Az új hely

Jelentem, élek. :) Net egyelőre nincs, ilyen WiFi Zone-os netből táplálkozok. Nem valami erős, de most jó, úgyhogy írok egy keveset. Tegnap megkötöttük a szerződést, most már itt lakunk. Összességében jobban érzem magam itt, és ami az együtt lakást (ezen mi is nevettünk, amikor a főbérlő így köszönt el tőlünk) illeti, azt gondolom, hogy sok minden fog most kiderülni, hogy mennyivel másabb egy baráttal együtt lakni, mint egy idegennel. A ház alakulgat, az biztos, hogy ide egy komplex felújítás elkélne. Ha az enyém lenne a lakás, egy olyan másfél millió forintot rá tudnék szánni teljes felújításra: Ajtó ablak csere, mindent kifesteni, fürdőszobát is teljesen felújítani, új bútorok, és akkor akár elvegyülhetne az újépítésű házak között. A ház szerkezeti felépítése pontosan ugyanolyan, mint amilyenben Mystrával laktam együtt, másfél szobás, kb. 35 m². Most is a kisebbik szobában lakok. De ha saját lakásom lenne, én még azt is megcsinálnám, hogy a kis szobát, és a konyhát elválasztó falat teljesen kivésetném, és egy helyiség lenne, a konyha ugyanis eléggé kicsi. És így a kis szoba étkező lenne.

De térjük vissza a jelenre. A házat egyébként eléggé igénytelen állapotban kaptuk meg. Az előző lakók nagyon nem figyeltek oda a környezetükre. Amikor kinyitottam a hűtőt konkrétan olyan volt, mintha évekig nem használták volna. Rettenetesen penészes volt, és a szag... Ma délután rászántam az időt, és két és fél óra alatt sikerült teljesen kitakarítani úgy, hogy használható állapotba került. A fürdőszobát is ki kell rendesen takarítani, a járókövek nincsenek letéve, a konyhában a csapból nem folyik a víz valami miatt, úgyhogy van mit csinálni, iszonyú ótvar állapotban hagyták itt. És elvileg nők voltak. Most ne értsetek félre, nem vagyok hímsoviniszta, csak azért emeltem ki, mert az albérletek döntő többségében nőket keresnek, mert elvileg igényesebbek magukra. Itt az ellenpélda.

Egyébként önmagában az egész lakás, ahol most vagyok, valahogy kellemesebb számomra, mint az előző. Bár az előzővel az is gond volt, hogy mivel idegenek voltunk egymásnak, (hiába beszélgettünk, azért az csak nem olyan, mintha barátokkal, vagy családdal élsz együtt) ezért olyan elszigeteltnek tűnt az egész. Hogy van az én szobám, és a másik kettőhöz nincs közöm, így olyan volt, mint egy kollégiumban, vagy munkásszállón. Itt meg gondolom más lesz. A kilátás is sokkal menőbb. Kispesten bármerre néztem ki az ablakon, betonház mindenfelől. Itt meg a 10. emeleten sokkal tágasabb, de a környék is nagyon kellemes.

És a lakóközösség is kellemes. Tegnap estem, amikor mentünk zsidával egy kört, hogy elhozzuk a cuccaimat, egy kutyát sétáltató hölggyel beszélgettünk. Nagyon érdekes, mert keverék, de hogy milyen arra nem emlékszem. Csak a törpeuszkár maradt meg bennem, mert arra hasonlított a legjobban. Nagyon jót beszélgettünk a kutyákról, és magamon is totál meg vagyok lepve. Ugyanis kis koromban nem nagyon rajongtam a kutyákért, de a Nintendogs tényleg olyan hatással van rám, hogy teljesen érdeklődve hallgattam, hogy mit mondott a kutyájáról. És nagyon jó természetű nő volt, az ilyeneknek nagyon könnyen megnyílok. Sok kutyás ember is van itt a környéken. Szintén tegnap este, amikor jöttem haza, akkor egy dalmata és egy beagle ment el egymással szemben a szembe lévő utcán, nevettem magamban, hogy a két kedvenc kutyafajtám találkozik. ^^'

Ma egyébként át tudtunk hozni mindent, ugyanis az előző lakótársam felajánlotta, hog van egy szállító munkatársa, és a kisbuszával elhozna mindent. Elfogadtam, délre meg is érkeztünk. De hogy ha még egyszer költözni akarok, akkor pofozzon fel valaki. -_- Valami rémálom volt összecsomagolni, szemeteszsákba tenni, elhozni mondjuk nem, de felcipelni, összepakolni úgy, hogy nagyjából kinézzen az egész valahogy. Rengeteg mindenem van már itt Pesten, így nem vagyok annyira mobilis, hogy csak szólnak, hogy mehetek, aztán magamhoz veszek két utazóböröndöt, és már ott is vagyok. Még nem vagyok teljesen kész, de ha meglesz, akkor meg tehetek fel néhány képet. És egyelőre ennyi. Maradjak itt sokáig.

Újabb két díjnyertes kutya

Sikerült újabb két kutyával megnyerni a Nintendogs Cup-ot a Lure Coursing versenyben. A végére már olyan fürgék lettek a kutyáim, hogy már én nem tudtam lépést tartani velük. Egyszer a villamoson csináltam, és mint az őrült úgy forgattam az orsót az érintőképernyőn, remélem, senki nem nézett hülyének. ^^' Egyébként amikor nagyon fürge a kutya, akkor már nagyon nehéz lépést tartani vele, mert nem lehet elég gyorsan forgatni az orsót ahhoz, hogy a kutya utol ne érje, és ha már elég közel van, akkor mindig utánaugrik, és ha elkapja, elmegy egy pár másodperc azzal, hogy kiszabadítom a csalit a kutya fogságából. De tegnapelőtt az az érdekes eset állt elő, hogy nemhogy sikerült lépést tartani a kutyákkal, hanem még gyorsabban értünk célba, mint eddig bármikor. Sőt, a Beagle kutyussal sikerült 40 másodperc alatt beérni.

És itt a Toy Poodle is. Nem tudom meddig tart ez a Nintendogs mánia, de azt én se hittem volna, hogy mennyire meg fogom szeretni.

Egy Beagle kutyusról találtam egy nagyon aranyos háttérképet, most ez van kint:

Nagyon szívesen tartanék Beagle kutyát, de nem lakásban, mert azt olvastam róla, hogy nagyon nagy mozgásigénye van. De egyébként gondoltam arra, hogy az új albérletben lehetne-e. Szerintem egy törpeuszkár még elférne, ami hasonlóan néz ki, mint a virtuális mása.

Elvileg ma lesz a költözés (csak akkor mondom biztosra, ha már ott vagyunk. ^^'). Ha pár napig nem adnék online életjelet magamról, az azt jelenti, hogy nincs ott net.

Pokémon HeartGold Version

Ma visszamentem a játékért, hiszen ilyen áron nekem is nagyon megéri. Amint hazaértem, kicsit jobban megnéztem a pakkot, hogy mi fán terem a PokéWalker, milyen előnyöm származik ebből a kis szerkezetből. Még semmi, mert ahogy elnézem, még egy kicsit játszani kell, hogy legyen Pokémonom a PC-ben. El is kezdtem a játékot. Nem hiába keltette fel az érdeklődésemet, már az első pillanattól megragadott a hangulata, és vágytam is arra, hogy Pokémonnal játszak, de ahogy végiggondoltam, hogy melyek vannak meg, mindegyikben van mentés, de igazából az elejétől akartam kezdeni a játékot, mentést meg nem akartam törölni. Így a legjobbkor jött ez az akció. Most épp csak próba szintjén játszottam vele egy fél órát, mert csak 1 órát aludtam éjjel, és rettenetesen éreztem magam. Akartam most aludni, de negyed óra múlva csörömpölésre ébredtem fel, úgyhogy majd éjjel, de érdekes, hogy mintha ez is hatással lenne rám, mintha éberebb lennék. Úgyhogy majd komolyabban előveszem, mindemellett pakolászni is kéne...

Itt van a szett kibontva:

Szép-szép. ^^

És szerintem ezentúl csak DS Lite-on játszok DS játékot. Eszembe jutott, hogy nekem most már 2 Nintendogsom van, ezért kipróbálom a Bark Mode-ot. Elővettem a 3DS-t, és a DS Lite-ot. Először a látványbéli különbség lepett meg. Azt tudtam, hogy 3DS-en a DS játékok eléggé homályosak, de már megszoktam. De amikor megláttam, hogy DS Lite-on tűéles volt a kép, én elhatároztam, hogy ezentúl csak azon fogok játszani. Hihetetlen a különbség, azóta be sem kapcsoltam a DS Lite-ot, mióta megvan a 3DS, és amikor a Mario Kart 7 után 3DS-en játszottam a Mario Kart DS-sel, akkor lesek, hogy ekkora nagy a fejlődés? És kiderül, hogy a homályos kép zavart össze egy kicsit. A Nintendogs-ban ez az első alkalom, hogy kipróbáltam a Bark Mode-ot. Az a lényege, hogy két Nintendogs tulaj összetalálkozhat. Nagyon aranyos, először kiválasztom, hogy milyen ajándékot vigyek a másik félnek, azaz magamnak, és olyan aranyos, ahogy a kis csomaggal a szájában ugrál a kutya, mint egy lelkes kisgyerek, aki alig várja, hogy átadja az ajándékot. És amikor összetalálkozunk, akkor egy ilyen kerthelyiség-szerűségben vagyunk, és mind a két kutya rohan a másik félhez, hogy átadja az ajándékot. Viszont ami nem biztos, hogy pozitívum, hogy ugye közösen játszanánk egyet, de a két játékban a kutyák totál mást csinálnak. Igazából lehet, hogy nem hülyeség, mert most elképzeltem, hogy ha a két játékban ugyanaz történne, és ha mind a ketten egyszerre dobnánk például a frizbit, akkor melyik után menjenek a kutyák? Így mindketten egyénileg tudunk a kutyánkkal játszani.

Éjszakai kaland

Pokémon HeartGold VADONATÚJ 1.199 forintért? Nagyon jól hangzik. Tegnap mondta Cseri, hogy látott Pokémont ezen az áron. Én és Spartacus lázban égtünk az izgalomtól. Nem vagyok egy nagy Pokémonos, de az a játék amióta ismerem, megmozgatta a fantáziámat. Effektíve nagyon jó a 2. generációs Pokémon játék (Gold / Silver / Crystal), és mindig mondogattam magamban, hogy ha lesz lehetőségem, akkor megveszem. Ennyiért ez a lehetőségek lehetősége. Cseri még az este elment érte, de már csak 2 db. maradt, azokat elvitte. Az egyiket magának akarta, a másikért meg megverekedtünk Spartacusszal, természetesen csak képletesen szólva. Hosszas konzultáció után úgy döntöttünk, hogy az egyik bagszié lesz, a másik pedig az enyém. Viszont még ami érdekel, az a DS-es Nintendogs, ami volt még. Szintén 1.199 forintért. De amiatt már annyira izgatott voltam, hogy nem bírtam ki, és elmentem érte még most az éjjel.

Ez a második alkalom, hogy éjszakai busszal megyek. Nagyon jó érzés, van egy kellemes atmoszférája az éjszakai buszozásnak. A 950-essel elmentem a Népligetig, majd onnan a 901-essel a Stadionokig. Miközben vártam a 901-es buszra, a menetrendjét szemlélve, amikor megláttam a Gyáli út megállót, egyből eszembe jutott az LGT együttes A rádió című dala:

S a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
És ott volt huszonháromban az első stúdió.

A dal már csak abból a szempontból is aktuális, hogy ma délelőtt hallgattam a Kossuth rádiót, és a 11 órai A hely című műsorban (Farkas Erika a kedvenc bemondónőm. Spontán szellemes beszólásaival mindig megnevettet, és a hangjából árad a tiszta, őszinte szeretet) pont erről a bizonyos bútorszállítóról volt szó, mely elvileg a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban volt. Legalábbis a mai iskola "elődjénél". Érdekes volt hallgatni, mert egyébként is nagy rajongója vagyok az LGT-nek (tervezek jelen lenni a 2013. februári Aréna koncerten), de ezek a történetmesélős dalszövegek, ahogy előadják, mindig is nagy érdeklődést keltettek fel bennem. És a mai nappal fény derült ennek a pontos történetére is. Szóval vissza a buszra, a 901-es busszal elmentem a Stadionokig, onnan elsétáltam a Tesco extrába. Olyan 0:20 fele értem oda, meg is néztem, hogy mi a kínálat a Nintendo játékok terén. Na most ez mi. Van Labrador & Friends 1.199 forintért, és van Dachshund & Friends 11.990 forintért. -_- Miért van 10×-es árkülönbség két különböző verziójú, de lényegében azonos játékokra? Meg is néztem az árellenőrzőn, és valósak voltak az árak. Úgyhogy maradtam a Labradornál. Egy kicsit nézelődtem még, közben kerestem Nightot, hátha épp dolgozik, de nem találtam. ^^' Közben kigondoltam, hogy melyik lesz a három kutyafajta, ami ebben a játékban az enyém lesz: Labrador, Toy Poodle, és Shiba Inu. Kifizettem, és a Fogarasi úttól a 931-es busszal mentem az Astoriáig, majd a 914-essel haza. A 931-esen hívtam fel bagszit, hogy elmeséljem a fejleményeket. Meg is kérdezte, hogy nem félek éjszaka egyedül Pesten? Érdekes, de egyáltalán nem féltem. 2 éve lakok már itt lassan, és úgy érzem, hogy kellőképp megszoktam azt, hogy sokféle ember van, és azok egy részének életvitele nem feltétlen kompatíbilis az életvitelemmel. Ilyenkor mintha ott sem lennének. Bár az zavart, amikor a 931-esre vártam a Fogarasi úton, akkor a szemben lévő megállóban egy nő ordibált, és az Astoriánál kicsit zajos az éjszakai élet. Ezeket mind meg lehet szokni. Nem mondom azt, hogy ezentúl éjszakai életet fogok élni, de én azt gondolom, hogy nem kell félni attól, hogy hátbatámadnak. Sok normális ember van éjszaka is Pest utcáin, valaki segített eligazodni az Astoriánál, hogy pontosan hogy járnak a buszok. De a lényeg az, hogy élveztem az éjszakai utazást.

1:20-kor értem haza, ettem egyet, aztán megnéztem ezt a Nintendogsot. Először a Kennelben néztem szét. A Labradorok közül sötétbarna színűek voltak, olyat meg nem akartam. Azt hiszem, hogy ezt a világosbarnát hívják a kutyáknál zsemleszínűnek. Viszont a Toy Poodle-nél találtam fehér színűt, abban meg azt szeretem, úgyhogy arra esett a választásom. Előbb megnéztem, hogy a Shiba Inunál milyen fajta van. Abból ilyen narancssárgás színűt szeretnék. Volt is, de most a fehér törpeuszkárra esett a választásom. Nagyon aranyos. ^^ Akárcsak a 3DS verzióban, itt is a Yoshi nevet adtam a Toy Poodle-nak. Eleinte még félénk volt, de aztán ahogy magamhoz hívtam, úgy nyugodott meg. Amikor meg már nevet is kapott, akkor már nagyon boldog volt. Megetettem, megitattam, elvittem sétálni. Fürdetni nem kellett, mert tiszta volt a szőrzete. Ennyi elsőre.

Egyébként pár napja pont azon gondolkodtam el, hogy 2008-ban, amikor olyan nagy sláger volt a BigN-es társaságunk körében az Animal Crossing: Let's Go to the City játék Wiire, akkor hogy idegesített, hogy állandóan mondták egymásnak MSN-en, hogy ezt meg azt csinálják a játékban. És eszembe jutott, hogy ugyanez lenne a szituáció, ha én is mondanám, mit csinálok a kutyáimmal. ^^'

Mulan 2

Na, még egy blogpost, hogy kiírjak magamból mindent. Ma délután megnéztem a Mulan 2-t. Eredetileg az első filmet akartam megnézni, és ez lenne a negyedik alkalom, mert annyira imádom, egyszerűen telitalálat az egész film! Tegnap bagsziékkal el is nyomtunk néhány poént a filmből:

Bizony van nevem! Méghozzá férfi nevem!

Hogy csak a legnagyobb kedvencemet emeljem ki. Örülök, hogy két DVD-n jelent meg, bár sokkal tartalmasabb extrákra számítottam, vagy csak én nem vettem észre az egészet, de amik a második lemezen vannak, eléggé szegényesek. Az Aladdin második DVD-jéhez hasonlóan reméltem egy kb. 2 órás making of werkfilmet, amiből sokmindent megtudhatok, erre csak több szeletben kisebb morzsákat találtam. Pedig lenne mit mesélni a film készítésének hátteréről, a kínai kultúrának ezen részéről. Majd még egyszer tüzetesen átnézem a második lemezt, de az biztos, hogy a film tekintetében nagyon kitett magáért a Disney stúdió.

Így kíváncsi voltam a második filmre, meg is néztem. Hát amilyen hatalmas volt az első, annyira hatalmas csalódás volt a második. Tizedannyi poén sincs benne, de ami a legjobban kiakasztott, hogy Mushu negatív szereplő volt egy időre. Nem is ez lenne a legnagyobb baj, mert az elején, amikor tesz néhány esetlen próbálkozást Mulan és Shang szétválasztására, abból kisült egy pár vicces jelenet, de a többi részt, amikor Mushu már komolyan gonoszkodik, azt nagyon elszúrták. Idegesítő, semmi poén nincs benne, és az egész csak arra ment ki, hogy aztán beismerve a hibáit, és jóvá téve azokat, ő legyen a legnagyobb hős. Egyáltalán nem sikerült elérni nálam a várt hatást. Maga a történet meg nagyon bagatell az elsőhöz képest. Úgyhogy minden tekintetben hatalmas visszaesés az előző szuperprodukcióval szemben.

De már az első film végének hatásán is elgondolkodtam, akármennyire is szép volt. Mert ugye Kínában, meg a szomszédos Kelet-ázsiai országokban elég kemény hagyományok uralkodnak, és bizonyos kötelességekkel szemben fel kell áldozni a szívünk álmát. És bár Mulan tettekkel bizonyította, hogy lehet másképp is élni, de vajon ezt is elfogadnák a kínaiak?

Talán.

Az új albérletre

Tegnap jégkásával koccintottunk az új albérletre, bizony, a negyedik helyre költözök. És visszamegyek megint a 13. kerületbe, ott találtunk egy jó albérletet.

Dióhéjban annyi történt, hogy zsida felhívott a múlt héten, hogy problémái vannak, és mivel tudja, hogy én sem szívesen lakok ebben a lakásban, ő meg csak ismerőssel költözne össze, ezért felajánlotta a lehetőséget, amivel éltem. Sokáig kerestük a megfelelő helyet, még jó albérletet is nehéz találni, nemhogy szobát, mert nekünk azért sok a két havi kaució, részletekben nem szeretik, ha kifizetjük, vagy minimum egy évre szeretnék, hogy kivegyük a lakást, de a helyzet bármikor változhat, vagy a rezsi volt nagyon drága, így mindig volt valami ok, ami miatt ki lett húzva egy-egy kiválasztott lakás. De tegnap végül megtaláltuk a megfelelő helyet. A főbérlő nagyon megjárhatta az előző albérőkkel, mert iszonyú állapotban hagyták ott a lakást, hogy a legsúlyosabbat mondjam, valami miatt nem volt víz a lakásban. Azt ígérte, hogy a jövő héten megcsinálja, és akkor hétvégén költözhetünk, de addig nem lehet, mert a járólapok sem voltak az előszobába letéve, mindemellett a hűtő is rettenetesen nézett ki. Igen, egyébként pont ezért értem meg, hogy miért kérnek két havi kauciót a főbérlők, hogy az ilyen eseteket elkerüljék, és akkor az albérlők is jobban vigyáznak a házra, akkor az általuk okozott kárt jobban fedezi az előre letett pénz, mindemellett, azt is mondták, hogy ha valaki le tud tenni ennyi pénzt egyszerre, az jelzi, hogy azok az emberek rendezett körülmények között élnek, egyrészt anyagilag, ez jelzi, hogy tudnak spórolni, ha úgy adja a helyzet, másrészt azért is pozitívum, mert hosszútávon dolgozik, így az, hogy valahol megbecsülik, az jelzi azt, hogy egy normális embernek adja ki a lakást.

Az utóbbi idők albérlet / szobakeresési tapasztalatokból szívesen megosztanék egy néhányat, hogy mire érdemes odafigyelni a rezsiköltségen túl:

1. Kik lesznek a lakótársak. Ez inkább a szobakeresésre vonatkozik, de abban kétségtelenül az egyik legfontosabb tényező, hiszen ismeretlen emberekkel laksz együtt, megosztod velük életed egy részét még akaratlanul is. Én beleestem abba a hibába, hogy azért, mert mennyire tetszik a környék, ahol most még lakok, nem figyeltem eléggé, hogy milyenek lesznek a lakótársak, amikor mutatták a szobát, és a lakást, pedig most visszagondolva nagyon nyilvánvaló volt néhány dolog.
   Részemről azért nem akarok panaszkodni, mert én sem tettem meg mindent annak érdekében, hogy minden a lehető legjobb legyen. De igazából ez sem magyarázat, mert ha rájössz arra, hogy bizonyos dolgokat, amik téged zavarnak, nem mondhatod el a lakótársaidnak, mert nem akarnak változtatni rajta, vagy mert hiába beszélsz, mert úgyis kitalálnak rá valami hülyeséget, és inkább nem beszélsz, akkor azok a bizonyos belső frusztációk úgyis kijönnek belőled. Tök mindegy, hogy hogy, de jön a balhé, mert nem értik, hogy mi miért történik. Ezután joggal jöhet a kérdés, hogy miért maradtam itt 14 hónapig? Mert egy séta a Templom téren, az Ady Endre úton, vagy akár a Wekerletelepen minden problémámat feledtette.
2. Nem ajánlott egy főút közvetlen közelében lakni, mert iszonyúan zajos, főleg a szirénazajok, amik extrém esetekben akár negyedóránként behallatszottak... Igen, az Üllői útról beszélek.
3. Harmonika ajtós lakásokat ajánott messziről kerülni. Szinte semmilyen hangot nem szigetel, nemcsak az alvás miatt gond ez, hanem megzavarja a nyugodt légkört.

Főleg az elsőre figyeljünk, mert tényleg nagyon sok probléma forrása az, hogy ha nem lehet megbeszélni a dolgokat, késő már akkor figyelni, amikor már nem lehetőséget, hanem ultimátumot kapunk, és csak lesünk, hogy ezt mégis miért. De hogy mennyire figyelsz a másikra, nagyban függ attól, hogy mennyire tiszteled őt, sok esetben tényleg nem tehetsz arról, hogy ha nem tudod tisztelni a másikat, mert a viselkedésével egyáltalán nem szolgál rá. És ha azt vesszük észre, hogy ez nem megy, akkor tényleg el kell menni onnan, mert sokszor az a megoldás a problémára, és nem megfutamodás, ahogy azt sokan rosszul gondolják.

Érdekes, egyébként én nem tapasztalom annyira, hogy Kispest veszélyesebb lenne, mint ahogy azt egyre több helyről hallom. Egyedül annyi, hogy az 50-es villamoson nem utazok szívesen, mert azon tényleg vannak érdekes emberek. Akkor már sokkal inkább a 42-essel mentem a Határ útra, még ha ritkábban is jár, de legalább annyival nyugodtabb is. De egyáltalán nem tapasztaltam olyat, hogy jobban kellene hátra is figyelnem, nehogy elkapjanak, vagy bajom legyen.

Tegnap 10 órakor mentem bagszihoz, előtte elküldtem neki E-mailben egy pár számomra szimpatikus albérletet, hogy nézze meg ő is, és mondjon véleményt. Zsida is 10-re ígérkezett, de csak délre tudott jönni. Amikor hazajöttünk, ettünk, és utána megnéztünk egy néhány lakást az interneten. Több embert nem lehetett elérni telefonon, így végül maradt a 13. kerületi. Meg is beszéltük, hogy akár azonnal elmehetünk megnézni, így mentünk is. Jó hely, közel van ahhoz, ahol másodjára laktam, és kellemes a környék. Úgyhogy egy jó pont, és amikor felmentünk megnézni a lakást, akármennyire lelakott állapotban volt, mi igent mondtunk rá, mert láttuk rajta azt, hogy ha ezt kitakarítjuk, kipofozzuk egy kicsit, akkor nagyon is lakályos lehet. De csak a jövő hétvégén mehetünk, addigra remélhetőleg le lesznek rakva a járókövek, és a vízvezeték is rendben lesz. A takarítást meg örömmel vállaltuk. Nagyon remélem, hogy tényleg más lesz egy olyan baráttal együtt lakni, akivel meg lehet beszélni a dolgokat, és akkor az esetlegesen felmerülő problémákat is sokkal könnyebb lesz kezelni. Miután megnéztük az albérletet, ismét megéheztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy kínaiban eszünk. Nagyon rég nem voltam már a kedvenc kínai éttermemben a Lehel térnél (Váci út páros oldalán van, a Dózsa György út felé kell menni), ezért felajánlottam, hogy menjünk oda. Mivel bagszi is szereti, nem volt ellenvetése, zsida meg megismeri. Továbbra is a legjobb. Az egész adag étel, tényleg nagy adag, olcsó is, nagyon kedves a kiszolgálás, és még ajándékot is kaptunk, két szelet fasírtot. Nagyon jól esett a kedvesség, de mivel nem szeretem a zöldséges fasírtot, ezért felajánlottam nekik, hogy nyugodtan egyenek meg egy-egy szeletet. De amit rendeltem, az továbbra is nagyon finom, úgyhogy mivel megint közel lesz, várhatóan törzshely lesz, de függ attól is, hogy mennyire lesz pénzem kínai étteremben enni. ^^' Ezután hozzám jöttünk el, így metróval egészen Kőbánya-Kispestig jöttünk el, mivel zsida még nem látta a terminált, ezért kíváncsi volt rá, meg leültünk egy kicsit pihenni, és játszani. Nem is tudtam, hogy a földszinten levő szökőkút interaktív, tök poén. Miután kijátszottuk magunkat, benéztünk a közelben levő kisállat kereskedésbe. Őket nagyon érdeklik a különböző kisállatok, én is szétnéztem, sőt is kérdeztem, hogy kapható-e diétás kutyaeledel. Nagy hülyeségnek hangozhat, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mivel a Nintendogs & Cats-ben van diétás kutyakaja, ezért a valóságban is lehet-e majd kapni. Van egy jónéhány, de nagyon prémium minőségűek lehetnek a maguk 3000+ Ft áraikkal. Ezután mentünk ki, itt vettünk jégkását. Nekem ez életem második jégkásája, félúton oda is adtam zsidának, mert már csak a tömény szörp jött ki, amúgy finom, csak talán nem fél litereset kellett volna kérnem. Hazajöttünk, itthon még eltöltöttük az időt 21 óráig, aztán bagsziék mentek haza. Nagyon várom az új életet, és nagyon remélem, hogy most minden rendben lesz, mert ha most sem, akkor velem van a baj. -_-

Eseménydús nap

Ahogy szeretem. De hogy a vártnál több minden történt, az azért nem semmi. Bagszival jártuk a várost, először Csepelre mentünk a 151-es busszal. Pokémon Crystalt nyert a Vaterán, azt vette át. Előtte átmentünk a CBA-ba, mert a nyeremény Snickers csokimat be akartam váltani, bagszi meg innivalót keresett magának. Hát, nem a mi pénztárcánkra szabták ott az árakat. Én azt hittem, hogy a CBA-kban egységárakat alkalmaznak, de olyan durván drágák az italok, hogy van az a határ, amikor már nem bírom visszafogni magam, és hangosan méltatom az árakat. És amikor Cappy gyümölcslé 450 Ft, fél literes Pepsi 301 Ft (úgy, hogy az egy literes 299 Ft!!!), ez nálam nagyon túlment azon a határon. Figyeltem is egyébként, megnéztek az eladók minket. Nem tehetek róla, tessék csökkenteni az árakat. És a pénztáros meg nem váltotta be a csokipapírt. Úgyhogy csak bagszi vett magának CBA-s meggy üdítőt, amit 95 forint volt, azt már csak neki jegyeztem meg csendben, hogy  egy másik CBA-ban 79 forint. Azt már a legvégén súgtam oda neki poénból, hogy ez az üzlet a CBA-k legalja. Nem is tolongtak a vevők a pénztárnál.

Miután átvette a Crystalt, a hetes HÉV-vel átmentünk a Közvágóhídra. Arra számítottam, hogy az orrunk elé tárul a 24-es villamos, de egyáltalán nem volt ismert a környék. Egy út volt, balra, és ott volt. A Vaskapu utcára mentünk az APEH irodába leadni az 1%-ról szóló papíromat. A Magyar Anime Társaságot gazdagítom, használják jó célra, mint például Petőfi Csarnokos AnimeConra. És utána cserébe az adóm értékének 100%-át nekik adom. Itt is volt a környéken, itt sem váltották be a nyerő Snickers csokipapíromat. T_T Amikor mentünk a 24-es villamossal a Keletibe, akkor jutott eszembe megmutatni az új macskámat. Természetesen a Nintendogs & Cats-re gondoltam. A hatodik háziállatom egy tarka nőstény házimacska. Megmutattam neki, közben elpoénkodtunk azon, hogy milyen lenne, ha előhúznék a táskámból egy kiscicát, órák óta bent lapul a táskámban, és most eszembe jutott, hogy hát nekem van itt egy macska.

A fő attrakció most következik, elhatároztam, hogy kiírom. Szóval villamossal elmentünk a Keleti Pályaudvarra, majd bagszi mondja hogy menjünk el a Mammutba, az 576-ba, mert sok Nintendós cucc van ott, pl. Gatcha. Úgyhogy a Széll Kálmán térre (mindig az M betű az első, amit lenyomok, amikor erre a helyre gondolok) mentünk. És a Mammut. Csodálatosan labirintusos a lépcső minden egyes emeleten, ezért sem szeretem a Mammutot. Eszembe is jutott a 2000-es Meseautó című film, ami az Euro Centerben is játszódik, és Stohl András játszotta a vezérigazgatót, és átalakulás alatt volt a bevásárlóközpont, és amikor a terveket beszélték meg, akkor mondta, hogy a fitness terem a 3. emeleten, a bejárat túlsó végén legyen, hogy aki oda akar menni, az is nézzen szét, és vásároljon. Nem lehet más elve annak, hogy miért vannak a lépcsők ennyire szétválasztva. Szóval, 576 KByte, Mammut. Tudtam, hogy már csak ott, és az Allee-ban vannak DS játékok. Jó drágák még. Nem is értem, hogy fogják eladni. De amit biztosan, az a DSi, és a DSi XL. nagy akció van rájuk, mindkét konzol 24.990 forint. Hogy miért nincs pénzem? T_T Remélem, hogy lesz később is, és nem is bánom, ha veszik, csak egy kérésem lenne:

HAGYJATOK MEG NEKEM EGY FEHÉR POKÉMONOS NINTENDO DSi-T, ÉS EGY NINTENDO DSi XL-T!!!

Annyira transzban voltam, csodálkozom is, hogy bagszi ekkora türelemmel bírta, hogy állandóan mondogattam neki, hogy "Meglásd, lesz még nekem Nintendo DSi-m, és Nintendo DSi XL-em!" Isten bizony, hogy lesz!

Innen mentünk át a budai Game Park-ba a 61-es villamossal. Hát valami olyat láttunk meg a bejáratnál, amitől én valósággal lehidaltam:

O_O Amikor saját maga ellen követ el merényletet egy cég a magas áraival, és a nem mindig kedves kiszolgálásaival. Attól rettegek, hogy nekik már nincs visszaút, és hamar eljutunk oda, hogy a 17. kerületi üzlet sorsa is ez lesz. Nem tudom, mennyire veheti ki a képből, de alá az van írva, hogy "Eladó az üzlet tulajdonjoga. A Game Park üzlet, és a szerviz marad". Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha olyasvalaki venné meg az üzlethelyiséget, aki eldönti, hogy innen ez a sok játék kifelé, és itt egy teljesen más üzlet nyílik. Mert ha marad ez az üzletpolitika, akkor nem hiszem, hogy sok embert érdekelné. Én, ha megvenném, az üzletpolitikát alakítanám át. Magában az üzletben viszonylag jó a játékkínálat, de eszembe jutott az, hogy 5-6 éve mekkora menőség volt a Game Park, ha valaki odajár, ott vásárol, mert az tényleg embléma volt, a Nintendo emblémája. Most meg... Nem találtunk semmi olyasmit, amit vásárolnék (főleg a DSi után), bagszi sem, úgyhogy megint üres kézzel távoztunk. Mellette van egy CBA, és végre beváltották a nyerő csokipapíromat. Mondtuk nekik, hogy több CBA-ban is visszautasítottak minket, hogy nem váltják be, és ott az egyik hölgy mondta, hogy mindegyik üzletüknek kötelessége beváltani, mert ez nekik promóció. És igaza van.

Innen visszamentünk a Mammutba, mert bagszi úgy dönt, hogy megveszi magának az egyik Pokémonos DSi-t. Igazából nekem vette meg, csak titkolja, de láttam rajta. ;) Először megálltunk az 576 előtt, mert internetet vadászott a Mammutban, hogy van-e elegendő pénze. Meg se vártam, hogy lekapcsolja a gépet, mentem be, elővettem az 576-os pontgyűjtő kártyát, és hátramutattam, hogy megveszi magának a fekete Pokémonos Nintendo DSi-t. A csaj nagyon meg volt illetődve, levette a DSi-t, elkezdte kitölteni a garanciát, jött bagszi is. Szegény csajt teljesen összezavartuk, mert bagszi örült a DSi-jének, a csak meg azt hitte, hogy én akarom megvenni magamnak, és miért mondom, hogy nincs pénzem, mégis hogy veszem meg? Gyorsan tisztáztuk, hogy kinek kell a DSi. Aztán, amikor láttuk, hogy van az 576-ban 3DS, akkor meg eszünkbe jutott, hogy biztosan Streetpassoltunk vele. A lány annyira volt képben Nintendo terén, hogy azt hitte, hogy a 3DS és a DSi ugyanaz a konzol, akkor még jobban összezavarodott, hogy ha már van nekünk ilyenünk, akkor mondtuk, hogy mi a különbség, és kiakadt, amikor monda bagszi, hogy hány DS-e van, totál kiakadt, hogy ha már ennyi van a gyűjteményebe, akkor minek neki még egy. Hát Pokémonos DSi-t miért ne? Amúgy látni kellett volna az egész szituációt, nagyon vicces volt.

Japánnak lenni kiváltság

Én ma már ennél a gondolatnál jártam. Továbbra is meg akarom szerezni Ichiro Mizuki: Hero wa Never Neba Give Up! kislemezét. Nem tudom, hogy írtam-e róla, de nagyon érdekel a dal, ugyanis YouTube-on fent van egy kicsi részlet a dalból, és nekem nagyon bejött:

http://www.youtube.com/watch?v=KErRBrBuBuI

Aranyosan táncolnak a gyerekek, de inkább a dal fogott meg, nagyon hangulatos, és szerettem volna megszerezni. A kislemez sehol nem érhető el. Illetve egy helyen, de oda meghívó kell, mert csak regisztrációval lehet elérni. Hát akkor úgy voltam vele, hogy akkor megpróbálom az Amazonról letölteni 200 yen egy dal. Nem szeretek letöltésért fizetni, de ez képezhetett volna kivételt. Kicsit nehezen sikerült kisilabizálni, hogy mi micsoda, de végül elértem a végéig. Ám nem engedi letölteni, földrajzi korlátok miatt. ... -_- Anyagi veszteség ugyan nem ért, de maga az indok kicsit kiakasztott. Azt még megértem, hogy a postát nem vállalják be fizikai hanghordozók esetében, mert drága, vagy ellophatják, de hogy az mp3-as letöltéseket miért korlátozzák? Nem mindegy nekik hova jut el, megkapják a pénzt érte. Ilyenkor gondolom azt, hogy japánnak lenni kiváltság, a japán Amazon sokmindent csak Japánba postáz.

Rövid véleménye a Disney rajzfilmekről

Megnéztem azokat a Disney rajzfilmeket, melyeket nemrégiben vettem meg videokazettán (a DVD-ket majd Pesten nézem meg). Elsősorban a Notre Dame-i toronyőrre voltam kíváncsi, hogy lehet az, hogy akkor 10-11 évesen láttam egyszer moziban, és sehogy nem maradt meg a fejemben, csak a történet dióhéjban, meg a szereplők. Arra számítottam, hogy majd most megnézve beugranak bizonyos jelenetek, hogy tényleg ezt is láttam, meg az a jelenet is volt. Ehelyett a végén az volt a konklúzióm, hogy nem csoda, hogy nem keltett bennem nagy hatást. Nem is az, hogy klisés a történet, meg a szereplők, mert ezt megannyi Disney alkotásra rá lehet aggatni, sokkal inkább az a gond vele, hogy semmi nem emeli ki az átlagból. Egy jó filmet láttam, kissé elfuserált történettel. Bár nem olvastam a Victor Hugo regényt, de elmondások szerint itt a könyv győzedelmeskedik. Vajon milyen lehet a második rész?

A 101 kiskutya 2 még az, amiről nincs maradéktalanul pozitív véleményem. Magával a történettel nincs semmi bajom, csupán annyi, ha a 101 kiskutya anime lenne, akkor a második rész sokkal inkább OVÁ-nak felelne meg, mert szerintem az nem jó történet folytatásaként, hogy a legkisebb kiskutyának adnak egy sztorit. Az anime és a OVA már csak azért is idevág, mert az ending credits nézése közben tökre meglepett, hogy ez a film a Walt Disney japán stúdiójában készült. Először arra lettem figyelmes, hogy tele volt japán nevekkel a készítők listája, és a végére lett kiírva, hogy Japánban készült. Persze ugyanolyan nyugati rajzstílusban, mint a többi.

A többi rajzfilm meg továbbra is nagyon jó. A Pocahontas napokig a hatása alá tudott keríteni a zenéjével, a hatásos történettel, és a dramaturgiai jelenetekkel.

Disney DVD akció a Tescóban

Néhány napra ismét Békéscsabán vagyok. Mielőtt mentem a Tescóba, átnéztem az akciós újságot, és láttam, hogy Disney DVD-kre egyet fizet, kettőt kap akció van. 1.800 forintért két DVD, bizony jöhetnek! Nem hittem volna, hogy sikerül mára ritkaságokat is kifogni, vagy amik vannak, azok még normál áron nagyon drágák. Oroszlánkirály 2.990 Ft, most megvettem 900 forintért, nagyon nem mindegy. A többi hármat meg egyszer-egyszer láttam, Saturn-ban, de általában 2.500 forintért adják őket. Várom, hogy megnézhessem őket majd Pesten.

De mivel itt van videó, ezért végre meg tudom nézni azokat a videokazettákat, amiket nemrégiben vettem a vaterán. Most az Oroszlánkirályt néztem meg, nagyon jó volt. Nekem a videokazetta minősége is megteszi nosztalgia kapcsán, amikor annyi mindent néztem videón. Egyébként a mai napig nem értem, hogy miért adták régen ezeket a videokazettákat korlátozott ideig. Vagy csak meghatározott időre volt joguk kiadni akkoriban, vagy ezzel akartam exkluzivitás-értéket adni a kiadványoknak, hogy akik elkésnek, azoknak elmegy a vonat, így siess a boltba, különben nem marad neked. Nem nagyon tetszik. De az internet hatalmának köszönhetően a mai napig beszerezhetők, és igyekszek minden olyan videokazettát beszerezni, melyet akkoriban meg akartam venni, csak nem lehetett. Egyelőre így néz ki a gyűjteményem:

Csak az első kiadású Macskarisztokraták és az Aladdin volt meg, a többi hatot most hoztam haza. Egyelőre az Oroszlánkirályt néztem meg, a többi öt fokozatosan sorra kerül. Keddig leszek itt, úgyhogy van idő.