Madonna CD-gyűjtemény

Most, hogy sikerült megszerezni mindegyik Madonna CD-t, amit szerettem volna a gyűjteményembe tudni, csináltam egy gyűjteményképet róluk.

Ez az a 4 Madonna album, amit hibáival együtt el tudok fogadni olyannak, amilyen. Mind a négynek van annyi erénye nálam, hogy a gyűjteményem része legyen. És mivel az albumok egymás után jönnek, ezért itt is látható, hogy Madonnának volt egy (számomra) jobb korszaka, ami említést érdemel. Előtte voltak az "anyagiasságai", kurválkodásai és társai, amit tényleg érdemes szó szerint venni. Valamikor 1992-1993 körül megjelent egy "Sex" című könyve. Pár éve végignézegettem, olyan képek vannak benne, ami még egy szabadabban gondolkodó embernél is kiverné a biztosítékot, egy prűdebb ember meg ne is vegye kezébe, mert rosszat fog álmodni tőlük. Ott tényleg olyanok vannak, meg ismerve a régi dalait, látva néhány régi videoklipet, hogy joggal mondják azt Madonnáról, hogy nem forradalmasította a szexet, hanem kiárusította azt. Így ez az 1998-2005 közötti korszak az, ami nálam rendben van. Utána meg már kétségbeesett csatáját vívta az öregedés ellen.

De egyébként nálam ez inkább arról szól, amit írtam az előző postban, hogy a nővérem által a családunkban mindig is jelen volt Madonna, hallottam már kiskoromban is a dalait. És talán ennek a hatása, hogy miért akarok néhány Madonna CD-t magamnak, amik tényleg tetszenek. Mondjuk nővérem sem egyedül "művelte" ezt, volt annak idején egy szoros baráti köre (még most is emlékszem rájuk, pedig néhányukat alsó hangon 20 éve láttam utoljára), és főleg akkor szóltak a Madonna dalok, amikor ez a baráti kör nálunk gyűlt össze. Emlékszem egy srácra, akkor annyira imádta Madonnát, annyira odavolt érte, hogy az összes albumának és kislemezének összes változata megvolt neki, meg rengeteg sok relikvia. Párszor voltam náluk, és szinte az egész szobáját Madonnának szentelte. Úgyhogy volt annak idején részem Madonnában, ennek az utóhatása az, hogy néhány albumot meg akartam szerezni tőle. Meg ahogy írom ezeket a sorokat, tisztára visszarepültem gondolatban abba az időbe, és teljességgel elöntött a nosztalgia. Ahogy utaltam rá, javarészüket rég nem láttam, de erősen emlékszem rájuk.

Visszatérve a szexualitásra, pont amiatt, hogy ennyire nyílttá tette a szexet, meg az önkifejezést, lett ikonja az LMBT közösségeknek. Meg hogy mindenféle pasik jelennek meg a videoklipjeiben, meg hogy állítólag nagyon támogatja az LMBT közösséget. Az utóbbiról nem tudok, de könnyen elképzelhető, mivel Madonna biszexuális, de nem emlékszem egy konkrét esetre sem. Ami az önkifejezést illeti, azáltal, hogy Madonna gátlastalanul mutogatja magát, ott nem a szabadság jelenik meg, hanem a szabadosság. A kettő között pedig lényeges különbség van. A szabadság az, amikor úgy juttatom kifejezésre önmagam, hogy tiszteletben tartom a másik életterét. A szabadosság szoros kapcsolatban van az egoizmussal, ugyanis itt arról van szó, hogy nem érdekel senki és semmi, csak én számítok, hogy mindenki engem lásson. Ami miatt szerethetik a meleg pasik, hogy - amit fentebb írtam - sok jóképű srác jelenik meg a videoklipjeiben. Mondjuk nem az én ízlésem egyik sem, de azt össze tudom vetni, hogy összhangban van az LMBT-ideál pasikkal, úgyhogy Madonna mintha tényleg figyelne erre. Amikor Angliában voltam, két meleg magazint figyeltem az újságosnál, az Attitude-ot és a Gay Times UK-t. Azt figyeltem meg mindegyik lapszámnál, hogy hasonló pasik vannak a címlapon. Mintha az LMBT-média is azon lenne, hogy ideál pasikkal manipulálja az olvasóit. És amik még benne vannak... Nem vettem egy lapszámot sem, de ebből a szempontból sem éreztem magam soha az LMBT közösség tagjának, mert az én ideálom is teljesen más. És arról se feledkezzünk meg, hogy Madonna a dance dalokban jártas, amiket nagyon jól lehet meleg bárokban táncolni, úgyhogy bizonyos szempontból összeérnek a dolgok, és igazából soha nem volt kétségem afelől, hogy Madonna tényleg LMBT ikon. Csak rettenetesen károsnak tartom, amit csinál, mert ezzel a szabadossággal tényleg azt üzeni Madonna, hogy ne érdekeljen senki, csak legyél önmagad. Mondjuk lehet, hogy azért is zavar ez engem annyira, mert a coming out-tól én nem érzem magam jobban, de egyébként is utálom, ha valaki rám nyomul. Úgyhogy itt egyéni okok is közrejátszanak. Az biztos, hogy azon vagyok, hogy úgy fejezzem ki magam, hogy ne legyek zavaró másoknak.

Szóval, erről a négy albumról gondolom azt, hogy tartalmaz több-kevesebb hozzáadott értéket. Ahogy haladunk előre az időban az albumokkal, úgy egyre kevesebbet. Van a Personality Database weboldal, amely nemcsak ismert emberek és fiktív karakterek személyiségtípusait elemzi, hanem albumokét is. Jól érzékelteti a különbséget, hogy a Ray of Light egy INFJ album, a Confessions on a Dancefloor pedig ESFP album. És tényleg ekkora a különbség. A Ray of Light tényleg olyan, hogy el lehet mondani róla, hogy van mondanivalója, mindennek mélyebb jelentését keresi és azt elemzi. Ehhez képest a Confessions on a Dancefloor-nak csak egy célja van: Hogy szórakoztasson, de azt ipari mennyiségben. A szövegre nem volt sok gondjuk. Mégis szeretem, és számon tartom, mert kiváló dance album. A zene rendkívül jól össze van szerkesztve, és nagyon hangulatos. És a szünet nélküliség is ad egy pluszt, hogy rövid átvezető zenével megyünk a következő dalhoz. Ritkán hallgatok dance mixeket, pont azért, mert kevés olyat hallok, ami egy az egyben tetszik. A Confessions on a Dancefloor ezen kevesek közé tartozik. Ezért veszem szívesen a gyűjteményembe, ezért fér bele nálam, mint Madonna munkásságának értékelhető része. Az viszont érdekes, hogy az album elérhető Spotify-on is, és ott a dalok közé tettek szüneteket. Az nagyon rontja az összeképet, mert pont a szünet nélküliség adja az album igazi hangulatát, attól lesz igazán dance album. De a videoklipek az albumról... Úristen, néhány napja néztem meg YouTube-on néhány Madonna videoklipet, és valósággal kiégtem... Aztán Zsolti barátom még rátromfol és megmutatja a "Bitch, I'm Madonna" videoklipet. Csak hogy érezzem a törődést. Úgyhogy nem... maradjunk csak ennél a négy albumnál, ezek jöhetnek bármikor, a többit meg hallgassa az, akinek ingere van rá.