Azt gondolom, hogy amíg élek, addig úgy fogok a 2012. december 5-ei napról megemlékezni, mint a japán zenei történelem egyik legnagyobb kislemeze jelent meg aznap. És érdekes, mert már 2 éve volt, amikor komolyabban elkezdtem ismerkedni a JAM Project munkásságával, és ahogy egyre több albumukat, és kislemezüket ismertem meg, úgy voltam vele, hogy ha elkezdtem gyűjteni a JAM kiadványokat, akkor elég lesz nekem csak a BEST COLLECTION albumok, a kislemezek külön annyira nem kellenek. És az újabb kislemezekről is így gondolkodtam, aztán jött a Wings of the legend... Már néhány héttel, ahogy kikerült YouTube-ra a rövidített videoklip, már akkor az volt a gondolatom, hogy valami nagyon jó dolgot csináltak. Aztán amikor leszedtem a kislemezt, és meghallgattam a címadó dalt teljesben, azt az érzést nem lehet szavakba önteni, azonnal tudtam, hogy nekem EZ KELL! NEKEM EZ A KISLEMEZ EREDETIBEN KELL!!! És ma meg is lett. ^^
Az azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy baromi nagy szerencsének volt köszönhető, hogy végül meg tudtam venni. Ugyanis azt gondoltam ki, hogy az Angliában kapott költőpénzből spórolom ki magamnak. Lehetett volna, hiszen aki figyelte a postjaimat a ködös albionból, az "láthatta", hogy most jóval kevesebbet vásároltam, mint tavaly. Csak aztán elkezdett szépen lassan fogyni a pénz, néztem a CDJapan oldalán, hogy mennyi lenne, végül nem maradt már annyi. Amikor egyedül sétáltam, akkor is volt olyan, hogy nem mindig vittem magammal kaját, akkor venni kell, és akkor így elmegy szépen lassan a pénz. Arról el is felejtettem írni, hogy egyszer ki akartam próbálni a Burger Kinget. Nem mintha olyan nagy különbség lenne, de mégis, hogy egyek Angliában is. De amikor láttam, hogy £6 körül van egy Whopper menü, egyből mondtam, hogy ez felejtős téma. A pénz ami maradt, azt sem költöttem el felelőtlenül, mert akkor itthon gyűjtök mellé. Aztán 2-án jöttünk haza, és a manchesteri repülőtéren lenézek a földre, és egyszer csak megláttam egy £5-öst, azonnal zsebre vágtam. Na így tudtam végül megvenni. ^^'
Nagyon sokat hallgattam a címadó dalt, még most is nagyon szeretem, és kihozza belőlem azt az érzést, amit szilveszterkor írtam, hogy ebben érzem azt az erőt, amit akkor érzünk, amikor kemény munka árán megvalósítottuk az álmunkat, és érezzük, hogy egy percért nem volt hiába. És most már a Babylon-t is megszerettem, de szerintem a kislemez akkor lenne 100%-os, ha Okui Masami írta volna az endinget, olyan lassabbat, nyugodtabbat, mint mondjuk a Cosmic Dance, vagy a The advent of Genesis, vagy olyan balladát, mint a Negai. Csak ez az egy, amúgy egy pillanatra nem bántam meg, nagyon jó lett a második dal is.
Egyébként a Super Robot Wars egy rendkívül népszerű játékszéria Japánban, szinte mindig az első helyen nyit, amikor megjelenik egy-egy újabb játék, több százezret adnak el belőle. Ebből kifolyólag lehetne népszerűek a játék dalaiból megjelent kislemezek, van egy pár, ami kifejezetten jól fogyott, de soha nem értettem, hogy mi alapján dönti el a kiadó, hogy melyik kislemezből mennyit ad el. Ugyanis annyira nagy hatásúnak éreztem a dalt, amikor először meghallottam, hogy az volt a gondolatom, hogy az eladási listákon is robbantani fog, akár az együttes best selling kislemeze is lehetne. De aztán elkezdtem nézni, hogy teljesített első nap, először villámgyorsan végiglestem, nem találtam. Ne vicceljetek, hogy még a napi 50-es listába se került be. O_O Aztán láttam a 34. helyen. Nagy csalódásnak éltem meg. Aztán ide-oda mozgásnak köszönhetően 37. helyet érte el az első héten, és azalatt a 3 hét alatt, míg listán volt, 3.112 példányt adtak el a kislemezből. Ez még náluk is alsó kategóriának számít, nem tudom mitől függ, hogy a kiadó, a Lantis mi alapján dönti el, hogy egy-egy kislemezből mennyit ad ki.
Vagy ezt is könyveljem el úgy, hogy tök mindegy, hogy mennyit adnak el belőle, az a lényeg, hogy én szeretem? De akkor is sokkal jobb érzés lenne, ha sokan szeretnék annyira, hogy ha az első hetekben nem is adnak ki olyan sokat, de akkora lenne az érdeklődés iránta, hogy legyártanak még annyit belőle, hogy visszatér az Oricon chartra, igencsak megszépítve az eladásokat. De ez már így marad. Bescanneltem a CD borítót, fogadjátok szeretettel:
Tetszik a borító, nagyon tetszik, hogy hátul a tagokról van egy kép, ahol a szívükre teszik a kezüket. Igen, amikor kihallod a dalokból, hogy komolyan gondolják, és látod az arcukon is, akkor akkor annak a képnek vagy jelentése, van ereje! Mert tényleg sokszor énekeltek már arról, hogy mennyire fontos harcolni az álmainkért, mert az éltet, és a barátság erejéről is sokat énekeltek, de ennyire hitelesen még soha énekeltek ezekről a dolgokról.
És a teljes videoklip is elérhető a "JAM Project-LA"-nak köszönhetően, szerintem nagyon jó lett:
Úgyhogy az egész koncepció, amit a dalhoz körítettek: a kislemez, a képek, a videoklip, a szöveg, és a zene... tökéletes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése