Egy Eurovíziós Dalfesztivál nemcsak arra lehet jó alkalom, hogy egy ország, vagy annak együttese bemutatkozzon, hanem akár arra is, hogy bemutassák a maguk kultúráját. Ki oly módon, hogy, hogy a saját nyelvén énekel, ki úgy, hogy saját stílust, akár saját országának népzenei elemeit mutatja be. Ukrajna élen jár ebben, és tavaly is egy kiváló dallal jelentkeztek, ezt szeretném kicsit részletesebben bemutatni.
Már tavaly felfigyeltem a dalra, és akkor azt gondoltam, hogy ha Ukrajna nyer, akkor egy olyan dal fog nyerni, mely emeli az egész Eurovízió színvonalát. Mert hát persze, terjednek mindenféle összeesküvés-elméletek a versenyről, hogy mik zajlanak a háttérben. És mivel láttam is valóságalapját, ezért sokáig nem is foglalkoztam a versennyel. De tavaly felfedeztem magamnak, hogy ha elengedjük a dalfesztivál cukormázas cirkuszát és dobjuk gondolatban az összeesküvés-elméleteket, akkor azért nagyon is megéri figyelemmel követni, hogy nagyszerű dalokkal találkozzunk. Hiszen ha nincs az Eurovízió, akkor soha nem találkozok Go_A: Shum című dalával és egy igazi mesterművel lettem volna szegényebb.
Lényegében ugyanazt a modern zenei elemekkel fűszerezett népzenét művelik, mint amit nálunk a Nox művelt, csak egy fokkal magasabb nívón. Az megáll, hogy a mi Péter-Szabó Szilviánk is ugyanúgy kiválóan énekel, mint a Go_A énekesnője, viszont a Go_A zenéje, stílusa sokkal inkább érződik sajátnak. És valahogy az egész sokkal jobban él. Persze van is miért élnie, egy fordítást olvasva (ukránul mégsem tudok) ez egy tavaszváró dal, mintegy megidézi a tavaszt, hogy ébredjen a természet, vele az emberek is. Mivel semennyire nem ismerem az ukrán kultúrát és hagyományokat, ezért nem tudom megmondani, hogy mennyi a népzenei, népdalokhoz kötődő elem a szövegben, de gyanítom, hogy van köze hozzá, mert konkrétan a “Shum” címet sem lehet lefordítani, tehát sejthetően egy ukrán hagyományhoz köthető, akár egy mítoszhoz is.
Az biztos, hogy az énekesnő csodálatosan énekel. Van ereje, energiája, tele van érzelemmel, hallatszik, hogy nagyon is átérzi azt, amiről énekel. A zene pedig fantasztikus. Nagyon jól megtalálták a harmóniát a szintetizátor és a népzenei elemek között. És nekem különösen bejön, aki nem elkötelezettje egyik zenei stílusnak sem, így ha több műfajt kevernek, abból jó eséllyel számomra valami jó születik, főleg, ha ízlésesen van vegyítve. Itt ebből a szempontból kiváló munkát végeztek. Olyan szinten él az egész együtt, hogy az valami hihetetlen. A gyorsuló zenét is a természet, a nép ébredésének tudom be.
Nagyon jó iránynak tartom a könnyűzene ily módon történő megújítását, mert így nemcsak valami új dolgot kapunk, amit eddig kevesen műveltek komolyan, ezáltal, innovatívnak hat, hanem mert betekintést nyerünk az adott ország hagyományaiba is. Erre a Go_A kiváló példa. Meg hát persze, most a háború is felértékeli a dalt, ugyanis valahányszor hallgatom ezt a dalt, mindig oda jutok magamban, hogy egy olyan ország, melynek népétől egy ilyen zene kitelik, az egyszerűen nem akarhat rosszat.
Ének: 10/10
Zene: 9/10
Szöveg: 10/10
Hangszerelés: 9/10
Borító: 9/10
Hangulat: 10/10
+ Mert napjainkban is születnek mesterművek
– Talán a hangszerelés lehetne egy kicsivel gazdagabb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése