Családunkban nagy hagyomány a zene iránti szeretet, így én is ebben nőttem fel. Hálás vagyok apámnak, amiért már egészen kiskoromban mutatott néhány fantasztikus zenét a fiatalkorából. Közülük a legnagyobb hatással rám a Locomotiv GT zenéje volt. Itt éreztem először, hogy valami különlegeset hallgatok, ami nagy hatással volt rám. Az, hogy Zorán zenéje volt az, amit igazán megszerettem, jelzi, hogy leginkább Presser Gábor és Sztevanovity Dusán munkássága az, amivel igazán azonosulni tudtam. Az ő dalaik nagyban formálták a zenei ízlésemet.
Ugyanakkor saját utat is bejártam gyerekkoromban, és ugyanúgy hallgattam az aktualitásokat, mint bárki más az én korosztályomban. Rengeteget hallgattam rádiót, órák hosszat néztem videoklipeket, olvastam a BRAVO magazint, így aztán eléggé tájékozott voltam a '90-es évek zenéjéből. Így a zenei ízlésem meglehetősen "eklektikussá" vált, hiszen amellett, hogy követtem az aktualitásokat, trendeket, ugyanúgy örültem az új Zorán albumoknak, az LGT tagok szólólemezeinek, hogy az 1997-es visszatérő albumukról már ne is beszéljek.
Gyerekkoromban még persze nem volt annyira fontos, hogy a zeneileg valami olyan pluszt kapjak, amitől azt érzem, hogy több leszek tőle. Hiába kaptam erre vonatkozólag útmutatást, én is olyan voltam, mint a többiek a korosztályomból. Arról nem is beszélve, hogy akkoriban sokkal jobban elvált a mainstream média az igényes, valódi tartalmat közvetítő médiától, emlékeim szerint akkoriban sokkal nehezebb volt valódi értéket közvetítő újságcikkekhez hozzájutni. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy nem is kerestem ezeket. A BRAVO magazint a trendek miatt olvasgattuk, de mai fejjel, ha van valami, amit még én is kínosnak tartok a '90-es évekből, ez a magazin az.
Azóta szerencsére sok minden változott, bőven voltak, akik jó hatással voltak rám, jó irányba formálták az ízlésemet, és megalapoztak az kritikus szemléletet bennem. Azóta úgy igyekszek kritikát írni az egyes zenei művekről, hogy abban a személyes értékrendem is benne van. Manapság is hallgatok lemezeket a '90-es évekből, de sokkal kritikusabb füllel teszem.
Igyekszek csak olyan zenei kiadványokról kritikákat írni, amihez van valami kapcsolódásom. Így az írásoknak személyes vonatkozása is lesz, de vigyázok arra, hogy felismerjem és betartsam annak a határát, hogy meddig szól a kritikám a műről, és mikortól már rólam, és lehetőleg ne lépjem át ezt a határt.
Értékelési irányelv
Ének
Az csak az alap, hogy el tudja-e az énekes énekelni a dalt, arra rájön még az előadásmód is. Hitelesen közvetíti-e a szöveg mondanivalóját? Érti és érzi, hogy miről szól a dal? Ezek nélkül nem lehet teljes egy dal sem.
Zene
A zene is olyan, hogy az alapvető, hogy tudnak zenélni az előadók, vagy akik feljátsszák a dalokat, de tudják-e zeneileg is közvetíteni a dal mondanivalóját? Dallamvilág mennyire illeszkedik a szöveghez, valamint a téma eléggé tartalmas-e, kitölti a dalt? Elsietik a dalban, esetleg túl részletes?
Szöveg
A dal mondanivalójának alapja. Itt jelenik meg a találékonyság, mennyire ötletes, lendületes a szöveg, mennyire illeszkedik a dal ritmusához.
Hangszerelés
Tulajdonképpen nem más, mint a dal rendezése. A könnyűzene karmestere az, aki hangszereli a dalokat. Meg van írva a zene, szép mutat a kottában, de melyik hangot melyik hangszerrel szólaltatjuk meg? Azért nem mindegy, mert a hangszereknek más és más hangzása van, ezáltal más hangulatot közvetítenek. A jól megválasztott hangszerek nagyon sokat javítanak az összhatáson.
Borító
Sokan nem fordítanak rá kellő figyelmet, pedig egy jól megkomponált borító sokat hozzá tud adni az album összképéhez. Főleg azoknál az albumoknál van fontos szerepe a borítónak, amelynek dalai egy meghatározott téma, mondanivaló, koncepció köré épül, így az album akár egy történetet is elmesélhet. A jól megválasztott betűtípus, grafikai elrendezés, képek az előadó(k)ról ezek mind nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy komolyan vehető legyen az album.
Hangulat
Hasonlóképp a filmeknél, úgy a zenénél a teljességet nézi. Egybeáll-e az egész? Egységesek-e a dalok? Átélhető, hiteles-e az előadás?
Ezekből áll össze egy százalékos értékelés, amit hívhatunk összhatásnak is.
- 0-20% - Ennek nem lett volna szabad az alkotó fiókjából kijönni. Ezen rengeteget kellett volna még dolgozni, de minden elemében, mert ez így szörnyű és értékelhetetlen. Mindenkinek vannak első próbálkozásai, még az is ír borzalmas dalt, aki egyébként tehetséges. De közben sokat dolgozik rajta. Itt ez teljes mértékig hiányzik.
- 21-40% - Tipikusan azok az albumok, amik valamiben kiemelkednek, de a teljes művet nem menti meg. Ha nagyon nincs más, akkor lehet tenni vele egy próbát, de jó eséllyel dobni fogjuk, vagy unott arccal végighallgatni.
- 41-60% - A középszerű album, aminek legalább annyi erénye van, mint amennyi hibája. Ha valakinek az erényei fontos szempontot képvisel, akár rá is kaphat a dalokra.
- 61-80% - Na itt már van valami! Ezt már érdemes lehet figyelni, mert már a jó dolgok dominálnak. Ennek méltán lehet kisebb-nagyobb rajongótábora.
- 81-90% - Ebben már fel lehet fedezni azt, amitől különleges lesz az album. Akár értéket is közvetíthetnek a dalok, de az biztos, hogy évekkel később is jó értésekkel fogunk ezekre a dalokra visszaemlékezni.
- 91-100% - Méltán pályázhat az év albuma címére. Egy igazi kincs, amiben sok munka van, ráadásul komoly értékeket hordoz magában. Örökös ranglistákon lenne a helye.
CD-k
Általában azoktól az előadóktól veszek albumokat, akiknek a munkásságát behatóbban ismerem, valamilyen formában tudok hozzá kapcsolódni. Sokan átkozzák a kereskedelmi rádiókat, hogy ők formálják a közízlést, és ebben van is igazság, de úgy vagyok vele, hogy azért érdemes rádiót hallgatni, mert ott is megszólalnak mélyebb mondanivalóval rendelkező dalok, amikre érdemes odafigyelni.Az is igaz, hogy a rádiókra szánt dalok általában a kommerszebb oldalukat mutatja meg, hiszen a kereskedelmi rádiók egyik funkciója, hogy az előadó eladja magát a mainstream közösségnek. De ha ezzel együtt halljuk, hogy a dal kommersz mivolta mellett van olyan eleme, amire érdemes felfigyelni, akkor érdemes beszerezni a teljes albumot, hiszen a saját stílusuk és egyéniségük leginkább a stúdióalbumokban érhetők tetten. Tehát, ha én úgy döntök, hogy belehallgatok az albumukba, akkor ott már megtörtént valamilyen kötődés. Ezeket az albumokat meg tartottam annyira jónak, hogy gyűjteményem része legyen, és hogy lemezjátszóban is hallgassam. Jellemzően ezekről írok, illetve arra is van példa, hogy mára megváltozott a véleményem róluk, de emlékbe megőrzöm, mert egykoron az életem része volt, kötődik a múltamhoz, de mai fejjel a dalokat már másnak hallom. Tehát nemcsak a dicséret hangján illetek zenei műveket.
Digitális kiadványok
Nem mehetünk el azon tény mellett sem, hogy ma már a legkevésbé sem jövedelmező dalokat CD-n vagy / és kazettán kiadni (mondjuk soha nem volt az, csak a gyártási költség máshonnan visszajött), és bizonyos dalokat, albumokat, ma már csak digitális formában lehet elérni. Ezeket külön listázom, de semmiben nem rosszabbak, mint a CD-s kiadványok, egyszerűen a táblázat organikus mivolta miatt döntöttem így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése