Soha életemben nem éreztem, hogy néznem kellene James Bond filmeket. Amikor láttam belőle képeket, előzeteseket, úgy éreztem, hogy távol áll tőlem. De maga a világ nem teljesen idegen tőlem, hiszen Nintendo 64-re legendás játék készült az Aranyszem című filmből. A Goldeneye 007-et ott jegyzik a legjobb játékok között, én is imádom játszani, felejthetetlen többjátékos élményt nyújtott a '90-es évek végén.
Ennek fényében úgy döntöttem, hogy megnézem azt a James Bond filmet, amiből ez a játék készült. Eléggé lassan jutottam el ennek megvalósításáig, régóta meg akartam nézni, de kb. másfél hete (december elején kezdtem el írni ezt a postot) megtaláltam a Nyugati Pályaudvar aluljárójában levő antikváriumban az első kiadású díszdobozos dupla DVD-t párszáz forintért, és elérkezettnek láttam a lehetőséget, hogy meg is nézzem.
Egy ilyen kiadást mindenképp be akartam szerezni a játék tiszteletére, és erre lehetőség adódott. Meg is néztem, és ez a film is igazolt abban, hogy valóban nincs dolgom a James Bond filmekkel. Ahogy néztem, azt éreztem, hogy ezt a filmet egyszerűen nem lehet komolyan venni. Túlságosan valótlan a történet menete, hogy barátból ellenség lesz, kiderül, hogy ki az, akire valóban lehet számítani. Meg alapvetően nem jók azok a filmek, melyekben túl sok a kiszámíthatatlan jelenet, hiszen pont attól válik kiszámíthatóvá, hogy tudjuk, hogy valami meglepetésszerű jelenet következik, ezért unalmassá válik az idő után a dolog.
És igazság szerint nagyon nem is tudok mit írni a filmről, mert annyira súlytalan az egész, hogy olyan érzésem van, hogy ezzel a filmmel lényegében az összes James Bond alkotást láttam. A Nintendo 64-es játék iránti tiszteletből megőrzöm ezt a díszdobozos kiadást, sőt, megveszem majd Blu-ray-en is, ha majd lesz rá lehetőségem, de nem fogok több JB filmet nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése