2010. szeptember 14., kedd

Suara: Friends

A tegnapi nagy boldogságomra megcsináltam a Suara: Friends dalából a kfn-t. Illik is a dal a hangulatomhoz, próbáltam a kfn-t olyanra csinálni, amilyennek elképzeltem. Elsősorban a betűszínekkel játszottam. A verséket sötétebb kékből vittem át élénkebb zöldbe, a bridge-eket fehérből narancssárgába a refrének pedig bordóból térnek át pirosra. A színekhez ugye jelentéseket, érzéseket társítunk. Hogy kékből átmegy zöldbe, azt akartam érzékeltetni, mintha hideg érzések után hirtelen elkezd reménykedni, és ennek fokozására választottam világoszöldet. A fehér ugye a tisztaság színe, és azt hallottam, hogy akinek narancssárga az aurája, az képes megbolondítani maga körül az embereket (erre bagszi az élő példa. ^^'), ezért az átmenet. Bordóból pirosba átmenettel pedig a tiszta szenvedélyes érzelmet akartam szmbolizálni.

Ugyanis a dal ilyen. Hihetetlen szenvedélyes, forró érzelmű, és én nagyon szeretem az ilyen dalokat. Persze romaji szöveget megint nem találtam sehol, így ismét Leea felsőfokú japán nyelvtudására kellett támaszodnom, és megcsinálta nekem, mert kanji szöveget találtam. Köszönet neki a romaji átírást. ^^

Hallgassátok meg a dalt, én nagyon szeretem.

https://www.youtube.com/watch?v=8lGFxZle8VU

Friends

Yume no tobira wo hiraite yukou
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

Ganbare yo to iwareru to tsurakute
Mou ii yo to iwarete kuyashii

Eranda michi machigaide mo ii
„nanika kitto mitsukaru sa” egao de iu kara

Yume no tobira wo hiraite yukou
Nanigenai keshiki mo kitto kagayaite
Itsumo ichiban soba ni ite kureru
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

Yowai koto wo shiraretaku nai kara
Omou koto wo sunaoni iezuni
Nayori ni shite irunda hontoni
Itsudatte kantan ni egao de iu kara

Yume no tobira wo hiraite yukou
Nanige nai kotoba mo kitto tokubetsu de
Itsumo ichiban soba ni ite kureru
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

Eranda michi machigaide mo ii
„nanika kitto mitsukaru sa” egao de iu kara

Yume no tobira wo hiraite yukou
Nanige nai keshiki mo kitto kagayaite
Itsumo ichiban soba ni ite kureru
Kimi to haruka aruiteku dokomade mo

2010. szeptember 13., hétfő

KARAOKE ~Modern Mítosz~

Sikerült, egyenes ágon jutottam tovább a karaoke versenyen. ^^ Nagyon örülök neki, ezek szerint Suara jó választás volt.

De pont ma elemezgettük Mystrával, amikor láttuk, hogy összejött a "tanári kar" osztályozó-értekezletet tartani, hogy eljött hát az alkalom. Én mondtam neki, hogy a SakuraConos 16. hely után (a 19-ből) ha egyenes ágon továbbjutok, akkor már annak örülni fogok. Annyira azért nem látta esélytelennek a helyzetemet, próbáltam azzal puhatolózni, hogy Suara mély hangú énekesnő, és hát ugye többször is írtam róla, hogy milyen mély érzelmi hatással vannak rám a dalai, ezért is gondoltam azt, hogy talán ez mehet a legjobban. És úgy tűnik, a zsűri is így gondolta. ^^ Annyira megörültem neki, hogy itt kiabáltam, kit érdekel, hogy épp mellettünk egy idős asszony lakik? :D Bagszinak is megmutattam a felvételt, szerinte az eddigi legjobb lett, amit tőlem hallott. Na, hát akkor annyira csak nem kilátástalan a jövőm karaoke kapcsán. Majd kíváncsi leszek, hogy a MondoConon ki mit fog felmutatni. Azt meg kell valljam őszintén, hogy már csak olyan szempontból is elég jónak tartom, hogy bejutottam egyenes ágon, hogy azért most elég erős a mezőny. Szóval így végighallgattam egy pár embert, és azt kell mondjam, hogy tessék minél többen eljönni, megnézni a karaoke versenyt, mert úgy tűnik, hogy most a 2009. nyári AnimeConhoz hasonlóan magas minőségű verseny várható.

25 éves a Super Mario Bros.

Esküszöm, ha nem figyelmeztet a Gamer365, totál elfelejtem. :D de tényleg, 1985. szeptember 13-án jelent meg Japánban Famicom Disc Systemre. Ezzel jelent meg Japánban a Nintendo Famicom konzol végleges verziója, ugyanis az első változat 1983-ban jelent meg. De annyi volt a hibás gép, hogy az összeset vissza kellett hívni, és egy javított, végleges kiadás jelent meg 1985-ben. Ráadásul 1983-ban a konzolt csak Japánra tervezték. Köztudott, hogy ez az év a konzolok körében a nagy válság éve. A válság több tényező robbantotta ki. Az első nagy ok, annak a következménye, hogy a videojátékok a '70-es évek végén, '80-as évek elején robbanásszerűen fejlődött, hatalmas népszerűségre tett szert. Ez azt hozta magával, hogy ebből a népszerűségből mindenki részesülni akart, és olyan cégek is elkezdtek játékokat gyártani, melyeknek egyáltalán nem ez a profiljuk, és olyan silány minőségű játékokat adtak ki a kezük közül, és annyira telített lett a játékpiac, hogy egyszerűen sok bába között elveszett a gyerek, a jó játékok nem kaptak teret, senki nem vette már őket. A másik nagy tényező a könnyű másolhatóság. A játékokat nagyon könnyű volt hamisítani, és elterjedtek azok rendesen. Nem vette senki az eredetit, és mivel igencsak felhigult akkor a konzolpiac ki kockáztatná meg a pénzét egy eredetire? Ezen két tényező okozta a nagy videojáték válságot 1983-ban.

A Nintendo pont ezért tervezte csak Japánra a konzolját, mert látta, hogy a szigetországon kívül mi van, és biztosak voltak abban, hogy veszteséges lenne, ha kiadnák a konzoljukat. Ám megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha másolásvédelemmel látnák el a Nintendo konzolját? Ekkor fejlesztettek ki egy olyan chipet, mely meggátolja a másolt játékok futtatását, és végül teljesen új köntösben megjelenhetett a Nintendo Entertainment System konzol Amerikában is 1986-ban, mely megrengette az földrésznyi nagyságú országot. A Nintendónak köszönhetően a konzolpiac kilábalt a válságból, hisz nemcsak, hogy másolásvédelemmel lett ellátva a játék, de olyan címek, mint Super Mario Bros., The Legend of Zelda, Metroid... azt hiszem, nem kell hozzátenni semmit.

Európában 1987. május 15-én jutott el a konzol, mondani sem kell, hogy itt is hatalmas sikerrel, rengeteg európai (és MAGYAR) háztatásba eljutott a Nintendo konzolja.

És igaz lett a hír, tényleg megjelenik a Super Mario Collection Special Pak Japánban 2010. október 21-én, most képek is nyilvánosságra kerültek:

Természetesen a hivatalos Nintendo weboldal is megemlékezik eme jeles évfordulóról:

Karácsony János: Boldog karácsony

No, azért, mert keveset írok magyar előadókról, az nem azt jelenti, hogy nem hallgatom őket. És persze figyelem a keresőszavakat is, megmondom őszintén, hogy nagy örömömre van, hogy van érdeklődés az igazi magyar zene iránt. Azok az előadók iránt, akik tényleg, igazán naggyá tették a magyar könnyűzenét.

Ezért írok most újra egy általam is nagyon kedvelt fantasztikus magyar énekesről, Karácsony Jánosról, illetve az egyik albumáról, mely a Boldog Karácsonyt címet kapta. Teljesen hirtelen 2002. novemberében jelent meg az album, legalábbis is anno nem tudtam róla, egyszer csak megláttam a Tescóban a lemezt. Akkoriban nem volt lehetőségem megvenni, azóta meglett, és nagyon örülök neki, mert egy fantasztikus album, sajnos ma már szinte bátorság a 21. század elején igényes zenével kijönni. Az album nem is került fel a heti MAHASZ Top 40-es listájába. De ez nem befolyásolja az album minőségét, nagyon ritka az ilyen az ilyen tartalmas zenével, és igazi szerelmes szöveggel megáldott album. Mára nagyon ritka lett az album (talán nem is gyártottak belőle olyan sokat), ezért eléggé nehéz fellelni egy eredeti kiadást belőle. Bocsánat, de magyar kiadványokból nem teszek ki letöltést a szerzői jogok tiszteletben tartása végett, de segíthetek a lehető legolcsóbban beszerezni az albumot. Sajnos ezt az albumot, csak egy helyen találtam meg, 3.324 forint, de aki ismeri a zene erejét, az tudja, hogy ez az ár megfizethető egy igazi fantasztikus albumért! A CDBT oldalán megrendelhető. Most is ezt az albumot hallgatom, és nagyon boldoggá tesz, tényleg képes felemelni az ember lelkét egy fantasztikus zene.

2010. szeptember 11., szombat

Pszichológiai blogpost

Amina egyik profiljában láttam idézeteket Csernus Imrétől, valahogy megéreztem, hogy a férfi című könyvből való. Már a megjelenésekor felfigyeltem a könyvre, de akkor még nem voltak anyagi lehetőségeim megvenni, néhány hete megtehettem, és meg is vettem.

Csernus Imrét, ahogy sokan, én is a Viasat 3 Bevállalja? Igen vagy nem? című műsorában ismertem meg. Csak egy-két adást láttam, de arra felfigyeltem, hogy nagyon agresszív. Ezt Gálvölgyi János a Gálvölgyi Show-ban remekül figurázza ki, szerintem az volt az egyik legjobb alkotása. Nem azért nem néztem a műsorát, mert nem érdekeltek a pszichológiai dolgok (hogyne érdekeltek volna, több könyvet is elolvastam tinédzser koromban), hanem mert egyszerűen nem értettem az agresszióját.

Csak most, ahogy elolvastam ezt a könyvet. Egyszerűen hihetetlen, nagyon kevés iromány indít meg ennyi gondolatot bennem, úgy ahogy ez a könyv. Nagy tükröt állít a férfitársadalom elé. Az szerintem kiderül a blogpostjaimból, hogy én nem vagyok egy átlagos "férfi", nyíltabban mutatom ki, és vállalom az érzéseimet. És ez mindig is így volt nálam. És a könyvben nagyon sok kérdésemre kaptam választ.

Amikor 2001. október 3-án megnyílt Békéscsabán a Tesco, valahogy talán nem is tudatosan, nemcsak arra "használtam" a Tescós kirándulásomat, hogy vásároljak, hanem megfigyeltem az embereket magam körül. Elsősorban a családokra voltam kíváncsi. Sok esetben láttam olyat, hogy büszke apuka, mellette az anyuka, és a Tescós kocsiban a gyerek, és valahogy olyan érzésem volt már 15-16 évesen is, hogy sok szülő nem úgy néz a gyerekére (elsősorban a fiúkra), mint a gyerek, hanem mint a családjuk jövő nemzedéke, aki továbbviszi azt. Ez nekem már akkor sem tetszett. Ezzel kezdi Csernus Imre a könyvét, hogy sok szülő hogy bánik a fiúgyerekkel, és hogy hol rontják el a nevelést. Azt kell mondjam, hogy igaza van. Nem szabad a kisfiúnak azt mondani, hogy nem szabad sírni, mert: 1. sokat csorbul az érzelmi intelligenciája, 2. ha magába fojtja az érzéseit, az később sokkal rosszabb lesz. Hiszen, ha csorbul az érzelmi intelligenciája, az felnőtt korára a párkapcsolatra is kihathat. Emellett beszél a szülők önző szeretetéről is, ami a fentebb leírt okból adódik. Hogy sok szülő nem maga a gyerek miatt hoz világra gyereket, hanem valaki, aki továbbviszi a nemzedéket.

A második nagy téma a könyvben a házasság. Itt arra a kérdésemre kaptam választ, hogy miért látok olyan sok párt boldogtalannak, miért van (lehet) ennyi válás? Erre a válasz egyértelmű: Az élettel való megalkuvás. Még ha nem is tudatosan történik. Ha a gyerek nem kap elég szeretetet a szülőtől, például a fiú az anyjától, akkor akkor pótmamát keres a leendő párjában. Nos, ebben nekem nincs tapasztalatom, mert én nem pótmamát keresek, de ahogy részletesen leírja az ok-okozati összefüggéseket, azt kell mondjam, hogy nem alaptalan.

A harmadik nagy okfejtés a könyvben, hogy miért van az, hogy míg a nők általában megvannak egyedül is, addig a férfiaknak nagyon sok haverjuk van? Direkt havert írtam. Az a magyarázat rá, hogy a férfiak egyszerűen rettegnek egyedül lenni. Elmondja, hogy azok, akik nagyon keresnek társaságot, azok nagyon félnek az egyedülléttől. Az egyedülléttől, nem a magánytól, ez két különböző dolog. Az egyedüllét az, amikor jól érzed magad egyedül, a magány az, amikor rosszul. És az egyedüllét félelme abban nyilvánul meg, hogy sok ember élete hazugság, és megalkuvás, és az ember saját magának nem hazudhat. Ott kénytelen szembenézni saját magával, a tetteivel. Szerinte az ember csak akkor mosolyoghat őszintén (és ez NAGYON igaz!!!), ha megvan a lelki békéje, a belső harmóniája. Ha nem fél elszámolni a tetteivel, és vállalni érte a felelősséget.

A negyedik nagy témája a könyvnek az élettel való megalkuvás, és a gyávaság. Gyakorlatilag, ha nagyon leegyszerűsítve el kéne mondanom, hogy miről szól a könyv, azt mondanám, hogy ezen két tulajdonság feszegetéséből. Csernus Imre szerint aki megalkuszik az élettel, az gyáva, és nem mer harcolni a saját boldogságáért. És aki megalkuszik az élettel, és gyáva, az nem él, az csak vegetál. Az él, aki ha kell, képes a végletekig küzdeni az álmaikért. Őket nevezi harcosnak. A gyávákat pedig szolgáknak. Felnagyítva azt lehetne mondani, hogy a harcosoknak megemlékeznek a nevére, míg a szolgáknak csak a nevükre sem kíváncsiak, nekik csak sorszámuk van. És sokkal jobb harcosként elbukni, mint szolgaként vegetálni. És az általam is tapasztalt tény, hogy mindenki annyit kap vissza az élettől, amennyit belefektetett. Csak egy példa részemről: Nem volt kellemes nyári munkaként Tescóban dolgozni, de úgy érzem megtérült azzal, hogy most egy sokkal jobb albérletben lakok.

Az ötödik nagy téma, a mai férfitársadalom komplexen. Kielemzi, hogy miért van az, hogy a férfiak általában szinte csak a fociról, politikáról, stb. stb. beszélgetnek, az érzelem miért tabutéma. Több férfi is megkéri a párját, a kettejük dolga maradjon titokban. Egyértelműen a gyerekkorban elszenvedett érzelmi intelligencia sorvadása vezet ide, meg hogy mik az életcélok, perspektívák: Diploma, vezetői rang, ház, autó, nő, gyerekek... Nő, gyerekek, nem szerető család! És sajnos ez hatalmas különbség. Csernus Imre nagyon jól rámutat arra, hogy az érzelmi intelligencia alacsony szintje a médiában is keményen megmutatkozik, gondol itt a férfiaknak szóló műsorokra, újságokra. És tényleg, ha megnézünk egy autós magazin, ott is csak azt elemzi, hogy mennyire menő ez a kocsi, neked ez a jó. Nem az, hogy mondjuk "egy közepes keresetű családnak ez az autó ideális". Tehát a média is szerepet kap a könyvben, hogy a reklámok, meg a műsorok mennyire manipulálják az embereket. Hogy ez a jó, ettől vagy menő, vedd meg, vagy ettől vagy menő, ha ezt szereted. Teljesen világos, hogy a társadalom hozott anyagból dolgozik, és sok esetben még ők maguk sem tudják, hogy amit menőnek, vagy "divatnak" állítanak be, az most valóban jó nekünk vagy sem. És a férfiak attól érzik "férfinak" magukat, hogy az általam így villámgyorsan felsorolt hat perspektívából minél többet megszereznek.

