Életem első focis élménye

Na igen, csak 21 éves koromban ért, és az is csak a Mario Smash Footballban. Élőben iszonyat béna vagyok fociban, szerintem nem is túlzás, ha én vagyok a világ legbénább “focistája”. Bár, titkon mindig is szerettem volna jól focizni, mert tetszett, amikor láttam a suliban, hogy mennyire élvezik a sportágat, és valahol sajnáltam, hogy kimaradtam belőle. De majd most, a Mario Smash Footballban! Furcsa, hogy amiket látok cselezéseket, ebben a játékban meg tudom valósítani. Persze ez a könnyű irányításnak köszönhető, ahogy írtam a tesztben is. Mondjuk a nagy sikerélményt az okozta, hogy megtanultam Strike-olni, és így a 4-2-es vereséget be tudtam hozni 9-4-es győzelemre. És elgondolkodtatott az, hogy ennyire könnyen belejöttem a játékba. Arra jöttem rá, hogy azért (is) nem élvezem annyira a GC játékokat, azért is nem motivál engem arra, hogy ugyan vegyem elő még egyszer, mert baromira könnyű belejönni, és profivá válni, de utána már semmi újdonság nincs a játékban, csak ha többen játszotok. Van egy olyan érzésem, hogy a Nintendo szándékosan csinálja ezt. Szerintem a játékait olyan szintre húzza le egyjátékos módban, hogy épp, be tudd gyakorolni, és profi legyél a játékban, de utána már ne legyen annyira érdekes egy játékos módban. Erre csak egy magyarázatot tudok találni. A Nintendo mindig is hirdette a családi szórakozás elvét, és már az elején utalást tettek rá, hisz köztudott Japánban a NES, Famicom néven jelent meg, ami ugye a Family Computer mozaikszava, ami ugye magyarul családi számítógépet jelent. Az Európai NES konzolok dobozain meg többnyire egy kisfiú, egy kislány látható játék közben, és mellettük az anyuka és az apuka figyeli őket. Ezzel is sugallva a családi szórakozást. No már most ide lehet visszavezetni, hogy a Kart, Party, és foci Mario játékok azért multiban mutatják meg erőiket, hogy a fene egye meg, társaságban játszál, ne egyedül! Ez nagyon jó elv, de nálam ezzel bakot lőttek, ugyanis itt, Békéscsabán szinte én vagyok az egyetlen egy Nintendós, többről nagyon nem is tudok, ezért játszok egyedül, és ezért is van az, hogy annyira nem tudom élvezni a játékokat. Mario Kartban is mi volt? Alig egy hét alatt a semmiből profivá nőttem ki magam, azóta valahogy nem kívánok játszani vele. A régebbi konzolok játékainál valahogy jobban odafigyeltek az egyjátékos módra.

(Importálva a http://smb.gportal.hu oldalról)

Furcsa következtetések

A minap beszélgettünk a Matilddal MSN-en, és firtatta, hogy miért vagyok gyenge GC játékokban. Azt hiszem, hogy a válasz egyértelmű. Mivel én már elég régóta játszok, ezért nekem van viszonyítási alapom. És az összes Nintendo konzol közül a GameCube-ról mondható el részemről, hogy a legkevesebb élményt nyújtotta. Azért sokat Super Smash Bros. Melee-ztem, meg Sunshine-oztam, meg Mario Kartoztam, és a többi, aki visszaolvassa, az láthatja is, és egyszerűen az volt az érzésem, hogy ugyan jót játszottam, de később nincs kedvem elővenni. Nem hinném, hogy bennem van a hiba, meg az én 21 évemben, mert ma is néha előveszem az SNES-t, és végigviszem pl. a Super Mario All Starson belül az egyik játékot. És ott egyértelműen azt érzem, hogy nemhogy jót játszottam, hanem kis idő múlva megint elővenném játszani (persze elő is veszem ^^') De ez nagyon sok mindentől is függ. Most teszem én azt egy 15 éves gyerek, aki teszem én azt 3-4 éve játszik, megint másképp látja a dolgokat. Mert ha ő azt csinálja, vesz egy GameCube-ot, és imádja. És úgy dönt, hogy utólag beszerzi az összes régi Nintendo konzolt, az szeretni fogja a GameCube-ot is mellette. De én, aki már akkor SNES-ezett, amikor a konzol aktuális volt, és aktívan éltem ilyen téren ebben a korban, az teljesen másképp látja a dolgokat. Nekem a GameCube egy olyan konzol, mintha a Nintendo tudja, hogy semmi esélye nincs a PlayStation 2-vel szemben, de mégis szolgálják ki a megmaradt Nintendo fanokat, nesze nektek egy konzol. Még a Nintendo 64 is sokkal életképesebb konzol volt, holott szerintem a cég már akkor tudta, hogy a kazettás rendszernél megmaradni nagy merészség a PlayStation mellett. Szerintem úgy gondolkodtak a Nintendo 64-ről, hogy a szupererős hardware-e miatt majd nagyokat fog szólni az eladásokban, hát ez sajnos nem így lett, és a GameCube számomra egy ilyen “végső elkeseredésben készült” konzol lett. De mi van/lesz a Wii-vel? A Wii egy új életforma. Erről beszélni nem lehet, ezt át kell élni. Szerintem a Wii-ben bele fogok húzni, és nagyon erős leszek, ha érzek életerőt majd a játékokban, akkor tutira elmondhatom majd magamról, hogy profi leszek az összes Wii játékban, ami a tulajdonomba kerül. De ez még a jövő zenéje. Lehet, hogy nem is annyira távoli ez a jövő?

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Az első BigN találkozó

Mert, hogy ilyen is volt. Az András és én szerveztük meg a BigN fórum tagjai között a találkozót, tegnapra. És ezért nem volt itt meghirdetve, mert azt akartuk, hogy csak a BigN fórum tagjai vegyenek rajta részt. De jól összejött a csapat. Össz-vissz 9-en vettünk részt. Én, András, Szabolcs, Annamária, Norbi, Dani, Dávid, Bori és V-ADi. Akkor éjjel 2 órát aludtam, és éjjel negyed háromkor felkeltem. És mivel nem akartam túl sokat várni itthon, ezért úgy döntöttem, hogy az 5.20-as vonat helyett a 4.20-as vonattal megyek. Kevesebb helyen áll meg, kényelmesebb, és jóval kevesebben vannak rajta. Igaz, hogy +IC pótjegyet kellett venni, de több, mint megéri. Tudni kell, hogy a Romániából jövő vonatok 99%-a minimum 15 percet késik, hát nem úsztam meg, késett 20 percet. De mindegy a vonat kényelmes volt. Olyan negyed 8 magasságára érkeztem meg Pestre. Elmentem az Árkádba egy kicsit nosztalgiázni, meg meg akartam nézni a felújított Stadionok, Pillangó utca, és az Örs Vezér Tér állomásokat. Szépen néznek ki. Szétnéztem az Árkádban, hogy teljen az idő. Hamar eljött a 8 óra, amikor visszamentem a kettes metróhoz, elmentem vele a Stadionokig, onnan az egyes villamossal a Mester utáig, és olyan én 8.40 körülre érkeztem meg a Lurdy Házba. Voltam már ott korábban, de csak a King Comicsban mangákat nézni, de most úgy vagyok ott, hogy szétnézek. Jó hely, kellemes légkör. Aztán 8.52-kor mentem a King Comics üzlet elé (amely megjegyzem nem létezett akkor), mert Andrással 9-re beszéltünk meg találkozót. És ilyen pontos legyen valaki! Az órám szerint 9:00:00-re érkezett meg. 😅 Aztán úgy döntöttünk, hogy nem a mozi elé megyünk, ahová szerveztük a gyülekezőt, hanem kerestünk ülőhelyet, egyenlőre 4 főre. Ott elvoltunk, játszottunk. 9.45-re jött meg Szabolcs (Link). Bemutatta DS-re a Zeldát. Nekem tetszett, elsősorban az irányítása. Aztán lementem a moziba, megnézni, hogy van-e esetleg ott valaki, így találtam rá Annamáriára (Kamo). Nagyon helyes, aranyos lány. Akkor fogott kezébe először DS-t, adtam mellé a Mario Kart DS-t. Nagyon ügyes volt. Ahhoz képest, hogy először játszott vele, tényleg nagyon jó. Többször lementem a mozi elé, aztán ott találtam a Norbit és a barátját Danit. Aztán kerestünk egy nagyobb asztalt, mert a 4 személyes hatunknak már kicsi ^^ Aztán mi ott eléggé jól elvoltunk. Volt négyes Mario Kart DS multi. András, Szabolcs, Norbi és én. Meg 4 gép. Az Andrással holtversenyben nyertünk 120-120 ponttal. Aztán élőben szóláncoztunk. 😅 A Szabolcsék ott Zeldáztak, András PSP-zett, én meg Ancsának mutattam meg a Mario játékokat. Fél 2-kor jött meg Truner (Dávid) Elfelejtette a találkozót -_- Amikor megjött, már ő csinálta a Show-t a Sonic Rush-sal. Fél 3-kor el kellett menni Ancsának, és én az Andrással elkísértük egy darabig, mert mi mentünk Ádámhoz (Matilda Mattise) mert elkérte az összes külföldi Nintendós újságomat kölcsönbe, és az András táskája meg túl kicsi volt. A 23-as busszal mentünk, majd negyed óra séta odáig. Majd lejött elénk. Elintéztük a dolgainkat, aztán mentünk vissza. 45 percet mondtunk, hogy annyi időre megyünk el, de 2 óra lett belőle. 😅 Amikor visszaértünk a Lurdy Házba, azt láttuk, hogy elmentek a fiúk. Na mondom szép. El akartak menni a Game Parkba, de Truner mégse ment. Micsoda pe… akarom mondani szerencse. 😅 Visszamentünk, majd fél 5 fele megjött V-ADi, majd 5-kor bagszi. Ott elbeszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk a Reálba éjszakára vásárolni, tudniillik bagszinál aludtam éjjel. Aztán elváltunk Andrástól, és mindenki ment a dolgára. Én nagyon jól éreztem magam, nagyon jó volt, és remélem a többiek is nagyon jól érezték magukat. Évszakos rendszerességgel tervezek ilyet csinálni, legközelebb télen lesz valamikor.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A nagy visszatérés!

Eléggé hangulatember vagyok! És ha nekem valamihez nincs kedvem, akkor az Isten se vehet rá, hogy megcsináljam! Így voltam ezzel a bloggal is. A BigN-es blog több szempontból is jobban tetszett. pl: nem léptetett ki a honlap x idő után (akinek már volt dolga GPortálos oldallal, az szerintem tudja, hogy miről beszélek) meg a BigN-es fórumban egy kicsit magánjellegűbb bejegyzések is vannak! De most úgy döntöttem, hogy mégis visszatérek ide, mert ez mégiscsak az én honlapom! ^^ És látván, hogy egyre többször haladja meg a napi látogatottság a 100-at, arra gondoltam, hogy talán mégsem kéne elhanyagolni teljesen ezt a blogot! Ezen túl (addig amíg meg nem unom ^^’) szelektálva fogom a 2 blogot használni. Ide kerül a gamer részleg, a BigN fórumba a kicsit magánjellegű dolgok, persze nem fogom kiírni a legféltettebb titkaimat -_-‘ Kezdetnek azt csináltam, hogy bemásoltam ide a BigN-es Gamer bejegyzéseket, és ezentúl ideírom a konzolos élményeimet, mint ahogy azt már korábban írtam!

Hamarosan elkezdem írni a szakdolgozatomat! Nem egyetemre, hanem érettségi utáni szakképzésre járok, de itt is megkövetelik a szakdolgozatot! Hogy ez miért annyira fontos? Mert a Nintendóról fogom írni! A lényeg az, hogy én most kereskedelmi technikust tanulok, és a választott témám a márkák küzdelmének bemutatása. Nos azt hiszem, hogy adott a téma: Nintendo vs. Playstation! Már írtam ízelítőt a főmenün “érdekességek”-be, de itt részletesen ki kell fejteni. Min. 15 oldalt kérnek, úgy, hogy nincs benne a cím, tartalomjegyzék, képek és a melléklet! Ez igazán semmiség ahhoz képest, amit az egyetemistáktól kérnek, nekik min. 40 oldal száraz szöveg kell. Elképzelni nem tudom, hogy miért jó 40 oldalt iratni az egyetemistákkal. Most képzeljétek el, hogy egy évben kb. 100 egyetemistának a 40 oldalát kell a tanároknak, vizsgabiztosnak írni, kinek van ennyi ideje? Végülis marketing szempontjából nagyon sokat lehet írni a Nintendo vs. Playstation témáról, persze ezt azért hivatalosabban megfogalmazva! Itt lehet írni a reklámjaikról, magának a konzolnak a felépítéséről, és hogy ez hogyan befolyásolta a vásárlókat. Miért van az, hogy annak idején többen vettek Sonyt, mint Nintendót, és ma már ez miért van (hála Istennek) fordítva! Szerintem simán össze lehet hozni akár 40 oldalt is a témából! És most őszintén: Mi lehet jobb annál, minthogy összekötjük a kellemeset a hasznossal? 😅

Azért Mario Kart DD!!-ztem azóta! Ha megvan az alapok, akkor már csak a pályákat kell kiismerni tökéletesen, és minden adott ahhoz, hogy a legjobbá válj! Egyébként mostanság jöttem rá, hogy nagyon jó, hogy elhagyták az ugrást, mert így sokkal könnyebb driftelni! A Mario Kart DS-ben, nekem nagyon zavaró, hogy ugrik, amikor driftelnék! Ráadásul ott sokkal nehezebben vitelezhető ki az ugrás ugrás után is, vagy csak sokat kell gyakorolni? Visszatérve a GC-s Mario Kartra, csak akkor mondhatod magadat igazán profinak, ha nemcsak előhívod a szellemet, hanem jobbat is tudsz nála. Nagyon kicsi hiányzott, hogy a Peach Beachen ezt elérjem! Ott a szellem kb. 1:20-as időt megy, nekem meg 1:21:7xx időt teljesítettem, még egy driftet kihoz a a tengerparton, még azt kéne megcsinálnom, aztán már meg is lenne előzve! A drift utáni gyorsítás nagyon sokat dob, mert normál esetben még a kanyar után belassít egy kicsit. Egyébként nagyon sokan elhibázzák a driftelést, ennek (az én szemszögemből) a következő az oka. Sokan arra koncentrálnak, hogy jól bevegyék a kanyart, holott nem ez a fontos, hanem arra kell figyelni, hogy ha itt kezdek el kanyarodni, akkor oda érkezek meg. Én ennek segítségével értem el a Baby Parkban a majdnem tökéletesség szintjét, így bátran mondhatom, hogy nekem bevált. 😅

(Importálva a http://smb.gportal.hu oldalról.)

A küzdelem igenis meghozza a gyümölcsét #2

András kérésére külön postot írok a naggyá válásom történetéről. Az elsődleges célom az volt, hogy feljussak az ő szintjére, nos ez ma sikerült. Ha jól emlékszem az ő ideje 1:14:679, az enyém meg 1:14:624. Nekem ne jöjjetek azzal, hogy 55 ezredmásodperc az semmi XD Ezekben a magasságokban, amikben én vagyok, nagyon is számít. Amikor nagyon számít az, hogy hogy veszed be a kanyarokat, és a legkisebb hibák is tizedmásodpercet adnak rá a idődre.
Ha csak egyedül mindenki nélkül vágtam volna neki a Baby Parknak, akkor feleekkora siker nem ért volna. Nekem mindig kell valaki, vagy valami, ami motivál. Lássuk sorban, kikről is van szó. Mindenek előtt meg kell említenem a Kaleido Star animét. Meg kell érteni az animének az üzenetét. Nekem iszonyat nagy agymosás volt. A benne levő történéseket nem szó szerint kell venni, hanem átvitt értelemben. ugyanis az az üzenete, hogy ha van elég akaraterőd, és le tudod győzni az akadályokat, tényleg mindenre képes vagy. És ahogy ezt láttam a Kaleido Starban, rájöttem, hogy baromira igazuk van. Itt élőben Link és Xavi bíztattak (burkoltan) hogy próbáljam meg. Mit értek a “burkoltan” alatt? Hogy mondják, hogy ezt meg azt érték el, én meg úgy elgondolkodtam magamban, hogy “a szentségit, erre én is képes vagyok!” Aztán nekiveselkedtem a Baby Parknak. Ennyit talán még soha életemben nem küzdöttem, mint most. 1:21-ről indultam, és azon voltam, hogy az András idejére feljussak. Nagyon szigorú voltam magammal. ha hibáztam, mindig újrakezdtem. A legidegesítőbb az volt, hogy az L gomb gyakran “elengedődött” és mindig kisiklottam. aztán elegem volt, és annyira erősen nyomtam az L gombot, hogy úgy fájt a bal mutatóujjam, hogy kishíján eltört. Péntek este gyakoroltam a legtöbbet. Akkor már annyira benne voltam, hogy szinte a külvilágot is kizártam, ne zavarjon semmi. Érdekes mód, a hibák, nem borítottak ki lelkileg, hanem újrakezdtem, és azt mondtam magamban, hogy most sikerülni fog. És lám. 😅 A Baby Park a kanyar bevételnek a technikájában nagyon sokat segít, és hogy hogyan kell driftelni. Néhány hónapja még azon panaszkodtam, hogy nem megy a driftelés, mára már tökéletesen megy. 😅 Nagyon furcsa érzés felismerni, hogy ahhoz, hogy jó játékos légy, nem kell semmi más, mint önbizalom. Tudniillik ebben szenvedtem hiányt ^^ De szerintem a többi pályát is vinni fogom, hisz minden pálya másra tanít meg, van is összefüggés a pályák egymásutánjában, hisz egyre nehezebbek a pályák. A DK mountain a legnehezebb szerintem, ahol nagyon kell vigyázni, nehogy leess a néhol meredek pályákon! Nagyon hasznos volt a Baby Park! És itt szeretnék köszönetet mondani a támogatóimnak!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

A küzdelem igenis meghozza a gyümölcsét!

