2018. január 8., hétfő

Középiskolás bébicsősz

Mielőtt nyilvánosságra hozták a mostani szezon animéit, korábban tudomást szereztem a Gakuen Babysitters animéről. Ha jól emlékszem, Suzuki Yuuto osztott meg a Twitter oldalán egy kislemez borítóképét, ahol egy fiatal srác egy kisgyereket tart a kezében. Hát vajon miféle anime lehet az, ahol egy középiskolás fiú egy gyerekre vigyáz? Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mert számomra imponáló az, amikor azt látom, hogy egy férfi is szinte ugyanúgy gondoskodik egy gyerekről, akár egy anya. Ezért utánanéztem. Ohno Daisuke a dal előadója, és kinyomoztam, hogy miféle animéről maradtam le. Akkor láttam, hogy a kislemez csak most fog januárban megjelenni, akkor még nem maradtam le semmiről. A címe is aranyos: Endless Happy World. Semennyire nem lehet komolyan venni, de annyira illik az animéhez, hogy bőven belefér, hogy megismerjem.

Az animét meg tegnap kezdték el adni, meg is néztem. Voltak előzetes gondolataim, amikor megláttam a kislemez borítóját: egy végtelenül békés, kedves anime lesz, amelyik bárki számára fogyasztható, a főszereplő srác pedig egy szelíd, jóravaló, kedves fiatalember. Az első rész alapján azt érzem, hogy ez tökéletesen olyan lesz, amilyennek gondoltam. Ez egy hihetetlenül aranyos anime, aminek ugyan nincs komoly története, de a maga nemében egyszerűen fantasztikus. A főszereplő srác Kashima Ryuuichi, akinek szülei repülőgépszerencsétlenségben hunytak el. A temetésen találkozik egy idős asszonnyal, bizonyos Morinomiya Yoko (mire ki tudtam mondani a családnevét...), akinek a fia, és annak felesége halt meg a balesetben. Imponált neki, hogy bár látja, hogy a fiú gyászban van, mégsem ejt egy könnycseppet sem, nem sajnálja magát. Ő egy iskola igazgatónője, és gondozásba veszi a fiút és kisöccsét, ha cserébe vezetője lesz az iskolájának Babysitter klubjának. Itt valós foglalkozások történnek, tehát szülők hozzák a gyereküket ide, hogy vigyázzanak rájuk a klubtagok. Ryuuichi-re azért volt szükség, mert a klubnak egyetlen tagja sem volt, ellenben maga a "szolgáltatás" élt, amit az egyik, már érettségizett diák vállalt el. Hozzá csatlakozik Ryuuichi. Egyből megtudja, hogy gyerekekre vigyázni, bizony nem könnyű feladat, hiszen 5 gyerek, 5 különböző személyiséggel rendelkezik, és persze mindenki máskor éhes, másféle foglalkozást igényel. A legharciasabb közülük Kamitani Taka, aki egyből kardot ragad, és harcolni akar a többiekkel. Ryuuichi-t sem hagyja békén. Egyből rámászik, hogy játsszon vele. Ott vannak még az ikrek is, Mamizuka Takuma és Mamizuka Kazuma, akik bár két tojás, mégis teljesen más személyiségek. Takuma mosolygós, csupa energia, de Kazuma, aki sokkal érzékenyebb, visszafogottabb, és gyakran könnyesre áll a szeme. A két lány közül a nagyobbik, Kumazuka Kirin, aki szintén energikus, tipikus kislány. Az egyetlen csecsemőkorú, egy lány, Sawatari Midori, akivel sokat még nem lehet kezdeni, a gondoskodást viszont annál inkább igényli. Hozzájuk csatlakozik Ryuuichi kisöccse, Kashima Kotaro, aki egy csendes kisfiú. Beül a sarokba, és nézegeti a képeskönyvet, innestől ő elvan magában, és nem vágyik különösebben társaságra. Persze, szívesen veszi, ha felolvassák neki a mesét, vagy ha a társaival együtt nézegetik a képeskönyvet.
Igazából az iskola igazgatónője rajzstílus tekintetében kilóg a többiektől, mert korántsem olyan kellemes vonású, mint a többiek, hanem mogorva, kifejezetten kellemetlen ránézni. Ráadásul akkora haja van, hogy ha az karfiol lenne, az mezőgazdasági csodának számítana.

Az első rész alapján nagyon jó animére számítok, a rajzstílus pedig kiemeli az anime aranyosságát. A gyerekek sok derűs pillanatot okoznak, úgyhogy azt gondolom, hogy a maga nemében ez egy nagyon jó alkotás lesz. Teljes körű bizalmat szavaztam neki a 10 ponttal, remélem, a végéig rá fog szolgálni.

Nincsenek megjegyzések: