a MILK egyik tagja. Igazából kellemes dal, de amíg nem hallottam a Sniper-t, addig többet nem is jelentett nekem. Most tudom értékelni, mert az OVA ending dala teszi teljessé ezt a dalt. Vannak benne hangszeres érdekességek, de a dal önmagában nem nagy szám, tényleg csak az együttesként felénekelt dallal együtt válik igazán értékessé, mert van mihez kötni. De ennek a dalnak az egyszerűsége azért nem értékelhető igazán, mert az ének sem nagy szám. De a többi dal mellett elmegy, meg lehet hallgatni. 6/10

Összességében nem egy nagy durranás az éX-Driver zenei repertoárja, nem annyira monumentálisak, mint például a Slayers vagy a Neon Genesis Evangelion sorozatok dalai. Ezek a dalok azoknak fog igazán tetszeni, akik értékelik a fent felsorolt előadók munkáját, hiszen ők tudják igazából, hogy mit jelentenek például a JAM Project vagy Endoh Masaaki diszkográfiájában ezek a szerzemények. Természetesen ettől függetlenül bárkinek megtetszhet, ha meghall a dalokban valami különlegeset magának. Ha nincs is jelentőségük a japán zenei iparban ezeknek a számoknak, a szívemben igazán különleges helyet foglalnak el, és mindig öröm lesz hallgatni őket.

MILK - Sniper

Megjelenés: 2000. augusztus 23.
Kiadó: Lantis
LADA-1004
Ár: ¥1.000

1. MILK: Sniper 狙撃手(スナイパー) 3:15
2. Masaaki Endoh: DESTINY 3:50
3. MILK: Sniper (Off Vocal Version) 3:15
4. Masaaki Endoh: DESTINY (Off Vocal Version) 3:47

A Sniper MILK és Masaaki Endoh közös kislemeze. A címadó dal az éX-Driver OVA ending dala, míg a DESTINY a sorozat insert dala, az 1. részben volt hallható. A kislemez nem került fel az Oricon chartra.

Letöltés itt / Download here
320 kbps mp3

Valóban erős az az album?

Még tegnap kezdtem el írni az előző postot, ma fejeztem be, így volt lehetőségem hallgatni az új JAM Project albumot, mely a JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM MOTTO! MOTTO!! címet kapta. Egyszer hallgattam meg, és rettegésben élek afelől, hogy nem is lesz rendszer lesz belőle, ugyanis egy szó jutott eszembe, miután végighallgattam az albumot: Fáradt. Bár azt hozzá kell tenni, hogy nagy bátorság self cover albumot csinálni, hiszen vagy vissza kell adni az adott dal hangulatát vagy új hangszereléssel új értelmet adni neki. Ahogy azt sejtettem, nem nagyon lesz hangszerelésben újdonság, szinte ugyanolyan maradt, mint az eredeti. Viszont az énekkel komoly problémáim voltak. Természetesen magával a hanggal nem volt semmi gond, még mindig úgy énekelnek, hogy ember legyen a talpán, aki utánuk tudja csinálni, de már nem hűek eredeti elveikhez. A megszokás hallatszik az énekükben, mintha nem élveznék már az egészet. Nincs benne tűz, itt-ott szinte hallani, hogy tényleg elfáradtak, és néhány kivétellel sem új értelmet nem adtak a daloknak, sem az eredeti hangulatot nem tudták visszahozni. Persze vannak üdítő kivételek, például a CRUSH GEAR FIGHT!! és a SOULTAKER nagyon jók lettek. Lehet, hogy azért hallatszanak azok nagyon jónak, mert egyrészt régi dalok, másrészt meg más felállásban énekelték fel annak idején, így az azóta három új taggal félig újnak hatnak a dalok. Mindenesetre ezek nagyon tetszettek. Jó volt még a TRANSFORMERS EVO. csak hogy egy újat is említsek. Viszont például a Rescue Fire, a Crest of "Z's" vagy a Rocks nagyon gyengék lettek. És tényleg azt gondolom, hogy ha nem újulnak meg, akkor jobb lenne, ha abbahagynák - akármennyire is keményen hangzik - mert megszokásból nem lehet énekelni. Nem véletlen, hogy minden énekes, zenész, színész, stb. aki igazán szereti, amit csinál, azt nyilatkozzák, hogy sok év után is izgulnak egy-egy fellépés, színdarab, felvétel előtt. Különben már rég abbahagyták volna. Ez így is van rendjén. A JAM-nek is meg kéne újulnia, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy az egyre csökkenő eladások egyre inkább tükrözik a lelkesedést, ezzel együtt a minőséget is.

Forró őszi szezon

Méghozzá japán zene tekintetében. Én nem is tudom, mikor volt olyan, amikor ilyen rövid belül ennyi album és kislemez jelenik meg, ami érdekel. Az alábbiak:

Szeptember 9:

• JAM Project 15th Anniversary STRONG BEST ALBUM MOTTO! MOTTO!

Október 7.

• Endoh Masaaki: ENSON3

Október 14.

• Suara: Koe

Október 21.

• Hayashibara Megumi: Sanhara -Seinaru Chikara-
• JAM Project: THE HERO!! ~Ikareru Kobushi ni Hi wo Tsukero~

Október 28.

• Yonekura Chihiro: BEST OF CHIHIROX II

November 4.

• Suara: Fuantei na Kamisama

December 23.

• JAM Project: Guren no Tsuki ~Kakusareshi Yami Monogatari~

Ez 8 megjelenés az utolsó 4 hónapra, nagyon szépnek számít. Szinte visszaidézi a 2009-2010-es időket, amikor ezek az előadók sokkal aktívabbak voltak.

A JAM Project idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját és ezt egy feldolgozásalbummal ünneplik meg, ami már meg is jelent. Először nem gondoltam, hogy fel kéne rá figyelnem, mert azt hittem, hogy egy szimpla válogatásalbum, a dalok eredeti változataival. Ma reggel beszélgettem egy argentin sráccal, aki szintén rajongó, tőle tudtam meg, hogy a dalok újra fel vannak énekelne. Na így már más... lenne, ha nem lennének rajta egészen új dalok is. Bár nyilván úgy jó egy ilyen album, ha felöleli az egész 15 évet, de sokkal szívesebben vettem volna, ha olyan dalok kerülnének túlsúlyba, amiket Okui Masami, Fukuyama Yoshiki és Kitadani Hiroshi még nem énekeltek fel (mivel később léptek be), szívesen hallgatnám, hogy milyenek lennének az ő hangjukkal, új hanszereléssel a régi dalok. Ezzel szemben csak két régi dal van, a CRUSH GEAR FIGHT!! és a SOULTAKER. Szeretem a Rescue Fire és a TRANSFORMERS EVO. dalokat is, de ezeket már hallottuk ebben a felállásban. Akkor lehet nagyon jó az album, ha valami teljesen új hangszereléssel, érdekes zenei motívumokkal lennének teli a dalok, az nagyon feldobná azokat. Úgyhogy nem reménytelen a dolog. Egyelőre nem tudtam meghallgatni, majd holnap válik elérhetővé. Viszont ami kellemes meglepetésként ért, hogy a 15. helyet érte el az Oricon charton, nem is gondoltam volna, hogy ennyire sikeres lesz. Ezzel pedig elérték, hogy eddig ez az együttes legjobb helyezése a karrierje során, nagyon szép, hogy pont egy ilyen jelentős albummal sikerült ezt elérni. És milyen stílszerű, hogy 15. évfordulós album a 15. helyet érte el. Valamit nagyon tudnak a Lantis-nál.

Aztán még két kislemez lesz tőlük. Az októberi egy anime openingje lesz, méghozzá a ONE PUNCH MAN sorozaté, míg a decemberi megjelenésű az új GARO sorozat openingje. Nem nehéz kitalálni, ha egy JAM kislemez a GARO sorozathoz készül. Ha a címben ilyen szavak vannak, mint "Yami", "Dark", "Thunder" és hasonlók, az csakis GARO sorozathoz készülhet. Láttam egy részt belőle, ugyanis a GOLDSTORM széria 11. részében szerepelt Okui Masami, és hát gondoltam, nem hagyhatom ki. Sajnos csak pár másodperces szerepet kapott (de valami csodaszép volt), és maga a sorozat sem kötött le. Nem inspirált arra, hogy néznem kéne a legelejétől. A dalokról meg majd kiderül, hogy milyenek, még félek, mert sajnos az utóbbi idők JAM kislemezei nem arról híresek, hogy elvarázsolnak, magukkal ragadnak és el nem engednek. De az esély jár nekik, nagyon is. Még egy Breakthrough színvonal és mindent megbocsájtok nekik.

Hoppá, igencsak kellemes meglepetés volt,  hogy Endoh Masaaki újabb ENSON albummal jelenik meg. Annyira nem hallgattam az első 2 ENSON albumot, ez a kiadvány sokkal inkább érdekesség lesz számomra, minthogy alig fogom tudni kivárni, hogy meghallgassam a számokat. Viszont az első ENSON albumról ki tudok emelni néhány nagyszerű szerzeményt. Az egyik ilyen a GO GO POWER RANGERS, mely az egyik angol címadó dalnak egy sajátos változata, kétségtelen, hogy nagyon jól áll Endoh Masaaki-nak. A másik nagyon ötletes feldolgozás, az In the Chaos, mely ugye JAM Project dal. Okui Masami énekli fel, a rap pedig Endoh Masaaki mesteri előadása. Az ENSON albumon ezt felcserélték, Endoh Masaaki énekli a fő részt és Okui Masami rappel. Nagyon jó ötlet volt, és az egyedi hangszerelés is csillagos ötös. Amit nem szeretek ezeken az albumokon, hogy ha énekel női előadóktól dalokat (pl. Kimi ga Tame - Suara, Asu he no Brilliant Road - angela, Arashi no Naka de Kagayaite - Yonekura Chihiro), azokat mind egy-egy szinttel lejjebb énekli, így nincs meg az a varázsa, hangulata a daloknak, amik az eredetiben megvoltak, amik olyan egyedivé tették a dalokat. Mert amúgy maga az ének hibátlan, csak Endoh Masaaki esetében szerintem azért értelmetlen lejjebb vinni (tudom, hogy azért viszik le az adott női dalt, ha férfi énekli, hogy passzoljon a hangjához), mert akkora hangterjedelme van, hogy operaénekesnek is szinte már túl jó, ezért lazán el tudta volna abban a hangszínben énekelni. Egyedül ez, de amúgy nagyon rendben vannak ezek a feldolgozásalbumok. Ismert már az ENSON3 dallista, amire mindenképp kíváncsi vagyok, az a Kimi no Shiranai Monogatari, My Soul, Your Beats! A többit nem ismerem. Illetve van egy szám, melynek címe: Good-bye Good Luck. Erről eleinte azt hittem, hogy az Okui Masami dal lesz, az i-magination albumról, majd kiderül, hogy valami Naruto feldolgozás. Soha életemben nem hallottam még. Már egyáltalán nem követem a Narutót, és a dalokat sem tudom, hogy melyik, melyik, pedig egy időben nagyon érdekeltek. Akkor majd kíváncsi leszek az ENSON3-ra.

Hosszú idő után visszatér Suara! Ember legalább ennyire boldog legyen, mint én, amikor értesültem az új albumról és kislemezről. Alig várom őket. Viszont az album (Koe) nagyon érdekes. A Limited Edition kiadás gyakorlatilag 2 mini-albumból áll. Az első lemezen 6 szám van, míg a másodikon 5. Furcsa az elosztás, hiszen ráférne egy albumra. Viszont az elosztás logikus, hiszen az első lemez 6 animés dalt tartalmaz, míg a második 5 saját dalt. És rákerül mind a négy digitális kislemezként megjelent dal is! Valamint végre helyet kap stúdióalbumon a Niji Iro no Mirai és Future World dalok is, de hogy a Blue Bird lemarad az szívfájdalom, mivel az egyik nagy kedvencem tőle. A Fuantei na Kamisama pedig az új kislemez, mert bizony lesz új Utawarerumono anime sorozat, és csak Suara énekelheti az új openinget. Oly izgatottan várom, az Adarnánál máris lefoglaltam a dalokat, már hallom a lelki füleimmel, hogy imádni fogom, és élvezet lesz belőlük kfn-t csinálni.

Hayashibara Megumi olykor-olykor visszatér, megiszik velünk egy kávét, elbeszélget velünk, majd ismét eltűnik évekre. Nagyjából így lehetne jellemezni az elmúlt 10-12 évének karrierjét, de ő ezzel nagyon boldog. Nagyon fontos, hogy úgy adjon ki új albumokat és kislemezeket, hogy abba szívét-lelkét beleteszi, hiszen így szólnak a dalai szívből. És ha úgy érzi, hogy ezt nagy időközökkel tudja megtenni, akkor tegyen így. Egy régi klasszikust vettek elő, a 3×3 EYES animét. Arról egyelőre nem tudok, hogy új sorozat indulna-e, lehet, hogy valami OVA, Movie vagy játék betétdala lesz az új dal, kíváncsi vagyok rá. Konkrétan nem lehet bekategorizálni a 3×3 EYES dalokat, így nem tudom, hogy milyen stílusú dal várható, de nagy érdeklődéssel várom majd.

Végül Yonekura Chihiro. Karrierjének 10. évfordulójára jött a BEST OF CHIHIROX, most, a 20. évfordulóra pedig a BEST OF CHIHIROX II. Ennek a dallistája is ismert, csak a 2005-2014 között megjelent dalok szerepelnek rajta. Ez egyrészről jó, mertnem ismétlődnek a dalok folyamatosan, másrészről meg ezek a dalok is megkapják a maguk tiszteletét azáltal, hogy felkerülnek válogatásalbumra. De azért is örülök ennek a válogatásalbumnak, mert olyan dalok is helyet kapnak rajta, melyek nem jelentek meg sem kislemezen, sem albumon, csak az adott anime vagy videojáték OST albumán volt hallgató. Két CD-s lesz az album, a második lemez egy koncertalbum lesz, azon lesznek rajta a sokak által szeretett igazi klasszikusok, mint az Arashi no Naka de Kagayaite és az Eien no Tobira. Úgyhogy nagyon várós.

Lesz miről írni a közeljövőben japán zenék tekintetében, és én ennek nagyon-nagyon örülök. Várom őket nagyon!

Okui Masami: INSANITY videó

Szinte megihlet, hogy valahány embernek megmutatom Okui Masami-tól az INSANITY dalt, mindenkinél osztatlan sikert arat. Ennek nagyon örülök, mert nálam is nagy kedvenc. Nem utolsó sorban feltettem a dalt a YouTube-os csatornámra, és ez a legnézettebb a maga 295.046-os látogatottságával. Egészen meg vagyok hatva, köszönöm szépen.

Bár teljesen felesleges bármit is köszöngetnem, mert nem az én munkám, én csak azért cselekedtem, hogy ismert legyen a dal, a minősége hozta magával azt, hogy ennyire népszerű lett. Tényleg istentelenül jó zene, azért szeretem az off vocal-t is hallgatni, mert az ének alatt hallható gitár szólam is hangulatos lett. Ezért most feltettem a YouTube felhasználómra az off vocal változatot:

Legyen ez is annyira népszerű, mint az eredeti, megérdemli.

Okui Masami: evolution album kritika

Erős volt a 2006-os év Okui Masami karrierjében. Nemcsak a szokásos évi 3 kislemez jelent meg ebben az évben, de emellett 2 stúdióablummal is jelentkezett. Valószínűleg erre azért volt lehetősége, mert ebben az évben a JAM Project vette lazábbra a dolgokat, hiszen csak 2 kislemezzel jöttek ki, az album meg már áprilisban megjelent, azok új dalaiban sem énekelt túl sokat, így jobban tudott a saját karrierjére összpontosítani. Nagyon szépen köszönjük ezt a rengeteg munkát, hatalmas dolgokat csinált ebben az évben, szeretjük Okui-samát nagyon. Az ebben az évben megjelent stúdióalbumok közül a másodikról, az evolution-ről szeretnék most hosszasan értekezni.

Azért választottam most ezt, mert ennek is van egy érdekessége, mely miatt érdemes írni róla. Egyelőre nem akarom ellőni a poént, de mindenképp egyedivé teszi az albumot. Minőségében nagyjából hozza a tőle elvártakat, zenei stílusban sem változtat sokat, talán kicsit erősebb lett. És a többi. 10 dal, 45 perc. De mit kapunk, ha betesszük a lemezt a lejátszóba?

1. SOLDIER ~Love Battlefield~: Nagyon szeretem, ha belecsap rögtön a közepébe. Közel áll hozzám ez a fajta rock zene, van ereje, de nem megy át abba az embertelen, elviselhetetlen csörömpölésbe (bocsánat a nagyon kemény rock szerelmeseitől, de tényleg nekem sok az már) ami már csak a tombolásról, fej össze-vissza rángatásáról szól. Viszont ahogy Okui Masami ebben a dalban énekel a "szerelmi csatatérről", élen állok, ha harcolni kell, és győzni fogunk! 10/10
2. zero-G-: Nagyon szép anime a RAY the animation, melynek openingje ez a dal, magasan ajánlott mindenkinek. Ez a dal pedig kifejezetten azok közé tartozik, ami nagyon szép, nagyon jó, csak nem tudok vele tökéletesen azonosulni. De értem a mondanivalóját, és az nagyon szép. Nemcsak az anime mondanivalóját tudjuk meg a dalból, hanem az énekesnő mély érzéseiről is képet kapunk. 8/10
3. Iteza no Tsuki no Koromo ni: Azt hiszem, van egy közös tapasztalatunk Okui Masami-val, a Nyilas csillagjegyűekkel komolyabban barátkozni... Az bizony bátor vállalkozás. Persze ez most nagyon le van egyszerűsítve, de körülbelül erről szól a dal, melynek magyar fordítása nagyjából így szól: "A nyilas csillagjegy ruházata". Szeretem ezt a számot, ez a rock zene is bejön, viszont a dallamvilág kicsit leegyszerűsíti a mondanivalót. Jól áll a dalban, nagyon is ideillik, de ilyet már hallottunk, ezért nem veszi annyira komolyan magát. Mindettől függetlenül nagyon is megéri hallgatni. 9/10
4. Niji: Az első olyan szám az albumon, amit meghallgatok, de ha nem került volna fel, az sem lett volna baj. Marad az eddig megszokott erős rock zenénél, meg is marad bennem, de valahogy ez nekem tucatzene. De abból a szempontból jó hallgatni, hogy lássuk, hogy nem ám csak a rendes hétszínű szivárvány létezik, másféle is, ezt hallhatjuk a dalban. 7/10
5. Lunatic Summer: Hát eléggé elmebeteg nyár volt az idei a maga hőhullámaival, de ez a dal most másról szól. Igazából jól jön most egy könnyed Jpop szám, az előző rockok után, kicsit lazítani, szinte magam is előveszem a legtrendibb napszemüvegemet, és kiülök a Napra és élvezem a semmittevést. Kéne is egy ilyen nyár nekem, hátha a jövő évi ilyen lesz. 7/10
6. Kiba ~Tusk~: És vissza a rockzenéhez, de még milyenhez! Teljesen tűzbe hoz, szinte minden egyes pillanatban átérzem a hangulatát, mely egyre csak erősödik. Valószínűleg az ebben az évben indított GARO sorozat adta az alapötletet, méltó lett volna a sorozat valamelyik dalának. Köszönjük az ilyen dalokat, még sok ilyet kérünk. 10/10
7. Shiranui: Eltelt némi időbe, mire kibogarásztam, hogy mit is jelent a cím, nagyjából a foszforeszkáló fény jelentés áll a legközelebb hozzá. Nagyon érdekes dal, tetszik, hogy éretten, majdhogynem diplomatikusan énekel a megélt csalódásokról. Ahhoz a fényhez hasonlítja, ami a fény hatására átvesz egy kis fényt, de annak valódi ereje nincs, és ki is alszik egy idő után. Egyedi hangulata, zenei világa pedig gondoskodik arról, hogy megjegyezzük egy életen át. 8/10
8. WILD SPICE -TRANCE MIX-: Hogy mit éreztem, amikor meghallottam az egyik kedvenc Okui Masami dalomat trance stílusban? Borzasztó volt. Egy dal, amelyik a magasba emelhette volna az album színvonalát, és kemény rock hangzásával nagyon is beleillett volna a hangulatába, erre kijönnek egy trance verzióval, aminek az eredeti változathoz semmi köze nincs, el is csúfítja az egész albumot, de még az eredeti dal mondanivalóját is valósággal lerombolja. Nagyon régóta ismerem ezt az albumot, de azóta sem tudtam megszokni, hogy ez a tákolmány rákerült az albumra. Okui Masami karrierjének legnagyobb hibája, és SOHA nem bocsájtom meg, hogy ez helyet kapott ezen az albumon. 1/10
9. Otomegokoro Mugen: Hát, visszatértünk a rock zenéhez, de sovány vigasz az előző csalódáshoz képest. Okui Masami most visszaemlékszik saját tinédzserkori élményeire, amikor az első komoly érzelmei érték, és persze hamar kiderül, hogy minden csak illúzió volt. Abból a szempontból nagyon jó a dal, hogy maga a zene is érzékelteti ezt az érzelmi éretlenséget. Nem rossz, hogy bekerült egy ilyen is az albumba, hallhatóan az énekesnő is beleélte magát, de azért lássuk be, hogy 38 éves volt az album megjelenésekor, ez a dal egy tinédzser trendi rocksztár albumán jól mutatna, és bár Makkuntól is jól hangzik, de a dal éretlen mivoltától ez sem menti meg. 6/10
10. SOUL MATE: Ez már sokkal inkább illik egy érett nő vallomásaihoz. Egy ilyen balladával búcsúzni azért sokkal jobb érzetet hagy maga után az album. Ne is felejtsük el, hogy mindig szüksége van az embernek egy olyan érzelmi társra, aki mindig mellettünk áll, ennek öröméről hallhatunk egy csodaszép dalt, hatásos gitárszólókkal. Amikor ilyen dallal záródik az album, azt érzem, hogy talán mégsem volt hiába megvenni az albumot. 10/10

Miután hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy egy rendes japán album legalább 12 számból áll és 55 perces, ezért kis túlzással élve akár az evolution is nevezhető mini-albumnak. Rövid, a mondanivalója sem igazán teljesedik ki, pedig lenne. Egy nő, aki megélt már jópár dolgot az életben, ezért ha újra találkozik ugyanazokkal a csalódásokkal, fájdalmakkal, már diplomatikusan kezeli őket. Így az album címe illik a mondanivalójához, csak azok a szarvashibák tényleg rontják az összképet, pedig sokkal jobb is lehetett volna. Ez az egy, ami miatt jóval gyengébbnek tűnik a God Speed mellett, pedig az alapok nagyon megvoltak. Lesz ez még jobb is.

31/40