2018. augusztus 8., szerda

A harmadik feltöltött hangfelvétel

Jó ez, hogy így sorrendezem? Legyen így, aztán, ha úgy érzem, változtatok. No, nem ígértem biztosra a harmadik hangfelvételt, de mégis megcsináltam. Elkezdtem énekelgetni magamban, gyakorolni, és oda jutottam, hogy nem érdekel, hogy mit szólnak az utcán, hogy éneklek, ezt baromira élvezem. Ez a dal pedig Okui Masami: Aoi Namida című dala.

Azért voltam bizonytalan a dalban, mert túlságosan könnyednek éreztem, de ki akartam próbálni magam egy pörgősebb dalban is. Mert hát nemcsak azért választottam ezt, mert ma van a Sora no Uta kislemez megjelenésének évfordulója, hanem a megjelenésének időpontja miatt számomra ez nyári dal. Napsütés, tengerpart, alsó hangon 35°C, lenge ruhák, és hasonló kellemes élmények kötnek ehhez a dalhoz. Pedig sem a címe, sem a szöveg nem indokolja a vidám hangulatot, hiszen az érzések felismeréséről szól. Kitől származik a fájdalom, az emberek miért keresik ennyire a szeretetet, hasonló költői kérdések teszik érzelgőssé a dalt, mindezt egy amúgy teljesen vidám zene mellett. Kfn-t is csináltam a dalból, még a kislemez megjelenése után nem sokkal, abban is nyári képek vannak, meg van még 2 kép Okui Masami-ról is.

Felvétel előtt gyakoroltam a KaraFun segítségével. Arra jöttem rá, hogy a lassú részeknél itt nem arra kell figyelni, hogy mikor jön a következő szótag, hanem el kell merülni a zenében, és jön magától a ritmusa. Tehát áramlani a dallal, ha még nem számít magyartalannak ez a kifejezés. Ezért ment könnyen ennek a dalnak a megtanulása, mert teljesen logikus a ritmikája, a dinamikája. Nem tévesztettem éneklés közben, nagyon jól fel van építve a dal. Csak a disszonáns mivolta miatt furcsa, hogy egy elmélkedő, melankólikus szöveget énekel fel Okui-san egy vidám dalra.

Van terv, három hét múlva. Méghozzá az első férfidal lesz, ahol aztán nagyon meg fogom mutatni, hogy mit tudok, ha igazán ki kell énekelni a hangomat.

Nincsenek megjegyzések: