Ma elvittem a laptopot kitakaríttatni, aztán kiderült, hogy kicsit hosszabb munka volt vele, elvileg meg is lett zsírozva. Az biztos, hogy ha nem is szebb, mint újkorában, de a billentyűzet nagyon szép lett. Csak az ára nem volt szép, 6000 forintot kért a munkáért, de úgy voltam vele, hogy 5 éves már ez a gépezet, ha ez a záloga annak, hogy még egyszer ennyit bírjon ki, akkor nem sok érte. A szívbaj meg kerülgethet itthon, mi? Azt hittem, hogy valamit rosszul tettek vissza, ugyanis a Windows a hibajavítót indította el, na mondom magamban, szép kis munkát végeztek... kb. fél óra után feladta, írta, hogy diagnosztizálta a hibát, de nem tudta kijavítani. De én csak azért is újraindítottam, és sikerült. ^^' Bár mindenki így hazudna. XD Hogy nem sikerült, de mégis.
Hosszú szünet után az utóbbi néhány napban megint nagyon rákaptam Hayashibara Megumi dalaira. Közrejátszhatott az is, hogy az Animekarácsonyon, amikor a zenekvízben volt a Hayashibara Megumi kategória, több éve nem hallott dalának is pontosan tudtam, hogy melyik anime zenéje. De hogy miért kaptam rá megint, ennek sztorija is az ominózus tavaly év végi windows reinstallból indult, amikor vele veszett az összes Hayashibara Megumi zeném is. Szerencsére csak mp3-ban, flac-ban a külső merevlemezen vannak. De még így is sok veszett, mert azért sok kislemeze csak mp3-ban volt elérhető. Tényleg már csak volt, ugyanis rákerestem neten, sehol nem találtam meg ugyanazt a letöltést. Még régen, olyan 4-5 éve az egyik Megumi-rajongónak az ÖSSZES kislemeze megvolt (gondolom, megvan még most is), és feltette őket. Azóta eléggé inaktív lett Jpopos oldalakon, de azért írtam neki üzenetet, hogy segítsen, azóta sem válaszolt. Aztán eszembe jutott, hogy talán az egyik kiírt lemezen van egy másolat. És volt. ^_^ Amíg élek, imádni fogom a CD-ket, DVD-ket, innen nem vesznek el reinstall után az adatok. És ahogy láttam a kislemezek neveit, elgondolkodtam azon, hogy ezt is, meg azt is de régen hallgattam. Például a "brave heart" ilyen első Megumi dalok között van nálam, és amikor néhány napja meghallgattam, konkrétan olyan érzésem volt, mintha gyerekkorom óta nem hallottam volna. :D Sok régi emlék (már amennyire réginek lehet mondani a 2006-os, 2007-es évet) jött elő, ebből a szempontból nagyon jó volt újrahallgatni, ugyanakkor kicsit más is, hogy az elmúlt néhány év alatt azért innen-onnan tanulgattam japánul, és másabb úgy hallgatni egy dalt, hogy néhány szót, esetleg mondatot már ki tudok ragadni, hogy tudom, mit jelent. Például: "Kurayami no mukou ni" vagy "Tooku kagayaku hoshi" Szeretem ezt a dalt, szeretem azt a tüzet a refrénben van. Sok más dalát, albumát is elővettem, volt olyan, amit már tényleg évek óta nem hallgattam, és amikor felcsendült olyan dal például az Enfleurage albumról, mint a "Watashi Dake Yume he" vagy a "Daremo Shiranai Mirai wo Dakishimete" vagy a "Yoru wo Buttobase" tényleg olyan érzésem volt, mintha gyerekkoromban hallottam volna utoljára, és visszaidéztem, hogy mennyire szerettem annak idején. Sok-sok emlék. Mondjuk a mai napig eljátszogatok a gondolattal, hogy milyenek lennének ezek a dalok, ha valóban a megjelenésük óta ismerem. Például az Enfleurage 1995. március 3-án jelent meg, nagyjából azokból az időkből hozok be emlékeket. Lehet, hogy ennek hatása az, hogy ennyire réginek gondolom ezeket a dalokat, pedig csak 2008 óta ismerem az énekesnő albumait.
És ha belegondolok, amikor már lassan 4 éve, hogy elindítottam a Last.fm profilomat, sokáig nagyjából egy "szinten" volt nálam Hayashibara Megumi, és Okui Masami, akkor úgy voltam vele, hogy nagyjából egyforma meghallgatási számnál tartom őket, ezzel is szimbolikusan jelezve, hogy bár csak Slayers openinget és endinget énekeltek közösen, de akkor egy életre ilyen világ legjobb duettjének kiáltottam ki, és azóta is álmodom, hogy még egyszer közösen énekeljenek. Ott volt a Slayers Revolution, lett volna rá lehetőség, de sajnos ez elmaradt, bár háttérvokalistaként visszatért Okui Masami. Ezt az "egy szintet" mára azonban egyáltalán nem sikerült megtartani, olyannyira nem, hogy Okui Masami jelenleg 14.002 meghallgatáson áll, míg Hayashibara Megumi pedig 6.470-nél tart. Bizony, ekkora szünet volt. Bár állítom, hogy még így is világelső vagyok, ha lenne egy statisztika arról, hogy ki hallgatta az adott előadót a legtöbben. Okui Masaminál holtbiztos, ahogy az idők során nézegettem mások profilját, ilyen 4-5 ezret láttam, ami kiugróan magas volt nagy rajongóknál, ehhez képest az én 14 ezrem... A Last.fm az adott előadónál nemcsak azt mutatja, hogy összesen hányszor hallgatták őt, hanem, hogy hány ember. Ezzel átlagot lehet vonni. Például Okui Masamit 39.099 ember hallgatta összesen 951.850 alkalommal, míg Hayashibara Megumit 73.173 ember vette elő 2.140.157 alkalommal. Mindkettejüket japán átlaghoz képest viszonylag sokan hallgatják, még Okui Masami is átlagon felülinek számít a majdnem 40 ezer fővel, viszont egy ember átlagosan 24 dalt hallgat tőle, míg Hayashibara Megumi esetében ez az arány 29, és ez alacsonynak mondható. Ebből az szűrhető le, hogy sokan ismerik mindkét előadót, de megálltak ott, hogy Give a reason, Northern lights, Rinbu-revoution, Shuffle, és még, amik ismertebbek. Az albumokat kevesen hallgatják. Hayashibara-san több, mint 70 ezres hallgatottsága már csak annak fényében is átlagon felülinek számít, hogy Japán legnépszerűbb fiúcsapatát, az Arashi-t "csak" 52.667 ember hallgatja, csak annyi, hogy összesen 11.660.435 alkalommal tették ezt. Érdekes párhuzam, hogy az Arashi mennyire népszerű, és sztárolt fiúcsapat, mégis van más japán előadó, akit többen hallgatnak. Valószínűsíthető, hogy ez oda vezethető vissza, hogy sokan ismerik azokat az animéket (főleg a Slayers-t), melyek dalait Hayashibara-san énekelte, de valamiért megállnak az ismertebb szerzeményeknél. Írtam már arról korábban, hogy nálam az van, hogy ha egy előadónak egy dala komolyabban megtetszik, akkor elkezdek nyomozni a többi után is, mert nálam sokat számít, hogy ki énekel. És pont ezért nem értem ezt az alacsony átlagot, mert mind a ketten komoly szakmai eredményt mutathatnak fel, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy nincs rájuk kereslet. Hayashibara-san egyik legelmebetegebb (pozitív értelemben) dalát, a "Kimi wa Mahou wo Shinjiru Kai?"-t is alig ismerik. Az ilyen "hogyan énekeljünk kawaii stílusban kemény rockzene alatt" kérdéskört meríti ki, és akkor ezzel azt gondolom, hogy sokat elárultam arról, hogy miféle dal lehet.
Mondjuk Hayahibara Megumi-nak az sem tesz jót, hogy mostanában igencsak ritkán ad ki új dalt, de ezt már a karrierje elején megmondta, hogy nagyon szereti csinálni, amit csinál, de ha férjhez megy, és gyereke lesz, akkor a család lesz az első helyen. És ehhez tartja is magát. 2004-ben született egy lánya, azóta nagyon megritkultak mind a seiyuu-szerepei, mind a fellépései, és persze az új dalok is. Bár szerencsére nem rest robbantani, amikor valami újdonsággal áll elő, de nagyon nem tesz jót a népszerűségének, hogy ilyen keveset hallani róla. Az, hogy nem éri el a régi 100.000-es eladásokat, az egy dolog, csökkentek a lemezeladások összességében, de az utóbbi idők legsikeresebb kiadványa a Shuuketsu no Sono he kislemez 43.588-as összeladással. Tavaly szeptemberben váratlanul jelentkezett egy új kislemezzel, én is csak onnan értesültem róla, hogy láttam a CD Japannél kilistázva, de se reklám, se promóció. Pedig egész jó dal, mégis kevesebb példányszámban kelt el, mint Okui Masami tavaly megjelent kislemezéből. Ami nagyon nagy szó annak fényében, hogy 1997-ben, amikor mind a ketten karrierjük csúcsán voltak, akkor Megumi Iravati albumából 277.060 példányt adtak el, míg Okui-san Ma-KING albumának számlálója 45.550-nél akadt ki. Tehát azért volt különbség, és azért sokat számít, hogy ki mennyire aktív, mert azért Okui Masami mostanság nagyjából tart egy szintet. Nagyon alacsonyan, de azt tartja. Csak az a baj, hogy Okui-samáról is inkább csak a JAM Project miatt hallani, mert amióta megszünt a saját kiadócége, és átigazolt a Lantis-hoz, nem nagyon foglalkoztatják. Én biztos vagyok abban, hogy ő is többet akar. Hayashibara-san meg láthatóan jól érzi magát, hogy ily módon is sikerült megvalósítani az álmát, hogy nemcsak, hogy seiyuu-énekesnő lett, hanem hogy prioritást élvezhet a családja. És ez Japánban nagy szó!