Holott szerintem egy férfi attól férfi, hogy mer felelősséget vállalni a tetteiért, van egy szerető családja, és van egy biztos munkahelye, ezáltal tud a családnak perspektívát nyújtani. Nagyon hasznos volt a könyv, csak ajánlani tudom, átmosta az én gondolkodásomat is. És megértettem a könyv alapján, hogy Csernus Imre miért agresszív néha. Arra jutottam, hogy ő ezzel csak segíteni akar, az agresszív kifejezési móddal akarja rábírni a "beteget", hogy mennyire rossz úton jár, és igyekszik segíteni, a jó irányba terelni. Ez meg lehetne a könyv kvázi mottója: A bátorság ott kezdődik, ha egy férfi ki meri mutatni az érzelmeit.

2010. szeptember 10., péntek

Újra van netem!

Ma dél körül volt a UPC-s szerelő, és bekötötte nekünk a netet, és most 30 megásan repül nekünk az internet! :D És minden további nélkül a Wiibe is sikerült netet csinálni. ^^

Éltem is lehetőséggel, játszottunk Mario Kart Wiit online módozatban. Csibi, Kristóf, Gábor és én. Látom, Gábor sikeresen felfejlesztette magát 3 csillagra. Ez az amire Cater azt mondta, hogy lehetetlenség, vagy csalással lehet csak megcsinálni. Tényleg így van ez? Én a Gábor nem cheaternek ismertem meg. De nagyon jó volt újra online játszani. És hát persze ez a játék sem telt eseménytelenül. A DK Snowboard Cross pályán Csibi meg akart szivatni a bombával, hogy rám dobja. És pont volt nálam egy mega mushroom. Gyorsan óriásra növesztettem magam, és nekimentem Csibinek, az extra képességem miatt csak ő robbant. ^^' Szegényt kicsit sajnáltam. De hát sajnos ilyen ez a játék. Amúgy 6.500 pontról felhoztam magam 6.750 körülire, jól haladok. Remélem még sok jó játékban, és szinte nulla chearben lesz részem.

Megjelent egy új konzolos újság, mely stilszerűen a Konzol magazin címet kapta. Megvettem a 3. számát, de van egy olyan érzésem, hogy ez volt az első, egyben az utolsó szám is, amit megvettem. Látszik, hogy nagyon vissza akarják hozni az 576 Konzol hangulatot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint több régi 576 Konzolos is ír az újságba, szerintem ezt az újságot annak utódjának szánják. Nem rossz, csak a fogalmazás stílusa az, amit nem szerettem már az 576-ban sem, és már csak a neve miatt vettem az újságot. Nekem személy szerint nem tetszik, és szerintem nem való egy újságban a blogszerű fogalmazás. De lehet, hogy sokaknak pont ez jön be. Nem tudom megítélni, hogy életképes lesz-e az újság, de az tény, hogy bátor vállalkozás a világválság derekán újságot indítani. Én azért sok sikert kívánok az újságnak, még lehet, hogy megveszem a következőt.

De hogy holnap mi fog történni... Lehet, hogy sok minden fog változni az életemben.

Légy önmagad! ... De meddig?

Tegnap megkaptam Tukeinontól az általam kért 2 kfn fájt (köszönet érte ^^), mert a szolgáltatónak nem tetszik a tárhelyhasználat... Ezért nem érhetők el a kfn fájlok, de kérésemre elérhetővé tett kettőt. Meg is néztem őket. Az egyik a Leea által készített Tears to Tiara: Free and Dream (Suara), és Shigofumi: Kotodama (ALI PROJECT), amit Mystra készített. Erre bejött ő is, és megmutatta, milyen viccesen néz ki a kfn 50%-os gyorsításban. Elviseltem, de különben nem szeretem, ha egy dal sebességén poénból változtatnak. Látta is, hogy nehezen viselem, ezért félúton kikapcsolta. ^^' Még megmutatta Asura Cryin' Alternative (angela) dalát is, hogy milyen jól megy neki, ha 20%-kal meggyosítja, hogy a key-t 6-tal lenyomja. Örülök neki, hogy énekével elnyomta a zenét, mert azt -6 key-vel kínszenvedés lett volna végighallgatni. Tényleg nem szeretem, hogy ha egy dalt poénból megmásítanak, pláne az olyanokat, amiket nagyon szeretek.

Ekkor kezdte el mesélni, hogy meghallgatta a 2010-es MondoConos nevezőket, és értékelte őket 10-es skálán magának. Nekem 6 pontot adott. ^^ Megfelel. De csak kibukott belőle, amit többen is nehezményeznek, és sokak szerint ez az egyik fő ok, hogy hátul végzek, hogy női előadótól énekelek...  Hát igen, ez az átka annak, ha valaki hű egy előadóhoz, szinte csak tőle éneklek. Jelen esetben Okui Masamitól, de hogy most Suara dalt tervezek énekelni, igazából egyfajta pozitív változást remélek, hogy egy mélyebb hangú énekesnő dalait ki tudom énekelni. Csak hogy az érzelmeket, amiket maga az eredeti előadó átad, az tőlem mintha nem jönne át.. Mondjuk lehet pozitívan is felfogni, hogy azt mondják, hogy nem áll jól nekem a női előadó, énekeljek férfit, mert akkor örülhetek, hogy annak ellenére, hogy elsősorban női előadókat hallgatok, férfias jellemem van, és ez át is jön úgy, hogy nem tudok jól női előadókat énekelni. Ennek így örülök is. De egyelőre még nem találtam meg azt a férfi előadót, akinek a dalait el tudnám énekelni.

Egy magyar férfi előadó van, akiről szerénység nélkül ki merem jelenteni, hogy szinte az összes dalát el tudom énekelni, ő pedig Zorán. Jártam énektanárhoz is, énekeltem neki egyszer Zorán dalt, és szerinte ezen az úton kéne elindulnom. Tehát ilyen téren adott a lehetőség, hisz nagyon szeretem a Zorán dalokat, és ha tényleg sokan ezt mondanák, akkor szívesen járnám ezt az utat.

De visszatérve a karaokéra most három út áll előttem: Vagy bejön Suara versenydal, vagy ha nem, akkor megpróbálok férfi előadóktól énekelni dalt, amiben önmagamat érzem, vagy ha ez sem járható, akkor kiszállni a karaokéból, és csak nézőnek lenni. Minden a MondoConon fog kiderülni, ahogy sok más is...

2010. szeptember 9., csütörtök

Animét magyarul vagy japánul?

Egy pár napig van kábel TV, szerencsére Animax is van. ^^ Nekem igazából mindegy, hogy magyar, vagy japán szinkronnal megy az anime, én az évek során arra jöttem rá, hogy mindkettőnek van előny és hátránya is.

Tengapelőtt este néztem az Animaxet, Mystra itt gépezett, és szinte anti-animésként viselkedett. ^^' Na jó, ez erős túlzás, de igencsak szidta az animék magyar szinkronját. Nos, nekem az a véleményem, hogy nem a magyar szinkronszínészek a rosszak, hanem a japán seiyuuk túl jók. Legalábbis teljesen másképp kell az animéket megközelíteni szinkronizálás terén, mivel a szereplők sokkal érzelemgazdagabbak egy áltag rajzfilmhez képest, talán ezért nem állja meg a helyét a magyar szinkron az animékben. És amit tapasztalok, hogy a magyar szinkronosok nem tudják úgy visszaadni a karakterek hangját, ahogy a japánok igen. Most azt ne firtassuk, hogy igencsak nehéz lenne Hayashibara Meguminál, Yamaguchi Kappeinél vagy Paku Rominál jobbat találni, de ahogy én megfigyeltem, a magyar szinkronszínészek nem tudnak úgy isten-igazából játszani a hangjukkal. Erre számomra a legjobb példa a Fullmetal Alchemist. Amíg magyarul néztem, addig azt értettem, hogy miért szeretik sokan az animét, mi a valódi mondanivalója, de egyszerűen nem szerettem meg, mert a testvéri szeretet, ami az Elric fivérek között volt, nekem nem volt hiteles. Viszont annak nagyon örülök, hogy a magyar anime DVD-ken fellelhető a japán szinkron, na így gondoltam, hogy adok még egy esélyt az FMA-nak, és megnézem japánul, és teljesen ledöbbentem. SOKKAL-SOKKAL JOBB!!! Most már én is szeretem az animét!!! Most már biztos  vagyok abban, hogy a magyar szinkron a hibás abban, hogy nem szerettem a sorozatot. mondjuk igencsak meglepődtem, amikor Edward Elric hangjaként Szabó Mátét hallottam meg. Hát azt a srácot a TV2-ben egy délelőtti vetélkedőben láttam először. De nem volt szimpatikus... Persze lehet továbblépni, és magasabb babérokra törni, sőt most olvasom, hogy ő eredetileg színész. Sajnos kénytelen vagyok leszögezni, hogy nálam nem aratott sikert a Fullmetal Alchemist szinkronjával. Bár általánosságban számomra van egy nagy előnye a magyar szinkronnak: Sokkal jobban megmarad bennem a szöveg, és a történet, ha magyarul nézem. Lehet, hogy azért, mert nem kell az angol (vagy magyar) feliratra is figyelni. De az vitathatatlan tény, hogy a japánul sokkal hatalmasabb élmény, mert amit a seiyuuk tudnak, azt a VILÁGON senki nem tudja utánuk csinálni. A szinkronizálás japán kiváltság.

Úgy tűnik Mystra erre korábban rájött, ő kijelentette, hogy soha nem néz magyarul animét. Persze, amikor kezdődött a Bleach openingje, azt a TV-vel énekelte. ^^ És itt van közöttünk egy különbség. Azt mondta nekem, hogy ő nem olyan hű az énekesekhez, ő inkább anime openingeket és endingeket szeret. Ezért is van meglepődve, hogy vehettem ennyi japán CD-t. Hát mondom neki, én meg pont az ellenkezője vagyok. Amikor megismertem Hayashibara Megumit 2006 őszén, akkor teljesen odavoltam az olyan dalaitól, mint a Give a reason, Northern lights vagy Reflection. És ekkor kezdtem el a többi dalaira is rákeresni. Tehát, ha én tudom, hogy x előadónak több jó dala is van, amit nagyon szeretek, akkor én arra rákeresek, hogy esetleg az adott előadónak a többi dala is ilyen jó? Ugyanígy bukkantam rá Okui Masamira is. Ugye volt Megumival az a fantasztikus duettjük, a Get along, már ekkor felfigyeltem az egyedi hangjára, a többi jött magától. Ma már ott tartok, hogy 8 eredeti albumom van tőle, és 4-5 kislemez.

Az vitathatatlan tény, hogy az animések döntő  többsége nem ilyen. Hanem csak van egy anime, melynek van egy nagyon jó openingje vagy endingje, legfeljebb utánanéznek, hogy ki az előadója, és ennyi. Szerintem Mystra is ilyen, abból gondolom ezt, hogy mondta, hogy ő nem hű az előadókhoz. Szerintem ő csak annyit mondana a dalról, hogy a Bleachből az ALONES című számot énekelte a TV-vel, azt már csak kérdésemre mondta meg, hogy az Aqua Timez az előadó. És szerintem az animések döntő többsége, is csak ennyit mondana a dalról: Slayers - don't be discouraged. Míg én ezt mondanám: Hayashibara Megumi - don't be discouraged. És utána esetleg rámondom, hogy a Slayers TRY endingje.

Remélem ennek ellenére nem fogja Mystra nehezményezni, hogy egy előadótól olykor 12-13 dalt hallgatok meg egymás után. ^^'

2010. szeptember 8., szerda

Super Mario All-Stars Wii-re

Legalábbis Japánban biztos, hogy ki fog jönni "Super Mario Collection Special Edition" címen. Mivel lemezre fog megjelenni, ezért különféle extrákra lehet számítani:

  • Super Mario All-Stars játék grafikai tuning nélkül
  • Egy kis könyv a Mario 25 éves krónikájáról.
  • Az ÖSSZES soundtrack 1985-2010 között.
  • Csak limitált példányszámban lesz kiadva.

Japánban 2010. október 21-én fog megjelenni, hogy Európában is megjelenik-e, azt nem tudom, de az tény, hogy én annyira szeretem a játékot, hogy akár teljes áron is megvenném. Bővebb infó itt.

Metroid: Other M a MondoMeeten

Most szombaton lesz a Moonlight Meidóban a szeptember havi MondoMeet, melynek különlegessége, hogy ki lehet próbálni a Metroid: Other M-et. Szerintem összegyűlhetnénk egy páran Nintendósok, nekem jó lehetőség lesz kipróbálni a játékot. A trailere már tavaly is nagyon tetszett, szerintem jó játék lesz. A programról bővebben itt, szerintem gyertek el minél többen.