Na, addig írom ki magamból, amíg bennem van ez az eufórikus jókedv. A történet a következő: kiírtam MSN-es személyes üzenetként, hogy jól elverek mindenkit Mario Kart DD-ben (vázlatosan). Erre jön a Xavi, hogy na persze, én sokkal jobb vagyok nálad. És ezzel elhülyéskedtünk egy darabig. Olyan képtelenségeket mondtam, hogy a Baby Parkban van rövidítés, meg 1 percen belül végigviszem, meg ilyenek. Aztán hirtelen komolyra fordult a téma. Kielemeztük egymás játékstílusát, és rájöttem, hogy sok közös van bennünk. Bár ahhoz, hogy erről megbizonyosodjak, játszanom kell vele. A Mario Kart meg megint egy érdekes téma, mert ott soha nem az nyer, aki leggyorsabb, hanem, hogy ki hogy veszi be a kanyarokat, és mennyire forgatja az eszét. Én régen nagyon olyan voltam, hogy ha valami nem sikerült, akkor mérgesen a Földhöz vágtam a controllert. Volt olyan, hogy annyira mérges voltam, hogy tényleg nem sok kellett, hogy megőrüljek. Az utóbbi években (olyan 6-7 éve) valami megváltozott. Megtanultam küzdeni. És baromira örülni a legkisebb sikernek. Annak idején a Mario Kart 64-ben, nagyon sokat gyakoroltam a Royal Raceway pályáján. Nagyon sokáig 3:14 volt, de az volt az álmom, hogy 3:10 legyen, de nem sikerült, csak 3:12:95, de ez akkoriban nem szomorított el, sőt a küzdelem élménye, hogy megküzdöttem ezért az időért, azt soha nem fogom elfelejteni. Visszatérve a beszélgetésünkhöz, mondta Xavi, hogy az ő legjobb ideje, 1:14:673 (talán, nem vagyok biztos). Ha ezt pl. 10 évvel ezelőtt mondta volna, akkor az én 11 éves fejemmel tutira megsértődtem volna rá. Ez önbizalomhiányból adódott. De hogy ezt most mondta 2007-ben, nemhogy nem sértődtem meg, hanem felébredt bennem a tűz, hogy igenis tudok ennél jobbat! Elővettem a játékot, és elkezdtem azon a pályán gyakorolni. Toad-Koopa páros, Toadette kocsija. 1:21:975 volt a legjobb időm. Egyszer sikerült 1:22 alá mennem, de most azt mondtam magamban, hogy most is sikerülni fog. Sokat csináltam újra, technikát fejlesztettem. És egyszer csak arra ébredek hogy körrekordokat futok. Annyira ledöbbentem, és boldoggá tett! Álmodni nem mertem volna arról, hogy 11 mp alá megy a körrekordom! 00:10:915 lett a végére, és 1:20:873. Ez nekem akkroa teljesítmény, én annyira örültem neki, hogy ez a sikerélmény ad energiát a holnapi napra, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy igenis tudok jobbat! De mára már az is eredmény nekem, hogy a 7 körből egy kör sem lett 12 mp fölötti idő. A fenti körrekordok csak hab a tortán, holnap ennél sokkal jobb leszek, és meglátjátok, egy napon tényleg 1 perc alá megyek. 😉

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Mario Kart DS online - Áldás vagy átok?

Mit is mondhatnék? Azért le kellett nyugtatnom magamat, mielőtt elkezdek ide írni. Megnyugtatnék mindenkit, hogy nem nyugtatókon élek, nekem egy kis zene elég ahhoz, hogy megnyugodjak. 😅 Mindenképpen nagy pozitívumnak mondható el az, hogy a Nintendo is nagyon támogatja az online játékot, ezáltal összehozza a világon a Nintendo fanokat. És néha fantasztikus meccseket lehet lezavarni. A baj akkor van, ha valaki csalást alkalmaz. Mit értek csalás alatt? Ha valaki kihasználja a játékban adódó illegális kereteket. Gondolok itt a Snake-elésre, vagy arra a trükkre, amit a Mario Kartos topicba írtam. Az a baj ezekkel az emberekkel, hogy attól érzik magukat nagymenőnek, ha csalással 1 kör előnnyel nyernek. Én már rég túl vagyok azon, hogy ilyeneken idegesítsem magam. A baj az, hogy tényleg fantasztikus az, hogy Nintendo ezáltal összehozza a Mario fanokat, csak egy pár ilyen vadbarom, akik a csalással elb*sszák a játékélményt. Sokkal többre tartom azokat, akik legális kereteken belül nyernek meg egy egy versenyt. Itt volt bagszi, hogy Adam777 hívott ki bennünket egy csatára. Én ki is léptem, mert Adam akkora csalásokat hajtott végre. pl. ha nekiment bagszinak, bagszi úgy felborult, mintha csillag hatása alatt lett volna Adam. Bagszi nem idegesítette fel magát, de láttam, hogy nem élvezte a játékot. MSN-en, hogy jókat röhögött, hogy ő hogy élvezte, hogy megszivatott minket. Azt különösebben nem érdekelte, hogy nem élveztük mi a játékot. És amikor azt mondtam rá, hogy csaló, akkor azt mondta, hogy ez nem is csalás, mert benne van a játékban. És megkérdőjelezte, hogy mire föl tartom én magam olyan nagynak. Egyszer nem mondtam azt magamról, hogy én vagyok a legjobb, csak azt hogy én vagyok a legnagyobb fan (ezt már bátran ki merem jelenteni) mert nagyon sokat tudok a Mario játékokról. Meg 16 éve játszok, nekem ne magyarázza egy ilyen kis ****, hogy mi a csalás, meg mi nem! Most már bánom, hogy védtem Adamot. Most vált számomra 100%-ig világossá, hogy miért utálja őt mindenki, és Krisi miért tette vele, amit tett. Csalással olyan nagymenőnek érzi magát, és beállítja, hogy nem csalt. Sokkal szívesebben SSBM-ezek Krisivel, mert bár sokkal jobb nálam benne, de ő legális keretek között tökéletes, ismeri minden csínját a játéknak. Mondjuk Trijóval még jobb online Mario Kart DS-ezni, mert mindig 30-30 a végeredmény. 😅 Na szóval: Ha lehet, azt tanácsolnám mindenkinek, hogy csalás nélkül játszon, mert higgyétek el, hogy sokkal jobb érzés így nyerni!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Önmagam védelmében #2

Már írtam korábban a honlapomon, hogy miért vagyok gyenge a Nintendo játékokban újabban, most ismét erről szeretnék beszélni, csak most más szemszögből. Számtalanszor mondtam már, hogy 16 éve játszok. 16 év rengeteg idő. Ezalatt a hosszú idő alatt valahogy elveszett az a régi érzés, és erről nem a Nintendo tehet. Egyszerűen arról van szó, hogy a Nintendo annyira az életem részévé vált, hogy már el is felejtettem, hogy mennyire szeretem. És ezért van az, hogy nem élvezem a játékot, és ezért van az, hogy hiába adok bele mindent, nem elég. Mert a játékon keresztül is átjön, hogy mennyire élvezed pillanatnyilag a játékot. Most nem akarok mentegetőzni, mert Matilda és Krisi is nagymenőzött, meg gúnyolódott rajtam, hogy legyőztek engem, sőt Krisi ha burkoltan is, de számon kérte tőlem, hogy hogy merészelem én Magyarország legnagyobb Mario fanjának nevezni magam, ha simán legyőz engem! Ez az egész nem olyan egyszerű. Nincs rosszabb a megszokásnál. Most gondoljatok bele, hogy sok éves házasok is ún. megszokják egymás jelenlétét 15-20 év után, akármennyire is dúlt köztük a szerelem az első időkben. Mi kell ahhoz, hogy újra élvezzem a játékot? Valami új, amit még soha nem éltem át. Ezért örülök annak, hogy a Nintendo új irányba ment el azzal, hogy a DS-nek van az érintőképernyője, Wii-nek meg a mozgásérzékelője. Az az érzés kézdett megszokottá válni, hogy nyomkodom ész nélkül a controller gombjait. Valami más kell, amit most megkaptam, és hátha minden jobbra fordul. 😅 A Super Mario Sunshine-t egy életre feladtam, de majd jönnek az újabb játékok, és lehet, hogy megint visszanyerem a világ legjobbja címet! Egy biztos, én nem adom fel!

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

2007. augusztus 1. - 1. IvettCon

Ha lesz nap, amit nem fogok elfelejteni, az ez lesz. Személyesen találkozhattam az Ivettel! Tudjátok ti, hogy ez mekkora élmény? Mert mindig rejtőzött a társaság elől, nem akart velünk találkozni különféle kifogásokkal. De most végre beadta a derekát!
Na de kezdjük az elején. Mert már a legelején tettek róla, hogy nehogy könnyű legyen az életem! Anyám 90%-os utazási kedvezményével akartam volna utazni. Még amikor mentem Debrecenbe, még akkor direkt megkérdeztem a sétáló utcai Menetjegyirodában, hogy utazhatok-e vele. Azt mondták minden további nélkül. És akkor oda is adták a jegyet, és nem volt belőle semmi baj. De ma reggel a pénztáros azt mondta, hogy nem használhatom fel. Akkor annyira ideges voltam. 2 hete szervezem a találkozót! Komolyan azt éreztem, hogy ha nem kapok jegyet, akkor embert ölök. Igyekeztem kordában tartani az indulataimat, és megértetni vele, hogy én direkt megkérdeztem, sőt már utaztam is vele, de csak nem. Aztán végül abban állapodtunk meg, hogy kiadja, de nem rinyálok,, ha megbüntetnek. De hogy mit össze nem idegeskedtem… De megvan!
Az 5.20-as vonattal mentem egészen Nagykátáig, ott átszálltam arra a vonatra, ami Sülysápig ment. Na szép volt. Ott semmi menetrend, meg iszonyú balkáni körülmények között vártam a vonatot ami Pestre visz ki, és megáll Ecsernél. Már ott állt a vonat. De hogy ott milyen látványban volt részem, azt se felejtem el egy darabig. Felszállt egy határőr, aki seggrészeg volt. És tőlem kérdezősködik. Tőlem, aki fél, a részegektől, mert kiszámíthatatlanok. Megkérdezte, hogy mikor indul a vonat. Mondom neki 8.21-kor. Azt elment. Hála Istennek! Az egész vonatutat a WC-ben töltötte! XDD Gondolom kiöntötte a gyomra világát Borzasztó volt… Nagyon izgultam, hogy mikor érünk Ecserhez. Amúgy itt szeretném elmondani, hogy ugye átszállás nélkül el lehet jutni Békéscsabáról Pestre, de most azért szálltam át 2×, mert az Ivett idevalósi, és megbeszéltünk, hogy együtt megyünk Pestre. Ivett valahol elől szállt fel a vonaton én meg hátul voltam. Kiabáltam neki, hogy itt vagyok, jelez, hogy odamegy. Egy ideig látom is, hogy jön errefelé, de aztán semmi. Kérdem tőle SMS-ben, hogy mi van? Mondja, addig jó, amíg nem lát. Na mondtam magamban, ebből elég volt. 😅 Odamentem hozzá. Szegény arcát, ha láttátok volna, mikor meglátott. Mintha valami sokkhatás érte volna. 😅 Egyébként, ha valaki azt hinné, nem nézek ki annyira szörnyen, csak az Ivett ilyen. Leültünk egy helyre. Csendes volt egy darabig, aztán produkálta magát, ahogy MSN-en szokta, amiért nagyon megszerettem őt Aztán csakhamar megérkeztünk Pestre. A 6. vágány előtt várt minket az Éva, meg a Tímea. Ivett, amint meglátta a Tímeát nagyon megkönnyebbült. Már évek óta ismerik egymást. Csak a Rolne ne lett volna ott. Annyira irritáló személyiség volt, nagyon megbántam, hogy hívtam üzletelni. De ami még jobban idegesített, hogy képes volt olyan pofátlannak lenni, hogy követett minket. Hiába mondtam neki, hogy hagyjon minket békén, csak azért sem. Ja, a Trijóról megfeledkeztem. 😅 Őt is még a Keletinél vettünk fel Aztán jött a kettes metrópótló busz. Csináltunk ott is egy-két baromságot. De ami engem a legjobban megdöbbentett, hogy amikor azt mondta, hogy de jó, a BKV szignál, tökre szeretem, akkor az összes utas egy emberként nézett rám, hogy “mi van ez megőrült?” Valami rosszat mondtam volna? A Deák térnél meg átszálltunk a normális kettes metróra. Elhatároztam, hogy megviccelem a népet. Elvileg a Moszkva térnél kellett volna leszállnunk, de én eggyel előtte, hogy a Batthyány térnél kirohantam a metróból, fel a lépcsőn. Én meg kapom az SMS-eket, hogy mi van? Jól meg akartam ijeszteni őket, ezért nem válaszoltam rá. Hanem az egy párral későbbi metróval mentem még 1 megállót. Ekkor hívott a Ricsi, hogy hol vagyunk. Mondom neki, mindjárt ott leszünk. Ott vártak a Trijóék a lépcső mellett. Ők meg kérdezősködtek, hogy mi volt? Csak úgy hülyeségből azt mondtam, hogy úgy emlékeztem mintha a környéken felejtettem volna valamit. Persze jól hülyének néztek. 😅 Na de sebaj. Még egy megálló az 56-os villamossal, és ott is vagyunk Éváéknál: Krisi és Ricsi már ott vártak minket. Szegény Ivett, meglátta Krisit! XD Nem hitte el! XDD Bementünk a lakásba. Szétnéztünk, egyből bekapcsolni a gépet! Végülis együtt lenni jöttünk össze, és nem azért, hogy MSN-ezzünk. Meg felköszöntöttük a Ricsit és a Trijot születésnapjuk alkalmából. Rolne egy idő után elhagyott minket. Majd felhív, hogy mégis jönne. Ekkor még nem gondoltam, hogy ennyire irritáló személyiség lenne. Eljött, és képes volt egy sarokban ott gubbasztani, könyvet olvasni, és zenét hallgatni! Komolyan mondom, azt hittem, hogy ollóval kivágom az ablakon! Amúgy tök cuki Éva hörcsögjei! Igaz, hogy olyan szag volt tőlük a szobában, mint egy tyúkólban, de attól még aranyosak voltak. Ricsi, Ivett, Éva, Tímea és a Trijo fogták a kezükbe, én és Krisi valahogy ódzkodtunk tőle. Az egyik hörcsögnek Ricsi lesz a keresztapja, a másiknak, meg ha jól emlékszem Ivett a keresztanyja. Jó, hogy hozta Krisi a Wii-t, vele a Wii Sportsot és a WarioWare-t. Azzal már Rolne is játszott. Meg a Tímea is játszott! Ami nagy szó, mert nem a Nintendós múltjáról híres, mivel nincs neki. 😅 De hogy miket csináltunk… Örülök, hogy nem nálunk volt, mert kő kövön nem maradt. Az még csak hagyján, hogy harcoltak a billentyűzetért, de futkároztunk a lépcsőházban, meg ordítoztunk. Szomszédok nem győztek ránk szólni, hogy csendesebben! Meg kizártunk egymást a lakásból. Az ajtó majdnem tönkrement. Ekkor a Trijo késsel támadta a Krisit. Ez a nem semmi! Mondom magamban. Amúgy a Krisi, Ricsi és én voltunk kizárva Timi, Ivett és Trijo “jóvoltából”. Még mielőtt valaki nagyon aggódna a Krisi miatt, semmi baja nem lett, hisz a Trijo kése életlen volt. 😅 Aztán jó későn szólt a Truner, hogy ő is jönne. Nyugodtan! Ő legalább feldobja az amúgy sem elnyomott hangulatot, csak ellensúlyozná a Rolne által hozott rosszullétet. Kimentem érte a Moszkva térre. Majd együtt vissza. És tovább Wii-ztünk. Hát, nagyjából ennyi, mert én 3/4 óra múlva indultam, mert a 17.45-ös vonattal (átszállás nélkül) haza akartam jutni, és haza is jutottam.

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)

Isten nem ver bottal, csak nehéz játékkal

Még mielőtt bármit is leírnék, szeretném leszögezni, hogy senkit nem kívánok megbántani, jóllehet, lehet, hogy ez most egy kicsit erősebb lesz. Matilda Mattise-ról akarok írni. Itt mondom el, hogy nagyon irritált, az, amikor mentem hozzá, azelőtt pár nappal mondogatta, hogy ő mindenkit el fog verni, ő a legjobb, meg hasonló szerény szöveg ^^ kb. 2 hétre rá kapta kölcsönbe a Mario Kartot GameCube-ra, és mit hallok? Nagyon nehéz neki, meg alig tud nyolcadiknál jobb lenni, és milyen mérges. Ugye, hogy nem is olyan könnyű Mario fannak lenni? És ugyanez van a Mario Slam Basketballal, amit nem olyan rég kapott, és nagyon nehéz a kezdet. Olyan trágár dolgokat írt nekem MSN-en (idegességében), hogy nem is gondoltam volna, hogy ilyen is kijön a szájából. Gondolkoztam is azon, amikor MSN-en menőzött, hogy azért odaültetném a Super Mario Kart mellé, megtudná, hogy mi az igazán nehéz Mario játék, bár ahogy elnézem, elég volt a Mario Kart (GC-re) és Mario Slam Basketball. Holnap Matilda Mattise 14. születésnapja. Azon túl, hogy Boldog születésnapot kívánok neki, azt is tiszta szívből kívánom, hogy kiválóan tudjon Mario Kart: Double Dash!!-ozni, és Mario Slam Basketballozni! ^^

(Importálva a http://www.smb.gportal.hu oldalról)